|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2008-06-15 20:47:49, vasárnap
|
| |
| |
"És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét,
A magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban!
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajlok, úgy köszönöm meg."
/ Márai Sándor /
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-15 18:30:39, vasárnap
|
| |
| |
A Hit és Fény imája
Jézus, Te azért jöttél a földre,
hogy megismertesd velünk Atyádat, a mi Atyánkat.
Eljöttél, hogy megtaníts bennünket arra, hogyan szeressük egymást.
Küldd el nekünk megígért Szentlelkedet,
hogy megosztott és háborús világunkban
a béke és az egység eszközei lehessünk!
Jézus, Te arra hívtál bennünket,
Hogy a Hit és Fény közösségben kövessünk Téged.
Hívásodra igennel akarunk válaszolni.
A Hit és Fény nagy családjában
a szeretet szövetségében akarunk élni,
Hogy megoszthassuk egymással szenvedéseinket és nehézségeinket,
Örömünket és reményünket.
Taníts meg arra, hogy elfogadjuk sebeinket és gyöngeségünket,
Általuk mutatkozzék meg a Te hatalmad!
Taníts meg arra, hogy a Te arcodat és a Te jelenlétedet
Felfedezzük minden testvérünkben, különösen a leggyengébbekben!
Taníts meg arra, hogy az Evangélium útjain kövessünk Téged!
Jézus, a Te édesanyádra, Máriára bízzuk magunkat.
Ő volt az első, aki befogadott Téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-15 17:45:06, vasárnap
|
| |
| |
Tanulságos történet
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani...
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"
Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor , "Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben... Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon gyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" - akartam tudni.
Sándor folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
"Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2008. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
136 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 233
- e Hét: 648
- e Hónap: 1031
- e Év: 14622
|
|
|
Offline
