|
2008-06-04 11:19:59, szerda
|
| |
| |
Vakító a reggel,
Ha Nálad ébredek.
Védtelen a lelkem,
Ha megérintelek.
Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.
A valóság határán
Álmod átölel.
Ártatlannak látszol,
De velem vétkezel.
Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.
Sokáig jártuk
A magunk útjait
Nem kapcsolt össze
Semmi még.
Miért pont én vagyok,
Aki Hozzád tartozik?
Nem tudom.
Talán mást nem féltenék.
A véletlen világa,
Hogy felfedeztelek,
Az első villanásból
Megértettelek.
Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.
Féltelek.
Zoltán Erika |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
