|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2008-08-09 04:13:11, szombat
|
| |
| |
ÚJKORI GENOCÍDIUM FOLYIK ELLENÜNK
Hogyan válik fokozatosan, a Kárpát-medence a magyarság rezervátumává?
Trianonnal kezdődött... majd a 2. világháború borzalmaival folytatódott, de a végső tőrdöfés a nemzet porba hullását okozta. Ez az utolsó tőrdöfés 2004. december 5-én következett be. "Méltó" befejezése volt ez annak a több évtizedes politikai terrornak, amivel 1945, majd 1956 után néppé degradálta a magyar nemzetet.
A módszer lényege: lepusztítani, hogy aztán kipusztuljon önmagától... Ez a modern genocídium lényege! Ehhez nincs szükség harci fegyverekre, következésképpen, nemzetközi bíróságokon sem kell elszámolni a népirtás bűntettével senkinek!!!
Hogyan lehetett elérni, hogy Európa legnagyszerűbb nemzete kipusztulóban legyen?
Például úgy, hogy évtizedek óta megnehezítik az otthonhoz jutás, a családalapítás feltételeit.
Ezzel el lehetett érni, hogy ne tudja sem minőségileg, sem mennyiségileg reprodukálni önmagát.
Néhány információ a "minőségi" reprodukció esetleges körülményeiről
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy
orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: "...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarok kialakulásának is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy a "technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Lázár Imre japán példát említve beszámolt arról, hogy ott elterjedt az a szokás, hogy az újszülöttet a szülés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között. (Valamint, annak a gazdasági fejlődésnek is, ami a riksakulik országából, a legfejlettebb technikai fejlettségűvé váló ország lett 60 év alatt.)
De, nemcsak Japánban, hanem általában a polgári társadalmakban azt sem tartják luxusnak, hogy diplomás nő, ha anya lesz, akkor "csak" gyermekei nevelésének éljen. Legalább is, míg a gyermekek kicsik és igénylik a jelenlétet. Mert a neveléshez elsősorban testi-lelki JELENLÉT szükségeltetik.
Ezekben az országokban, főleg Japánban - azt is megfigyelték, hogy a pedagógus a társadalmi hierarchia csúcsán található, anyagi- és erkölcsi megbecsülésben; megelőzve az összes értelmiségit. Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott: "Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert."
Persze, nem kell időben és térben ennyire visszalépni, legfeljebb "csak" 281 évet, ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni. Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív levelinek egyikében (LXII) írta, hogy: "...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni".
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problémáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Pillanatnyilag abban látom a magyarországi problémát, hogy ennek - társadalmi berendezkedésünket tekintve - sem mennyiségi, sem minőségi feltételei nincsenek megteremtve. (Kivéve, az 1998-tól kezdődő négy évet, amikor is a polgári kormányzásnak köszönhetően a család "intézményét" célzó rendelkezések kerültek előtérbe.)
Mi a helyzet napjainkban?
Példaképpen kövessük nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova "haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a "fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. "vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben "kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak BÉRLAKÁSOK, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, "öröklakás"-vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba "vették" (ellenérték nélkül kisajátították) és kiutalták... Elfogyva a kiutalandó lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél.
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol "otthon lehetünk benne..."!
Folytatva az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével. Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta "Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az EGYHÁZ is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
A másik genocídiális módszer a gyermeknevelés kultuszának elsorvasztása azzal, hogy a pártállam "átvállalta" 1945 után a gyermeknevelést.
Csakhogy az a szocialista iparvárosokban és a fővárosban működő 3 műszakban üzemelő gyári bölcsődékben és óvodákban a spártai katonaállam mintájára valósult meg. Az állam, mint jövendő termelőeszközt, tulajdonának tekintette a gyermeket!
Miközben, nagyszerű pedagógiai kísérletek folytak a család- nevelésben betöltött szerepének hangsúlyozásával! Miközben a gyermekintézményekben hangoztatott jelszó volt a jó szülő-iskola kapcsolat kialakítása! Ezek, azonban csak szólamok maradtak ezeken a helyeken!
Majd a rendszerváltozáskor ismét napirendre került a kérdés: ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást,
az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Ha, pedig a szoc.-liberális HATALOM képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint a sterilizálás "lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól - bizonyítva, azon törekvését, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát - akkor ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN!
Ami ellen - már-csak önvédelemből is - minden létező eszközzel fel kell lépni!!!
Bp.2006.május 30. (Bóna Mária Ilona) http://furaila.blog.xfree.hu
Ui: Tegnap, 2006-10-10-én megjelent hír szerint: a "költségvetés hatalmas hiánya miatt a Gyurcsány-kormány tovább szorítana az adóprésen". Méghozzá, meg akarja azok tömegét adóztatni, akik kínkeservesen elérték, hogy lakjanak valahol. Vagyis, INGATLANADÓval is akarja a keservesen elért LAKHATÁSUNKAT SUJTANI!!!
Bp. 2006-10-11. BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-09 03:57:43, szombat
|
| |
| |
Münchenből:
JÓZSEF ATTILA LELKI ÖSSZEOMLÁSA
A müncheni Széchenyi Kör szeretettel várt és fogadott minden kedves érdeklődőt a legutóbbi rendezvényére, melyre 2008. július 18-án, pénteken került sor 19.30-kor.
Az előadó: Prof. Dr. Udvardi József volt Nizzából, aki József Attila lelki összeomlása címmel tartott előadást.
Az előadó 1927-ben született Szombathelyen. Kitűnő érettségijét követően öt éven át teológiát tanult és belépett a Ciszterci-rendbe. A rend erőszakos feloszlatása után gyógypedagógiai tanulmányokat végzett, majd néhány esztendei pécsi pedagógiai munkásságának az 1956-os forradalom és Nyugatra történő menekülése vetett véget. A Fribourgi Egyetem pszichológiai karának elvégzése után Dél-franciaországi intézeteknél dolgozott. 1968-tól, 24 éven át a Nizzai Egyetemen tanított.
Szakterületéről, valamint a magyar irodalomról számtalan tanulmánya látott napvilágot különböző francia lapokban, ill. a magyarországi Lyukasóra-ban.
Egyik pesti látogatásakor átvette volt tanárától, Illyés Gyulánétól (Flóra) az ún. Rorschach-teszt hagyatékot, mely alapjául szolgált József Attila utolsó életévének lélektani elemzéséhez. Az est folyamán Udvardi professzor nem csak érteni, de újra s újra szeretni is tanította a jelenlévőknek József Attilát.
Az est kissé professzoros, precíz modorban zajlott, élénk vitával, közel 2 órán át. Nem volt dehonesztáló, de a költő géniusza mellett lelki-, ideg-, s olykor zavarodott világát is aláhúzta a Flórától kapott tesztek alapján. A zsenialitásába vetett hitünk inkább erősödött, amit az előadás végén elhangzott gyönyörű vers ( József Attila Istenem című verse ) is tanúsított.
Felvidéket is köszöntve, szeretö üdvözlettel, Kucsera János Münchenből
Balázs Emese
A kultúráért Gömörben és Gömörön túl Polgári Társulás
emese.b@freemail.hu
*****
Rimaszombati Polgár Info / Felvidéki Polgár Info
delfelvidek@polgarinfo.hu
ptszszt@gmail.com, prezident.hz@gmail.com, ptszszt.elnok@gmail.com
http://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&s id=10624&mode=nested&order=0&thold=0
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 133
- e Hét: 410
- e Hónap: 9014
- e Év: 44955
|
|
|
Offline
