|
 1/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 20:41:28, szombat
|
| |
| |
Gátak
Ha látsz egy gátat,
egy büszke, kemény gátat,
habos, tajtékos vadvizek előtt:
imádkozz, hogy a vizek győzzenek.
Kérj Istentől a vizeknek erőt,
földszakítót, világrengetőt,
hogy verje le a gátat!
Mert nem Istentől való dolog,
gátat emelni a vizek elé.
Elzárni tüzes rohanásukat,
a nótákat, a kacagásukat
dölyfös szavakkal: nem lehet tovább!
És mennyi gát van, ó de mennyi gát...!
ha körülnézel, nem látsz egyebet:
béklyóba törpült szenvedélyeket,
mederbe kényszerített vágyakat,
csók-gátakat,
vér-áztatott, könny-áztatott,
elátkozott szabadság-gátakat!
Ha látsz egy gátat,
egy büszke, kemény gátat,
örvénylő, zúgó vadvizek előtt:
kérj Istentől a vizeknek erőt,
földszakítót, világrengetőt,
hogy a gátakat, a gátakat
ledönthesse még időnap előtt!
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 19:40:18, szombat
|
| |
| |
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.
(általam ismeretlen szerző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 19:30:04, szombat
|
| |
| |
A Barátságról
Cseppek vagyunk a tengerben.
Sok-sok cseppel együtt.
Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok
csepp együtt hatalmas erő.
Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk.
Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk.
Mert barátok vagyunk.
Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben.
Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján.
Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek. Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget.
Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz.
Így van ez jól.
A cseppek kiegyenlítődnek.
Sosem vagy egyedül.
Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed.
Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő.
Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned.
Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük.
A friss légáram viszont mindenért kárpótol.
Új erő, új szépség, új öröm.
Cseppek vagyunk a tengerben.
Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak.
Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van.
Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban.
Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj.
Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset.
Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet.
Folytonos áramlat, folytonos mozgás.
Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.
Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.
Gergely Zsóka
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 19:04:55, szombat
|
| |
| |
Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm
Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 19:00:06, szombat
|
| |
| |
Merj és Bízz!
Tudom, mit éltél át, tudom mennyire fájt. A fájdalom, múló dolog, de a pillanat is, amit nem szabad elszalasztanod sohasem. A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni. De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni. Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy, mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág. Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit, nem lesz olyan, ki megmenthet és elveszhetsz. Sokan várnának rád éveket, számolnák a perceket. Vajon erejük elég-e, bírják-e a sok türelmet, várakozást. Hányan állnák a sarat, hányan buknak el? Megvárnád-e történéseket, végignéznéd haláltusájukat? Minden ember más nem oly, mint hiszed. Hidd el és bízz, van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel. Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen. Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad, nem bánat s bú, örömtelen kapcsolat. Tudom, úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének, s nem találod helyed, sodródsz az élettel, kevés életkedvvel. Sokan űznek, hajtanak, de vannak, akik csak az embert, azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned. Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat. Te döntesz, a felelősséged nagy! Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel, igen sérülékeny, olyan, mint egy csiga, aki ha veszélyt érez, visszahúzódik, s ki tudja, mikor nyílik meg újra. Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet? Talán, de mindenki máshogy éli meg. Van, aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit, csak szeretni akar, boldogságot adni és viszont kapni. Ne tagadd meg eme embereket, ismerd fel őket, mert elszalasztod őket és megtagadod, akkor belőlük erőtlen, csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek. Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni, merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod, mikor mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz. Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!
Hollósi Norbert.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-31 11:55:24, szombat
|
| |
| |
Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért... Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk." / Les Buscaglia/
Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-30 18:16:54, péntek
|
| |
| |
Ugye, milyen szép név az Erzsébet?
Bongyinak ajánlom nagy-nagy szeretettel!
Történetek Szent Erzsébetről
Árpád-házi Szent Erzsébet Magyarországon született, s már négyéves korában eljegyezték Thüringia leendő grófjával, Lajossal. Férjével együtt nőtt fel a wartburgi várban, és kezdettől fogva nagyon szerették egymást. Erzsébet egyik legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. Kimondhatatlan fájdalmat érzett, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt: Lajos útközben megbetegedett és meghalt. Ezután Erzsébet ezzel a kiáltással járta végig a vár termeit: "Jaj, Uram, Istenem, most az egész világ meghalt számomra!"
Egyszer férje távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget. Sőt, ura ágyába fektette, hogy örökké mellette legyen és ápolhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férje. Jelentették neki, mi történt, és eleinte elborzadt felesége tettén, ágyához ment, hogy rosszallását kifejezze. Az Úr azonban megnyitotta belső szemeit, és nem más nézett vissza rá az ágy párnái közül, mint a megfeszített Krisztus. Ezután Lajos így szólt Erzsébethez: "Ilyen beteget gyakran fektess az ágyamba!"
Egy időben sógora, Henrik kormányozta a grófságot, de Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Egy napon Henrik váratlanul hazatért a vadászatról, és látta, hogy Erzsébet kosárral a karján igyekszik valahová. Sok vádat hallott ezelőtt Erzsébettel szemben arról, hogy eltékozolja a grófság vagyonát az adományaival. Kíváncsi volt tehát, hogy mit visz a kosárban, és feltartóztatta őt. Erzsébet engedelmesen átadta neki a kosarat, amiben a szegények számára ennivaló volt. Henrik azonban az Úr kegyelméből csak illatozó rózsákat látott benne, így megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.
Mindössze huszonnégy esztendős volt, amikor befejezte földi életét. Szegényen halt meg, s utolsó szavai voltak: "Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját." Mindannyiunk példaképe ő, de különösen a lányoké, asszonyoké.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-29 18:26:42, csütörtök
|
| |
| |
,,Figyelj rám kisfiam! Álmodban teszem ezt a vallomást. Belopóztam hozzád egyedül. Alig néhány perccel ezelőtt, miközben a szobámban újságot olvasva ültem, lelkiismeret furdalásom támadt. Bűnösként jöttem az ágyadhoz.
Arra gondoltam, kisfiam, hogy ma haragudtam rád. Megszidtalak reggel, amikor öltöztél iskolába menés előtt, mert a törülközővel csak úgy megpacskoltad az arcodat.
Rendreutasítottalak, mert a cipődet sem tisztítottad ki rendesen. Dühösen rád kiáltottam, mert szétszórtad a dolgaidat a padlón.
Reggeli közben is találtam megróni valót. Kiloccsantottad a tejet, aztán egészben nyelted le az ételt; a könyöködet az asztalra raktad; a vajat túl vastagon kented a kenyeredre.
Amikor pedig elindultál, és én a vonathoz készültem, visszafordultál, integettél nekem, és így kiáltottál: ,,Isten veled, Apu!" - én meg szigorúan összeráncoltam a homlokomat, és ezt feleltem: ,,Húzd ki magad!"
Délután aztán elölről kezdődött az egész. Amint hazafelé jöttem, meglestelek az úton: térdeltél, és golyókkal játszottál.
Máris lyukas volt a harisnyád.
Megaláztalak a pajtásaid előtt azzal, hogy rád parancsoltam: előttem menj hazáig. Drága a harisnya, és te is gondosabb lennél, ha neked kellene vásárolnod. Ezt vetette apád a szemedre, kisfiam.
Emlékszel-e, hogy később, amikor a szobámban olvastam, félénken bejöttél, szomorú tekintettel a szemedben? Amikor felnéztem az újságból, türelmetlenül a zavarás miatt, habozva álltál az ajtóban. ,,Mit akarsz?" - förmedtem rád.
Te nem feleltél, hanem viharos lendülettel felém futottál, a karodat a nyakam köré fontad, megcsókoltál, magadhoz öleltél azzal a szeretettel, amelyet Isten ültetett a szívedbe, és amelyet még a ridegség sem tudott elhervasztani. Aztán elmentél, feltipegtél a lépcsőn, az emeletre.
Nos, kisfiam, nem sokkal ez után történt, hogy az újság kicsúszott a kezemből, és rettenetes dermesztő félelem fogott el.
Mit csinált belőlem a megszokás?! A hibakeresés, a dorgálás rossz szokása- azért büntettelek meg, mert gyerek vagy! Nem mintha nem szeretnélek, csak éppen túl sokat várok egy gyerektől. A saját megsokasodott éveim mértékével mérlek.
Pedig olyan sok jó és szép és becsületes van a jellemedben. A szíved nagyon jó. A természetes kedvesség is mutatja, amellyel hozzám futottál, és egy csókkal jó éjt kívántál nekem.
Nem is számít ma este semmi más, kisfiam. Eljöttem a kis ágyadhoz a sötétben, és szégyenkezve letérdeltem.
Ez a vallomás csak vezeklésem egyik része. Tudom, meg sem értenéd ezeket a dolgokat, ha nappal, és hangosan mondanám el neked.
Holnap azonban igazi apu leszek! Pajtásod leszek, és veled szenvedek, ha szenvedsz, veled nevetek, ha nevetsz. Inkább leharapom a nyelvemet, ha még egyszer türelmetlen leszek. Azt mondogatom majd magamban, mint valami litániát: ,,Hiszen csak gyerek -csak egy kisfiú még!"
Attól félek, úgy bántam veled, mintha máris felnőtt lennél. Most azonban, hogy itt látlak az ágyacskádban, fáradtan, és összegömbölyödve, most látom, hogy még csak egy kisgyerek vagy.
Tegnap még anyád tartott a karján, és fejed az ő vállán pihent. Sokat kívántam tőled, nagyon sokat......"
W. Livingston Larned
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
129 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 126
- e Hét: 189
- e Hónap: 1456
- e Év: 15047
|
|
|
Offline
