|
2008-08-11 16:03:38, hétfő
|
| |
| |
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk.
A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.
Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem az emléke, a hiánya él bennünk!
Müller Péter: A szeretetben mindig Most van
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod-
nem azért, mert látod az arcán, hanem , mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat,
neked is fáj- és tudod, hogy nem kellett volna. Nem csak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik valami, azonnal érzed,
s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, és az örökkévalóságot éled tovább:
látod, hogy bimbóban ott a virág, virágban a hervadás, és az el hervadt virágban , az új élet csírája.
Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást,
nemcsak ma, holnap, holnapután, is látják, és tévedhetetlenül felismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is: Ő az! Ismerem!
A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél:
a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen- hogy felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki ezt nem tudja megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.
Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim,
valószínűleg erről beszél: a szeretet nem halandó.
Akár élünk, akár halunk, jön velünk: akik szeretik és ismerik is egymást, ott legbelül ismerik,
mert egyek- s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.
A szeretetben mindig Most van!
Minden együtt és minden egyszerre van, nincs múlt és jövő ideje!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
