Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Ünnepélyes esküt tett a NESZ v
  2008-07-02 21:57:16, szerda
 
  Kedves Barátaim!
Kérünk Benneteket, hogy honlapjaitokon minél szélesebb körnek tegyétek lehetővé, az alábbi információk elolvasását:


Tudósítás a Nemzeti Erők Szövetsége Zászlóbontásáról videó itt látható:

http://hvg.hu/videok/20080629_szentkorona_radikalisok.aspx

Kép: http://furaila.xfree.hu/118355

Június 28.-án, 16 órai kezdettel megtartotta Zászlóbontó ünnepségét, a Nemzeti Erők Szövetsége.

Ünnepélyes esküt tett az új válaszási párt vezetősége a Szent Korona hiteles másolata előtt, melyet a Szent Korona Lovagrend őriz. Emellett fohász, versek, dalok, beszédek is emelték az ünnepség fényét. Ezt követően a Rebellis rock-zenekar gondoskodott a jó hangulatról. A színpad mentén a nemzeti zászlókat tartók között ott volt: Nagy László - akinek bal szeme világát rendőr lövedék oltotta ki -, a Magyar Országos Véderő önkéntesei, Göbl György - Civilek a Nemzetért Mozgalom Soproni közössége-, Csukás Irén - a NESZ tagja, és még sok önkéntes és lelkes civil is. Az ünnepség nem sokkal 18-óra után rendben végetért.


A korábban beharangozott helyszíntől mintegy 200 méterrel távolabb, a Karácsony Benő parkban került sor a rendezvény lebonyolításra, mivel a NESZ úgy döntött, hogy a tervezett programot mindenképpen megtartja. A helyszínváltás oka az volt, hogy a tervezett területet néhány nappal korábban tűzkár érte.

A Zászlóbontás a Szózat hangjával kezdődött Éliás Tibor operaénekes közreműködésével.

Ez alatt a Szent Korona Lovagrend lovagjai méltóságteljesen elhelyezték a koronát és az ország jelképeket a színpadon.

Éliás Tibor néhány dalát követően Dr. Bakos Batu a Szent Korona Lovagrend lovagja bevezetőként részletezte, hogy pontosan mit jelent az eskű négy pontja, milyen kötelezettségeket, és jogokat ró az eskütevőkre.

A NESZ vezetősége, (akik az általuk képviselt csatlakozó szervezetek és maguk nevében vállalták a feladatot) a színpad elé vonult. Egymást kézenfogva szívüket megtisztítva esküdtek fel a Szent Korona előtt Dr. Bakos Batu értő vezetésével. A rendezvény résztvevői mély csenben hallgatták őket.

Morvai Krisztina a párt jelmondatával: ,,A SZÍV GYŐZNI FOG!" kezdte beszédét, melyben bíztató szavaival segítette a pártot és a jelenlévőket arra, hogy olvassanak a szivükben, hogy véhez vigyék küldetésüket a Nemzet szolgálatára. Beszélt arról, hogy mégha próbálják is elhitetni velük, senki sem felesleges, senki sem selejt, mindenkiben ott rejtezik a talentum egy-egy feladatra. S hogy ennek kibontakoztatásában, megvalósításában segítenie kell egymást minden embernek. Mindenki értékes, mindeki hozzá tud járulni képességei szerint ahhoz, hogy a Nemzet ismét méltó helyére emelkedhessen. Morvai Krisztina a tőle megszokott derüvel és kérlelhetetlenségével az emberek eszéhez és szívéhez egyaránt szólt. Kiemelve azt, hogy hiába a tudás, és hozzáértés, ha a szívünk hiányzik hozzá, a tettek mit sem érnek, célba nem érhetnek.



Morvai Kritsztina beszédét, további versek, és dalok követték. Sinkovits-Vitay András lelkesítő dalokat adott elő, dobkísérettel és azt a versét is, amely miatt többször letiltották már a színdapról. Ő is szólt arról a félrevezető, agymosó technikáról, mely a ,,MERJÜNK KICSIK LENNI" nevében megpróbálja teljesen elvenni az egyszerű emberek önbizalmát.




Vitéz Gálfalvy Gallik Béla elmondta, miért fontos az összefogás, hogy minden magyarra szükség van a győzelemhez, hogy jobbá tegyük a Haza sorsát. Beszélt arról is, hogy az eddigi elégetlenségnek hangot adó tüntetések, harcba torkolltak, (pl 2006 október 23.), de ez nem hozta meg a kívánt eredményt, ezért a regnáló hatalom eszközét használval kell a harcot felvenni, azaz békés eszközként, pártként színre lépve kell szembeszállni a jelenlegi rendszerrel. Olyan pártként amely igazi alternatívát jelent. Mely valóban a Magyar Nemzet, érdekeit képviseli, megszüntetve a gazdasági kifosztást, és létbiztonságot adva visszaemeli a magyarságot méltó helyére.

Lovag Rajkay Zsolt az NKT képviseletében szólt néhány szót az összegyűltekhez, végezetül pedig Volentics Vera szavallta el Balogh Béla versét.

Ezt követően lépett színpadra a Rebellis rock-zenekar.

Audie Rácz Era

A csatolmányban helyszíni fotókat is küldünk az eseményről. - A fotókat készítette: Bencze Pál

Tisztelettel, és üdvözlettel:

--

Fort András, ügyvivő
Tel: 06.20.561.6468
NESZ Sajtószóvivő; - Rácz Era
Tel: 06.20.396.0882.

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Kedvezőtlen demográfiai mutató
  2008-07-02 16:42:47, szerda
 
  Webdoki 2008. június 29. 13:00, vasárnap - Dr. Palla Sándor

A 21. század legnagyobb demográfiai problémájára, a gazdaságilag fejlett
országok társadalmainak elöregedésére,
és annak következményeire hívja fel Iván László, a geriátria professzora is
a figyelmet
"Az öregedés élettani és társadalmi jelenségei" című tanulmányában.
Álláspontja szerint századunkat három terület gyors átalakulása rázhatja
meg:
a demográfiai és információs robbanás, illetve az emberek várható
élettartamának hirtelen növekedése.

A demográfiai robbanás a világ fejlődő országait sújtja.
Míg 2001-ben 6,1 milliárd fő volt a Föld lakosságának létszáma, addig
2050-re 7,9-10,9 milliárddal kell számolnunk.
A népességgyarapodás fele a hat, ma is legmagasabb születésszámot produkáló
országban
(India, Kína, Pakisztán, Nigéria, Banglades, Indonézia) várható.
Ezek közül is India és Kína népessége gyarapszik a leggyorsabban, az előbbi
a mainál 21 százalékkal, az utóbbi 12 százalékkal lesz több.
A gazdaságilag fejlett országok népességében nem várható gyarapodás,
valószínűsíthető,
hogy nem lesz több lakójuk a mai 1,2 milliárd főnél, sőt inkább a
lakosságszám csökkenésére lehet számítani a jelenlegi lakosságszámhoz
szükséges reprodukciós folyamat lelassulása miatt.
A 39 fejlett állam közül a lakosság számának csökkenése az előrejelzések
szerint legkirívóbb
Németországban, Japánban (14-14 százalékos),
Olaszországban és Magyarországon (25-25 százalékos),
Oroszországban, Grúziában, Ukrajnában (28-40 százalékos) lesz.
E demográfiai csökkenés az említett társadalmakban a fiatalok arányának
erőteljes szűkülését,
a hatvan éven felüli generációk létszámának intenzív gyarapodását mutatja.
Az idősek mai hatszázmilliós tábora 2050-re kétmilliárdra duzzad.

Napjaink statisztikái szerint Magyarországon minden ötödik ember betöltötte
már a hatvanadik életévét,
vagyis a lakosság egészét tekintve az idősek aránya már ma is eléri a húsz
százalékot.
Pest megyében száz gyermekkorúra 145 időskorú jut.
Az országos átlag 108-110 fő.
Bármennyire hihetetlen, mégis tény, hogy ezzel a statisztikával Magyarország
az uniós tagországok között a középmezőny táján található.
Vannak tagországok, ahol még a miénknél is rosszabb az arány.
Nálunk, a többiekéhez képest alacsonyabb születéskor várható élettartam
miatt, kedvezőbb a fiatalok és az idősek létszáma közötti arány,
mint azokban az államokban, ahol a csökkenő születésszám mellett egyre
magasabb életkorra számíthatnak az idősek.

Napjainkban Magyarország demográfiai mutatóinak jellemzői:
az öregedő és fogyó népesség,
a nők arányának előretörése,
a növekvő férfihalandóság,
a nők körében gyarapodó krónikus betegségek,
az erősödő rászorultság,
a regionális különbségek,
az egészség és az életminőség szempontjából a lakosság egyes rétegei közötti
éles különbségek.

A felsoroltak következményeiként a ma idős korba lépőkre jellemzően kevesebb
gyermek/unoka jut,
mint elődeikre, kisebb a rokonságuk, és ennek egyenes következménye,
hogy a későbbi életéveikben várhatóan bekövetkező fizikai/szellemi
állapotromlásuk miatti kényszerhelyzetben
ápolásuk is csupán egy, esetleg két személyre hárul majd.

A hatvan éven felülieknek számolniuk kell a különféle betegségek
jelentkezésének a kockázatával, így egyre gyakrabban szorulnának ápolásra.
A hazai statisztikák szerint a halálozási kockázat ebben az életkorban
40 százalékban az életmódbeli problémák miatt nő,
15-20 százalékban a környezeti ártalmak tehetők érte felelőssé,
20-25 százalékban a genetikai tényezők és
15 százalékban a nem megfelelő minőségű egészségügyi ellátás hibáztatható
érte.

A halált okozó betegségek kockázata szempontjából különösen
veszélyeztetettek
a nyolcvan éven felüliek,
az egyedül élők,
a depressziósak,
a közvetlen hozzátartozót elvesztő gyászolók,
a szellemi fogyatékosok,
a vizelet- és széklettartási problémával küszködők,
a számos alkalommal egyensúlyukat vesztők és elesők,
valamint azok, akik képtelenek megbirkózni a hétköznapjaik adta különféle
problémáival.

Egyéni érdek az egészségmegőrzés

A fentebb vázolt demográfiai folyamatok hatásainak csökkentése végett az
elkövetkezendő időben
minden hatvanadik életévét betöltött személynek az lesz az érdeke,
hogy minél tovább megőrizze egészségét, és ezáltal növelje az egészségben
eltöltött, aktív életévek számát.
E cél elérését segíti a geriátria, amelynek törekvése,
hogy minél hosszabb időn át biztosítsa az idősödő korosztályok számára a
viszonylagos egészséget,
az emberhez méltó, másoktól függetlenül élhető életet.
A megfelelő színvonalú időskori életminőség megtartásához mindenképpen
figyelembe kell venni,
hogy az öregedés folyamatának sebessége egyénenként változó,
amely többek között függ a genetikai adottságoktól,
a szociális/társadalmi helyzettől,
a lakókörnyezet minőségétől és számtalan egyéb szemponttól egyaránt.

Az idősek egészségének vizsgálatánál figyelembe kell venni azt a tényt,
hogy egy adott személyt nem maga a kor, hanem a testében kialakult kóros
folyamatok betegítenek meg.

Gyógyítóiknak szem előtt kell tartaniuk, hogy az időskorút egy betegség
általában teste "leggyengébb pontján" támadja meg.
A romló fizikai állapot következményeként megjelenő k
orlátozott mozgáskészség, instabilitás, inkontinencia, szellemi képességeik
hanyatlása
és a fertőzések iránti fokozott érzékenység önmagukban egyenként is, v
agy több tényező megjelenésével együttesen más betegségek előretörését is
indukálják.
Gyakran előfordul, hogy egy adott időskorú személynél az újonnan megjelenő
betegség hátterében több másik is meghúzódik,
ezért a geriáter véleménye szerint kezelőorvosának nem szabad
takarékoskodnia a rendelkezésére álló többféle diagnosztikai eljárás
alkalmazásával.

Általános jelenségként említi, hogy az orvosok többsége nem,
vagy csak kismértékben veszi figyelembe idős páciense életkorát,
és ugyanazokat a gyógyszereket, gyógymódokat alkalmazza nála,
mint a sokkal fiatalabbaknál, holott az idősek speciális diagnosztikai,
terápiás, rehabilitációs stratégiát igényelnének.
"Az időskori, akutan kialakuló, de még inkább a krónikussá váló
megbetegedések egyszerre halmoznak fel
(személyre szabott különbségekkel, ám a korban előrehaladva mind gyakrabban)
szociál-egészségügyi és egészség-szociálügyi feladatokat, és ezekkel
összefüggésben egyénre,
közösségre, intézményre és társadalomra egyaránt kiható gondokat és
dilemmákat.

Olyan következményekkel kell számolni, melyek miatt az idősödők és idősek
egészségügyi és szociális ellátásnak
költségei soha nem látott mértékben, rohamosan nőnek" - szögezi le a
geriáter.

A statisztikák szerint egy huszonnyolc éves férfihez viszonyítva a
hetvenhárom éves
négyszer gyakrabban vesz igénybe járóbeteg-szolgáltatást,
tízszer többször fekszik kórházban,
orvosa tizenkétszer gyakrabban ír fel számára valamilyen gyógyszert.

Vannak szakértők, akik azt állítják,
hogy a hetven éven felüliek 85 százaléka rendszeresen felkeresi orvosát,
96 százaléka pedig folyamatosan használ legalább egyféle gyógyszert.

Az időskorúak aktuális egészségügyi helyzetét az Európai Unió szakemberei is
vizsgálták.
Széles körű felmérést végeztek arról, hogy milyen minőségű, terjedelmű és
hatású egészségügyi szolgáltatást kaptak,
továbbá milyen igazolható kapcsolat lehet az egyén testi és lelki egészsége,
egészségtudatos magatartása, és szociális kultúrája között.

Külön figyelmet fordítottak az ellátás elérhetőségének, a szolgáltatások
igénybevétele gyakoriságának és azok választható formáinak a vizsgálatára.
Magyarországon az említett szempontok vizsgálata még a jövő feladatai közé
tartozik,
nálunk egyelőre azt kellene elérni, hogy az egészségügy szereplői új
alapokra helyezzék az idős emberek gyógyításának szemléletét.
Lóránth Ida (Forrás: Magyar Orvos)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ember nem alkothat nagyobbat..
  2008-07-02 13:16:46, szerda
 
  - "...Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert. Éppen ezért - ebben a nevelő és nevelt között kialakult pedagógiai alkotófolyamatban - nem mindegy, hogy milyen minőségű munkát végez a nevelő! Miért?

Azért, mert: addig, míg a pedagógus olyan alulfizetett, a társadalmi rangsor legalsó fokára szorított értelmiségi és arra kényszerül, hogy háztájit műveljen (káposztát termesszen, mint az akkoriban öngyilkosságot elkövet szabolcsi iskolaigazgató), vagy "maszek kötős"-ként kereskedjen, stb... hogy megéljen - erkölcstelen elvárni tőle az alkotói színvonalú tevékenységet!

Be kellene látnunk végre - azzal, hogy az ember gyermekeket nemz, szül és nevel: (újra)reprodukálja önmagát.

A minőségi reprodukció (többek között) pedagógiai munkával csak minőségi lehetséges!

Erre azonban minden, a reprodukcióban résztvevőt (szölők, pedagógusok) föl kell készíteni: anyagilag kiemelten kell kezelni, pl. a pedagógusok fizetését föl kell emelni! stb..."

Bóna Máaria Ilona

(Részlet, Adjátok vissza a gyökereimet! c. regényből)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Felvételi vizsga
  2008-07-02 13:09:25, szerda
 
  Az építkezés ideje alatt is élni kellett valahogy...
(A 2. felvételi vizsga)

Naponta ebédet főztem a gyerekeimnek, mert nekik nem járt az iskolai étkeztetés, vagyis ők be sem fizethettek ebédre, mert nem voltak napközisek.

Azokon a napokon, amikor nem volt előkészítő, akkor mentem az építkezésre, ügyelve arra, hogy a - munkaruhában dolgozó - munkások közé ne úgy menjek, mintha színházba készültem volna!
Úgy öltöztem, hogy bármikor meg tudjak fogni egy malteros vödröt....

Vagyis fontosnak tartottam, hogy a munkások a segítő szándékot már messziről lássák rajtam, hiszen az én házamat építik!
A kölcsönös jó szándék, bizalom nélkül lehetetlen lett volna az együttműködés! Igaz, hogy ez már nem ugyanaz az építkezés volt, mint az, amikor beköltöztünk az öreg házba.

Akkor baráti kaláka dolgozott azért, hogy otthonunk legyen.

Most viszont már készpénzzel fizettünk a munkáért.

Ennek ellenére is közös volt a cél: felépíteni egy Új Házat! Azt akartam, hogy tudják: olyan embereknek dolgoznak, akik nem becsülik le a kétkezi munkát, hanem tisztelik és megbecsülik az ember két kezének, szakértelmének alkotó erejét!
Férjem, ha csak tehette, munkaruhába öltözve beállt a munkások közé dolgozni.

Délutánonként, amikor a szakemberek elmentek, iskola után gyermekeink is megérkeztek segíteni: sittet hordani, betont locsolni.

Különben, a nyári szünet alatt is ez volt minden, amikor kint lehettek a szabadban, mert a csepeli házi-bácsi annyira féltette a kertjét, hogy állandóan aggodalmaskodott, hogy: "...a gyerekek tönkretehetik, kitaposhatják az elvetett, elültetett növényeit, meg lelophatják(!) a gyümölcsöt a fáról, stb..." ami miatt semmi kedvük nem volt kimenni az Idegen udvarra!

Pedig 1989-ben nagyon Szép Nyár volt, sok Derült Éggel és kevés felhővel, viharral! Igazi Jó-idő az Építkezéshez!

1989 nyarán - már egy hete kezdetét vette a nyári szünet - és két nap hiányzott a sorsdöntő felvételi vizsgámhoz - amikor ott ültünk az Idegenben, a bekapcsolt fekete-fehér televízió előtt.

Az ismert színész sorolta, sorolta a neveket, azokét, akik az életükkel fizettek 1956-ért! Átöleltem gyermekeimet és hulló könnyek között mondogattam: "Ugye megmondtam, hogy forradalom volt! Ugye megmondtam?"

Az írásbelin elért pontszámaim alapján mehettem szóbelizni, pedig demográfiai csúcsban született "gyerekekkel" felvételiztem!
Amikor megjelentem a szóbelin, közölték velem, hogy:
- "Gyermeke helyett nem tudjuk elfogadni a megjelenést!"
Megszeppenve mondtam, hogy: - "Én vagyok a felvételiző.".
Ekkor, a vizsgabizottság egyetlen nőtagja(!) fölugrott és belenézve az arcomba, jó hangosan megkérdezte:
- "Mit csinált maga mostanáig?"

Lehajtottam a fejem, hogy ne látszódjon annyira az arcom, rajta életemnek mind a negyvenhárom éve.
Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Egy pillanat alatt lepergett előttem egész küzdelmes életem és elfúlón csak annyit mondtam:
- "Neveltem a saját három gyerekem."

- "Nahát, ez aztán most már igazán tűrhetetlen! Felháborító, hogy itt tartunk: egy HÁZIASSZONY gondolhat egyet és fölcserélheti a fakanalat a diplomával! Hova lesz így a pálya presztízse?!"

Kiabálta olyan stílusban és hangerővel, amit a gyárból már nagyon jól ismertem. Nem emlékszem, hogy mi történt ezután. Mintha bátortalan kísérletet tettem volna arra, hogy tételt húzzak, és arról beszéljek...

Hazafelé a Metró peronján tértem magamhoz, de szörnyű gondolataim voltak. Arra gondoltam: "Elég lenne csak előre dőlni, mielőtt beállna a szerelvény... és akkor soha többet nem kellene elszámolni senkinek életem tizenegy évével! Soha többet nem kellene magyarázkodni, hogy nem pihenéssel és fakanálforgatással telt a "gyes" alatt az idő, hanem nagyon sokrétű, intenzív munkával és tanulással!"

Akkor csak azt válaszoltam a méltatlan kérdésre, hogy: "Neveltem a saját három gyerekem", de megfogadtam, hogy míg élek, hirdetni fogom mindenhol, ahova csak jó- vagy rosszsorsom vetni fog:
"Az lesz az emberhez méltó társadalom, ahol tiszteletben tartják a szülői hivatást; feltételezik és elismerik a szülők pedagógiai műveltségét, egyáltalán a pedagógiát, mint tudományt és hivatást!"

Bóna Mária Ilona

(Részlet az Adjátok vissza a gyökereimet! c. regényből)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Felvételi előkészítő
  2008-07-02 13:05:46, szerda
 
  Erről jut eszembe, hogy ismét felvételi vizsgára készültem: könyvtár-pedagógia szakra.

Bizony, férjem kész tények elé állítva engem, 1988. decemberében közölte velem:
- A SZOT-ba kihelyezett (egri) Ho Si Minh Tanárképző Főiskola könyvtár-pedagógia szak, levelező tagozatára fogsz jelentkezni. Éppen ezért, az itt meghirdetett felvételi előkészítőre már be is fizettem a díjat. Itt az igazoló szelvény, ezzel kell jelentkezni. Hoztam egy példányt a főiskolai tematikából.

Belelapoztam és szörnyülködve olvasom: marxizmus-leninizmus két szemeszteren keresztül. Tömegmozgalmak, szakszervezeti mozgalom története, stb.
- Miért kell egy könyvtáros-pedagógusnak ilyesmit tanulni? Miért nem hiszed el, hogy ezeknek már rég lejárt az idejük. Kész időpazarlás - ráadásul, amit a gyermekeimtől kell elvenni - ilyesmivel tömni a fejünket!

- Be foglak mutatni az egyik tanszékvezetőnőnek, akit még a KISZ-ből te is ismersz. Majd ő segít neked. Nem lesz más dolgod, mint eljárni az előkészítőre és beadni a felvételi kérelmedet.
Hamarosan el is cipelt magával. Én, ugyan nem emlékeztem a hölgyre. Ezért, aztán magáztam őt, míg férjemmel tegeződve anekdotázgattak sokáig.
Elkezdődött az előkészítő. Nem is volt semmi baj, míg egy alkalommal, magyar nyelvtanból próbafelvételit kellett írni. Egy korábbi felvételikből összeállított, több oldalas feladatsort tartalmazó nyomtatványt osztottak ki. Az adatainkról szóló rubrikák egyikében a munkahely rovatba beírtam, hogy ,,Háromgyerekes családanya vagyok. Éppen építkezünk, és az építkezés idejére nem tudok állást vállalni."

Erőss Zoltán tanár úr, amikor kijavította a dolgozatomat, ráírta:
,,Ha háziasszonyi teendői mellett jut ideje rá, akkor a fakanalat felcserélhetné a Helyesírási szótár forgatására!"

Éppen számolgattam, hogy hány pontot szereztem volna, ha ezt a dolgozatot kellene megírni a valódi felvételi vizsgán, amikor hallom:
- Most, pedig álljanak föl és jöjjenek ki azok, akik nincsenek állásban.
Felálltam becsülettel, és kimentem a katedra melletti falhoz. Zsongott a fejem a sok, magamat mentegető gondolattól. Iszonyúan becsapottnak éreztem magamat.
- Most, pedig menjenek szépen az irodára, mert iskolánkat a dolgozó emberek továbbtanulására hoztuk létre és tartjuk fenn.

Az irodán megismételték ugyanezt, majd pár nap múlva megkaptam levélben is a felszólítást:
,,...ha harminc napon belül nem tudja munkáltatójának továbbtanulási javaslatát felmutatni, akkor töröljük a felvételi előkészítőn résztvevők névsorából."
Egy szó nélkül vettem tudomásul, pedig az előkészítő tanfolyami díjat férjem kifizette a tanfolyam teljes időtartamára!
Jogosan kérdezhettem volna, hogy szándékoznak-e visszafizetni?

Jobbnak láttam azonban, nem kérdezni semmit. Tudtam, hogy ez nem az a hely, ahol egy magamfajta ,,fakanálforgató" kérdéseket tehet fel!

Otthon úgy tartottam férjem orra alá a dolgozatomra írt megjegyzést és a levelet, mint valami bűnjelet.

Igen, bűnjelet!

Annak a gyermek- és családellenes politikai bűntettnek a bizonyítékát, amivel sújtottak az első terhességemtől fogva!
Annak a feltételezésemnek bizonyítékát, hogy: Magyarországon - az 1980-as években még mindig - a hatalom kinyújtott csápjaiként működnek az iskolák!

Férjem, a dühtől tajtékozva ment másnap reggel dolgozni. Már este azzal az ötlettel állt elő, hogy:
- beszéltem a személyzetisünkkel. Felvesz a cég könyvtárosnak. És, azon mód megírja a felvételi javaslatot is. Ha ezeknek ez kell, akkor megkapják és ,,kapják be"!

Ismét kényszerhelyzetbe hozott. Ha elutasítom, akkor egy életen át, míg csak együtt élünk, hallgathatom, hogy ő mi mindent megtett azért, hogy továbbtanulhassak. De én nem éltem az általa felkínált lehetőségekkel és csakis magam tehetek arról, hogy nem tanulhattam tovább!

Nem volt más választásom, minthogy vele mentem és végigcsináltam az összes procedúrát. Négyszemközti beszélgetést az igazgatóval, majd a személyzetissel és a gépírókkal, titkárnőkkel, ügyintézőkkel.
Ja, és biztos, ami biztos, hetente két alakalommal átbumliztam munka után Budára, a felvételi előkészítőre, ahonnan mégsem tudtak kitiltani...

Tehát, ismét felvételi vizsgára készültem...

Magnószalagra mondtam az éjszakánként kidolgozott felvételi tételeket és házimunka végzése közben újra, meg újra visszahallgattam: jó hangosan, hogy a szomszéd helyiségből áthallatszó - nyugdíjas barátaival kártyázó házi-bácsi - kvaterkázása zaját elnyomja.

Fecó bácsi, a nyugdíj postázásának várható időpontjában napokig a házában tartózkodott és, hogy a várakozás unalmas óráit "agyonüsse": borozgatva, kártyázgatva, anekdotázgatva (kvaterkázva) múlatta az időt idős barátaival.

(Részlet az Adjátok vissza a gyökereimet! c. regényből.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2008.06 2008. Július 2008.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 326 db bejegyzés
e év: 2154 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 617
  • e Hét: 7615
  • e Hónap: 8562
  • e Év: 44503
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.