|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 23:09:55, csütörtök
|
| |
| |
Médiamanipuláció- és kontrol felsőfokon!
2008. Szeptember 15. 21:46
Abcúg.hu
A Demos Magyarország Alapítvány a Szélsőjobboldal és média címmel konferenciát szervez 2008. szeptember 18, csütörtökön, mivel szerintük ,,az elmúlt években nemcsak jelentősen megerősödött a szélsőjobboldal nyilvános jelenléte, de egyre gyakoribbak a hozzájuk kapcsolódó erőszakos események is." A MAZSIHISZ így hirdeti a megrendelt konferenciát, melynek célja valójában nem más, mint a jobboldal által szervezett események, a jobboldalhoz köthető hírek további ,,finomítása", kezelése abból a célból, hogy az átlag hírfogyasztót még rafináltabb módszerekkel tudják manipulálni.
Amint azt a DEMOS Magyarország állítja magáról, a szervezet egy ,,pártoktól független, magánszemélyek által létrehozott alapítvány. A DEMOS - elsősorban az angolszász területekre jellemző - agytrösztként egyaránt végez kutatásokat felkérésre és saját problémafelvetés alapján, melyek eredményeit rendszerint közkinccsé teszi. Az Alapítvány a kutatásokon és elemzéseken túl viták és konferenciák szervezésével is elő kívánja segíteni, hogy az érintett témák a társadalmi figyelem középpontjába kerüljenek."
Azt, hogy a Szélsőjobboldal és média című konferenciájukat ki rendelte meg, nem lehet igazán kétséges, ámbár bizonyára belső késztetést is éreztek arra, hogy - többek között - a következőkkel hirdessék meg összejövetelük célját:
,,Amennyiben nem szeretnénk, hogy a szélsőjobb a róla alkotott képet teljesen önmaga alakítsa egy őt akaratlanul kiszolgáló sajtó segítségével, akkor végig kell gondolnunk a jelenség leghatékonyabb megközelítésének lehetőségeit oly módon, hogy az a demokratikus értékeket és a szakmaiságot egyaránt szolgálja. Egy idevezető folyamatot és szakmai vitát kíván elindítani a Demos Magyarország Alapítvány a szeptemberben szervezendő konferenciával. ,,Szélsőjobboldal és média" című konferenciánkra külföldi szakértőket és a magyar média képviselőit hívjuk meg. Vendégeink beszámolnak a nemzetközi és hazai legjobb gyakorlatokról a témában és megvitatják egy olyan professzionális megközelítés alapjait, amely nem dimenzionálja túl a problémát, de egyúttal nem is bagatellizálja el, és legfőképpen nem adja meg a szélsőjobboldalnak azt a lehetőséget, hogy a médiát propagandaeszközként használja. ,, (Kiemelés: Abcúg.hu)
Ezek szerint ez a kiváltság csak a baloldali sajtót illeti.
Akit részletesen érdekel, hogy a fentebbi sorok írója miként is értékeli az eddigi történéseket, illetve mit szeretne még tovább szabályozni, az elolvashatja Barta Judit "vitaindító írását" a témában itt. Felettébb érdekes olvasmány, ajánljuk mindenki szíves figyelmébe, aki többet szeretne tudni arról, hogy miként is működtetik a médiát azok, akik az olvasókat manipulálják. Úgy tűnik, elégedetlenek eddigi munkájukkal, mert további szigorításokért küzdenek.
Mellesleg a konferenciára bejutni sem egyszerű, de a házi szabályok sem valami ,,demokratikusak", mintha attól tartanának, hogy holmi szélsőjobboldali terroristák épp lecsapni készülnének rájuk, akár fizikailag, akár verbálisan.
ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK A DEMOS ALAPÍTVÁNY ÁLTAL 2008. SZEPTEMBER 18.-ÁN, A SZÉLSŐJOBBOLDAL ÉS A MÉDIA CÍMMEL TARTANDÓ RENDEZVÉNYRE
1. A rendezvényre csak az jogosult belépni, aki előzetesen regisztráltatta magát. A regisztráció akkor minősül joghatályosnak, és a rendezvényre történő belépésre a látogató csak akkor jogosult, ha - legkésőbb a belépés előtt a helyszínen - írásban nyilatkozik a jelen általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) ismeretére vonatkozóan, és azokat magára nézve kötelező jelleggel elfogadja. A belépéshez a személyazonosság hitelt érdemlő igazolására alkalmas fényképes igazolvány felmutatása is szükséges. A belépő továbbá köteles alávetni magát a fémdetektoros kapuval kiegészített biztonsági vizsgálatnak.
2. A rendezvény területére fegyvert, vagy fegyvernek látszó tárgyat, üvegtárgyat, ütő-, vágóeszközt, vagy bármely, mások testi épségét veszélyeztető illetve a köznyugalom megzavarására alkalmas tárgyat bevinni tilos!
3. A rendezvényre zászlót, transzparenst, szórólapot, zajkeltő eszközöket bevinni tilos. A rendezvényen a látogató csak olyan - reklámnak minősülő - eszközt, tárgyat, feliratot helyezhet el, amelyet előzetesen a szervezők jóváhagytak a kérelmező írásos megkeresése alapján. Mindennemű egyéb reklám- ill. kereskedelmi tevékenység is tilos. Azt a személyt, aki a jelen okirat 2. vagy 3. pontjában megjelölt tárgyak bármelyikét, illetve reklámnak minősülő (beleértve a politikai reklámot is), engedély nélküli eszközt visz be a rendezvényre, vagy azt megkísérli, illetve tilalmazott magatartást tanúsít, a rendezők a rendezvényről kitiltják, a tárgyat eltávolítják.
4. A rendezvény helyszínén csak a szervezők engedélyével lehet hang és képfelvételt, vagy fényképet készíteni. Az erre vonatkozó esetleges szándékot legkésőbb a regisztráció során jelezni kell. Az engedély nélküli hang- és képfelvétel készítését a rendezők megakadályozhatják, és jogosultak a hang- vagy képrögzítő eszközből a kazettát, filmet, digitális adathordozót kivenni, illetve a hang- vagy képrögzítő-eszközről a rögzített anyagot letörölni.
5. A rendezvényen résztvevők tudomásul veszik, hogy felszólalni, kérdéseket feltenni csak a konferencia moderátorának engedélyével lehet, aki a szót indokolási kötelezettség nélkül bárkitől azonnal megvonhatja. A felszólalási, kérdésfeltevési rend megsértése a rendezvényről való azonnali kitiltást vonja maga után.
6. A rendezvényen csak olyan személy vehet részt, aki - a regisztrálás tényével, mint ráutaló magatartással - kijelenti, hogy korábban semmiféle más közéleti eseményt nem zavart meg, botrányt nem okozott. Annak a személynek a regisztrációja, aki fenti követelményt korábban megsértette, semmisnek tekintendő.
7. A látogató tudomásul veszi, hogy az ÁSZF betartását a rendezők ellenőrzik.
Budapest, 2008. szeptember 4.
Demos Magyarország Alapítvány
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 22:58:30, csütörtök
|
| |
| |
Fico mondta meg a magyar politikusok helyett
A Párizsi békeszerződés revízióját kell követelnünk a dekrétumok ellen
Robert Fico szerint a dekrétumok akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit ! " Válasz: Tiso Szlovákiája vesztes állam volt ! Tiso háborús bűnös volt ! Horthy nem volt az! Csehszlovákia megszűnt! Vissza a Hodzsa-Bartha vonaltól délre fekvő felvidéki részeket !
Erdély Ma nyomán, 2007.jan. 22. Robert Fico az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén rózsaszín képet festett a felvidéki magyar nemzetrész helyzetéről számolt be az Új Szó a szokásos "szlovákiai magyar kisebbség" szófordulattal.. A miniszterelnök az ülésen kifejtette a szlovák kormány Koszovóval kapcsolatos álláspontját, majd ismertette a szlovákiai kisebbségek jogállását, és szólt a Benes-dekrétumokról is.
Robert Fico szerint a dekrétumok ?akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit.
A kormányfő bírálta az ET Parlamenti Közgyűlését, amiért többször kétségének adott hangot a szlovákiai kisebbségek helyzetét illetően.
?Szlovákia olyan ország, amelynek a kisebbségpolitikája példaként szolgálhatna mondta.
Tiszteletben tartja a kisebbségek jogait. Az óvodától a felsőfokú képzésig adott a magyarok számára az anyanyelvi oktatás. Azt pedig természetesnek tekinti, hogy mindenki magas szinten sajátítsa el a szlovák nyelvet, ezáltal megteremtve az önkiteljesedés lehetőségét.
Berényi József, az MKP alelnöke, aki szintén részt vett a közgyűlésen elmondta: Robert Fico nem festett reális képet a hazai helyzetről. Ha ugyanis a kisebbségi kérdéseket úgy tálalná itthon, ahogy Strasburgban sokkal kevesebb gond lesz.
(Duna TV, Erdély ma nyomán nemzetidal.gportal.hu )
--------------------------------------------------------------------------------
Szerkesztői megjegyzés:
Fico elvtárs elmondta.hogy mi a megoldása a Benesi ?dekrétumok megszüntetésének: szerinte a dekrétumok ?akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit ! " Tehát
II. világháború lezárását jelentő Párizsi békeszerződés revíziója nélkül nem fogják törölni a Benesi dekrétumokat, mert azt hiszi, hogy ez egy örökre megváltoztathatatlan kőbe vésett szerződés! Nem így van! Minden szerződés megváltoztatható jogi úton, főleg, ha megszűnt létezni a szerződő fél, esetünkben Csehszlovákia. Tiso Szlovákiája vesztes állam volt a nagyhatalmak jóvoltából, a cseh magyargyűlölő Benes orosz kapcsolatait kihasználva, a pánszláv eszmékre hivatkozva, az ő kérésére,
Sztálin jóvoltából kerülhetett a győztesek oldalára a fasiszta szlovák állam, Csehszlovákia nagyhatalmak által történt létrehozása kapcsán. Ez a szörnyszülött tiszavirág-életű csehszlovák műállam, amelyben már a létrehozásakor sem volt többségi nemzet ( nem volt semmilyen nemzet aránya 50% fölött, a csehek aránya csak a 48% -ot érte el) már kétszer megszűnt létezni arteficiálisan létrehozott határainak életképtelensége miatt. A kedvezményezett ország megszűnt, a háborús bűnös Tiso állam nem kapta meg méltó büntetését.
Itt van egy újabb történelmi lehetőség, követelni kell a Párizsi békeszerződés magyar vonatkozású döntéseinek revízióját jogi úton, nemzetközi bírósági vagy ENSZ által irányított tárgyalásokkal, éppen a Ficó szavaira hivatkozva és a Tiso államot követő benesi kollektív bűnösség, azaz a fasiszta törvények jogfolytonossága miatt. Követelni kell ,mert a jelenlegi Szlovákia a Tiso -féle fasiszta állam gyakorlatát és jogrendszerét követi- tehát nem jogállam. Hivatkozni kell Ficóra, aki a Benes-dekrétumokat törölhetetlennek minősítette a II. világháborút lezáró békeszerződés által. Fickó elvtárs,most nagyon elszólta magát a javunkra.
Saját maga által kreált badarságot erősített meg ! Európa a Nemzetek Európájának kialakulása irányába halad, az EU globalizmus a megszűnés irányába mutat. Nincs alkotmány, a kollektív jogokat képtelen törvényerőre emelni és képtelen bármit is betartatni. Nincs EU-s kollektív emberjogi
normarendszer, nem lehet számonkérés, nincs szankció, az ENSZ ajánlásaira fittyet hánynak.Ami ajánlás az nem utasítás. Követelni kell a magyar történelmi igazságtételt, számon kell kérni az igazságtalan és csalással, a wilsoni elvek felrúgásával, népszavazás nélkül létrejött trianoni
döntést, trianoni határokat és az ezeket újra igazságtalanul megerősítő és Felvidék vonatkozásában még tovább súlyosbító 1947-es Párizsi békeszerződéskor meghúzott határokat, számon kell kérni az azt követő kitelepítéseket is és a tudatos asszimilációs politikát a magyar régiókban a szlovák betelepülést támogató intézkedéseket .
Követelni kell a határok újramegállapítását az 1945-47-es viszonyok figyelembe vételével.A tisói állam maradhat az övék, de a Hodzsa-Bartha vonaltól délre eső részeket , a Horthy Miklós kormányzó által tárgyalásos úton visszatért magyarok lakta Felvidéket visszaköveteljük ! Az 1947 utáni
időszakban beözönlött szlovák telepesek, ha maradni akarnak, maradjanak bátran, kaphatnak autonómiát. Semmilyen szerződés nem örök, még akkor sem, ha egyes mának élő politikusok azt hiszik, hogy ez nem így van.
nemzetidal.gportal.hu
Kapcsolódó cikkek:
1. A II. világháborúban vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos.
2. Sz?nyi Bartalos Mária : ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK
3. Cui bono autonómia?
4.
ÉS MÉG EGYEBEK!!!
--------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------
1 : ))
A II. világháborúban vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos.
Ficó az Európa Tanácsban: A benesi dekrétumok a második világháború következményének tekinthetők, ezért ugyanúgy visszavonhatatlanok, mint magának a háborúnak a következményei.
ÚDK: A II. világáború következménye az is, hogy Szlovákia nem győztes hanem vesztes volt. A győztes-vesztes logikát követve a vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos.
ÚDK: Innovációt a magyar-szlovák vitába! A magyar politikának fel kellene vetni: A II. világháború után a két vesztes, Magyarország és Szlovákia(Csehszlovákia dél-keleti része) között a '38-as etnikai határ meghúzása lett volna igazságos. Ezt az ÚDK nem azért hangsúlyozza, hogy területi követeléssel lépjen föl, hanem azért, hogy ráébresszük a szlovákokat saját - önmaguk előtt is elhazudott - múltjukra. Szóval Ficó és a szlovákok ne járják a győzteseknek megengedett fasiszta Benes táncot mert ők még vesztesebbek voltak, mint mi.
A mai magyar-szlovák politikai diskurzus megértéséhez nem árt összehasonlítani a két ország politikai spektrumát. A 'nemzeti tengelyen' legmérsékeltebb alakulat Dzurinda pártja, az összes többi szlovák parlamenti párt nemzetibb. Dzurinda pártja kb. a 'mi' Fideszünkkel hozható egy szintre. Mint tudjuk nálunk a parlamentben Fidesz a legnemzetibb. Ez a hatalmas különbség magyarázza meg azt, miért tudja a kis Szlovákia állandóan megleckéztetni Magyarországot.
Benes egykori csehszlovák miniszterelnök fasiszta rendeletei mind a mai napig hatályban vannak, azok részét képezik a cseh és a szlovák jogrendnek. Sajnos az Európai Uniót irányító erőket a II. világháborúban győztes csehszlovákok(?) fasizmusa és annak máig fennálló következményei nem zavarják. Hiszen az EU-ba belépőktől ? így a csehektől és szlovákoktól is - megkövetelt ezernyi jogszabály módosítást tartalmazó jogharmonizációs csomagban a Benes dekrétumok érvénytelenítése nem szerepelt.
Ráadásul ? és ezt még magyar politikai erő nem vetette föl ? a szlovákok nem győztesek hanem vesztesek voltak, a Tisó vezette szlovák állam a legszorosabb kapcsolatban állt Németországgal. Szlovákiát nem kellett megszállni a németeknek a zsidó deportálások kivitelezése végett. A győztesek Tisót felakasztották, Horthyt felmentették. A háború után a cseh dominanciának magukat alávető szlovákok vesztesből győztesek lehettek. Míg a fasiszta Benes dekrétumok után a csehek nemzetközi jóváhagyással megkezdték a németek kitelepítését addig a szlovákok ? nemzetközi jóváhagyás nélkül, de cseh támogatással ? mintegy 90.000 magyart telepítettek ki otthonukból.
Hogy milyen állapotok uralkodtak Felvidéken, azt elképzelhetjük ha felidézzük a Csehországba deportált magyarok ügyét. Házuktól, vagyonuktól megfosztott ezer magyart Csehországba deportáltak, ahol a cseh parasztok piacokon válogatták ki belőlük a cselédnek valókat.
Bécsi Dénes / Nemzeti Radikális Platform
--------------------------------------------------------------------------------- -------------
2 : ))
Sz?nyi Bartalos Mária : ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK
A Benes dekrétumainak érinthetetlenségével és a Szent Korona tulajdonának érinthetetlenségével kapcsolatos összefüggésekről
Ne érintsük!
Ne érintsük Benes dekrétumainak érinthetetlenségét!
Hát, akkor ne érintsük, benne vagyok, mert ami érinthetetlen, az nem érinthető.
Marxista felfogás szerint, ami nem érinthető, az nem kézzel fogható; és ami nem kézzel fogható, az nincs. Tehát, nyugodtan vehetjük úgy, hogy a Benes dekrétumai megszüntek létezni, nincsenek. Akár a szőnyeg alá is söpörhetjük a témát, mert tudomásul kell vennie a szlovák kormánynak, hogy a magyar nép éppen olyan érinthetetlen, mint a szlovák nép, vagy a Benes dekrétumok. Amennyiben ez a felismerés tudatosul a szlovák kormány valamennyi képviselőjében, akkor minden elismerésemet fejezem ki nem csak Ficónak és Slotának, hanem a magyar kormánynak is.
A szlovák népnek van mindenki részéről érinthetetlen Benes dekrétuma, a magyar nemzetnek pedig van mindenki számára érinthetetlen Szent Koronája. Egyébként is a Benes dekrétumok alkotója már nem él. Viszont a Szent Korona alkotója maga az örök élet.
Máris földi létünk poláris valósága tárul elénk azáltal, hogy összehasonlítjuk az összehasonlíthatatlant. Ami olyan paradoxont képvisel, amelynek felfogásához kevés egy vagy kettő ? ember által alkotott ? ideológia. Különböző országok kormányainak ideológiái is kevésnek bizonyultak eddig a Szent Korona nemzetének teljes megsemmisítéséhez. Ráadásul napjainkban a Szent Korona nemzete egyre erősödni látszik, ami a negatív és pozitív energiák harcában a Szent Korona pozitívuma felé billenti ezidő szerint a mérleget.
Miért fontos ezzel tisztában lenni nem csupán a magyar vezérkarnak, hanem a környező országok vezetőinek is?
Azért, mert a Szent Korona tulajdona egységes, és kizárólag, csak a magyaroknak van a Szent Korona tulajdonához birtoklási joga. Más nép nem birtokolhatja. Ha megteszi, meglakol érte. Továbbá a Szent Korona érinthetetlensége egyben a Szent Korona birtokában levő tulajdon érinthetetlenségét biztosítja a magyar nemzet számára. Amely nép ezt figyelmen kívül hagyja, az előbb-utóbb ?Isten Ostorával" találja szemben magát. És bizony, ?Isten Ostorcsapása" fájni fog legalább annyira, mint például a tőzsdék összeomlásának következménye.
A Benes dekrétumainak érinthetetlenségével és a Szent Korona tulajdonának érinthetetlenségével kapcsolatos összefüggésekről érdemes tovább gondolkodnia mindenkinek. Európának főleg!
Komárom-Szőny, 2008. január 22.
Hivatkozás erre a cikkre és az oldalra:
http://www.portal.ghost.hu/gindex.php?pg=22431356
--------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------------------------
3 : ))
Cui bono autonómia?
Cui bono, vagyis kinek a hasznára? Ciceró szövegéből tudhatjuk meg, hogy L. Cassius Ravilla, akit római nép a legigazságosabb és legokosabb bírónak tartott, bíráskodásánál mindig ezt a kérdést tette fel. Úgy vélte, hogy az emberi élet olyan, hogy senki sem ereszkedik a rossz tevésbe anélkül, hogy ne legyen reménye a haszonra. Ez a kérdés kezdett eszmeileg foglalkoztatni, amikor megtudtuk, hogy 2007. december 21.-én a Szlovákiai Belügyminisztérium beiktatta Bósza János ?Nomos Regionalizmus" polgári társulatot. Tehát, ha nem sikerült (gyorsan?) a Mozgalom a Regionalizmusért politikai párt megalakítása, akkor legalább polgári társulatot iktatott be.
De, Bósza úr tudatott magáról másként is. A parlamenti képviselőknek elküldte a Dél-Szlovákiai terület autonómiai elképzeléseit ( ahol kb. 1,2 millió ember élne, de ebből csak 500 ezer magyar), amit még személyesen át akar adni a kormánynak és a köztársasági elnöknek is. Nem tudom, hogy hány rajongója van Bósza úr új polgári társulatának, de ha minél több, az annál sajnálatosabb, hogy káprázatos szemekkel várják, hogy épp most valósul majd meg a felvidéki magyarságnak a szintén nem mindent megoldó autonómia. Hogy valaki félre ne értsen, én is az autonómia híve vagyok, de demokratikus eszközökkel elérve, mert a polgári társadalomban a parlamentarizmus az eszköz, ahol ezt alkotmányos úton lehet elérni. Ennek az elérése csak is a felvidéki magyarság polgári öntudatának fejlettségétől függ. Sajnos, úgy látom, Szlovákiában ez az idő még nem jött el, és nem szabad elsietni ebben semmit sem, mert sokan arra várnak, hogy újabb kirohanásoknak lehessünk kitéve.
A múlt század nyolcvanas éveiben Európa államai meg voltak fertőzve. Megfertőzték Európa népeit azzal, hogy ?ki, kinek a rovására él?" Ennek a gondolatnak a célozott firtatása vezetett a Szovjetunió széteséséhez, aztán következett Csehszlovákia, (ahol gyakran hallottuk, hogy a csehek ráfizetnek a szegény szlovákokra, később hallottuk, hogy a szlovákok ráfizetnek az itteni magyarokra), és majd következett Jugoszlávia, véres szétesése. Ez a megfertőzés bántalmazza Olaszországot (a fejlett északi rész a fejletlen déli résszel szemben) és az utóbbi időkben Belgiumot is. Ezt abban az időben a volt szocialista államokban, valahogy nem nagyon vettük észre, mert a fertőzést eltakarták a fiatal demokrácia vívmányai. De a fertőzés tart tovább, csak átalakult nacionalizmusra, sovinizmusra, antiszemitizmusra, xenofóbiára és más, a polgári társadalomnak nemkívánatos jelenségeire. Ez ellen, mi polgári gondolkodású magyarok, csak példaképes összefogással, értelmes tényekkel a polgári demokrácia eszközeivel tudunk ellenállni.
Ami tény, az tény. Globalizált világban élünk. Erre jellemző az áru, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Mondhatjuk, hogy a kapitalizmus győzött a világban, de a demokrácia még nem, mert nagyon nagy a politikai és a gazdasági viszonyok közt az aránytalanság. Globális gazdaságunk van, de a politikai formák és a demokrácia érvényesülése, minden államban az állam szuverenitásába van rögzítve, majdnem másként. Minden korban, a társadalomban az öntudatossággal rendelkező közép polgári réteg szokott nyomást gyakorolni a szabadságért, demokráciáért, mert az öntudatos polgárok adják meg minden társadalom stabilitását. A polgári demokrácia legnagyobb veszélye a mai világban a politikusok szégyentelen szövetkezése a vállalkozókkal, lobby és érdekcsoportokkal, ami nemzetközi szintig is elér, mivel a gazdaság globalizált.
Itt, Szlovákiában, a jelenlegi politikai helyzetben, ahol a politikusok fertőzve vannak szlovák nacionalizmussal, előterjeszteni a magyarok autonómiai követeléseit, ez a felvidéki magyarság politikai öngyilkosságához vezethet. Nem hiszem, hogy Bósza úr politikailag tájékozatlan. Ha tájékozott, akkor tudja mi fog a szlovákiai politikusoktól következni. Ő ezt akarja? Ha ilyen politikai merészkedésbe indult, akkor biztos erős érdekcsoport áll mögötte és ilyen szövetség szégyentelennek van tartva a polgári demokráciában. Hogy ki áll mögötte? Erre a feleletet René Descartes, francia filozófus adja: ? Qui bene latuit, bene vixit." azaz ?Aki jól elbújt, jól él." Biztos jobban, mint a felvidéki magyarok nagyobb része, akinek a sorsával játssza átláthatatlan politikai játékát.
Tehát, ?Ciu bono?" a felvidéki autonómia a jelenlegi kül és belpolitikai helyzetben, ha már a kezdet kezdetén tudjuk, milyen eredménnyel fog véget érni? Majd a Slota úr benyújtja a felvidéki magyaroknak a számlát. Miért is szokta feltenni ezt a kérdést a tisztelt római bíró? Hogy megtudja, hogy milyen haszonra volt reménye annak, aki rosszat tett. Mi ezt nem is akarjuk sejteni. Mindenesetre Bósza úr minden lépése törvényes volt az adott demokratikus állam keretében. Ami törvényes, az erkölcsi, csak nem minden, ami erkölcsi, törvényes. Horatius szavaival: ? Quid leges sine moribus, vanoe proficiut" azaz ?Minek a törvények, ha hiányzik az erkölcs."
Vajda Iván
diplomás politológus
Magyar Egység
--------------------------------------------------------------------------------- ------------
--------------------------------------------------------------------------------- -----------
4 : ))
A szlovák történelemírás hazugságai
KARPATIA - már csak pár napig kapható!
A gondolkodó magyarok előtt lassan nevetségessé válik a szlovák kormányzati körökből kiinduló - a tudományos kutatások által alá nem támasztható - "történelemcsinálás", "mítoszteremtés" szánalmas igyekezete, vagy Fico kijelentése, mely szerint magyarok nincsenek, csak magyarul beszélő szlovákok... Csakhogy az ilyen téren tájékozatlanabb külföldiek számára a hazugság nem magától értetődő, hiszen angol nyelvű ismeretterjesztő honlapokon a neves szlovák történelmi személyiségeket felsoroló oldalakon ott találhatjuk Petőfi, Csák Máté, Bél Mátyás, Selye János nevét... Ráadásul a magyarországi kormányzat nem aktuálpolitikai, hanem történelmi kérdésként látszik kezelni az ügyet, és egy szóval sem reagál az ostobaságokra. A Karpatia utánajárt a szlovák soviniszta történelemhamisítók legújabb ötleteinek.
"Szlovákiában nem élnek magyarok, csak szlovákok, akik magyarul beszélnek" - Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Arra hivatkozott, hogy Franciaországban sem léteznek algériaiak és marokkóiak, mert "ők is mindnyájan franciák, akiket franciákra, bevándorlókra és idegenekre osztanak". A pártelnök szerint Szlovákiában is ezt a modellt kellene követni, s "a Dél-Szlovákiában élő polgártársainkat magyar anyanyelvű szlovákoknak kellene nevezni". A hivatalos népszámlálási adatok szerint Szlovákiában több mint félmillió, magát magyarnak valló szlovák állampolgár él...
ŰŰSlota korábbi történelmi fejtegetései szerint a Kárpát-medencét 1248-ban felkereső frank püspök azon csodálkozott, hogyan adhatott az Isten ilyen szép országot ilyen csúnya embereknek. "A mongoloid típusú, görbe lábú magyarokat értette ez alatt a ronda lovaikkal. Sőt alacsony kis lovacskáikkal. Ezt mondta a püspök. 800 év alatt ezek a mongoloidok valahogy eltűntek. Nem tudom, ki civilizálta őket. Valószínűleg a szláv vér, sajnos. Nem is tudom, magyarok-e valójában ezek a magyarok, akik azt állítják magukról, hogy magyarok. Szerintem 90 százalékban szláv vér folyik az ereikben, és csak tizedrész vagy egy százalék tizedrésze maradt az ősmagyar vérből. De mint valami bolondok, úgy turuloznak meg ragaszkodnak a többi őrültségükhöz."
"Egyre több történész hangoztatja, hogy a Nagymorva Fejedelemségben nem szlávok, hanem régi szlovákok éltek, akiknek a királya Szvatopluk volt. Legyünk büszkék erre. Ha a magyaroknak lehet Szent Istvánjuk, a cseheknek pedig Szent Venceljük, akkor nekünk pedig Szvatoplukunk lesz, akinek a szobrát mielőbb felállítjuk a pozsonyi várudvarban" - Robert Fico szlovák miniszterelnök.
Újabb "nemzetépítő" javaslattal állt elő Ján Slota: azt javasolja, hogy 2008 a "szlovák kettős kereszt" éve legyen, ennek jegyében pedig Szlovákia-szerte kettős kereszteket akar állítgatni, természetesen a magyarlakta területeken is. "Szlovák kettős kereszteket fogunk felállítani egész Szlovákiában, délen is, hogy ne kelljen azt bámulnunk, ahogy Dél-Szlovákia felett meghülyült magyar turulmadarak röpködnek," közölte Slota. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke emléktáblát is avatott a jelenlegi magyar-szlovák határon, a tőketerebesi járásban tavaly felállított vasbeton kettős kereszten. Slota igazi szellemi ámokfutása ezt követően következett: "mindenki számára világossá akarjuk tenni, akik kétségbe vonják területi integritásunkat és államiságunkat, hogy ezt nem engedjük," folytatta Slota. Akkor hát induljuk egy szó szerint rövid kirándulásra az északi nép történelmébe!
A szlovákok körében mind a mai napig mély felindulást vált ki, ha tótoknak nevezik őket. Ez a reakció sajnos saját történelmük ismeretének hiányosságaiból fakad, ugyanis a kifejezést nem soviniszta magyarok találták ki, hanem a tótok nevezték így magukat ezer éven át. A tótok a magyar honfoglalás idején kis számban és szórványokban éltek, de származásuk - elnevezésükhöz hasonlóan - bizonyítékértékűen nem meghatározható. Még szláv eredetük is kérdéses, nem kizárt, hogy a szláv nyelvet csak szomszédaiktól vették át. Napjainkban tetszetős az a pánszláv politika, miszerint a szlovákok a morva-szlovák folytonosság (!) értelmében a Nagymorva Birodalom jogos utódai. Ezt a feltételezést történelmileg ugyanakkor nem lehet igazolni. Ami pedig a Nagymorva Birodalmat illeti, nem egészen húsz éves fennállása alatt nem tett szert nagyobb területre, mint a Felvidék nyugati részének egyharmada. Mégis, a dús képzelőerővel megáldott szlovák tudósok egynémelyike szerint a Nagymorva Birodalom a 9. században a mai Szlovákián kívül kiterjedt Morvaország és Ausztria keleti, Pannónia északi részére. De igencsak meglódult a fantáziája annak a tudósnak is, aki Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő birodalomról beszél... Ezen feltevéseknek nincs semmilyen bizonyítható alapja.
Magyarságkutatóink által bizonyítottnak tekinthető tény, hogy a magyarok a hazatéréskor nem találtak itt semmiféle meglévő, betelepült szlávságot. A Benes általi hivatkozás a 10. századi őscsehszlovák államra is a fantázia szüleménye, ezt egyetlen írott forrás sem támasztja alá. Annyi bizonyos, hogy a tótokkal a magyarok útközben találkoztak, s mivel ez a csekélyke nép semmiféle határozott, kiforrott kultúrával nem rendelkezett, könnyen elvegyült Árpád népei között. Egyes csoportjaik ugyanígy idegen népekhez csapódtak és alkalmazkodtak. Olcsó és igénytelen munkaerő lévén más nemzetek szívesen be is fogadták őket. A leendő hazába a magyarok hozták be magukkal gyepünépnek, hogy a peremvidékeken őrködjenek a betolakodókkal szemben. Ezeken a helyeken hagytak maguk után történelmi nyomokat, a baj csak az, hogy a szlovák régészet ezen peremvidékeken talált szegényes anyagi kultúra leletei alapján húzza meg a hajdani Nagymorva Birodalom határait! A tótok a későbbi történelmi korokban is a Magyar Királyság (vagy az Osztrák-Magyar Monarchia) védelmében éltek, békében a magyarokkal, ugyanis akkor még tisztában voltak a Királyságban betöltött nem túl hangsúlyos helyükkel és szerepükkel. Az ország megoltalmazta őket a török és tatár támadásoktól, enélkül valószínűleg saját kultúra, gyökerek, magas szintű társadalmi, vallási és katonai szervezettség híján a múlt ködébe vesztek volna.
A szlovák nemzet különböző eredetű szláv népcsoportokból az 1800-as években mesterségesen létrehozott nemzet. Egészen odáig 3 különböző nyelvet beszélő népről van szó. A "szlovák" elnevezés, de maga a nyelv is ekkor született meg egyes pánszlávista nyelvújító hazafiak mesterséges kreációjaként. A Benes által "évszázados városnak" nevezett Pozsony lakóinak száma 1920-ban 800 000 melynek csupán 14,8 %-a szlovák. Az ország neve, a földrajzi- és városnevek csak az 1920-as évektől kapták szlovák elnevezésüket, 90 %-uk magyar eredetű; a számtalan árpádkori település és emlék neve eredetileg színmagyar! A szlovákok büszkén és fennen hangoztatják, hogy már a 15. században volt egyetemük Pozsonyban és Nagyszombatban, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az előbbit Mátyás király, az utóbbit Pázmány Péter alapította...
Saját építészeti, történelmi, képzőművészeti alkotások híján a magyar történelem nagyjainak nevét elszlovákosítva próbálják meg őket eltulajdonítani. Így lett Csák Mátéból Matús Cák Trenciansky szlovák fejedelem és a murányi vár úrnőjéből, Szécsi Máriából Maria Secovská. Így "kerültek" szlovák kézbe a Forgách, Zichy, Andrássy grófok kastélyai és vált történelmük nagy nevű személyiségévé Rákóczi, Wesselényi, Bethlen...Így hitetik el a történelmet nem ismerőkkel, hogy pl. a Kassai Dóm, de számos, a magyarok által épített templom, vár, kastély a szlovák gótika, barokk remekműve...
Pedig a más tollával ékeskedés nem az igazi dicsőség útja. Ehelyett inkább a történelemhazudók megszívlelésére ajánljuk Talleyrand szavait, miszerint: "Az államok és egyének számára egyaránt nem abban áll a boldogulás igazi útja, ha elveszik, ami a másé, hanem ha kifejlesztik azt, ami az övék."
Fehérvári Nagy Réka
(A teljes rovatot és a további érdekfeszítő cikkeket olvassa el a még pár napig kapható Karpatiában! Vásárlását előre is köszönjük, ez is egy téglát jelent a szabad nemzeti sajtó várában!)
--------------------------------------------------------------------------------- -------------------------------------------------
5 : ))
Egy jegyzet ( FELVIDÉK )
Mitől döglik a mandelinka, és hogyan kenjük szét egymás pofáján a fekáliát ?!
Akik a kommunizmus dicsőnek nevezett korszakait is megéltük, még napjainkban is megkérdőjelezzük minden újsághír valóságtartalmát, megszokva, hogy a sajtó hazudik, mert azért van, hogy hazudjon?
Egyik napilapunk és még néhány ehhez hasonló hírportál vastag betűs hírként igyekezett bulvártőkét kovácsolni abból, hogy mennyi pénzt kapott a Madách Kiadó úgymond az EU-s alapokmány támogatásáért Ficoéktól, aztán hozzáteszik, hogy a kiadónak valóban jóváhagytak egy és negyed millió koronát a kulturális minisztériumban. Ha ezt így egymás mellé rakjuk, akkor bizony összeáll a zurbolóban a vaj?. Csakhogy most kinek a fején van, avagy kire kenték, az még kérdés. Ugyanis tudtommal a kérelmeket még tavaly novemberig kellett benyújtani, és a jóváhagyások pedig valamikor február táján lehettek . Szerencsére az egyik hírportál még azt is ajánlotta, hogy nézzük meg a minisztérium honlapján a pénzek elosztását. Nos , megnéztem. A 13 milliós támogatásból a Madách valóban a jelzett összeget kapta, de a magyar ügyeket minimum furcsán értelmező Kalligramm ugyanott 1,74 milliót, a Nap 1,36 milliót (pedig a tulajdonosát többek között arra alkalmazza az egyik napilap, hogy Csákyt és Durayt rendszeresen ócsárolja), a Lilium Aurum Kiadó pedig 1,65 millió koronát kapott. A vidékiek (kassai, rimaszombati magyar könyvekre) viszont szinte semmit. Csáky Pál könyvére valóban jóváhagytak 90 ezret, de ugyanakkor a Napnál megjelenő Szilvássy József (egykoron a kommunista napilap főszerkesztője) kötetére 300 ezret adtak? és sorolhatnám. Esetleg megkérdezhetném, hogy most a Madách miért olyan szerencsétlen, hogy csak ennyit kapott, míg a magyar érdekeket rendszeresen eláruló, a nemzetközi nagytőke által is támogatott kiadók viszont jóval többet?akkor most mi is a probléma, avagy úgy is mondhatnám, hogy az alamizsnát is sajnálják a tisztes magyartól mindazok, akik terített asztal mellett dőzsölnek, és a mi számlánkra és vesztünkre pókereznek a nagykutyákkal?
Arról is érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezek a kiadók milyen könyvekre fordítják a minisztériumtól kapott támogatásokat, mert néha a borítólap tervezője, aki legfeljebb annyit tesz, hogy piros vagy kék színű legyen, néha több honoráriumot kap, mint a kötet szerzője vagy illusztrátora, de ezek nem a kiadó kegyentjei...
Avagy az lenne a hír, hogy a hatalom évtizedek óta azért tart minket kiéheztető programon, hogy akár alamizsnáért is megvehesse az arra alkalmas gyengébb jellemeket, miközben bohócait és kedvenceit kényezteti??!
És tévedés ne essék: szerintem a liszaboninak nevezett neoliberális és keresztényellenes szerződést egyáltalán nem kellett volna megszavazni, amihez persze semmi köze annak a sajtótörvénynek, amely ellen egyébként éppen az a napilap ágált vehemensen, ahol folyamatosan ömlenek a hazugságok, csúsztatások és félrevezetések, de az érintettek és megrágalmazottak az igazságot nem mondhatják el szabadon abban a lapban?
Kimongya Tódor
--------------------------------------------------------------------------------- -------------------------------
6 : ))
Siklósi András : A Kárpát-medence magyarsága csak együttesen, összefogva védekezhet az ?t ér? támadások, gyalázkodások ellen!
(A beszéd elhangzott 2008. ápr. 2-án a budapesti Külügyminisztérium előtti tüntetésen.)
Tisztelt Pannon Nemzeti Gárda, tisztelt részt vevő szervezetek, kedves tüntető Honfitársaim, Magyarok!
Őszinte megbecsüléssel és szeretettel köszöntök mindenkit az általam képviselt Turul Szövetség nevében. Azon szomorú alkalomból gyűltünk itt egybe, mert az utóbbi években, hónapokban a trianoni gúnyhatárainkon belül és kívül, szinte mindenütt azonos intenzitással, ugyanakkor egyre hevesebben és durvábban folynak ellenünk a sértegetések, gyűlölködő gyalázkodások, sőt a tettleges atrocitások is. Az egyes magyar nemzetrészek erre semmilyen okot nem adtak, sőt békés módon, már-már önemésztő türelemmel viselik az ellenük uszuló brigantik verbális és fizikai bántalmazásait. A legtragikusabb az egészben az, hogy sem az utódállamok törvényei, ill. hatóságai, sem pedig a (mostoha)anyaország közhatalmi szervei semmilyen védelemben sem részesítik ártatlanul üldözött, meghurcolt nemzettestvéreinket. (A nagyhatalmak s az Európai Unió bűnös közönyéről most ne is beszéljünk.) Nyilvánvaló, hogy ez így tovább nem mehet! Már az is mélységesen elítélendő, hogy egyáltalán idáig fajulhattak a dolgok, ahelyett, hogy minden alattomos és nyílt támadásra méltó választ adnánk úgy, hogy örökre kedvét szegjük e sötét lelkű gazembereknek bármiféle hasonló disznóságok elkövetésétől.
Tárgyilagosan le kell szögeznem, hogy Trianon előtt efféle káros cselekmények még elvétve sem érték a magyarságot. De még a bizonyos körök által zsigerből kárhoztatott Horthy-rendszer alatt sem alakultak ki sehol a Kárpátok gyűrűjében a mai áldatlan állapotokhoz fogható szörnyűséges helyzetek. Csak a kommunista megszállás idején, ill. e rendszerek agóniája óta kényszerültünk mindenütt vesszőfutásra, olyannyira, hogy most már a puszta emberi létünk, nemzeti megmaradásunk is végveszélybe jutott. Hangsúlyozom: nemcsak az elcsatolt területeken, hanem a meghagyott csonka hazában is! Vajon miért van ez így, tán valami elkerülhetetlen végzet szánta ezt az elátkozott sorsot szebb időket látott, boldogtalan népünknek? Hiszen ha hinni lehet gyakran énekelt Himnuszunknak, nem csupán a múltunkat, hanem már a jövőnket is előre megbűnhődtük. Akkor hát miért ütnek-vágnak bennünket folyamatosan, miféle alvilági erők törnek az életünkre, s irtanak bennünket tűzzel-vassal hosszú évtizedek óta? S vajon tehetünk-e ellene valamit, várhatunk-e bárhonnan fölmentő segítséget? Mielőtt e súlyos kérdésekre megkísérlem a választ, futólag emlékezzünk meg a rajtunk végigszántó totális genocídiumnak ? ha úgy tetszik: magyar holokausztnak ? a népünk biológiai és szellemi-lelki kondíciójában okozott pusztításairól. Itt és most nincs módomban leltárt készíteni, ám úgy érzem, a konkrét sérelmeket valamennyire mindenki ismeri, melyek határozottan alátámasztják elvitathatatlan igazunkat, valamint az ellenoldal brutális embertelenségét.
Aligha gondolhatja magát derék magyarnak az, akinek nem fáj Trianon, s aki e példátlan gazságot nem akarja valamilyen formában orvosolni. Ami pedig a hullarabló utódállamokat illeti, 88 év tapasztalatai számukra is világossá tehették, hogy a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai, katonai és kulturális egysége megoszthatatlan, s e szerves, Istentől rendelt összetartozás erőszakos szétverésével valamennyi új ország egyaránt életképtelenné válik. Nemcsak Magyarország haldoklik ezért jelenleg, hanem egész Közép-Európa is. Ennek jelei voltak Csehszlovákia és Jugoszlávia fölbomlása, de az is, hogy Ukrajna a Szovjetunió széthullása után nem tud mit kezdeni Kárpátaljával, miként Románia sem Erdéllyel. A tótok, oláhok, rácok, ukránok mindnyájan tudják, hogy hiába erőlködnek és gyűlölködnek, a torkukon akadt halszálkákat nem képesek se lenyelni (pláne megemészteni!), sem pedig kiköpni. Mit ér hát számukra, ha kisemmizik és elpusztítják az őslakó magyarságot, ha ebbe a ?küzdelembe" maguk is beledöglenek? Tágabb értelemben pedig egész Európa tartós békéje, fejlődése is attól függ, hogy visszaállítja-e az I. világháború előtti állapotokat, ill. megadja-e valamennyi itt élő népnek, mindenekelőtt a rengeteget szenvedő magyarságnak, a teljes önrendelkezést minden téren. Amíg a mostani alárendeltségünkben, kiszolgáltatottságunkban nem történik gyökeres javulás, addig a trianoni szindróma mindenütt szedni fogja további áldozatait. A politikusoknak, szellemi vezetőknek be kell látnia, hogy nemcsak a magyar nemzet egy és oszthatatlan, hanem a térségben élő valamennyi nép csak egymást támogatva, a Németh László-i tejtestvériség elvét elfogadva boldogulhat, de semmiképpen sem egymás rovására, vagy egymás ellen acsarkodva és hadakozva. 1000 évig béke és rend volt itt a Szent Korona fennhatósága alatt, szilárd meggyőződésem, hogy a jövőben se lehet ez másképp. A magyar történelmi bölcsesség, rátermettség, fajtánk különleges képességeinek, vezető szerepének érvényesítése nélkül, szabad és egyenrangú társnemzetek hatékony együttműködése nélkül a Kárpát-medence földi Paradicsom helyett csupán sivár temetőkert lehet. Ez pedig végső soron senkinek sem érdeke.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a rendkívül toleráns és jóhiszemű, senkinek nem ártó magyarság (beleértve már alig vegetáló anyaországát is) mindenütt jogfosztottan, eltiporva, hagyományaiból kiforgatva, öntudatában s erkölcsében megrontva, nyomorult rabszolgaként tengeti ünneptelen hétköznapjait; s többségében olyan, mint a beteg madarak, melyeknek lenyesték a szárnyait. Nemcsak a megszálló kisantant agresszív mohósága nehezedik ránk, hanem távolibb égtájak nem kevésbé barbár betelepülői, új ?honfoglalói" is rombolják életesélyeinket. Oly ügyesen, körmönfontan lopakodnak ide, hogy a napi gondoktól elcsigázott, hazug cselszövéstől, sajtóármánytól elkábított népünk szinte észre se veszi a minden korábbinál halálosabb veszélyt, nemhogy védekezni, cselekedni próbálna ellene. S akkor, amikor az összes harangot, lármafát félre kéne verni, s körbe kellene hordozni a véres kardot, s minden gátra, bástyára, gyepűre elszánt emberek tömegét kellene állítani, persze megfelelően képzett, kipróbált, gerinces vezérekkel az élen, akkor hazaáruló pártjainknak és kormányunknak nincs fontosabb dolga, mint az ellenségeink ülepét nyalogatni, s a saját zsebeit teletömni. Ilyen gonosz, önző és impotens vámpírcsorda tán még soha nem irányította a magyarságot az utóbbi 500 évben! S bizony, ha még sokáig megtűrjük magunk fölött e ragadozó görényeket, akkor magunk is ugyanolyan hitvány önfeladóvá, becstelen söpredékké válunk.
Kedves Bajtársaim, szeretett Véreim! Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a sajnos egyelőre még alvó, de lassan már ébredező magyarságnak az egész Kárpát-medencében az elődeinkéhez mérhetően áldozatos önvédelmi harcot kell folytatnia, ha fönn akar maradni az idegenek tengerében, s nem óhajt ebek harmincadjára jutni. Ha mi beletörődünk balsorsunkba, s nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a saját ügyünkben, más biztosan nem fog bennünket megmenteni a tragikus végtől. Sőt, akkor nem is érdemlünk jobbat. Nincs vesztegetni való időnk, föl kell hagynunk az önmarcangoló töprengéssel, a gyáva meghunyászkodással, a sehova sem vezető széthúzással és egymás elleni áskálódással. Legyünk szolidárisak, tömörüljünk össze, higgyük el, hogy együtt mindent megnyerhetünk! Először is azonnal takarítsuk el ezt a galádul ránk telepített, szemétre való ?szociálliberális" zsiványbandát, kormányostul, ellenzékestül, ügynököstül, az összes áldemokratikus intézményével, hazug sajtójával egyetemben. Tegyünk rendet és igazságot, váltsunk rendszert és államformát, majd kezdjünk szabadon építkezni. Ezzel párhuzamosan állítsuk meg rohamos fogyásunkat, s gyülevész ingyenélők befogadása helyett gondoskodjunk saját utódokról. Terjesszük ki védőkarjainkat elszakított honfitársaink fölé, keressünk valódi partnereket és szövetségeseket rokon népeink körében; ássuk elő elfeledett múltunkat, ősi kultúránkat és szakrális kapcsolatainkat; térjünk vissza újra a Magyarok Istenéhez, Boldogasszony Anyánkhoz s a Szentkorona-eszméhez. Ne érjük be holmi kettős állampolgársággal és ingatag autonómiákkal, hanem hajtsuk végre a trianoni revíziót, s szerezzük vissza elbitorolt, gyönyörű országunkat. Bátorsággal, tisztességgel, szeretettel és szorgalommal teremtsünk itt egy olyan világot, hogy csodájára járjanak mindenféle nációk. Mutassuk meg, hogy mennyit érünk, s mekkora teremtő erő lakozik bennünk, ha úgy élhetünk és dolgozhatunk, ahogy nekünk tetszik! Törjünk ki a rabságból, egyenesedjünk föl, s két lábbal a szülőföldbe gyökerezve tekintsünk az égre! Lehetnek-e ezeknél nemesebb céljaink, s beérhetjük-e ezeknél kevesebbel? Üdvösségemre mondom, hogy nem! Kössük föl hát a fehérneműnket, s gyürkőzzünk neki, Barátaim! Egy a nemzet, és egy az Isten! Éljen a magyar szabadság, örökké virágozzon a haza!
Siklósi András
siklosi.andras@tvnetwork.hu
--------------------------------------------------------------------------------- --------------
7 : ))
Ingrid Graziano - Eördögh István
JOZEF TISO ÉS A SZLOVÁKIAI HOLOKAUSZT
( Budapest, 2006)
A kötet szinopszisa:
Jozef Tiso.
Mártir vagy tömeggyilkos?
A könyv két szerző kutatói munkáját tartalmazza és Tiso felelősségére ad választ, azaz Tisó bizonyítható politikai szereplését mutatja be, vádként a szlovák Holocaustért.
Ingrid Graziano, irodalom- és angol nyelvszakos, olasz tanárnő, a Tisóról írt német, olasz, angol, francia és angol nyelvű szakirodalmat dolgozta fel, Bevezető tanulmány címmel.
Tanulmánya négy fejezetre oszlik, amelyekben tárgyalja a klerikál-nacionalizmus, valamint a Tiso-féle autokrácia és a keresztény nemzeti szocializmus kialakulását Szlovákiában, továbbá a szlovák nacionalizmus területi expanzióba torkolló folyamatát, és végül Tiso antiszemitizmusát.
Eördögh István, egyháztörténész, egyetemi docens, A zsidó-kérdés Szlovákiában című tanulmányában kizárólag levéltári források feldolgozásával mutatja be Tiso felelősségét a szlovák Holocaustban.
A szintén négy fejezetre tagolt tanulmányban kronológiai sorrendben kerülnek tárgyalásra: az árjásítás folyamata, a szlovákiai zsidóság kilakoltatása a deportációkig, a Szentszék és a különböző vallási szervezetek tiltakozásai, valamint Tiso politikai és morális arculatának elemzése az 1943?1944-es források alapján.
Az olvasó kapcsolatba kerül a téma aktualitásával, megismeri a műben a nemzetközi historiográfia Tisóról alkotott véleményét és első alkalommal kap átfogó képet ama hiteles forrásokról is, amelyek elengedhetetlenül szükségesek e téma kidolgozásához és amelyek valamennyi kutató rendelkezésére állnak a téma tanulmányozása esetén.
A tárgyalásban sorrakerülő legfontosabb témák között szerepel:
? a szlovák antiszemitizmus eredete az 1918?1919-es évektől, Hlinka Szlovák Néppártjának megalakulásától kezdődően;
? Tiso féktelen politikai karrierizmusa, hatalomrajutásának körülményei, politikai támogatása a zsidóellenes propaganda kialakulásához;
? az 1938. november 2-i határozatok okozta trauma és következményei a szlovák belpolitikában és az antiszemitizmus további radikalizálódásában;
? Tiso un. ?mérsékelt útja" a zsidókérdés megoldását illetően;
? az 1939. január 23-i, Carltonban tartott megbeszéléseket követő első zsidóellenes intézkedések és törvények kidolgozása;
? a zsidókérdés ?keresztény módon" történő megoldásának garantálása Tiso részéről;
? szlovákiai zsidóellenes törvények bemutatása, foganatosításuk, kürülményeinek leírása, az árjásítás korrupt folyamata, Tiso aktív szerepe;
? az első koncentrációs és munkatáborok létrehozása, majd Dieter Wisliceny közreműködésével, de a szlovák kormány által végrehajtott zsidóellenes program, a kilakoltatástól a deportációkig;
? Európa legszélsőségesebb antiszemita törvényének, a Zsidó Kódexnek az elemzése;
? Tiso érdektelensége a hozzá intézett memurandumok alkalmával, későbbi hazugsága eme memorandumok kézhezvételét illetően;
? deportálások, 1942. október 20-ig, és a Reichnek fizetett kártérítés;
? Tiso és a Szentszék kapcsolata, a Pápai Prelátus (Monsignore) címének jogtalan használata, Orsenigo és Burzio nunciusok jelentései Tiso politikai szereplésének destruktív jelenségeiről;
? Hitler és Tiso kapcsolatából eredő következmények elemzése;
? titkos tárgyalások Tuka, Koso, Mach, valamint Eichmann között a zsidókérdés megoldásáról Tiso jóváhagyásával, de a szlovák kormány tudta nélkül;
? a Vatikán diplomáciai erőfeszítései a megkeresztelt zsidók megmentésére;
? Tiso állásfoglalása az átkeresztelkedett zsidókról;
? Tiso nyilatkozatai a keresztényszocializmus és a nemzeti szocializmus tanainak ideológiai azonosságáról;
? Tiso sikertelen erőfeszítései egy konkordátum létrehozására a Szentszék és Szlovákia között;
? a szlovák püspöki kar és az egyes szlovák püspökök állasfoglalásai a szlovák antiszemitizmus kérdésében;
? a deportálások felfüggesztésének nemzetközi háttere 1942 őszén;
? Tiso kétszínű, opportunista politikai arculata a vatikáni pressziók hatására;
? Az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai figyelmeztetései a vatikáni csatornákon keresztül Tiso-féle kabinett zsidóellenes politikájának súlyos következményeire;
? Drakos János püspöki helynök és Schlachta Margit szerzetesnők erőfeszítései a Szlovákiában üldözött zsidók megmentésééet a Vatikán diplomáciai kápviseleteinál és magánál a pápánál;
? az 1943. április 9-i deportálások felfüggesztésének háttere;
? Tiso és Hitler Klessheim-i kolloquiumának magyar vonatkozásai;
? a szlovákiai nemzeti szocialisták radikális szárnyának és Tisónak a felelőssége, tudatos szerepvállalása az európai zsidóság Szlovákia térségét érintett biológiai megsemmisítésében;
? a még Szlovákiában maradt zsidóság összeírásának tervezete 1944. január 20-án, nemzetközi visszhangja és Tiso közönye a vatikáni tiltakozás láttán;
? az 1944. augusztus 22-i szlovák nemzeti felkelés elemzése, körülményei;
? Tiso reakciója XII Pius 1944. október 29-i szigorú figyelmeztetését követően;
? 13.500 zsidó deportálásának körülményei 1945 márciusának végéig;
? Tiso menekülése, amerikai fogsága, átadása Benes kormányának, a Vatikán rakciója.
A szerzők kétségbevonhatatlan felelősséggel terhelik Tisót, a rendelkezésre álló és konzultált dokumentumok, valamint a hitelt érdemlő historiográfia ismeretében.
A könyv feltárja Tisónak az amerikai, valamint a római szlovák emigránsok által szorgalmazott boldoggáavatás kísérleteit, a Szlovákiában mindmáig aktuális rehabilitációs törekvéseket és ezek kapcsán összehasonlításra kerül a Szlovákiában mindmáig nem rehabilitált Esterházy János politikai szereplése és morális sulya.
A mű nem mentes olyan új kutatási eredményekkel, mint pl. Tiso természetes lányának mindmáig letagadott léte, akinek a férje az árjásításban és deportációk során folyamán kompromittált, Anton Vašek volt, egyben Tiso bizalmasa, mindaddig, amig lányától el nem vált.
A tanulmányok viszont nyitott kérdésnek hagyják meg Tiso kivégzését, annál is inkább, mert a nála sokkal inkább komromitált szélsőséges nemzeti szocialisták kegyelmet kaptak. A Benesnek fenntartott halálos ítélet végrehajtási parancsának indítékai, és kegyelem megtagadásának okai további kutatás tárgya lehet.
Silandro, 2008. szeptember 14.
Dr.Eördögh István
MEGJEGYZÉS:
Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar nyelvű könyv, az eredeti olasz fordítása dr. Vígh Éva tollából, amit én át se tudtam nézni, idő hiányában. Tehát a magyar fordításban található esetleges hibákért nem felelősek a szerzők, akik csak az olasz eredeti kiadásért vállalnak garanciát.
Ez a pontosítás csak a szakma számára fontos, de talán jó tudni..
A könyvet dr. Zombori Istvántól lehet megrendelni, aki a METEM (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok) kiadó főszerkesztője.
Dr. Zombori általam ismert mobilja: 20/353.72.75;
e-mail:
heh@t-online.hu
zombori@t-online.hu
Az I. G.-I. E. szerzők Tiso-féle kiadványának rövid ismertetése
?Tiso felelőssége a szlovákiai holokausztban" című tanköv (kézirat) jelentősége az, hogy a rendelkezésre álló levéltári (Bratislava Nemzeti Levéltár), valamint a nemzetközi (angol, német olasz) szakirodalom elemzésével bizonyítja Jozef Tiso felelősségét a szlovákiai holokausztban.
Mindezt a történetkutatás tudományos és módszeres eszközeivel kívánja az olasz (Graziano Ingrid) és a magyar szerző (Eördögh István) elérni, azaz a vonatkozó nemzetközi szakirodalom elemzésével és a bratislavai, valamint a vatikáni források megszólaltatásával, tárgyilagosan, polémiáktól mentes hangnemben.
Közép-Kelet-Európa jelenkori történelmének ismeretében nem kétséges, hogy a magyarországi historiográfia számára egyáltalán nem lehet közömbös Tiso felelősségének tanulmányozása
Tiso politikai pályafutása során, a vele kapcsolatos dokumentált nyilatkozatok elfogulatlan elemzése és történeti jelentőségének autentikus értékelése szinte teljesen ismeretlen a nemzetközi szakirodalomban, de Magyarországon is gyér a róla található szakirodalom. Szlovákiában pedig teljesen eltorzult a Tisóról alkotott kép. Tiso vitatott történeti szerepéről mindmáig megoszlanak a vélemények.
A tárgyilagos, forráselemzésen alapuló monográfiáknak nincs birtokában sem a nemzetközi, sem pedig a magyar fels?oktatás. Tiso valódi arculatának konfesszionális, politikai, vagy nemzeti elfogultságoktól mentes elemzését valósították meg a szerzők a kiadásra váró új tankönyvben, ami mindenképpen hiánytpótló.
Itáliában mindeddig sorozatosan jelentettek meg tendenciózus tanulmányokat, amelyekről a szakmának pontos és hiteles információi vannak, ami nem más, mint a történeti igazság tudatos deformálása.
Pontosan eme itáliai publikációk miatt figyelt fel eme kutatás jelent?ségére az Olasz Nemzeti Kutatóközpont (CNR) is, és prof. Antonallo Biagini előszavával, 2002-ben már megjelent Itáliában, a La Sapienza ?Tanulmányok és Kutatások" sorozat 21. számában a ?Jozef Tiso e la questione ebraica in Slovacchia" című 143 oldalas tankönyv, a cosenzai Periferia kiadásában, amely munkával a két szerző már bebizonyította a téma fontosságát és hogy képesek annak szakszerű tanulmányozására.
A ?Jozef Tiso felelőssége a szlovákiai holokausztban" című tankönyv megjelentetését indokoltnak, szükségesnek és hiánytpótlónak vélem, ezért a pályázatot támogatom.
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/g/bibJAT00703006.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 22:50:26, csütörtök
|
| |
| |
Az 1990-es, első szabad választáskor a rendszerváltoztatás feladataként megfogalmazott célok tizenöt év alatt sem teljesültek; egy részük mára jóvátehetetlenül elsikkadt. Kiépültek ugyan a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság törvényi keretei és intézményei, de ezek nem a társadalom többségének javára működnek, nem valósult meg az Alkotmányban meghatározott szociális piacgazdaság.
Egy átmenet mindig okoz megrázkódtatásokat és vesztes csoportokat, az a polarizálódás azonban, amely a magyar társadalmat tizenöt év után jellemzi, elfogadhatatlan. A lakosság felső 5-6 %-nyi rétegének, a "globalitás lokális elitjének" jövedelme közel harmincszorosa a reménytelenül leszakadt, 30 %-nyi "roncstársadalom" jövedelméhez képest. A népesség aggasztó fogyása jelzi a jövőbe vetett hit hiányát.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nem jelent kiutat. Azzal, hogy elfogadtuk a versenyhátrányt determináló feltételeket, meghatározó területeken lemondtunk a nemzeti önrendelkezésről egy antidemokratikus, bürokratikus, központi hatalom javára. Ez kiszolgáltatottá teszi és kényszerpályára állítja az országot. A rendszerváltozás veszteseihez újabb százezrek sodródnak, elsősorban az agráriumból. Az uniós árak és az euró majdani bevezetése a nyugdíjasok millióit fogja sújtani, miközben újabb milliárdosok születnek. Ez a "dél-amerikanizálódás" csak a keresztényszociális szolidaritás elvén megvalósított állami beavatkozással kerülhető el. Az EU-parlamenti választásokon az előzetes várakozásokat is alulmúló részvétel jelzi, hogy a többség - minden hamis propaganda ellenére - kezdi felismerni annak a helyzetnek az elfogadhatatlanságát, amelybe a jelenlegi politikai garnitúra, az egymást váltó kormányok vezették a magyar társadalmat......
(hát igen.....)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 22:29:54, csütörtök
|
| |
| |
Napi Kolompár
2008.09.18. 18:10
1, Kolompár Orbán, az OCÖ és az MCF elnöke: tartják a demokrácia, a szolidaritás, a nagycsaládok jövőjéért és békés együttéléséért, valamint a romák elleni atrocitások miatt meghirdetett rendezvényüket. A roma vezető azt mondta: a cigányság történelmének legnagyobb szabású demonstrációjára készülnek, és már eddig több ezren jelezték részvételi szándékukat, így vidékről szervezetten, buszokkal is érkeznek a tüntetésre. "A cigányságot csak a szegénység gátolja meg abban, hogy nem százezer szám vonulnak az utcára, de még eljön az az idő is" - jelentette ki Kolompár Orbán, hozzátéve, véleménye szerint nem a szombati lesz az utolsó megmozdulása a romáknak.
2, Légből kapott vádakkal és gyanúsítgatásokkal, kitalált bűncselekményekkel próbálják politikailag és szakmailag ellehetetleníteni riválisai, hogy megfélemlítsék és eltántorítsák a szombati békemenet megtartásától és a szélsőségek elleni harcától. Ezzel magyarázza Kolompár Orbán, hogy a legújabb sajtóhírek szerint már 100 millió forintnyi pályázati pénzt keresnek szervezetén.
És minden idők egyik legbenyalósabb level az oco.hu-ról egy pártatlan és objektív újságíró tollából :
"Tisztelt Kolompár Orbán Úr!
Az elmúlt években, újságíróként napi rendszerességgel figyeltem a munkájukat, sok esetben riportokat készítettem egy-egy aktuális eseményről, amelyben szerepet vállalt, vagy amelynek alanya volt az Országos Cigány Önkormányzat, vagy személyesen Ön. Meg kell, hogy mondjam, számomra óriási fejlődés képe bontakozott ki az elmúlt időszakban az OCÖ-ről. A társadalmi szerepvállalástól, a médiában való megmutatkozás minőségén át, a tenni akarás, és az összefogás terén is úgy érzem, hogy Ön ,,profi", politikushoz, büszke romához mérten, a cigányok javát, előbbre jutását szolgáló módon képviseli a szervezetet és minket, romákat, akik ma Magyarországon megalázott, történelmünkhöz nem méltó szerepben kell, hogy éljünk. Mindannyiunk, az összes hazai roma nevében örömmel látom egy asztalnál Önt, Horváth Aladár Urat, Zsigó Jenő Urat és sok más neves politikusunkat illetve nagyjainkat, számomra ugyanis megnyugvást, és biztonságot sugall ez a régóta várt együttműködés. A politikai tapasztalat, a műveltség, a bátorság, a szókimondás egyesülhet így, amire óriási szükség volt már a rendszerváltás óta.
Kérem Önöket, továbbra is tegyenek meg mindent értünk, akiknek se itt, se máshol nincs már maradásunk. Talán még van remény arra, hogy a magyarországi cigányságot legalább jogilag elismerjék, a nyílt rasszizmust visszaszorítsák, és békésen, félelem nélkül élhessünk, ebben a gyönyörű országban.
Gratulálok! Erőt, egészséget, és szerencsét kívánok Önnek és kollégáinak a továbbiakban.
Tisztelettel:
Sánta Andrea
újságíró"
Vizuális típusúaknak:
http://www.youtube.com/watch?v=qdgTd7TS_hk
http://vastagbor.blog.hu/2008/09/18/napi_kolompar_2 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 22:25:40, csütörtök
|
| |
| |
Ilyen ország nincs is: Műanyag zsilipkapuk a fémtolvajok ellen
2008.09.18. 12:00
Kondorosi Ferenc, Új Rend kormánybiztos figyelmébe! Ez a terrorizmus, védművet megrongálni, nem pedig moltovkoktélt dobni az ajtóra! És ha jön árvíz? Akkor mi lesz?
"Már a zsilipkapukat is megrongálják a fémtolvajok, ezért gyakran homokzsákokkal kell védekezniük a vízügyi szakembereknek Tolna megyében.
Az egyik dunaszentgyörgyi csatornánál mindhárom zsiliptáblát ellopták. Ezek darabaja 150 ezer forintba került, a színesfém átvevők azonban csak 5-10 ezer forintot adnak érte. Ráadásul ezeket nem lehet készen kapni, le kell gyártatni, ami akár egy hónapig is tartat. A vizet azonban addig is fel kell tartóztatni.
Beke Zsolt a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnöke a Független Hírügynökségnek azt mondta: van úgy, hogy a kapuk helyett csak homokzsákokkal tudják elzárni a víz útját.
Amit csak tudnak bakelitra vagy műanyagra cserélnek a vízügyi szakemberek, de van ahol nem lehet, muszáj fémet használni. Ezt pedig rendszeresen pótolni kell, mert ellopják.
A felügyelőséghez 84 kilométer Duna-szakasz és 150 kilométer egyéb vízfolyás tartozik. Egy hét kell ahhoz, hogy a gátőrök bejárják az egész területet. A nagyobb műtárgyak állandóan őrzöttek. A Sió-torkolati árvízkapunál vagy a bátai szivattyútelepen ezért nem fordul elő lopás. Máshol azonban több tíz kilométer kell bejárniuk az őröknek. A gátőrök és a csatornaőrök, a lopások miatt ezentúl próbálják sűrűbben ellenőrizni a területeket, így próbálják meg elüldözni a fémtolvajokat."
http://vastagbor.blog.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 21:27:07, csütörtök
|
| |
| |
a rabbi és a medve
Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel, és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!
A többiek elgondolkodnak a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban, és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmesélte történetét:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben, és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is nagysokára a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
- Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a térítést körülmetéléssel kezdeni... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 21:20:04, csütörtök
|
| |
| |
Bogár: Erősödnek a létromboló karakterek
2008-09-18. 19:36
Folyamatos normaszegésre ösztönöz a jelenlegi légkör, a magyar társadalom képtelen kikeveredni az évtizedek óta jelen lévő, mindent behálózó hazugságörvényből - állítja a Magyar Nemzet Online-nak Bogár László Gyurcsány őszödi beszédével kapcsolatban. Egyre erősödnek a gátlástalan létkarakterek, a brutalitással és hazugsággal minden nap szembesülnünk kell - monda a közgazdászprofesszor.
Önmagában nemcsak a hazugság a lényeges Gyurcsány őszödi beszédében, hanem maga a tettenérés és az arra adott végtelenül cinikus válasz - állítja az MNO-nak Bogár László. Mindez lökésszerűen fejti ki negatív hatását, társadalom-lélektani szempontból rendkívüli erővel. Az eltelt közel két év során a lelki-erkölcsi lepusztulás nagymértékben gyorsult - mondta a közgazdászprofesszor közbevetésünkre, miszerint a korábbi időszak ,,hazugságörvénylése" vajon mérséklődött-e napjainkra.
A helyzet persze nem egyszerű, mert a rosszkor, rossz helyen és rosszul kimondott igazságok legalább akkora tragédiákat okozhatnak, mint a hazugságok - idézi Csoóri Sándor szavait Bogár. Mint mondta, a hazugság komplex fogalom, a társadalmak általában elítélik, ugyanakkor különböző formáit viszonylag jól tolerálják, sőt elvárják (,,kegyes hazugság"). Amellett, hogy a hazugság elítélendő, azt is tudomásul kell venni, hogy az ember 3-5 éves kora között megtanulja, hogyan ,,kell elrejteni a valóságot, hogyan kell színlelni" - ebből kiindulva egy átlagos életkort megérő nyugati ember élete során akár 20-30 ezerszer is hazudik. Ezek persze nem mindig brutális hazugságok, ám ha minden pillanatban minden igazság ,,kezeletlenül" érkezne meg a ,,címzetthez", azzal jelentősen növekedne a konfliktusok intenzitása a közösségekben. Vagyis a színlelés akár segítheti is az emberi együttműködést - tette hozzá Bogár.
Öröklődik a hazugság struktúrája
Bibó István szavaival úgy fogalmazott, ha egy emberi közösség hosszú időn keresztül beszorul a hazugságoknak egy sajátos rendszerébe - ahol nem lehet és nem is szabad kimondani a valóságos összefüggéseket -, ott minden nemzedék a hazugság struktúráját örökli. Ennek következménye: az emberek megtanulnak hamisan, cinikusan együtt élni a rendszerrel. A társadalom elfogadja, hogy az igazmondás hiánya strukturálisan kódolva van - fogalmaz a professzor. A kisebbségbe szorult, ,,túlfeszült lényeglátók", akik az igazság minden körülmények közötti kimondása mellett kardoskodnak, szemben állnak az egyre nagyobb számban létező ,,cinikus-hamis realistákkal". Utóbbiak - Bogár szavai szerint - ,,a lét alapvető talapzataként fogadják el, hogy hazugságban élünk". Ez a sajátos szelekció pedig egy patologikus munkamegosztáshoz, illetve az ,,elitek fordított kiválasztódásához" vezet, az értelmi-erkölcsi züllés pedig aláássa a munka és a tanulás becsületét is. Bogár úgy látja: egyfajta szelekciós előnnyé válik a normaszegésre való hajlandóság, így egyre inkább azok a személyek kerülnek a legmagasabb pozíciókba, akár a legmagasabb közjogi tisztségekbe is, akikben ez a gátlástalan kisszerűség a lehető ,,legjobb kombinációban van jelen" - mármint az önmaguk szempontjából ,,legjobb", merthogy egy társadalom számára végzetessé válhat, ha a normaszegés válik normává.
A rendszerváltás rendszere folyamatos süllyedést, illetve értelmi és erkölcsi züllést hozott magával, emellett a Gyurcsány beszédének kiszivárgása óta eltelt két esztendő megmutatta, hogy a ,,romlás virágai" még inkább szárba szöktek - vázolja az egyetemi tanár. Ma már a társadalomban jelen van az az élmény is, hogy ,,itt mindent szabad, itt úgyis megtörténik minden" - mindehhez Gyurcsány beszéde még felmentő ideológiát is adott. Nem lenne meglepő - állítja Bogár László -, ha a normaszegés az emberi élet olyan dimenzióiban is felerősödne, amelynek ,,semmi köze nincsen a politikai-uralmi szintekhez".
Minden dimenzióban érvényesül a normaszegés
Hogy ezzel találkozunk-e napi szinten? - A közlekedéstől kezdve a vendéglátásig, vagy bármely más együttműködést igénylő terekig, mindenhol ,,szembejön velünk a normaszegés" - fogalmaz a professzor, aki szerint ha az együttműködés szálai szétszakadnak, a keretei szétrobbannak, az ,,minden túlzás nélkül végzetes következménnyel járhat egy emberi közösség számára".
A hazugságot hazugsággal próbálja meg gyógyítani a rendszer. Erre példaként a professzor az egyre szaporodó lincseléseket, tanárveréseket és a súlyos baleseteket hozza fel, ahol egyértelmű a ,,szabályok durva megszegése". Úgy látja: a média mindent megtesz annak érdekében, hogy e tragédiákat elszigetelt eseményekként állítsa be, holott ezek összefüggő rendszerben történnek - ,,ezek nagyon is összefüggenek, az általános lelki, erkölcsi és szellemi lezülléssel vannak kapcsolatban".
Anarchia: a hatalom sem tud megvédeni minket
E folyamat három fázison megy keresztül Bogár szavai szerint: az anómiától az anarchián át a káoszig. Az első fázisban megsemmisülnek a legbelsőbb lelki struktúrák, az elemi erkölcsi-együttműködési normák, ez szivárog át az élet egyéb területeire. Az anarchia után, a kialakuló káoszban aztán már a rendészeti eszközök, a zéró tolerancia sem lesznek képesek megállítani, még csak mérsékelni sem a züllés folyamatát. A magyar társadalom abban az illúzióban él - mondta Bogár -, hogy mindez rendészeti eszközökkel még megállítható, ám ,,ez végzetes tévedés". Egy emberi közösség csak akkor tud életben maradni, ha minden tagja által betartott, világos szabályok szerint képes működni. Egy olyan általános lelki-erkölcsi-szellemi rendszer alkotja a legmélyebb talapzatot, amelyen állva a közösség minden egyes tagja elhiszi és vallja, hogy rá és mindenkire kötelezőek a fennálló szabályok. Ennek éppen az ellenkezője felé haladunk - mondja Bogár. Úgy látja, ,,irgalmatlanul sok a szabály, de ezek nem képesek egy koherens rendszerré összeállni, kaotikus a jogi-erkölcsi szabályozási rendszer". A jelenlegi szisztémát sem tartja be a társadalom jelentős része.
Az általános légkör folyamatos normaszegésre ösztönöz, illetve erősíti azoknak a karaktereknek az elterjedését, amelyek a szó legszorosabb értelmében tökéletesen gátlástalanok, semmilyen normaszegéstől nem riadnak vissza annak érdekében, hogy a saját vágykiélési késztetéseiket teljesítsék - felelte Bogár arra a felvetésre, amely szerint általánosságban elmondható-e, hogy egy olyan súlyos lelepleződés után, mint amilyen például az őszödi ,,drámai monológ is volt", csak nagyfokú egoizmussal, esetleg hatalomvággyal bíró emberek lehetnek képesek megőrizni pozícióikat.
A professzor úgy látja, ,,jó úton haladunk afelé", főleg a fiatalabb generációk, akik már azt tanulják meg, hogy a bármilyen hamis forrásból is táplálkozó vágyaikat, igényeiket akár az önpusztítás vagy a közösség bomlasztása árán is azonnal és teljes mértékben kielégítsék. Az önzésnek, illetve a gátlástalanságnak egy olyan rendkívül veszélyes karaktere erősödik - állítja a professzor -, amely elemi erővel tépi szét a még úgy-ahogy létező társadalmi együttműködési szálakat, amelyek biztosíthatnák a közösség egészséges létezését szolgáló elemi összetartó erőket.
(Lippai Roland - MNO) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 21:18:23, csütörtök
|
| |
| |
Hadviselés a titkos övezetben?
2008-09-18 06:29:01
,,Az UD cégcsoport két, magyar állampolgársággal rendelkező magánszemély kizárólagos tulajdonában van. A magántőkés cégek mind szakmailag, mind pénzügyileg külső befolyásoktól függetlenül, önállóan működnek. Az alapítók, szándékuk szerint azért hozták létre társulásukat, hogy létrejöjjön egy a magyar nemzet érdekei iránt elkötelezett, az egész kelet- európai térséget átfogó, regionálisan is erős és versenyképes, nyereségesen működő, minőségi munka lehetőségét megteremtő vállalkozásbiztonsági központ, budapesti székhellyel."
A ,,gugli" megőrizte ezt a szöveget a cég honlapjáról. Magát a honlapot már kikapcsolták, s erre alighanem megvolt az okuk a tulajdonosoknak.
Mintha csak a felszín fodrozódása lenne a belpolitikai eseménysor. Egy pártelnök - volt igazságügy-miniszter - nyilvánosságra hoz egy telefonlehallgatást, s arra hivatkozva távozásra szólítja fel azt a fiatal politikust, aki indulni akar ellene az elnöki posztért. Eközben egy másik frontvonalon a neves bankár nyilatkozik: ő már az elején kiszállt abból a befolyásolási akcióból, amelyről a lehallgatott telefonbeszélgetés folyt. Egy harmadik nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy az állami titkosszolgálatot felügyelő kormánytag ,,és bandája" a nagyobbik ellenzéki párt lejáratására akciót szervezett..
A közvélemény ez utóbbi eseménysorral, a fecsegő felszínnel foglalkozik. A mély pedig hallgat...
Pedig kínálkozik egy másik, nem pártpolitikai értelmezési lehetőség is.
Hogyan is önti formába küldetését a magánnyomozó cég: ,,...létrejöjjön egy a magyar nemzet érdekei iránt elkötelezett, az egész kelet-európai térséget átfogó, regionálisan is erős és versenyképes, nyereségesen működő, minőségi munka lehetőségét megteremtő vállalkozásbiztonsági központ..."
Még egyszer figyeljünk csak oda: ,,...a magyar nemzet érdekei iránt elkötelezett..."
A nemzet iránt elkötelezett magánvállalat? Lehet, bár szokatlan errefelé. Amelynek ráadásul a leányvállalatai: ,,...mind szakmailag, mind pénzügyileg külső befolyásoktól függetlenül, önállóan működnek..."
Hát bizony ez nem feltétlenül tetszett az állami versenytársnak. A nemzet iránti elkötelezettség, a külső befolyástól való mentesség az állami nemzetbiztonsági szervekkel szemben követelmény. És akkor megjelenik a piacon - nagyrészt éppen az állami szervezetből eltávozott vagy eltávolított emberekből - egy ,,az egész kelet- európai térséget átfogó, regionálisan is erős és versenyképes, nyereségesen működő, minőségi munka lehetőségét megteremtő vállalkozásbiztonsági központ, budapesti székhellyel."
Mindez akkor, amikor az állami szerv legfőbb vezetőjét erőteljesen támadják múltja, iskolájának jellege miatt. Furcsa helyzet. Mindenesetre az állami szerv túlereje - ahogy az lenni szokott - érvényesült. Házkutatást tartottak a magáncégnél, s elvittek onnan - állítólag sorszámozás nélkül - eszközöket. Mindemellett még - akár dezinformálásnak is beillő - tájékoztatást tartott a felügyelő szakpolitikus a magáncég feltételezett tevékenységéről.
Ebben a küzdelemben történik meg: a magánnyomozó cég egyik vezetőjének magánbeszélgetését valakik lehallgatják, majd közvetve nyilvánosságra is hozzák. Kik? Ha ez kiderülne, nagy gyanútehertől szabadulna meg a... De ebben most ne is menjünk bele.
A kinek áll érdekében? kérdésre a választ sejteti, hogy a sajtó egy része a lehallgatott vonal túlsó végén beszélő bankelnök lejáratását is elkezdi.
Mindez akkor, amikor az állam a pénzügyi csőd felé lohol, a politikai elit egy része a zsarolópotenciálját használja, hogy kormányozható maradjon az ország, a társadalomban dúl a bűnözés - részben rasszista alapon is -, és sorra vetül fény politikuscsaládok korrupciógyanús ügyeire.
A kölcsönös följelentések után nyomozás indult. Ha kiderül, mely értelmezés a helyes, akkor sokat tanulhat a társadalom, és friss lélegzethez juthat a demokrácia. Ha a háttérfigurák ismeretlenek maradnak, akkor folytatódik a hadviselés a titkos övezetben.
Kondorosi-Brown Róbert
gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 21:16:45, csütörtök
|
| |
| |
Torkos Matild: Az őszödi beszéd
2008-09-18 06:31:34
Két évvel ezelőtt, 2006. szeptember 17-én hozták nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott balatonőszödi beszédét, amit a választások után, május 26-án rögzítettek az MSZP parlamenti frakciójának ülésén.
Ezen a verőfényes őszi napon - tizenhat évvel a rendszerváltozás után - a magyar társadalomnak, amely azt hitte, működőképes parlamenti demokráciában él, azzal kellett szembesülnie, hogy a látszólag demokratikus választásokat megnyerő Gyurcsány pártja parlamenti frakcióját azzal szembesíti, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében, az ország érdekeire fittyet hányva, elvesztegettek másfél évet, és a rendelkezésükre álló kormányzati hatalmat csupán arra használták, hogy megnyerjék a 2006-os választást. Ennek érdekében elcsalták, elhazudták az ellenzék és az ország választópolgárai előtt a valós gazdasági adatokat, eltitkolták, milyen mértékben billent ki egyensúlyából a központi költségvetés.
Drámai hatást váltott ki, amikor az ország népe meghallgathatta a kormányfő zárt ajtók mögötti, kocsmaszleng alatti színvonalon előadott beszédét. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi"- ismerte be a koalíciós pártok által elkövetett közös bűnt a kormányfő.
Azt, hogy a hatalom megtartása érdekében csak a választási kampányra koncentráltak, és elfuserált kormányzati politikájuk miatt elodázták a valóban szükséges kiigazítás megkezdését, az államháztartási reformintézkedések bevezetését. A Brüsszel felé vállalt szigorú konvergenciaprogram végrehajtásának szinte összes terhét a bérből és fizetésből élőkre igyekezett áthárítani a kormány - egészen a márciusi népszavazásig.
Emlékeztetőül: 2006. szeptember 16-án már szerte az országban tömegdemonstrációk kezdődtek a leszakadó rétegekre, a családokra és a nyugdíjasokra legnagyobb terhet rakó - a konvergenciaprogramból következő - nadrágszíj-húzogató kormányzati politika miatt. És szeptember 17-én robbant ki a botrány, amikor az emberek megtudták: azért van szükség ilyen durva sokkterápiára, mert ez az ára annak, hogy Gyurcsányék kormányzás helyett csak kampányoltak és hazudoztak.
Hogy kiderült sokadszorra, a kommunisták bármire képesek a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Néhány nap múlva a sok ember, közöttük vétlen, talán szocialista szavazó járókelő is a saját bőrén tapasztalhatta, milyen brutális rendőri erőszakot képes bevetni saját népe ellen a posztkommunista párt a hatalom megtartásáért.
Gazsó Ferenc baloldali szociológus mondta a botrány kirobbanását követően: "Gyurcsány Ferenc szavainak eredményeképp megsérült a parlamenti demokrácia tekintélye, a miniszterelnök elvesztette erkölcsi hitelét."
Gazsó szavai ma is érvényesek, ezt bizonyítja, hogy ismét gyülekeznek a Kossuth nevét viselő "műveleti területen" azok, akiknek még jelent valamit a parlamenti demokrácia, és akik úgy gondolják, egy hitelét vesztett ember nem lehet Magyarország miniszterelnöke.
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-09-18 21:15:34, csütörtök
|
| |
| |
2008-09-18 20:00
Adóemelés lesz a Megegyezés vége?
Szakértők szerint nem adócsökkentés, hanem adóemelés lesz a vége a Megegyezés című dolgozatnak. A pénzügyminszter pénteken nyújtja be javaslatát az Országgyűlésnek a jövő évi adóváltozásokra, hiába utasította el annak több pontját is az Országos Érdekegyeztető Tanács.
2006-ban néhány hónap alatt derült ki, hogy nem igaz a miniszterelnök kampányszlogenje. Most csak négy hetet kellett várni, hogy a Megegyezés című dolgozatból újabb Gyurcsány-csomag legyen. Szerdán közgaszdászhallgatók előtt a miniszterelnök már beismerte, hogy a hároméves adócsökkentési terveihez csak jövőre van meg a fedezet.
,,Én azt tudom mondani, hogy adócsökkentés akkor van tisztességesen, hogyha egyet tudunk érteni annak forrásaiban. Én nem látok jelentős forrást szociális oldalon, annak ellenére, hogy sokan ezt szeretnék"- mondta Gyurcsány Ferenc.
A jövőévi adó- és járuléktörvényeket a pénzügyminiszter pénteken terjeszti a parlament elé. A javaslatok között szerepel a cégautó-adó átalakítása, a rehabilitációs hozzájárulás megtriplázása, valamint az étkezési jegyekre és az üdülési csekkekre kivetendő 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás is, amihez Veres János annak ellenére ragaszkodik, hogy az érdekegyeztető tanács munkavállalói és munkáltatói oldala is elutasította.
,,Nem fogok az adómentes juttatások kapcsán 11 százalékos adótöbbletet tartalmazó javaslatot a parlament elé terjeszteni, lévén, hogy ilyen javaslat nem is volt a kormány előtt. Ha egyébként arra gondol, hogy 11 százalék egészségügyi járulékkal tervezi a kormány beterjeszteni a javaslatot, az természetesen része a javaslatnak" - nyilatkozta Veres János pénzügyminiszter.
Szakértők számításai szerint a nevében versenyképesség-javító jövő évi adócsomag mindent egybevetve jó esetben ötmilliárd, rossz esetben 0 forinttal enyhíti az egész üzleti szféra adóterhét.
hírTV |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2008. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
532 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 3102
- e Hónap: 14213
- e Év: 167709
|
|
|
Offline
