|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 21:19:50, vasárnap
|
| |
| |
,,Én kérek elnézést"
2008.09.14.
Miért?
Kolompár Orbán kijelentései végett
Mint mondta a szeptember 20-i demonstrációjuk azért fontos, hogy felhívják a Világ és Európa figyelmét az utóbbi hónapokban történt cigányellenes támadások miatt.
Nyíltan szidja a Magyar Gárdát, prikezsia gárda névvel illeti, és szerinte a gárda terrort alkalmaz a cigánysággal szemben. Tartok tőle, hogy ö nem vett részt az árvízi védekezésben ahol a romák és a gárdisták együttes erővel dolgoztak a gátakon!
Szerinte nincsen szükség arra, hogy szembeállítsák a szegény roma és a szegény magyar embert, mert ők békében akarnak élni továbbra is.
Nem tudom, hogy itt gondolt-e azokra a Zalai vagy Borsodi falvakra ahol a magyar emberek sötétedés után már nem mernek az utcára menni a békében együtt élni akaró romák miatt. Ez az ember úgy képviseli az övéi érdekeit, hogy büntető per folyik ellene. 13 millió forintnyi állami támogatással nem tud elszámolni, amit munkahelyteremtés címén vettek fel. Sőt még tovább megy. Lázálmaiban már koncentrácios táborokat lát, és azt hangoztatja, hogy nem mennek lehajtott fejjel a vagonokba. Mi ez, ha nem uszítás? Nem tudom, honnan szedte ezeket, a dolgokat? Én nem vagyok semmilyen szervezet tagja. A hétvégén a FÚSZ tanfolyamán voltam, ahol voltak gárdisták, jobbikosok,és olyanok is, akik nem tartoznak egyik általa fasisztának kikiáltott szervezethez sem. Nemzeti érzésű magyar emberek. Senki nem beszélt agrassziorol, koncentrációs táborokról. Mindenkitől csak egy dolgot hallottam: egy álmot, hogy Magyarországon magyarként szeretne élni és nevelni gyermekeit félelem nélkül. Elsősorban tőlük kérek elnézést!
Budapest 2008-09-14
Kuszmann Zoltán
http://fusz.hu/node/9123 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:58:01, vasárnap
|
| |
| |
Gavallér János: Hurrá politizálunk!
http://fusz.hu/node/9124
2008.09.14.
Mindenki azt hitte, hogy a népszavazás (a március 9. egészségügyről és az oktatásról szóló) eredményeként a koalíció felbomlott. Mindenki tévedett. Az eredménye az volt, hogy egy nagy színdarabjátszás nyitányaként, látszatra ugyan valóban felmondta a koalíciót az SZDSZ és valóban lecserélte a párt elnökét (egy közvélemény kutatási adatok szerint, Kóka jóval népszerűtlenebb volt, mint Fodor, így még csak az elnökválasztás is közjáték volt), de esze ágában sincs a kormányt olyanmód leváltani, hogy ne a szocialisták maradnának a következmények viselői.
Még a szegény néppel azt is elhitették, hogy tárgyalnak a FIDESZ vezetőségével a hogyan továbbról. Igen, tárgyaltak, de Orbán Viktor jó előre kihangsúlyozta, népszavazás ide, vagy oda (Horn: -,,Azt üzenték Feri, hogy menj a picsába!" ,,Vox populi, vox Dei!"), a megoldás, az ország sorsa az SZDSZ kezében van. (ilyet kijelenteni, hogy lehetünk akárhányan a parlamentben és szavazhat, akárhogyan a nép az ország sorsát 15-20 ember állásfoglalása határozza meg, enyhén demokráciaellenes) Miről is tárgyaltak akkor? Miről lehet úgy tárgyalni, hogy a szemben üllő fél előre kijelenti, a megoldás kulcsa a másik kezében van. Nos, ha ez így van, akkor félkegyelmű lenne az a párt, amelyik ezt a kulcsot átadná a másik félnek! Mit tehetnek ebben a helyzetben a parlamenti számszerű többséggel rendelkező pártok? Eljátsszák, hogy haragszom rád, én veled nem működök együtt, közben a még lehetséges dolgokat privatizálják (víz, áram, szerencsejáték stb.), hisz a közfigyelem a sajtórévén azzal van elfoglalva mikor és hogyan oszlatják fel a parlamentet.
Természetesen telik az idő (egy interjúban Veres János kijelenti, hogy jót is tenne az országnak, ha az idei, azaz a 2008-as költségvetés lenne érvényben jövőre, ha ugyanis nem szavazzák meg a költségvetést automatikusan ez lép érvénybe), mint a népszavazás után és egyre homályosabbak a részletkérdések.
Láss csodát! A talonban ott az MDF, amelyik párt szintén vezetőség váltás előtt, így a legalkalmasabb elhitetni, hogy van szándék a parlament feloszlatására, van szándék egy valóban népképviseleti demokrácia gyakorlat bevezetésére, de ugye a számszerű többség, a megoldás kulcsa nem a képviselők lelkiismeretében és az általuk képviselt emberek érdekei határozzák meg, hanem az elit elkötelezettsége a háttérhatalom iránt. Az újságok címlapját újra a politikai sárdobálás köti le és az összefogás meghiúsulása. Mert ugyanis az újságok ,,beltartalmát", a TV-híradók részleteit a dolgozók 80% nem olvassa, nem kíváncsi rá, így az egész hóbelefrancból' csak az marad meg, hogy az ország érdekében sem tudnak összefogni! Az SZDSZ látszat támadása lecsendesedik, de címlapom tartják az ejnye-bejnye' akarom is meg nem is, hoztam is ajándékot meg nem is politikát, hisz képviselni kell a másság politikáját!
Közben a kirakathőzöngés négy éve folytatódik tovább, sőt Gyurcsány újra előveszi a szociális populista lózung bevált receptjét: Honnan vegyük el a pénzt, a családoktól, a nyugdíjasoktól, a gyerekektől?
A cigányokat, hogy vélt, vagy valós sérelmeik miatt (Moldova szerint ők építették fel az országot és előbb, vagy utóbb komoly polgárháborútól kell tartani!), de tüntetni viszi az OCÖ Budapestre! A zűrzavar a legjobb lehetőség arra, hogy a háttérhatalom tovább építse erkölcsileg kifogásolt befolyását (Divide et impera!).
Az ügynökhálózat mozgósítja az őszre az összes használható tagját, sőt a Jobbik Morvai Krisztina vezényletével feltérképezi az ország radikalizmusra hajlamos típusmodelljeit, (a találkozókon készült felvételek elemzése ad erre kitűnő lehetőséget) és bár a nép fülének beszélnek, de szintén halogató, tavaszi EU-s képviselő választásra készülve (Figyelembe sem véve azt az egyszerű tényt, hogyha megkérdeznék az ország szavazásra illetékes személyeit, a többség az EU-ból való kilépést szorgalmazná!). Hogy a Jobbik hogyan gondolja a Szentkorona jog érvényesítését, az EU-ban az már egy külön misét érdemelne!
Megindult az országgyűlés feloszlatására irányuló aláírásgyűjtés! (Orbán Viktor 2006 őszén kinyilvánította, hogy a kormány amennyiben nem szedi a sátorfáját a népszavazás eredményeként, akkor elkergethető!) A 2006-os FIDESZ általi népszavazási kezdeményezés 2008.márciusában realizálódott. A realitások figyelembevételével, egy civil kezdeményezés 2008 őszén, mikor realizálódhat?
(A látszatradikalizmus aktivitása nevetséges!)
HUN magyar vér lüktet a szívben, ott a hazugság csak pillanatnyi féreg!
A gondolkodó emberekben fel kell, hogy vetődjön az az egyszerű felismerés, hogy hazánkban nincs népképviseleti demokrácia, hanem egy felsőbbrendiséget hívő háttérhatalmi diktatúra képviselete folyik! Nem normakontrol szerint és nem összképviselet akarat megnyilvánulása szerint működik országunk! Meddig?
2008.09.14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:55:51, vasárnap
|
| |
| |
kivonatok egy Lovas interjúból
2008. szeptember 14. 12:11
Lovas István
Brüsszel egyik legelegánsabb negyedében, egy erdő melletti fasorra néz Oroszországnak a belga királyi udvarhoz és a NATO-hoz akkreditált nagykövetsége. Aki türelmesen vár a halkan gördülő kovácsoltvas kapu előtt, egy halk, nagy teljesítményű motor közeledésére lesz figyelmes. Nem a diplomáciai futár, hanem Moszkvának a NATO-hoz ez év elején kinevezett nagykövete, a 45 éves Dmitrij Rogozin érkezik. E kapunál derült ki, hogy lapunk szeptember 8-án délelőttre megbeszélt interjújának időpontját elfelejtették megmondani a nagykövetnek. Az épület kerítése elé érkezett, húszas évei végén járó orosz diplomata mobilon érte el a város másik pontján, egy rendkívüli eseményen részt vevő nagykövetet. A félreértés huszárvágással oldódott meg: a nagykövet azonnal megszakította programját, hogy az interjú majdnem a megbeszélt időben kezdődhessen.
(sok "nyugati" tanulhatna a példából)
– Nálunk annyira szabad a sajtó, hogy nyugodtan elmondhatom: Budapesten lehetetlen lenne interjút készítenem az amerikai nagykövettel, de ha erre mégis sor kerülne, még a cipőmet és az övemet is átvizsgálnák. Ön az interjúkérés után másfél nappal már fogadott is, és egyetlen fémdetektoros kapun sem kellett átmennem. És ha csecsen terroristák megbízásából fel akarnám önt robbantani?
(csak az igazi terroristák félnek a műterrortól?)
– Azon cinikus emberek, akik azt állítják, hogy minden a pénz körül forog, most gúnyosan azt kérdezik: megérte önöknek Dél-Oszétia védelme akkor, amikor az orosz tőzsde azóta körülbelül ötszázmilliárd dollárt vesztett?
– Tudja, a pénz szereti a csöndet. A háború kockázatos, mert a tőke menekül a háborúzó országból. De nekünk fontosabb volt országunk méltósága. Úgy éreztük, hogy a válságból kizárólag ez az út vezet ki. A pénz meg majd visszajön. Még több is, mint ami volt. Ez az ideiglenes veszteség elkerülhetetlen.
(az összes "magyar" pártvezetőnek kötelező olvasmány)
Az itt következőket meg hasonlítsa mindenki össze a fehér házi Idióta és négere szokásos dumájával, aztán döntse el hogy hol székel az agy.
– Ön szerint a mai amerikai kormány miért háborúzik oly sok országban, és miért akar még több háborút?
– Az amerikai kormány esetében a hurrikánok állandósultak. Mindig rossz az idő.
– Nem pontosan értem, de élve az ön szavaival, megkérdezem: Obama vagy McCain elnökké választása esetén lesz rosszabb az időjárás?
– Obama zivatart hoz, McCain zivatart jégesővel. De bennünket mindez annyira nem izgat, mert van esernyőnk.
– Mi az érzése: Szaakasvili grúziai elnök saját elhatározásából támadta meg Chinvalit augusztus 7-én, éjnek idején?
– Nem tudom, mert nem tartottam neki gyertyát. Nem voltam tanúja annak, ami a háttérben történt. Talán az elnök háziorvosa jobb választ tudna adni. Biztosan ön is látta a televízióban, hogy Szaakasvili nyakkendőt eszik. Lehet, hogy 7-én este megunta a nyakkendőétrendet, és esetleg húst is evett.
– A nyugati lapokban az olvasható, hogy önök olyan lator államok társaságába keveredtek, mint Venezuela, Kuba, most meg Irán…
– A megítélés attól függ, hogy miként tekintünk a világra. Ha ezt a listát folytatja, akkor felveheti rá Indiát, Kínát, Jordániát és Szíriát is…
– Ők is elismerik majd Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét?
– Nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy a lator államoknak nevezett országok is latroknak nevezhetik azon országokat, amelyek őket hívják latornak. Az én szememben az igazi lator állam az Egyesült Államok.
– Vannak Iránnak nagy hatótávolságú rakétái?
– Ez a kérdés szintén orvosért kiált. Mármint Bush elnökhöz kellene hívni egyet. Ámbár az is lehet, hogy általános iskolai tanáraival kellene konzultálnia. A földrajztanárt javasolnám neki.
– Az önöket bírálók állandóan a „nyugati értékekre” hivatkoznak. Mégis, például Ukrajna NATO-tagsága esetében épp a demokrácia egyik legfontosabb eszközéről hallgatnak. Azaz nyomást gyakorolnak rá, hogy lépjen már be a NATO-ba, de azt nem akarják, hogy a népet megkérdezzék róla.
– Ez nem véletlen, hiszen minden ukrajnai közvélemény-kutatás szerint Ukrajna népe túlnyomó többséggel elutasítja az ország NATO-tagságát. Ezért szerintem minden olyan kísérlet, amely Ukrajna NATO-tagságát erőlteti, antidemokratikus törekvés. Amíg meg nem változik a véleménye az ukránoknak, addig ez körülbelül olyan probléma, mintha azt taglalnánk, hogy ha a nagyinak szakálla lenne, akkor ő lenne a nagyapó. De még nincs szakálla. Az ukránok hetven százaléka a NATO-tagság ellen van. Majd ha hetven százalék mellette voksol, akkor hívjon fel.
http://www.mno.hu/portal/584880
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:50:58, vasárnap
|
| |
| |
Úton a magyarság teljes felszámolása felé
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3049&I temid=110 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:47:32, vasárnap
|
| |
| |
Kongói iskola magyar pénzből
Nyolc millió forintba került a kongói iskola felépítése.
ERA, v, 2008/09/14 - 17:39
Mi került ezen nyolc millióba?
http://szentkoronaradio.com:8080/files/kong.jpg
2008. szeptember 18-án kerül felavatásra az Afrikáért Alapítvány iskolája a Kongói Demokratikus Köztársaság Ngamanzo falvában.
A Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika természeti erőforrásokban egyik leggazdagabb és harmadik legnagyobb kiterjedésű állama, amelynek fejlődését a belső instabilitás akadályozza.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban - hasonlóan a legtöbb afrikai országhoz - az oktatási, szociális és egészségügyi ellátást az állam nem téríti meg a lakosság számára, ezért ezekhez a szolgáltatásokhoz csak a jómódú lakosok juthatnak hozzá (lassan sikerül nekünk is "felfejlődnünk" erre a színvonalra- a szerk.), ezért a Budapesten létrejött Afrikáért Alapítvány minden intézménye -a magyar támogatóik jóvoltából - ingyenesen segít a rászorulókon.
Az alapítvány intézményeiben tanuló, illetve árvaházaikban elhelyezésre kerülő gyermekek részére ugyanakkor további magyar támogatókat keresnek. Ennek a programnak a lényege, hogy havi 2500 Ft összeggel támogatja az ,,örökbefogadó" a gyermek tanulmányait (árva esetében ez az összeg 5000 Ft-ot tesz ki), amelyből az Alapítvány az adott diák tanárainak fizetését, az iskola fenntartásának költségeit finanszírozza (egyre jobb- a szerk.).
A támogatók úgynevezett humanitárius utakat szerveznek a támogatott országokba, hogy az adományozók saját szemükkel meggyőződhessenek arról, támogatásuk célba ért. Akik nem kívánnak Afrikába utazni , azoknak megteremtik a gyerekekkel való levelezés lehetőségét .
Hasonló utakról "Olcsón Afrikába és még jót is teszünk közben" vagy "Tégy jót és üdülj!" címekkel tudósítanak.
Számos jóléti országban ugyanis, köztük az Egyesült Államokban is, a részvételi díj jelentős része leírható az adóból és az "All inclusive" luxusrezervátumokra ráunt, autentikus utazási élményekre szomjazó jóléti önkéntesek a helyi közösségeket a munka során ismerhetik meg.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy a portugálok, hollandok, angolok és még ki tudja kik gyarmatosító tevékenysége után miért kell magyar támogatásból ott építeni az iskolákat ahol maximum expedíció tagjaként időzött el magyar?
Hasonló összegekért más alapítványoknál az elcsatolt területeken élő, magyar oktatásban részesülő magyar gyerekeket támogathatunk, mely gyerekek ugyanígy rászorulnak a támogatásra, és sok esetben az anyanyelv megőrzése a tét.
A kongói iskolák felépítését támogathatnák például azok az ENSZ "békefenntartók" akik fegyverekkel látták el a kongói lázadókat, valamint aranyat és elefántcsontot csempésztek ki az országból, a BBC tudósításainak megfelelően.
És, természetesen, támogathatnák mindazon államok, akik rövidebb- hosszabb ideig hasznot húztak Kongóból.
(Szent Korona Rádió)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:29:53, vasárnap
|
| |
| |
Démonizálni kell az ellefelet, a többi nem számít - Meglepő MSZP-s vallomás
erdon.ro, gondola 2008. szeptember 14. 15:41
Kőkeményen, nyíltan, őszintén, néha ironikusan, máskor humorosan beszélt ma Nagyváradon az MSZP két képviselője az anyaországi és az erdélyi magyar helyzetről.
A magyarországi politikai viszonyokról a Magyar szocialista Párt (MSZP) két ismert képviselője. Nyakó István, az MSZP kommunikációs igazgatója és szóvivője, valamint dr. Újhelyi István országgyűlési képviselő beszélt Nagyváradon. A két politikus meghívottként vett részt a Magyar Ifjúsági Értekezlet idei nyári akadémiáján.
Húzások
Nyakó István kampánytechnikákról, húzásokról, műhelytitkokról, de a magyarországi helyzetről is szólt. Kifejtette: "Lényegében mindig két tábor van, az egyik lehülyéz és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik kommunikálunk, őket kell megtartani, a másik oldalt úgysem lehet soha meggyőzni." Jelezte: ma már csak úgy lehet elérni eredményt a sajtón át a lakossággal való kommunikációban, ha a politikusok a bulvár médiával jó kapcsolatot ápolnak, mert ez a legolvasottabb. "Az újságíróval egymásra vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál ő valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj inkább te valami hülyeséget neki. Ha politikát akarunk eladni és mozgósítani, azt sajnos a bulvársajtóban lehet leginkább, mégpedig rövid üzenetekkel." - összegzett. A kampányok általánosan érvényes szsabályairól akkor beszélt, amikor felmerült, hogy a romák voksai is sokszor döntőek lehetnek. Jelezte: "Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki."
Számos kampánytrükköt is ismertetett, kifejtve például: "ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni."
Otthon és itthon
A konkrét magyarországi viszonyokról Újhelyi István MSZP-s honatya egyebek mellett elmondta: "A FIDESZ úgy tartja meg a szavazóbázisát, hogy mindenkit nyilvántart és állandóan nagygyűléseket és rendezvényeket szervez nekik, összetartja őket. Sajnos e tekintetben az MSZP nem így működik, és ebben kísértetiesen hasonlít az RMDSZ-re - mindkét szervezet lelassult, elfáradt."
A romániai magyar pártokról így vélekedett: "Az MPP révén a FIDESZ igen ügyesen exportálta Erdélybe is a stratégiáját, de ez a romániai helyhatósági választásokon mégsem működött. Ám csak nem igaz, hogy hosszútávon az RMDSZ-nek ne lenne tartanivalója az MPP-től". Az RMDSZ-ről kampánytémában elmondta: "Ebben a szervezetben megkoptak az arcok, s ha kampánytechnikákon túlmenően is nem sikerül újítani, akkor mást talál majd meg az, aki alternatívát keres, ha elindul. Ezt sokszor elmondtam RMDSZ-es barátaimnak is."
Újhelyi elmondta még: "Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mindig mindenben támogattuk őket, ha igényelték. Ehhez képest ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog. Viszont amikor Erdélybe jövök, most meg mindig azzal jönnek egyesek, hogy minek tesszük be ide a lábunkat, amikor semmit sem segítünk, csak ártunk..."
Mi jöhet?
A többesélyes magyarországi politikai helyzetről Újhelyi István MSZP-képviselő így beszélt: "Mi a következőkben azt fogjuk hangsúlyozni, hogy az MSZP tudja, mit kell tennie az országért és mutogatunk a FIDESZ-re, hogy ők jövőkép nélküliek. Ők meg azt fogják hangsúlyozni, hogy mi mindent elrontottunk." Nyakó István MSZP-szóvivő hozzátette: "Hitelességi problémánk fog támadni, nem fogjuk tudni ugyanis ellensúlyozni azt, hogy a FIDESZ hangszóróiból a választások előtt az öszödi beszéd azon tíz másodperce fog állandóan menni, amely szerint hazudtunk és elkúrtuk. Igazából nem tudom erre a megoldást."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 20:27:22, vasárnap
|
| |
| |
Magyarország folyamatos fosztogatása 1.
2008.09.14, 19:16 Magyarország folyamatos fosztogatása
Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban az ismételten rákényszeritett háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.
Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.
Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.
A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.
A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.
A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.
A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.
A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.
A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szupergazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A vonakodó, békeszerető Magyarországra rákényszerítették ezt a háborút, mégis a legsúlyosabb büntetéssel sújtották Trianonban. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60 százalékát, és az ugyancsak a nemzetközi bankárok által irányított Népszövetségnek a Jóvátételi Bizottsága 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott Csonka-Magyarországot.
A trianoni békediktátum után újra kellett felépíteni mindazt, amit a világháború, a bolsevista proletárdiktatúra és a román hadsereg fosztogatása okozott. A magyar pénz teljes elértéktelenedése rettenetes csapást mért a gazdaságra. Először a középosztály ereje tört meg, amely a háború legfőbb terhét viselte, az infláció következtében pedig vagyonát és pénzét is elveszítette.
Ebben a helyzetben a Népszövetség magatartása meghatározó volt. Arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy nevetségesen csekély összegű, 250 millió aranypengőnyi stabilizációs kölcsönt vegyen fel. A Népszövetség főmegbízottja útján gondoskodott arról, hogy a trianoni békediktátum rendelkezéseit könyörtelenül végrehajtsák. E békediktátum értelmében a magyar államra kivetett háborús jóvátétel megfizetéséig minden magyar állami bevételt zálogjog terhelt az Antant hatalmak javára. Ennek következtében a Magyar Állam a nemzetközi pénzpiacokon csakis a békeszerződések ellenőrző testületének, a Népszövetség Főtanácsának a hozzájárulásával kaphatott kölcsönt. Ebben a testületben a magyarokat gyűlölő Dr. Eduárd Benes-nek volt meghatározó szerepe.
A Népszövetségi Főmegbízott feltételei szerint a Magyar Állam kincstári jövedékének és vámbevételének - a kölcsön többszöröséig történő - zárolásán kívül jóvá kellett hagyni a Nemzeti Bank létesítéséről szóló törvényt, méghozzá az általuk megszabott feltételekkel. Ez az új intézmény, a szigorú banktitok szerint működő MNB, amelyet magánpénzemberek irányítottak, átvette az állam olyan monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításának legfontosabb jogosítványait. A külföldi pénzoligarchia, amely a MNB-törvény révén korlátlan ellenőrző hatalomhoz jutott, ezt követően szinte elárasztotta Magyarországot a kölcsöneivel, amiért aztán később, az 1929-es gazdasági válság idején, nagy árat kellett fizetnie.
Az MNB tulajdonosai nevüket elrejtve gyakorolhatták szavazati jogukat a Közgyűlésen. Így választották meg a Nemzeti Bank tizenkét-tagú főtanácsát, amely szabad megítélés alapján döntött a magyar kormányt megillető pénzügyi szuverenitás legfontosabb kérdéseiben. A nemzetközi pénzoligarchia azt csinált pénzügyileg Magyarországon, amit csak akart, miközben Amerikában egy százalék, Nagy-Britanniában két százalék volt az alap kamatláb, Magyarországon 15 százalék felett volt, és a magyar kormány nem avatkozhatott be, mert a Népszövetség olyan feltételeket csikart ki tőle, hogy az MNB független a kormánytól. A hasznot meghaladó kamatok lehetetlenné tették a termelést. A nemzetközi pénzoligarchia, és az irányítása alatt álló bankrendszer a kierőszakolt pénzszűkítéssel megbénította a magyar gazdaság működését. A következménye hatalmas méretű munkanélküliség lett, és 1936 végéig évi kétmilliárd munkaóra veszett el. Az eladósítással és kamatpénzzel működő monopóliumhoz a magyar kormány nem nyúlhatott. Ez bizonyult a magyar nemzeti jövedelem elvétele leghatékonyabb módszerének.
Az első világháború utáni - minden nemzetközi elvet felrúgó - békediktátumok arról is rendelkeztek, hogy kártérítésben ne csak a győztes államok részesüljenek, hanem a polgáraik is, ha vagyonuk a legyőzött országban valamilyen módon elveszett.
A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a vesztes országokat, köztük Magyarországot, jelentős összegű jóvátétel fizetésére kötelezte. Magyarországnak 300 millió dollárt kellett fizetnie, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 50 milliót Jugoszláviának és 50 milliót Csehszlovákiának.
1945 után nemcsak a háborús pusztításokkal és az azt követően fizetett jóvátétellel lett szegényebb Magyarország, de a magyar nemzet a kommunista hatalomátvétel következtében elveszítette nemzeti tudattal rendelkező vezetőrétegét is, amely talán még az anyagi veszteségeknél is súlyosabb csapást mért rá.
1956-ban a magyar nép kinyilvánította, hogy nem kér a kommunista diktatúrából, és abból, hogy új urai rendőrállami erőszakkal vegyék el tőle munkája eredményét. A magyar nép azonban abból se kért, hogy már a két világháború közt megismert pénzuralmi technikákkal -megtervezett eladósítással - vegyék el munkájának az eredményét. A háttérben együttműködő Kelet és Nyugat legfelsőbb irányítói végülis a magyar forradalom elfojtásában állapodtak meg - hallgatólagosan. Ez anyagi javakban mérve 12 milliárd akkori forintban kifejezhető kárt okozott az országnak. A nagy vérveszteséget és kárt jelentett a mintegy kétszázezer magyar állampolgár külföldre menekülése. Ez forintban további 20 milliárd veszteség. A megszálló erők ellátási költsége, a számukra felépített járulékos objektumok összege 8260 milliárd forintba került. A legnagyobb veszteség azonban, amit pénzben már nem is lehet kifejezni az, hogy a szovjet megszállók által hatalomra segített Kádár-rendszer állami politika szintjére emelte az orvosi segédlettel végzett tömeges népirtást. Az átmosott agyú, nemzeti öntudatuktól megfosztott magyarok három évtized alatt mintegy hétmillió utódukat semmisítették meg abortusz formájában. Ez a hétmillió meg nem született magyar és utódai a magyar történelem legnagyobb vérveszteségét jelentik. Így valójában Magyarország nemcsak vagyonától, de népességének jelentős részétől is meg lett fosztva.
Az 1989-cel kezdődő rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó tőkejövedelmétől, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.
A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehetősége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igénylő összeszerelő vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetből adódó cserearányromlás.
A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termelő-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitevő - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ő irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - levegőből előállított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, tőkejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termelővagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos idő múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.
2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megszűnt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.
A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül szűken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglévő közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar termőföld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.
Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, tőkejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésből áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évről évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe.
Válasz a cikkre Válaszok itt
Magyarország folyamatos fosztogatása 2.
2008.09.14, 19:13 Tartalomjegyzékhez
A magyar sorsdráma
Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.
A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, nemzetközi bűncselekménynek minősülő kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.
A dráma második felvonásaként - 1945 után - megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és lelki kötödése az 1100 éves magyar államhoz és népéhez.
A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle se kommunista rendőrállami erőszakkal, se eladósítással, pénzügyi módszerekkel. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget túl kell érni, de kiheverni nem lehet.
A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei a hazai kollaboráns technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással - elvették a magyar nemzet vagyonát. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk - hazánk - a Washingtoni Konszenzus végrehajtásával mások tulajdona lett.
Az ötödik felvonás 2004. Ekkor Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. Ezt az állapotot betonozza be a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés, amely ténylegesen létrehozza az Európai Egyesült Államokat. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. ,,támogatás" nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves vissza-pályázgatása.
A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem, pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott - emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között - azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan - képződmény.
Napjainkban a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.
2006 fordulópont
A rendszerváltás-rendszerének csődje 2006-ban nyílt ellenállásba torkollott. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha komprádor és kozmopolita vezető rétegei - a pénzvilág zsarolásának engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő, nagy szolidaritási-rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító, és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs jövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.
Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli, csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. Mivel a tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van, ezért a lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás-és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a Pénzimpérium urai és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.
Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot?
Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. Ez a pénzfeudalizmus rendszere, amelyben a magyar munkavállalók évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.
Kik ezek az új oligarchák?
Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium egyben-tartott törzsvagyona a szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer más alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Szakértők által felbecsült nagysága 300 trillió dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Övéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona.
Új honfoglalás szükséges
Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell visszaszerezni.
Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve azonban hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.
Varga István kimutatta, hogy 1989-et követően a nemzeti vagyon átadása, eladása, privatizációja nyomán az államháztartás pénzeszközállománya, amely 1989-ben a nemzeti össztermék 162%-a volt, nem növekedett, hanem az 1989-es évi mennyiség egy negyedére csökkent. Egyidejűleg az államháztartás és a nemzetgazdaság kötelezettségállománya folyamatosan növekszik, ma meghaladja a 45 ezer milliárd forintot, dollárban kifejezve 256 milliárd dollárt. Ez 1989-ben 22 milliárd dollár volt. Folytatódik a magyar nemzetgazdaság eladósítása a nemzeti pénz külföldi pénzre történő lecserélésével. Ehhez a pénzcseréhez nagy mennyiségű devizára van szükség, hogy a devizaszámla - mint valutatartály - mindig tele legyen. Ezt a devizatartalékot azért növelik folyamatosan, hogy korlátlanul kivihető legyen a tőke hozama az országból.
Tisztázni kell, hogy jogilag kié a kizárólag magyar állami tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank devizaszámlája, és kié az azon lévő 17 milliárd euró pénzvagyon. Tisztázni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem él emissziós jogával, és közvetve miért ruházta át pénzkibocsátási és pénzbevonási jogát a nemzetközi pénzvilág intézményei számára. Ma ha nő a forgalomban lévő forint mennyisége, bővül a forint likviditás. Ekkor azonban az MNB a pénzvilág kívánságára a bővülést a forgalomban lévő forint folyamatos kivonásával ellensúlyozza. A folyamatos pénzkivonás - a viszonzatlan átutalás összege - negyedévenként kétmilliárd euró, vagyis minden évben 7-8 milliárd euró hagyja el Magyarországot. 2006-ban ez az összeg meghaladta a 8 milliárd, 2007-ben pedig a 9 milliárd eurót. A folyamatos jövedelem el- és kivonást, jövedelemvesztést, szakadatlan hitelfelvétellel kell pótolni.
A pénzuralmi rend Magyarországon
Ezermilliárd forint derivativa áramlik ki és be naponta Magyarországon. Ez az összeg azért mozdul meg, hogy kellő jövedelemmel távozzon az országból. Az átutalási és elszámolási rendszerekben 900 ezer milliárd forint mozog évente. Ez a nemzeti össztermék, a GDP negyvenszerese. Ez az óriási átutalási volumen évi 205 millió pénzügyi tranzakciót jelent. Az MNB korlátlan mennyiségű pénzzel és ellenőrizetlenül tudja finanszírozni a napi spekulációs tranzakciókat. A pénzáramlásban 91% a spekuláció és 9% a reálgazdaság szükségleteit kielégítő pénzforgalom. Ez másként megfogalmazva azt jelenti, hogy a magyar pénzgazdaság és termelőgazdaság egésze egy országos méretű kaszinóvá vált.
Van-e a globalitásnak alternatívája?
Lehetséges-e egy más, egy jobb világ? A globalitással szemben a lokalitást kell fejleszteni. Eric Fritz Schumacher ,,Small is Beautifull" című könyvében foglaltak szellemében meg kell szervezni az egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, és az ehhez szükséges gazdasági protekcionizmust is vissza kell állítani a jogaiba. A kamattal, eladósítással működtetett hitelpénzrendszer globalizálása helyett az egyenlő esélyek és a vállalkozói-szabadság elveire épülő, szociális piacgazdaságot kell globalizálni, méghozzá mindezt alulról jövő kezdeményezésre, és alulról felfelé haladva megszervezve. A tudásalapú társadalom kiegészítendő a bölcsesség-alapú társadalommal.
Mit kell haladéktalanul elkészíteni?
Mindenek előtt Magyarország társadalmi-gazdasági tervét kell kidolgozni és törvénybe foglalni. Másodszor, el kell készíteni évente a teljes-körű államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetést, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, és az elkülönített alapok számadását is. Harmadszor, le kell bontani a pénzuralmi struktúrák által épített vasfüggönyt, egyrészt az állam és demokratikus parlamentje és kormánya, másrészt az MNB között. Negyedszer, ne csak a bankok állítsák elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénznek nevezett egyezményes jeleket, hanem a gazdasági élet más szereplői is. Ötödször, nemcsak a költségvetés ellenőrzésére, hanem a nemzetgazdaság egészét ellenőrző szervezetre van szükség.
Szükséges az állami hitel-és pénzkibocsátás, a termelő- és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a konkrét termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, az előálló többlettermék és többletszolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket, és ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi-szektor egyensúlya nem borul fel. Ezen túlmenően kedvező multiplikátor hatás érvényesül, mert munkaképes felnőttek tíz-és százezrei segélyreszoruló eltartottakból adófizető munkavállalókká válnak. Ez jelentősen megnöveli az állam adóbevételeit, ami viszont csökkenti az állam működéséhez szükséges hitelek felvételét, ezáltal mérsékli az állam eladósodását, a kifizetendő kamatok összegét. Ezek olyan szilárd alapon nyugvó javaslatok, amelyeket a gyakorlatban többször - és mindig sikerrel! - már kipróbáltak. Így, például, 1933 és 1948 után Németországban, a New Dal idején az Egyesült Államokban, De Gaulle tábornok elnöksége alatt, pedig Franciaországban
Ma már nemcsak szükséges, de lehetséges is a regionális és elektronikus fizetőeszközök bevezetése - a bizalmon alapuló csereközösségek minél nagyobb számban történő létrehozása - Magyarországon.
Minél előbb törvényt kellene hozni arra, hogy a távozó multinacionális cégek mielőtt olcsóbb munkabérű országokban költöznének, előzőleg fizessék vissza azokat az állami támogatásokat, és adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, hogy Magyarországon működjenek, és itt munkahelyeket biztosítsanak.
Szükséges a nem-termelő spekulatív pénzügyi tranzakciók megadóztatása.
Ugyancsak felül kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szektor szereplői, valamint a multinacionális cégek arányos mértékben vesznek-e részt a közteherviselésében.
Bogár László állapítja meg egy 2008. április 30-i interjújában, hogy a magyar gazdaság döntő többségét két tucat multinacionális cég ellenőrzi. A magyar munkavállalók 12%-át foglalkoztatják, és az összes bér 15%-át fizetik ki. Továbbá ők fizetik az összes adó mintegy. 38%-át, ugyanakkor az adózás utáni profit 92%-a az övék. Ez jelzi, hogy kik is azok, akik miatt bevétel-hiányos állapot alakult ki. A magyar költségvetési deficit a hazugság, mert a válság mélyebb oka az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik 92%-os profit mellett, mindössze 38%-kal járulnak hozzá a bevételekhez. Vagyis: nem a magyar állam közcélra fordított kiadásai minősíthetők soknak, hanem az e célra fordítható bevételeket kell kevésnek minősítenünk.
A baloldali kormányok regnálása idején beindult államtalanítási folyamat következtében rázárult a magyar társadalomra egy harapófogó. Ennek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke, a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzült. A munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont világpiaci szintre emelkedett a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nemzetközi nagyvállalatok szabad hozzáférése nyomán. Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20%-kal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, miközben ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint hazánkban.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni: haladéktalanul igazságos közteherviselésre van szükség azért, hogy az államnak több forrás álljon rendelkezésre a rendszerváltás veszteseinek a támogatására. A lakosság vagyontalan, hátrányos helyzetű két harmada döntően önhibáján kívül képtelen az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy és az emberséges szociális ellátás szolgáltatásaihoz hozzájutni.
A több mint hétezer milliárd forint jövedelmi adóból a lakosság fizet 6,1 milliárd forintot. Véget kell vetni annak, hogy a multinacionális cégek továbbra is állami támogatást, kedvezményt, szubvenciót követelhessenek ki maguknak csupán azért, mert érdekérvényesítő erejük túlságosan nagy, és ezzel az erővel következmények nélkül visszaélhetnek.
Új megállapodást kell kötni az Európai Unióval
Szükséges a termőföld és lakóingatlan védelmi jogszabályok soron kívüli elfogadása és megerősítése. Figyelembe véve az érvényes Európai Uniós szabályozást, valamint a most ratifikálás alatt álló Lisszaboni szerződés rendelkezéseit, a kölcsönös előnyök, a viszonosság, és az egyenlő-elbánás elvei szerint újra kell tárgyalni minden olyan feltételt, amelyben igazságosabb és előnyösebb megállapodás elérése lehetséges, és amelyek enyhítik az EU kötelezettségek rendkívül káros és hátrányos hatásait a magyar nemzetgazdaság egészére, illetve a magyar társadalom viszonyaira.
Az Európai Unió működését meghatározó alapvető nemzetközi megállapodások és jogszabályok nemzeti - vagyis tagállami - hatáskörben hagyták a tulajdonviszonyok szabályozását. Az Európai Unió Bizottsága azonban - szemforgató módon megtagadva a viszonosság és az egyenlő elbánás demokratikus elveit, a kelet-európai új tagállamok belépésekor úgynevezett ,,értelmezést" adott ki, amely szerint az új tagállamokban a termőföld is tőketulajdonnak tekintendő, és így a földtulajdonra is vonatkozik az új tagállamokban a tőke szabad áramlásának az alapelve. Másként megfogalmazva, az új tagállamokban kötelező szabad adásvétel tárgyává tenni azt a termőföldet, ami viszont nemcsak, hogy nem kötelező, de tiltva van az Európai Unió többi tagállamában. Ezt az antidemokratikus EU-bizottsági értelmezést minél előbb meg kell támadni az illetékes EU intézményeknél, és el kell érni az alapszerződésnek ellentmondó bizottsági értelmezés visszavonását, mert sérti a tagállamok egyenlőségének és a viszonosságnak az elvét.
Állami pénzkibocsátás az MNB devizatartaléka egy részének a fedezetével
Az MNB állami tulajdonban lévő devizatartaléka az MNB devizaszámláján meghaladja a 17 milliárd eurót. Ebből 8 milliárd eurót fedezetként használva az állam kibocsáthat legalább 2000 milliárd forint közhitelt a termelő és infrastruktúra fejlesztő programok finanszírozására. Ez lökést adhatna elsősorban a gazdaság azon szektorának, amelynek szereplői a magyar állampolgárok, valamint a magyar tulajdonban lévő kis és közepes vállalkozások. Ily módon a 17 milliárd euró devizatartalékból kilencmilliárd euró továbbra is kiszolgálhatja a külföldi tulajdonú bankokat és befektetőket, és azok ez után is zavartalanul átválthatják forintjaikat devizára, hogy kivihessék az országból. Nyolcmilliárd euró viszont az állami kibocsátású közhitel-forint fedezete lenne. A magyar nemzeti vagyont, vagyis az állam kezelésében tartott köztulajdon elidegenítéséből származó devizabevételt, meg kell tartani a köztulajdonban, és azt a közpénzkibocsátás fedezetéül kell tartalékolni. Ily módon a devizatartaléknak csak egy része állna rendelkezésre a spekulációs célból ideérkezett forró tőke átváltásához. Ha lenne akár időbeli, akár volumen korlát, akkor a forrótőke is tovább maradna az országban, és keresné a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságba fektessen be, új munkahelyeket teremtve.
Az MNB teljes mértékben a magyar állam tulajdona. Az MNB működését szabályozó feles jogszabály lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés és a Kormány visszavonja a saját hatáskörébe az MNB emissziós jogának a gyakorlását, valamint azt, hogy devizatartalékának és adóbevételének a fedezetére közpénzt bocsásson ki, hogy ily módon is munkahelyeket teremtsen a 1,2 millió alkalmazásban nem álló munkaképes felnőtt számára.
A monetáris felségjogokat az Országgyűlésnek és a Kormánynak kell gyakorolnia.
Nem elég a költségvetés, de még az államháztartási mérleg elkészítése sem. A pénzrendszer által vezérelt gazdaságot a monetáris folyamatok határozzák meg. Ezért Magyarországon a hatalom elsődleges gyakorlója a Központi Bank és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi struktúrák, és azok frontintézményei. Ez a monetáris kormány az elsődleges. A másodlagos, fiskális hatáskör, az adórendszer irányítása és a költségvetés elkészítése, már függő változó, azaz alá van rendelve a független változónak tekinthető monetáris irányításnak. A látható, és kormánynak nevezett kormányzat ezért valójában már csak a másodlagos, alárendelt hatáskörű, fiskális kormány.
Magyarországon két meghatározó politikai ereje ténylegesen liberális pénz- és gazdaságpolitikát képvisel. Az ún. ,,baloldali" szocialista-liberális koalíció kozmopolita neo-liberális politikát folytat. A nemzeti, konzervatív oldal pedig nemzeti neo-liberális gazdaságpolitikát képvisel.
Az Európai Unió által képviselt négy szélsőségesen liberális alapelv - a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása - a tőke teljhatalmát szavatolja.
Gazdag László javaslatai a válság leküzdésére
A Pécsi Egyetem közgazdász tanára elsőként a pénzstabilitás megteremtését javasolja. Ennek kell megelőznie minden más célt, így a gazdasági visszaesés, a recesszió valamint a munkanélküliség elleni harcot, de még az egyensúlytalanság felszámolását is. Magas infláció mellett még a gyors növekedés is rossz, mert elavult szerkezetben megy végbe. Nem előnyös ilyen esetben a munkanélküliség csökkenése sem, mert elavult munkahelyek menekülnek meg, vagy pedig ilyenek jönnek létre.
Másodikként kiemeli, hogy a pénzstabilitás automatikusan maga után vonja a kamatlábak csökkenését. Ennek a javító hatása nyomban érezhető a költségvetés egyenlegén. A magyar állam 4700 milliárd forint külföldi adósság és 10 000 milliárd forint belső (az MNB felé fennálló) adósság után fizeti a kamatot. (Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy 2008 augusztusára már összesen mintegy 17 000 milliárd forintnak az adósságszolgálati terheit viseli.) A kamatkiadás nagyobb összeg, mint az egészségügyre vagy az oktatásügyre illetve a kutatásra és a fejlesztésre fordított éves kiadás.
Harmadikként azt kell figyelembe venni, hogy a pénzstabilitás megindítja a gazdasági makro-szerkezet átalakulását. Ennek következetes végig vitele érdekében fel kell függeszteni a gazdasági szférának nyújtott állami támogatásokat. Ez alól az agrártermelők azonban - sajátos körülményeik miatt - kivételt képeznek. Mindezek nyomán beindulhat az Alois Schumpeter által 'teremtő pusztulásnak' nevezett folyamat, a tőke, a munka áramlani kezdenek az alacsonyhatékonyságú szektorból a magasabb hatékonyságú felé. Javulhat az exporthatékonyság, egyre versenyképesebbé válhat a gazdaság, és ezzel összhangban javulhatnak a különböző nemzetgazdasági mérlegek is. A problémák megoldódnak minden fajta költségvetési nadrágszíj összehúzó intézkedések nélkül. Mindez nem elméleti elgondolás, ez ténylegesen így ment végbe a fejlett nyugati világban.
Negyedikként azt hangsúlyozza Gazdag László, hogy ha 10-15 év alatt végbemegy a magyar gazdaság szerkezetváltása vagy korszakváltása, akkor el lehet kezdeni a nagy elosztórendszerek reformját.
Ez utóbbiból az is következik, hogy jelenleg idő előtt bonyolódott a kormányzat az olyan nagy elosztórendszerek, mint az oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer erőszakolt, voluntarista megváltoztatásába. Az az elképzelés, hogy ezzel erőforrások szabadulhatnak fel a gazdaság számára, nem igazolódott be Nyugaton. Azokban az országokban, ahol bevezették a nagy elosztórendszerek reformját, az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt el, mert igen sokba került, és a változtatások nyomán előálló újabb rendszer sem igényelt kevesebb pénzügyi ráfordítást. A tényleges helyzet szerint a megreformált rendszerek pénzigénye megnövekedett. Igaz viszont az, hogy a rendszerek hatékonysága minden országban megnőtt. Ez utóbbi körülmény miatt a magyar társadalomnak is meg kell majd tennie ezeket a változtatásokat, de a gazdaság rendbetétele után, és nem előtte.
Gazdag László szerint nem az elosztórendszerek rossz, pazaroló működése az egyensúlyi zavarok oka, hanem fordítva: a rosszul működő gazdaság eredményez eleve rossz, pazarló elosztórendszert. Ebből következik, hogy nem az elosztórendszerek reformálgatásával kell bíbelődnünk a gazdaság mély áramlatainak a rendbetétele helyett.
A megoldás kulcsa nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris rendszer irányítása. Már szó volt róla, hogy Magyarországon (és másutt is a világon) jelenleg nincs bérinfláció. Hazánkban sem a túlfogyasztás, a lakosság felé kiáramló jövedelem a bajok oka. Ezért jövedelempolitikai intézkedésekkel nem lehet kezelni az alapbetegséget, hanem csakis szigorú monetáris politikával. A szigorú monetáris politika a gazdaság mély áramaira hat, nem pedig a fogyasztás és elosztás felszíni szféráira. Ebből következően a monetáris szigor nem eredményez életszínvonal romlást. A monetáris szigor - amely nem keverendő össze a költségvetési megszorításokkal - életszínvonal stabilitást eredményez, hiszen megőrzi a fizetésből élők és a nyugdíjasok jövedelmének a vásárlóértékét.
Magyar újjászületés csak új - pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott -honfoglalással lehetséges. Le kell állítani a magyar nép erőforrásait élősködő módon elszívó pénzügyi szivattyúkat. Véget kell vetni Magyarország gátlástalan fosztogatásának. Mivel a vagyon hatalom, a nemzeti vagyonnal együtt visszaszerezhetők a nemzeti önrendelkezéshez és megmaradáshoz szükséges erőforrások is. A cselekvőképességét visszanyert nemzet leküzdheti demográfiai hanyatlását és megmaradhat a magyar élet.
Drábik János
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=mindenki#cikk1 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 19:57:47, vasárnap
|
| |
| |
http://www.gondola.hu/cikkek/61213
Bartha Szabó József 2008. szeptember 14. 19:28
Parlamenti menetrend - Az SZDSZ újra megmenti Gyurcsányt..!
Megelőzendő a különleges izgalmakat Kóka János és Fodor Gábor (SZDSZ) már bejelentette: nemet mondanak az Országgyűlés feloszlatására, a parlamenti szavazásokon ,,megbonthatatlan lesz az egységük." Kétség sincs felőle: támogatásuknak köszönhetően - a korábbi bizalmi szavazáshoz hasonlóan - Gyurcsány, s kormánya marad, újra marad, önbizalomban erősebben, mint valaha...
Csendes, a nyári szünetet követ udvarias élménybeszámolókkal fűszerezett találkozónak is ígérkezhetne a parlament őszi ülésszakának nyitónapja. - Nem így lesz! ,,Előjátékként", a hét végén, a nemzeti vagyon megmentéséért és a magánosítás leállításáért tüntettek a civil szervezetek a Képviselői Irodaház mellett. Elfogadtak egy kiáltványt, amelyben követelik, hogy az Országgyűlés alkosson új vagyontörvényt, addig pedig a kormány függessze fel a privatizációt. A parlament előtt is demonstráltak: azok a gyereküket egyedül nevelő szülők, akik a tartásdíjak elmaradása miatt kerültek nehéz helyzetbe. Követelésük: a kormány hozzon létre egy olyan alapot, ahonnan az elmaradt tartásdíjakat megelőlegeznék. A pénzt később az állam behajthatná be azoktól, akik nem fizettek pontosan.
Várhatóan, még napirend előtt, szót kér a miniszterelnök, hosszasan ecseteli legújabb, ,,Megegyezés" című programjának kecsegtető előnyeit, melyet - elnevezésével ellentétben - még a Kis Testvér (SZDSZ) sem üdvözölt kellő lelkesedéssel. A valóban ellenzéki pártokról nem is beszélve: ők már az elhíresült őszödi beszéd óta, nem hisznek el egy szót sem a kormányfői ígéretekből. Mégis, újra Gyurcsány Ferenc körül látszik forogni a világ. A Fidesz, a KDNP és az MDF előre bejelentette: (más esélyt nem látva arra, hogy őt és kormányát távozásra bírják), szorgalmazni fogják az Országgyűlés feloszlatását, előre hozott választások kiírását. Az MDF elnök asszonya (Dávid Ibolya) - terjesztette be sebtiben az erről szóló indítványt. Kifogva a szelet a vitorlából, Gyurcsány Ferenc előre jelezte: sürgős napirendre vételét, támogatni fogja, - tudván, újra megerősítheti vele a pozícióját.
A parlament feloszlatásáról sem az alkotmány, sem a házszabály nem ír elő különleges eljárási szabályokat, így az Országgyűlés saját elhatározása alapján bármikor, feloszlathatja önmagát, ,,csupán" parlamenti többség szükségeltetik hozzá. Pontosabban szólva, ez utóbbiról viták vannak, (egyszerű: a jelenlévő képviselők többsége; abszolút többség: az összes megválasztott képviselő több mint fele; minősített, többség: az összes képviselő kétharmada), melyről, - előbb-utóbb - feltehetően az Alkotmánybíróságnak kellene dönteni. Erre azonban most aligha lesz szükség, lévén megelőzendő a különleges izgalmakat Kóka János és Fodor Gábor (SZDSZ) már bejelentette: nemet mondanak az Országgyűlés feloszlatására, a parlamenti szavazásokon ,,megbonthatatlan lesz az egységük." Kétség sincs felőle: támogatásuknak köszönhetően - a korábbi bizalmi szavazáshoz hasonlóan - Gyurcsány, s kormánya marad, újra marad, önbizalomban erősebben, mint valaha...
***
Borzolják még a kedélyeket további napirend előtti felszólalások, interpellációk és kérdések, aztán minden visszatér a régi kerékvágásba. Leteszi az esküt a júniusban elhunyt, Fejér megyei listáról bekerült MSZP-s Szántó János helyére lépő dr. Szabadkai Tamás. Felszólal még José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnöke, (találkozik Sólyom László köztársasági elnökkel, a miniszterelnökkel, az Országgyűlés elnökével, alelnökeivel, a frakciók vezetőivel, az állandó bizottságok elnökeivel, valamint az Európai ügyek és a Külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottság tagságával.).
A törvényalkotásban a legnagyobb falatnak az új polgári törvénykönyv (Ptk.) megalkotása ígérkezik. Kedden kezdődik az általános vitája, Draskovics Tibor expozéjával. Az igazságügyi és rendészeti miniszter szerint ,,a rendszerváltás befejezése lesz az új Ptk. elfogadása a polgári jogviszonyok szabályozásában. A mainál egyértelműbben juttatja kifejezésre az ember, a polgár autonómiáját, személyiségének és tulajdonának védelmét, szorítja az államot arra a körre, ahol az állam jelenléte, cselekvése valóban indokolt".
Előkészítése tíz éve kezdődött el. A régi Ptk.-t több mint százszor módosították. Az új, mintegy 1200 paragrafusból álló kódex, a legterjedelmesebb és legösszetettebb magyar jogszabály lesz. Célját, mindjárt a bevezetőben megfogalmazza: ,,Ez a törvény állapítja meg a személyek és a jogképességgel felruházott más jogalanyok vagyoni, személyi és családi viszonyaira vonatkozó alapvető szabályokat, az igazságosság, méltányosság, mellérendeltség és egyenjogúság elvei szerint. (1) A törvényt a Magyar Köztársaság Alkotmányával, valamint gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni." - Ez utóbbival, előre sejthetően, gond lesz.. Csupán példaként említve: a Fidesz és a KDNP, bár még csak futtában tanulmányozták, már jelezte: elfogadhatatlanak tartják többek között a javaslat gyűlöletbeszédre és bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó részét, amely komoly alkotmányossági aggályokat vet fel.
Íme a T. Ház hétfői-keddi törvényalkotási programja:
HÉTFŐ
Az Albán Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Horvát Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. (Általános vita és lehetőség szerint a határozathozatal. A napirendi pont előadója: dr. Göncz Kinga külügyminiszter.)
A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló 106/2007. (XII. 6.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat. (Általános és részletes vita, - lehetőség szerint határozathozatal. A napirendi pont előadója: dr. Szekeres Imre, honvédelmi miniszter.)
A Demokrácia Nemzetközi Napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat. (Hárs Gábor (MSZP), Balla Mihály (Fidesz), dr. Latorcai János (KDNP), Béki Gabriella (SZDSZ), dr. Csapody Miklós (MDF) képviselők önálló indítványa. Együttes általános és részletes vita, szavazás a módosító javaslatokról és zárószavazás. A napirendi pont előadója: Hárs Gábor.)
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2008. június 9-ei ülésén elfogadott, "a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról" szóló törvény. (Záróvita és zárószavazás. Várható felszólaló: Bajnai Gordon, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter.)
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. (Részletes vita. A napirendi pont előadója: dr. Draskovics Tibor, igazságügyi és rendészeti miniszter.)
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3 Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat. (Részletes vita. A napirendi pont előadója: dr. Szabó Pál, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter.)
Az e-Befogadásról, a Magyarországon kialakult informatikai szakadék csökkentése érdekében szóló országgyűlési határozati javaslat. (Az általános vita folytatása és lezárása.) Márfai Péter (MSZP), Lakos Imre (SZDSZ), Molnár Béla (KDNP), Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz), Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa. A napirendi pont előadója: Márfai Péter.)
KEDD
A Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat. (Az általános vita megkezdése. A napirendi pont előadója: dr. Draskovics Tibor, igazságügyi és rendészeti miniszter.)
A Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, továbbá az elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat. (Együttes általános vita a lezárásig. A napirendi pont előadói: dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, Podolák György, a Gazdasági és informatikai bizottság elnöke.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 19:34:49, vasárnap
|
| |
| |
Popovits János, München
Az Antall-kormány súlyos, végzetes mulasztásai:
1. A magyar parlament jogfolytonosságát minden nyilvános megvitatás nélkül elfogadta !
2. A rendőrség testületét nem váltotta fel a kormány ( a nem párttagok körében toborzandó) nemzetőrséggel. A rendőrség állományát szakmai tanácsadásra kellett volna redukálni és, ahogyan 45-ben, igazolási eljárással létszámát csökkenteni.
3. A külföldi hitelek törlesztését be kellett volna szüntetni, hiszen azok a diktatúra fenntartására, az emberi jogok elnyomására szolgáltak. S ezt a hitelezők is tudták !
4. Az ügynök lista nyilvánosságra hozatala elmaradt ! (Aczél György szerint Antall a �mi emberünk volt ! Legalább is annak tartottuk�. FAZ)
5. 1956 sajátos, egyedülálló társadalmi újításának, az önigazgatás kialakításának, (forradalmi bizottságok, bizottmányok, munkástanácsok) semmibe vevése, lesöprése, diffamálása azzal, hogy Antall József azt � harmadik útnak� nevezte s bevezetését, szorgalmazását nem tartotta többé a kormány feladatának. Érthetetlen! Hiszen a győztes párt, az MDF, politikai programjában szerepelt, s a lakitelki mozgalom legjelentősebb legmodernebb, legmesszebbre ható célkitűzése , mondhatni, alapvető célkitűzése volt. A magam részéről ezért léptem be tagjai közé 1988-ban. Külföldről! /Tagsági könyvem száma 3344./
6. Abból, hogy az önigazgatást nem vezették be, adódott az is , hogy a sajtószabadságot sem lehetett megteremteni Magyarországon. Arra kell csak gondolni, hogy a média, így a sajtó is, a pénz, a tőke kezében volt, s azzal a volt rezsim tagjai, képviselői rendelkeztek. A szabadon választott kormánynak nem volt publikálási lehetősége! Emlékezzünk ! A magyar televízió megválasztása napján nem engedte szóhoz jutni az újonnan megválasztott miniszterelnököt ! Kikapcsolta az adást.
Barátaimmal akkor azonnal felhívtuk a televíziót s bejelentettük tiltakozásunkat.
(Dr. Gorove László lakásáról, barátunk, Bárányos Károlynak az 1945-ös koalíciós kormány közellátási majd földművelésügyi miniszter fiának bíztatására, unszolására.
Az első szabadon választott kormánynak egyszerűen nem - volt fóruma.
Az ellenzéki médiumoktól függött, hogy mit közölhetnek a lakossággal és mit nem.
A kormány nagy nehezen tudott hitelekhez jutni és az Új Magyarország című lapot
megjelentetni, mely aztán így a kormány szócsöve lett.
Megvásárolták maguknak a sajtót.
Történelmi jelentőségű beszélgetésnek nevezhetem azt a beszélgetést, mely Dr. Georg Paul Hefty az FAZ újságírója és Dr. Czakó Gábor Csaba, Antal József jogi és kulturális kormánytanácsadója között hangzott el 1990 pünkösdjén. Németországban, Kastlban, a lakásomon (Hochholz Str. 7).
Arról beszéltek barátaim, akiket akkor ismertettem össze, hogy most már véget kellene vetni annak, hogy a kormány munkájáról rádióban, tv-ben és a sajtóban csak negatív, posztkommunista, rosszindulatú és hamis tájékoztatás legyen.
Hefty:
- Tényleg tűrhetetlen, hogy nincs Magyarországon tárgyilagos információ. Ez rövidesen a kormány bukásához vezethet !
Czakó:
- Antalnak sikerült bankoktól olyan összeget kapnia, hogy az Új Magyarország című napilapot megindíthatjuk. S ez már objektív módon fog tájékoztatni. Ezt garantálhatom, mert én leszek a lap főszerkesztője.
Hefty:
- Tehát kormánylap lesz !
Czakó:
- Nem. Nem kormánylap lesz, hanem szabad, független napilap !
Sajnos, itt a beszélgetésnek ezen a pontján elromlott a hangulat, s a beszélgetésből nem született barátság, ahogy azt reméltem. Ma is sajnálom. Mindkettőjüket nagyra becsültem s ráadásul mindkettőjüknek igaza volt.
Heftynek abban, hogy egy a kormány által megvásárolt lap kormánylap! Czakónak pedig abban, hogy az független napilap lesz, mert ő, mint mélyen vallásos keresztény, sohasem fog hazudni. Őt a Kádár rezsim nem tudta megvásárolni, sőt, életét is kockáztatta harminc éven keresztül azzal, hogy meg nem alkuvó módon írta az igazat. Tehát azt, amit lelkiismerete szerint igaznak tartott. Aczél György be is hivatta. Azt hiszem, a Mozgó Világ felszámolása után: � Czakó elvtárs gondoljon arra, hogy mindenkit érhet baleset. Aztán hozzátette: persze, közlekedési balesetre gondolok.� Eme atyai tanács után nem volt már több mondanivalója, kegyesen elbocsátotta.
Pedig, milyen egyszerű lett volna ! Az önigazgatás létrehozásának eljárása szerint azzal, hogy az újságírók választják meg a főszerkesztőt, nemcsak a jobboldali lapok lettek volna tárgyilagos, független napilapok, ahol emberek meggyőződésük, lelkiismeretük szerint szabadon írnak, hanem a baloldali lapok is. Meg a rádió is ilyen lett volna, meg a televízió is. Mindenki tudta a Kádár rezsim (Mindszenty József szakkifejezése) alatt, hogy azok, akik diktatúrában élnek, azt kell írniuk, mondaniuk, amit elvárnak tőlük.
Egy kis epizód a Kossuth rádió életéből a legjobb bizonyíték erre. 1966-ban Molnár Tibor szerkesztő szobájában ültünk, mi a �Hétvége� című műsor szabadúszó írói, újságírói. Vagy tízen, tizenketten. Legtöbbjük nagy kommunista és párttag. Neves írók, újságírók. Engem az idegenforgalom delegált, mint szakembert, írástudó szakembert. Mint tanítástól eltiltott irodalomtanárt érdekeltek az irodalmi műfajok, s mivel Tibi még nem jött be, beszélgettünk. Én egy kérdéssel kezdtem: � Olvastátok a Népszabadság vezércikkét?
A reakció leírhatatlan volt: ordítottak, üvöltöttek a nevetéstől! Nem tudták abbahagyni.
7. Nem nevezhetem magam közgazdasági szakértőnek, de az Antall-kormány
végzetes lépése a privatizáció felelőtlen elindításával a hozzá nem értőket is felháborította.
A posztkommunisták kezébe került az ország tőkéjének 80-85 százaléka.
Kik kaptak a még meglévő bankoktól kölcsönöket, hogy a felkínált állami vállalatokat, tulajdonokat felvásárolják ?
S ki tudott ezekről a lehetőségekről ?
Nyilván az állami vállalatok kommunista vezetői !
Az állami birtokokat ki tudta bagóért megvásárolni ? Akinek azért volt némi készpénze.
Kik értesítették a provízió reményében a külföldi cégeket az előnyös vásárlási lehetőségekről.
S kik bonyolították azokat le ?
Megüt a guta !
Tudomásom szerint az �insider� üzletkötés bűncselekmény lehet.
Azt hiszem a vásárlás dátumából meg lehetne állapítani, ki jutott így vagyonokhoz.
S ki felel ma mindezekért ?
Ma a könyörtelen tények uralkodnak !
A hazaárulók, júdások, a kommunisták nem bánják meg cselekedetüket. Képtelenek rá. Úgy, ahogy Júdás ! De kihalnak. Utódaik, ahogy Németországban is, nem felelősek az elődökért. S ez reménnyel tölt el. Hiszen új nemzedék lép porondra.
8. �Én 15 millió magyar miniszterelnöke leszek!� - mondá Antall József. De 200.000 -250.000 magyar politikai menekültnek ma sincs szava abban, hogy hazájának milyen politikai rendszere legyen. Igaz, ha van az emigránsnak elég pénze és házat, öröklakást vesz ott, hazájában, aminek felszabadításán évtizedekig dolgozott, akkor kegyesen megengedik neki.
Miért hibáztatom, kritizálom saját táboromat, az én képviselőimet, és azokat a vezetőket, akiket, ha lehetett megválasztottam volna ?
Mert azt szeretném, ha már sikerült a diktatúrát megszüntetni, azok lennének az ország vezetői, akik e felszabadítási küzdelmekben érdemekre tettek szert. S nem az a Párt, mely leverte a forradalmat, undorító puha diktatúrát vezetett be és tönkretette az országot.
Így hát folytatom.
Orbán Viktor.... ugyancsak elmulasztotta, meg sem kísérelte, hogy a rá szavazni kívánók külföldön élő része is visszakapja szavazati jogát, már csak politikai üldöztetésének és a menekülés tortúráinak jelképes jóvátétele gyanánt .
Svájcban, ahol ezt írom, nagy gondot fordítanak arra, hogy a külföldön élő svájciak ne idegenedjenek el hazájuktól vagy akár �volt hazájuktól�. Rendezvényekkel, ünnepségekkel emlékeztetik őket arra, hogy továbbra is a magukénak vallják őket. Természetesnek tartják, hogy távolról, levélben is részt vehetnek az országos politikai választásokon, pedig azok nem hivatkozhatnak különösebb hazafiúi érdemekre, hiszen csupán gazdasági érdekekből hagyták el hazájukat.
Orbánnak tudnia kell, hogy �nyugaton�, ott ahol részben egyetemi tanulmányait folytatta, természetesnek tartják, hogy egy politikus tudja, hogy mit neveznek politikai felelősségnek.
Az un. Politische Verantwortung kötelezte F. J. Strauss-t vagy előtte Raimond Barzel-t, vagy Kissingert, folytathatnám, hogy adjon helyett most már másoknak is.
Csak különösen hataloméhesek, mint Mitterand, Chirac, vagy Helmuth Kohl próbálták meg a nekifutást még egyszer. De ők sem harmadszor !
�Bármennyire hihetetlennek tűnik is, én láttam a szabadságot - személyesen, a magam szemével - , a maga tökéletes, hibátlan szépségében.....� Orbán Viktor október 23-i beszédében 2005-ben, de 2006-ban is is idézte könyvem 13. oldalán ezzel mondattal kezdődő bekezdést. De elmulasztotta nevemet említeni, s elfeledkezett engem erről értesíteni. Pedig beszédéből kiderült, hogy tudta ki vagyok. / R. J.: A Befejezetlen Forradalom, Bp., 1999.
(Popovits Jánosnak korábban levélben köszönte meg a könyv megküldését!)
Javaslatomat viszont elutasította, amellyel, megnyerte volna mindkét választást. Amit viszont elveszített. A javaslatot elutasította úgy, hogy nem is olvasta el gondosan. Ez nyilvánvalóan kiderül a müncheni főkonzullal folytatott levélváltásból. Mindkét választás előtt eljuttattam hozzá azt, hogy vegye programjába, hogy a külképviseletek útján az európai országokat tájékoztatni kell, hogy forradalmunk 50. évfordulójának megünneplésekor gondoljanak arra, hogy Magyarország a mai napig fizeti azokat a külföldi kölcsönöket, melyeket a forradalom leverése után vettek fel, s részben a lázadó nép féken tartására. S az ünnepelt azt mai napig fizeti! Személyes kapcsolataim révén állami intézményeknél tettem is lépéseket, s tudom, az ügyet felkarolták volna.
Én koromnál fogva nem jöhetek számításba abban, hogy vezető szerepet játsszak a a magyar politikai életben, de annál ingerültebben kérdezem:
azt gondolja Orbán Viktor, hogy Magyarországon egyedül neki van esélye arra, hogy sikerrel folytasson választási küzdelmet Gyurcsány Ferenccel szemben, és győzzön ?
Ebben aztán méltó utóda Antall Józsefnek, aki ugyancsak nagy gondot fordított arra, hogy ne legyen utódja.
Rőczey János, Genf
http://igazsag.myip.hu/Antall-kormany.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-14 18:33:09, vasárnap
|
| |
| |
Strabag, Csillag, Kuncze, korrupció, meg hatalmat a kajmánoknak
2008. szeptember 14. 09:47
HunHír.Hu
Folytatja a Strabag építőipari cég lobbivállalata, a bécsi Eurocontact pénzmozgásainak vizsgálatát a Profil című hetilap.Négy céget nevez meg a Profil, valamennyi az Eurocontact társtulajdonosának, Aczél Zoltánnak az apósa nevén szereplő vállalkozás.
Folytatja a Strabag építőipari cég lobbivállalata, a bécsi Eurocontact pénzmozgásainak vizsgálatát a Profil című hetilap.
A bécsi hetilap hétfőn utcára kerülő száma két kérdést boncolgat. Egyrészt azt firtatja, miként lehet az, hogy amíg a Strabag, amely roppant elégedett volt az Eurocontacttal, 0,5-2 százalékos sikerdíjjal jutalmazta a céget, addig a lobbicég alkalmazásában álló alvállalkozások - egy előirányzatot jelentő keretszerződés alapján - 3 százalékos honoráriumban részesültek. Négy céget nevez meg a Profil, valamennyi az Eurocontact társtulajdonosának, Aczél Zoltánnak az apósa nevén szereplő vállalkozás.
A bécsi újság azt is vizsgálja, hogyan szerepelhetett az Eurocontact - a Strabag-tulajdonos Hans-Peter Haselsteiner múlt heti állítása szerint hamisított - feljegyzésein már azt megelőzően az M6-os autópálya Szekszárd-Pécs szakaszának építési tendereredménye, hogy arról a tényleges döntés megszületett volna. Az újság nyilvánvalóan az Eurocontact rendkívüli politikai beágyazottságára utal (2004-es SZDSZ-es politikusok - Csillag István, Kuncze Gábor nevét említi), a pályázatot ugyanis nem a Strabag, hanem a szintén osztrák Porr nyerte.
A bécsi lap, mint ismeretes, múlt hétfőn kezdett a Strabag magyarországi pénzfolyósításaival foglalkozni, lényegében a 2006-ban már egyszer bevetett bombát - az akkor már közzétett iratokat megismételve - újra robbantani. A magyar számvevőszék által nem vizsgálandónak minősített ügyben két esztendeje a magyar politikai pártok finanszírozása állt a figyelem középpontjában, most viszont osztrák belpolitikai csatározások motiválják. Mindenekelőtt a harmadik legnagyobb parlamenti erő szerepére pályázó zöldek tartanak attól, hogy a Liberális Fórum, amelynek legfőbb anyagi támogatója a Strabag tulajdonos, zsidó származású Haselsteiner, visszakerül a törvényhozásba, méghozzá az ő szavazókörük kárára.
HunHír.Hu - Földvári Zsuzsa/ Bécs/ hvg
HunHír.Hu kommentár:
Ausztriában sem lehetséges, hogy a cionisták ne legyenekrészesei a hatalomnak.zsidók nélkül nem lehet politikai döntést hozni ott sem, így erre megy ki az ausztriai Strabag.harc.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2008. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
532 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 174
- e Hét: 5926
- e Hónap: 9671
- e Év: 163167
|
|
|
Offline
