Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Advent első vasárnapja
  2008-11-30 10:56:54, vasárnap
 
 




 
 
0 komment , kategória:  vallás  
Fagyöngy
  2008-11-28 19:05:09, péntek
 
  Bizonyára nem lett volna olyan jókedvű a virágkirálynő ezen a reggelen,
ha tudta volna, hogy mi vár még rá. Még dél sem volt, amikor az úton
haladva
egy kis csoport virágot hall ám, igen élénk beszélgetésbe merülve.
Közelebb lépett és rögtön ezekkel a szavakkal fogadták: "Még szerencse, hogy
itt vagy, királynő
Mond meg, de őszintén! Mit is tartsunk a nővérünkről, ott fenn.
Ő is virág, vagy a fának a része, mert azon él?"
Sóhajtott erre egy mélyet a virágkirálynő, és beismerte: hát gyermekeim,
bizony
magam sem tudom mit is mondjak.
A fagyöngy-ez a neve-egészen másként él mint ahogy azt én szerettem volna.
A fák nedvét szívogatja, amit azok szívnak fel a földből. ÉLŐSKÖDŐ DE AZÉRT
VIRÁG. Ugyanúgy szeretem, mint azt, aki az illatával, és a látványával
elkápráztatja az embereket.
Mindenki jó valamire... Nem lehetünk egyformák, csak ami a szívünkben
lakozik, a szeretet az marad örök.

/Karsay/


 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Lukács Márta: A gyertya
  2008-11-28 18:28:16, péntek
 
  Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.

Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.

Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.

Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Kahlil Gibran: A Próféta
  2008-11-26 14:48:58, szerda
 
  És egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről.(...)
A bajbajutott és a sebesült azt mondja:
- A szépség szelíd és kedves, mint egy ifjú anya, ki önnön dicsőségét kissé szégyellve jár közöttünk.
És a szenvedélyesek így mondják:
- Nem, a szépség hatalmas és félelmetes, mint a vihar, mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk.
A fáradtak és az elcsigázottak így mondják:
- A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól. Hangja átadja helyét csöndjeinknek, miként a halovány fénysugár reszket, félve az árnyéktól.
Ám a nyughatatlanok azt mondják:
- Hallottuk, hogy kiáltozik a hegyek között és kiáltásaiba paták csattogása, szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült.
Éjszaka a város őrei azt mondják:
- A szépség a hajnallal érkezik kelet felől.
És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek:
- Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból.
Télen a hóban rekedtek ezt mondják:
- Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve.
És a nyár hevében az aratók így szólnak:
- Láttuk táncolni az őszi avarban, s hajába hófehér vegyült.
Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
És a szépség nem hiány, hanem eksztázis.
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.


 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Másvilági vándor a kezemen
  2008-11-26 14:40:08, szerda
 
  Reményik Sándor
Másvilági vándor a kezemen

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, -
Csupán te érintsd, - nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, - ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, - mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadbaroskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:
Fehér álom, nyugtató gondolat.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,
Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,
S lebegek, mint te, valaki kezén,

Ki majd, magába rogyva - egykoron,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Theodore Isaac Robin
  2008-11-25 14:18:21, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Sík Sándor: Az ősz dalol
  2008-11-25 13:56:40, kedd
 
  Síró fuvalmak
Zörgőn kavarnak
Hűs éjszakára
Port az avarnak
Hantja alól.
Halovány árnyak
Zokogni járnak
Ravatalára
Az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.

Sápadtra sárgul
S a szürke ágrul
A lomb lezördül
S egy volt világrul
Mesét mesél.
Bús esti pírba
Bámulok sírva
S a könny úgy gördül
Szemembül, mint a
Halott levél.

Mert minden sír ma.
Holt szegfű szirma,
Halott szerelmek,
S mely dalaimra
Borul, a dér.
És sír a fény is,
A nap szemén is
Könny könnyre dermed
És sírok én is.
Mert minden él,
És minden elmegy.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
1963.XI.24 évfordulóra
  2008-11-24 12:41:28, hétfő
 
  Tán egy más világban,
vagy a felhők szárnyán,
mint két vízcsepp, lehullva
a felhők csatornáján,
féltőn uralkodva
a víztömeg sodrásán...

úgy vagy jelen nekem,
mint zöld csepp a tengerben,
én kéken világítva,
úgy, mint egy mesében,
majd kék és zöld egyesül
egy ős-szerelemben,
hullámhegyek hátán,
csillogó permetben...

kagylóhéjba zárva
a tiszta öröm képe,
mit nem világít meg más,
mint az igazgyöngy fénye...
/Magdileona/



 
 
1 komment , kategória:  emlékezés  
A fény ígérete
  2008-11-23 14:19:59, vasárnap
 
 




Vendégkönyvem: Link
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Reményik: A Te akaratod
  2008-11-23 13:53:40, vasárnap
 
  Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát.


 
 
2 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2008.10 2008. November 2008.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 174
  • e Hét: 4259
  • e Hónap: 14836
  • e Év: 170209
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.