|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2008-04-05 20:37:59, szombat
|
| |
| |
Rajki Miklós: A rózsa mosolya.
Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, úgy leszel,
Mint egy rózsa.
Éppen kibomló bimbója.
Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,
Mert minden igazi mosoly,
A boldogság önfeledt órája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-05 20:35:53, szombat
|
| |
| |
Remény
Rájöttem, hogy a boldogtalanság legfőbb forrása a remény. A remény, hogy majd máshogy lesz, hogy jó lesz, a remény, hogy a nyilvánvalóan hamis képeket csodás festménnyé varázsolhatjuk. Folyton csak reménykedünk. Történeteket gyártunk, hol azért, hogy a megtörténtet magyarázzuk, hol azért, hogy a jövőnek értelmet adjunk. A múltat kiszínezzük, a jövőt átszínezzük. A jelen mit sem számít. Magunk által festett világban élünk, ahol semmi sem az, ami. Aztán jön valaki, aki egy határozott ecsetvonással, oda nem illő színekkel belerondít a festményünkbe. És akkor reménykedni kezdünk. Hogy jó lesz ez így is, lesz még ebből valami. Maszatolunk tovább, kétségbeesve mázoljuk a vásznat, újabb és újabb réteget kenünk fel, küzdünk a lehetetlennel, kényszeredetten alkotjuk a semmit. Míg végül eljön a pillanat, amikor több réteg már nem tapad meg, hálószerűen repedezve hullik a festék, és akkor, ott valami végleg eltörik. Valami, ami csak a képzeletünkben élt. Valami, amiben reménykedtünk. Hit, remény, szeretet. Álomvilág.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-05 20:34:26, szombat
|
| |
| |
A gyöngédségről.
Aki gyöngéd, annak felebarátja minden, ami él.
Nemcsak az embereket tudja szeretni, hanem
az ember alatti világot is, a fákat, állatokat, virágokat.
Mindenkiben megvan a kényeztetés gyönyörűsége.....
Mindenkinek van egy órája, amikor szeretne egy csókot kapni, talán nem is annyira az arcára, mint a lelkére...
Milyen jó, ha van valaki, aki engedi, hogy szerethessük őt.
Akiben gyöngédség van, az elsősorban meg tanul az emberekkel a saját nyelvükön beszélni....
A finom szív tudja, hogy minden ember lelkében van egy húr, amelyet nem szabad megbántani.
Hiszen olyan könnyű jóvátehetetlenül megsebezni egy embert...
A kézzel ütött sebek hosszabb-rövidebb időn belül
begyógyulnak, a nyelv tőrével ütött sebek egy egész életen átfájni tudnak!
A nemes szív fegyelmezi érzéseit, vigyáz arra: mit mondjon ki.......mit hallgasson el.
Mit hogyan mondjon...
Tudja, hogy az emberek nem bánják, ha ügyetlen is a bók,
mohón fogadják a legkirívóbb hízelgést is.....
Gyöngéd szív kell ahhoz, hogy örvendezni tudjunk az örvendezőkkel, ami sokkal nagyobb művészet, mint együtt sírni a sírókkal.
A más bajában az ember a saját baját siratja.....
A gyöngédség, pozitív valami...
"EMBERTÁRSAINK FELÉ TÁRULÓ, ÁTKAROLÓ ÉS IGENLŐ".....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-05 20:30:45, szombat
|
| |
| |
Az emberek többsége azért nem tudja kihasználni az alkalmazkodás törvényét, mert nem érti a lényegét. Azt hiszi, a gyengeség jele, ha behódol a körülményeknek. Ám ha alkalmazkodunk egy helyzethez, ez nem feltétlenül jelent kishitűséget. Lehet egy probléma megoldásának legcélszerűbb módja. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 405
- e Hét: 904
- e Hónap: 2171
- e Év: 15762
|
|
|
Offline
