|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 18:37:22, vasárnap
|
| |
| |
Kostolányi Dezső
Halottak
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók közt titokzatos megállók.
A mély, sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megdermedtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopátra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhítat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 18:32:57, vasárnap
|
| |
| |
Bertók László:
Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 18:29:19, vasárnap
|
| |
| |
Ady Endre
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk
Bokalmtól hoztam el,talán nem haragszik :-) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 17:47:45, vasárnap
|
| |
| |
Vers a halotthoz
A perc a percnek tükre csak
és tartalmuk csakis te vagy,
magadra hagyva meztelen, -
lehullt a nyugtalan lepel:
a megmásító mozdulat.
Itt vállalnod kell önmagad,
itt nem lóbálhat rongyokat
örök valód fölött a szél.
Maradsz örökre kőkemény
s lezárt, akár a kárhozat.
/Pilinszky János/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 11:32:43, vasárnap
|
| |
| |
Seress Rezső : Szomorú vasárnap
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne féj a szememtől,
holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap.
Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Zene |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 11:01:04, vasárnap
|
| |
| |
"Az én koromban azt teszem, amit Mark Twain is tett.
Reggel átnézem a napilapokban a gyászjelentéseket.
Ha nem vagyok benne, akkor teszem tovább a dolgom."
(Patrick Moore)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-02 10:56:43, vasárnap
|
| |
| |
"A végén minden olyan egyszerű lesz - minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit... mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél." (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2008. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
130 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 436
- e Hét: 1476
- e Hónap: 4697
- e Év: 30825
|
|
|
Offline
