|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008-07-05 15:17:59, szombat
|
|
|
Arról, hogy az ember része a világnak
Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei
ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a
vízcsepp ezt mondaná: ,,Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: ,,Rajtam nem
fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan
romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra
megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a
pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak;
inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is
tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen.
Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha
nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely
a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak.
Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk,
nevetséges és szánalmas.
Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel." |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
2008-07-05 15:13:52, szombat
|
|
|
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, íbr> És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
(Gary Chapman: Egymásra hangol
Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe."
|
|
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
20 db bejegyzés |
e év: |
186 db bejegyzés |
Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 4
- e Hét: 2347
- e Hónap: 2814
- e Év: 9470
|
|
|