|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 22:34:13, kedd
|
| |
| |
Dubček: nemzeti hős vagy balek?
Ma terjesztette be Boris Zala smeres képviselő az Alexander Dubček érdemeit méltató törvényjavaslatot a Tisztelt Házba. A törvény kimondaná, hogy Dubček elévülhetetlen érdemeket szerzett a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok érvényesítése terén, ezért a törvényhozás előcsarnokában mellszobor és emléktábla illeti meg. Pavol Hrušovský a kereszténydemokrata frakció nevében elutasította a javaslatot. ? A megfogalmazás mindkét lábára sántít ? mondta --, az előterjesztés mítoszokra alapoz. Dubček ugyanis nem a demokrácia, a plurális társadalmi rend megteremtése terén szerzett érdemeket, hanem csupán a kommunizmus demokratizálásával kísérletezett." Élete utolsó két évét leszámítva megmaradt kommunistának ? fogalmazott Hrušovský ?, az opportunizmus hőse volt. 68-ban magával sodorta őt a történelem, de soha nem harcolt. Még 1969 és 1989 között sem vállalt semmit, passzív ellenállást sem. Tiszteletre méltó ember lehet, de példakép nem ? vélekedett Hrušovský, aki szerint hamis megközelítés, hogy a szlovák nemzet szabadságát Csehszlovákia föderalizálásával segítette. Az Gustáv Husák érdeme. Dubček végig Csehszlovákia-párti volt, az emberi jogok terén pedig csak a kommunista elvek által korlátozott emberi szabadságot támogatta. Az SZDKÚ-s Pavol Kubovič még hozzátette: nem lenne jó, ha a parlament venné át a történészek szerepét, és az sem, ha minden hatalom törvényben örökítené meg a neki kedves személyiségeket, hogy ezzel emlékművet állítson önmagának. A független Pavol Minárik a kor betegségének nevezte, hogy Szlovákiában törvény születik Hlinkáról, méltatják általa a szlovák önállósodási törekvéseket, párhuzamosan pedig rehabilitálják Clementist és Mináčot, és most a kommunista párt volt vezető tisztségviselőjét akarják törvényben megörökíteni. Azt a tisztségviselőt, aki a kommunista párt fontos tisztségviselője volt, amikor például Husák a börtönben sínylődött. Hasonlóan beszélt Vladimír Palko, aki arra is kitért, hogy Dubček 1969 után a szövetségi gyűlés elnökeként megtorló törvényeket írt alá, de 1989 után ugyanebben a tisztségben visszautasította, hogy az átvilágítási törvényt aláírja. ?Sajnálom, opportunista politikus volt. Ezt szeretnénk piedesztálra emelni? ? kérdezte. ? A hazugságot és a politikai túlélést?" Ján Richter a Smerből és Tibor Mikuš függetlenként próbálta védeni Dubček magatartását, a történelmi környzetre, a korra és családjára hivatkozva, de a nemzeti Jozef Rydlo válaszul úgy fogalmazott: az ilyen törvénnyel a szeme közé nevetnének azoknak a hívőknek, politikai foglyoknak és emigrációba kényszerített embereknek, akik komolyan gondolták a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat. Rydlo szerint Dubček felmagasztalása a posztbolsevik propaganda és agymosás eszköze. Azé az ideológiáé, amely folyamatosan tagadja a múltat, amely azt hiteti, hogy szerint létezett ugyan a kommunizmus ? de kommunisták nélkül, voltak börtönök, de politikai döntéshozók és ítészek nélkül, voltak bűnök, de bűnösök nélkül. Azok, akik azt hitetik, hogy volt gyengéd forradalom, pedig annak még el kellene jönnie? Rydlo szerint 1968 januárjában a nyitást a KGB vezérelte, és Dubček naivságában nem vette észre, hogy csak eszköz Moszkva kezében az invázió előkészítésére, mert a szocialista tábor akkor már a helsinki folyamattól rettegett. Az eurokommunisták pedig azért csináltak utólag hőst Dubčekból, mert kudarcot vallott önmagukat akarták általa rehabilitálni. A vita még nem zárult le, így nem tudni, lesz-e törvény Dubčekról?
És mert az első Szlovák Nemzeti Tanács (1848) megalakulásának 160. évfordulója alkalmából tervezett nyilatkozat szövegében nem tudtak megállapodni a pártok, a ma 11 órára tervezett ünnepélyes szavazást bizonytalan időre elnapolta a házbizottság. Délután Bécsben, az osztrák parlamentben tehát e nélkül vesz részt a szlovák parlamenti küldöttség az első szlovák nemzeti tanács megalakulásának ünnepségén. Pozsonyban pedig Ján Kubiš külügyminiszter külpolitikai jelentésével folytatódik a 27. ülés.
Házik Zoltán - MAGYAR EGYSÉG <felvidek01@gmail.com>
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 21:56:52, kedd
|
| |
| |
sas motoros fűrésszel
http://ziza.ru/2008/08/06/mistr_umelye_ruchki.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 21:51:27, kedd
|
| |
| |
Navracsics: Csak idő kérdése az előre hozott választás
http://www.mno.hu/portal/585271
*
Garantáltan csak idő kérdése. 2010-ben lehet hogy nem áprilisban hanem mondjuk februárban lehetnek választások. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 21:48:01, kedd
|
| |
| |
Orbán: Európa nem fogadja el az orosz doktrínát + Videó
http://www.mno.hu/portal/585338
Megfigyelői státuszt kap a grúz kormánypárt
2008. szeptember 16.
Az Európai Néppárt (EPP) szerdán felveszi soraiba megfigyelői státusban a grúz kormányzó pártot � közölte Orbán Viktor kedden Brüsszelben. Kifejtette: Az Európai Néppárt nem fogadja el Vlagyimir Putyin orosz elnök biztonsági doktrínáját, amely kimondaná, hogy Moszkvának saját területén kívül is igényei vannak.
forrás: MNO
Ha a butaság fájna, Orbán és az EPP reggeltől estig visítna . Moszkvának vannak saját területén kívűl igényei??? Ne tessék mondani!!
Akkor mit mondjunk az USraeli terjeszkedésről, Iraknak és Afganisztánnak lerohanásáról, szerződések és ígéretek felrúgásával létrehozott keleteurópai és kaukázusi terjeszkedéséről?
Nem sok jóval kecsegtet minket Orbán egyre hangosabb, még a parancs normát is túlteljesítő orosz ellenessége.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 21:44:31, kedd
|
| |
| |
Szófiai forgalmi kamerák felvételei
http://webcambg.com/video/sofia_carcrash01.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 21:37:05, kedd
|
| |
| |
Kíméletlenül és gyorsan nyírták ki Almássyt
* spirk - spirk@mail.index..hu
| 2008. 09. 15., 12:29
Rázós akcióval biztosította be Dávid Ibolya az újabb elnöki ciklust, jól ismert mindenkit, akit pénteken a bizonyítékaként kitálalt telefonbeszélgetéssel belekavart az MDF-es hatalomátvétel sztoriba. Csányi Sándor, OTP-vezér három nappal korábban még együtt ebédelt Boross Péterrel, Dávid közismert támogatójával, a III/III-asként bemutatott biztonsági szakemberrel pedig még hivatalból igazságügyminiszterként szinte heti rendszerességgel találkozott, mikor az még a Nemzetbiztonsági Hivatal volt mûveleti főigazgató-helyetteseként dolgozott.
Valószínûleg Almássy Kornél teljes politikai karrierje az elnökjelöltség áldozatául esett. Az MDF-es megfigyelési botrány középpontjába került egykori alelnök szombaton lépett vissza a pártelnökségért folyó további harctól.
A tisztújító választmányi ülés megkezdése előtt Almássy fél órát tárgyalt négyszemközt Dávid Ibolyával, majd rögtön az ülés első perceiben bejelentette, hogy lemond a jelöltségről és riválisa támogatására szólít fel mindenkit. Almássy azonban nem csupán az elnökké választási esélyeit, elnökségi tagságát, hanem frakcióbeli megbízatását, fővárosi választmányi pozícióit is elvesztette. Az MDF-es források szerint Almássy teljes visszavonulása, és a képviselőcsoport mûködőképességének megőrzése volt az ár azért, hogy Dávidék ne firtassák tovább Almássy támogatóinak ügyét. A rivális kapitulációja előtt ugyanis az MDF-elnök még tényként beszélt arról, hogy Almássy háttéremberei számos politikust megkerestek azzal az ajánlattal, hogy az elnökcsere után kétmilliárd forinttal gazdagodik majd az MDF.
A lehallgatott telefonbeszélgetés felhasználásával végrehajtott gyors és eddig sikeres akciót a pártvezetés rögtön a választmányi ülés után igyekezetett lezártnak beállítani. Erről a szándékról Csányi Sándort is próbálták biztosítani, amikor a Hírszerzőnek jelezték, már meg is bizonyosodtak az OTP-vezér ártatlanságáról, aki határozottan elutasított mindennemű adatgyűjtést az MDF-fel kapcsolatban.
Csányit nyilván meglepetésként érhette, hogy Dávid Ibolya az ő lehallgatott telefonbeszélgetésével robbantott politikai botrányt, és fordult az ügyészséghez, holott a pénteki drámai sajtótájékoztató előtt alig néhány nappal még nyugodtan ebédelt együtt egy belvárosi étteremben Boross Péter, volt kormányfővel, akiről ismert, hogy Dávid Ibolya támogatója.
Személyesen ismerte a pártelnök Horváth Józsefet, a megfigyelési botránnyal meggyanúsított UD Zrt. vezetőjét is, ezért meglepő, hogy Horváth vállalkozását sommásan III/III-as hátterű cégnek titulálta, amikor nyilvánosságra hozta az ismeretlen forrásból megszerzett hangfelvételt. Horváth az Orbán-kormány idején dolgozott a Nemzetbiztonsági Hivatalban mûveleti főigazgató-helyetteseként, és ebben a pozíciójában szinte hetente találkozott az akkor igazságügy-miniszterként működő Dávid Ibolyával.
*******************
Persze, ezen én semmi meglepőt nem találok! Itt a kormányzati bohózat ideje a parlament feloszlatásáról, most nem lehet nem megpróbált elvtársakra bízni a balhét!!! Dávid elvtársnő jó elvtársnő (még Orbán tábornok (i)gazságügyi minisztere is vót), benne meg lehet bízni.
Almássy pedig pancser, cion maffia ellen pelenkás ne harcoljon, hé!
Ez azért példaeértékű: a megfelelő időben a megfelelő helyen elő van véve valakinek az éles terhelő bizonyíték! Így esett ez meg Rákosi elvtársnál is! Ha meg nem volt terhelő bizonyíték, a Bauer osztályon egy-két köröm le, oszt mindjárt lett beismerő vallomás is.
Azért alakul ez, már szépen összehasonlítható a "dicső" elődök "munkájával"!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 20:14:56, kedd
|
| |
| |
Pistike búskomoran hazafelé ballag. Szembe jön vele a család háziorvosa és jóbarátja.
- Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú?
- Ne is kérdezze, Doki. A szüleim válni készülnek. Apu már nem a régi.
- Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta, apádnak minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába.
Egy hónappal később újra találkoztak. Pistike még szomorúbb lelkiállapotban.
- Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer?
- De igen, túlságosan is, anyám meghalt, a nővérem terhes, nekem fáj a seggem, és a kutyánk sem mer már hazajönni... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 19:14:00, kedd
|
| |
| |
Elképzeltem egy országot
Elképzeltem egyszer egy országot, amiről azt hittem, hogy ez a haza. Mert a hazát az otthonnal rokonítottam, ahol a szüleim élnek, ahol menedékem lehet, ahol akkor is jól érzem magam, ha csak zsíros kenyeret eszem hagymával. Az elképzelt ország álomszerű volt, mintha belefestett volna valaki, olyan volt, amiben erdők susognak, a fákon hölgymenyétek kergetőznek, a magaslati réteken virágzik a leánykökörcsin, a széleken hegyek magasodnak és középen a látóhatárral egyesül a szétterülő síkság.
Ennek az álmodott országnak görgetegszerűen kézbesimuló alakja volt, mintha a természet erői hozták volna létre, országnak teremtve. Éghajlatát a hegyek védték, és a nagy folyók vizei táplálták növényzetét.
Tudtam, mert sokan mondták: sok mindenkinek sajdult a szíve ennek az országnak láttán. De nem csak a szépségétől vagy az irigységtől, hanem, mert birtokolni akarták, belőle akartak maguknak kihasítani egy-egy országnyi részt. Meg kellett küzdenünk tatárral, törökkel, labanccal, muszkával, időnként egymással.
Álmomban is tudtam, hogy ebben az országban volt valaha az egész Palócföld és Mátyus földje. Ebben az országban volt Székelyföld, Mezőség, Tiszahát, a szoknya alakú Somló hegy, Pannonhalma és Dévény vára.
De Verecke is ebben az álomországban volt, meg Sármellék, Érmellék és az egész Sajómente.
Itt született Ady, Madách, Mikszáth, Szinnyei Merse és Csontváry, és itt szerezték a zenéjét a galántai táncoknak meg a székely fonónak.
Ebben az országban éltek a nagyidai cigányok és Cinka Panna. Itt teremtődött meg a cigányok és magyarok együttélésének világraszóló csodája egy különleges zenei műfaj a hol kesergő, hol mulatós cigánymuzsika. És alig volt ennek az országnak városa, ahol a máshonnan elűzött zsidók ne építettek volna maguknak zsinagógát.
Aztán kiléptem az álomból.
Szüleimmel egy vasárnap reggelen, a valóságos létben, kézen fogva mentünk végig a losonci Kossuth Lajos utcán, amit akkor már nem úgy neveztek. A templom előtti téren magasodott egy talapzat, amin állni kellett volna valaminek, de most üres volt.
,,Mi állt itt?" - kérdeztem.
,,Kossuth Lajos szobra" - mondta apám.
,,Most miért nincs itt?" - kérdeztem.
,,Mert ledöntötték" - mondta édesanyám.
,,És miért maradt itt a helye?"
,,Mert amikor a városba visszajött a hazánk, itt állt az Országzászló."
,,Az most hol lobog?" - siettem kérdezni.
,,Most éppen sehol".
Apám szerzett valahonnan egy nagydarab kristályos mészkövet. Csiszolgatta éleit, és fúrt a közepébe egy lyukat, amibe belecsavart egy csúcsban végződő, fényezett fém rudat. Arra feltűzött egy háromszínű selymet és az asztalra tette.
,,Mi ez?" - kérdeztem tőle.
,,Ez az Országzászló."
,,És az ország?"
,,Az ország?
Az Mátyus földje és Palócföld, /
Csallóköz és Szigetköz, /
Bánát, Bácska, Hont és Torna, /
Rába, Rábca, Tisza és a Duna, /
Küküllő, Szamos és a Körösök, /
Gyimesek, Verecke és a Nagyalföld /
Hargita és Pilis..." - sorolta úgy, ahogyan én is álmodtam az országot, Szent István országát.
Az álomból kiléptünk egyszer s mindenkorra. Az álomország valamikor valóság volt. Egyes darabjai most, más országok alkotórészei, amit talán mások képzelnek álomországnak, mert ők is álmodtak maguknak országot, mert álmodhattak maguknak országot!
Mi, egy korábbi valóságból zuhantunk át - közel egy évszázada - egy jelenkori valóságba, amelyben alig vannak álmok. A kijózanító valóság uralkodik fölöttünk. Ennek a valóságnak sok-sok része van és mindegyik valóságos rész. De számunkra a leglényegesebb a saját valóságunk: a magyar nemzet szétdaraboltsága. Ugyanakkor ezzel szemben áll a szomszéd nemzetek öröme saját, új országuk láttán. Ezt egyszerre kell éreznünk, és tudatosítanunk, még ha nehéz is, de ez is a valósághoz tartozik.
Sokszor úgy tűnik, hogy máig nem birkóztunk meg ezzel az ellentmondással, amin talán nem is lehet csodálkozni, de még többször tapasztalható, hogy a nemzet megmaradt része iránti nemtörődömség, fásultság, semlegesség uralkodik el rajtunk.
Ostoroztak bennünket, mert nem akartunk beletörődni a haza elvesztésébe, majd magunkat ostoroztuk, mert korábban nem akartunk beletörődni abba, amibe nem szokás beletörődni, amit legfeljebb tudomásul lehet venni, mint a halál tényét, de a halál napjának évfordulója soha sem ünnep, hanem emléknap. És amikor utoljára tértünk magunkhoz, 1956-ban, nemzethez méltó módon elutasítván az idegenek által ránk hozott idegen uralmat, ezreket mészároltak le közülünk az utcákon, százakat akasztottak föl vagy lőttek főbe és sok-sok ezret zártak börtönbe.
Most itt állunk szemben önmagunkkal és látjuk a fizikai, majd a szellemi és lelki erőszak által túlcsillapított valóságunkat, a nemzetünk iránti tompaságunkat. Amikor elhisszük a falra festett rémképeket, sőt, még ki is egészítjük néhány vonással - ha talán nem eléggé félnénk önmagunktól, akkor gerjesszük, fokozzuk félelmünket. Oda süllyedtünk, hogy a nemzet - nem a nemzet, hanem a lakcímkártyával rendelkezők - egy része, gúny tárgyává alacsonyíthatja a nemzethez való vonzódást, kétségbe vonhatja utolsó nemzeti forradalmunk indítékait, és a kabarédemokrácia eszközével a kormányba emelhet olyanokat, szintén csak lakcímkártyásokat, jobb esetben nemzetsemlegeseket, akik az előbbiektől eltérően a nemzetet nem ellenségnek tekintik, hanem árunak.
Mindeddig csak a maradék Magyarország magyarjairól vagy kevésbé magyarjairól volt szó, de mi a helyzet az elszakítottságban, amelyben az elmúlt évtizedek során a kezdeti, átmenetinek hitt állapot állandósággá változott. A létből életstílus lett, a félelem beidegződéssé vált, a nehezen uralható indulatok alkololizmussá mindennapiasultak, a tervezés napi ügyeskedéssé módosult, a hajlékonyság megalkuvássá és besúgássá aljasult, az érvényesülési vágy pedig beolvadássá fajult. Az ilyen körülmények között nagy sikernek könyvelhető el, ha nem romlanak, vagy csak lassítottan romlanak az életkörülmények, ha jövőre is sikerül megnyitni az iskola kapuit, ha beírathatjuk gyermekünk nevét magyarul az anyakönyvbe, de a halottaink neve végérvényesen torz marad. Az ilyen körülmények között az álmodott, de valamikor valóságos ország hűlt helyén a Kárpát-medencében szerte élő, mintegy két és félmillió magyarnak negyven százaléka váltotta ki a nemzeti összetartozást jelképező Magyar Igazolványt.
Egy hirtelen feltett kérdésre, hogy a nemzet melyik része a sérültebb a maradék magyarországi vagy az elszakított részek, talán nem is tudnánk adni gyors választ, sőt lehet, hogy gondolkozás nélkül válaszolnánk. De ha végiggondoljuk az elmúlt évtizedeket napjainkig, akkor december ötödike adja meg a választ - a maradék magyarországiaknak csak tizennyolc százaléka tett hitet a nemzeti összetartozás mellett.
A kérdésre nincs tárgyilagos válasz. De a létező nehezen emészthető, mert arról szól, hogy évtizedek figyelmetlenségével, napi meghátrálásaival, apró, kereskedelmi alkukkal végrehajtottuk magunkon a lelki Trianont. Nem a helyzettel, nem a nemzet szétszakítottságával békéltünk meg. A megbékülés, kiegyezést, értékek egynesúlyát, lelki egyensúlyt jelent. De nem ez az állapot következett be. Nincs értékegyensúly. Az elveszett történelmi hazánk helyett nem újat építettünk, a szétdarabolt nemzetet nem újraegységesítettük, hanem a maradékot is tovább romboltuk.
Az elmúlt hetekben azonban egy különleges érzés kerített hatalmába. Talán az örvénybe került ember érzése lehet ilyen, amikor közeledik az aljzathoz, ahonnan elrugaszkodhat, és visszajutván a szabad levegőre, új erőre kaphat. Mert nem is olyan régen még kevesen voltunk olyanok, akik a múltba révedezők, a nemzetsemlegesek és a lakcímkártyások között úgy álltunk, hogy a jelen láttán könnyes szemmel néztünk a jövőbe - milyen lesz a jövő, ha ilyen a jelen? Csakhogy növekszik a jövőbe tekintők tábora, ez pedig fölszárítja a borúlátás könnyeit. A jövőbe tekintő emlékezés is ezt segíti.
A történelmi országunkra emlékeztető újraemelt Országzászlók, felújított és új emlékhelyek nem a múltat siratják, hanem jelképest támaszt teremtenek a jövőbetekintésre. Akinek a házát felgyújtották, ha ragaszkodik szülőföldjéhez, hazájához, elődeinek emlékeihez, nem az elköltözést választja, hanem az újraépítést, hiszen a jövőt csak innen lehet elkezdeni. Ha marokkal hordjuk össze ma a történelmi hatvannégy vagy hetvenkét vármegye területéről a földet, nem a megismételhetetlenségbe révedünk, hanem a kapcsolatok újraépítésén munkálkodunk. Ha emlékező tisztelettel állunk a názáreti Jézus népének valamikori templomára emlékeztető jeruzsálemi siratófalnál, ha megrendülten állunk a New York-i Ground Zero-nál, akkor mi sem természetesebb, hogy saját múltunknak is adózunk jövőbenéző tisztelettel.
CanadaHun:Ferdo |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 18:33:03, kedd
|
| |
| |
Nem akartam élezni a helyzetet...
Kémprogramot telepítettek az NBH számítógépére
http://index.hu/politika/belfold/kemsz/
Azért ennyire hülyének...
Módosítjuk a régi rigmust: hülye, hülyébb, vasutas, rendőr, NBH-ás?
Esetleg ennyire szarok az antivirus programok és a trójai felderítők? Vagy az NBH-sok?
Vagy az egész windózos rendszer? Akkor a PÁRT legféltettebb titkainak lőttek...
Vagy csak hülyének nézik az olvasót? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-16 18:15:56, kedd
|
| |
| |
Józsefváros SZDSZ-es vezetője: Elég volt, Gábor!
2008-09-16. 14:08
Ferencváros polgármestere után - aki hétfőn kilépett az SZDSZ-ből, és lemondott képviselői mandátumáról is - újabb budapesti politikus kritizálta élesen az SZDSZ politikáját és Fodor Gábort. Csécsei Béla, Józsefváros polgármestere azt mondja: az SZDSZ soha nem látott gondolati és szervezeti mélyponton van, ezért ,,elég volt" a mostani politikából.
Nyílt levélben jelezte hétfőn Józsefváros szabad demokrata polgármestere, Csécsei Béla Fodor Gábornak, hogy nem ért egyet a pártelnök politikájával - írja a Népszabadság.
Az ,,Elég volt, Gábor!" című levelében azt írja, hogy ,,ami nem megy, azt ne erőltessük". ,,Úgy gondolom, száznapnyi elnöki regnálásod nem éppen sikertörténet. Ha keményebben akarok fogalmazni, azt mondom: katasztrófaturizmus."
Csécsei szerint Fodor pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit elnökjelöltként ígért, ráadásul olyannyira rossz utat választott, mint senki még az SZDSZ eddigi elnökei közül. ,,Lehet, hogy egy irodában jól hangzik a 'Gyurcsány monnyonle' meg a 'szakértői kormány', de a valóság ennél bonyolultabb - írja. ,,Programok képviselete helyett foglalkozhatunk persze fejvadászattal, a szó minden értelmében, de akkor vegyük tudomásul azt is, hogy bocsáss meg, de legjobb esetben is körberöhögnek minket. Legjobb esetben, de most a legrosszabb eset van: nincs vidámság, még kényszeredett sem, hanem csak harag és értetlenség" - áll a levélben. Csécsei - kitérve arra is, hogy ,,most Gegesy Feri is kilépett" - azt kérdezi: ,,Mi kell még?"
A józsefvárosi polgármester úgy látja: az SZDSZ soha nem látott gondolati és szervezeti mélyponton van. ,,Van ebből kiút, talán még nem késő. Vannak kiérlelt koncepciók, vannak megfelelő személyek. Egyszerűen csak értelmes, valós dolgokról kéne beszélnünk, és helyzetbe hozni azt a még mindig nem kevés embert, akik tudnának tenni az SZDSZ-ért. Ez a három hónap sok mindenre elég volt. Vagy rövidebben: elég volt" - írja Csécsei.
(MNO - NOL)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2008. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
532 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3598
- e Hét: 9330
- e Hónap: 20441
- e Év: 173937
|
|
|
Online
