Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Becsület
  2008-10-02 21:16:45, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Becsület
  2008-10-02 19:04:32, csütörtök
 
  BECSÜLET



A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt.
Annak az egyértelmű tudása, hogy mi a helyes a szerepünkben,
a magatartásban, a kapcsolatokban.


Becsületességgel nincs mesterkéltség, vagy képmutatás,
ami esetleg zavarodottságot, bizalmatlanságot teremthet másokban.
A becsületesség az igazi tükör, ahol szembe kell nézni önmagunkkal.


Becsületesnek lenni nagy bátorságot igényel.
Mindannyiunknak az egyik legnemesebb tulajdonsága az a képességünk,
hogy azt mondjuk: Ó! Sajnálom, hibáztam, neked volt igazad.


Valójában nem az a lényeg, hogy igazunk legyen, hogy a vitát megnyerjük,
hogy az elképzeléseinket elfogadják.
Sokkal lényegesebb, hogy képesek vagyunk felismerni a hibáinkat,
felelőséget vállalunk értük, megtanuljuk belőlük a leckét
és érettebben megyünk tovább.


  
 
0 komment , kategória:  Írások  
Mi a becsület?
  2008-10-02 11:29:55, csütörtök
 
  Találtam egy történetet, érdemes elgondolkodni rajta,
magunkba mélyedni, s megkapjuk a választ.


Mi a becsület?



Mostanában nagyon gyakran használtuk a "becsületes" jelzőt.
Bizony sokszor szóba került: Ki a becsületes? És ki nem az?
Régebben ez a kaszinói meghatározás alig-alig fordult elő hétköznapi szóhasználatunkban.
A boltos nem csap be bennünket, a szomszéd nem fenyeget,
az utcaseprő köszön, ezek jó emberek, becsületesek.
Az egész világ.



Emlékszem, egyszer nagy tűz volt mifelénk gyermekkoromban. Egy szegény ember háza égett porig.
Önerőből nem tudta volna soha felépíteni, pedig csak egy kis kunyhó volt.
Épült helyette egy szép nagy paraszt ház. A szomszédok, ismerősök, jóindulatú emberek segítségével.
Amikor a károsultnak átadták, minden különösebb beszéd nélkül, nagyapa azt mondta:
"Ez becsületes dolog volt!..."



Tűnődtem gyakran, hogy mi rejlik mögötte?
Szeretet, összefogás, jóakarat, segítő szándék?
Egy nép becsülete? Önbecsülése?
Valami csodálatos fluidumot csak együtt, közösen érez az ember.
Lehet egyedül is becsületesnek lenni?


Jártam esztelenül a világot, és nem jöttem rá. Aztán volt idő, amikor nem is érdekelt.
Csak most rágódok rajta, hogy ismét előkerült, napfényre dobta a torzsalkodás, az indulat.
Mi is van a szó mögött?


Életem során többször is elhatároztam, hogy majd megkérdezem egyszer a nagyapát,
mert ő mindent tudott, mindenre felelt.
Aztán egy váratlan napon meghalt.
Csak másnap értem haza, hogy búcsút vegyek tőle, a "legigazabb embertől, akit valaha ismertem".


Mindig enyhe borzadállyal léptem az úgynevezett tiszta szobába.
Ős idők óta ott terítették ki a halottakat.
Birsalma illatú szoba. A nagymama rojtos kendőivel.
Ahol lakodalmakat tartottak és halottakat sirattak el.



Apám egyedül ült a gyertyafényben a nagyapa ravatalánál a tiszta szobában.
Mellé ültem szótlanul. Imádkoznom kellett volna, de nem tudtam.
A Miatyánk szövege se jutott eszembe.
A nagy Semmiben lebegtem testetlenül, könnyedén, akárha pára lennék.
Honnan is jöttem haza a végső búcsúra?
Valahol Oslo körül jártam, fjordokban gyönyörködve, most meg itt ülök egy poros bácskai falusi ház tiszta szobájában nagyapa ravatala mellett.
Két gyertya ég a fejénél. És az asztalon a Bibliája. Amit utolsó pillanatig forgatott, olvasgatott.



Vajon mit olvashatott?
János jelenéseit? Mózes könyvét, Choreb hegyéről valamit vagy József eladásáról?
Lukács evangéliumát?
Mindegy, ilyenkor már teljesen mindegy.
Égtek a gyertyák, azt hiszem apám sírt.
Ritkán láttam sírni az életben, erős ember volt, de ez megrendítette.
Némán mozgott a válla. Eltakarta az arcát, mintha szégyellné.
Megrázó élmény volt számomra. Apám sírt.
Akit a legerősebb embernek ismertem az életben. Sírt.



"Búcsúzz el tőle, téged nagyon szeretett" - mondta később.



"Valamit mindig szerettem volna megkérdezni tőle" - mondtam akkor könnyes szemmel.
"Elkéstem".



"Az ember sohasem késik el semmiről!" - szólt bölcsen.
S megkérdezte: "Mi volt az? Mit akartál tudni?"


"Hogy mondaná el nékem, mi is a becsület" - szóltam csendesen a koporsója mellett.
"Most már honnan tudom meg?
Ki mondja meg nékem?"


Apám ekkor a nagy csendben rám nézett, és azt mondta elcsukló könnyes hangon:
"Én... Mert ő nekem mindent megmondott az életben. Ezt is..."



Ekkor felállt, megfogta a kezem és odavezetett a koporsó mellé.


"Azt akarod tudni, mi a becsület?
Egyszer gyermekkoromban én is megkérdeztem tőle, kint a határban, a nagy akácfa alatt.
Azt mondta, hogy ezt csak önmagától kérdezheti meg az ember.
Aki szembe tud nézni önmagával."



"Istenem - kapaszkodom most a múltba. - Én eddig elfelejtettem ezt megkérdezni!..."


(Illés Sándor)
__________________
  
 
0 komment , kategória:  Írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 136 db bejegyzés
e év: 1148 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 290
  • e Hét: 1065
  • e Hónap: 6103
  • e Év: 135810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.