|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 21:49:17, csütörtök
|
| |
| |
Ha csak kormányváltás, akkor szemfényvesztés
2008. június 17. kedd
imageMásfél éves előkészítő munkával a Fidesz elérte, hogy 2008 márc. 9.-én népszavazásra kerüljön sor hazánkban. Maga a népszavazás célja és értelmezése körül, ugyan nem volt minden rendben, de a végeredménye egyértelművé tette a nép akaratát. A 83 %-os elsöprő eredményű népakarat egyértelművé tette, hogy a jelenlegi politikai vezetés nem alkalmas az ország érdekeit képviselni és a nemzeti érdeknek megfelelő politikai útirányt, meghatározni.
Mint tudjuk az SZDSZ rehabilitálta az MSZP-ét, a rendszerváltást követően az MSZP csak minimálisan képviselte magát az Országházban a ,,rendszerváltás" után annak ellenére, hogy még működött a régi befolyása és beidegződése az emberek tudatában.
Evvel a koalícióra lépésével, mint ,,rendszerváltó párt" az SZDSZ ahelyett, hogy elszámoltatta volna a múlt rendszer bűnöseit, kiszolgálóit, felmentette a régi hazaárulókat és egy új teret engedett működésüknek az új rendszerben.
Az elmúlt kommunistának mondott rendszer nem másról szólt, mint az idegen érdekek feltétel nélküli kiszolgálása volt.
A nemzeti érdekek semmibevétele és történelmünk meghamisítása, politikai helyzetünk hamis ideologizálása.
Tudunk azokról a múltbéli elképzeléseikről is, hogy Magyarország, mint önálló ország szűnjön meg és a szovjetunió egyik irányított tagállamaként, működjön tovább, megszüntetve nyelvünket és a legkisebb önrendelkezési jogunkat is feladva.
Ezt az elképzelést nem sikerült megvalósítani Magyarországon egészen az európai uniós belépésünkig, mert még elég erősen élt a megtépázottságunk ellenére a nemzeti öntudat az országban, még éltek azok az emberek, akik ismertek egy jobb politikai rendszert, és volt összehasonlítási lehetőségük.
Ennek ellenére a szovjethatalomnak nem volt nehéz hazánkban teret nyernie, mivel nem csak egy vesztes háborún, hanem két vesztes világháborún és egy trianoni nemzetvesztésen és az azt megelőző 133 napos vörös uralom előzte meg a szovjet bejövetelt.
Tehát meg volt az a nemzetáruló kisebbség, akire lehetett építeni az idegen érdekek kiszolgálását, akik nem a nemzet részei voltak, hanem valamikor hazánkba beszivárgott identitászavaros idegenek voltak és kultúrájukban nem ismerték sem a hazaszeretetet, sem a megkeresztelkedést, viszont széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerük volt.
A megtervezett 1989-es rendszerváltásunk csak részben tükrözte a nemzeti akaratot, mert szerette volna az ,,értékei" helyén kezelni ezt az ártalmas kisebbséget és a nemzetpusztító bolsevik uralmat, ami majdnem ugyan az volt, de ez nem sikerült a különböző idegen politikai hatások miatt, viszont sikerült hazaküldeni az idegen katonákat hazánkból.
Ebben az időben még csak sejtettük, hogy a szovjet kivonulás, a szovjetunió végét teljes felbomlását is jelenteni fogja.
Mert a szovjet hadsereg ugyan kivonult az országból, de a helytartóik itt maradtak és hatalomátmentésük, valamint a szovjetek által garantált politikai helyzetüket, felelősségre vonásukat megmentette egy új idegen érdek kiszolgálásába állása, amit már a tervezőasztalnál meghatároztak számunkra.
Ez volt az európai unióba való beterelésünk, sok hamis hazug lehetőségeink ígérgetésével és erős európai támogatással elérték a pozícióba maradásukat.
Nagy erőket fektettek az antiszemita, soviniszta, irredenta, revizionista stb. ,,rémképek" felfestésében a szomszédos országok részben érthető hozzáállásával (lásd: Trianon) és más idegen erők segítségével egészen a világbanki lekötöttségeinkig, amit a Magyar erkölcsiségre alapozva kőbevésettnek tekintettek, tekintenek a mai napig.
Ellenőrzésüket megtartották minden nemzeti kitörési pont felett, felügyelve, ellenőrizve és az alkalmas időben elfojtásra készen állva.
Itt példaképpen csak a világkiállításunk lehetőségére gondolva, mekkora kitörési pont lehetett volna a Magyar Nemzet szellemi értékeinek részére, régi hírnevének öregbítésére, ez helyett mindennemű fejlődésének lehetősége vált köddé egy kalmárszellemű politika miatt, az indok az volt, hogy esetleg túl sok pénzbe kerülne és nem térül meg.
Ez a felvetés az európai unióba való csatlakozásunknál nem vetődött fel érdekes módon, hogy mennyibe kerül és mikor fog megtérülni.
Így jött létre hazánkban megint a hazugság és a hazaárulás politikai vezetése.
Napjainkra már az összes nemzetben gondolkodó politikai erő lemorzsolódott a politika színpadáról és újra tobzódik a nemzetidegen hazaáruló politika.
A Fidesz saját győzelmének tudja be azt a népakaratot, ami a népszavazás eredményében mutatkozott meg.
A Fidesz nem veszi tudomásul, hogy nem a vizit-díj, sem a tan-díj, vagy korházi napidíj az egyetlen akarat, amire szavaztak az emberek, hanem sokkal több.
Érezve a helyzet elégtelenségét, sőt számolva is az elégedetlenség többszínűségével a Fidesz tanácsadói megfejelték a politikai helyzetet egy hamis rémképpel is a kommunista veszély képében.
Pedig tudhatjuk, hogy kommunista veszély nincs háttérbázis nélkül, márpedig a szovjetunió már nincs, viszont az MSZP-nek és a Fidesz-nek is, közös a háttérbázisa az európai unió képében.
A Fidesz ezt a virtuális ellenségképet győzte le a népszavazás segítségével a nem létező veszély a kommunizmus rémképében, hiszen az idő azon már túlhaladt erre csak azért volt szüksége, hogy ellentétes helyzetbe hozza magát az MSZP-vel, így alakítva ki a politikai váltógazdálkodást hazánkban.
Az igazi aktuális rémkép a globalizmus, az európai unió ellen viszont nem, hogy semmit nem tesz, hanem aktív részese a terjedésében és a folyamatos elhatárolódása a nemzeti oldaltól csak beigazolja a közös érdekét a mai politikai ,,elittel" az idegen érdek elvárásának.
A kommunikáció hatalmának segítségével a szavazók megszavazták a Fidesz kormányzási lehetőségét, de ha a nemzeti érdekeknek is meg akar felelni a Fidesz, akkor rendszert is kellene váltania, amiben sem az MSZP, sem az SZDSZ nem vehetne részt az elmúlt időben folytatott tevékenységük miatt.
Nem csak a nevezett két pártnak, hanem a holdudvarának is egy szoros elszámoltatást követően a megérdemelt börtönéveit kellene számon tartani.
Az MSZP és az SZDSZ gyökerei visszanyúlnak az egy-párti diktatúra idejéig, ahol is megalapozták a politikai beágyazódásukat a mai napig tartóan.
Ezért egy érdekes gondolat az Orbán Viktortól, vagy tanácsadóitól, hogy pont azt az SZDSZ-t kérje fel a kormányváltás kivitelesésének segítségére, akit a szavazók három hónapja 83%-ban elutasítottak.
Mert az ötletgazda ebben az elutasított politikában az SZDSZ volt, az MSZP csak a kivitelező szerepet töltötte be, ezzel természetesen nem lebecsülve a káros tevékenységét az MSZP-nek.
Vajon milyen meggondolás vezérli Orbán Viktort az ország kormányzására készülve, hogy a kormányzást, csak az SZDSZ-el közösen tudja elképzelni?
orban
A nemzeti gondolkodásban milyen erőt képvisel egy SZDSZ?
A nemzeti oldal, akik magába foglalják a történelmi pártoktól kezdve a Magyar vidéket és a hazafias Magyar szervezetek tömkelegét, hogy lehet, hogy az SZDSZ a súlyosabb a Fidesz olvasatában?
Orbán Viktor jövőbeni politikai elképzelését előrevetíti az a tény, ahogy a nemzeti oldalt kezeli annak ellenére, hogy már egy párszor a segítségére sietett, és itt most meg sem említem a sok jóhiszemű, de megtévesztett Fidesz szavazót.
Mi lehet az a közös pont, ami egy ország vezetését összeköti a választóival, a népével?
A közös anyanyelv, a közös szülőföld szeretete, a közös Ősök tiszteletén kívül az ország közös boldogulása.
A történelembe visszatekintve, minden népnek a legnagyobb, a legszentebb feladata az volt, hogy milyen vezetőket választ népének, országa irányítására.
Sok olyan vezetője volt hazánknak, akik legfeljebb egy jeltelen tömegsírt érdemelnének csak, a káros tevékenységük ismeretében, sok esetben tömeggyilkosságuk és hazaárulásuk cselekvése miatt.
Ezek a dicstelen ideológiát követő politikai szervezetek egy esetleges választásokon szóba sem kerülhetnének, nem hogy az ország előtt lévő feladatokban szerepet kaphassanak hazánk politikai vezetésében.
Ez a gondolkodásmód a Fideszen belül azt jelenti, hogy a Fidesz nem kész az országot a nemzeti elvárásoknak megfelelően vezetni.
A Fidesz a szemfényvesztés segítségével, kihasználja és megtéveszti szavazóit, nem meri felvállalni a liberalizmussal szembeni kötelező cselekvési sorozatot, még a nemzet érdekében sem.
Nagy a Fidesz felelősége, mert az idő elteltével egyre többen rájönnek azokra az összefüggésekre, amik a Fidesz gondolkodását irányítják, a későbbiekben nem fog maradni más megoldás, mint egy nagyon nem kívánatos polgárháború.
Ennek elkerülése véget a Fidesznek elsősorban a jó szándékú Magyar Nemzeti oldallal kellene felvenni a kapcsolatot és nem az SZDSZ-el, mielőtt az ország kormányzására készülne.
Természetesen ez a gondolkodás csak abban a tudatban érvényes, ha tényleg tenni is akar hazája érdekében.
Ha az akarat megvan a nemzeti oldal irányában, akkor hazánk sokkal többre, és megérdemelten előbbre juthatna, mint az SZDSZ ,,segítségével".
Mert ez a kormányváltás csak szemfényvesztés a Magyar ember számára.
A SORS IRÓNIÁJA, HOGY MIKÖZBEN EZT A LEVELEM ÍROM, AZ ÍRÓASZTALOMON CSÖRÖG A TELEFON, ÉS FODOR GÁBOR JELENTKEZIK BE, HOGY KÖZÖLJE VELEM -- EGY ÚJ SZDSZ-t KÉSZÜL FELÉPÍTENI, AMIBEN MINDEN ÁLLAMPOLGÁR ELÖTT MINDEN AJTÓT KITÁR.
SZERETETTEL VÁR MINDENKIT MONDJA AZ AUTÓMATÁN FODOR GÁBOR.
Lehet, hogy Fodor Gábor már egyeztetett Orbán Viktorral, vagy csak megelőzte a szándékát Orbán Viktornak?
Bozzay József
Újpest 2008-06-17 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 21:24:30, csütörtök
|
| |
| |
Nagy Imre és a pesti Srácok.
Nagy Imre a huszadik század egyik legvitatottabb magyar politikusa. Hogy miért vettem be ebbe az arcképcsarnokba? Hadd idézzem dr. Bégány Attilát, az Új Demokratikus Koalició (ÚDK) ügyvivő képviselöjét, aki a legjobb választ adta, amit eddig olvastam: “Nagy Imrét azért tiszteljük, mert tudta legyőzni magát. Legyőzte korábbi énjét vállalva a halált is. E nélkül csak egy gyűlölt vagy megvetett kommunista begyűjtési miniszterként maradt volna meg emlékezetünkben. De legyőzte önmagát és ellenségből barátunk lett."
De ez önmagában nem elég. Nagy Imre naplójában, felismerve a kommunista valóságot, ezt irta: ,,Csak az borzaszt el, hogy ugyanazok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak!" Nagy Imre valódi tragédiája az, hogy a nemzet amelyért életét áldozta, még mindig nem rehabilitálta. Több, mint otven évvel '56, és közel ötven évvel halála után itt az idö megismerni az igazi Nagy Imrét, a nemzet mártirját. Ez már csak azért fontos, hogy az ország jelen politikai elitje tanulhasson Nagy Imre nemzeti érzelmeiböl. Sokan nem tudnak megbocsájtani a Sztalint és eleinte Rákosit is engedelmesen kiszolgáló Nagy Imrének kommunista multja miatt. Azonban ha Jézus meg tudott bocsájtani a jobb latornak, akit büneiért végeztek ki, miért nem tudunk megbocsájtani Nagy Imrének, aki a nemzetért lett mártir?
Azonkivül itt az ideje, hogy ötven év távlatából megfelelö, az akkori hidegháború és globális politika perspektivájába tegyük az 56-os eseményeket annál is inkább, mivel Döbrentey Kormél szerint “1956. letiprása a mai napig 2004-ben is tart. A demokrácia álorcájába a globalizmus szlogenje mögé bújva.... Folyik a megfélemlítés, a megtorlás. Rafinált módon, simlis emberekkel és eszközökkel."
Bár mozikban is feldolgozták mind Nagy élete utolsó pár évét, mind 56 történetét, a kép amit kapunk nagyon felületes. Érdekesen értékeli Nagy Imrét a kommunistanak eppen nem mondhato NEMZETOR. Harsanyi Sandor elso oldalas cikkben, “Mindszentytol Nagy Imréig," hasonlitja ossze a kettot, es azzal zarja a cikket, hogy “a NEMZET volt a pont, ahol a ketto talalkozott."
Pár oldalon nem lehet nagyon részletes képet adni a vértanú miniszterelnökröl, de a lényeget ki lehet, és ki kell domboritani. Összes irasainak ismereteben, Nagy Imre elkotelezettsegeit igy rangsorolnam:
1. Nemzet,
2. Humanizmus,
3. Kommunizmus
4. A Párt
Nagy Imre tudtommal az egyedüli kommunista vezetö, akiröl az USA Kongresszusban pozitivan emlékeztek meg kétszer is. Ujratemetése alkalmábor Gerald Solomon iktatta be a Congressional Record-ba az Amerikai Magyarok Országos Szovetsége Morandumát jelen szerzötöl, majd kivégzésének 35. évfordulója alkalmából Steny Hoyer méltatta Nagyot többek közt ezekkel a szavakkal: “Még halála után is jelentös személy volt, mert ujratemetése 1989-ben fontos mérföldkö volt a modern magyar történelemben."
Végül Nagy Imre politikai végrendeletében az emigrációt bizta meg, hogy figyelmeztesse a nyugatot, hogy ha nem segitik Magyarországot, holnap ök kerülnek sorra, mert “Moszkva imperializmusa nem ismer határt..." Az emgráció meg is felelt ennek a feladatnak, mert negyven éven át ébren tartották a Trianon kérdéssel együtt 56 szellemét is a nyugati közvéleményben és politikai körökben.
Nem vitás, Nagy Imre fiatal korától meggyözödéses és lojális kommunista volt, és az is maradt élete végéig. A másik ami nem változott, magyar paraszti hiszékenysége és naivitása. Akkor mi változott, miben gyözte le magát? Két kérdésben változott meg felfogása. 1953-ban, mikor a Párt megbizásából méltatta Sztalin dicso tetteit, vagy amikor elfogadta Moszkvában a miniszterelnöki kinevezést, még a régi, loyális es naiv pártkatona volt. Igy például mikor magyar országgyülésnek köszönte meg kinevezését, tudta, hogy hazudik, de megtette. Azonban mikor naivan elkezdett müködni mint miniszterelnök aki az ország érdekeit képviseli, gyorsan meggyult a baja Rákosival, és egészségi állapota miatt, valamint az idöközben létrejott kremlini változások miatt, Nagy elvesztette miniszterelnöki pozicióját, idejét arra használta, hogy a “moszkvai elvtársaknak' irjon panaszkodó - és kioktató leveleket.
Ezen levelek irása kozben jött a második változás. Volt ideje átgondolni a helyzetet és a levelekböl egy egészen uj, nemzethü Nagy Imre lép elénk. Leveleit itthon csak az 1990-es változások után hozták nyilvánosságra, de angol forditásban már 1957-ben megjelent az egyik legnagyobb politikai müvekkel foglalkozó amerikai kiadó gondozásában. Nagy politikai naivitására jellemzö, hogy mikor a változott politikai helyzetben 1955-ben ujra a Kremlinbe rendelték a magyar vezetöséget és ezuttal Nagyot kritizáltak, hogy a mezögazdaságban nem vette figyelembe a szovjet kolchozok példáját. Méray szerint Nagy, ha elfogadja a kritikát, megtarthatta volna a miniszterelnökséget, de Nagy bátran visszafeleselt, és sértegette a moszkvai elvtársakat, hogy ök is csináltak hibákat mikor a kolchozokat létrehozták. De fö kifogása az volt, hogy a fentröl irányitott kollektivizmus rossz modszer Magyarországon, mert a magyar paraszt nem olyan buta mint az orosz muzsik, a magyar parasztnak nem kell, hogy mindent a szájába rágjanak. Mig egyrészt kritizálja a szovjet elvtársakat, másrészt a miniszterelnöki székbe való visszahelyezését kéri, Ebben az idöben irta meg a magyar irodalom egyik legszebb nemzeti dicshimnuszát:
A klikkvezetes, majd a szemelyi diktatura szelleme súlyos helyzetet teremtett más tekintetben is. Megsemmisitette azokat az erényeket, amelyek a pártnak is, a kommunistáknak is becsületet szereztek, növelték befolyasukat, az irántuk tápláIt bizalmat, amelyek reményt keltettek a népben, celjaik megva1ósulasa iránt. Fel kell éleszteni es ki kell fejleszteni ezeket az erényeket, amelyek már-már kihalnak a párt életéböl es a kommunistak magatartasabó1. Ilyen ereny a magyar nep szeretete es megbecsülése, a vele valo szoros kapcsolat es összeforrottsag, a hüseg a nephez, érdekeinek igaz szolgalata. Ez a part es minden kommunista erkolcsi parancsa, ez a moralis alap, amelyen minden tevekenysegüknek epülnie kell. Harcolni kell a humanizmus, az emberiesseg elvének a kommunistak tevékenységében való érvenyesüléséért es lépten-nyomon le kell leplezni, elesen fel kell lepni a nepellenes törekvesek ellen, amelyek mind veszedelmesebben uralkodnak allami es párteletünkben. Ilyen erény: az igazi hazafisag, a hazaszeretet érzése, a "haza minden elott" magasztos eszmenyenek hü és önzetlen szolgalata, amely nagyrabecsülést keltett a kommunistak irant a legszelesebb néprétegek körében es fokozta nepszerüsegüket. Anelkül, hogy a túlzó nacionalizmus, a sovinizmus elleni eszmei-politikai harcot enyhítenénk és te1jes ideo1ógiai fegyverzettel fel ne lepnenk ellene, ott, ahol felüti a fejét, a proletárnemzetköziség szellemében, mas nemzetek megbecsülésével együtt, ápolnunk kell a hazaszeretet erényét, amit a magyar neptol idegen vezetök a sovinizmus alantas ösztönevel igyekeznek azonositani és beszennyezni. Annyira e1 vannak szakadva a nep lelkületetöl, a magyarsag erzeseitol, hogy talan eszre sem veszik, milyen súlyos serelmeket ejtenek a nemzeti önerzeten. A magyar nep nem soviniszta, de nem is kozmopolita, nem is akar, nem is fog azzá válni. A neptol idegen, ostoba politika, amely nem mas, mint nemzeti nihilizmus, amely a hazaszeretet es nemzeti erzes erenyeit elutasítja, magatartasaval eppen a sovinizmus veszelyet szitja fel. A szocializmus nem fosztja meg a népeket nemzeti jellegüktol, nemzeti erzeseiktol es sajatosságaiktól. Ellenkezö1eg, ezekkel minden nep gazdagitja a szocializmus egyetemes erkölcsi-etikai értékeit. A magyar népnek a nemzeti eszmenyekhez va1ó törhetetlen ragaszkodasa, hüsege a szabadsag es függetlenseg gondolatahoz, amely hosszú evszazadokon at törtenelmét formálta, erejenek forrasa volt es lesz a jovoben is, nem elitelendo nacionalizmus, hanem a magyar nep legnemesebb jellemvonásai, nemzeti erenyek, amelyeknek a kommunistakban kell testet olteniok, ha a magyar nep hivatott vezetoi akarnak lenni. Akit a magyar nep kovetni hajlandó törtenelmének jövöbe vezetö rögös utjan, annak számolni kell nemzeti onerzetevel. es a nemzeti büszkeseg erzesevel, amire a kis nepek, mint a mi nepünk, a magyar is, talan erzekenyebbek, mint a nagy nemzetek. A magyar tehetseges, szorgalmas nep, multja es jelene egyarant bizonyítja, hogy tudomany, technika, müveszet, irodalom, zene es sport teren mily nagyszerü alkotasokra, teljesitmenyekre kepes. De nem kisebb allam-alkoto kepessege es államfenntarto ereje. Minden tortenelmi korszakban kitermeli nemzeti geniuszait, nagy aIlamferfiait. és hadvezereit, akik a tarsadalmi fejlodes és átalakulas viharos szazadain at elvezették az orszagot a szocializmus küszóbéig. Ez a nemzet most sem lett kiskoruva, most sem szorul gyámkodasra, meg tud állni a maga lábán és a békeszeretö népek nagy családjában, a szocializmus, az emberi haladas ügyevel együtt, a nemzeti szabadsag es függetlenseg ügyét is meltóan kepviselni es elorevinni tudja. Ezt azonban csak a nepböl eredt, a neppel osszeforrt es érte küzdö vezetök, a neppel együtt tudjak va1óravaltani. Nálunk a mai vezetok oktalan politikája elnemzetietlenítés utjan akar a szocializmus fele haladni, ami az utóbbi idoben mindjobban fesziti a belsö ellentéteket es olajat önt a sovinizmus parazsara, mert a magyar nep, mint minden mas nep, a szocializmust ugy fogadja el, ha nem kell felaldoznia nemzeti erzeseit, tudatat es sajatossagait, amelyeket a szocialista társadalom kereteiben is tovabb kivan apolni.
Mikor ezeket sorokat, a kommunistákra utaló részek kihagyásával megmutattam ismeröseimnek, hogy találják ki, ki irta, Széchényitöl Németh Lászlóig és Illyés Gyuláig mentek a találgatások, és senki nem godolta volna, hogy a “kommunista" Nagy Imre irta ezt.
Nagy azonban a nemzeti tudat magasztalásán kivul társalomelméletben is jelentöset alkotott. A ‘70-es években résztvettem a Kansas-i egyetemen egy nyolchetes politikai filozófiai szemináriumon, ahol az ismertebb marxista és neo-marxista filosófusokkal, mint pl. a Frankfurti iskola, vagy a disszidens kelet és kozépeurópai neo vagy reform, “humanista" marxistákkal foglalkoztunk. Nagy Imre neve nem is volt a listán, és egy szó sem esett róla, mig én fel nem hoztam. A szemináriumvezeto professzor javasolta, ismertessem Nagy Imre elképzelését egy dolgozatban. Mikor elolvasta, meglepödött, és bevallotta, hogy Nagy Imrének is a listán kellett volna lennie, de eddig angolul senki nem dolgozta fel Nagy társadalom és politikai filozófiáját. Szakmailag Nagy ON COMMUNISM cim alatt kiadott irásai a legjobb humanista neo-marxisták irásaival versenyeznek.
Saját tapasztalata alapján, Nagy az 1955-56-ban irt dolgozataiban nem csak egy humanista elvü marxizmust illetve szocializmust dolgozott ki, hanem elméletben szétválasztotta a pártot az államtól. Míg a Párt Moszkvanak való alárendeltségét illetve a Párt internacionalizmusat elfogadta, az államhatóságot a nemzeti önrendelkezés joga alapján, a magyar történelmi hagyományok, nemzeti sajátsátságok és kultura figyelembevételével, a Párttól fuggetlenül akarta berendezni. Ennek az elképzelésnek egyes elemeit a fenti idézetben is fel lehet ismerni. Tette ezt azután, hogy a moszkvai elvtársaktól elfogadta a miniszterelnöki kinevezést. Ez volt szerinte a kommunizmus fennmaradásának az egyetlen lehetösége.
Igy valószinu, hogy kivégzésében az ‘56-os szerepe csak ürügy volt, elmélete sokkal veszélyesebb volt a pártra nézve, mint amit ‘56-ban csinált. Lássuk tehát, hogy mi is tortént ‘56-ban?
Ötven év távlatábol az adatok nagy része már elérhetö, azonban nem olvastam eddig egyetlen beszámolót, amely a lényeget maradéktalanul tárgyalta volna, annak ellenére hogy a tavalyi 50. Évfordulóra mindenki akinek bármi szerepe is lett volna 56-hoz, megirta az irnivalóját. Ezért tehát itt az ideje röviden összefoglalni egy csokorba amit eddig tudunk 56-ról.
Én doktori disszertációmat 1956-ról irtam, igy részletesen foglalkoztam az akkori eseményekkel, már amennyi részlethez hozzáférhettem nyugaton, ugyanis 1989-ig nem voltam kivánatos személy, és nem engedtek haza. Igy tobb hetet toltottem a muncheni Szabad Europa rádió konyvtáraban, ami akkoriban a legjobb magyar anyaggal rendelkezett Magyarországon kivul.
Disszertációmban két szempontot emeltem ki: eloszor, '56 nem egyszerü nemzeti felkelés volt, hanem kulturháboru. A sokkal nacionalistább de ortodox vallásu és kulturáju románok, szerbek, bulgárok söt, maguk az oroszok sem lázadtak fel a bizánci kulturáju elnyomoik ellen, mig a nyugati keresztény kulturáju kelet-németek, lengyelek, csehek, és persze mi magyarok mind fellázadtunk. A másik szempont az volt, hogy a forradalmat Gerö provokálta ki, hogy megmentse hatalmát, ami egyre gyorsabban csuszott ki a kezéböl. Ezt “Gerö gambitnak" neveztem, de eredetileg csupán egy spekulativ következtetés volt, minden dokumentáció nélkül.
Nyilvánvaló volt, hogy a békés fejlemények végül is Gerö menesztésével fejezödnének be, igy egyedül Gerönek és klikkjének állt érdekében egy drasztikus provokáció, amellyel a fejleményeket meg lehet állitani, illetve visszaforditani, és megmenteni Gerö kezében a hatalmat. Azóta persze tobb oldalról is találtam dokumentációt, hogy ez igy volt. Legmeglepöbb bizonyiték magától Nagy Imrétöl származik, és ez megmagyarázza kezdeti tartózkodását és bizonytalanságát.
Október 23-án délelött, miután a diákok a Petöfi Körben már követelték Nagy rehabilitását, Nagy találkozott négy elvtársával, kiértékelni a helyzetet. A jelenlevö Gimesi Miklós akit Nagy Imrével együtt kivégeztek, beszámolt feleségének a találkozásról, aki elmondta, mi is történt. Gimesi Aliz szerint az elvtársak biztatása ellenére “Nagy Imre hallani sem akart arról, hogy a tuntetésben résztvegyen. Emlékeztetett minket [mondta férje] Mezö Imre tiz nappal korábbi figyelmeztetésére, amely szerint Gerö nagyarányu provokációra készül ellene: szánt szándékkal hagyja a dolgokat egy Poznan szerü felkelésig menni, hogy aztán lecsaphasson az egész pártellenzékre."
Visszatérve az elözmenyekre, az ENSZ Jelentés szerint van bizonyiték, hogy a szovjet csapatokat már napokkal 23-a elött mozgósitották és megkezdték az elökészületeket a beavatkozásra.
Dr. Tamáska Loránd 10 oldalas beszámolójában szovjet katonaorvosi kapcsolatai mellett hivatkozik egy Kádár Jánossal való beszélgetésre, amelyek szinte megjósolták az oktoberi forradalmat. Ezekre alapozva, Dr. Tamáska biztos abban, hogy Gerö és az oroszok elöre tervezték, kiprovokálták, és robbantották ki oktober 23-án a forradalmat. Igy, Tamáska szerint 56 nem forradalom vagy ellenforradalom hanem állam puccs volt:
“1956 októberében ... nem volt népfelkelés, sem forradalom vagy ellenforradalom, hanem egy, az oroszok és a Párt által 1955-ben kitervelt, késöbb megszervezett és 1956 október 23-án “céltudatosan" kirobbantott puccs. Egy államcsiny, amelyenek azt kellett szolgálni, hogy az országot 15 éve megszállva tartó, gyarmati módra kizsákmányoló orosz csapatoknak ne kelljen kivonulnia és azt követö ‘öt perc mulva' (Marosán György kijelentése a KB egyik ülésén) ne kelljen a szovjet szuronyokra, tankokra támaszkodó pártnak, politikai rendszernek összeomlani."
Tamáska felveti a kérdést, hogy honnan szereztek a felkelök fegyvereket, “mert fegyverek és egy kis lövöldözés nélkul nem lehet szavahiheto forradalmat csinálni." Szerinte a fegyvereket eloszor, felsöbb parancsra, a rendorök adták a lázongó fiataloknak. Azonban más források nagyon érdekes tényt közölnek.
Egy videóra vett interjúsorozat szerint miután az elsö lövések eldördültek a rádiónál, valaki elkiáltotta, “Menjünk a lámpagyárhoz fegyverekért," és egy “véletlenul" pont ott álló teherautóhoz vezetett néhány diákot. A “Lámpagyár" valójában szigoruan örzött fegyvergyár volt. Mikor odaértek, egy öreg nyugdijas kapuson kivul egy fiatal takaritó lányt találtak az udvaron, aki szépen odavezette öket egy raktárteremhez amelynek a bejárata ládákkal volt eltorlaszolva, ahol fegyverek és löszer várta a forradalmárokat. Minden baj nélkül megrakták a teherautót és tértek vissza a rádióhoz a fegyverekkel és löszerrel. Az interjú folyamán az interju-vezetö több alanytól kért erre magyarázatot, de senki nem tudta megmagyarázni, hogy a “lámpagyár" miért állt örizetlenül. Persze miután a teherautónyi fegyvert és loszert kiszállitották, gyorsan kiküldtek egy szakasz katonát a maradék fegyverek örzésére.
Ez annál inkább is megmagyarázhatatlan, ha csak fel nem tételezzük, hogy minden tervszerint ment, mivel október 21-én “Javaslat a szukséges intézkedésekre" cimmel rendkivuli katonai eligazítás történt a budapesti és vidéki helyörség részére a Honvédelmi Miniszteriumban. Az eligazitás programját a honvédelmi miniszter, Bata vezérörnagy, személyesen jóváhagyta, és fénymásolatban, kézzel irt de olvasható oldaljegyzetekkel megtalálható az Igazságügy Minisztérium kiadásában megjelent beszámolóban.
Budapesti helyörség számára nyolc pontot foglalt magába a terv, mig a vidéknek parancsnokságoknak hatot, és kulon pontok foglalkoztak a “fegyver, loszer és robbanóanyag raktárak ellenörzésével." A terv szerint állando rádió riadókészultséget kell tartani, valamint utasitott “futárrepülögép és helikopter készenlétben tartásra a budaörsi repülötéren." Tehát nyilván készültek valamire, amit Dr. Tamáska elöre sejtett, és amiröl Kádár is tudott, és Nagy Imrét is figyelmeztettek. Az Igazságügyminisztérium jelentése ugyanezt a konkluziót vonja le: “Nem igaz tehát, hogy október 23 váratlanul, tehát meglepetésszerüen érte a hadsereg, illetve a politikai felsö vezetést."
Ez megmagyaráz sok mindent, köztük Gerö provokativ rádióbeszédét oktober 23-án. és Gerö jugoszláviai látogatását Titónál, akit meg kellett neki gyozni, hogy az orosz csapatok tervezett bevonulása nem Tito ellen irányul. Azonban Gerö terve nyilván azon csuszott el, hogy a lengyel esemenyekre reagáló magyar fiatalság korábban rendezte a tüntetést, mint amikorra Gerö tervezte. Minden valószinüség szerint Gerö a november 7-i ünnepléseket akarta felhasználni a provokációra, igy október 23-án nem volt kész, de mégis a provokáció mellett döntött, és igy terve visszafelé sült el.
Ez megmagyarázza Nagy Imre óvatos kezdeti hozzáállását, amig nyilvánvaló nem lett, hogy Gerö elvesztette a játszmát. Gerö jelentéte a Forradalom elsö napjaiban mintegy lidércnyomás nehezedett Nagy Imrére. Rácz Sándor szerint “mikor Nagy észreveszi, hogy nincs Gerö - mert 26-án Moszkvába szökött-, rögtön változásokat eszközöl a kormány összetételében." Kezébe veszi a külügyek irányitásat, közvetlen kapcsolatba lép az ENSZ Titkársággal, es mint magyar nemzeti politikus próbálja menteni, ami menthetö, és a nemzet jövöjét uj alapokra fektetni.
Nagy tragédiája az volt, hogy feltételezte, hogy Magyaroszág élhet véres harcok árán kivívott szabadságával illetve függetlenségével, és nem vette figyelembe a Szovjet hidegháborus érdekeit, és Amerika már kialakulóban levo globális terveit. Sokan a Suezi Csatornával kapcsolatos egyiptomi krizist okolják a magyar kérdés elodázásáért, ami téves magyarázat.
A szovjet terveket a NATO létrehozása befolyásolta. Az osztrák békeszerzödés alapján 1956 végén ki kellett volna vonulniuk Magyarországról, amit hajlandók lettek volna megtenni. Azonban mikor a NATO megalakult, azt ellenséges lépésnek tekintették, és elhatározták, hogy benn maradnak Magyarországon. Azonban a békeszerzödés szerint ez csak ugy volt lehetséges, ha az országban fellép a fasiszta restauráció veszélye. Igy szükségük volt egy kis fasisztanak latszó forradalomra, es akkor maradhatnak, amig a restauráció veszélye fennáll. Dr. Tamáska értesulése szovjet barátaitól tehát igaz volt. Az Igazságügyminisztérium Sortüz Jelentése az alábbiakban foglalja össze a szovjet tevékenységet: a magyar katonai és politikai felsö vezeteshez “hasonlóan gondolkodott a szovjet politikai es katonai vezetés is. A Különleges Hadtest törzse 1956. júniusában parancsot kapott egy ‘rendszerellenes' megmozduIas leverésére vonatkozó terv kidolgozására. A terv utolsó pontositását Budapesten Malasenko ezredes, a Különleges Hadtest törzsfönöke október 22-en hajtotta vegre (Vojenno Isztoricseszkij Zsurnal 1993. 10. szám)."
Lényegében ugyanezt az információt Malasenko 56-ról és annak elözményeiröl irt konyve alapján, csak kicsit bövebben, megtaláljuk a HADTUDOMÁNY cimü magyar folyóiratban is . Malasenko szerint már 1956 juliusban kaptak utasitást Moszkvából, hogy készitsenek konkrét terveket egy esetleges beavatkozásra. Tyihonov tábornok coordinált a magyar hadvezetéssel, és Malasenko egy vastag kötetnyi információt kapott a terv kidolgozásához. Malasenko pár nap alatt elkészült a papirmunkával a közös szovjet-magyar akcióról, “a Magyarország területén a rend visszaállitására. Lascsenko tábornok jóváhgyata a tervet, ‘KOMPASZ' fedönév alatt. Az alacsonyabb egységek parancsnokai mind megkapták a beosztásukat és az utasitásokat."
Malasenko szerint, aki mint katona ember, nem volt beavatva a politikai manöverezésbe, a kormány nem alkalmazott megfelelö szigort. Arra számitva, hogy a helyzet tovább romlik, “Lascsenko tábornok október közepén megszakitotta a magasabb egységek parancsnokainak kiképzését és visszaküldte öket egységeikhez, hogy megtehessék a szukséges lépéseket... Igy állithatom, hogy azokban a napokban, általában jól voltunk informálva a Budapesten és Magyarországon kialakuló helyzetröl. De az események meghaladták elképzeléseinket."
Ez az utolsó mondat jelentös. Gosztonyi Péter, miután ismerteti a szovjet elökészületeket, az orosz hadvezetest kritizálja: “a szovjet taktika is csapnivalóan rossz volt: páncélos erőkkel kívánták "móresre" tanítani az ellenük klasszikus partizánharcot folytató felkelőket." Nem a szovjet taktika volt rossz, hanem a szovjet strategia. Ök nem csatát akartak nyerni a tankokkal, hanem megfélemlités céljából vetették be öket. Azt hitték, hogy néhány rozoga páncélos megjelenik az utcákon, eldördül néhany puskalövés, es ezzel vége lesz. Lesz néhány kommunista “mártir," akiket majd nagy pompával eltemetnek, de ami a fö, meg lesz az ürügy a szovjet vezetésnak, hogy tovabbra is az országban maradjanak, és Gerönek, hogy leszámoljon a Nagy Imre csoporttal és visszaforditsa a lazulási folyamatot. De Malasenko szerint “az esemenyek meghaladták az elképzeléseiket!" Mikoján és Szuszlov még október 24-én is optimisták voltak, mikor ezt táviratozták haza Moszkvába: “Az a benyomásunk alakult ki, hogy külonosen Gerö elvtárs, de más elvtársak is túlbecsulik az ellenség eröit, és lebecsülik saját eröinket." Mig 1953-ban a berlini fiatalok a tankok láttán hanyatt homlok szaladtak haza, a Pesti Srácok molotovkoktéllal fogadták a tankokat, és géppisztollyal válaszoltak az AVH attrocitásaira!
Ezért érdemelték ki a pesti Srácok az akkori “szabad világ" osztatlan elismerését, Még a “szabad" Amerika is elismerte hösiessegüket, pedig Amerika volt a hibás, hogy a piros pesti vér hiába folyt a pesti utcákon.
Mielott tovább megyünk, meg kell emliteni egy fontos tényt, amit sokan nem vesznek figyelembe. Röviden, “nem mind arany, ami fénylik!" Nem mindenki volt forradalmár, aki részt vett az 56-os eseményekben. Mint azt Malasenko tábornok is irja, oktober 23-án, mikor engedélyezték a diákok felvonulását, az MDP utasitották a párttagokat is, hogy ök is vegyenek részt. Azonkivül, mint az Klepeisz János, a balatonfüredi párttitkár késöbbi, biróság elött tett vallomásából kitünik, ö a Veszprémi megyei párttitkár utasitására akart “forradalmi bizottságot" alakitani, és a megyei titkár az október 24-én a veszprém melletti szovjet repülötérre érkezö Szuszlov és Mikojan SZKP KB tagok utasitására adta ki ezt a parancsot.
Amerika akkor már kialakulóban lévö globális “világ kormány" terveinek lettünk az áldozata. Az amerikai politikát, de foleg az amerikai külpolitikát nem a nemzeti érdek hanem a globális, Magyarországon ‘háttérhatalomnak" nevezett csoport érdekei és emberei irányitják, akárcsak nálunk. A külpolitikai célok, legyenek azok a világkormány megvalósitása vagy Izrael támogatása, soha nem képezik, nem képezhetik, a választási kampányok témáját! Az elhallgatott alapfeltevés az, hogy a világbéke Amerikának is jo lenne, és minden ami ebböl következik, csak részletkérdés, legyen az a világkormány, a Kinával való kibékülés, vagy Irak megtámadása. Igy a Republikánus és a Demokrata pártok külpolitikája is csak részletekben kïlönbözik, az alap feltevés és a végsö cél ugyanaz, mert ugyazaz a háttér hatalom áll mögöttük illetve felettük. A magyar forradalom elárulása tipikus példája, hogy hogyan, milyen diktatorikusan és alattomosan, a nemzeti érdek és a nép kivánságát semmibevéve müködik a háttérhatalom által irányitott országok kulpolitikája.
A 20. század második felében Amerikának mind a bel mind külpolitikájának megértéséhez el kell olvasni Arthur Schlessinger liberális politikai iró Vital Center (Létfontosságu közép) cimü könyvét. Schlessinger, aki a Kennedy kormányban az elnök “tanácsadója" volt, összegezi az 1949-ben irt könyvében a nemzetközi elit érdekeit képviselö amerikai politikai célokat és terveket. A könyv lényege, hogy a “világ kormány nemes eszméje" addig nem valósulhat meg, amig Amerika és a Szovjetunió nem találkozik a “létfontosságu középen." Ezt pedig ugy lehet elérni, hogy Amerika belpolitikája mozogjon a szocializmus irányába, a szovjet pedig tisztelje jobban az emberi jogokat. Igy tud a két hatalom kozépen találkozni. Ehhez az is fontos, hogy külpolitikával egyrészt gyakoroljanak nyomást Moszkvára hogy engedélyezzenek több jogot a polg'aroknak és az elnyomott népeknek, másrészt közben ne ijjesszék el tulságosan a Szovjetuniot. Példaul felhozza Rákosi Mátyást, aki sokkal elvetemültebb mint Peron argeninai diktátor, de Rákosival keztyus kézzel kell bánni, ne hogy Moszkva megharagudjon ránk.
Eisenhower and Dulles külügyminiszter ebben a szellemben árulták el forradalmunkat. Elöször, a hidegháború szerves részeként nyomásgyakorlás céljából lázitották az elnyomott népeket a Szabad Europa és Amerika Hangja propagandájával, de úgy látszik, akár csak a Szovjet, Amerika is elszámitotta magát: a budapesti események meghaladták Amerika elképzelését is. Mikor lázitásaiknak konkrét eredménye lett, megijedtek és kétségbeesve probálták menteni ami menthetö volt. Mint alább láthatjuk, Eisenhower elnok utólag magyarázgatta ki magát, hogy nem volt szándékuk fegyveres lázadást kiprovokálni, de akkor már késö volt.
Miután a Pesti Sracok visszaverték a szovjet tankokat, a Kremlin kész volt tárgyalásos alapon kivonulni és visszaállitani fuggetelenségünket. Washingtonnak legalább három üzenettel kellett, egyre sürgetöbb hangnemben, rábirni Hruscsovot, hogy küldje vissza Pestre a tankokat. Az alábbi pontokat Radics Géza részletesebb ismertetésébol idézzük.
Az elsö üzenet “John Foster Dulles külügyminiszter úr október 27-én Dallasban mondott választási beszédében hangzott el. Einsenhower ,,indítványára" illesztette be a Szovjetuniónak szánt üzenetet: ,,Az amerikai kormány nem tartja a kelet-európai államokat lehetséges szövetségesnek."
Majd, Radics folytatja, Charles Bohlen az USA moszkvai nagykövetét idézve: ,,Jó néhány fekete, nagy Zis limuzint láttak a Kremlbe menni október 29-én, mely jelezte, hogy a teljes szovjet vezetoség gyulésezik, vagy gyulésezett, amikor a hivatalnokokat utasították a terv kivitelezésére. Ekkor kaptam táviratot Dullestól, aki utasított, hogy sürgosen adjam át a szovjet vezetoknek, mely értelmében az Egyesült Államok nem tekinti Magyarországot és bármelyik csatlóst lehetséges katonai szövetségesnek. A távirat idézett Dulles beszédébol, melyet Dallasban mondott, és hangsúlyozta, hogy beható elemzés után a ,,legmagasabb szinten" - nyilvánvaló utalás Eisenhower elnökre - hagyták jóvá."
Bohlen a távirat átadásáról a következot írja: ,,Az üzenetet Hruscsovnak, Bulganyinnak és Zsukovnak még aznap délután az afgán követségen rendezett fogadáson adtam át, melyet a török nemzeti ünnep alkalmából rendeztek. Az amerikai álláspont nem volt különösebb hatással a szovjet vezetokre. Ok már elhatározták a forradalom letörését ..."
Ami 29-ét illeti, Bohlennek eme megfigyelése meg is állja a helyét, mert ekkor még a szovjet vezetok valóban a forradalom leverése mellett voltak. Mindebbol az tunik ki, az Egyesült Államok mindent elkövetett, hogy a Kreml urainak tudomására hozza; szabad az út. Uraim! Vagy elvtársak! Ahogy gondolják! Sot, ...!?
Éppen ezért, nagyon figyelemreméltó ama határozat, amelyet a szovjet vezetok közös megegyezés alapján hoztak október 30-án, melyrol a The 1956 Hungarian Revolution: A History in Documents címu gyujtemény tudósít. A jegyzokönyv a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának gyulésérol szól amely szerint Molotov igy foglalta össze a tárgyalás eredményét: Molotov: ,,Ki kell nyilvánítanunk a viszonyunkat az új kormánnyal. Mi tárgyalásba lépünk a csapatok kivonásáról."
A Kiáltványt megírták, amelyet megküldtek az illetékes kormányoknak, és amely megjelent 31-én a Pravdában. Úgy nézett ki tehát, hogy csoda történt, a szovjet vezetoség elhatározta a csapatok Magyarországból, sot a másik csatlós-országokból való kivonását is tárgyalások útján. Úgy tunik, folytatja Radics, hogy a kiáltvány nagyon meglepte az USA elnökét, Dwight D. Eisenhowert is, mert szükségesnek tartotta, hogy október 31-én elhangzott rádió és televízió beszédben ismét biztosítsa a Szovjetuniót, hogy ,,Az Egyesült Államok nem tekinti sem a lengyel, sem a magyar vezetoséget lehetséges katonai szövetségesnek."
Október 31-én Hruscsov nyitotta meg és vezette le a tanácskozást, amely nagyon rövid volt. Nem volt ingadozás, bizonytalankodás. Az USA táviratban tisztázta álláspontját. Saburov volt az egyetlen, aki kitartott az elozo napi határozat mellett. Marsall Zsukov kiadta a parancsot, és a szovjet csapatok elözönlötték Magyarországot. Azonban, nehogy Moszkvában kételkedjenek az Egyesült Államok jóindulatában, a külügyminisztérium újabb táviratot küld november 2-án Titónak, akkor, amikor jugoszláv diktátor Brion szigeten tanácskozott Hruscsovval és Malenkovval. E táviratból Michael A Feighan, az Egyesült Államok képviseloje 1960-ban iktatta be a Kongresszusi Naplóba (Congressional Record) a következot: ,,Az Egyesült Államok kormánya nem jó szemmel néz olyan kormányokra, amelyek nem barátságosak a Szovjetunióval, a Szovjetunió határán."
Eme sorsdönto napokban volt egy másik emlékezetes sajtótájékoztatója is az amerikai elnöknek, amikor többek között a következot mondta: ,,Az Egyesült Államok sem most, sem a múltban nem javasolt (biztatott) nyílt forradalmat egy védtelen társadalomnak, olyan hatalom ellen, amely ellen nem gyozhet."
Oh! Yeah? - mondaná az amerikai. Amolyan kézmosás, mint kétezer évvel ezelott?
Annyiban igaza volt Eisenhower elnöknek, hogy Amerika soha nem biztatott “nyilt forradalmat." Azonban emlékszem rá, hogy 1953 nyarán tett egy kijelentést, hogy ha egy nép ki akarja harcolni szabadságát, Amerika minden erejével (“all our might") segiteni fog. És ezt az üzenetet Amerika Hangja és a Szabad Europa napokig bömbölte!
A Kremlin már bedobta a törülközöt, mikor Amerika elkezdett üzengetni! Nem attól tartottak, hogy a magyarok nem gyöznek, hanem attól, hogy mi lesz az amerikai külpolitika dédelgetett globalizációs terveivel, amit akkor még világkormánynak, majd “Uj világrendnek" neveztek, ha Magyarország felszabadúl a szovjet járomból, és esetleg a tobbi rabnemzetek is követik a példát, és ne adj Isten, esetleg a Szovjet Birodalom felbomlik. Ha a magyar forradalom gyözne, a zürzavarban sokkal nehezebb lenne megvalósitani a világkormányt, mint egy kétpolusu világban. Így a Pesti Srácok és a magyar melósok, a “vörös Csepel" munkásai, beleköptek nem csak a Szovjetunió de Amerika illetve a világkormányt épito háttérhatalom levesébe is. Ezért kellett Amerikának elárulni bennünket.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a Pesti Srácok és a csepeli melósok nem csak magyar, hanem világtörténelmet irtak 1956-ban. Azonban ha ez valóban igy van, akkor érthetö az is, hogy a háttérhatalom miért gyülöl és büntet bennünket annyira.
Az árulás ezekkel az egyre sürgetöbb üzenetekkel nem ért véget. A Titón és Bohlen nagykoveten keresztül küldött uzenetek mellett sokkal fontosabb volt az üzenet amit Lodge, az USA ENSZ delegátusa és maga Dulles külügyminiszter a New York-i ENSZ palotában adtak a Kremlinnek: csinálhattok amit akartok, az USA megakadályozza, hogy az ENSZ beleavatkozzon a kommunista birodalom belügyeibe! Igy Eisenhower and Dulles fenti idézett uzenetei teljes harmóniában vannak az USA ENSzbeli viselkedésével. Ezért az alábbi nem lephet meg senkit.
Gordon Gaskill, amerikai ujságiró oktober 28-án érkezett Budapestre, igy volt személyes tapasztalata is, de ami számunkra érdekes, az a 30 oldalas beszámolója, hogy az ENSZ hogyan kezelte az u. n. “Magyar Kérdést." Általában ami az ENSZ-ben torténik, ha nem is titok, de a végeredményen illetve az elfogadott határozatok szövegén kivül kevés infortmácio kerül a nyilvánosság elé. Azonban a Magyar Kérdés annyira fontos volt, és a folyamat annyira érthetetlen, hogy az amerikai ujságiró, miután Magyarországról visszatért Amerikába, egy részletes tanulmányt irt róla. A cikk a Virgina Quarterly, a Virginiai Egyetem irodalmi lapjában jelent meg. A Quarterly Amerika egyik legtekintélyesebb egyetemi folyóirata. Gaskill tanulmánya az egyik legkevésbbé ismert mégis a legfontosabb dokumentáció '56 történetével kapcsolatban, amit történészeinknek részletesen fel kell dolgozniuk.
A tanulmány cime “Egy kudarc menetrendje," napról napra, óráról órára, söt, néha percrol percre ismerteti párhuzamosan a New York-i és a budapesti eseményeket. Gaskill azzal kezdi, hogy Nagy Imre irodája november elsején az ENSZ életében példanélküli 48 perces táviró összeköttetést létesitett a miniszterelnöki iroda és az ENSZ Titkárság közt, készenlétben tartva a vonalat arra as esetre, ha esetleg surgös uzenetet kellenne kuldeni. Ez alatt a 48 perc alatt Budapesten történelmi esemény folyt le. Nagy magához kérette Andropov szovjet nagykövetet, közölte vele, hogy ha a szovjet csapatok beözönlése azonnal nem marad abba, az ENSZ-hez fordul segitségért. Nagy nem blöffölt: a vonal nyitva volt direkt a titkársaghoz, megkerulve a Rákosi által kinevezett a Dr. Kós Péter néven futó Leo Konduktorov szovjet állampolgart, a magyar ENSZ delegáció akkori vezetöjét. Mikor Andropov megigérte, hogy nem jön be több orosz katona, a távirókapcsolat megszünt.
Majd amikor a szovjet benyomulás folytatódott, Nagy másodszor lépett érintkezésbe az ENSZ titkársággal, ezuttal táviratilag, kiválo angolsággal, beszámolt az ujabb csapatmozdulatokról, bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói paktumból, és Magyarország semlegességének elismerését illetve megvédését kérte az ENSZ-tol illetve a négy nagyhatalomtol.
Nagy harmadik táviratkapcsolatában kérte, hogy vegyek fel a magyar kérdést az Ensz Közgyülés rendkivüli gyülésének napirendjére, és Kós-Konduktorov helyett megbizta Szabó Jánost, az ENSZ delegáció elsö titkárát a magyar ugy képviseletével.
A részletek mellözésével, három emlitésremélto tényt kell kiemelni;
• A szuezi krizis miatt a nagy kaoszban Nagy Imre üzenetei megkésve, néha a tények után kerültek az illetékesekhez, azonban ennek nem volt lényeges szerepe a végeredményben;
• Dr. Emilio Nuñez -Portuondo a kubai delegátus, aki mint Kuba delegátusa, tagja volt a Biztonsági Tanácsnak, egy kis csoportot alapitott, Cassandra Klub néven, akik megprobálták a magyar kérdést ébrentartani és a napirendre tüzni; és végül, de jelentoségében elsödlegesen,
• Henry Cabot Lodge, az USA ENSZ delegátusa mindent megtett, hogy a magyar kérdés tárgyalását akadályozza, és a kubai delegátus erölködését zsákutcába terelje.
Gaskill igy foglalja össze az USA viselkedését:
“... a kisebbség kereszteshadjárata, hogy az ENSZ csináljon valamit, lelassult és megbukott, mert az USA nem támogatta. Ahogy egyik küldött mondta, ‘Az Egyesult Államok elhatározta, hogy nem megy háboruba Magyarországért, ezért elhatározta, hogy semmit sem csinál.' A tények igazolják ezt a véleményt, amit természtesen az USA kulugyminisztérium tagad.De ez alatt az 58 óra alatt, majdnem minden kivétel nélkül, amikor választás volt a halasztás vagy azonnali intézkedés kozt, az USA mindig a halasztásra szavazott."
Csupán egy példát hadd emeljek ki Gaskill cikkéböl. Vitetti olasz delegátus semmitmondo sürgetésére reagálva, hogy az ENSZ kell, hogy csináljon valamit, Dulles képmutatóan támogatta, mondván “remelem, hogy ez az ügy, amely a BiztonságiTanács (BT) ügyrendjén van, sürgösen ott is marad, és nem leszünk annyira lekötve a Szuezi üggyel, hogy az kizárná Mgyarország megsegitését, hogy visszanyerje függetlenségét." Gaskill erre megjegyzi, hogy Magyarországon és az egész világban, akik nem ismerik az ENSZ mukodési szabályait, nagy lelkesedéssel fogadták, hogy ime, Amerika mennyire a magyar ügy mögött van! Azonban akik ismerik az ENSZ modszereit, tudják, hogy amig egy ügy a BT elött van, ahol a Szovjetnek veto joga van, addig a Közgyülés nem veheti az ugyet a napirendjére. A megoldás az lett volna, hogy BT elott való tartás helyett a BT-ben vigyék szavazásra az ügyet, essenek tul a szovjet véton, és akkor szabad az ut a Közgyüléshez, amely egyedül hozhat kötelezö határozatot. Az amerikaiak által tamogatott olasz javaslat tehát garantálta a további halasztást, semmittevést.
Itt meg kell jegyezni, hogy Gaskill nem tudott a fenti üzenetekröl és a Titónak küldött táviratról, igy elemésébol hianyzik egy fontos elem. Utólag nézve, Lodge “érthetetlen" viselkedése és halogatása nagyon is érthetö: az ö feladata volt, hogy megakadályozzon minden esetleges UN határozatot, ami esetleg elrettentené a Szovjet Uniot Magyarország megtámadásától! Még Magyarország semlegességének elismerését, amit Nagy kifejezetten kért, sem tették napirendre, mert akkor nyilvánvaló lenne, hogy a szovet aggressziót követett el!
A tények és a részletek ismeretében Amerika állaspontja rosszabb volt, mint mulasztás. Ez bünös és cinikus cinkosság, söt, aggresszióra való felbujtás volt. Ezt az amerikaiak is érezték, mert az USA által pénzelt, New Yorkban székelö Magyar Bizottság egyik kiadványa lehozza ugyanezt a Gaskill cikket, de teljesen kicenzurázva, hogy Amerika szerepe ugy tünjön az olvasonak, mintha Lodge valóban akart volna valamit tenni a magyar ügy érdekében. A Gaskill cikk teljes egeszeben rajt van Botos László Magtudin honlapján.
Az egész ENSZ cirkusznak annyi eredménye lett, hogy a Kubai delegátus, Dr. Emilio Nuñez-Portuondo és fönöke, Fulgencio Battista kubai elnök, kegyvesztettek lettek Amerika elott, és mikor Battista kormányát Fidel Castro inváziója fenyegette, Amerika, saját nemzeti és ideológiai érdekei ellenére, megtiltott minden fegyverszállitást Battista hadserege részére, igy Castro majdnem minden ellenállás nélkül foglalhatta el Kubát, és Battista menekulni kényszerült 1959 január elsején.
Igy végül is, ami az Amerikai kormányt illeti, Kuba elárulásával zárult le a magyar forradalom ügye. Az amerikai nép persze minderröl nem tehet, és még ma sem tud róla, és ami a népet illeti minden elismerést megérdemelnek azert, ahogy 1957-ben a kb 30,000 magyar menekültet, az u.n. Szabadságharcosokat (Hungarian Freedom Fighters) fogadták akiket az árulás után, árulásuk fedezésére Amerika kormánya nagylelküen beengedett.
Jelen irás mélto befejezéséül hadd idézzek Nagy már emlitett politikai végrendeletéböl:
Az egész világ látja, hogy a szovjet hadsereg, minden nemzetközi szerzodést és szabályt megsértve, töri le a magyar nép ellenállását. Azt is láthatják, hogy hogyan rabolják el egy ENSZ tagállam miniszterelnökét a fövárosból, ezért nem lehet semmi kétség, hogy ez a legbrutálisabb formája a beavatkozásnak. Ezekben az utolsó pillanatokban kérem a forradalom vezetöit, hogy ha tudják, hagyják el az országot. Kérem, hogy amit rádióüzenetemben mondtam, és amiben megegyeztünk a forradalom vezetöivel a Parlament épületben tartott megbeszéléseken, tegyék Memorandumba és forduljanak a világ összes népéhez segitségért és magyarázzák meg, hogy ma Magyarország, holnap vagy holnapután más országok kerülnek sorra, mert Moszkva imperializmusa nem ismer határt, és csak idöre van szüksége.
A magyar nemzeti emigráció , minden erejét és befolyását latbavetve igyekezett megtenni ezt és folytatni a nemzetközi forumokon a forradalmi szellem ébrentartását egész 1990-ig, mikoris ugy tünt, hogy vége lett az átkozott rendszernek.
Sajnos, nem volt vége, csak átfestették, és ahogy mondják, “a tankok helyett bejöttek a bankok."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 21:04:32, csütörtök
|
| |
| |
17 éve mentek el az oroszok - ma is visszavágynak
2008-06-19. 11:47
1991. június 19-én hagyta el Magyarországot az utolsó orosz katona. Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka délután 3 órakor gurult át Volgájával a záhonyi Tisza-hídon. Az 50 évre nyúlt ideiglenes állomásoztatást már az orosz hivatalos történetírás is különleges esetként, konkrétan a nemzetközi jog megsértéseként kezeli, Moszkva több ízben is bocsánatot kért miatta, az oroszokban azonban semmifajta bűntudatot.
A Déli Hadseregcsoport - ez volt a Magyarországon állomásozó szovjet haderő hivatalos elnevezése. Sok szó egyébként soha sem esett róla, eltekintve természetesen '56-tól, de azt most már az orosz hivatalos történetírás is különleges esetként, konkrétan a nemzetközi jog megsértéseként kezeli, a Szovjetunió jogutódja, Oroszország pedig több ízben is bocsánatot kért miatta.
A később szerződésben is rögzített és jó hosszúra nyúlt ideiglenes állomásoztatás semmifajta érzelmet nem vált ki az oroszokból. Ezt amolyan békebeli, normális megoldásnak tartották és tartják utólag is. Az amerikaiaknak is voltak/vannak katonáik szövetségeseiknél, miért pont a Szovjetuniónak ne lett volna?
Sőt, néhány orosz politikus és történész ezzel kapcsolatban egyenesen azt írja, hogy Hruscsov szovjet pártfőtitkár 1958-ban felajánlotta Kádárnak a szovjet csapatok kivonását, pont úgy, ahogy az Románia esetében is történt, de Kádár ezt nem fogadta el. Akárhogy is volt, az oroszok szerint itt semmi méltánytalanság nem történt. A szovjet csapatok '56 után soha többé nem avatkoztak be a magyar belpolitikába, ezzel szemben Magyarország megspórolt egy csomó védelmi kiadást és még a bázisok ellátásán is keresett, illetve sokan így munkalehetőséghez jutottak. Ezt az idilli képet egyébként a Magyarországon szolgált katonák is tovább terjesztik.
A tudósító beszélt örmény tisztekkel, akik közül az egyik elmesélte, hogy amikor a '80-as években elvégezte a szovjet tisztiiskolát, a legnépszerűbb szolgálati hely az egész szovjet hadseregben Magyarország volt. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az idekerülésért kellett a legnagyobb kenőpénzt, 2 ezer rubelt fizetni. Az NDK-ba, a nyugati hadseregcsoporthoz már 1500 rubelért is odavezényelték az erre vágyót. (Emberünknek egyébként nem volt pénze, ő Kazahsztánba került.)
A kivonás emléke sem igazán drámai az oroszoknál. Errefelé két kivonulást tartanak sorsdöntőnek: az értelmetlen és véres háború után az afganisztánit, illetve a németországit, amikor a hatalmas nyugati hadseregcsoport rekordidőn belül elhagyta az egykori NDK-t. A magyarországi csapatkivonás éppen a világpolitikailag is jelentősnek tartott és a második világháború utáni korszakot végleg lezáró németországi távozás főpróbájának számít. Kicsiben itt gyakorolták be, hogyan kell évtizedeken keresztül használt bázisokat felszámolni és hogyan kell a hatalmas mennyiségű fegyverzetet, műszaki eszközöket és az embereket elszállítani. A magyarországi akció olyan jól sikerült, hogy lebonyolítóját, Burjakov tábornokot a Déli Hadseregcsoport parancsnokát rögtön ki is nevezték a Nyugati Hadseregcsoport, a németországi haderő élére - azzal az utasítással, hogy hasznosítsa, alkalmazza nálunk szerzett tapasztalatait.
Az igazi probléma egyébként nem is a kivonulás, hanem a csapatok Szovjetunión belüli elhelyezése volt. Számos egység még évekkel később is mindenfajta ideiglenes szálláson, gyakran szörnyű körülmények között hányódott szerte Oroszországban és a tisztek vágyakozva gondoltak vissza a magyarországi szép napokra.
(MR)
http://kuruc.info/r/1/26261/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 21:01:31, csütörtök
|
| |
| |
Lehet zápítani a tojást: hivatalosan is ránk szabadítja az exhibicionistákat az ÁVH
2008-06-19. 20:20
Tudomásul vette a Budapesti Rendőrfőkapitányság, hogy július 5-én "melegfelvonulást" tartanak a fővárosban - ezt azt követően közölte honlapján a szószegő ÁVH (mely először megtiltotta az undorító sereglést), hogy csütörtökön egyeztettek a provokációt szervező Szivárvány Misszó Alapítvány képviselőivel (ahelyett, hogy közerkölcs megsértése miatt kalodába zárták volna az összeset).
Az egyeztetés során megállapodás született a vonulás részleteiről - írta közleményében a devianciát támogató BRFK, hozzátéve, hogy a rendőrség biztosítani fogja a menetet, amely a Belvárosból, az Erzsébet térről indul, az Andrássy úton át halad és a Felvonulási téren ér véget.
Csak hogy tudjuk, hol tapsolhatunk nekik.
(Kuruc.info - MTI)
http://kuruc.info/r/1/26284/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 20:57:27, csütörtök
|
| |
| |
Tömegek tengődnek a periférián
Civil kurázsi
Emberek tömegei élnek a mai Magyarországon a periférián, ahol a mindennapi megélhetés is súlyos gondokat okoz. Családok, nyugdíjasok tengődnek egyik napról a másikra az értékvesztett társadalomban. Simó Endre szerint azonban olyan erkölcsi és humánus tartalékok vannak a magyar nemzetben, amelyek összességükben pozitív változásokat indíthatnak el.
A Fidesz remélhetőleg megértette, hogy mi a valóságos helyzet, és készen áll a jelenlegi kormány által előidézett rendkívül súlyos válság kezelésére - fejtette ki a Magyar Nemzet Online-nak a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal szervezője. Interjúnk.
- Pártpolitikai vonalon mozog a szervezet?
- A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal nem mozog pártpolitikai vonalon, mert pártoktól független, célja jellegzetesen társadalompolitikai: egészség, megélhetés, oktatás-nevelés, demokrácia. Szerintünk nincs jobboldali vagy baloldali egészség, nincsenek jobboldali vagy baloldali megélhetési gondok, hanem emberi egészségről, illetve megélhetésről kell beszélnünk, közös gondokat kell orvosolni közös érdekünkben. E gondolatot természetesen ki lehet terjeszteni az oktatás területére is, tehát azokra az alapvető ellátórendszerekre, amelyekkel az MSZF kiemelten foglalkozik. Ez nem azt jelenti, hogy a köreinkben ne lennének jobboldali, baloldali, centrista emberek - hiszen mindenki szavaz valahová, amikor eljön a választás pillanata -, ám önmagában a szociális fórumban mellőzzük a pártpolitizálást, és kikapcsoljuk a világnézeti vitákat. A mi ,,ideológiánk" a társadalmi, közösségi ügyek szolgálata, vagyis az emberi, illetve társadalmi jogok érvényre juttatása demokráciában és szabadságban.
Amikor kiragadunk egy-egy konkrét kérdést - például az egészségügyet -, annak érdekében, hogy ne engedjük meg a társadalombiztosítás privatizálását, hogy megőrizzük a társadalombiztosítás szolidaritásalapú rendszerét, akkor ezt ideológiáktól mentesen tesszük, és ahhoz kérjük a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek hozzájárulását, hogy ezt támogassák a cél elérése érdekében. Ilyen összefogással tudunk nagy közösségeket, nagy tömegeket mozgósítani. Példa rá az aláírásgyűjtési kampány a tb megmentéséért. Az emberek nagyon pozitívan reagáltak arra az általunk többször is hangoztatott véleményre, hogy nincs jobb- vagy baloldali egészség és megélhetés. Az emberek ezt komolyan veszik, látják, hogy a Magyar Szociális Fórum velük törődik, nem pedig önös érdekek, pártpolitikai célok, hatalmi szempontok vezérlik.
Nem akarunk párttá válni, mozgalomként dolgozunk tovább. Ilyen alapon közelítünk a kérdésekhez, és a június 20-i országos tanácskozásunkon is mozgalomként kívánunk megjelenni egy új szociális stratégia meghirdetésével, száműzve mindenféle világnézeti és pártpolitikai előítéletet. Ez a mozgalom olyan új színfolt a magyar társadalompolitikai palettán, amely azért perspektivikus, mert módot ad arra, hogy a képviseleti demokrácia kiegészüljön a részvételi demokráciával. Ötvöződnie kell a kettőnek ahhoz, hogy az emberek közvetlenül is hallatni tudják a hangjukat, és ki tudják nyilvánítani az akaratukat. Elég az elmúlt évekre gondolni: sorozatban nyúltak át az emberek feje felett az egészségügy, az oktatáspolitika területén is. A parlament a társadalom túlnyomó többségének akarata ellenére döntött alapvető fontosságú társadalmi kérdésekben. Ez megengedhetetlen, hiszen a választott képviselők a választók ellen szavaztak. Ha nem lépünk tovább a részvételi demokrácia intézményesítése felé, eljuthatunk odáig, hogy a parlament leszavazza a népet. Itt valami nagyon nincs rendben. Ki kell igazítani a polgári demokrácia működési rendszerét, ki kell egészíteni a képviseleti rendszert a közvetlen részvételi mechanizmusokkal, hogy a kettő együtt határozza meg ennek az országnak, népnek, nemzetnek a demokratikus együttlétét. Ez a mi célunk az egyéb konkrét ügyek mellett.
- Az MSZP Társadalompolitikai Tagozatáról tudjuk, hogy kritikusan állnak a főleg az SZDSZ által erőltetett neoliberális politikához, a szocialista párt pedig az országos minősítést megvonva a margóra helyezte a tagozatot. Milyen kapcsolatban állnak a TPT-vel? Hiszen mintha a célok között lennének átfedések.
- Én nem becsülném túl az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának ellenzékiségét az MSZP vezetésével szemben. Inkább azt mondanám: a tagozatban vannak olyanok, akik határozottan, az átlagosnál radikálisabb szellemben bírálják a jelenlegi pártvezetés politikáját. Ha úgy tetszik, élesen kritizálnak, és olykor elutasítják a neoliberális vonulatot. A szociális fórum megítélése szerint igazuk van. Máskor mintha megijednének a saját árnyékuktól, meghátrálnak, ellentmondásosan viselkednek, nem következetesek. Olyanokról is tudunk, akik szerint vissza kellene állítani az MSZP-SZDSZ-koalíciót.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy olykor egy-egy konkrét kérdésben testületileg kiállnak a társadalmi igazságosság mellett. Ilyen volt például az egészségbiztosítás, a törvény visszavonásában aktívan közreműködtek. A TPT dinamizáló szerepet játszott az MSZP soraiban annak érdekében, hogy a törvényt ugyanazok visszavonják, akik előzőleg kétszer is megszavazták. Ez fontos volt, és elismerés jár érte, de a hibás vonalat képviselő vezetés iránti lojalitás megakadályozza a TPT-t és persze az MSZP egészét is abban, hogy másokkal összefogva egy rendszerkorrekciós új politikában keressék a megoldást a súlyosbodó szociális gondokra, és ezzel reményt adjanak saját tömegeiknek is a társadalmi problémák megoldására. Jó volna, ha velük együtt tudnánk továbblépni a rendszerkorrekció felé, de tőlük függetlenül is lépünk.
A tagozatból név szerint kiemelném Sipos Józsefet, a TPT ügyvivőjét. Pozitív, tisztességes és korrekt magatartást tanúsít a legfontosabb társadalompolitikai kérdésekben, és maga is az MSZF egyik szervezője.
- A magyar egészségügyi szisztéma totális szétverésének kezdete nem választható el a jelenleg is hatalmon lévőktől. Az ámokfutás Molnár Lajos keze nyomán indult, amit Horváth Ágnes áprilisban lapátra tett egészségügyi miniszter folytatott. Tragédiákról, működési zavarokról, kórházak eladósodottságáról, teljesítményvolumen-korlátról tudunk. Milyen helyzetben van most az egészségügy?
- Nem vagyok orvos, illetve egészségügyi szakember, közgazdászként és újságíróként egy civil mozgalomnak vagyok a szervezője. Innen nézve dicstelen tevékenységet végzett mind Molnár Lajos, mind Horváth Ágnes, és ez így is marad meg az emberek emlékezetében. A Zöld könyv tervezetként történt megjelenésétől fogva az MSZF elutasította az egészségügy üzleti alapokra helyezésének tervét, és határozottan felléptünk ellene. Mi voltunk az elsők, akik ennek nyilvánosan is hangot adtunk 2006 nyarán.
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal keretében együtt dolgoztunk azon, hogy ne valósulhasson meg az egészségügy piacosításának neoliberális álma. Ennek a széles összefogásnak az eredménye a márciusi népszavazás elsöprő sikere, és remélhetőleg a következő is, mely őszre várható. Úgy gondolom, hogy a liberális, piaci megközelítés mérhetetlen károkat okoz a társadalmi összetartozásban, szétzilálja a szolidaritás szálait.
- Lehet mondani azt, hogy ez a szemlélet - nem direkt módon persze - életellenes a profitszerzés mellett?
- Ez egy profitcentrikus szemlélet, amely aszerint szelektál, hogy kinek mekkora a fizetőképes kereslete, mennyire fizetőképes az egyén. Akinek van pénze, megfizeti a gyógyítás és az egészség árát - hogy legyen új szíve, mája, szeme -, és meggyógyul. Akinek nincs rá pénze, az pedig ugyebár vesszen a piac szent oltárán.
- Akkor miért fizetjük az adókat és a járulékokat?
- Kiszemelték az OEP-kasszát is, ami számukra nagyon is étvágygerjesztő, szeretnék legalább részben megkaparintani. Ennek tulajdonítható az a törvény is, amely utat akart nyitni a társadalombiztosítás üzleti alapokra helyezése előtt. Ezt nagyszerű társadalmi összefogással sikerült megakadályozni. De nem került le véglegesen a napirendről. Ezért az őszi népszavzás nem vált okafogyottá. Ez a neoliberális vonulat - amely az ismert közgazdászokhoz, az angolszász politikai vonulatokhoz kötődően jelent meg Ronald Reagan idején - világméretűvé, globális érdekeket vezérlő elvvé vált. Ezek az érdekek, a külföldi érdekcsoportok messzemenően meghatározzák a mi hazai, nemzeti létünket is. A magyar gazdaság mérhetetlenül alárendelődött a globális érdekeknek, és az ország sok tekintetben kiszolgáltatottá vált. Ez az állapot az egész magyar társadalomra kihat. Ki kell törni belőle, mégpedig tisztességes, humánus irányba. Van egy másik irány is, amit senki sem akarhat, akinek drága az élet: nem folyhat vér, háború. Ilyesmire is gondolni kell, amikor humán értékrend szerint akarjuk megvívni a küzdelmünket, ami nagyon összetett feladat. De csinálni kell, összefogva, együtt, igazi emberi és közösségi értékek mentén. Különben óhatatlanul a diktatúra, antihumánus, irracionális megoldások felé mozdul ki az egész rendszer.
Az a társadalmi összefogás, amely egészségügyi téren létrejött, alapot nyújt a továbblépésre átfogóbb társadalompolitikai téren is. Módot kínál arra, hogy új társadalompolitikai stratégiát dolgozzunk ki a társadalmi érdeket félresöprő neoliberális politikával szemben.
- A szegénység problematikája világméretűvé vált, ez már Magyarországon is nagyon súlyos probléma. Kik a szegények nálunk, és hányan vannak? Lehet esélyük arra, hogy kitörjenek ebből a csapdából a jelenlegi szisztémában? A mostani, önmagát baloldalinak nevező kormány idején van-e esélyük felemelkedni? Falvakban, városokban is óriási tömegek élnek számlahegyekben, adósságokban úszva, sokszor teljesen reménytelenül.
- Ma hazánkban az MSZF számítása szerint - amely hivatalos statisztikai adatokon, Magyarországról szóló nemzetközi felméréseken, illetve tudományos-szociológiai felméréseken, valamint saját tapasztalatokon nyugszik - 3-3,5 millióan élnek a létminimum küszöbén vagy alatta. A létminimum az abszolút szegénységi küszöb hazai megfelelője. Persze a szegénységen belül is vannak fokozatok. Van, aki 500 forintból él naponta, és olyan is van, aki ennyit sem kap. Az Országos Nyugdíjintézet kimutatása szerint 270 ezren 29 ezer forint alatti nyugdíjban részesülnek, 850 ezren pedig 54 ezer forintnál kevesebbet kapnak, ami az egytagú nyugdíjasháztartás létminimumösszege. És ott van egy óriási tömeg, amely a társadalom perifériájára sodródott, mert több mint másfél évtizede egyszerűen nincs miből megélnie. Nincs munkája, nincs rendszeres jövedelme, él, ahogy tud.
- Mit jelent ma a periférián élni?
- A szó szoros értelmében azt jelenti, hogy ezek az emberek egyik napról a másikra tengődnek. Naponta szembesülnek azzal a problémával, hogy mit egyenek, mit adjanak a gyermeknek enni, egyenek, vagy fűtsenek-e.
- Vagyis a fiziológiai szükségletek kielégítése is veszélyben van.
- Teljes mértékben. Az MSZF néhány hete egy sajtóértekezlet keretében bemutatott konkrét eseteket is. Döbbenetes azzal szembesülni, hogy egy négygyermekes család a rezsi kifizetése után 78 ezer forintból kell, hogy táplálkozzon, ruházkodjon, közlekedjen és iskolába járassa a gyerekeket. Kérdem én: ki gondolja komolyan, hogy ebből emberhez méltóan lehet élni? Két évvel ezelőtt 16 017 forintban állapították meg az egy aktív főre jutó táplálkozási norma összegét. Ismertettük egy rokkantnyugdíjas esetét, aki ennek az összegnek kevesebb mint a felével, havi 7720 forinttal rendelkezett a közüzemi számlák és a lakbér kifizetése után. Az illetőnek mindenféle egészségügyi baja van, amit csak el lehet képzelni: a gyomorbajtól kezdve a depresszióig. Hogy ne lenne, hiszen gyógyszerre nem futja, ha enni akar! Ennek dacára az illető társadalmi munkát végez, a szociális fórum aktív tagja, hajléktalanokkal foglalkozik, fiatalokkal törődik. Nagyszerű ember, akihez hasonló még sok él Magyarországon. Olyanok, akik nyomorúságos helyzetükben is képesek önzetlenek, odaadók lenni, és segíteni, ahol csak tudnak. Nagyszerű emberi kvalitás, amit nagyon meg kell becsülnünk. Ez is része Magyarországnak.
A legszélsőségesebb nyomorban is képesek az emberek helytállni, ez ad reményt, hogy meg tudjuk oldani ezt a válságot, és ki tudjunk mozdulni tisztességes emberi irányba, mellőzve mindenféle forrófejűséget, ám mégis cselekvően. Azért, hogy az ember jobban élhessen, ne legyenek megélhetési gondjai. Arról nem is beszélve, hogy az ország jövője azon múlik, hogy a gyermekeink, a leszármazottaink hogyan tudnak fejlődni, hogyan tudnak felnőni a műszaki-tudományos fejlődés által megkövetelt új szintekhez. Hiszen csak így válhatnak a társadalom valóban hasznos tagjaivá.
- Ön azt mondja most, van annyi tartalék a társadalomban, ami a jelenlegi krízishelyzetben segítség, illetve a megoldás kulcsa lehet, kihúzza önmagát saját hajánál fogva a mocsárból. A felmérések mégiscsak arról szólnak, hogy a magyarok 70 százaléka érték- és reményvesztett, egymillió ember alkoholista, vagy legalábbis erősen kötődik az alkoholhoz. Ide tartozik, hogy a daganatos és érrendszeri betegségekben is dobogósak vagyunk. A mindennapokat elönti az irigység, a könyöklés ,,kultúrája", közel állunk ahhoz, hogy az ököljog beköltözik az iskolába. Ilyen kondíciók mellett hol van a társadalomépítő tartalék, ami pozitív irányba hat?
- Mindkét aspektus jelen van, de úgy látom, a társadalom többsége humánus értékrendben gondolkodik, megoldást akar a problémáira. Haladni akar, és emberhez méltóan megélni nagyobb szabadságban.
- A szabadság persze nem jelenthet szabadosságot...
- Igen, így van. Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalmi viszonyok nem teszik lehetővé, hogy egyik pillanatról a másikra változtasson rajtuk, és beinduljon egy olyan folyamat, amely egyértelműen közösségi rendeltetésű és orientációjú. Neoliberális kapitalizmusban élünk. Ilyen helyzetben nem lehet cél a tulajdonviszonyok radikális átrendezése, különösen nem egy olyan közösségi társadalom összeomlása után, mint amilyen a szocializmus volt közel két évtizede. Ahhoz, hogy ez a 3-3,5 millió ember - a dolgozókkal jóval több - tisztességesen meg tudjon élni, olyan bérhez és fizetéshez kellene jutnia, amiből szavatolni tudja nem csupán a megélhetését, hanem az emberi fejlődését is. Ehhez változtatni kell a fennálló viszonyokon.
- Itt azért jegyezzük meg, nemcsak egészségügyi, anyagi dolgokról beszélünk, hanem mentális, szellemi, erkölcsi dimenziókról is!
- Pontosan így van. Változtatni kell az elosztási viszonyokon, hiszen az ember anyagi lény. Lelke van, ám a léleknek táplálékra van szüksége. Vagyis valamiből meg kell élnie. Mi azt a stratégiát választottuk, hogy az elosztási viszonyokat rendezzék át. Mert ez az, ami lehetőséget nyújt arra, hogy azok az erkölcsi tartások, értékek, amelyekre időnként úgy nézünk, mintha veszendőben volnának, helyreálljanak, megerősödjenek, dominánssá váljanak az erkölcstelenséggel, a korrupcióval, az értékhiánnyal szemben. A társadalom túlnyomó többsége ezt akarja.
Nagyon elvadult viszonyoknak kellene előállniuk ahhoz, hogy az emberek egy másik irányban keressenek kiutat. Rendszerkorrekciót kell végrehajtani. Hozzá kell nyúlni bátran bizonyos magánérdekekhez. Újra kell tárgyalni olyan szerződéseket, megállapodásokat, amelyek tarthatatlanok.
Itt vannak például a multinacionális cégek, a transznacionális korporációk. Ezek olyan adóparadicsomot, kiváltságokat élveznek Magyarországon, illetve olyan állami megrendelési előnyökkel rendelkeznek a hazai iparral, vállalkozásokkal szemben, amelyek eltorzítják az elosztást, és a szabad versenyt is akadályozzák. Emellett ők realizálják a profit túlnyomó részét is, amit azután külföldre szivattyúznak. Ez az idehaza megtermelt érték nem kerül vissza a hazai fejlődésbe, ennek a levét hatványozottan isszuk mind a nemzetközi adósság, mind pedig a munkahelyteremtés terén. A privatizálással Magyarországon megszűnt másfél millió munkahely, amit nem pótolt egyetlen multi sem.
Mi azt tartjuk kívánatosnak, hogy annak az 5-6 milliárd dollárnak a jelentős része, amelyet kivisznek az országból évente, itthon maradjon. Az államnak új alkut kell kötnie velük új feltételekkel, hogy a hazánkban megtermelt érték az országban maradjon, és az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben szolgálja a magyar gazdaság fejlődését.
- Hogyan? Jelenleg nagyon úgy tűnik: nem működik az állam, az ország. Az adóhivatal, a rendőrség ,,üzemel", ugyanakkor mintha más ügyekre az állam nem akarna ránézni. Akkor például ezekkel a nagy cégekkel hogyan köthetne új szerződéseket?
- Az állam működik, csak nem a közösségi érdekek mentén. Ez az államapparátus egyértelműen a profitérdekek kiszolgálója, ezt bizonyította az a politika is, amelyet Gyurcsány Ferenc koalíciós kormánya folytatott és folytat jelenleg is. Ez a politika, vagyis a konvergenciaprogram politikája a nemzetközi pénzügyi csoportok érdekeinek felel meg. Ezért sem akarják ejteni Gyurcsányt. Neki az elmúlt időkben több barátja akadt az Európai Központi Bankban, mint idehaza.
Tudjuk: a konvergenciaprogram a maastrichti kritériumok és az euró magyarországi bevezetésének a programja, amely pénzügyi szempontoknak rendeli alá a társadalmi érdekeket. Ez önmagában is tarthatatlan, hiszen ha nincs meg a megfelelő egyensúly a pénzügyi, illetve a társadalmi szempontok között, óriási feszültség támadhat, amely magát a pénzügyi egyensúlyt vonhatja kétségbe. Ennek a politikának az erőltetése adminisztratív, elnyomó módszereket vont maga után; láthattuk az elmúlt két évben. Ez a megközelítés ma már összeomlóban van.
Ugyanakkor nem úgy látom, hogy az ellenzék maradéktalanul felül akarná vizsgálni a jelenlegi kormány neoliberális politikáját, bár egészségügyi tekintetben, a foglalkoztatás növelésével kapcsolatos terveit illetően feltétlenül előbbre tart, mint a Gyurcsány-kormány. Mi elfogadjuk és támogatjuk a társadalom érdekeit szolgáló pozitív megoldásokat, de elutasítjuk a rossz és antiszociális intézkedéseket, tekintet nélkül arra, hogy ki van hatalmon. Ha a Fidesz esetleg kormányra kerül, de nem változtat alapjaiban azon a súlyos nemzetközi alárendelődésen, amely hazánkra jellemző, és folytatja a globális érdekeknek megfelelő jelenlegi gazdasági és társadalompolitizálást - kivéve néhány konkrét területet -, akkor vele szemben is kifejtjük majd ugyanazt a bíráló véleményünket, amelyet a jelenlegi kormánnyal szemben megfogalmaztunk. Úgy gondoljuk: a társadalom érdeke az elsődleges, és nem tévesztjük szem elől ezt a célt. Hiszen a társadalomban rejlik az az erő, amelyet tudomásul kell vennie mindenkinek, aki ebben az országban hatalmi szerepet játszik.
Mindenkinek meg kell értenie: nem lehet a társadalom érdekét hosszabb távon pártpolitikai érdekeknek alárendelni. Hatalmas feszültség támad belőle, és az emberek igazságérzete nem tűri el hosszabb távon ezt az állapotot.
- A Fideszt azért nem lehet egy platformon említeni a kormányzattal, annak korábbi pártjaival. Folyamatosan kapcsolatban állnak a társadalom különböző csoportjaival, szegmenseivel. Az elmúlt hat évben folytatott egyeztetés nélküli reformdiktatúra meglehetősen távol áll a Fidesztől. Plusz gyökeresen más a gazdasági, szociális és társadalompolitikai meggyőződése is a polgári pártnak. Ebből kifolyólag lehet esély arra, hogy kimozdítják az ország szekerét abból a kátyúból, amiben jelenleg vesztegel.
- A szegénység problémája egyik kormány idején sem oldódott meg az elmúlt 18 évben. Ezért jutottunk el odáig, hogy ma már több mint hárommillió szegény él Magyarországon. Ha az emberek magukról alkotott közvetlen véleményére vagyunk kíváncsiak, akkor - egy felmérés szerint - a szegények aránya 42 százalék, több mint négymillióan vallják magukat szegénynek. Csak remélni tudom, hogy az a párt, amely most ellenzékben van, megértette a dolgok lényegét. De ezt bizonyítania is kell! Ez még hátra van. E hatalmas munka abból is áll, hogy állandó párbeszédben kell lennie azokkal a társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal, amelyek nemcsak bemutatják az állapotokat, hanem ki is állnak a dolgozó és a nélkülöző milliók jogaiért.
- A párbeszédkészségüknek sokszor bizonyságát adták már.
- Valóban nyitottak a párbeszédre. Több helyen is bizonyították, hiszen a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalnál is együtt ülünk. De más kérdésekben még tovább kellene nyitni. A Fidesz vezetője komoly fejlődésen ment keresztül, elkötelezte magát a demokratikus szabadságjogok és normák mellett. Határozottan visszautasítom azokat a szélsőbaloldali vagy úgynevezett baloldali nézeteket, amelyek egyenlőségjelet tesznek Orbán Viktor, a Fidesz és a szélsőséges erők közé. Mi a Fidesszel és különösen a mögötte álló tömegekkel együtt dolgozunk konkrét társadalmi célokért. Úgy, ahogyan együtt munkálkodunk baloldaliakkal is. Mert az embereknek közös érdekük fűződik az egészséghez, a szellemi gyarapodáshoz, a megélhetéshez.
Amikor valaki hatalmon van, folyamatosan bizonyítékát kell adnia annak, hogy melyik érdeket állítja előtérbe: a közösségit vagy a magáncsoportokét. Egy kormány helyzete nem könnyű tőkés viszonyok között, mert egyensúlyra kell törekednie. És ha a közösségi érdekeket akarja képviselni - mint ahogyan ez ma Magyarországon feltétlenül szükséges -, akkor össze kell fognia azokkal a társadalmi erőkkel, demokratikus erőkkel, amelyek közé az MSZF is tartozik. Másképpen a cél nem valósítható meg, hiszen nincs meg hozzá a kellő tömegbázis.
Nem elég fentről kukorékolni: gondolkodó emberekre, erőre, dinamikára van szükség. És ezt csak a társadalom tudja biztosítani.
MNO |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 20:54:38, csütörtök
|
| |
| |
Mi került 200 millióba?
2008-06-19 17:46:28
Áttekintettem az igen gyér tartalmú www.kormanyszovivo.hu kormányzati honlapot, amit 200 millió forintból készítettek el.
A honlap áttekintése után megállapítható, hogy egy nagyjából 3-4 nap elkészíthető, maximum 50 ezer forintos oldalról van szó.
Sem egy flash vagy azon belül is actionscripttel elkészült részletet nem látni, sem bonyolult menürendszerek, regisztrációs részek, vagy bármilyen dinamikus felületek amik az elképesztő 200 milliós összeget felemészthetnék (de még csak fel sem emészhetnék), nem található. Egy professzionálisan elkészített honlap is maximum néhányszázezer forintba kerülhet, de annál többe semmiképp.
Hogy a pár nap alatt összedobható honlap mögött hol van a 200 millió forint, azt flash programozóként, htlm kód ismerőként, és grafikusként megállapíthatom: rejtély!
Illetve tudom hol a pénz: a zsebekben!
Darabokra bontva a honlap nagyjából a következőképpen néz ki munkadíj tekintetében:
Fejléc: 5000 - 8000 Ft (fél óra elkészítési idő)
Tartalom feltöltés: 10 ezer Ft (4-5 óra munkaidő)
Képek, menü, linkek, php programozás: 20 ezer Forint (1-2 nap, nem folyamatos munka)
Összesen: 35-38 ezer forint
Skodacsek András, szerkesztő, grafikus, Nemzeti Hírháló
fusz.hu
Althir komm.: És kéretik megnézni ezt az oldalt is, csak hogy láthatóvá váljon mennyire egyértelmű a pénzpazarlás ténye:
http://kormanyszovivo.g-art.hu/ A Főcím: "Ez a weboldal egy éjszaka alatt, 0 millió forintból készült - Merjünk nagyokat álmodni" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 20:53:34, csütörtök
|
| |
| |
Kilencszeres jövedelem Angliában
Külföld
Kilencszeres jövedelmet keres Angliában egy ortopéd sebész, de hogyha a magyarországi jövedelmét megháromszoroznák, akkor már elgondolkozna a hazajövetelen. Több cég is arra szakosodott, hogy magyar orvosokat és ápolókat közvetítsen külföldre.
Már nemcsak a világhálón kereshetünk rá honlapjukra, hanem a napilapokban is találunk ilyen hirdetéseket. Akad olyan cég is, amelyik orvosokat nem, csak és kifejezetten nővéreket közvetít nyugat-európai álláshelyek betöltésére. Az ápolók hiánya már most, a mindennapokban érezhető a hazai egészségügyben. Az orvosok kivándorlása is néhány éven belül ugyanígy érezteti majd a hatását - jövendölte a Közelről című műsor.
Egy közvetítő cég koordinátora elmondta: itthon hat hónapig tanulnak napi hat órán át svédül a magyar doktorok már a svédek pénzén. Fölöttébb jól kell tudniuk a nyelvet, hiszen pszichiáterként dolgoznak majd sokan, de háziorvosokat, radiológusokat, patológusokat is várnak Skandináviába.
Nyári Tamás Angliában kötött ki. Az ortopéd sebész itthon letette a szakvizsgát, s akkor már tudta, hol horgonyoz le. A magyar orvosokat vegyesen fogadják a szigetországban, honfitársaink ugyanis keményen dolgoznak a kilencszeres pénzért. A helyi orvosok úgy érzik, nekik is csipkedniük kell magukat a magyarok miatt. Nyári a mostani fizetésénél kevesebbért is hazajönne, ha előmenetele szavatolva lenne itthon.
(MR-Közelről)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 20:51:29, csütörtök
|
| |
| |
Antall Józsefről legjobb barátja írta a legtöbb jelentést
2008-06-19 19:56 barikád.hu
Legjobb barátja jelentést írt róla, aztán temetését is ő rendezteLegjobb barátja jelentést írt róla, aztán temetését is ő rendezteAntall József néhai miniszterelnökről készített ügynöki jelentéseket elemez legújabb könyvében Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet főigazgatója. A kötetet a Kádár-rendszerről szóló, Tükörszilánkok című könyvvel és hat, a korszakban dolgozó fotóművész munkásságát áttekintő internetes tartalomfejlesztéssel együtt mutatták be csütörtökön Budapesten, a Centrális Galériában.
Az Antall Józsefről szóló, Jelentések hálójában című könyvet Ungváry Rudolf író a sajtótájékoztatón bűnügyi regénynek nevezte, ami arról szól: "senkik tudtak mindenről, ami semmi volt". Ennek alátámasztására elmondta, hogy Antall Józsefet ugyan néhány napra bebörtönözték, ám ezen kívül nem volt a titkosszolgálati jelentéseknek kézzel fogható eredménye.
A kötet meglátása szerint a besúgók és tartótisztjeik erkölcsiségéről lesújtó véleményt mond, mert a jelentéseket nem kényszer hatására, hanem rendszerint karriervágyból írták.
Ungváry Rudolf utalt arra, a szerző szerint nem volt nehéz kitérni az ügynöki munkára való felkérés elől, ami szintén megerősíti azt az álláspontot, hogy erkölcsi értelemben mindenképpen elítélhetők a belügyi szervezet tagjai.
Antall Józsefről az egyik legjobb barátja, Kiss György írta a legtöbbet a belügyi szerveknek, őt a miniszterelnök maga mellé vette a sajtóirodájára dolgozni annak ellenére, hogy tudta róla: beszervezett ügynök, aki rendszeresen ír jelentéseket tevékenységéről.
A sors fintoraként említette Ungváry Rudolf, hogy ugyanez az ember részt vett 1993-ban Antall József temetésének szervezésében.
A Tükörszilánkok című, Kádár-korszakok a személyes emlékezetben alcímet viselő, Kovács Éva szociológus által szerkesztett interjúkötetről Tóth Eszter történész azt mondta: a könyv külön társadalmi csoportokat mutat be, akik a jelenből visszaemlékeznek a "gulyáskommunizmus" időszakára. Különálló csoportként szerepelnek az MTA Szociológiai Kutatóintézet és az 1956-os Intézet közös kiadványában a hajléktalanok, a romák, a zsidók és az arisztokraták, de szó van a Kádár-rendszer kiszolgálóiról és 1956-os emigránsokról is, akik csak hallomásból ismerték a rezsimet.
mti - barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 17:38:55, csütörtök
|
| |
| |
Guderian
2008.06.17.
120 éve (1888) született Heinz Guderian, német tábornok.
Heinz Wilhelm Guderian tipikus porosz katonacsalád sarja, gyermekei is katonák lettek. Az I. világháborúban századossá léptették elő, harcolt a Marne mentén és Verdunnél is, majd a vezérkarban szolgált. A szállítás megoldása és a gépesítés kidolgozása volt a feladata, és maradt a későbbiekben is. Ennek köszönhető, hogy a náci államban a harckocsik egyik legnagyobb szakértője volt. Hitler utasítására ő állította fel az első német páncélos hadosztályokat, majd 1939 legelején a gépesített páncélosok főparancsnokává nevezte ki, miután alakulatai sikeresen teljesítették Ausztria és a Szudéta-vidék megszállását.
Lengyelország lerohanásában sikerrel részt vett, nem ő miatta történt a helyenkénti lassú előre nyomulás. 1940-ben ő vezette át az Ardenneken (a más által lehetetlennek tartott terepen) a német páncélosokat, aminek köszönhetően megverték a szövetségeseket. Következő évben ő vezette a Szovjetunió ellen a középső hadseregcsoportot. A kijevi győzelme a legjelentősebb, ám Moszkvát nem sikerült elérnie (leginkább előbbi győzelem miatti késlekedés okából). Hitler emiatt leváltotta.
Rögtön a sztálingrádi vereség után hívta vissza, és Speer mellett ellátási feladatot kapott. Hitler mellett a merényletek alatt is kitartott (ekkor már szárazföldi vezérkari parancsnokként), ám végül 1945. március 28-n olyan súlyos nézeteltérés támadt közöttük a helyzetértékelésben, hogy Hitler minden tisztségéből felmentette.
A nürnbergi perben felmentették. 1954. május 14-n halt meg, miután tanácsadóként segítette a nyugat-német hadügyminisztériumot.
http://m.blog.hu/he/hell/image/pics/guder.jpg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-19 17:34:45, csütörtök
|
| |
| |
Forsense: A gazdasági javaslatokat hasonlóan látja bal- és jobboldali szavazó
Belföld
Az elmúlt hetekben több olyan gazdasági tervezet látott napvilágot, amely a magyar gazdaságot és adórendszert érintő reformokkal foglalkozott. A Forsense júniusi felmérésében néhány ilyen közérthetően megfogalmazható reformjavaslat várható fogadtatását vizsgálták.
A feltett kérdések száma nem elég ahhoz, hogy komplex képet kapjunk a magyar választópolgárok állami szerepvállalásról, az adó és szociális rendszerről alkotott véleményéről, de az alapvető attitűdök jól körülírhatók a kérdések segítségével.
Három téma köré csoportosultak a kérdések. Az első csoportba a gyermekekhez köthető járulékok, GYES/GYED, és családi pótlék kapcsán felmerült változtatások értékelése került bele. A kérdések második csoportja a foglalkoztatottság növelését, illetve a munkavállalói terheket érintő javaslatokat járta körül. A harmadik témakörben a nyugdíjrendszer megreformálásáról megfogalmazott javaslatokról mondhattak véleményt a válaszolók. Erős politikai törésvonalak egyelőre nincsenek a pártok által még csak óvatosan interpretált javaslatokkal kapcsolatban, a véleménykülönbségeket elsősorban a megkérdezettek társadalmi és gazdasági státusza határozza meg.
A támogatottság szempontjából három csoportra lehet osztani a hat felsorolt javaslatot. Az elsőbe az a három felvetés kerül, amelyek széles társadalmi támogatottsággal bírnak. Ide tartozik az a két javaslat, amely egyes településeken már rendelettel bevezetett gyakorlat is: iskoláskorú gyermekek esetén a családi pótlék kifizetésének iskolába járáshoz kötése, illetve a közhasznú munka előfeltételül szabása a munkanélküli támogatáshoz. Mindkét felvetést a felnőtt lakosság legalább 85%-a támogatja, nagy többségük teljes mértékben. A harmadik széles támogatottságnak örvendő javaslat a nyugdíjemelés inflációhoz kötése. Noha a kérdés szövegében egyértelműen szerepelt, hogy ez a jelenlegi gyakorlathoz képest kisebb mértékű emelést jelent, ezzel együtt a megkérdezettek 71%-a inkább egyetért a javaslattal, közel kétharmaduk teljes mértékben.
A második csoportba az a két javaslat tartozik, ahol szintén az egyetértők csoportja a nagyobb, de az ellenzők tábora is jelentősnek mondható. A munkaképes korú rokkantnyugdíjasok támogatásának csökkentését, és ilyen módon munkára ösztönzésüket 56% támogatja és 36% ellenzi. A béreket, jövedelmeket terhelő adók, járulékok csökkentését, a jövedelmek emelkedését, de ezzel párhuzamosan az ÁFA emelését pedig 49% támogatja és 34% ellenzi. Ez utóbbi esetben volt a legnagyobb a bizonytalanok aránya (15%), tehát feltehetőleg ez a javaslat volt a legnehezebben értelmezhető a válaszadóknak.
Az utolsó, széles körben elutasított tervezetek csoportjába egyetlen felvetés került: a gyermekvállalással kapcsolatos támogatások idejének másfél évre csökkentése, s az ily módon megtakarított összeg bölcsőde- és óvodafejlesztésére fordítása. A megkérdezettek alig több mint negyede (27%) támogatja ezt a javaslatot, míg közel kétharmaduk (64%) ellene van.
A hat javaslat egyike esetében sincs olyan mértékű nézetkülönbség a két nagy párt szavazótábora között, amely alapján egymással ellentétes álláspontok kerekednének felül. A legnagyobb eltérés a gyermekvállalási támogatások kurtításának megítélésében mutatkozik: a Fidesz szavazóinak abszolút többsége (73%) veti el ezt a javaslatot, az MSZP-seknek viszont csupán relatív többsége (44%), míg a szocialista szavazóknak egy viszonylag jelentős része (17%) nem tudott állást foglalni ebben a kérdésben. Emellett szignifikáns eltérés tapasztalható még a rokkantnyugdíjak csökkentése esetében (az MSZP-sek 65, a fideszesek 56%-a támogatja az ötletet), de a többi négy javaslatnál szinte tökéletes az egyetértés, azaz a két nagy párt szavazói közel azonos arányban támogatják illetve utasítják el azokat.
Érdekes módon az 55 év feletti korcsoport kétharmada is támogatja a nyugdíjemelés inflációhoz kötését, s hasonlóan meglepő, hogy a legfiatalabb, 35 év alatti korosztály sem utasítja el az átlagosnál nagyobb arányban a gyermekvállaláshoz kötődő támogatások járandóságának csökkentését. A rokkantnyugdíj csökkentését a középkorúak (35-54 évesek) támogatják a legkisebb arányban, de ez a szint is eléri az 50%-ot.
A legalacsonyabb iskolai végzettségűek a GYES-GYET megrövidítése és a munkanélküli támogatás közhasznú munkához kötése kivételével a másik négy javaslatot az átlagosnál kisebb arányban támogatják, azaz az alacsonyabb státuszúak az átlagosnál nagyobb mértékben érzik fenyegetve magukat e javaslatok által.
Az inaktívak - akik együttesen tartalmazzák a különféle nyugdíjasokat, a munkanélkülieket, a GYES-en, GYED-en lévőket, a háztartásbelieket, a tanulókat és az egyéb nem aktív csoportokat - igen hasonló preferenciákkal rendelkeznek mindegyik kérdés esetében, mint a társadalom többi része, ami azért tűnik meglepőnek, mert a tervezetek egy része éppen ennek a csoportnak egyik-másik részét érintené hátrányosan. A legnagyobb különbséget a gyermekvállaláshoz kapcsolódó támogatások rövidítése mutatja, s itt az inaktívak éppenséggel átlagon felüli egyetértést tanúsítanak. (Ez feltehetőleg a jelentős számú nyugdíjasnak köszönhető, akiket nem érint személyesen ez a javaslat).
Ha részletesen vizsgáljuk az aktivitás/inaktivitás egyes kategóriáit, akkor az látható, hogy noha az öregségi nyugdíjasok az átlagosnál kisebb arányban támogatják az inflációhoz kötött nyugdíjemelést, ezzel együtt az ő körükben is ez a vélemény a többségi (64%). Hasonló a helyzet a munkanélküliek véleményével a támogatás közhasznú munkához kötésével kapcsolatosan: az átlagon aluli támogatottság is 64%-ot jelent. A rokkantnyugdíjasoknak mindössze 40%-a támogatja a támogatás csökkentését a munkaképesek esetében, de nincsenek sokkal többen a támogatók sem (44%). A GYES-en, GYET-en lévők 100%-a nem ért egyet a támogatás idejének csökkentésével.
Gondola |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2008. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
705 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3125
- e Hét: 8857
- e Hónap: 19968
- e Év: 173464
|
|
|
Online
