|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 23:23:28, szerda
|
| |
| |
Ellopták a titkos Malév-iratokat - Hogyan került külföldre az üzleti titok és a privatizációs tender
2008. április 09.
ImageRejtélyes körülmények között Angliába kerültek a Malév ,,üzleti titok" minősítésű okiratai, köztük hitelszerződések, repülőgép-vásárlásra vonatkozó dokumentációk. A papírokra a szigetországban, egy elhagyatott épületben találtak rá. Magyarországtól több ezer kilométerre, Angliában, egy elhagyatott épületben talált rá a Malév ,,üzleti titok" minősítésű irataira egy hazánkfia.
Köztük a cég bevételeiről, kiadásairól, jutalékairól, repülőgép-vásárlásairól szóló összesítések, egy hitelfelvétel dokumentumai 76 millió euróról (19 milliárd Ft), egy kölcsönszerződés 600 millió forintról, valamint egy ír kereskedelmi bank szerződése is 12,6 millió dollárról.
A Blikk utánajárt, hogyan kerülhettek a vállalat papírjai Nagy-Britanniába. A dokumentációról készült fotókat megmutatták a Malév vezető jogtanácsosának, dr. Karsai Györgyinek.
,,Ezekkel az adatokkal, információkkal a Malévnak nem lehetne kárt okozni" - hangsúlyozta a jogász, megtekintve a felvételeket. Az újság azonban megkeresett egy ipari kémelhárítással foglalkozó biztonságtechnikai szakértőt. Horváth Zoltán szerint nem kizárt, hogy a papírok 2005-2006-ban alkalmasak lehettek a privatizáció befolyásolására.
Az okiratok tartalma és keltezése alapján valószínű, hogy azok a Malév 2007-es privatizációja előtt kerültek ki Angliába. Úgy tudni, hasonló adatokat a vállalat eladását megelőzően maga a Malév is kiszolgáltatott a vevőjelölteknek, de azokat a papírokat azonosítóval látták el. Az Angliában talált iratokon ilyen jelzés nincs, így előfordulhat, hogy a papírokat valakik ipari kémkedéshez használták fel. A Malév vállalatbiztonsági osztálya vizsgálatot indított az ügy tisztázására.
A Malév szerint "titkos dokumentumok" a privatizációs tenderanyag részei
A Malév Zrt.-vel kapcsolatos - Londonban talált - "titkos dokumentumokat" bemutatták a magyar légitársaságnak, és a menedzsment feltételezése szerint azok a privatizációs tenderdokumentáció részei lehettek - tájékoztatta Gáti Mariann, a Malév kommunikációs munkatársa az MTI-t szerdán, a Blikk hírére reagálva.
A Malév biztonsági osztálya vizsgálja az ügyet - tette hozzá Gáti Mariann.
A tenderfelhívások szerint minden privatizációs tenderen az érdeklődők - titkossági nyilatkozatot téve - megvásárolhatják a többnyire vaskos tenderdokumentumot, ami számos olyan információt tartalmaz az értékesítendő cégre vonatkozóan, ami nem tartozik a széles nyilvánosságra.
A szerdai Blikk szerint egy elhagyatott angliai irodaépületben találtak rá a Malév "üzleti titok" minősítésű irataira: az okiratok között hitelszerződések, repülőgép-vásárlásra vonatkozó dokumentációk is voltak
(dunatv.hu)
http://www.delilap.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=12719& ;Itemid=42 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 23:16:02, szerda
|
| |
| |
Riadó! Megtámadták Új-Zsé-landot!
2008.04.09. 11:26
Mielőtt még a túlbuzgó MAZSIHISZ feljelentene: a címet nem én találtam ki. Így szerepel a kerület egy zsidó közösségi blogon, melyet nem kívánok reklámozni. Tényleg jó pár zsidó odacsődült hétfőn. A büdös nácik megtámadják a főhadiszállást! Idéznék: ,,Újlipócia, új-zsé-land felett a fenyegetettség sötét felhői gyűlnek. Ez a budapesti zsidók egyik szívcsakrája és itt most bizony konkrét támadás és explicit fenyegetések értek minket." Ebben a multi-kulti mondatban több minden van, mint hinnénk...
Először is. Mi az, hogy Újlipótváros a zsidóké? Vagy ha igen, és ennyire gettósodni akarnak, akkor ne csodálkozzanak, amikor gettósítják őket. Másodszor: új-zsé-land. Ez a kifejezés, egyre inkább úgy tűnik, az egész országra áll. Ők tényleg azt hiszik - és már az egyszerű zsidó állampolgár körében is elterjedt -, hogy Magyarország zsidó gyarmat. Ahogy az elnökük mondta. Felvásárolták. Vagy mi. Most meg meg kell védeni, mert van akik elvennék. Amit megvettek. Mert megtehették.
Csúnya, csúnya nácik. Be akartak menni a jegyirodába, ahol biztosan nem fasisztáztak. Azért takarták ki a cégérből a magyar zászlót. Nehogy még a végén a zsidók dobjanak Molotov-koktélt rá, mert beépülő magyarok az ő kerületükben! Új-zsé-landon.
Alapból az egész ügy hátterében egy magyar gyalázás állt és szó sem volt zsidókról. Sőt, történetesen cigány képviselő volt az illető, de ez most teljesen mindegy. A lényeg, hogy senki nem a zsidók miatt ment (volna) oda. Egészen addig, amíg egy idióta szélsőséges zsidó hírportál kitalálta, hogy Tomcat pogromot szervez. Értitek? Pogromot. Ekkora baromságot kedves valódi szélsőséges barátaim. Lesz majd nektek pogrom: mindenkit elviszünk tömeges történelmet tanulni. Ugyanis a történelem nem pogromok és holokausztok váltakozásából áll és nem kétféle ember van, náci meg nem náci. Veletek ellentétben mi nem így gondolkodunk. Nem csak zsidó és nem zsidó van. Vannak normális zsidók is, akik szégyellnek titeket. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért - az iparosítás legalább annyira fáj nekik, mint amennyire nekünk a könyökünkön jön ki.
Tudjátok mit? Nem kell ez a színjáték, legközelebb ha pogromot akartok ne a tévében hirdessétek meg, hogy lesz. Tartsátok meg magatok között, aztán majd ránk kenitek. Ezért ne kelljen már gyalogolnom. Még belétek fáradok.
A végére egy idézet, melyből megtudhatjuk, hogy hiába szeretnénk, magyar zsidók márpedig nincsenek.
"nem tudom, hogy a magyar gárda, vagy a szkinhedek szartak-e be, vagy ők sem gondolták ezt az egészet komolyan, de kábé ötszáz nem magyar érzelműre jutott 18 darab nagyon-magyarérzelmű."
Mentettem, hátha mégsem vállalható.
(electron - Szent Korona Rádió)
http://elemer66.gportal.hu/gindex.php?pg=25471952&nid=4316027 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 23:01:41, szerda
|
| |
| |
AJÁNLOTT!! - Apocalypse slow, avagy Európa és a teve
2008.04.09. 08:20
Az utóbbi néhány évtizedben Európára (és általában is a fehér emberiségre) a világtörténelem színpadáról történő végleges lelép(tet)ését valószínűsítő demográfiai tél köszöntött. Ha a jelenlegi natalitási tendencia folytatódik - márpedig semmi nem utal arra, hogy megváltozna -, akkor hosszú távon a fehér faj puszta létezése is kétségessé válik.
Mindez már nem csupán Nostradamus babérjaira ácsingózó önjelölt váteszek hagymázas fantáziálása vagy spengleriánus krizeológusok áltudományos kitalációja, hanem egy tekintélyes nemzetközi szervezet legutóbbi éves jelentéséből kiolvasható, nagyon is perspektivikus lehetőség. Persze csak azok számára, akik nemcsak a sorok, hanem a számok között is tudnak olvasni.
A Családpolitikai Intézet (Institut de politique familiale) az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa mellett tanácskozási státust élvező nem kormányzati szervezet (NGO), amely minden közhatalmi szervtől, politikai párttól vagy vallási intézménytől függetlenül szolgáltat számadatokat: nyers állapotban és ideológiai kommentárok nélkül. Objektivitása csak még riasztóbbá teszi 2007-es vizsgálati eredményeit.
Az utóbbi negyedszázad folyamán (1980 és 2007 között) az Európai Unió 27 tagállamának a lakossága 37, 6 millió fővel nőtt, és a 8, 2 százalékos gyarapodás eredményeként az EU immáron 494, 6 millió lakost számlál. Abszolút értékben ez a növekedés jelentősnek tűnhet, világviszonylatban mérve azonban nevetséges, különösen, ha párhuzamba állítjuk a Denis Vignolles francia szakember által nemrég megadott adatokkal (Le Figaro, 2007. szeptember 6.), amelyek szerint a világ népessége 1950-ben két és félmilliárd főből állt, mára majdnem hat és félmilliárdra nőtt, az évszázad közepére pedig meg fogja haladni a kilencmilliárdot.
Márpedig ehhez a demográfiai robbanáshoz csaknem kizárólag a fejlődésben lévő országok fognak hozzájárulni: 2050-re körülbelül 5, 2 milliárd ázsiai lesz, szemben a jelenlegi 3, 8 milliárddal, a napjainkban 850 milliós Afrika lélekszáma pedig több mint a duplájára (1, 8 milliárdra) növekszik. Csupán az arányok érzékeltetésére: India lakossága egy hét alatt gyorsabban nő, mint az Európai Unióé egy év alatt! A világ legszegényebb és legelmaradottabb országai közé tartozó Burkina Faso, Niger, Szomália, Uganda vagy éppen Jemen népessége 2050-ig megnégyszereződik, Európa lakossága viszont csökkeni fog. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok természetes népszaporulata (százalékosan kifejezve) mintegy tizenkétszerese az Európai Unióénak.
Az Unió újoncai, a kelet-európai országok számára a népességcsökkenés már megkezdődött. Az utóbbi tíz évben Románia lakosságának csaknem két és fél százalékát, Bulgária pedig majdnem nyolc százalékát veszítette el, és sajnos nem ők az egyedüliek. Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország és Magyarország népessége szintén csökkent, nemcsak a születések számának szabadesése, hanem a közülük egyeseket (pl. Lengyelországot és Litvániát) különösen sújtó tömeges kivándorlás miatt. De nem jobb az elsődleges bevándorlási célpontnak számító Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország helyzete sem, amelyekben egyfajta lakosságcserés gyarmatosítás zajlik, és valójában csak a bevándorlók folyamatos beözönlésének ,,köszönhetik" népességük szinten tartását. Az erősen kozmetikázott hivatalos adatok szerint az előbbi országokban jelenleg is már 7 és félmillió, 3 és félmillió, hárommillió, 3, 7 millió, illetve négymillió bevándorló lakik.
Még a nyolcvanas évek elején írta a nagy francia demográfus, Alfred Sauvy, hogy ,,a német nép kétségtelenül halott, de még nem tud róla". Ez a megállapítás ma már egész Európára vonatkoztatható. A Családpolitikai Intézet jelentése minden különösebb álszemérem nélkül fogalmaz: ,,Az 1994-2006 közötti időszak növekedésének 80 százaléka a bevándorlásnak tudható be". A százalékos arányok épületesek ugyan, az abszolút számok azonban még kifejezőbbek. Ha 1994 és 2006 között a huszonöt tagú EU népessége nőtt is 19 millió fővel, ebből 15 milliót a bevándorlók képviseltek. ,,Ez az arány az utóbbi években tovább növekedett. 2000 és 2006 között 13, 2 milliós volt a növekedés, amelynek 83 százalékát (10, 9 millió főt) a bevándorlók adták." Spanyolország például egyenesen katasztrofális helyzetben van: bevándorlása tízszer jelentősebb, mint a természetes szaporulata.
A számok kegyetlen realitása szerint az európai népesség folyamatosan és fokozatosan eltűnik, és mivel a természet irtózik az űrtől, helyét egy máshonnan érkező népség fogja betölteni. Emlékezhetünk Bumedien algériai elnök jövendölésére, amely 1974-ben hangzott el az ENSZ Közgyűlése előtt: ,,Egy napon emberek milliói fogják elhagyni a világ szegény déli részeit, hogy behatoljanak az északi félteke viszonylag elérhető tereibe saját túlélésüket keresve." Ez harminchárom évvel ezelőtt volt. Ma itt tartunk. Alig egy nemzedék múltán a jóslat beteljesedett. A legrosszabb azonban még hátra van. ,,Az iszlám országai tudják, hogy ötven év múlva nagyrészük egy kietlen földön fog élni, és ásványkincseik is kimerülnek. Nyilvánvaló érdeklődéssel tekintenek a jól ellátott és zöldellő Európára, hogy oda öntsék népességfölöslegüket. Túl azon, hogy veszedelmes helyzetben vannak, népességük vágtatva növekszik. Európa egy alacsony népsűrűségű régiónak tűnik nekik, magához vonzza tehát a muzulmánokat, akik reményeik szerint egy valódi eldorádóban élhetnek itt", magyarázza Pierre-Marie Gallois tábornok, geopolitikai szakíró, a francia elrettentő atomütőerő teoretikusa.
Időközben ugyanis Európa végleg el fogja fogyasztani ,,fehér" kenyerét. Lakossága 2025-től globálisan is csökkenni kezd, és egyre inkább színes bőrű bevándorlók fogják benépesíteni. 1980-ban Európában a gyermekek száma 36 millióval haladta meg az időskorúak (65 év fölöttiek) számát, 2004-re ez az arány megfordult, és ekkortól kezdve több az idős ember, mint a 14 éves fiatal. Az utóbbi 25 évben földrészünk több mint 23 millió fiatalt veszített. Jelenleg a 14 éven aluliak csupán az Európai Unió lakosságának 16, 2 százalékát alkotják, tehát alig nyolcvan millióan vannak. Ugyanebben az időszakban a 65 évesnél idősebbek száma 29 százalékkal (vagyis 18 millió fővel) 81, 7 millióra növekedett. Az összlakossághoz viszonyítva a legkevesebb fiatal Olaszországban van: minden hetedik lakos (14, 2%), és értelemszerűen itt a legmagasabb az időskorúak aránya is: minden ötödik olasz (19, 4%) 65 éven felüli.
Ennek a kedvezőtlen folyamatnak számos oka van. Földrészünkön a termékenységi mutató rendkívül alacsony, jelentősen elmarad a nemzedékek megújításához szükséges szinttől, amely 2, 1 gyermek/nő. Legalacsonyabb Görögországban (1, 28), Spanyolországban és Olaszországban (1, 34), de az újonnan csatlakozott kelet-európai országok egyikében sem éri el az 1, 3-as értéket (kivéve Ciprust). Ugyanakkor az Európai Unióban minden 25. másodpercben történik egy abortusz, vagyis naponta 3381 gyermeket ölnek meg a terhesség-megszakítás révén. Minden ötödik terhesség abortusszal végződik. 2004-ben 1.235.517 volt az abortuszok száma, amely manapság az első számú halálozási oknak számít Európában, ahol ráadásul az utóbbi negyedszázadban 22, 3 százalékkal csökkent a házasságok száma, minden második házasság válással végződik, és félpercenként felbontanak egy házasságot. 1980 és 2005 között 55 százalékkal nőtt a válások száma, a házasságkötésekhez képest Belgiumban, Spanyolországban, Csehországban, Németországban és Magyarországon legmagasabb a válások aránya.
És hogy mit tesznek a politikai döntéshozók Európa őshonos lakosságának elfogyása láttán? Gyakorlatilag semmit. A brüsszeli bizottságnak még családügyi biztosa sincs. Abból a személyenkénti 13 euróból, amelyet az EU szociális politikára szán, kevesebb mint egy euró jut a családnak. Mindez akkor, amikor Európának - rövidtávon - 20 millió szakképzett dolgozóra lenne szüksége az egyes ágazatokban és országokban különösen égető munkaerőhiány orvoslására. Franco Frattini, (névleg) az Igazságosság, Szabadság és Biztonság uniós biztosa (ténylegesen a mentális AIDS-t terjesztő bevándorláspárti lobbi samesza) a probléma megoldását a bevándorlás további megkönnyítésében látja, amint azt a nemrég Lisszabonba összetrombitált európai minisztertársainak előadott deliráns terve is tanúsítja. Ennek értelmében szakképzett dolgozókat szándékozik Európába csábítani Afrikából (?!) és Ázsiából az amerikai ,,zöld kártyának" megfelelő és azzal versenyző európai ,,kék kártya" létrehozásával. Jelenleg ugyanis ,,a szakképzetlen munkaerő 85 százaléka az Európai Unió felé áramlik, 5 százaléka pedig az Egyesült Államokba, miközben a szakképzettek 55 százaléka az USA-ba tart, és csak öt százalékuk az EU-ba", magyarázza a kriminális elképzelés hátterét a Financial Times. Ráadásul pedig, hogy még ,,szebb" legyen a leányzó fekvése, ,,a szakképzett dolgozók két éves, megújítható tartózkodási engedélyt kérhetnének, és öt éves tartózkodás után engedélyeznék számukra, hogy végleg az EU valamelyik tagállamában maradjanak". Frattini szerint egyébként leginkább Németországnak, Olaszországnak és Magyarországnak van szüksége idegen munkaerőre népességük elöregedésének kompenzálásához.
A brit gazdasági napilap arra is emlékeztet, hogy ,,az Európai Bizottság tízmillió eurós költséggel információs központot hoz létre Maliban, amelynek lakossága spanyolországi és franciaországi álláslehetőségekre pályázhat az országok közötti megállapodás keretében. Több ilyen központot is terveznek Afrikában" (amely földrész köztudomásúlag a magasan képzett szakemberek valódi viviáriuma ugyebár). Végeredményben a Frattini által képviselt reform 2030-ra a külföldön született európai népesség megduplázódását eredményezné!
Lassanként már az intellektuális establishment némely heterodox képviselőjénél is kezd leesni a tantusz. Közéjük tartozik Niall Ferguson Oxfordban végzett brit történész, a Harvard Egyetem 43 éves tanára, akit elemző munkásságának minősége és a jelen kérdéseit hosszabb történelmi távlatba helyező képessége miatt a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolt. Múlt évben az amerikai Merill Lynch pénzintézet meghívására ,,külön kurzust" tartott a bank stratégiai elemzőinek, hogy üzleti konkurenseikkel szemben időelőnyt biztosítson számukra. A nemzetközi pénzvilágban ugyanis a várható jövőre vonatkozó legkisebb megítélési tévedésnek is magas - legtöbbször készpénzben fizetendő - ára lehet, és egykettőre véget vethet akár a legígéretesebb karriernek is. Ferguson szerint a jelen nemzetközi helyzet mindenesetre nagyon hasonlít 1913-hoz, amikor a pénzpiacok képtelenek voltak előrelátni az alig egy évvel később kirobbant világháborút. A jelenlévő bankárok egyikének azon kérdésére, hogy kell-e tartani egy esetleges háborútól Európában, a brit történész a következő választ adta: ,,Nem hiszem, hogy egy európai háború forgatókönyve elképzelhető lenne az EU szétrobbanásának és a nemzetállamok feltámadásának klasszikus értelmében. Európa instabilitása sokkal inkább abból a demográfiai tendenciából következik, amely Európa kvázi-gyarmatosítását jelenti olyan bevándorló populációk által, amelyek kulturálisan nagyon különböznek (az őshonosoktól), egyes esetekben pedig ellenségesek a beilleszkedéssel és a beolvadással szemben. Ha a jövőbe nézünk inkább évtizedekre, mintsem hónapokra előre, mindez sokkal valószínűbb konfliktus-forrásnak tűnik számomra. Ez azonban egy belső, polgárháborús konfliktus lenne, különösen a muzulmán bevándorlók és az elöregedő bennszülött népek közötti összecsapás.
Más szóval, ami a mi korszakunkat az összes többi évszázadtól megkülönbözteti a fekete pestis óta, az az, hogy az európai népesség csökken. A múltban az európai őshonos populációk növekedése volt a történelmi változás motorja a modern történelem legnagyobb részében, mert ez a többletnépesség okozta azokat az Európából kiinduló nagy migrációkat, amelyek 1500 után átalakították a világot. Ez csak nemrég állt meg, és csak a nyolcvanas évek közepén zuhant az európai termékenységi szint a népesség-megújulási szint alá és kezdett a migráció a népesség-növekedés jelentősebb forrásává válni
Európa alapvetően megváltozott, többé már nem lesz, mint korábban, egy olyan hely, amelyet főleg keresztény és gyorsan szaporodó európai populációk népesítenek be. Ez radikálisan megváltozik. (...) Ez a mór korszak Granadájának idejébe visz bennünket. Ha meg akarják érteni Európa sorsát, messzire kell visszamenni, és el kell olvasni Edward Gibbon fantasztikus próféciáját a Római birodalom hanyatlása és bukása című munkájában, amikor elképzelte, hogy mi történt volna, ha a mórok nyerik meg a poitiers-i csatát. Talán már mecsetek lennének Oxfordban. Nos hát, manapság mecsetek vannak Oxfordban. Fokozatosan egy ilyen Európa kezd kialakulni, de ez már nem az az Európa, amely konfliktust képes kiváltani nagyhatalmak között."
(Ferguson illusztris történészelődje 1788-ban kiadott korszakos művének egyik passzusára célzott: ,,A szaracénok győzedelmesen törtek előre több mint ezer mérföldön át Gibraltár sziklájától a Loire völgyéig, még egyszer ugyanennyi, és eljutottak volna Lengyelország határáig és Skócia hegyeiig. A Rajnán sem nehezebb átkelni, mint a Níluson és az Eufráteszen, és másik oldalról az arab flotta behatolhatott volna a Temzére anélkül, hogy tengeri csatát vívott volna. Az oxfordi iskolákban ma talán a Koránt magyaráznák, és katedráinak magasából Mohamed szentségét és kinyilatkoztatásának igazságát bizonygatnák egy körülmetélt népnek".)
Egyenesen megdöbbentő az a fatalizmus (vagy realizmus?), amellyel Niall Ferguson Európa közeli sorsát ecseteli. Ő, a divatos gondolkodó, miközben megosztja legértékesebb intellektuális gyöngyszemeit a pénzvilág virtuózaival, egyáltalán nem gondolja azt, hogy Európa közeli meghódítása a muzulmán országokból származó bevándorlók által csupán bulvárlapokba illő ,,kacsa", szenzációhajhász ,,scoop" lenne. Ellenkezőleg: elkerülhetetlen és ,,tényszerű" evidenciának tartja ezt, amely már arra sem érdemes, hogy előadásának vezérmotívuma legyen. Nem mintha hidegen hagyná a dolog, hiszen maga is az oxfordi Magdalen College hallgatója volt, és Gibbon említése (aki két évszázaddal korábban ugyanonnan került ki) azt bizonyítja, maga is szenved attól, hogy mecsetet lát ott. Szerinte azonban már semmi sem akadályozza meg Európa őshonos népeinek ,,leselejtezését": angolosan szólva, ez már egy lejátszott meccs.
Pedig jó ideje előre lehetett látni azokat a folyamatokat, amelyek az európai születési helyzet XXI. századi katasztrofális alakulásához vezettek. Számos demográfus már a nyolcvanas évek elején megkondította a vészharangot, figyelmeztetéseik azonban süket fülekre találtak az öngyilkos autizmusukba falazott ko(A)lla(h)boráns politikusok körében. Az eredmény: egy elöregedő, gyermekek nélküli, idegenek által elözönlött Európa. Egy európaiak nélküli Európa, amelyet nem a mitológiai bika, hanem - minden valószínűség szerint - a koránbeli teve fog elrabolni.
És ez már nem csupán egy fantazmagória, sokkal inkább egy lázálom.
Gazdag István
Forrás: Front14.hu
http://ebreszto.gportal.hu/gindex.php?pg=25721672&nid=4315873
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:57:37, szerda
|
| |
| |
A magyarok ellen uszító Fideszes Szabó György interjú
2008.04.09. 18:16
Szabó György Fideszes képviselő szervezte a pénteki bibsi csődületet a Broadway Jegyiroda elé. Egy vele készült interjúból kiderül, ki is ő valójában, valamint ha el szeretnénk beszélgetni vele.
A Fidesz angyalföldi szervezetének honlapjára 2006-09-27 keltezéssel felkerült interjút alább eredeti formájában közöljük:
Közel negyvenes, zsidó fiú. Egykor fekete hajába ősz szálak is vegyülnek, ám nekem, az ötvenesnek még mindig fiatalember. Világos öltönyt hord, elegáns, mint mindig. Zakója hajtókáján jelvény.
K: Mit jelöl ez a jelvény, és honnan való? Miért hordja?
Sz. Gy.: Az izraeli harci utász egység jelvénye. Az izraeli hadsereg, a Cáhál utász egységében szolgáltam. Erre mindig is büszke vagyok. Ezért is van ez a jelvény mindig is a zakóm hajtókáján. Tíz évet éltem Izraelben. A nyomdász szakmában dolgoztam az egyik legjelentősebb irodai papíráru gyártó (Superfile Ltd.) cég nyomdavezetőjeként. 1999-ben tértem haza a fentebb említett cég képviseletében Magyarországra.
K: Magyarország, Izrael és megint Magyarország?
Sz. Gy.: Budapesti születésű VII. kerületi srác vagyok. Középiskolai tanulmányaimat a Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskolában fejeztem be 1984-ben. Az Egyetemi, majd 1989-ig a Zrínyi Nyomdában dolgoztam. 1986-1988-ig sorkatonai szolgálatomat töltöttem a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán.
Izraelbe először 1989 tavaszán jutottam ki. Három hónapot töltöttem el a Maanit kibbucban, amelyet lévai zsidók 1933-ban alapítottak. Ott szerettem bele Izraelbe. 1990 januárjában ismét kimentem. Két évet Maanitban, majd később öt évet Judeában Dzsenin szomszédságában laktam. 1999 júniusában kerültem vissza Magyarországra, munkahelyem által. 2000-ben cégemmel megszűnt a kapcsolatom, de nem mentünk vissza Izraelbe. Amikor eljöttünk Izraelből, azt nem végleges, de hosszú távú lépésnek szántuk, ezért felszámoltunk Izraelben mindent, így itt maradtunk. Ráadásul két gyerekünk volt, majd Magyarországon megszületett a harmadik is. Nem akartuk őket ide-oda hurcolászni. Három gyermeket öntudatos, hagyományőrző zsidóként neveljük. Juvál 17, Támi 16, míg a legkisebb Dafna, mindössze 6 éves.
K.: Most mivel foglalkozik?
Sz. Gy.: Napjainkban a Rehabit Komplex Kft. kereskedelmi igazgatójaként dolgozom. Mivel az elmúlt évek folyamán munkám révén szoros kapcsolatban állok a megváltozott munkaképességűek és fogyatékkal élő emberek gondjaival, komoly erőfeszítéseket próbálok tenni e jelentős társadalmi réteg érdekeinek érvényesítésében. Ennek érdekében vállaltam el a "Fészek" Fogyatékossággal Élők Szakszervezetének elnöki posztját.
K: Nem furcsa-e önnek, hogy egy zsidóként élő jobboldali pártok jelöltjeként induljon a választásokon?
Sz. Gy.: Magyarországon az elmúlt tizenöt évben sajátos és egyben sajnálatos módon a jobboldali politikai irányultságot sokan a szélsőjobboldallal azonosítják. Létezik egy kimondatlan közmegegyezés, miszerint a jobboldal elképzelhetetlen a fasizmus és az antiszemitizmus nélkül. Ne hagyjuk, hogy a jobboldali konzervatív értékrendet a szélsőjobboldaliak maguknak sajátítsák ki.
Ha jól belegondolunk a jobboldali világnézeti szemléletmód, nem egyenlő azzal, amivel sokan azonosítani szeretnék. Nem az a jobboldali, aki nacionalista, hanem az, aki egy nemzeti, konzervatív értékrenddel, a családot, az emberi életet az abszolút erkölcsi normákat tartja fontosnak és alapvetőnek. Az a jobboldali, aki számára az egyén szabadsága, nem zárja ki egy kézzelfogható értékrend melletti elkötelezettséget, aki számára a hagyomány megőrzése fontos.
K: A jobboldali konzervativizmusnak mi köze van a zsidósághoz?
Sz. Gy.: Ma egész Európa az identitását keresi. Az emberek különösen a volt kommunista országokban útmutatás és erkölcsi támasz nélkül élnek. Éppen ma égető szükség mutatkozik, hogy a gyökereinkhez nyúljunk vissza, ki-ki a maga hagyományaihoz. A magyar zsidóságnak is egy új, de egyben régi identitást kell büszkén felvállalnia. Ha a zsidóság számunkra nem csak a holocaust élményében koncentrálódik, akkor többet jelent, mint a visszatérő fasizmustól való félelem. A hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekre nem a rejtőzködés, a saját árnyékunktól való félelem a válasz. A fiatal nemzedék büszke identitásválasztása a zsidó hagyományok és kultúra megismerését és azok újraélését jelenti. Egyet jelenthet az Izraelhez való érzelmi kapocs megerősítésével, a héber nyelv elsajátításával is.
A zsidóság nemcsak baloldaliakból-munkásokból állott. A zsidóság egy jelentős része polgár volt. A XIX. századi modern Magyarország létre sem jöhetett volna az akkori zsidó polgári társadalom nélkül. Az ország és a nemzet eredményeit a gazdaság és a kultúra területén a zsidó és a magyar polgár együtt mondhatja magáénak. A gazdasági és a társadalmi fejlődés élén ott álltak a kor zsidó polgárai. Wahrmann Mór, Goldberger és Aschner Lipót, Vázsonyi Vilmos nélkül, hogy csak néhány nevet említsük nem jöhetett volna létre a XIX. század második felé mindaz, amire ma Magyarország büszke lehet.
K: Hogyan fogalmazná meg a zsidó identitást?
Sz. Gy.: A zsidó identitás pillére a zsidó vallás, amely egyben a mai európai civilizáció erkölcsi alaptéziseit is ajándékozta Európának. Szüleink és nagyszüleink történelmének olyan drága értékei ezek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyunk. Ne hagyjuk, hogy a huszadik század sötét évei, embertelen tettei határozzák meg identitásunkat és szabad választásunkat! Mindezeket nem a másoktól való félelem, hanem zsidó vallási és magyar polgári igényeink kell, hogy meghatározzák.
K: Melyek a politikai elképzelései?
Sz. Gy.: Jól ismerem azt a körzetet, ahol az önkormányzati képviselői posztért versenybe szállok. Fontosnak tartom az eredményes és hatékony képviseletet az önkormányzati testületben. Ám különös gondot fordítok majd azokra, akiket az élet hozott hátrányos helyzetbe. Nemcsak a fogyatékkal élőkre gondolok itt, de a szociálisan hátrányos helyzetűekre is. Egyedül a munkalehetőség az, amely ezeknek az embereknek az életét igazán jobbra fordíthatja.
K: Miért fontos a maga számára, hogy zsidóként legyen magyar önkormányzati képviselő?
Sz. Gy.: Zsidóként fontosnak tartom hazám, Magyarország szolgálatát azzal, hogy a bizalom hídjait építsem az emberek között. Arra törekszem, hogy legyenek olyan fórumok, ahol a nemzeti érzésű zsidóságot megismerhetik. Nagy szerepet szánok tevékenységem során az esetlegesen meglévő vallási és etnikai előítéletek felszámolására, az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló párbeszéd elősegítésére.
A kuruc.info megszerezte és közzétette a zsideszes képviselő elérhetőségeit, amit az említett honlapon megtekinthet a kedves olvasó.
Szabó Györgyöt ma megdicsérte Gusztos Péter többszörösen hátrányos helyzetű, mert szerinte "egy nagyszerű emberi tulajdonság, a szélsőségekkel szembeni becsületes, elvhű kiállás példáját mutatta fel mellébeszélő, szélsőségesekkel összefekvő pártjának." Gusztos csak abban téved, hogy a Likud testvérpártjának semmi kifogása nincs Szabó akciója ellen.
(kuruc.info és a Szent Korona Rádió nyomán)
Kapcsolódó cikk:
A magyarok ellen uszító zsideszes Szabó György elérhetőségei + interjú
http://ebreszto.gportal.hu/gindex.php?pg=25721672&nid=4316823 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:50:51, szerda
|
| |
| |
Új politikai-hatalmi struktúra, amely meghaladja a formális demokráciát
kedd, 2008. április 8. Dr. Jánosi Gábor
A hazai és a nyugati demokráciák látszatdemokráciák. A hatalomra jutott párt (pártok)a programja és az igéretek ellenére az érdekeik érvényre juttatását azok érdekei elé helyezi, akik hatalomra juttatták őket. Milyen modellel lehet megakadályozni, hogy ezt ne lehessen megtenni?
Édesapám emlékére
ÚJ POLITIKAI-HATALMI STRUKTÚRA, AMELY MEGHALADJA A FORMÁLIS DEMOKRÁCIÁT.
A rendszerváltás után létrehozott többpárti parlamenti demokrácia pontosan olyan látszatdemokrácia, mint a rendszerváltást megelőzően is volt, mert a hatalmat gyakorló szűk pártvezetés a párt programja, választási ígéretei ellenére saját érdekeinek érvényre juttatását minden esetben azok érdekei fölé helyezi, akik a hatalomba juttatták őket. A választópolgárok becsapása a formális demokrácia lényegéhez tartozik. Ez nem magyar sajátosság, így van ez a hagyományosan fejlettebb demokráciákban is.
Olyan politikai-hatalmi struktúrát ajánlunk, amelyben a hatalmon levők, ha akarnák, sem tudnák érdekeiket a választók érdekei elé helyezni.
1). Struktúra javaslatunk a két házból álló parlamentre épül, és az elsőbe, - mint eddig is - a pártok választott képviselői kerülnek. A második házba a pártoktól független szervezeteknek kell küldötteket küldeni saját tagjaik közül.
Az állampolgárok a legkülönbözőbb tagoltságban vesznek részt a közösségben, amit társadalomnak nevezünk. Tagolódnak településük, szakmájuk, hivatásuk, munkahelyük tevékenysége, érdekképviseleteik szerint, életkori sajátosság, szabadidőben végzett tevékenység, felekezetek, nemzeti hovatartozás szerint, stb. stb. Amennyiben ezek a civil szervezetek, egyesületek, kamarák, szakszervezetek, szövetségek alulról, demokratikusan épülnek fel az országos szintig, úgy megválaszthatják azokat a személyeket is, akik a parlament második házában képviselik szervezetüket. A parlamentnek ezt a házát nevezhetjük a Népképviselők Házának, vagy Civil Parlamentnek.
Minél több szálból szövődik a hatalom szövete, annál természetesebb, erőseb, finomabb, annál inkább képes figyelni a részletekre, annál inkább magától érthetőbb maga a demokrácia.
Mindkét háznak joga törvénytervezeteket kidolgozni és beterjeszteni, és kötelességük a másik házban elfogadott törvényeket véleményezni, hogy hatályba lépjenek, vagy sem. Létrejöttével senki sem érezheti többé azt, amit ma és eddig minden időben, hogy rólunk döntenek, de nélkülünk.
A formális demokrácia meghaladásán túl lényeges még az is, hogy az új politikai- hatalmi struktúra létrehozása biztosítja a törvényalkotás legmagasabb szakmai színvonalát, mivel első pillanattól kezdve minden érintettnek módja és lehetősége van részt venni a kidolgozásában, biztosítva ezzel a törvény végrehajtásának a sikerét is.
Ezzel az új hatalmi struktúrával az ,,olcsó állam" is létrejön, mert a képviselőség nem állás, de még csak nem is ,,ugródeszka", hanem megtisztelő megbízatás, amit szabályozott módon visszavonhatnak azok, akik a megbízatást adták. Feleslegessé válnak a ,,profi politikusok", a megválasztott képviselő tovább dolgozik a munkahelyén, szükség szerint költségtérítés terheli a költségvetést.
A demokrácia új értelmezésének megfelelően szakítani lehet a pártok eddigi gyakorlatával, mivel minden, a társadalom egészét, vagy egyes rétegeit érintő kérdésekben a hozzáértőket és az érintetteket mozgósítja a döntés előkészítésére, és ezek alapján készíti el állásfoglalását, javaslatát, programját.
A formális demokrácia megszüntetésén túl szükséges még a társadalmi kontroll létrehozása.
2). Elengedhetetlen a hatalom érdemi megosztása a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között. A demokrácia hitelességét, elfogadottságát, hatékonyságát, morális színvonalát az határozza meg, hogy képes e a törvényhozás a végrehajtói hatalom (kormány) munkájának érdemi ellenőrzésre vagy sem. A kormány törvénytisztelő működésének intézményes biztosítása a demokrácia létkérdése. Mindaddig, amíg a parlamenti többség joga marad a kormányalakítás, a törvénytisztelő kormány vágyálom, illúzió marad. Amennyiben a választópolgárok döntő többségének érdeke azt kívánja, hogy a törvényhozás tartsa ellenőrzése alatt a kormányt, akkor ennek megfelelően nem lehet azonos színű a kormány és a parlamenti többség.
Elméletileg erre két lehetőség adódik: a parlamenti kisebbségben maradt párt alakít kormányt, vagy a kisebbségben maradt párt gyakorolja a többségi jogokat a parlamentben. Gyakorlatilag az első variáció oldható meg könnyebben. Ez esetben a kormányalakítás legyen a kisebbségben maradt párt joga. Ebben a hatalommegosztási struktúrában a kormány kénytelen (ha hatalmon akar maradni), a törvényhozás által kijelölt úton, és keretek között, kiváló szakmai színvonalon megoldani mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvényhozás számáras kijelöl. Annak, hogy a miniszterelnök ne legyen kiszolgáltatott helyzetben, az alkotmány vétójogot biztosít számára. A törvényhozás munkáját segíti a bíróság, az ügyészség, az Állami Számvevőszék, az ombudsmanok, és mindkét hatalmi ág munkáját segíti a média, a társadalom objektív formálásával, és a mindkét helyen levő hiányosságok feltárásával.
Ebben az új, kiegyensúlyozott, hatalom megosztásos struktúrában nincs szükség alkotmány magyarázatra (alkotmánybíróságra), mert a gyakorlatban kiderül milyen új törvényre van szükség, melyik törvényt kell megváltozatni, és ki tudná jobban megmagyarázni mi volt a törvényalkotók igazi szándéka, a törvényhozás idevonatkozó szakbizottságainál?
Hazánknak felmérhetetlen értékű - eddig kihasználatlan - erőforrásai vannak: tudósok, művészek, mérnökök, pedagógusok, orvosok, jogászok, közgazdászok, szakemberek, szervezők, kiváló szakmunkások, mezőgazdászok tízezrei, akik sietnének egy olyan nemzetmentő politika megsegítésére, amelynek a hitelében megbízhatnak.
2008-04-06
Dr. Jánosi Gábor
jandoki@freemail.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:39:35, szerda
|
| |
| |
Horn Gábor fontossági sorrendje
szerda, 2008. április 9.
Horn Gábor: "Fontos az, higgyék el fontosabb, mi lesz az szdsz-szel, annál hogy mi lesz ezzel az országgal. Ezt nagyon őszintén mondom"
videó itt:
http://href.hu/x/5a70
(Letöltés)
http://video.wildom.hu/naptv_upload/visszanezo/200804/20080408-0718-kereszttuz.wm v |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:34:57, szerda
|
| |
| |
Egy állampolgár 13 1 pontos kormányprogramja
Ha én egyszer kormánypárti lennék...
...a sok szövegelés helyett benyújtanám a következő törvényjavaslatokat:
- Valóban foglalkoznék a magyar társadalomba be nem integrált cigánysággal. 3 gyermeken felül ugyanannyi segélyt kapna egy cigány család, mintha csak 3 gyermeke lenne.
Így elkerülhető a túlszaporodás, a családot fenntartani képtelenség, a kilátástalanság, a bûnözés "kényszere". Jelenleg munka helyett a cigányság egy túlnyomó része családonként 10 - 15 gyermeket szül, s így annyi segélyre tesz szert, hogy még pl. egy repülőtéren dolgozó tisztességes magyar sem keres annyit, mint egy cigány család.
A cigányoknál bevált szokás lett tehát, hogy nem gyermekszeretetből, hanem "kényszerből" tucatnyi gyermeket nemzenek, így nő a cigánybûnözés, nő a kultúrálatlanság, a mûveletlenség, és ebből kifolyólag a cigány-magyar ellentét. A cigányságot munkára ösztönző programmal integrálni kell a magyar társadalomba. Egy jól öltözött, tiszta, jó illatú cigány mégis szimpatikusabb mint egy ápolatlan, tolvaj, koszos, büdös, 15 gyermekes késelő családfő. Továbbá egy szegregációt kezdeményező törvénnyel megoldható a fiatalok (cigányok a magyarok elleni) dulakodása, verekedése. Cigány iskolákban, cigány tanárok, pedagógusok, saját kultúrális adottságokkal többet elérhetnek, mint a jelenlegi integrálatlan kisebbséget nevelni akaró többségi rendszer.
- Azonnali drasztikus pedagógusbéremelést (3 - szorosat) végrehajtani, az ultraliberális oktatási zûrt pedig megszûntetni. A béremelés forrását egyéb bevételekből, Szerencsejáték bevételekből, állami kiadások lefaragásából pótolni. Az oktatás rendbetétele mellett az egészségügyet is magyar kézben kell tartani, a profitot nem beengedni, vagy a már meglevő külföldi érdekeltséget kitiltani a magyar egészségügyből!
- 2 éves programban a minimálbér drasztikus emelése (kb. nettó 180 ezer), ez az egyetlen út a gazdasági felemelkedéshez, az alapvető egzisztencia megteremtéséhez, és a fiatal végzősök elvándorlásának megállításához. Ezzel egyidőben a munkaadók terheit jelentősen csökkenteni.
- A friss magyar diplomások számára egy központi rendszer létrehozása, és minél előbb végzettségüknek megfelelő munkához juttatásuk. A munkanélküliség csökkenésével, a foglalkoztatottság növelésével az állam bevételei növekednek.
- Bevált Széchenyi Terv újraindítása, de kizárólagosan csakis magyar emberek, magyar cégek, magyar tulajdonú társaságok juthassanak állami támogatáshoz. Magyar élelmiszerláncok, magyar nagyobb cégek kiemelt támogatása a multikkal szemben. Külön programot a kis - és középvállalkozásoknak!
- A multik méltó megadóztatása, és az eddigi elmaradt adómentességük utólagos állami bevételkiesések behajtása ezen multikon.
- A teljes magyar belgazdaság újrateremtése, felélénkítése, versenybe hozása a multikkal szemben.
- Kemény magyar környezetvédelmet! Erdők telepítésére azonnali programot! A középiskolai diákság bevonása az erdőtelepítésbe. A faültetési akciókban résztvevő diákoknak méltó földrajz jegyeket, 1 - 1 napos szünetet adni. Évenkénti egyszeri országos akciókkal meg lehetne állítani az erdőírtásokat, illegális fakivágásokat. Jelenleg egész erdők tûnnek el Magyarország területéről! A Pilist gond nélkül pusztíthatják a külföldi érdekeltségek! A szemetelést szabadságvesztéssel, és közmunkával sújtani! A fővárosi koszt, mocskot, graffitiket szintén szigorú törvényekkel megakadályozni, felszámolni! 0 tolerancia!
- Kezdeményezni az EU-ból való kilépést. Ennek keretében a magyar földet magyar kézben tartani, a magyar családi gazdaságokat támogatni, felemelni!
- A Lisszaboni szerződés azonnali felmondása!
- Az EURO bevezetésének folyamatát megállítani, önnáló pénzük, a Forint megtartása!
- Kezdeményezni a Szent Korona Tan-ra épülő országos Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívását, a valóban Független Magyarország megteremtését, saját Magyar Alkotmánnyal!
- Erős profi hadsereget teremteni, a Nemzetőrséget helyreállítani!
1
- A jelenlegi parlamenti elit TELJES ELSZÁMOLTATÁSA évtizedekig visszamenőleg! Valódi kárpótlást! A teljes államadósság behajtása a rajtunk meggazdagodott parlamenti eliten!
Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:33:48, szerda
|
| |
| |
A buborékgazdaság végnapjai? - Robert Brenner elemzése
szerda, 2008. április 9.
Robert Brenner elemzése az amerikai hitelválság mélyebb okairól. A cikk még 2007 szeptemberében jelent meg, de az azóta bekövetkezett események nem igazán cáfolták meg Brenner értékelését, sőt.
Robert Brenner - Hogy mi ez a sziszegés? Ereszt a gazdasági lufi.
The Guardian - Wednesday September 26 2007
A jelzálogkölcsönök és a bankrendszer válságát Amerikában és Nagy-Britanniában mintha sikerült volna megállítani, de hogy mi lesz a dolog folytatása, az igencsak kétséges. Amennyiben - mint ahogy azt az állami vezetők váltig állítják - a gazdaság alapjai szilárdak a pénzügyi krízis következményeitől fölösleges félni. De valóban azok lennének?
A nyolcvanas, kilencvenes évek (és az új évezred első évtizedének első felének) virágzó tőzsdei aranyélete, amely az összvagyon példátlanul nagy részének a felső egy százalékhoz való átszivattyúzásával járt, elterelte a figyelmet a fejlett kapitalista gazdaságok hosszú távon tapasztalható meggyengüléséről. Az amerikai, nyugat-európai és japán gazdaság teljesítménye, szinte minden gazdasági mutató alapján - termelés, befektetések, foglalkoztatás, bérek - a hetvenes évek óta évtizedről évtizedre, üzleti ciklusról üzleti ciklusra folyamatosan romlik.
A jelenlegi, kora 2001-től datálható, ciklust megelőző évek pedig a lehető legrosszabbak voltak: az USA-ban a nemzeti össztermék és a foglakoztatás növekedése a negyvenes évek óta a leggyengébb volt, a munkavállalók kb. 80%-a számára a reálértékben számított órabérek az 1979-es szinten stagnáltak*. A fejlett kapitalista gazdaságok dinamizmusának elapadása a profitabilitás visszaesésének köszönhető, melynek oka a hatvanas évek végétől krónikus tendenciaként jelentkező túltermelési kapacitás a globális (ipari) termelőerőben (manufacturing). A profitabilitás visszaesése a hetvenes évektől a befektetések, GDP-arányosan tekintett, erős visszaesését, illetve a foglalkoztatás és a tőkeállomány bővülésének lelassulását váltotta ki. A tőkefelhalmozás lelassulása, illetve a profitrátáikat fenntartani igyekvő vállalatok bérleszorítási taktikája, végül az összkereslet visszaesését hozta magával, ami aztán a növekedés fő gátjává vált a fejlett országokban.
A kormányok, az amerikai állam vezetésével, egyre nagyobb adósságállományokra vállaltak kötelezettséget, melyek egyre barokkosabb hitelfelvételi konstrukciók segítségével áramlottak szét, hogy valahogy mégis szubvencionálják a vásárlóerőt. A fejlett országok a hetvenes és nyolcvanas években elsősorban a deficit növelésének árán próbálták a növekedést fenntartani. De a kilencvenes évek közepétől kénytelenek voltak még erősebb, és még kockázatosabb, serkentőszerekhez nyúlni, hogy megállítsák a stagnáláshoz vezető tendenciát - a hagyományos keynesianizmus állami deficitköltekezését fokozatosan felcserélték a privát hitelforrásokkal és az eszközárak inflációjával (asset inflation), amit talán eszközár (asset-price) keynesianizmusnak lehetne nevezni, vagy, semmivel sem inkább túlozva, buborékgazdaságnak (bubblenomics).
Annak ellenére, hogy Alan Greenspan mostanában tiltakozott az ez irányú vádak ellen, éppen ő volt az, aki elindította ezt az új makroökonómiai kísérletet, megalapozva a késő kilencvenes évek tőzsde-rohamait, azt követően, hogy a Clinton-kormány és az EU próbálkozásai, hogy neoliberális költségvetési kiigazításokkal csökkentsék a gazdaság a hitel-függőségét, mély recessziót váltottak ki Európában és Japánban, foglalkoztatás-bővülés nélküli növekedést az USA-ban, és valutaválságot Mexikóban. A nagyvállalatok és a vagyonos háztartások eközben a nominális értéknövekedésre (paper wealth) támaszkodva rekord-méretű kölcsön-felvételekbe kezdtek, ami fenntartotta a befektetések és a fogyasztás bővülését, a balvégzetű “New Economy" fellendüléshez vezetve. A növekvő ingatlanárak, együtt a profitráták további csökkenésével és a túltermelési kapacitás - a befektetések felpörgése miatti -súlyosbodásával, végül kiváltották a 2000-2001-es krízist és az azt követő recessziót.
Mindez azonban nem szegte a központi bankok kedvét, amelyek újfent az eszközárak [asset price] inflálásához fordultak. A rövidtávú kölcsönök kamatainak három évre vett lenullázásával elősegítették a háztartások adósságállományának robbanását, ami aztán hozzájárult és táplálta az ingatlanárak mérhetetlen megemelkedését.
A megemelkedett ingatlanérték pedig lehetővé tette a fogyasztási jellegű költekezést, ami aztán a maga részéről még tovább bővítette a folyamatot. A személyes fogyasztás és az ingatlan-befektetések a GDP növekedés 90-100%-át tették ki [!!!] a jelenlegi gazdasági ciklus első 5 évében. Az ingatlan-szektor önmagában 40%-kal dobta meg a GDP növekményt, elfedvén azt, milyen gyenge is volt valójában a gazdaság felépülése 2000 óta.
A kereslet fellendülése erőt adott a gazdaságnak. De míg a fogyasztók megtették, ami tőlük tellett, ugyanez nem mondható el a befektetőkről, a példa nélküli háztartási kölcsön-felvételek serkentő hatása ellenére. A profitráták visszaállítására koncentráló nagyvállalatok brutális offenzívát indítottak a munkavállalók ellen. A produktivitás további fokozását elsősorban nem az eszközállományba való befektetéssel érték el, hanem a munkahelyek megritkításával, és (a megmaradt alkalmazottak számára) a munkaintenzitás-növelésével. Miközben a béreket leszorították, több termelést préseltek ki alkalmazottonként, ezáltal lehetővé téve, hogy a nettó (nem pénzügyi jellegű) GDP növekedés példátlanul nagy részét sajátítsák ki.
Így a pénzügyi szektoron kívüli nagyvállalatok is növelték profitrátájukat, habár a kilencvenes évek - már eleve elég alacsony - szintjét nem sikerült elérni. Ugyanakkor a foglakoztatás, az új befektetések és a bérek alacsony szinten tartásával a kereslet növekedését is leszorították a vállalatok, saját expanziójukat ellehetetlenítve. Ehelyett, az olcsó hiteleket kihasználva, saját erőforrásaikat rekordmagas arányban fordították saját részvényeik visszavásárlására, egyesülési és felvásárlási ügyletekre, és a részvényesek osztalékainak növelésére - mindezt a befektetések és a foglalkoztatás rovására.
A termelési szféra (real productive economy) ilyen alapvető gyengesége mellett a sub-prime jelzálogkölcsönök piacának az összeomlása valóban igencsak fenyegetően hat. Ben Bernanke - aki az amerikai központi bank székében felváltotta Greenspan-t - nem nagyon tehetett így mást, mint hogy csökkentette a kölcsönök felvételének költségeit. Az ingatlan-buborék összeszűkülése a 2005-ös csúcshoz képest már eleve jelentős nyomást gyakorolt a fogyasztási kiadásokra és az ingatlanfejlesztésekre, ami feltehetőleg csak romlani fog, ahogy az ingatlan-eladások és árak zuhanni kezdenek. Ezen túl, látva a történelem legnagyobb gazdasági serkentő-csomagjára adott minimális válaszukat, a nagyvállalatok aligha fognak meglévő forrásaikon spórolni, sőt már a pénzügyi válság előtt megkezdték a foglalkoztatás további csökkentését.
A Fed (amerikai jegybank) által végrehajtott kamatcsökkentések hatásossága igencsak kétséges. Hogyan tudnák a fogyasztók ezzel még egyszer megmenteni a helyzetet, mikor a csökkenő ingatlanárak a megtakarításra és nem a fokozott költekezésre serkentenek? A fogyasztás által hajtott fellendülésnek nagyon úgy tűnik, hogy vége van.
A dollár esése, ami kétségkívül együtt fog járni a Fed kamatcsökkentésével, vajon nem fogja leszorítani az eszközárakat (asset price) és ezzel véget vetni a reálnövekedésnek?
Hogyan fogja a kedvezőbb hitelfelvétel enyhíteni az óriási jelzálogkölcsön-veszteségeket, amelyek a bejelentett csőd-áradatból elkerülhetetlenül következni fognak?
Nem sok kétség fér hozzá, hogy nehéz idők jönnek - és könnyen lehet, hogy a növekedés évei nyüszítéssel ÉS bumm-mal** érnek véget.
*Erről ld.: Rick Wolff: The Fallout from Falling US Wages http://mrzine.monthlyreview.org/wolff120606.html
**Utalás T. S. Eliot Az üresek (The Hollow Men) c. versére: “A világ így ér véget/Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel." (Vas István fordítása)
Robert Brenner amerikai gazdaságtörténész, az UCLA történészprofesszora, a The Boom and the Bubble, The Economics of Global Turbulence, Merchants and Revolution c. könyvek szerzője. Nevéhez fűződik az ún. Brenner-vita, az európai kapitalizmus kialakulásáról (ld. http://www.cambridge.org/catalogue/catalogue.asp?isbn=9780521349338 , ill. audio file-ok egy Brenner-rel lefolytatott vitáról: http://www.resistancemp3.lpi.org.uk/dayschool.htm). A szerző egy másik írása az amerikai gazdaság utóbbi néhány évtizedéről: http://www.newleftreview.org/?view=2652.
(eredeti cikk: http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2007/sep/26/comment.business)
(fordította: komb83_kukac_gmail.com) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:22:19, szerda
|
| |
| |
2008-04-09 22:14
Fodor: Nem egyezkedtem Lendvaival
Míg a csalással megválasztott Kóka János a liberálisok külföldi testvérpártjainál igyekszik tapasztalatot gyűjteni a pártelnök a választáson alulmaradt Fodor Gábor itthon védekezésre kényszerül. A környezetvédelmi miniszter szerint semmi alapja sincs annak a sajtóhírnek, mely szerint felajánlott volna Lendvai Ildikónak liberális szavazatokat a koalíciós szakadás esetére. A válságba került törpepárt országos tanácsának elnöke, Gulyás József nem lát már esélyt az MSZP-vel való közös kormányzásra.
Találgatásnak nevezte és kinevette Fodor Gábor azokat a szocialista körökből kiszivárogtatott híreket, miszerint felajánlott Lendvai Ildikónak 8 liberális szavazatot, arra az esetre, ha az SZDSZ tényleg kilép a koalícióból.
A liberális miniszter továbbra is úgy véli: személyi és tartalmi megújulással fent kellene tartani a koalíciót. Szerinte az SZDSZ-en belül több követője is akadt az országos tanácson. Az ügyvivő neveket nem mondott, ám egy online-lapnak adott interjúból kiderült: Gulyás József, az országos tanács elnöke is osztja véleményét. Gulyás szerint, ha az MSZP-ben van elszánás egy új politikai szándékhoz, akkor ezt a liberálisoknak figyelembe kell vennie.
hírTV |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 22:19:51, szerda
|
| |
| |
Demszky állami támogatással akarja megfékezni a sok "fasisztát"
2008. Április 09. 13:30
Abcúg.hu
A városrendészeti bizottság előbb kiszámolja, mennyi pénz kellene az 1500 fős létszámhiány feltöltéséhez, majd Demszky Gábor főpolgármester elkéri a pénzt az államtól. Sejtésünk szerint nem a cigánybűnözés megfékezésére kell még több rendőr Budapestre.
A Fővárosi Közgyűlés Városrendészeti bizottsága szerdai ülésén egyhangúlag úgy döntött, felkéri Demszky Gábor főpolgármestert, hogy a BKV-hoz hasonlóan a fővárosi rendőrség működéséhez is kérjen állami támogatást.
A testület kihelyezett ülést tartott a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, ahol a tagok meghallgatták Tóth Gábor dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány beszámolóját a rendőrség elmúlt évi munkájáról. A beszámoló után Kosztolányi Dénes (Fidesz) alelnök azt javasolta a bizottságnak, kérjék fel a főpolgármestert, hogy Demszky Gábor kérjen a BKV-hoz hasonlóan 18 milliárd forint állami forrást a BRFK működéséhez.
Ezt a javaslatot Danielisz Béla (MSZP) elnök a bizottság szakmai hitelességére hivatkozva nem tartotta elfogadhatónak, helyette azt javasolta, számolják ki, mennyi pénz szükséges az 1500 fős létszámhiány megoldásához, az 1500 rendőrlakás biztosításához és a fővárosi rendőröknek juttatandó 30 százalékos Budapest-pótlékhoz, majd ezt az összeget kérje Demszky Gábor a miniszterelnöktől és az igazságügyi és rendészeti minisztertől. Ezt a javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták.
Forrás: Hírszerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
606 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 367
- e Hét: 706
- e Hónap: 4451
- e Év: 157947
|
|
|
Offline
