|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 23:58:56, csütörtök
|
| |
| |
Paraszt bácsi bemegy a városba, ami baromi messze van! Vesz egy bikát, de már késő van, úgyhogy úgy gondolja, kivesz egy szobát a panzióban. De sajnos a panzióban nincs üres szoba. Azt tanácsolják neki, hogy menjen el egy kuplerájba, ott biztos kap szobát! Ember talál egyet, és kivesz egy szobát egy nővel. A bikát is felviszi a szobába, mert nem akarja, hogy valaki ellopja. Eljön a sötét éjszaka, elkezdődnek a nyögések. Egyre vadabbak. Ez így megy egész reggelig. Reggel aztán a Madame odamegy a prostihoz aki a papával volt. - Mondd, mi volt az a nagy hancurozás az éjjel? Ilyen jól ment a papának? - A fenét! Az öreg az első menet közepén kidőlt, de az a viking... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 23:49:52, csütörtök
|
| |
| |
Kolozsvár felszabadult
2008. szeptember 11. 09:09
HunHír.Hu
68 évvel ezelőtt, 1940. szeptember 11-én vonultak be a Magyar Királyi Honvédség katonái Kolozsvárra, felszabadítva ezáltal Erdély fővárosát a román megszállás és elnyomás alól (II. bécsi döntés).
Örök dicsőség övezze hős honvédeink emlékét! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 23:48:48, csütörtök
|
| |
| |
A válság feloldása
A felelős politikai elemző előtt nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magyarországi belpolitikai válság egyetlen kiútja egy azonnali, előre hozott választás lehet csak. A hivatalos politikum ezt a megoldást szeretné minél távolabbra kitolni, hiszen a (nem csak hazai) általános politikai, társadalmi válság gyökere elsősorban pénzügyi (és gazdasági) okokra vezethető vissza. Az eladósodott költségvetés, önkormányzatok, hazai közép- és kisvállalkozások legrémisztőbb felismerése az, amikor már nem tudnak kibújni a stagnáló belső gazdaság és a növekvő, kezelhetetlen infláció okozta pénzügyi csőd következményei alól. Magyarországon ez azzal a veszéllyel is párosul, hogy egy államválság maga alá temetheti az 1989-es kerekasztal-tárgyalások során kialakított és kialakult, 18 éve hatalmon levő (kormányzati váltógazdálkodást folytató) politikai elitet is. Egy ennyire képlékeny, bizonytalan pénzügyi-gazdasági kilátásokra alapozott ellenzéki politikai győzelem (kormányalakítás lehetősége) magában hordozza a csúfos bukás lehetőségét is, amennyiben a kormányzásra készülő ellenzék nem szakít gyökeresen a Valutaalap-konform gazdaság- és pénzügypolitikával.
Vízválasztó népszavazás lett a március 9-i. Ahogyan a szavazásra jogosultak nagyarányú részvétele meglepte a kormánypártokat, a részvétel nagysága meglepte az ellenzéki parlamenti pártokat is. (Az MDF vezetése pedig egyenesen összezavarodott.) A legnagyobb ellenzéki pártformáció, a Fidesz?KDNP-szövetség taktikai szempontból időhátrányba került. Nem véletlenül. Azt vélelmezhették, hogy a népszavazás ? a korábbiakhoz hasonlóan ? egyfajta pártszimpátia-referendum lesz majd csak (lényegesen kevesen mennek el szavazni, és legalább relatíve nagyobb arányú lesz az ?igen", mint a ?nem" szavazatok száma), amelyre lehet majd hivatkozni, s az ?igen" szavazatokra hivatkozva támadható lesz a kormánypárt (retorikailag) parlamenten belül s kívül egyaránt. Ezzel a taktikával felmutatható az ellenzékben levő pártok ?ellenzékisége" és a kormánypártok kormányzási elégtelensége, ugyanakkor kibekkelhető lesz a négyéves ciklus is. A helyzet rosszabbodása pedig nem csak az általános képviselő- és önkormányzati, hanem az EU-parlamenti választások egyidejűségével elhozhatnak egy meggyőző ellenzéki választási fölényt. És közben pragmatikusan a ?közvélemény" mindenkori anyagi-érzelmi visszajelzéseinek megfelelően szintén kialakítható lesz ?egy a néppel és a népért eladható" választási program. Azonban, ahogyan már korábban is jeleztem, az egyre romló nemzetközi gazdasági és pénzügyi környezet Magyarországra is begyűröződő hatásai (energia- és élelmiszerár-infláció, gazdasági hanyatlás, munkahely elvesztésétől való félelem) lassan a magyar lakosság egyre nagyobb részét érinti közvetlenül, ami fokozottabb nyomás alatt tartja az ellenzéki pártok képviselőit az azonnali cselekvésre. Véleményem szerint, a növekvő létbizonytalanság és az árinfláció (általános drágulás) leginkább az, ami az aktív foglalkoztatottak, és a kis-közepes nyugdíjjal rendelkező választótömegek Fidesz?KDNP-szövetség szimpátiaindexét már-már egy elsöprő országgyűlési választási győzelemre változtathatja (?ha ma lennének a választások"). Tegyük hozzá azonnal joggal, hogy a társadalom erkölcsi-cselekvési elvárásának ingerküszöbje nagyon magasra lett helyezve a Fidesz?KDNP-szövetséggel szemben. Most kezd hatni (bumerángként) az ellenzéknek az elmúlt évek PR-retorikájába csomagolt politikai támadássorozata. Amely ? különösen az őszödi beszéd, majd az azt követő szeptember 17. és október 23. között lejátszódó események tudatában, Morvay Krisztináék, a Magyar Gárda színre lépésével együtt ? immár a felgyülemlett gazdasági/pénzügyi problémahalmazzal egyetemben morális hatékonysággal rombolta szét a hazugságözönre épülő Gyurcsány-féle SZDSZ?MSZP-kormány, s tovább rombolja a kisebbségi kormányzásra berendezkedett gyurcsányi kormányzás lehetőségeit a romló belgazdasági viszonyok ismeretében. Bumeránghatást említettem, nem véletlenül. Ugyanis a lakosság jelentős részénél most kezd igazán regisztrálódni, hogy a Fidesz?KDNP által állandóan hangoztatott Gyurcsány?Kóka magyar gazdasági ?pannon tigris" légbuborék tényleg egy légbuborék, aminek egyenes következménye az életszínvonal drámai zuhanása. (Ismétlem: emelkedő energia- és élelmiszerárak, növekvő munkanélküliség, romló lét- és életbiztonsági feltételek.) Vagyis a lakosság egyre jelentősebb része tekint a Fidesz?KDNP-pártszövetségre úgy, hogy ők képesek lesznek (hiszen ezt állítják) a megfelelő gazdaság- és egyéb politikával ?rövid" időn belül megfordítani a teljes társadalmi káosz és széthullás felé menetelő országot. Az említett bumeránghatás pontosan ennek a felfokozott (és jogos) várakozásnak következménye, hiszen a Fidesz?KDNP ?megmondó emberei" a 2002-es, majd a 2006-os választások, de leginkább az őszödi beszéd és szeptember 17. és október 23. után erősítették fel jelentősen kormányellenes retorikájukat. A kormányellenes retorika most kezd igazán önálló életet élni, amit már nem lehet tömeggyűlések összehívásával (indulati és érzelmi gőzkieresztés) vagy annak oszlatásával (félelemkeltés) kordában tartani, mint korábban. Szanyi Tibor, Tóbiás József MSZP-frakción belüli kezdeményezései jól mutatják azt a veszélyérzet-felismerést (?gyurcsányi úton" biztos az óriási bukás lehetősége), ami fenyegeti az MSZP-s legális és háttér hatalmi formációkat. Az SZDSZ-en belül kirobbant elnökválasztás körüli csalássorozat napvilágra kerülése szintén a legális hatalomból kibukás veszélyét próbálja egy új, Kóka-mentesített elnökség felmutatásával valamilyen szinten elodázni, ami gyakorlatilag azon állami közpénzek csapjainak elzárását eredményezi, melyek éltetik az SZDSZ háttértámogatóinak pénzügyi, gazdasági, médiabefolyását. S az SZDSZ számára a média birtoklása a legfontosabb. (Nincs már Tom Lantos, aki eligazgatná a személyi ügyeket, s követhető irányt mutathatna.) Az SZDSZ-esített MSZP-s gyurcsányisták (és az SZDSZ) hatalmi bázisát nem a parlamenti ellenzék, sőt még az egyre nyíltabb társadalmi elégedetlenség sem veszélyezteti jobban, mint annak a gazdaságpolitikának bukása, amit a brit Tony Blair-féle ?harmadik utas" újbaloldali politikának szoktak nevezni. Ami azért lényegében nem más, mint a volt brit miniszterelnök asszony, Margaret Thatcher neoliberális gazdaságpolitikájának kivörösített folytatása. Ezt a brit gazdaságpolitikai modellt vezették be és alkalmazták, alkalmazzák Magyarországon az elmúlt 18 évben, mint az egyetlen, követhető gazdaságpolitikai modellt. S aminek eredményeképpen megteremtődhetett a feltétele egy tomboló liberális diktatúrának, amely révén az állam romokban hever, úgyszólván már csak az APEH, a titkosszolgálat és a rohamrendőrség működik.[ii] Tőkehiányra azonban nem szabadna panaszkodnunk. Simon Perez izraeli miniszterelnök látnoki elszólását követően sem csökken az izraeli tőke magyarországi behatolásának sebessége. Magyarország a régió legnagyobb izraeli tőkeimportőre, állapították meg a magyar?izraeli kormányközi bizottság első ülésén május 20-án, kedden. Ami évente 200-300 millió USA dollárt tesz ki, és elsősorban az ingatlanpiac, ipar, infrastruktúra, K+F szektor, Privat Public Project (PPP)-programokba áramlik.[iii] Az izraeli tőkével nem lenne semmi baj, ha Magyarországon létezne egy erős nemzeti tőkével rendelkező tulajdonosi réteg, mely inkorpolálná (magába foglalná) azt, ugyanakkor megvédené a sajátos magyar nemzeti tulajdonosi érdekeket. Azonban ennek híján az izraeli tőke ? képviselve saját, meghatározott profit és egyéb érdekeit ? lényegében Magyarország érdekmeghatározó birtokosává kezd válni. A tulajdonosi/birtokosi érdekeltség a tulajdonos saját szemléletéhez, habitusához, kultúrájához akarja formálni ? rosszabb esetben kényszeríteni ? környezetét, gondolkodásvilágát, hogy megszokottá váljanak birtokosságból származó jogai. Nem beszélve az alapvető nemzetbiztonsági érdekekről, amik eleve magyarságközpontúak (kellenének, hogy legyenek), s melyek ellentétben állnak a külföldi ráhatásokkal. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ez a tőke milyen politikai formációt támogat, közvetve is belpolitikai tényezővé lépve elő. Sőt, ezen a gondolaton tovább lépve, vajon a fentiekben említett, az izraeli tőke nagyarányú magyarországi ingatlanpiaci befektetéseinek milyen köze lehet annak, amit az al-Ahram, egyiptomi félhivatalos kormánypárti lap vélelmez: ?A világ zsidósága pedig már az izraeli életet fenyegetőbbnek kezdi tekinteni, mint az antiszemitizmust világszerte. Egyre több izraeli szerez európai útlevelet, hogy adott pillanatban menekülhessen. Mi ez, ha nem a vég kezdete a zsidó állam számára?"[iv] Függetlenül attól, hogy Izraelben a magyar származású zsidóság létszáma több százezerre tehető, átmeneti vagy végleges befogadásuk súlyos társadalmi konfliktusokkal járhat együtt. Érdekes időzítésként fogható fel (az SZDSZ-szel erőteljesen szimpatizáló) Geszti Péter által, az USA-ból adaptált AD Council mintájára, a Médiaunió a Társadalmi Tudatformálásért közhasznú alapítvány létrehozása. Az alapítványhoz eddig 200 médiumot működtető húsz médiavállalkozás jelentette be csatlakozását. Céljai között megtalálható, hogy ?a problémákat és megoldási lehetőségeiket is tudatosítsa az emberekben, így valódi mérhető változásokat érjen el". Kuratóriumi tagok: elnök, dr. Schmidt Mária; tagok: Hankiss Elemér, Kepes András, Novák Péter és Rudolf Péter.[v] Ennél a pontnál kell kijelentenünk, hogy egy ilyen típusú, koncentrált médiaunió óriási szellemi ráhatással képes a lakosság gondolkodását irányítani. Mintha a Kádár-korszak Aczél György-i hármas ?T" (tiltott, tűrt, támogatott) kultúrpolitikájának körvonalai kezdenének ismét kirajzolódni. Nem beszélve arról, hogy valószínűsíthető, az előre hozott választások a közgazdasági viszonyok romlása következtében éles, a verbalitáson túlmutató politikai küzdelmet hozhatnak. S nem szabadna azt sem elfelejtenünk, hogy az új kormányalakítás tétje nem csak egy, a nemzeti, társadalmi érdekeket végre figyelembe vevő kormányzás, hanem egy olyan kormányzási metodika, melyben a politika felülkerekedve a gazdasági és a pénzügyi profitracionalizálási érdekeken, a társadalom érdekeit helyezi elsősorban előtérbe. Vagyis a politikának vissza kellene vennie azokat a hatalmi eszközöket, melyeket a 18 éve tartó neo-ultraliberális pénzügyi/gazdasági érdekcsoportok ?magánosítottak". Vagy másképpen, a politikának az állam társadalomirányító és szervező szerepkörét kellene visszavenni a ?szabad piactól", és erőteljes korlátok közé kellene szorítania a tőke spekulatív működését. (Természetesen nem lesz mindegy, hogy az egy szellemi központból levezényelt ?megoldásilehetőség-javaslatok" milyen megoldási lehetőségeket támogatnak majd.)
A ?főáramlatú" közgazdászok között kibontakozó adóreform körüli vita lényegében még mindig a Valutaalap-konform közgazdasági alaptéziseken belül mozog. Vagyis a gazdaság tőketulajdonos szereplőinek jövedelemnöveléséről az állam társadalomszervező (a szociális kiadások, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjellátás stb. biztosítása) és a munkajövedelemből élők (alacsony bérköltség, vállalati nem bérköltség jellegű kiadások csökkentése) rovására. Aminek következtében a tőketulajdonosi többletjövedelmek befektetésre kerülnek majd a gazdaságba, s elindulhat egy olyan gazdasági növekedés, amely 10 éven belül 1 millió új munkahelyet képes teremteni. Németh György közgazdász-szociológus plasztikusabban ír erről: ?A gazdasági növekedés hasznából elsősorban a tőkének kell részesednie, míg a munkavállalói jövedelmeket ?piackonform? adminisztratív eszközökkel vissza kell nyesni. (Ami más, mint adócsökkentés örve alatti jövedelemátcsoportosítás a tőketulajdonosok javára.)"[vi] A gazdasági növekedés feltétele ? hangzik áthallásos alapon ? a gazdaság tőketulajdonosai javára végrehajtott jövedelem-átcsoportosítás. Azonban egy általános nemzetközi inflációnövekedés (általános nyersanyag- és energiadrágulás) trendje közben nagyon nehéz egy olyan gazdaságpolitikai fordulatot végrehajtani, amely szembe megy a nemzetközi kamatpolitikai trenddel. (A gazdaság beindításához sok és olcsó pénz kell.) ?Az infláció megugrását tartják a következő hónapok legnagyobb kihívásának az elmúlt időszakban még a kamatcsökkentés-párti központi jegybankok, így az amerikai, a kanadai és a brit jegybank is? Így egyre elfogadottabbá vált az a felfogás, miszerint lassítani kell a gazdaságot, hogy kordában lehessen tartani az inflációt".[vii] S az a felvevőpiac, amelyre a feltételezett növekedésnek induló magyar gazdaság exportálni lenne képes, elkezd zsugorodni. Egyébként is, a magyar gazdaság kiszolgáltatott a nemzetközi tőkének, a termelőeszközök mintegy 2/3-a külföldi kézben van, s a képződő nyereség visszaforgatása mindössze 30%-os. Repkednek az óriási összegek, melyek szükségesek lennének a magyar gazdaság beindításához. Simon András MNB-elnök mintegy 2600 milliárd forintról, Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere 1000 milliárd forintról, Dávid Ibolya ? meglovagolva az adócsökkentési verbális konjunktúrát ? szintén 1000 milliárd forintról beszél. Ami az adóreform ürügyén átcsoportosításra kellene, hogy kerüljön a ?piackonform" vállalkozói szférához. Természetesen a pénzügyi szféra közvetítésével, amely egyébként is külföldi tulajdonban van.
Az ország előre hozott választásokat akar. Munkahelyeket, megközelítően nyugati bérezéssel, életszínvonallal. Kiszámítható lét, élet- és vagyonbiztonsággal. Visszanacionalizált (nem visszaállamosított) közszolgálati ágazatokkal (víz-csatorna, egységes energetikai hálózatokat, a köztes lánckereskedelem kiiktatását, megbízható országos és városi tömegközlekedést stb.) ésszerűen működő közigazgatást, vidéken megélhetési lehetőségeket, a kialakuló nagybirtokrendszer helyett termelő-értékesítő-fogyasztói szövetkezeteket. Értékálló pénzt. Sorolni lehetne még, milyen elvárások fogalmazódhatnak meg egy Fidesz-kormánnyal szemben. Mely ha kialakítja a megfelelő párbeszédet a társadalommal, akár három cikluson is kormányon maradhat.
Mielőtt elsodorna bennünket képzeletünk a realitások talajáról, jegyezzünk meg valamit. Bármilyen mélyreható gazdaságpolitika kivitelezése nem valósítható meg közvetlen szomszédainkkal való együttműködés nélkül. Merjünk Kárpát-medenceiek lenni az Európai Unión belül. S merjük kinyújtani a kezünket észak felé, a Kárpátokon túlra, s érezzük, hogy a lengyelek Katynja egyben a miénk is.
Egy erős belgazdasági és költségvetési bevételen nyugvó állam társadalma képes bármilyen világpolitikai megrázkódtatást túlélni. S nekünk, magyaroknak most erre van igazán a legnagyobb szükségünk. Nehéz küzdelem áll még előttünk, de úgy vélem, megéri.
Csontos Gábor
MN, 2008. 05. 22. Vélemény, ?Nyílt levél Kőszeg Ferenchez", 6. o.
[ii] uo.
[iii] MN, 2008. 05. 21. Gazdaság. ?Hozzánk áramlik a legtöbb izraeli tőke", 11. o.
[iv] MN, 2008. 05. 24. Külföld, Napi sajtószemle (összeállította: Lovas István), 9. o.
[v] 2008. 05. 27. Metro, Művelődés. ?Felelősségvállalás a társadalomért", 8. o.
[vi] 2008. 05. 24. Vitafórum. Németh György közgazdász-szociológus: ?Vitairat az adóreform részleteiről", ?Tévúton jár, aki adócsökkentő reformtól várja gazdasági bajaink orvoslását. A politika feladata és lehetősége", 6. o.
[vii] Világgazdaság, 2008. 05. 19. ?Inflációs félelmek világszerte", címoldal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 22:54:25, csütörtök
|
| |
| |
El kell menni, nincs mese
"A fiatal szakorvosnő megelégelte a hazai egészségügyi viszonyokat, és külföldre megy dolgozni. A doktornő tízszeres fizetésért szerződött Angliába, de hogyan történik az állásváltoztatás? Bemutatjuk a távozó orvost, aki heti sorozatot ír majd a zónában külföldi élményeiről.
,,A magyar egészségügyet legtöbben nem elhagyják, hanem »menekülnek«. Vannak, akik azt mondják, hogy kizárólagosan anyagi természetű a motivációjuk, de legtöbbjük a rossz munkahelykultúra elől menekül."
Az idézet egy magyar szakembertől való, aki orvosokat közvetít Angliába. Most következzen egy történet egy orvosról, aki az idén döntött úgy, hogy feladja itthon, és megpróbálja máshol.
Fiatal magyar orvos, elvégezte az egyetemet, keményen tanult, szakvizsgát tett, elment dolgozni egy kórházba, a belosztályra. Kollégái szerették, éveket dolgozott ott, aztán a tavasszal, 31 évesen kezdett fogyni az energiája, a hite, a lelkesedése. Havi 115 ezer forintot vitt haza, na meg egy kis hálapénzt: úgy 15-20 ezret kapott az osztályon a betegektől. Nyaralás, síelés elmaradoztak, szüleitől kapott garzonlakását alig tudta fenntartani, elkeseredése csak nőtt. Úgy érezte, csak vegetál ebből a pénzből. És nemcsak a fizetésről van szó, legalább annyira a munkakörülményekről.
Eljött a nap, április volt, ült a számítógép előtt, és beütötte a keresőbe: orvosi munka Angliában. Rengeteg találat volt, ő pedig elkezdett olvasni, és hamar tett lett a hónapok óta érlelődő szándékból: elhagyja Magyarországot."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 22:19:50, csütörtök
|
| |
| |
Nem tarthatott megemlékezést a Jobbik a monoki Kossuth szobornál
http://barikad.hu/forward/emailref/17999
Nem tarthatott megemlékezést a Jobbik a monoki Kossuth szobornál
2008-09-10 08:27 barikád.hu
Kossuth szobor
Kossuth szobor
2008. szeptember 12-én a Jobbik és a Magyar Gárda koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott volna Kossuth Lajos születésének közelgő évfordulója alkalmából. Azonban olyan váratlan esemény szólt közbe, amire talán senki nem számított volna.
Mivel a Jobbik szándékosan nem akarta politikai síkra terelni a rendezvényt, ezért koszorúzást és megemlékezést jelentett be. A rendezvény idejére, amely nem tartott volna tovább háromnegyed óránál, félpályás útlezárást kért a Jobbik Monokon a Kossuth szobor elé. Azonban nem politikai indíttatású rendezvényről lévén szó, a helyileg illetékes önkormányzat engedélye is szükséges volt ahhoz, hogy az engedélyeket a Jobbik megkapja. Itt azonban előre nem várt dolog történt. Szepessy Zsolt polgármester nem adta áldását, hogy a Jobbik önállóan megemlékezzen Kossuth Lajosról. Ha ez olyan településen történik, ahol erős a szocialista érdekeltség, ott nyílván magyarázat sem kell, hogy a Jobbikot és a Magyar Gárdát miért próbálják sok településről kirekeszteni.
Az ismert okokat kár most elemezni, mindenki tudja. Monok esetében, azonban (nyílván érthető okokból) nem ezt várta volna sem a Gárda, sem pedig a Jobbik. A Jobbik és a Magyar Gárda helyi vezetősége úgy döntött, hogy szeptember 12-én nem lesz megemlékezés Monokon. Szepessy Zsoltnak nyilván meglesz erre a megfelelő magyarázata. Az igazság azonban sokkal mélyebb gyökerű, mint azt sokan sejtenék...
barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 22:10:51, csütörtök
|
| |
| |
Bogár László: Az "egypártibb" diktatúra
2008-09-11 06:28:22
Kicsit furcsa szójátékkal élve, az egypártrendszer évtizedekig ragaszkodott ahhoz a hiedelemhez, hogy ő "egypárt", noha nagyon is "többpárt" volt, a rendszerváltás többpártrendszere meg görcsösen ragaszkodik ahhoz a tévképzethez, hogy "többpárt", noha nagyon is egypárt. Vagy most már pontosabb, ha úgy fogalmazunk: Magyarországon befejeződött az egy(százalékos)pártrendszer kialakulása.
Arra most itt nincs tér, hogy részletesen kifejtsük, miért is volt valójában többpártrendszer az a valami, ami önmagát rejtélyes okból "szocializmusnak" nevezte. Elég azonban talán arra utalni, a hetvenes-nyolcvanas évek során egyre világosabbá vált, hogy a Pozsgay vezette népnemzeti MSZMP és az Aczél György vezette birodalmi kollaboráns globalista MSZMP nemcsak hogy nem voltak "egypárt", de "harcaik" során valójában már világosabban jelenítették meg az alapvető létalternatívákat, mint ahogy azt a rendszerváltás rendszerének nevezett lehangoló káosz teszi. Ne szépítsük tehát, a magyar társadalom politizációs szerkezetének színvonala legalább húsz éve folyamatosan süllyedőben van, és minél később merünk ezzel szembenézni, annál kevesebb esélyünk marad a túlélésre.
A két létalternatíva közti verseny azért zajlott, hogy az MSZMP-be zárt "belső" pártokként melyikük tudja hamarabb és eredményesebben megszervezni azt a "külső" pártját, amelyet a "hivatalos" rendszerváltás, tehát a kapitalizmus nyílt bevezetése után sikerrel indíthat a már "szabad" választásokon. Ez Pozsgay belső pártja esetében az MDF, Aczél belső pártjának pedig az SZDSZ volt. Sajnos azonban Pozsgay belső pártját Horn Gyula, "külső" pártját (a "lakiteleki" MDF-et) Antall József sikeresen "eszdéeszesítette", így a rendszerváltás hazug paktumokra épülő rendszere már indulása pillanatától "egypártibb" rendszer lett, mint az előző volt, hiszen a nép-nemzeti alternatívát megjelenítő erőket igen rövid időn belül kiszorították minden alakzatból, nevetség tárgyává tett, megbélyegzett páriaként vegetálnak azóta is a politikai "peremeken".
Történetünk "ismeretlen főszereplője" azonban az az alakzat, amely önmagát SZDSZ-ként nevezi meg - vegyük tehát kicsit közelebbről szemügyre azt a nem csekély teljesítményt, amelynek során ez a komplexum egyszázalékos "tömegbázissal" is képes ellentmondást nem tűrő politikai diktatúrát gyakorolni, és ezt ráadásul demokráciaként elfogadtatva kül- és belföldön egyaránt. Amit először is rögzíteni kell: a rendszerváltás politizációs alakzatai csak látszólag pártok. A precíz megnevezésük inkább a "politikaipari holding" lenne, vagyis olyan üzleti vállalkozásokról van szó, amelyek uralmi szolgáltatásokat nyújtanak a mindenkori, minket függésben tartó (és persze kifosztó) birodalomnak. Magyarán szólva birodalmi kollaboránsként kulturáltan megszervezik a kifosztást, és igyekeznek azt a "lokalitás" kifosztott népének "szabadság és jólét" gyanánt elfogadtatni. S mivel évszázadok óta birodalmi függésben élünk, a kollaborációban meglehetős rutin alakult ki, így a kontinuitás megszervezése aligha lehetett gond 1990 után.
Mindegyik politikai párt kollaboráns tehát valamilyen mértékben, egy kivételével, és ez éppen "hősünk", az SZDSZ. Ez a "párt" nem lehet kollaboráns, merthogy ő maga a "laboráns". Az SZDSZ a globális birodalom "katonai elnyomó erejének" közvetlen betüremkedése a magyar politizációs térbe. Szerepét talán ahhoz a konstrukcióhoz lehetne hasonlítani, amely 1945 és 1958 között állott fenn a közvetlen katonai megszállás alatt álló Magyarországon. 1958-ig ugyanis minden fontosabb állami vezető mellett, legyen az megyei tanácselnök vagy miniszter, ült egy szovjet tiszt, aki bármibe betekinthetett, és bármilyen döntés végrehajtását megakadályozhatta. Kádár Jánosnak 1958-ban sikerült elérnie, hogy a birodalmi ellenőrzésnek legalább ezt a legmegalázóbb elemét kiiktassák az uralmi rendszerből. Ami a rendszerváltás rendszerét illeti, egyelőre még távoli ábránd tehát, hogy szuverenitásunkat legalább az 1958-as szintre emeljük.
Az egypártrendszerünket diktálói szerepkörben uraló birodalmi erő ugyanis jelenleg éppen jó úton van afelé, hogy a maga egy százalékával is virtuóz módon határozza meg Magyarország társadalmi, gazdasági és politikai jövőjét. 1994 óta egy MSZP nevű politikaipari holdingot használt "gazdaállatként" a Magyarország nevű lokalitás eredményes kifosztására. S bár a gazdaállat rendszeresen felhorgadó engedetlenségeit eddig mindig rutinosan kezelni tudta, a gépezet egy ideje akadozni látszik. Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a gazdaállatot alkotó uralmi szereplők először szembesülnek politikai megsemmisülésük közvetlen perspektívájával, ezért egyre inkább vonakodnak a "laboráns" parazita diktátumainak végrehajtásától. A következő hetek forgatókönyveiből kiderül, hogy képesek-e még megszervezni az ellenállást, vagy újra az egyszázalékos pártrendszer logikája győzedelmeskedik. Az SZDSZ lokalitáskifosztást megszervező tevékenységét a jelek szerint átmenetileg most már kikerülhetetlenül egy ún. "szakértői kormány" veszi át. A "szakértés" mitológiájáról már nemrégiben írtam, így most röviden csak annyit, hogy a "szakértő" jelző önmagában semmit nem árul el a lényegről, anélkül, hogy ismernénk azt az értékbázist, amelyre a szakértelem épül. Nem lehet semmi kétségünk azonban efelől, hogyha tudjuk, a "szakértő" az uralkodó diskurzusban valójában az ultraliberális ortodoxia szinonimája, amely "független", ezért erkölcsileg eleve felmentve érzi magát politikai stratégiája pusztító következményeitől.
A legkényesebb kérdés azonban az, hogy mi történik akkor, ha az MSZP nevű holding semmilyen áron nem hajlandó tovább vállalni a gazdaállat most már számára végzetes szerepét. Ebben az esetben ugyanis logikai alapon csak a Fidesz nevű holding jöhet szóba. Az előjelek elég vészjóslóak. Fodor Gábor igen magas elfogadottsága a Fidesz-szimpatizánsok körében, egyes Fidesz-vezetők gyanúsan liberális megnyilatkozásai és a "Gyurcsány a hibás" kampány - mindez nem túl sok jót ígér.
Ez utóbbival "mindössze" annyi a baj, hogy kb. olyan logikát követ, mintha a bűn elkövetésére szolgáló fegyvert kellene elítélnie a bíróságnak, hiszen ő a "hibás". Így aztán sikerül elterelni a figyelmet a "fegyvert" tartó kéz tulajdonosáról (az SZDSZ-ről!) és az elkövető globális megbízóiról. Ennél nagyobb szolgálatot pedig nem is tehetnénk nekik. Csak remélhetjük, hogy maradt elég józanság a magyar társadalomban, hogy kihasználva a kínálkozó alkalmat, elkezdje a "demokrácia" fedőnéven emlegetett birodalmi diktatúra felszámolását.
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 22:02:29, csütörtök
|
| |
| |
Orbán Viktor rendreutasította a Magyar Nemzetet?
2008-09-08
Elfogadhatatlan, hogy egyesek megpróbálják hitelteleníteni a fideszes politikusokat - a Népszabadság információi szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök a vasárnapi polgári pikniken így utasította rendre a Magyar Nemzetet.
A napilap hétfői számában megjelent cikk ismertetése szerint Orbán Viktor ezzel arra reagált, hogy a Magyar Nemzet múlt csütörtöki, Gáz című vezércikkében nekirontott az atlantista fideszes külpolitikusoknak.
A Fidesz elnöke az "orosz kérdés" kapcsán a pikniken azt közölte: nem az a lényeg, hogy Magyarországon ki a nagyobb nyugat- vagy oroszbarát, hanem az, hogy ki a leginkább magyarbarát, mert a nemzeti érdek mindennél fontosabb. Szerinte fontos az orosz energia Magyarország számára, de először olyan energiavezetéket kell kiépíteni, amely nem Oroszországból jön - ismerteti a Népszabadság.
_________________________________________________________
Orbán Viktor a polgári pikniken
Orbán Viktor szerint hiába lesz a politikában ősszel "nagy csetepaté", pártjának nyugodtan kell várnia, erőt és egységet kell demonstrálnia - írta a hétfői Népszabadság, a vasárnap Kötcsén tartott polgári pikniken elhangzottakról beszámolva.
A Magyar Nemzet cikke is arról számol be, hogy információik szerint a tanácskozáson Orbán Viktor közölte: az ősz a kiélezett konfliktusokról, az MSZP politikai túlélésért vívott küzdelmeiről szól majd.
A Magyar Hírlap szerint azt is mondta a pártelnök, hogy a Fidesznek ki kell maradnia az "adok-kapokból".
A cikk kiemeli: Orbán Viktor a rendezvényen többször is hangsúlyozta, hogy a Fidesz célja hárommillió támogató megnyerése a választásokon.
Pártja programjával kapcsolatban azt mondta, hogy három nagy témakörre kell fókuszálniuk. Ilyen a közbiztonság, közrend helyreállítása, a gazdasági növekedés, a demokráciacsomag (kisebb parlament, kampány- és pártfinanszírozás) és az államigazgatás - ismerteti a Magyar Hírlap.
Forrás: MTI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 21:59:32, csütörtök
|
| |
| |
A szocialisták elkezdték szavazatvásárlási akcióikat
2008-09-11
Nyomulnak a szocialisták, elkezdték szavazatvásárlási akcióikat - értesült a Magyar Hírlap. Forrásaik szerint erre utalhat az is, hogy a volt fideszes, jelenleg független képviselő, Lengyel Zoltán pénteken "nagy bejelentésre" készül. Úgy tudjuk, valamelyik kisgazdapártot képviseli majd a parlamentben.
Ennek az alakulatnak semmi köze nincs a Fideszhez. Az sem kizárt, hogy Lengyel az adótörvényekről, illetve a költségvetésről szóló szavazáson is kiáll a kormány mellett. Mindezt cáfolták a politikushoz közel állók, s szerintük Lengyelnek nincs köze egyetlen kisgazdapárthoz sem, és nem akarja támogatni a szocialistákat. A lap megkereste Lengyel Zoltánt, de a kérdésekre nem kívánt válaszolni.
Lengyelt büntetőügyével "foghatják meg" a szocialisták. Tavaly azért kellett elhagynia a Fidesz-frakciót, mert közúti ellenőrzés során szóváltásba keveredett a rendőrökkel, majd a vita tettlegességre fajult. Lengyel és a rendőrök kölcsönösen feljelentették egymást. Az Országgyűlés felfüggesztette a mentelmi jogát, a képviselő ügye vádemelési szakaszban van: hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják.
Tóth András, ugyancsak volt fideszes, jelenleg független képviselő szavazatára - vagy nem szavazására - ugyancsak számítanak az MSZP-ben. Tóth elmondta, külföldön van, nem kereste őt senki a szocialistáktól.
A lap értesülései szerint az MDF-ben két-három, az SZDSZ-ben akár nyolc-tíz olyan képviselő is lehet, akit kiszemeltek maguknak a szocialisták. A Fidesz-KDNP-ben azt sem zárják ki, hogy közöttük is keresnek meggyőzhető politikusokat az MSZP-sek. Hogy lehetnek ilyenek, jó példa rá a hevesi közgyűlés korábbi fideszes, majd a frakciójából kiváló, az MSZP-t támogató, közgyűlési alelnökké tett Ambrus Zoltán esete.
Forrás: Magyar Hírlap |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 21:40:30, csütörtök
|
| |
| |
Blogin : Nyílt levél mindannyiunknak a cigánygyűlés kapcsán
Kedves Barátaim !
Úgy gondoltam, egyesével keresek meg mindenkit a Bombagyár legújabb ötletével kapcsolatban. De nem bírok várni, mert attól tartok, hogy a várakozás ismét az ötlet elsikkadását jelentheti, ezért még szerkesztőségünk tagjait sem kérdeztem meg a véleményükről. Levelem tehát csak az én üzenetem, de mindenkinek szól !
Szeptember huszadikára a hatalom egy eddig soha nem látott cigánytüntetést, sőt erődemonstrációt ígér. Reakcióink erre előre kiszámíthatóak, hiszen zsigeriek: mi nem vagyunk hajlandóak a saját hazánkban félni, ezért ellentüntetéseket szerveznek a radikálisok. Én azonban azt kérem mindannyiótoktól: gondoljátok át, hogy ennek mi a célja !
Világosan látszik, hogy a válságban lévő kormányzás ismét a fasisztakártya hamis kijátszására készül. Én is ugyanúgy látom, érzékelem, hogy a vezetők akár polgárháborút is kirobbantanának a hatalmuk megőrzése és szánalmas játékaik elleplezése érdekében, de nem szabad hagynunk, hogy csak ők legyenek taktikusak. A huszadikai cigánygyűlés célja a provokáció: azt várják, amit Gyurcsány a hatodikára bejelentett, majd lemondott tüntetése kapcsán is célba vettek, hogy a radikálisok akár a legkisebb erőszakos cselekedetre ragadtassák magukat a provokáció vagy provokátorok hatására, így a média által a közvélemény szemében az egyre vonzóbb mozgalmunkon és eszmerendszerünkön komoly csorbát üthessenek.
Barátaim, mindenki, aki magunkfajtának érzi magát, akinek elege van az elnyomó, pénzéhes hatalomból és a bűnöző cigányok terrorjából! Ne üljünk föl a provokációnak, amely csak az ő érdekeiket szolgálják! Nem kell mindig az utcára vonulnunk, ha ők azt akarják ! Nem szabad az ő terveiknek megfelelően, az ő akaratukból cselekednünk! Ha ezt a napot elhibázzuk, az könnyen az MSZP és SZDSZ újbóli összezárását eredményezheti a kitalált veszély mezsgyéjén.
Az általam javasolt terv a következő: jelezzük, hogy tudunk az akcióról, de irányítsuk a figyelmet a valódi problémákra a koholt náciveszély helyett. Ezen a napon, a cigányok felvonulásával azonos időben menjen táborunk egy templomba, és egy ökumenikus gyászmise keretében emlékezzünk meg a cigányterror áldozatairól. Az ő gyülekezési helyükön papírból kivágott figurák árpádsávos zászlók mellett "Gyászmisére mentünk az áldozataitokért" feliratú táblákat tarthatnának. A média számára nincsen mód elferdített, hamis képet mutatni, ha semmiféle egyéb akcióra nem készülünk, és ezt előre leszögezzük. Aki esetlegesen rendbontást követ el, biztosan provokátor lenne.
Úgy gondolom, hogy ez a megoldás kellően ízléses, szokatlan és váratlan, ráadásul a mi javunkra fordítaná az ellenünk készülő demonstrációt. Nem utolsó szempont, hogy egy ilyen meghitt esemény bennünket is jobban összekovácsolhatna, illetve a külső szemlélők számára is vonzóbb lehet, mint eltorzult arcú kopaszok üvöltése és tojászápora a cigányok felé. Én ezt is értem: de a média emberei megtanulták csak ezt kiemelni, tudjuk mindannyian.
Legyen ez A MAGYAROK VÁLASZA.
Kérlek Benneteket, drága Barátaim, Olvasóink, Vezetők, hogy kezdeményezzetek nyílt vitát az ötletről egymás között. Kérem a nemzeti hírportálokat, hogy adjanak helyet a felhívásnak és értékeljék a reakciókat is. Ennek a tervnek csak akkor van értelme és akkor működhet, ha mindannyian támogatjuk. Értelmét veszti, ha néhányan nem értik meg vagy nem fogadják el e stratégiai lépés fontosságát. Ezért fordulok mindenkihez e nyílt üzenetben: szerintem ( szerintünk ) ez a jó megoldás, ez használ a legtöbbet. Ha nem szeretné a nemzeti oldal ezt alkalmazni, hát ne legyen. Szerintem azonban fontos dolgokat kockáztathatunk meggondolatlan lépéseinkkel.
Blogin, Bombagyár Szerkesztőség
http://api01.extra.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-11 21:34:15, csütörtök
|
| |
| |
Bayer Zsolt: A közös bűn
2008-09-11 06:30:32
Bajban van a kormányzó párt. És ez a vezércikk most arról fog szólni, hogy talán még sincs bajban. Legalábbis nincs túl nagy bajban.
Gyurcsány Ferenc magabiztosan jelentette ki, hogy meglesz a parlamenti többség az adótörvények és a költségvetés megszavazásához.
Ez a magabiztosság nem indokolt a jelenlegi helyzetben.
Vagyis ez a magabiztosság legalábbis elgondolkodtató.
S ha ezen a magabiztosságon elgondolkodunk, akkor minimum két következtetést vonhatunk le.
Az egyik, hogy Gyurcsány Ferenc egyáltalán nem magabiztos. Tudjuk, hogy a nagyon bizonytalan emberek egyik védekezési formája, hogy feltűnően magabiztosnak mutatják magukat.
Igen ám, de mi van akkor, ha Gyurcsány Ferenc magabiztossága és határozottsága az adótörvények és a költségvetés ügyében valódi?
Akkor Gyurcsány Ferenc tud valamit, amit mi nem tudunk. Például tudja már, hogy megvan neki a szükséges parlamenti többség.
Hogyan lehet meg?
Hát úgy, ahogy például Heves megyében is meglett egyszer csak az önkormányzati választások után.
Úgy, hogy mindig akad valaki, aki az "ügy mellé áll" hirtelen...
Veszélyes terep ez, úgy kell fogalmazni, hogy abból baj ne legyen - de a jelenség még veszélyesebb. S ez a kormányzat, ez a hatalom már számtalan jelét adta: nem állnak tőle távol a maffiamódszerek. Ráadásul most az életéről van szó. Hát akkor?
Akkor miért lenne elképzelhetetlen, hogy szavazatokat vásárol?
Mert erről van szó. Ez (is) állhat a feltűnő magabiztosság hátterében. Hogy Gyurcsány már tudja, volt, akit meg lehetett venni. S ha volt, akkor már meg is vették.
Mondjuk, valamelyik függetlent. (Illúzióink ne legyenek: azért annyira rosszul még az MSZP sem áll, hogy nem volt Gyeneseinél alkalmasabb vagy legalább látszatra feddhetetlenebb ember erre a miniszteri posztra. Hogy miért lett mégis Gyenesei miniszter? Mert az ő szavazatát például egy miniszteri stallummal lehetett biztosítani, hát azért...)
S vannak még függetlenek.
De vannak nem függetlenek is. Vannak, ott ülnek a parlamentben olyanok, akiknek esélyük sincs arra, hogy még egyszer képviselők legyenek. Esélyük, s talán már szándékuk sincs rá. Ellenben van egzisztenciális pánik bennük, s vannak - lettek - igényeik.
Ezeket az igényeket pedig ki lehet elégíteni.
Nem mondom én, hogy mindenki megvásárolható - de vannak, akik azok. Tíz-, húsz-, harminc-, netán ötvenmillió? Elég egy életre. Vagy elég az újrakezdéshez - ki mennyire aljas, ugye.
Nagyjából ez a helyzet.
Vagyis, ha a miniszterelnök nem kétségbeesésében és félelmében tűnik rettenthetetlennek és magabiztosnak, akkor jó lesz vigyázni. Akkor talán már át lettek utalva az összegek bizonyos számlákra.
S akkor tényleg lesz költségvetés, lesznek adótörvények. Ami persze semmit sem jelent - csak egyet: hogy egy darabig még húzhatják.
No és persze azt, hogy szélesedik a kör, amelyet tűzön-vízen át összetart a közös bűn.
Pedig ez a kör már most sem kicsi. Jó lesz vigyázni. Jó lesz odafigyelni. Bizony, bizony, leginkább az ellenzéki pártok háza táján. Ugyanis az MSZP-t már most a közös bűn tartja össze. De nagyon.
magyarhirlap.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2008. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
532 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 709
- e Hét: 2631
- e Hónap: 6376
- e Év: 159872
|
|
|
Online
