|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:42:39, vasárnap
|
| |
| |
Bódi Sylvinek beakaszt az APEH (is)
2008.06.25. 09:55 eric
Tök jó hír fogadott minket reggel. A lepénycsöcsű féktelen tivornyázós életmódja szemet szúrt másnak is, és jó állampolgár módjára megkérték szépen az adóhivatalt, hogy ugyan nézze már meg miből futja Szilvikének a fényűzésre.
Ugye másfél éve még nem volt gond, hisz Bódi Kisasszony az ország 32. leggazdagabb emberével, Kedves Ferencel járt. Egy éve azonban Feri lecserélte a fiatalabb, feszesebb Debreceni Zitára, ő pedig ott maradt állandó mecénás nélkül, hogy saját keresetéből "tengődjön", nélkülözzön. Nu, azért ennyire nem szar a helyzet, hisz Szilvi még mindig keresett modell és néha-néha feltűnik bohóckodni a tvben is. Azonban az Apeh (és mi is) úgy gondolja, hogy mindez nem fedezheti a luxuskocsit, a luxuslakást, a drága ruhákat, ékszereket a sok-sok külföldi utazást. Maldív-szigetek, Ausztria, Franciaország, Portugália, Brazília, Bali, Tunézia, Hollandia, Olaszország; ezek azok az országok ahol idén(!!!) megfordult. Szar az élet mi?
Szar lehet majd bizony, hisz az APEH össze fogja hasonlítani az adóbevallását az életmódjával. Ha a kiadás és a hivatalos bevétel nem egyeztethető össze, akkor magyarázatot kérnek majd, hogy miből futotta rá. Ha nem sikerül bizonyítani bevételi forrásunkat, elmaradt illetéket, majd a büntetést kell megfizetni a hatóságnak. Az APEH bírósági eljárást is kezdeményezhet adócsalás miatt
http://vastagbor.blog.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:36:05, vasárnap
|
| |
| |
érted jöttünk elvtárs, nem ellened!
70-es évek, Munkásmozgalmi temető, özvegy Rajkné sétál és találkozik egy másik fekete ruhás özveggyel:
- Őt is, mint szegény Lacit?
- Nem, őt még szegény Laci! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:28:37, vasárnap
|
| |
| |
A Jobbik népszavazást kezdeményez - UTOLSÓ ESÉLY-2008
2008-06-27 06:19:40
A Jobbik Magyarországért Mozgalom "Utolsó esély - 2008" néven ügydöntő népszavazást kezdeményez a munka és a közbiztonság világában kialakult végzetes folyamatok megállításának céljából. Célunk, hogy a béke és a megnyugvás érdekében szembesítsük a maszatoló parlamenti pártokat a társadalmi igazságosságot követelő elementáris igénnyel, és rákényszerítsük őket a mellébeszélés, a problémák rózsaszínre festése helyett végre a törvényi szabályozás meghozatalára.
Tűrhetetlennek tartjuk, hogy amíg az ország nagy része emberpróbáló áldozatokat hoz a maga és a nemzet boldogulásának érdekében, addig a társadalom egy másik, kisebbségi része tudatosan a törvényi kereteken és a munka világán kívül marad, és ebben a romboló hatású hozzáállásában élvezi a hazai politika jelentős részének védelmét és támogatását. Úgy érezzük,
hogy ezzel jóvátehetetlenül roncsolódik a társadalomban a jogkövető magatartás és a tisztességes munkavégzés iránti tisztelet.
Bár az általunk felvetett kérdésekkel minden magyar állampolgár számára le akarjuk fektetni a munka és a közbiztonság nemzeti minimumát, de nem titkolt célunk, hogy végre megálljt parancsoljunk a cigányság azon jelentős részének, amelyik azt képzeli, hogy neki minden megengedett, hogy rá a törvények nem vonatkoznak, és hogy munka nélkül, mások kárára is lehet boldogulni.
Ügydöntő népszavazási kezdeményezésünk sikeres véghezviteléhez a Jobbik várja minden felelősen gondolkodó magyar szervezet, polgári kör és magánszemély csatlakozását! - áll a Vona Gábor nevével fémjelzett közleményben.
A mai napon az Országos Választási Irodához benyújtott és 10 óra 02 perckor átvett 7 kérdés:
-Egyetért-e azzal, hogy nem egészségkárosodott jogosult esetében a rendszeres szociális segély folyósításának legyen feltétele havi 120 óra közérdekű munkavégzés?
-Egyetért-e azzal, hogy a harmadik gyermektől a családi pótlék helyére a vele azonos összegű személyi jövedelemadó kedvezmény lépjen a népszavazást követő év január 1-jétől?
-Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés a népszavazást követő év január 1-jétől törvényben határozza meg a rendőrség számára 2000 fő lakosonként körzeti megbízott rendszer működtetését?
-Egyetért-e azzal, hogy jogosulatlan pénzügyi tevékenység folytatásáért az elkövető öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető?
-Egyetért-e azzal, hogy a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakért az elkövető alapesetben öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető?
-Egyetért-e azzal, hogy a szándékos bűncselekményt elkövető büntethető legyen, ha a cselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltötte?
-Egyetért-e azzal, hogy a közoktatási törvény tegye lehetővé a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből történő kizárását?
(jobbik.hu) - barikad.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:28:11, vasárnap
|
| |
| |
Jól megérdemelt pihenésükre készülnek a fidelitaszos taknyok
2008-06-29. 13:00
Miután egész évben keményen küzdöttek a rezsim ellen, magyar családokat mentettek meg a tomboló cigányterrortól, jogi segítséget nyújtottak a 2006 ősze óta meghurcolt politikai foglyoknak, kíméletelenül feltárták az igazságot, megakadályozták Magyarország felvásárlását és megvédték a turulszobrot, a fidelitaszos gyerekek most egy kis medencés-koktélos lubickolásra készülnek, hogy aztán újult erővel folytathassák rendületlen harcukat.
A kis buzik az alább olvasható meghívót terjesztik a Zsiwiw-en:
Sziasztok!
Reméljük jövő vasárnap (július 6.) is ilyen napsütéses meleg idő lesz, mivel Óbudán vizsgazáró medencés party-t rendez a Budapesti Fidelitas, ami egyben a budapesti tagtoborzó kampány második állomása is (Az első a Shoot 'n Drive party volt, képek róla:
http://picasaweb.google.com/frenklopsz/Shootanddrive ). (Érdemes megnézegetni ezt a rakás szerencsétlen majmot. - a szerk.)
http://kuruc.info/r/1/26638/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:23:42, vasárnap
|
| |
| |
Méghogy a telefonkönyv unalmas olvasmány?
2008 június 28 - szombat, 20:26
Ne higgye! Tartson velem, lapozzunk bele a 20 évvel ezelőtt kiadott "K" telefonkönyvbe!
Tudja-e Ön, mi volt a "K" -vonal?
Derék, jó apósom, Isten nyugtassa, nyugdijasként a Földmüvelésügyi Minisztérium selejt iratait rendezve úgy 15 évvel ezelőtt egy müanyag-kötésű, aprócska könyvet talált a minisztérium szemetesében. Lapozzunk bele csak úgy, véletlenszerűen.
"A Külön Távbeszélő hálózatra szóló igény-jogosultságot az MSZMP. KB. titkársága 1981. szept. 7-iki és a Minisztertanács 3115/1982-es számú határozata szabályozza." - tudtam meg ebből a kicsi kötetből.
Ezt a könyvecskét a Távbeszélő Igazgatóság adta ki 1986-ban. Immár több, mint 20 év múlt el a megjelenés óta, a könyv mégis időszerű. Ma is ismert nevek K vonalas telefonszámát is fellelhetik benne az érdeklődők. Nézzünk bele!
No, lámcsak, Csehák Juditot a 131-42-es számon érhették el 1986-ban. Csehák Judit akkot még miniszterelnök-helyettes volt, és a neve közvetlenül Czinege Lajosé alatt szerepelt. Czinegéé fölött viszont L á z á r György, az akkori kományfő neve olvasható. Csehák doktornő tehát a harmadik helyet foglalta el a Minisztertanács listáján. Mindössze 5 név került fel erre a lajstromra. Az emlitetteken kívül Marjai József, és a ma hirek szerint üzletemberként ténykedő Maróti László érte el ezt a rangot.. Medgyessy Péter, egykori miniszterelnök neve csak az 5-ik helyen áll a Pénzügyminisztérium listáján.
Nyilván ez volt az az "időszak", amikor a D-209-es ügynök a szovjet és az amerikai hirszerzés ellen James Bond módjára v é d t e a magyar érdekeket. Ám ha igy volt, akkor Medgyessy telefonszáma, a 114-99-s szám kell, hogy szerepeljen a magyar kémelháritás történetében is.
Akkor a pénzügyminiszter Hetényi István volt, és őt a 110-50-es számon kereshették.
Érdekes, hogy Medgyessyénél már előkelőbb helyen, a harmadikon állt a mára már csak az SZDSZ szakértőjeként is tudását csillogtató Békesi László doktor.
A listán K u p a Mihály neve is felbukkan, a 114-47-es számon hivhatták őt felettesei.
A Dunaferr- ügyből 2001 őszén az ÁPVRT tisztségviselőjeként hirnéve kapott Simóka Kálmánné a 132-42-es számon volt elérhető.
A Munkáspárt mai elnöke akkoriban még egy másik párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt oszlopos embereként harcolt a magyar munkásokért. E tevékenységét Thürmer Gyula a 130-17-es számon is végezte.
Nézzük tovább...... ...........a megyei jogú városok pártbizottságai után egy napilap, egy bizonyos Népszabadság főszerkesztőjének és helyettesének a hivatali mellett a lakás száma is felfedezhető a könyvben. Ily kiváltság tehát - mint otthoni K telefon - csak keveseknek jutott. Az ujság néhány mostani, jellegadó szerkesztőjének neve is olvasható, de csak hivatali számmal.
Menjünk tovább! Állami Tervbizottság név alatt egyetlen név olvasható: Kunos Péteré. A később ismertté vált bankárt akkoriban a 117-13-as számon lehetett tárcsázni.
A p r ó Piroska dr., Gyurcsány Ferenc anyósa akkoriban a Külkereskedekmi Minisztérium egyik szürke eminenciása volt, és ő a 130-49-es számon volt elérhető. Az olajügyből jól ismert bukott személy, Dunai Imre akkor még "csak" a Külkereskedelmi tárcánál 131-11-es számon volt elérhető.
H o r n Gyula, szocialista politikus akkoriban még a Külügyminisztériumban kamatoztatta rosztovi tudását. Hivatali száma: 114-48, ámbár valami miatt neki is jutott otthoni is: 112-63-as.
Ez számomra azért érdekes, mert a Jegybank elnökének, Timár Mátyásnak csak hivatali jutott, 115-30-as számon. És nehéz ma már megmagyarázni, hogy helyettesének miért utaltak ki eggyel többet.
Ami a Magyar Rádió "K" telefonszámait illeti, A g á r d i Péter dr 130-32-as száma nem okoz meglepetést. szerepel viszont a listán egy olyan név, amelynek viselőjéről elég nehéz kitalálni, mivel érdemelte ki a "K", azaz közigazgatási vonalat. Ilyen pl. dr Nagy Sándor, a szakszervezetis, akinek a 115-08-as szám jutott.
Az MSZP mai szépségkirálynője, Kósáné Kovács Magda akkor a 112-50-es számon (is) védte a dolgozók érdekeit.
A KISZ Központi Bizottságának vezetője, N a g y Imre, a későbbi milliárdos üzletember a 112-58-as számon volt elérhető ügyfelei számára.
Az MSZT - Magyar-Szovjet Baráti Társaság igencsak fontos "civil" szervezet lehetett! Elnöke, A p r ó Antal ugyanis a lakására is kapott telefont! Régi jóbarátja, K á d á r János a 111-61-es számon volt fellelhető, de ha az foglalt volt, elérhették grizestészta ügyben a 114-44-en is!
Ki tudja a választ, én ugyan nem, de a vicclap, a Lúdas Matyi például 3 telefonnal volt bekötve!
A mintegy 120 oldalas kötet szórakoztató olvasmány, higgyék el! Persze..... ezért is különös számoma, hogy a kiadó már a Tudnivalók első oldalán közli az olvasóval: "Új névsor kiadása után a régit - saját hatáskörben - meg kell semmisiteni!".
Mármint az Ügykezelési Szabályzat szerint.
Szegény Vállalat nem tudhatta, hogy az ország életében fordulat fog bekövetkezni.
Ja, és hogy néhány ilyen telefonkönyv bentfelejtődik az iróasztalban.
(Czékus Jób)
http://www.l88.hu/about3084.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:21:51, vasárnap
|
| |
| |
"Kiirtjuk az összes magyart!" - Nincs cigánykérdés?
2008-06-29 19:45 barikád.hu
Kiirtjuk az összes magyart! Őrzöm a felvételt, s megmutatom bárkinek: a csereháti Gadna községben ordította diktafonomba e mondatot a helyi kisebbségi polgármesterjelölt testvére. Népes társaságából - bár ott állt maga a polgármesterjelölt is - nem utasította rendre senki. Szinte hallom a kisebbségvédőket: elszigetelt esetről van szó, nem szabad komolyan venni; az úriember bizonyára nem gondolta át; ideges lehetett, esetleg részeg; amúgy pedig - rendszerint - az egzisztenciális szorongás, meg persze a többségi társadalom előítéletes viselkedése váltja ki az ilyesmit.
Ám gondoljunk csak bele: ha egy nem roma állampolgár nyilvánult volna meg ily szörnyűségesen a cigányokkal szemben - ráadásul egy önkormányzati képviselő beleegyező hallgatása mellett -, nos, egy ilyen eset miféle következményekkel járt volna? Régen állna a kisebbségvédők által kerekített, esetleg Európa-hírű botrány. Gadnán néhány héttel az inkriminált mondat elhangzása előtt egy nyolcvanesztendős özvegyasszonyt végzett ki egy nyilván ideges, részeg, egzisztenciálisan szorongó s a többségi társadalom előítéletes viselkedésétől frusztrált fiatalember. Mari néni tehát nincs többé, s a csereháti faluban azóta a rettegés, a mindennapos rablás és az erőszak az úr. De nem csak Gadnán. Faddon, Somogysárdon, Csernelyen, Olaszliszkán, Galgagyörkön, Sajóládon, Bercelen, Rakacán, Abaújváron, Pátkán, Kiskunhalason - teleírhatnám azon helységek neveivel az oldalt, ahol a verbális és tettleges erőszak mindennapos, ahol az iskolában a tanárok rettegnek a diákoktól, s ahol a lakosság egyik felének összekuporgatott vagyonát már nyíltan veszik el a lakosság másik feléből összeverődött csapatok. Ezekben a helyzetekben persze - gondosan ügyelnek erre! - ők vannak többségben.
Olykor archaikus gyűlöletből űzik ki házából a parasztot, s dúlják fel a kertet, döntik ki a kerítést, gyújtják fel a portát. S olykor sötét virtusból ölnek. A helyzet, nem kell bizonygatnom, elviselhetetlen. Mára egy országnak van elege a kirekesztésből és a hátrányos megkülönböztetésből: abból tudniillik, hogy a többségi társadalmat nem védi senki a kisebbségi társadalom deviáns rétegével szemben. Egy országnak van elege abból a ,,politikailag korrekt" hazugságból, hogy romakérdés nincsen. Igenis van romakérdés, de még mekkora! Igenis, hatalmas kérdés: egy hatszázezer fős etnikai kisebbség tagjai közt miért szabályerősítő kivétel az, aki képes dolgozni, tanulni, norma- és jogkövető magatartást tanúsítani? S a balliberális (kisebbségi) kormány - jogvédő elitjével együtt - miért nem tesz a kérdés megválaszolásáért, a helyzet megoldásáért semmit? Ha valamiben, ebben a teljes parlamentnek konszenzusra lehetne jutnia.
Talán azt sem kell bizonygatnom, hogy a cigányokat szeretni nem nehéz. Érzékeny, tehetséges, ügyes emberekről van szó, akiknek gyors az eszük és a kezük. Többnyire nem is tudják, mekkora szükségük van munkára és iskolára. Igen sokan vannak köztük, akiket meg kell tanítani kezet mosni, lehúzni a vécét, időben felkelni reggel, végigdolgozni a napot. Újra meg kell tanítani nekik az együttélést a nem cigányokkal. Sokukat sürgősen rá kell vezetni az ,,enyém" és a ,,tiéd" közti éles különbség felismerésére. A munkahelyteremtést és a munkára ösztönzést, a kulturális felzárkóztatást, a valódi, hatékony, átfogó oktatási stratégia bevezetését tehát nem szabad elodázni, de ha mindez már holnap megkezdődne is, a látványos, mérhető eredményre még várni kellene. Sokat. Lehet, hogy évtizedeket.
Kállai Ernő kisebbségi ombudsman történelmi lehetőséget szalasztott el. Kettős hibát követett el. Egy: nem vette komolyan a cigányság modernizációját célzó monoki kezdeményezést, kettő: azt egyszerűen szalonrasszizmusnak bélyegezte, és lesöpörte az asztalról. Kállai üzenete a cigányság felé olyan egyszerű, mint amilyen hazug és gonosz: akik a kérdésre választ, a problémára megoldást keresnek, azok szalonrasszisták. Vagyis: gyűlölnek titeket, testvéreim. A Roma Magazin június 23-i számában Kolompár Orbán már ekképp nyilvánult meg: ,,rá kell arra készülni, hogy a roma társadalom képes legyen megvédeni önmagát, ha úgy adódik." Értjük: kaszára-kapára! Az ilyen uszító, a többségi társadalmat megbélyegző, a gyűlöletet még inkább felszító megnyilvánulások kiválóan alkalmasak arra, hogy az olyan indulatos kiabálások, mint amilyet fent idéztem, tetteké legyenek. Kinek jó ez?
Miért akarnak vajon egyes roma vezetők polgárháborút gerjeszteni? Sajnos, a romákhoz a józan üzenetek nemigen jutnak el. Pedig meg kellene mondani nekik, hogy egyes vezetőik súlyosan, évek-évtizedek óta becsapják őket. Ám addig is, míg kiépülnek a kommunikációs csatornák, tenni kell valamit. A modernizációs krízis, a politika gyávasága, az életszerűtlen kisebbségvédelmi dogmákra épülő, diszkriminatív jogrend, az abszolút igazságtalan segélyezési rendszer, a rendvédelmi impotencia, valamint az aljas, mindennapos gyűlöletszítás miatt - szó szerint - életveszélyessé vált a helyzet. E közbiztonsági csőd pedig azonnali beavatkozást igényel. Egyszerűbben: nem a Magyar Gárdának kell életeket menteni, hanem a magyar rendőrségnek. Igazi rendőrőrsökre van szükség a kis falvakban, éjjeli ügyelettel, állig felfegyverzett, rendszeresen járőröző, kemény zsarukkal. Most, rögtön. Kerül, amibe kerül. Élet-halál kérdés. A felzárkóztatás pedig csak aztán jöhet.
Balavány György
Magyar Nemzet
http://barikad.hu/node/15019 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:18:19, vasárnap
|
| |
| |
Bayer Zsolt: Drágább, kevesebb
2008-06-28 08:07:46
A Pál utcai fiúk több okból is alapmű - ezt a szót is hogy utálom! -, bár természetesen tisztában vagyok vele, hogy pár esztendő múltán alig-alig fogja olvasni néhány ifjonc. Leginkább azok, akiknek már az anyjuk és az apjuk is olyan "élhetetlen" fajta volt.
Szóval, mindenfélét meg lehet tudni A Pál utcai fiúkból az életről, mármint arról, mely joggal neveztetett életnek - emberi életnek. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy magáról a szent és megfellebbezhetetlen Piacgazdaságról is meg lehet tudni a lényeget Molnár Ferenc művéből. Pedig - Istenem! -, olyan nagyon piacgazdaság előtti, vagyis emberi ez a nevezett mű... És mégis, mint cseppben a tenger, úgy reszket A Pál utcai fiúkban ennek az egész rémületes rendszernek a lényege, méghozzá egyetlen mondatba sűrítve.
Ezt a mondatot a törökmézárus mondja a diákoknak. Nincsen a mondatban semmi indulat, semmi érzelem, semmi feleslegesség. Ebben a mondatban csupán racionalitás van és megfellebbezhetetlen jövőkép. A lényeg van benne, csupaszon, kendőzetlenül, kegyetlenül. A mondat imigyen szól: "Hát most drágább, hát most kevesebb..."
Mármint ugye a törökméz, mert a törökméz-árus ebben a műben - meglepő módon - törökmézet árul. S azért kell elmondania a diákoknak a piacgazdaság alfáját és ómegáját, mert a diákok (ma úgy mondanánk: a rendszerváltás vesztesei) szóvá teszik, hogy vajon miért kisebb az a nyomorult törökméz, ha egyszer felment az ára. Mindez az autómban jutott eszembe tegnap, negyven fokban, dugóban, hallgatva a híreket. Felettébb filozofikus hangulatba tud ám kerülni az ember Budapesten negyven fokban, dugóban ülve s rádiót hallgatva.
Magam is abba kerültem. Azt mondta ugyanis a rádióban a Gabona Terméktanács valakije, hogy Péter-Pálkor rendben megkezdődhet a betakarítás, és nagyon szép termés ígérkezik. Mindenki boldog tehát. A riporter pedig megkérdezte, hogy milyen felvásárlási árra számítanak az idén, mire nevezett terméktanács valakije nagyon megértő és magyarázó hangon kifejtette a következőt: ilyenkor a kereskedőnek az a dolga, hogy nyomott dömpingáron vásárolja fel a gabonát. Ők (mármint a termelők, vagyis az örök vesztesek) ugyan arra számítottak, hogy negyven forint körül kapnak (itt elbizonytalanodom, mert nem derült ki, hogy ez mit jelent, tonnánként vagy mázsánként, de mindegy is...), de csak harminc forint körül fognak kapni. Vagyis - derült ki végül a vidám, optimista beszélgetésből - éppen tíz forinttal kevesebbet, mint tavaly.
Itt, ezen a ponton ért véget a riport, és ugyanezen a ponton kerültem én felettébb filozofikus hangulatba.
Ugyanis hónapok óta azt halljuk, hogy az egekbe szökött a világban a gabona ára. Ugyanakkor, vagyis ezzel együtt, élelmiszerhiány fenyeget (és sok helyütt már van is). Megszólalt az ügyben az ENSZ főtitkára, az EU illetékese, s kifejtették egyebek mellett, hogy meg kell szüntetni azt az eddigi gyakorlatot, miszerint a gazdák Európában akkor kaptak jó sok támogatást, ha parlagon hagyták a földjeiket. Ezt mondták az illetékesek. Kiderült, hogy termelni kell, mert éhen fogunk dögleni, a piacgazdaság nagyobb dicsőségére. Csupa szépet és jót gondoltam akkor magamban a derék piacpárti, liberális magyarországi politikusokról, akik évek óta mondják nekünk, hogy Magyarország nem agrárország (naná, hanem a vasé és acélé!), és nincs szükség agráriumra, és meg kell vonni a parasztoktól a támogatást. Sok szépet gondoltam azokról is, akik mindjárt a rendszerváltás hajnalán eladták a Nyugatnak a magyar élelmiszer- és feldolgozóipart, és elmondták nekünk, hogy ez jó. De - gondoltam magamban - sebaj, legalább most az a néhány gazda jól jár, akik nem olvasták A 22-es csapdáját. Amelyben Őrnagy őrnagy őrnagy apja kifejti a piacgazdaság másik alaptételét, miszerint minél több kukoricát nem termelt, annál több támogatást kapott az államtól, s úgy gazdagodott meg, hogy rengeteg kukoricát kezdett nem termelni. Szóval, gondoltam, a maradék magyar gazda jól jár most, hogy a világpiacon egekbe szökött a gabona ára. S akkor most megtudtam, hogy tíz forinttal kevesebbet kapnak, mint tavaly... E tudásommal egy időben felrémlett előttem a kép, hogy valamiért a kereskedő, aki most tíz forinttal kevesebbet fog fizetni a magyar gazdának, mint tavaly, egészen biztosan érvényesíteni fogja a piacon azt a drágulást, amiről hónapok óta hallunk. És így gondolataim végén összeállt bennem a kép a szent és megfellebbezhetetlen Piacgazdaság leglényegéről: valakik mindig nagyon jól járnak, valakik pedig mindig nagyon rosszul. És a valakik soha nem cserélődnek.
Tegnap óta egy picivel megint jobban szeretem a piacgazdaságot...
magyarhirlap.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:17:01, vasárnap
|
| |
| |
Morvai Krisztina: Mitől páratlan Szolgálat a Nemzeti Jogvédőké?
2008-06-28 08:31:07
I.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány nyáreleji sajtótájékoztatója alkalmából átgondoltam, milyen értékrend köti össze azt a nagyszámú és sokféle tárgyú ügyet, ,,jogesetet", amelyben az Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő ügyvédei látják el a képviseletet. Azt a szakmai munkát, amelyet a Szolgálat végez itthon és a világ más részein is ,,emberi jogi" vagy ,,emberi jogvédő" tevékenységnek nevezik, s sokunk számára egyértelmű az is, hogy ez az emberi jogi tevékenység szakmai szempontból a ,,fejlett világ" bármely pontján megállná a helyét. Mi több, az ENSZ-ben és az Európa Tanácsnál szerzett sokéves tapasztalatom alapján állítom, hogy a ,,nemzeti-jogvédős" kollégák beadványai, perbeszédei nemzetközi összehasonlításban is átütő szakmai színvonalúak. Mindazonáltal van bennük valami, ami markánsan elüt minden más - általam ismert - hazai és külföldi szokványos ,,emberi jogi" jogvédő tevékenységtől. Ezt a bizonyos ,,markáns különbséget" is megkísérlem az ösztönös megérzés után tudatosan is végiggondolni s röviden bemutatni. E vázlatos gondolatok természetesen nem pótolják a magyar jogtudomány mulasztását: sürgetővé vált a 2002-től kezdődő emberi jogi krízishelyzet elméleti igényű kutatása, feltárása, s ennek keretében - a jogállamiság és a demokrácia szempontjából kiemelkedő jelentőségű - nemzeti jogvédő tevékenység elemzése, elsődlegesen a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által kialakított esetjog kapcsán.
II.
Napokon át gondolkodtam azon, összeköti-e egymással valami a Nemzeti Jogvédő Szolgálat most bemutatásra kerülő eseteit, ügyeit. Van-e valamiféle közös elem az 1956-ban ártatlanul halálraítélt honfitársunk rehabilitációja, a délvidéki magyar emberek magyar állampolgárságának elismertetése és az egri kórház botrányos privatizációja kapcsán a munkavállalók jogainak védelme között? S kapcsolódik e mindez bárhogyan is az emlékezetes 2002. nyári, a szavazócédulák megsemmisítése miatti Erzsébet hídi tiltakozáshoz, az ezzel összefüggésben most Budaházy György és mások ellen folyamatban lévő büntetőeljáráshoz?
S hogyan illeszkedik a sorba a miniszterelnöki hazugságbeszéd kiszivárgásának másnapján történt MTV ostrom kapcsán eljárás alá vontak védelme, vagy a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitás, önkényes fogvatartás áldozatainak képviselete? Mi az a láthatatlan közös szál, amit úgy tűnik, hogy magyarként könnyebb kitapintani, mint szokványos jogi kategóriákban gondolkodó jogászként, s amelyet a Nemzeti Jogvédők - magyar jogászokként, nemzeti érzelmű ügyvédekként - olyan kivételes ösztönnel (vagy tudatossággal) szőttek meg ügyeik kiválasztása során?
Számomra a válasz akkor vált világossá, amikor a minap a Kárpátia együttes egyik szép számának elején Deák Ferenc megrázó figyelmeztetését hallgattam:
"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak viszszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.."
E szavakban találtam meg a választ, így vált tudatossá számomra az addigi ösztönös megérzés. Világossá vált: a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyeiben az a közös, hogy a jog eszközeivel kísérlik meg megőrizni azokat az értékeinket, amelyekről - ha ők nem tennének erőfeszítéseket, nem harcolnának az ,,utolsó paragrafusig" - önként mondanánk le, a kishitűség és reményt-vesztettség, s bizony alighanem a félelem okán. A jog eszközeivel kísérlik meg a történelmi igazságtételt is, azaz a bírósági tárgyalótermekben törekszenek visszaszerezni azokat az értékeinket is, amelyeket erő és hatalom vett el tőlünk, magyaroktól - legyen az a forradalomárok emberi méltósága vagy az elszakított területeken élők magyar állampolgársága. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat tehát - nagyszámú és sokszínű ügyeivel - mintha válaszolna a deáki figyelmeztetésre, valahogy így: ,,Nem mondunk le önként arról, ami a magyar nemzeté s visszaszerezzük azt is, amit erő és hatalom elvett tőlünk..."
Kétségtelen, hogy ma Magyarországon a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok szempontjából krízishelyzet van, talán már 2002. óta, de 2006. ősze óta minden elfogadható mérce szerint. Mindazonáltal az is tény, hogy ,,papírforma szerint" Magyarország egyelőre jogállam, demokrácia és az Alkotmány valamint a kötelező nemzetközi normák védik és biztosítják az emberi jogokat. Tény az is, hogy ezidőszerint nincs Magyarországon olyan külföldi megszálló hatalom, amely fegyveres erővel, vagy a jogászokkal szembeni durva megtorlásokkal válaszolna arra, ha a jogot valaki az emberi méltóság és a nemzet méltóságának szolgálatába állítja. Ebből következően önként mondanánk le a vélemény-nyilvánítási szabadságról, a gyülekezési jogról, a munkavállalói jogokról, a nemzeti önrendelkezési jogunkról (mint a magyarság kollektív emberi jogáról) akkor, ha nem ragadnánk meg minden lehetőséget arra, hogy az érvényes és hatályos jogszabályok komolyan vételét nyilvános és átlátható eljárásokban megkíséreljük kikövetelni, a hatalomtól kikényszeríteni. Amit pedig ,,erő és hatalom elvesz", vagy elvett, azért a jog eszközeivel kell igazságtételt követelnünk - legyen az Magyarország megcsonkítása s ezáltal a magyar állampolgárság elvesztése, a diktatúrával szemben felkelők életének kioltása vagy az utóbbi fájdalom ötvenedik évfordulójának szégyenletes vérbefojtása szemek kilövésével, ártatlanok tömeges bebörtönzésével és megkínzásával. Ebben, azaz a jogállamiság keretei között, a paragrafusok fegyvereivel történő, a magyar nemzet iránt elkötelezett, kemény harcban ragadható meg a Nemzeti Jogvédő Szolgálat küldetése.
III.
Magyarországon - különösen az úgynevezett rendszerváltozást követően - az ,,emberi jogok" kifejezés szinte kizárólag a magukat liberálisnak nevezők eszmevilágához és szókészletéhez tartozott. A ,,nemzeti oldal" számára, főként a magukat konzervatívként és/vagy keresztényként azonosítók számára az ,,emberi jogok" kifejezés mintha idegenül csengett volna, mintha kizárólag a ,,mások" mássághoz való jogát lett volna hivatott védelmezni. Mintha az ,,emberi jogok" eszmevilága és gyakorlata kizárólag a drogfogyasztók, a homoszexuálisok, a bűnelkövetők, bebörtönzöttek eszmevilága és gyakorlata lett volna, de nem a ,,miénk"... A fordulópontot 2006. október 23. napja hozta el. Néhány óra leforgása alatt gyökeresen új tartalmat kapott az ,,emberi jogok" kifejezés. Kiderült, hogy tisztességes polgárokból is percek alatt ,,randalírozó csőcseléket" kreálhat az elvadult és elvakult hatalom. Kiderült, hogy az úgynevezett liberálisok - politikusaik, főrendőreik, újságíróik és egész értelmiségük - képesek és készek az általuk szajkózott ,,emberi jogok" lábbal tiprására.
Kiderült viszont az is, hogy ,,mi" is percek alatt ,,másokká" válhatunk, ,,mi" is áldozatai lehetünk az emberi jogok, így a gyülekezési jog sárbatiprásának, a ,,mi" gyerekeink is tömegesen kerülhetnek embertelen rendőrségi fogdákba, ,,mi" is megdöbbenhetünk a védelemhez való jog, az alapvető büntetőeljárási garanciák semmibevétele megtapasztalásakor, s a mi testünk is sajoghat a gumibotok csapásaitól. Ezt a tapasztalatot soha többé nem felejthetjük el. Ez a tapasztalat mindörökre arra kötelez bennünket, hogy akár a ,,polgári oldalhoz" tartozónak, akár ,,nemzeti radikálisnak", akár ,,hétköznapi magyar embernek" nevezzük magunkat, kiálljunk az emberi jogok védelme és biztosítása mellett. Hogy szót emeljünk a rendőri erőszak, az önkényes fogvatartás, a hatalmi visszaélések ellen s a vélemény-nyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog s a többi polgári és politikai jog mellett. Közös, fájdalmas és megrázó tapasztalatunk, az ötvenedik évforduló megaláztatásai, a jogfosztottság érzésének megélése, a hatalom bocsánatkérésének és az igazságtételnek, a jóvátételnek az elmulasztása arra kötelez bennünket, hogy az emberi jogokat komolyan vegyük, fontosnak tartsuk és az emberi jogvédő tevékenységet támogassuk. De miközben mindebben Magyarországon egyértelműen a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat viszi a vezető szerepet -mind az ügyeik számát, mind a szakmai színvonalat figyelembe véve-, mi az , amitől ez az emberi jogi tevékenység más, mint az egyéb jogvédő szervezetektől megszokott?
Véleményem szerint a különbözőséget az emberi jogvédő tevékenységek kiindulópontját jelentő két alapvetően különböző emberkép s az ezekhez kapcsolódó társadalomkép adja. Az egyikben, az emberi jogokhoz hagyományosan kötődő ,,liberális emberképben" az ember alapvetően önmegvalósításra törekvő, mindenkitől és minden kötöttségtől lehetőség szerint függetlenségre vágyó, atomizált individuum, akniek szabadságát a másoktól, a közösségtől, a táradalomtól való lehető legnagyobb mértékű függetlenség adja. Ehhez az emberképhez olyan társadalomkép és állam-kép kapcsolódik, amelyben a közösség a lehető legkisebb mértékben befolyásolja az egyént, aki alapvetően a saját maga sorsának kovácsa. Az emberi jogok célja ebben a rendszerben nem más, mint annak biztosítása, hogy az állam ,,hagyja békén" a polgárt. Ezzel szemben áll az az emberkép, amely alapvetően a keresztény antropológia emberképe, de nem hívő emberek számára is elfogadható, ún. személy-központú emberkép. Ebben az egyén veleszületett méltósággal és küldetéssel rendelkező személy, akinek az élete valahonnan valahová tart, életcélja van, közösséghez tartozik, az életét igazán más emberekkel közösségben tudja kibontakoztatni. Az idekapcsolódó társadalomképben a közösség felelősséget érez azért, hogy tagjai a küldetésüket megvalósíthassák, kibontakoztathassák. Ebben az emberképben és társadalomképben nagy szerepe van az emberek közötti szolidaritásnak s a állam célja nem az ,,éjjeliőr szerep", hanem a közjó aktív kibontakoztatása, az emberek küldetésének minél jobb keretek biztosítása. Az utóbbi emberképből és társadalomképből következik, hogy az embernek joga van közösséghez tartozni, legyen az család, falu, nemzet, egyház, egyesület, mozgalom.... S ebben az emberképben a személy a közösségei, így a faluja vagy a nemzete, a hazája sorsát aktívan kész és képes befolyásolni. Nem egy ,,békén hagyásra váró", hanem egy aktív, a közösséget, az értékrendet alakító, másokkal szolidáris ember az, akit ebben az ,,eszmevilágban" s ennek gyakorlatában elsődlegesen védeni kívánnak az emberi jogvédők. S mivel a Nemzeti Jogvédő Alapítvány a közösséghez tartozás érzésén belül is kiemelten fontosnak tartja a nemzethez tartozást, mint identitást, elsődlegesen azok gyülekezési jogának, vélemény-nyilvánítási szabadságának, munkavállalói vagy más jogainak védelméért száll síkra, akik tevékenységükkel a nemzet sorsát befolyásolják, alakítják.
Ezek az ügyek, ezek a jogesetek hosszútávra alakítják ki és határozzák meg Magyarországon azoknak a jogoknak a tényleges kereteit, amelyekért történelmünk során sokezren ontották a vérüket: a gyülekezés, a vélemény-nyilvánítás szabadsága, az egyesületek létrehozására és működtetésére való jog, vagy a ,,modernebb" jogok, mint a gazdasági, szociális, kulturális jogok - utóbbi például az egri kórházzal kapcsolatos precedens értékű ügyben. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy mind a jogi-szakmai sajtó, mind a közéleti-értelmiségi média mind pedig a magyar állampolgárok legnagyobb tömegeit tájékoztatni hivatott napi írott és elektronikus híradások rendszeresen kövessék a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat tevékenységét. Köszönöm szépen a meghívást és a lehetőséget, hogy egy ilyen jelentős eseményen megoszthattam Önökkel a gondolataimat.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2008. június 17-én tartott sajtótájékoztatóján elhangzott beszéd szerkesztett változata
gondola.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:16:08, vasárnap
|
| |
| |
A védtelen többség
2008-06-28 08:38:08
Kiirtjuk az összes magyart! Őrzöm a felvételt, s megmutatom bárkinek: a csereháti Gadna községben ordította diktafonomba e mondatot a helyi kisebbségi polgármesterjelölt testvére. Népes társaságából - bár ott állt maga a polgármesterjelölt is - nem utasította rendre senki. Szinte hallom a kisebbségvédőket: elszigetelt esetről van szó, nem szabad komolyan venni; az úriember bizonyára nem gondolta át; ideges lehetett, esetleg részeg; amúgy pedig - rendszerint - az egzisztenciális szorongás, meg persze a többségi társadalom előítéletes viselkedése váltja ki az ilyesmit.
Ám gondoljunk csak bele: ha egy nem roma állampolgár nyilvánult volna meg ily szörnyűségesen a cigányokkal szemben - ráadásul egy önkormányzati képviselő beleegyező hallgatása mellett -, nos, egy ilyen eset miféle következményekkel járt volna? Régen állna a kisebbségvédők által kerekített, esetleg Európa-hírű botrány. Gadnán néhány héttel az inkriminált mondat elhangzása előtt egy nyolcvanesztendős özvegyasszonyt végzett ki egy nyilván ideges, részeg, egzisztenciálisan szorongó s a többségi társadalom előítéletes viselkedésétől frusztrált fiatalember. Mari néni tehát nincs többé, s a csereháti faluban azóta a rettegés, a mindennapos rablás és az erőszak az úr. De nem csak Gadnán. Faddon, Somogysárdon, Csernelyen, Olaszliszkán, Galgagyörkön, Sajóládon, Bercelen, Rakacán, Abaújváron, Pátkán, Kiskunhalason - teleírhatnám azon helységek neveivel az oldalt, ahol a verbális és tettleges erőszak mindennapos, ahol az iskolában a tanárok rettegnek a diákoktól, s ahol a lakosság egyik felének összekuporgatott vagyonát már nyíltan veszik el a lakosság másik feléből összeverődött csapatok. Ezekben a helyzetekben persze - gondosan ügyelnek erre! - ők vannak többségben.
Olykor archaikus gyűlöletből űzik ki házából a parasztot, s dúlják fel a kertet, döntik ki a kerítést, gyújtják fel a portát. S olykor sötét virtusból ölnek. A helyzet, nem kell bizonygatnom, elviselhetetlen. Mára egy országnak van elege a kirekesztésből és a hátrányos megkülönböztetésből: abból tudniillik, hogy a többségi társadalmat nem védi senki a kisebbségi társadalom deviáns rétegével szemben. Egy országnak van elege abból a ,,politikailag korrekt" hazugságból, hogy romakérdés nincsen. Igenis van romakérdés, de még mekkora! Igenis, hatalmas kérdés: egy hatszázezer fős etnikai kisebbség tagjai közt miért szabályerősítő kivétel az, aki képes dolgozni, tanulni, norma- és jogkövető magatartást tanúsítani? S a balliberális (kisebbségi) kormány - jogvédő elitjével együtt - miért nem tesz a kérdés megválaszolásáért, a helyzet megoldásáért semmit? Ha valamiben, ebben a teljes parlamentnek konszenzusra lehetne jutnia.
Talán azt sem kell bizonygatnom, hogy a cigányokat szeretni nem nehéz. Érzékeny, tehetséges, ügyes emberekről van szó, akiknek gyors az eszük és a kezük. Többnyire nem is tudják, mekkora szükségük van munkára és iskolára. Igen sokan vannak köztük, akiket meg kell tanítani kezet mosni, lehúzni a vécét, időben felkelni reggel, végigdolgozni a napot. Újra meg kell tanítani nekik az együttélést a nem cigányokkal. Sokukat sürgősen rá kell vezetni az ,,enyém" és a ,,tiéd" közti éles különbség felismerésére. A munkahelyteremtést és a munkára ösztönzést, a kulturális felzárkóztatást, a valódi, hatékony, átfogó oktatási stratégia bevezetését tehát nem szabad elodázni, de ha mindez már holnap megkezdődne is, a látványos, mérhető eredményre még várni kellene. Sokat. Lehet, hogy évtizedeket.
Kállai Ernő kisebbségi ombudsman történelmi lehetőséget szalasztott el. Kettős hibát követett el. Egy: nem vette komolyan a cigányság modernizációját célzó monoki kezdeményezést, kettő: azt egyszerűen szalonrasszizmusnak bélyegezte, és lesöpörte az asztalról. Kállai üzenete a cigányság felé olyan egyszerű, mint amilyen hazug és gonosz: akik a kérdésre választ, a problémára megoldást keresnek, azok szalonrasszisták. Vagyis: gyűlölnek titeket, testvéreim. A Roma Magazin június 23-i számában Kolompár Orbán már ekképp nyilvánult meg: ,,rá kell arra készülni, hogy a roma társadalom képes legyen megvédeni önmagát, ha úgy adódik." Értjük: kaszára-kapára! Az ilyen uszító, a többségi társadalmat megbélyegző, a gyűlöletet még inkább felszító megnyilvánulások kiválóan alkalmasak arra, hogy az olyan indulatos kiabálások, mint amilyet fent idéztem, tetteké legyenek. Kinek jó ez?
Miért akarnak vajon egyes roma vezetők polgárháborút gerjeszteni? Sajnos, a romákhoz a józan üzenetek nemigen jutnak el. Pedig meg kellene mondani nekik, hogy egyes vezetőik súlyosan, évek-évtizedek óta becsapják őket. Ám addig is, míg kiépülnek a kommunikációs csatornák, tenni kell valamit. A modernizációs krízis, a politika gyávasága, az életszerűtlen kisebbségvédelmi dogmákra épülő, diszkriminatív jogrend, az abszolút igazságtalan segélyezési rendszer, a rendvédelmi impotencia, valamint az aljas, mindennapos gyűlöletszítás miatt - szó szerint - életveszélyessé vált a helyzet. E közbiztonsági csőd pedig azonnali beavatkozást igényel. Egyszerűbben: nem a Magyar Gárdának kell életeket menteni, hanem a magyar rendőrségnek. Igazi rendőrőrsökre van szükség a kis falvakban, éjjeli ügyelettel, állig felfegyverzett, rendszeresen járőröző, kemény zsarukkal. Most, rögtön. Kerül, amibe kerül. Élet-halál kérdés. A felzárkóztatás pedig csak aztán jöhet.
Balavány György
mno.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-29 22:13:28, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Barátaim, ismert és ismeretlen levelezőtársaim!
Az alábbi két cikkem a debreceni Wass Albert szoborállítás előzményeiről szól, amit a levelezőrendszerem LEÁLLÍTÁSA miatt nem tudtam idejében küldeni. Tegnap megtörtént a szoboravató, erről is lesz írásom.
Megértést kérve, tisztelettel, barátsággal, szeretettel:
Nagy Attila
Debrecen
MÁSODIK DEBRECENI HITVALLÁS
Debrecenben több híres fogalomnak van párja, úgymint a Nagytemplomnak a nem kevesebb érdemmel bíró Kistemplom, az egykori híres Nagyállomásnak pedig az eredeti formájában szintén elpusztításra ítélt Kisállomás. Ami a város testi-lelki vezetését illeti, az pedig évszázadok óta két emberen múlott, a főbíró, majd polgármester illetve az evangélium szerint reformált egyházának püspöke kezében volt. A polgármester és püspök történelmi kapcsolatán alapult a város élete, de kevesen tudnak arról a kapocsról, ami az egykor híres elődök mai méltatlan utódait összefűzi. ,,Debreceni hitvallásként" nemrég látott napvilágot az a tény, hogy a Tiszántúl református egyházának püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke Bölcskei Gusztáv bizony alapjaiban szembesült az evangéliumi tanokkal, hitvallásellenes és egyházához méltatlan kijelentést tett. Nevezetesen: Jézus Krisztus golgotai kereszthalálának piedesztáljára emelte az ún. ,,Holocaust" áldozatait, és Izrael állam megalapításának 60. évfordulóján feledte megemlíteni, hogy az az egyetemes emberi jogok lábbal tiprásával született. (Az ellene tiltakozó aláírásgyűjtés és egyházi bírósági feljelentés folyamatban van.)
Minthogy magának a helvét hitvallásnak is két történelmi megfogalmazása van, melyben a debreceni reformátusok éppen a másodiknak a világszerte megismert és elismert követői, így kapta e cikk a fentiek folytatásaként a második debreceni hitvallás címet. Ez pedig Kósa Lajosnak, a város polgármesterének a Wass Albert szoborállítással kapcsolatos közgyűlési véleményén alapul: ,,Az én liberalizmusomba belefér, hogy Károlyinak szobra van a Parlament mellett. Volt egy ilyen kérés, hogy a város állítson szobrot Wass Albertnek költségvetési pénzből, ez <hót biztos> nagy vitát fog kiváltani, ezért mondtam a szoborállítóknak, hogy ha a saját pénzükből fel akarják állítani, azt a közgyűlés nyugodtan engedélyezheti. Egészen másról van szó, ha a város pénzén holokauszt emlékművet kell állítani, mert azt kell is!" Kósa javaslatára, hogy Wass Albert ne a város pénzén kapjon szobrot, a debreceni közgyűlés megadta a lehetőséget. Mert az igazán eltűrhető, hogy szobrot állítsanak a város egyébként nem frekventált, hanem félreeső helyén és így ismét Kósát idézve ,,érzékelik a népek is, hogy meddig tart a tolerancia".
A közelmúlt számos példát szolgáltatott az egészségügyi miniszter betegellenességére, a Magyar Tudományos Akadémia jelen elnöke épp a tudomány megcsúfolója, így nem meglepő - bár megengedhetetlen - Bölcskei püspök egyházellenessége, és egyre többen észlelik, hogy a politikai jobboldal dicsőségében fürdő Kósa Lajos pedig épp saját városának ellensége. Bölcskei püspök legutóbbi megnyilvánulásával nem a keresztény gondolat szóvivője, Kósa polgármester pedig legkevésbé jobboldali keresztény. Mivel a cionizmus eredendően baloldali érdekképviselettel függ össze, Debrecen városának püspöke és polgármestere egyaránt baloldali, liberális zsidó érdeket szolgál. E megfogalmazásnak időszerűségét az adja, hogy Debrecenben június 28-ára tervezve a Wass Albert napok keretében az iró-költő egészalakos szobra kerül leleplezésre. Ennek díszes programjában szerepel Bölcskei Gusztáv püspöknek, Kósa Lajosnak és Áder Jánosnak a tervezett beszéde. A fentiek alapján még megvan a lehetőség arra, hogy ettől mindhárman visszalépjenek, ellenkező esetben legkevesebb, hogy nyilvános kifütyülés áldozatai lehetnek. Feltéve, ha a következő napokban elterjed a jelszó: Wass Albert neve ma jelkép, árulók ne ünnepeljék!
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró,
a református Debrecen szülötte
GYILKOS LAJOS
A fogalmak értékvesztésének ma két irányban lehetünk tanúi. Az egyik a szép magyar nyelv megcsúfolása, a másik pedig néhány negatív jelző, úgymint nemzetgyilkos, hazaáruló gyakori feltűnése. Az utóbbi megjelölés akár közhelynek tűnhet, bár nem alaptalan, sokan vannak, akik megérdemlik a bélyeget. E sorok írójának ,,halállistáján" első helyen ,,gyilkos Ágnes" szerepelt, e szóhasználatot még az Orvosi Kamara is átvette, majd országos fogalommá lett. Egészen úgy, hogy hatalmas falfirkák hirdették (lemoshatatlanul ma is láthatók), hogy Gyilkos Ágnes és Gyurcsány hazaárulók. Bár a megjelölések elterjedésének érzelmi alapja is van, magam - orvosként - a volt miniszterasszony dicstelen tündöklése idején a jelzőt az ENSZ alapokmányával bizonyítottam. Aki békeidőben a születések korlátozásában vesz részt, az népirtással vádolható. Az SZDSZ egészségügyi programja, valamennyi miniszterének és államtitkárának működése ezt támasztotta alá.
Gyilkos Ágnes igazi arcát a médiadiktatúra ellenére sikerült megismertetni, amit a legutóbbi népszavazás eredménye bizonyított. Ezért fűzök reményt ahhoz, hogy az általam ritkán használt jelzőt egy másik politikus nevével is össze tudom kapcsolni, ez pedig Kósa Lajos, Debrecen jelenlegi polgármestere. Kósa esetében a legkevesebb az, hogy Debrecen városának gyilkosa, bármily hihetetlen, de a fantasztikus fejlődés hírében álló cívisvárosban a történeti értékek megcsúfolása zajlik, ami kézzel foghatóan a város szerkezetének tönkretételében, lebontásában és idegen érdekek szerinti átépítésében nyilvánul meg. Történt a városban valódi gyilkosság is, áldozata egy fideszes önkormányzati képviselőnő. Halálának körülményei máig találgatásra adnak okot, és alapos a gyanú politikai gyilkosságra. A helyi Fidesz azonban hallgat. Ezért is visszatetsző és álságos, amikor egy közelgő Wass Albert szoborállításnál Kósa (és párttársa, Áder János) neve szerepel szónokként az ünnepi programban. A helyzet megértéséhez csak azt kell tudni, amit napjainkban számos példa bizonyít, hogy még mindig a gyilkos koszorúz. Így történt ez az 1956-os megemlékezéseken, a gyilkosok utódai állítottak emlékműveket, voltak jelen az évfordulókon, némán vagy szónokként. Nincs ez másként a politikai jobboldalon sem, amikor Kósa Wass Albert szobrának avatására készül. Annak az írónak, akit a hivatalos politika, határon innen és túl, még háborús bűnösként jelöl. Kósa ezt még sohasem cáfolta, de Wass Alberthez való viszonyát - más oldalról - mégis egyértelművé tette. Ugyanúgy, mint Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke, aki egyenesen fasisztának nevezte Wass Albertet, Szeleczky Zitát kis fasiszta szinésznőnek, kimondva azt is, hogy nincs helyük a magyar kultúrában. E legutóbbi eset tényeit érdemes itt is ismertetni, amit egyébként a Veszprém megyei napilap, a Napló is nyilvánosságra hozott.
A városvédők országos találkozóinak rendszeres résztvevőjeként jutottam el Tapolcára. Az ilyen eseményeken szokásos dolog, hogy az ország minden részéből érkezők saját tevékenységükről szórólapokat, kiadványokat osztanak, ill. könyvek, képeslapok árusítása is lehetséges. Debreceni városvédőként a helyszínen kértem és kaptam engedélyt a helyi szervező Zsiray dr-tól ezek forgalmazására, valamennyi termék országosan könyvesbolti hálózatban is kapható. Például saját kiadványom a Boldog emlékű Debrecen című könyv, valamint egy képeslapos himnusz-sorozat, köztük a Szózat, Székely és Csángó Himnusz, Magyar Hitvallás - Hiszek egy Istenben... (szövege szerepel a tapolcai Trianon emlékművön is!), Wass Albert: A bujdosó imája és további Wass Albert képeslapok, könyvjelzők. A kiadványoknak egyértelmű sikere volt, egészen addig, amíg Ráday Mihály (az egyesület országos elnöke) meg nem jelent, és minden helyi előzmény nélkül, hangos szóváltással sajátkezűleg szedte össze azokat a képeslapokat, amelyek szerinte itt nem
árusíthatók. Hangsúlyozom: kérés sem hangzott el részéről, felindultságát a következőkben adta tudtára a jelenlévőknek: "Mindenféle fasiszta, szélsőjobb (Wass Albertre vonatkozott),
irredenta vagy trianoni határmódosításra utaló anyag kitételét megtiltom." Magam alig hittem, hogy ez megtörténhet Tapolcán, a trianoni emlékhely városában, ahol Wass Albert nevét is könyvtár viseli. Rádaytól más is elhangzott, pl. Wass Albertet csak az árulhatja, aki mellé kiteszi Karinthyt és Móriczot is... (2008 Wass Albert születésének 100. évfordulója, ez további magyarázat nélkül, önmagában is megállja a helyét). Megdöbbenésemet fokozta, hogy a helyi főszervező (orvoskollégám) is azonnal Ráday mellé állt, indoka pedig az volt,
hogy neki fogalma sem volt róla, miféle "dolgokat" fogok itt kirakni. (Megjegyzés: később sem nézte meg, de még másnap is csak azt tette szóvá, hogy elrontottam a rendezvény hangulatát.) Ketten egy ellen, a vendéglátótól sem kértem helyreigazítást, az idő és a nyilvánosság fogja megtenni azt.
Így közeleg június 28-a, a debreceni Wass Albert szobor avatásának napja. Avatóbeszédet készül mondani: Áder János, Bölcskei Gusztáv, Kósa Lajos... Az eseményen jelen lehet a Magyar Gárda, a Nemzeti Őrsereg. Eljött a színvallás ideje. Ki a gyilkos: az ünnepelt vagy az avató?
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2008. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
705 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 124
- e Hét: 463
- e Hónap: 4208
- e Év: 157704
|
|
|
Offline
