2008-10-22 20:43:26, szerda
|
|
|
Nem mentem iskolába. Mintha időjárás változás frontja jött volna, hangulatomra rányomva bélyegét: túl erős hangnemben felelt nekem a gyermekem. Lemerültem, hiszen két hajszálba kapaszkodom évek óta: ők az én felnőtt gyerekeim. Már nincsen szükség rám, a szociális búvópatak hálójának legalján tengetem napjaim.
Erőt kellett volna merítenem, de nem volt honnan, s miből. Forgó Györgyné a PAX televízióban két éve úgy nyilatkozott nekem, hogy ez így is marad, nyugdíjas éveimet is fájdalomban eltöltött nyomor fogja jellemezni.
Blogot írnék érzéseimből, nem tudom, hogyan kell képeket felhelyeznem. Egy-két tehetséges blog-készítőt megkérdeztem, de válaszra sem méltattak. Néha elég egy kép, mely kifejezi az aznapi hangulatot. Az emberek nem szeretik a túl sok szót, a felesleges kimondott érzelmeket, ezeket titkon őrzik magukban, mint záporesőt, s mikor valamilyen szomorúság éri őket, megöntözik könnyeikkel arcukat. Milyen szép világuk van! Vannak könnyeik! Nem is tudják, milyen érzés, amikor a szív húrja megrezdül egy sértéstől, bántódástól, s kisírják bánatukat, mennyi boldogság van a könnyekben!
Ide most képzeljenek el egy síró női szemet, melyet nem tudok felhelyezni, s utána olvassák el a dalszöveget!
Jó éjszakát és szép holnapot kívánok mindenkinek!
Ne sírj, a kedvemért,
töröld meg lelked ablakát,
hadd lássam újra rajta át
álmaimnak tiszta kék egét!
Ne sírj! A kedvemért ne sírj!
A világ keménynek nevelt,
tanítja minden gyermekét,
a függönyt gyorsan tépje szét,
mit könnycsipkéből a bánat rálehel!
Ne sírj, a kedvemért ne sírj!
Ne sírj a kedvemért,
én inkább éneklek Neked,
s ha több kell, könyöröghetek,
vagy sírhatok a Te jókedvedért!
Ne sírj, a kedvemért ne sírj! |
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|