|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 16:03:40, hétfő
|
| |
| |
"Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: "szeretni foglak egész életemben." És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos - hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: "szerelmes vagyok beléd e percben és maradéktalanul neked adom magam. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem. "
(Osho)
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Osho |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 15:51:00, hétfő
|
| |
| |
Találkozás
El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szívünk mégis összedobban.
Vérünk rég halott muzsikája!?
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könnyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.
Hamar kihűlt sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.
Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.
Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.
Emlékezünk? S azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük
S egy óra múlva elfelejtjük.
Heltai Jenő |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 15:02:12, hétfő
|
| |
| |
Dalos: Lelkem kőkorlátján
Lelkem kőkorlátján
áthajlott egy ág:
Tövisek helyett
virágokat ád!
Rózsák nyílnak
a durva kövön,
kertnek legmélyén
tavaszi fényözön.
Szépséges rózsák,
az illatot köszönöm! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 10:24:21, hétfő
|
| |
| |
Reményik Sándor: Idővel
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:
Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 10:17:04, hétfő
|
| |
| |
Jean Claude : Szeress, ne bánts!!
Szeress, hogy szerethesselek,
Ne bánts, hogy elviselhesselek.
Ne tégy kárt magadban,
Hogy velem lehess az élet napjaiban.
Szeress, mert én is szeretlek,
Ne bánts, mert így nem élhetek.
Légy kedves, aranyos,
Így az élettől sem kapsz nagy pofont.
Szeress engem, hisz szeretlek!
Ne bánts, mert el kell feledjelek.
Nagyon bolond én sem vagyok.
Tudok feledni, ha nagyon akarok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 10:03:41, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert: Igazgyöngyök
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a Hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt....
De egy este, messze észak felől,
orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél.
Aztán elment... a tenger várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon,
Sötét vizén nem tündökölt a Hold.
S a mélybe hullott tündérkönnyekből
Lettek a fényes igazgyöngyszemek
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér könnyeket.
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
s verseim az igazgyöngyszemek
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér,
S azóta néha gyöngyszemet lelek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-14 09:40:43, hétfő
|
| |
| |
Tekse József: Kései szerelem
Hozzám ősszel jött a szerelem,
halkan kopogott szívemen,
mint régen várt vendég, szégyenlősen
átkarolt, és repült velem.
Én hagytam, sodorjon magával,
mint megáradt folyó törje szét a gátat,
emeljen magához ezer csókjával,
éltesse bennem örökre a vágyat.
Rég vártam már jöttödet kedves,
eddig csak a bánat volt vendégem,
nézd a szemem homályos, nedves,
és könnyeimben éled reményem.
A láng most újra ég, fényesen
ragyog, mint nyári éjjel a csillagok,
elűzi a zord felhőket, csendben,
mert megtaláltam, amit rég kerestem.
Hozzám ősszel jött a szerelem,
megsimogatta már deresedő fejem,
rám talált egy új, vad érzelem,
s talán nem múlik el sohasem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
259 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 292
- e Hét: 438
- e Hónap: 3659
- e Év: 29787
|
|
|
Offline
