|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-11-06 18:12:55, csütörtök
|
| |
| |
Hát elmúlt
Hát elmúlt az ősz. Lombok hulltak
és az avar fanyar illata arcomra ült.
Hogy van az, hogy bármilyen színt húzhat
ecsetjével fakó lombra s tűt
szúrhat szembe a hideg levegő
szépnek látom mégis a tájat?
A nyikorgó padot: a hűtlen szeretőt.
Nem tudtam akkor, az ölelés fájhat
és léptek alatt meginog a Föld.
Szerteszét megannyi szikkadt levél hever,
koszos barnák között a sárga üvölt,
fájdalmas nyögése figyelmet érdemel,
de kotorva térden a sok egyhangú színt
elűnt, beolvadt vagy csak rezzent ijedten?
Nem tudom, de hangjával annyi kínt
festett. Láttam, éreztem. Még szuszogja sejtem.
(dióhéj oldaláról csentem)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-06 15:58:05, csütörtök
|
| |
| |
Wass Albert: Őszi vágy
Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne...
Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-06 15:52:32, csütörtök
|
| |
| |
Stignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-11-06 15:30:50, csütörtök
|
| |
| |
"Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod... csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit..." (Márai Sándor)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
130 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 329
- e Hét: 1369
- e Hónap: 4590
- e Év: 30718
|
|
|
Offline
