Regisztráció  Belépés
irmus.blog.xfree.hu
"Az élet nem arról szól hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben." Tóthné Irmus
1962.08.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
A legszebb művészet
  2008-10-31 20:48:43, péntek
 
  Sik Sandor: A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt. ...
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Halloween
  2008-10-31 20:43:20, péntek
 
 










 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
Jégtánc
  2008-10-30 18:33:28, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
A szerelmes katona
  2008-10-30 14:35:37, csütörtök
 
 


A szerelmes katona

Hej de szép a huszárélet,
felveszem én a mentémet.
Kacagányom a vállamon,
csákóm a fejembe nyomom.

Sarkantyúm peng, ahogy lépek,
szép babámtól csókot kérek.
Nézd mi van a tarsolyomban,
belém szeretsz azon nyomban!

Mézeskalács szív a tied,
a hűségem legyen hited!
Tükrébe ha belenézel,
lelked mélyén engem érzel.

A csatatér nagy zajában,
rád gondolok hamarjában.
Érted vívok ellenséggel,
szembe nézek száz veszéllyel!

Majd ha vége a csatának,
vérzik sebe sok huszárnak
Lásd szenvedek, lüktet sebem,
ég bennem egy nagy szerelem!

Gyere lelkem hozd kötszered,
gyógyítgasd, ki fájón szeret!
Lásd kipödröm híres bajszom,
és leteszem fényes kardom...

Debrecen, 2008. 10. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Debrecennek van egy vize
  2008-10-30 14:32:04, csütörtök
 
 


Debrecennek van egy vize

Debrecennek van egy vize,
hív a partja engemet.
Hortobágyra vágyik szívem,
máshová én nem megyek!

Ó te csodás magyar puszta,
szilaj lelkem szép hona.
Messze kéklik bércek orma,
ám nem megyek én oda!

A távlatok megigéznek,
rónán fut a nyári szél.
Mint ménesek nyargalása,
szabad szívekről mesél...

Meredélyén Kárpátoknak,
rabnak érzem lelkemet.
Délibábos Hortobágyra
vágyam szárnyán elmegyek!

Barna kislány vár epedve,
Tisza partján született.
csillag-szeme, piros arca
elvarázsolt engemet!

Néki örök rabja vagyok,
róna lesz a szép hazánk.
Kilenc lyukú hídon megyünk,
nagy boldogság vár reánk!

Debrecen, 2008. 10. 25.

 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
aki a tükörbe néz
  2008-10-30 14:27:04, csütörtök
 
 


"...aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levő irtózatos irónia:
hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje,
amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a
hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban,
amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe
lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg,
mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy
hazudjon. A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie,
a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt,
ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk
igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi..."
(Hamvas Béla)


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Csendélet szegfűcsokorral
  2008-10-30 14:23:44, csütörtök
 
 


ÁGH ISTVÁN: CSENDÉLET SZEGFŰCSOKORRAL

Ez a piaci parasztszegfű úgy áll
a zöld korsóban, mintha még most is
valamelyik falusi kerítésre nyújtózkodna,
ollózó leveleivel vagdos, miután az
ismeretlen asszony levágta szálanként,
s világnak eresztette, mint lánykori
kartonszoknyája repdeső mintáit a szélben,

s most ez a ki tudja honnan való eláraszt
hajdani lányok távoli fűszerszagával,
s belélegeznem éppen elég, hogy magamat
odaképzeljem abba a tisztaszobába, ahol
jácintra, tulipánra, bazsarózsára mint
bódító legényfogóra jönnek a kérők,
s majd ha az udvar minden virága begyűlik,

illattá válnak, csak özvegy nővéreim
várakoznak a vasárnapi zsaluárnyékban,
melyet kásásan világítanak át a szedetlen
körték, s nem hiszik el, hogy fiatalságuk
elhullt az esküvői tearózsacsokorban
ruháik könnyedségével, s befejeződött
az egész nagy feledékenység előtti világ.
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Tanács
  2008-10-30 14:21:09, csütörtök
 
 


Gyulai Pál: TANÁCS

Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak, ha megsebeznek;
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szíved', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sirnál késő a bocsánat!
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
Arról, hogy minden nap tovább
  2008-10-30 14:17:15, csütörtök
 
 


Márai Sándor: Arról, hogy minden nap tovább kell menned

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod,
tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd.
Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni
magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes
kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted
egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak
az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is.
Mert vándor vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tűzhányó
  2008-10-30 14:07:58, csütörtök
 
 


Tűzhányó

Kitörni készülök, fortyog a lelkem.
Békét és megnyugvást, sehol sem leltem.
Vulkánként tombolok, folyik a láva.
Robbanni készül már lelkemnek vára.

Füstfelhő felettem, földrengést keltek.
Köveket dobálok, sziklákat fejtek.
Mérgesen támadok, lángol az égbolt.
Hamuvá égetem, ami már rég volt.

Szórom a hamut, messze a tájra.
A szelekre bízom, ami még fájna.
Fújja el messzire, ne lássam többé!
Ami most fekete, váljon csak köddé!

Szívemre ráborul lassan a láva.
Megkövül lelkemnek mindegyik álma.
Nincsenek érzések, de nagy a teher.
Érzem, hogy lábamról lassanként lever.

Szép lassan kiégtem, elalszik lángom.
Fogok egy sziklát és magamra rántom.
Alszom a mélyben, és szunnyadok végleg.
Nem látok semmit már jónak és szépnek.

Álmodom, s tudom, hogy nem ilyen vagyok.
Odafenn csillagom fényesen ragyog.
Csillámlik, szikrázik a magas égen.
Tán újjáéledek, ahogyan régen.

*Obuda *
 
 
0 komment , kategória:  Verses  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 1578 db bejegyzés
Összes: 8376 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 803
  • e Hét: 4142
  • e Hónap: 30292
  • e Év: 431749
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.