|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2008-06-03 22:17:37, kedd
|
| |
| |
Szent Pál szeretethimnusza
Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
(1Kor 12,30-13,13)
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-03 22:14:21, kedd
|
| |
| |
Hiszek egy Istenben,
mindenható Atyában, menynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászált a poklokra, harmadnapra feltámadt a halottak közül,
fölment a menybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a egyetemes anyaszetegyházat, a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.
Amen.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-06-03 15:20:00, kedd
|
| |
| |
Elhízás és cukorbetegség
A magyarok 15-20 százaléka hajlamos a 2-es típusú, úgynevezett időskori vagy nem inzulinfüggő cukorbetegségre. Bár a megnevezés így él a köztudatban, ez ma már nem teljesen igaz. Tény, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása a 30, leggyakrabban az 50 éven felüliek körében jellemző, de létrejöhet már gyermek- vagy serdülőkorban. A betegség megjelenését követő második évtől minden második beteg vércukorszintje csak inzulin adásával tartható kielégítő szinten. Ez azért nagyon fontos, mert a cukorbetegség szövődményeit csak így lehet megelőzni, késleltetni. A 2-es típusú cukorbetegségnek esetleg egy évtizedig sincs jellemző tünete, s néha csak akkor derül ki a betegség, ha megjelenik valamelyik szövődménye (jelentős látásromlás, érrendszeri betegség, infarktus, agyvérzés, veseelégtelenség vagy az idegpályák sérülése). Ezek a szövődmények fájdalmasak, és veszélyeztetik az életet.
Hazánk lakosságának közel 60 százaléka rendelkezik súlyfölösleggel, s növekszik az elhízott gyermekek és serdülők aránya. A 2-es típusú cukorbetegek 80-90 százaléka az elhízottak közül kerül ki. A 2-es típusú cukorbetegségre való hajlam 50 százalékban öröklődik, ám mégis e típus kialakulása ellen tehetünk a legtöbbet.
Szénhidrátok
A szervezet energiaellátásában a legfontosabb makrotápanyag, naponta akár 300-500 g-ot is fogyasztunk belőle. Az energiaellátásban a zsírokkal összehangolt szabályozásban vesz részt, s a cukorbetegségben a szénhidrát- és zsíranyagcsere egyaránt sérül. A hasnyálmirigy inzulin hormonja nélkül a sejtek nem tudják hasznosítani a szénhidrátokat, ami először enzimhatásra mindig egyszerű cukorrá (szőlőcukorrá) alakul. (Kivételt jelentenek az agysejtek, amelyek fölveszik a szőlőcukrot.) A sejtek éheznek, a cukor a vérben marad (kémiai szerkezete azonos a glükózzal), s a szintje emelkedik, kezdetben evés után, később már éhgyomorra is.
Az egyszerű szénhidrátok - a monoszacharidok (szőlőcukor=glükóz, gyümölcscukor=fruktóz) és a két monoszacharid összekapcsolódásából álló diszacharidok (répacukor, nádcukor=szacharóz, tejcukor=laktóz) - íze édes, vízben jól oldódnak, és inzulin jelenlétében azonnal energiát adnak. A tíz vagy több monoszacharid összekapcsolódásából keletkező összetett szénhidrátok vagy poliszacharidok (keményítő, cellulóz) egy része emészthető, más része - a rostok - azonban nem. A poliszacharidok nem édesek, vízben csirizesednek, s lassabban bomlanak le és szívódnak fel, mint a mono- és diszacharidok. Mivel nem emelik hirtelen a vércukorszintet, folyamatosan normális vércukorszintet biztosítanak az egészségesekben, s a cukorbetegeknél is kezelhetőbb vércukorszintet eredményeznek - tehát mindenkinek elsősorban ilyen szénhidrátokat kellene fogyasztania. Jelentősen hozzájárulnak a folyamatos energiaellátáshoz, különösen, ha a szervezet ellátása is rendszeres, vagyis 5-6 óránként megismétlődik ébrenlét idején, majd 8 órás alvás követi. Keményítőtartalmú élelmiszerek a gabonafélék, a burgonya, a hüvelyesek és a zöldségfélék.
A táplálkozáskutatók szerint a szervezet energia-egyensúlyának fenntartásához, valamint az elhízás megelőzéséhez az étrendnek 55 százalékban összetett szénhidrátokat kellene tartalmaznia, és csak 5 százalékban (főként gyümölcs-) cukrokat. Cukorbetegségben csak a fruktóz- és laktózbevitel megengedett, igen korlátozott mennyiségben.
Közepesen nehéz munkát végzők esetében is csak 240-280 g szénhidrát fogyasztása javasolt. (Fogyókúrázók, figyelem! A szénhidrátmentes étrend káros, fokozott szöveti fehérjelebontással, a só-víz-háztartás megbomlásával jár. A cukorbeteg számára kötelező a megállapított szénhidrátmennyiség étkezésenkénti, grammra meghatározott mennyiségének elfogyasztása!) Az átlagos táplálkozás során nagy valószínűséggel összetett szénhidrátokból kevés kerül a szervezetbe, míg a többlet, a fölösleg általában a cukorral történő édesítésből, cukros szörpök, üdítők, cukorka, csokoládé, sütemények, torták, valamint rágcsálnivalók fogyasztásából származik. Ez utóbiak ráadásul tetemes mennyiségű zsírt is tartalmaznak. Egy gramm szénhidrátból 17 kJ, vagyis 4 kcal energia keletkezik. A szervezet viszonylag kis mennyiségű szénhidrátot képes tárolni glikogénként a májban és az izmokban, ezt alakítja át glükózzá, ha energiára van szüksége, két étkezés között. Étkezések után viszont a vérben megnövekszik a glükóz koncentrációja, hatására a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben fokozódik az inzulin termelődése. E hormon a véráramba kerül, és biztosítja a sejtek cukorfelvételét, a cukor átalakítását glikogénné, hogy a máj elraktározhassa, fokozza a fehérje- és zsírképződést, növeli az étvágyat. A fölöslegesen elfogyasztott szénhidrátok további fokozott inzulintermelésre késztetik a béta-sejteket, amelyek az állandó és megnövekedett terhelésétől kimerülnek; a túlzott energiabevitel (akár szénhidrátból, akár zsírokból származik) a testsúly növekedésével jár, ami az alapinzulin- (bázisinzulin-) igényt is növeli. A hasnyálmirigy kezdetben túltermeléssel igyekszik kielégíteni az inzulinigényt, majd kimerül, s egyre kevesebb bázis- és étkezéshez kapcsolódó inzulint termel. Kialakul az inzulinhiány. A folyamatban az inzulinra érzékeny izom-, zsír- és májsejtek egy idő után nem reagálnak kellően a termelődő inzulinra, a máj fokozza cukorkibocsátását, ugyanakkor csökken az izmok és a zsírszövetek cukorfelvétele. Mindez a vércukorszint emelkedését eredményezi.
Zsírok
Az elhízást a tartalék zsír felszaporodása, raktározása jelenti, ami szintén egyre több inzulint igényel. A zsíros ételek jobban csúsznak, többet (a férfiak legalább kétszeresét, a nők másfélszeresét) eszünk belőlük, mint amennyi a szervezet energiaigényének kielégítéséhez szükséges. Nagyon fontos makrotápanyag, zsírsav-összetétel szerint az ideális arány kétharmad rész telítetlen és egyharmad rész telített zsírsav. A telített (állati eredetű) zsírsavakat a szervezet szénhidrátból és aminosavakból is elő tudja állítani, a telítetlenek (a növényi olajok és a halakban lévő többszörösen telítetlen zsírsavak) azonban esszenciálisak, nélkülözhetetlenek, csak a táplálékból juthatunk hozzájuk.
A szervezetben tárolt zsírra a szervezetnek szüksége van energiaforrásként a növekedéshez, a nemi hormonok előállításához, a sejthártyához, a zsírban oldódó vitaminokhoz, a testhőmérséklet szabályozásához, a belső szervek védelméhez stb., csak nem akkora mennyiségben, mint amennyit egy kövér ember tárol. Előnyös, ha a napi energiaigénynek csupán 15-30 százaléka származik a zsírokból. Egy gramm zsírból 38 kJ, vagyis 9 kcal energia származik. Egy 70 kg-os felnőtt átlagosan 11 kg zsírszövettel rendelkezik, ez egyenlő 100 ezer kcal energia tárolásával (triglicerid formában). Testsúlycsökkenés a zsírbevitel csökkentésével és fokozott fizikai terheléssel érhető el. Energianyerésre a szervezet először a szénhidrátokat égeti el, s csak ez után következik a zsír. A lipáz enzim hatására megindul a zsírbomlás, ezzel növekszik a vérplazma szabadzsírsav-szintje, amely az izomzatba jutva elégethető. A zsírbevitel úgy is csökkenthető, hogy mindenből kevesebbet és a zsírszegény változatot fogyasztjuk.
Az elhízás
A testsúly akkor marad ideális vagy normális, ha egyensúlyban van az energiafelvétel és -leadás. Az energia fő raktározási területei a zsírsejtek, amelyek igény szerint az őssejtekből keletkeznek. Az emberi szervezet ősidők óta hajlamos a raktározásra. A fejlett országokban a könnyen elérhető táplálék és a motorizáció következtében (illetve a fizikai megterhelés jelentős csökkenésével) folyamatosan növekszik a testsúly. A növekvő zsírtömeg módosítja a szénhidrát- és zsíranyagcserét, s kis idő elteltével kialakulnak a kísérő betegségek: 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszint (koleszterinszint), érrendszeri betegségek, gerinc- és csontbántalmak, egyes rákbetegségek stb.
Az elhízás mértékét a testtömegindex kiszámításával mérjük, úgy, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. A normális tartományba tartozik a 18,5 -24,99 érték, túlsúlyt jelez a 25-29,99 testtömegindex, és elhízásra figyelmeztet a 30-at meghaladó érték. Mérhetjük a haskörfogatot: a köldök felett 2 ujjnyival mért kerület normális, ha férfiaknál kevesebb 94 cm-nél, illetve nőknél 80 cm-nél. Az ennél magasabb értékek előrevetítik a cukorbetegség, az érelmeszesedés, az infarktus és más betegségek megjelenésének lehetőségét. (A csípőtáji elhízás inkább a visszértágulatok, a trombózis, a térdízületek és a másodlagos ízületi gyulladások megjelenését sietteti.) A divatos fogyókúrák a kezdeti fogyást követően súlygyarapodással járnak, a rendszeresen fogyókúrázók súlya folyamatosan növekszik, hiszen a szervezet, érzékelve, hogy kevesebb energiát kap, alapanyagcseréjét takarékra állítja. Csak nagyon jól összeállított, hosszantartó, ésszerű táplálkozással és egyre növekvő fizikai aktivitással csökkenthető tartósan a testsúly, nem pedig éhezéssel.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
136 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 26
- e Hét: 286
- e Hónap: 669
- e Év: 14260
|
|
|
Offline
