|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 13:47:47, péntek
|
| |
| |
Kellemes pihenést kívánok a hosszú 7végére !
Szeretettel üdvözlök mindenkit. |
|
| |
|
5 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 13:06:20, péntek
|
| |
| |
Link
Bohóc áll a porond közepén,
varázsdallamot játszik,
hol sír, hol kacag a hegedű,
néha vidám, néha fájón keserű.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 12:01:26, péntek
|
| |
| |
A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se
tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni
( Proust ) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 11:30:41, péntek
|
| |
| |
Hiába a szépség, hiába a szeretet, ha nincs egészség.... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 11:11:28, péntek
|
| |
| |
A természet hangjai
Tiszta hangokat kereső, menj a természetbe ki.
Itt a szellő halk sóhaja a felhőket tereli.
Szívd magadba tarka mezők vadvirágos illatát,
Téged vidít a madárdal, s árnyal minden lombos ág.
Ahol most vagy ott az élet rezdül, merre szerte látsz,
Gyalog járj, hogy jobban érezd a fű selymes bársonyát.
Élő világ, tarka virág, méh döngicsél, lepke száll,
Minden él, a létet zengi, s a fák büszke törzse áll.
Álom után jő a hajnal, s fűszálon harmatcsepp ragyog,
Nap sugara majd felszárít, minden kis növényt, s nagyot.
Tükrébe virágok néznek, kitárva mind szirmait,
Olybá tűnik mint mesében, tündér-varázsütésre teszik.
Későre jár jön az este, s hogy hajlik az alkonyat,
Szirmot zárnak a virágok, s szellő ujja simogat.
Amikor a nyári estén, virágillat szerte száll,
Béke honol, nézz az égre, mily tengernyi csillag-ár.
Alant a táj, felül az ég, s felröppen a gondolat,
De te érzed, vele szárnyalsz... már csillag-utakon halad.
Egyre messzebb jársz a térben, időben is távolabb,
Gyors mint a fény és még annál is..., nem ismer határokat.
Emberlétünk oly nagy talány, s mily titkokat rejt az ég?
Tudjuk egyszer megismerjük e nagy kozmikus zenét.
Emlékezetünk mit rejthet, s a létet mint érthetnénk...?
Menni kell az úton végig..., legyen hozzá szerencsénk!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-09 10:35:08, péntek
|
| |
| |
A tó lelke
Állottam hosszan, hallgatag,
A fák alatt, a tó felett.
Halvány holdfény a gallyakat
Sugárba vonva reszketett.
Ködben, homályban állt a tó,
A légben néma mély igézet,
Félálmodásba ringató.
A tónak lelke megigézett.
Levél se mozdul, nesz se szól.
Hallgat a víz, szunnyad a szél.
Hullám közül, a víz alól,
A sejtelem világa kél.
A tó beszél. Én hallgatom.
S a vízbe nézek, egyre nézek.
Élek?... Nem élek?... Álmodom?...
A tónak lelke megigézett.
Testetlenül és nesztelen
Hűvös sugalmak rajja kel,
És átszűrődik lelkemen.
A tó, a tó titkot lehel.
Átsző mindent e lehelet.
Minden titok, amerre nézek.
Nedves köd ül a táj felett.
A tónak lelke megigézett.
Homály, homály! Minden homály!
Ez a chaos! Ez a setét!
A némaság ős lelke száll
Nagy szürke szárnyon szerteszét.
A nagy szárny zajtalan suhan.
Még nincs napfény. Még nincsen élet.
Az anyag áll csak hangtalan.
A tónak lelke megigézett.
A némaságba belevesz
A gondolat, a képzelet.
Igen, az első reggel ez:
A Lélek a vizek felett.
Elömlik, áthat mindenen.
Csak egyet látok, egyet érzek:
A végtelen! A végtelen!
A tónak lelke megigézett.
És halkan és önkénytelen
Imádság fogan ajkamon
Arcod előtt, ó Végtelen.
Imádkozom, imádkozom.
És bennem föllobog a fény:
Mely elveszett a vak homályban,
A Fényes Végtelen ölén
A lelkem, a lelkem megtaláltam!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
97 db bejegyzés |
| e év: |
1275 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 9424
- e Hónap: 23510
- e Év: 76068
|
|
|
Offline
