Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Jókívánságok
  2008-12-31 20:00:02, szerda
 
 



Erdő szélén ezüst fenyő,
havas ággal büszkélkedő.
Őz és nyuszi körbe járja,
tekintetük megcsodálja.
Képzeld el,hogy ott állok
és Boldog Új Évet Kívánok!




Sok örömet,boldogságot,jó levegöt,
szép világot,hü szeretöt,jóbarátot,
százas szöghöz kalapácsot.
Bélsármentes csokoládét,
másfél tonna szafaládét,
NIKE cipöt,strapabírót,
PUMA pólót,nem rikítót
.Horgászbotot teleszkóppal,
kanyarpuskát periszkóppal
.Hajcsavarót vagy száz tízet
,könnyfakasztó kölnivizet,
szemfestéket kéket,zöldet,
vadvizeldét,virágföldet,
minimálbért jó százezrest.
Szimpatikus benzinárat,
virágozzon a borászat,
ne nyomjuk a betegágyat,

kerüljön el mind a bánat.....
Kívánhatnék még vagy százat
,de inkább befogom a számat.
Hogy mondókám hosszabbra ne nyúljék

már csak annyit mondok BÚÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!




Havas téli lepedő borítja a tájat,
ilyenkor egy jó pezsgő serkenti a májat.
Sült malacka vándorol,
surran a bendőbe,
kívánok sok jót az új esztendőben!





Múlik a nap, s múlik az év,
ami rossz volt, elmúlt már rég.
Holnap egy új évre ébredsz,
s ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet!





Küldök egy lángocskát szívem melegéből,
elviszi egy angyal, ki eljön az égből.
Füledbe súgja, mit szívből kívánok,
de elmondom én is, Boldog Új Évet Kívánok!




Eljött az óév utolsó napja,
mulat is a város apraja nagyja.
Koccintsunk hát mi is az egészségetekre,
teljesüljenek álmaitok a jövő esztendőben!




Virradjon rád szép nap,
köszöntsön rád jó év,
kedves hajlékodba
költözzön a jólét.
A lelkedbe boldogság,
a szívedbe béke,
ezt kívánom neked
az új esztendőre!




Az új évben 1000 áldás érjen,
öröm és szerencse örökké kísérjen.
Szomorúság, bánat elkerüljön,
minden vágyad teljesüljön!




Bár az évnek még nincsen vége,
lehet, hogy négykézláb érek a végére.
Ezért, amíg még stabilan állok,
Boldog Új Évet Kívánok!




Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
így érdemes a Földön élni!
Kívánok minden szépet,
s csodás 2009-es évet!




Örömöd sok legyen,
bánatod semmi,
segítsen az Isten
boldognak lenni.
Legyél mindig vidám,
örülj minden szépnek,
én így kívánok nektek
Boldog Új Évet!




Legyen az új évben
Egészséged bőven,
Körötted családod
Békességben éljen!

Szeressenek Téged,
S legyen, akit szeretsz!
Ha ez megvalósul:
Hidd el! Boldog lehetsz





Gondolj az elmult 12 hónapra,
Minden gondod száljon el holnapra.
Nemsokára vége lesz az utolsó éjnek,
Kívánok Neked BOLDOG ÚJ ÉVET!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha tudnád....
  2008-12-31 19:29:41, szerda
 
  Ha tudnád...

Ha tudnád szerelmem, mennyire szeretlek
Nincs éjjelem, se nappalom Nélküled!
Ha kiejtik Nevedet elönt a szeretet.
Ó, ha tudnád mennyire szenvedek!

Ha tudnád szerelmem, mennyire szeretlek,
Szeretlek Kedvesem, Szeretlek Tégedet!
Én szerelmem Te vagy az Életem.
Hogy minek nevezzelek? Nem tudom Kedvesem!

Ha tudnád szerelmem, mennyire szeretlek,
Szeretlek szerelmem én kis Egyetlenem.
Ha látom mosolyod örömtől könnyezem,
Ha hallom hangodat az égig repdesek.

Ha tudnád szerelmem, mennyire szeretlek,
A zord magány égető Nélküled!
Szemed, hajad színe elbűvolő,
Érzésem Benned elmélyülő!



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Búcsú
  2008-12-31 19:27:27, szerda
 
  Búcsú

Megtanultam veled a szél hátán suhanni,
lábamat egy felhőről a mélybe lógatni
Megtanultam veled szót a húrba vinni,
gitárom hangjával lelket átkarolni
Megtanultam veled örülni a szépnek,
s érzést találni mindenben mit nézek
Megtanultam veled gyerekként nevetni,
s újra bizalommal egy csillagot keresni
Megtanultam veled fényes napot imádni,
s gondolattal hozzád messze eltalálni
Megtanultam veled tisztán szeretni
benned, s magamban embert keresni
Megtanultam veled az élet nagy törvényét
mit az Úr egybeköt azt ember nem választ szét
Megtanultam veled most mégis elmegyek
hogy ne bántsalak, s Te se engemet
Megtanultam veled egy év nem a világ,
bár nem láttalak, szerettelek tovább
Megtanultam veled mi a fájdalom,
párnámat ölelve könnyes hajnalon
Megtanultam veled mert megmutattad,
milyen ha szeretve vagy, s milyen ha elhagynak
Megtanultam veled mert folyton érzem én
hiába futsz, menekülve mindig csak jönnél
Megtanultam veled múló minden "nagy" szó
csak az mi belül marad lesz örökkévaló
Megtanultam veled most mégis talán,
talán Én megyek el... s többé nem találsz.

Szakál Magdolna



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
DIÓBÉL KIRÁLYFI 2.
  2008-12-31 12:30:44, szerda
 
  APÁM

Volt ragadványneve az édesapámnak is. Csakhogy ő már nem Erős Törőcsik volt, hanem Okos Törőcsik. Neki a nagy eszéről meséltek olyan történeteket, mint öregapámnak a nagy erejéről. Ezek közül nekem mindig az tetszett legjobban, ahogy a Pukkancs Bavina borbélyt kifigurázta.
Bavinának hívták a mi falunk cseh borbélyát. Hosszú, vékony, nyakigláb ember volt, úgyhogy maga is elfáradt, mire végignézett magán. Más ugyan nem is nézegetett rá, mert szívtelen, kapzsi, magának való ember volt.
Egyszer ez a Bavina télidőben fát akart venni a piacon. Hát hiszen volt ott rőzsés kocsi tízével, de Bavinával senki se akart szóba állni. Akárkitől kérdezte, hogy hogy a fa, mindenki azt felelte neki:
- Az úrnak sehogy se, mert az úr mindenkit rászed. Menjen az erdőre, van ott gally elég, szedjen magának.
Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám akkoriban afféle szamaras ember volt, aki mindent végzett, amiben a szamárkája segíthetett neki. Vizet hordott, téglát hordott, zsákot hordott, s ha egyéb dolga nem volt, kiment a szamárkával az erdőre, föltette rá a fanyerget, s megrakta hulladék targallyal.
Most is ilyen istenadta, maga szedte tüzelőt árulgatott édesapám, mikor Bavina odatorony¬kodott mellé.
- Hogy ez a marék szemét?
- Nem szemét az, kérem szépen, hanem csupa finom tűzrevaló. Nem is egy marékkal van, hanem egy szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.
A cseh nagyot szítt a fogán, és azt kérdezte:
- De egy húszasért minden fa az enyém, ami a szamár hátán van?
- Hát persze - bólintott rá apám.
- Az utolsó darab is?
- De még a legutolsó is - mosolyodott el édesapám, hogy ilyen figurás kedvét látta ennek a harapós borbélynak.
Azzal megfogta a szamárka kötőfékjét, bevezette a borbély udvarába, lehányta róla a gallyat, és tartotta a markát a pénzecskéért.
- Ohó - azt mondja neki Bavina -, vegye csak le a nyerget is, mert az is hozzátartozik a szamár terhéhez!
- Ne figurázzon az úr a szegény emberrel - nézett föl édesapám meghökkenve a borbélyra.
- Nem figurázok én - vigyorgott Bavina, mintha harapni akarna -, úgy alkudtunk, hogy ami fa a szamár hátán van, mind az enyém a húszasomért. Márpedig a szamárnyereg fából van, igaz e?
- Igaznak igaz - facsarodott el az édesapám szíve, mikor a borbély a nyerget is a gallyak közé hajította. Még a szamárka is megcsóválta nagy, kócos fejét, és nagyon fölháborodva mondta, hogy iha-há. Ami bizonyosan annyit tett szamárnyelven, hogy szégyelld magad, Bavina mester!
Vagy az is lehet, hogy azt tette:
- Ne búsulj, édes gazdám, nyereg nélkül is csakolyan kenyeres pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.
Ez aztán ebben elmúlt, s a borbély rég elfeledkezett már a szamaras emberről, mikor egy délután csak bebukik ám az ajtón az édesapám deres feje.
- Jó napot, mester! Hogy méri a borotvát?
- Öt pénz - mondta foghegyről Bavina, ahogy ráismert apámra.
- Megborotvál annyiért?
- Meg is nyúzom.
Apám elgondolkozott egy kicsit, aztán behuppant a műhelybe.
- Hát kettőnket mennyiért borotválna meg? Engem meg a cimborám?
- Tíz pénz - fenegette Bavina a borotvát a fenőszíjon. De aztán gyanakodva hozzátette, hogy előre kell ám fizetni.
- Ehol van e! - olvasta le apám a tíz pénzt, és elvetette a széken magát urasan. - Először engem tisztítson föl az úr, mert a társam késik egy kicsikét.
Meglett az gyorsan, olyan sima lett az apám tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte magát az ablakpárkányon álló légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:
- Jöhetsz már, cimborám!
Abban a percben bedugta az ajtón a rettentő bozontos fejét a szamárka, és beköszönt szép hangosan, mint aki tudja, mi az illendőség :
- I-ha-ha-há, i-há, i-há! - nevetett csúfondárosan, s még a fülét is billegette hozzá.
Bavina kiejtette a kezéből a borotvát ijedtében, de édesapám sietett neki föladni.
- Csak lásson hozzá hamar, mester, mert sürgős az utunk. Sietünk az erdőre fáért. De szépen megborotválja ám!
- Kicsodát? - hebegte a mester.
- Hát a szamárkámat - veregette meg apám szeretettel a szamárka tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem az árát.
- De hiszen kelméd a cimborájáról beszélt! - fakadt ki Bavina.
- No, igen - bólintott apám. - Nincs nekem jobb cimborám a szamárkánál. Hozzám tartozik, mint a fához a nyereg.
- Ne figurázzék kend! - tette össze a kezét Bavina.
- Eszembe sincs! - húzta föl édesapám a seprőforma szemöldökét. - Én csak azt kívánom, amire megalkudtunk. Aztán ha jól fölgondoljuk, nagy dicsőségére lesz az az úrnak, ha híre megy, hogy szamarat borotvált.
- Tudja mit, Törőcsik! - rázta a hideg egész hosszában a borbélyt. - Inkább visszaadom a tíz pénzt, csak menjen kend isten hírével.
- Az már beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -, mert így legalább leborotválkoztam a nyergem árát.
De jól szolgált az én édesapám esze akkor is, ha nagy urakkal volt dolga. Maga az uraság is sokszor szót értett vele mindenféle ügyes-bajos dologban. Akár az aratókkal volt baj, akár a dézsma körül volt valami hiba, mindjárt mihozzánk szalajtotta az uraság a hajdút:
- Hívjátok csak Okos Törőcsiket, majd igazságot tesz az mindjárt.
Pedig volt a kastélyban káplán is, íródeák is, hopmester is, csupa tanult ember. Rossz néven is vették az uraságnak, hogy olyan nagyra tartja a tudatlan jobbágyot. Nemcsak maguk közt morgolódtak, egyszer nyíltan is a szemére térítették borozgatás közt.
- Hogy lehet az, nagyságos uram, hogy annyiszor elejbünk teszi azt a tahó parasztot? Hiszen még deákul se tud a jámbor.
- Az bizony lehet, urak - mosolyodott el Malajdoki Tamás -, de azért mégis ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Tanulhatnának attól egyet-mást még az ilyen nagy tudományú emberek is.
Felzúdult erre a három úr, mint a darázs, ha füstöt vetnek neki. Az uraság maga is megbánta a nagy őszinteséget. Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát.
- Tegyünk egy próbát, urak! - emelte koccintásra a poharát. - Idehozatom vasárnap ebédre Okos Törőcsiket, hadd látom, ki tudtok-e rajta fogni!
Szívük szerint volt az uraknak a dolog, nagyot ittak rá. El is jött vasárnap az édesapámért az üveges batár, de ő bele nem ült isten világáért, csak úgy utána ballagott. Azt mondta, nincs ő megsántulva, hogy kocsin járjon.
- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük a parasztot - súgta oda a hopmester az uraságnak, ahogy apám beballagott az ebédlőterembe, és szép illedelmesen megállt az ajtóban.
- Ne félj, Törőcsik - bátorította nyájasan az uraság -, csak azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.
- Nem félek én, nagy jó uram, az Úristenen kívül senkitől a kerek világon - emelte fel nyugodtan a fejét a jobbágy.
- No, ha már éppen a jó Istenről beszél kend, éppen arról akarok én kérdezni valamit - kapott a szóba a kastélykáplán. - Hát azt tudja kend, ugye, hogy az Úristen mindent megtehet?
- Nem tehet biz az, tisztelendő atyám - vágott közbe alázatosan az édesapám.
Lett erre nagy zúgás, maga Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát, a tisztelendő pedig hangosan kérdezte:
- Hát mit nem tehet meg az Úristen, hé?
- Hegyet völgy nélkül ő sem teremthet - volt az alázatos felelet.
- No, ebben igazad van, fiam - húzódott hátra mosolyogva a tisztelendő úr. - Hát csakugyan igaz az, hogy a jó pap holtig tanul.
Most aztán az íródeák állt elő. Ez olyan kérdést adott föl, amire maga se tudott volna hirtelenében felelni.
- Azt mondja meg kend nekem, ha kend olyan nagyeszű ember: hol van a világ közepe?
- Éppen itt, ahol állok - felelt meg apám -, ha nem hiszi az úr, mérje utána.
Az íródeák úgy ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányivetibben állt elő a hopmester.
- No, paraszt, én könnyűt kérdezek tőled. Olyant, amit minden ember tud. Azt mondd meg nekem, mi a különbség köztem meg a lovam közt.
- Semmi se, uram - felelt apám gondolkodás nélkül.
Lett erre olyan nevetés, hogy a tisztelendő úr is megbékült, az íródeák is, csak a hopmester kapkodott a kardjához:
- Ne bántsuk azt a gyíklesőt, barátom - legyintette vállon az uraság -, inkább a kést-villát forgassuk ahelyett.
Azzal leültek a csupa ezüsttel fölterített diófa asztalhoz, a jobbágy éppen a földesúr mellé, aki mindjárt kínálta is szíves szóval.
- Fogj hozzá, szolgám - merítette a drága jó suhantott levesbe az ezüstkanalát -, minden becsületes ember megeszi a levesét.
Ette volna ám szegény apám, ha kanala lett volna, csakhogy ezt elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal felejtették el, ahogy az urak nevetésre görbült szájáról látta. Erre aztán ő is elnevette magát, kétfelé tört egy kalácscipót, kiszedte a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét, hogy ő hamarább készen lett vele, mint a többi az ezüstkanállal. Akkor aztán szépen kétfelé szakította a levestől megpuhult cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.
- Minden becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda az uraságra.
De senki se tudott ott többet enni a nagy nevetéstől, s attól fogva senki se vetette szemére a földesúrnak, hogy mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos Törőcsiket.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újév reggele
  2008-12-31 12:27:13, szerda
 
  Újév reggele

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.

Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.

Jönni nem restel
Hajlongó testtel

Uram s parancsolóm:
A házmester.

Vele jön nyájas kibice,
A vice.

Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes
Hentes.

És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul
Az ágyam körül,

S direkt mind az én
Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen

És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón

Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Tóth Árpád


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
DIÓBÉL KIRÁLYFI 1.
  2008-12-30 19:47:29, kedd
 
  MÓRA FERENC

DIÓBÉL KIRÁLYFI

EGY ÖREG EMBER EMLÉKEI FIATAL GYEREKEKNEK

ÖREGAPÁM

Az én szülőfalum, Malajdok, mindig nevezetes volt arról, hogy ott a tisztességes nevén kívül minden embernek van valami ragadványneve is. Azért ragadványnév, mert ez csak úgy ragad az emberre, mint a bogáncs, csakhogy persze nem lehet úgy lekefélni.
Mondom, a malajdoki uraságot meg a Tilinkó cigányt kivéve mindenkinek volt valami figurás neve a faluban. Gyepenhegyes Viszotának hívták a kisbírót, mert mindig nagyon peckesen járt. A keresztapám neve Rádillik Rigó Pál volt, mert mindenre azt mondta, hogy ,,rád illik". Az alsó szomszédunkat Tányérhátú Csala Ádámnak hívták, a felsőt meg Úrleszek Takács Mátyásnak.
Az öregapámnak is volt ragadványneve, de azt büszkén is viselhette. Erős Törőcsiknek hívták. Én már csak híréből ismertem, nemcsak nagy erejű, hanem nagy természetű embernek is. Azt mesélték róla, hogy csupa játékból úgy tördöste szét a lópatkót, ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjából pedig akkorát tudott ütni az asztalra, hogy egyszerre kétfelé hasadt a teteje.
Az ilyen embert persze nemigen haragítgatja meg senki. Noha ő is csak olyan szegény jobbágya volt a malajdoki uraságnak, mint a többi falunépe, megsüvegelte még a bíró is. Hét határban nem volt teremtett lélek, aki bele mert volna kötni Erős Törőcsikbe. Aki idegen pedig bele¬botlott, az megemlegette holta napjáig.
Mikor a nagy Napóleon bent járt az országban a franciával, akkor már hajlott korú ember volt, de kemény tartású még akkor is, mint egy öreg diófa. Ahogy a franciák megszállták a falut, menekült, ki merre látott. Neki azonban esze ágában sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor egy francia lovas nagy lármával bevágtatott a kapun.
Mindig tárva-nyitva volt az öregapám zsellérkunyhójának a kapuja, most azonban az volt az első dolga, hogy becsukja.
- Csukhatod már, mikor idebent vagyok - nevetett a francia a szeme közé, ahogy lecihelődött a lóról.
Öregapám persze álmában se hallott soha francia szót, de ezt értette ki a katona vigyorgásából, s ezért lobbant egyszerre haragra.
- Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent vagy! - lobbant egyet a nagy tüzes szeme a bozontos szemöldöke alatt, azzal galléron kapta a franciát, s úgy vágta keresztül az alacsony kapu fölött, hogy csak úgy nyekkent a folyókában. Vitte is az irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott, akárhogy kiabált utána a gazda:
- Megállj, hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!
Két napig garázdálkodtak a malajdoki határban a franciák, de a házunknak a tájára se jöttek többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben Erős Törőcsik lakott.
Hanem azért mégse ebből a történetből tetszik meg legjobban, hogy milyen erős volt Törőcsik nagyapó. Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.
Igazság szerint persze a jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije se volt abban az időben. A feje fölött az ég az istené, és ameddig az ég alatt ellátott, ház, föld, legelő, erdő, mező, minden rajtavalóval együtt mind az uraságé. De Erős Törőcsik felszabadított jobbágy volt. Nagy volt a becsülete az uraság előtt, nemcsak házacskával emberelte meg, hanem még erdőt is adott neki hozzá. Persze nem volt az valami rengeteg, csak afféle gyalogerdő a falu alatt. A homokos gödrök közt mégis úgy zöldellett, mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rőzsét a szegény embernek. Az egész falu ott szedte a tűzre való targallyat.
- Jut is, marad is - mondogatta a nagyapám, s akárhányszor maga segítette föl a rőzsenyalábot a gallyszedegető gyerekek hátára.
Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének. Nagyapót fölharagította a dolog, és bement panaszt tenni a falu¬házára. Éppen együtt találta az egész tanácsot, öregbírót, kisbírót, esküdteket, és jól megmosta a fejüket.
- A fát csakúgy nem szabad kínozni, mint az állatot - mondta nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok őket, majd megtanítom én!
Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül azt találta mondani:
- Ha olyan nagyon félti kend az erdejét, vigye haza az udvarába!
Erős Törőcsik nem szólt erre semmit, hanem sarkon fordult, s úgy rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele szakadt egy darab.
- Adjatok egy fejszét, hadd hozom haza az erdőt - lihegte otthon indulatosan, s azzal vállára kapta a legnagyobb favágó fejszét, kirobogott az erdőbe.
Akkorra ott várta már a fél falu, s leste szörnyűködve, mit csinál majd az erős Törőcsik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelő szóval.
- Odább, hé! - rázta le őket magáról egy fordulással, azzal fölemelte a fejszét, és belevágta a szélső tölgyfa tövébe.
Vastag, öreg fa volt, szinte őr gyanánt állott az akácos szélén, s kevélyen rúgta vissza az első fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyű ropogással zu¬hant rá a szomszédaira.
- Teremtő Isten! - súgtak össze az emberek ijedten. Erős Törőcsik pedig nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél előbbre haladt, annál jobban nőtt szörnyű ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szálfákat, mint a gyerek a száraz nádat.
Egyszer aztán egy vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább cserje. Erős Törőcsik, ha nekiveselkedik, fél kézzel tövéből kiszakítja. Vak dühében azonban mellévágott a fej¬szével. A fácska csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott a sűrű lombja közül:
- Csett-csett, csitt-csitt!
Erős Törőcsik hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a fára. Parányi kenderike két fekete szeme csillogott ki ijedten és könyörgően a levelek közül:
- Te nagy ember, mit akarsz te énvelem, szegény kis madárral?
Erős Törőcsik megint ráemelte a fejszét a fára, s abban a percben kiugrott a kis madár az ághegyre. Csöpp szemében haragos tűz égett, minden tollacskája égnek állt, és pici csőröcskéjét fenyegetően csattogtatta :
- Bujj-bujj, bujj-bujj - sikoltozta torkaszakadtából.
- Kinek mondja ez, hogy: bújj, bújj? - szégyellte meg magát a fanyüvő ember, azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált a lombok közé.
Kenderikefészek volt az ágvillában, négy parányi fióka pihegett benne, azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok nem bújtak, mert nem ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törőcsik feléjük nyúló ujjához.
- Csip-csip, csip-csip! - tátogatták a fülig érő szájacskájukat. Bizonyosan azt gondolták magukban, hogy no, ez jó nagy hernyó lesz, marad belőle vacsorára is.
Erős Törőcsik pedig elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel ballagott vissza az egymásra dőlt fák közt.
- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - lökött félre egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. - Másképp egy szálig kivágtam volna az erdőm. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek volna a télen.
Az emberek némán húzódtak félre az útból, Törőcsik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta őket:
- Ezt a kis forgácsot meg hordjátok haza, jó lesz gyújtónak - mutatott rá a kivágott fákra.
Ilyen ember volt az öregapám. Sok történetet hallottam még az erősségéről, de azt hiszem, életében soha nem volt olyan erős, mint mikor egy parányi kenderike megállította indulata pusztító útjában.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nélküled
  2008-12-30 19:46:58, kedd
 
  Nélküled

Ezer csillag fényével égtem,
Most sötét az éjszaka.
A végtelenből a semmibe léptem,
Egy új élet még újabb korszaka.
Fázni kezdek, ha eljön a tél,
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, süvít a szél,
S Titokban suttogom a Neved...

Sebzett ajkam, vérzőn is énekelt
Most néma mind a táj.
Kiáltásom, a messzeségből útra kelt,
S most süket fülekre talál.
Tűz-melegben égek, nyári estéken
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, s az üres széken
Ellepi a por belevésett Neved...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Búcsú
  2008-12-30 19:43:58, kedd
 
  Búcsú

Nézem az arcod és az elmúlt időkön gondolkozom,
Keresem a szavakat, ahogy tőled búcsúzkodom.
A közös emlékeink törnek most fel belőlem
De ez már nem segít, ennyi tellett tőlem.
Várjuk a géped ami végleg elszakíthat.
És új világ, vagy élet felé indulhat.
Elvisz majd magával mindenem,
Nappalom. Éjszakám és hitem.
Fájdalmas sétája a mutatónak
ad parancsot az utazónak.
Lassan vége az időnek
és vége mindennek.
Nem fáj semmi
csak a búcsú.
Kedvesem
ég veled
indulj.
Menj
hát.
Te.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szakításra
  2008-12-30 19:42:28, kedd
 
  Szakításra

Egy angyal szomorú az égben
Sűrű eső esik a kavargó szélben.
Egy szempár néz fel az égre
Valaki nagyon bánja, hogy vége...



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megbántottál....
  2008-12-30 14:20:17, kedd
 
  Megbántottál...

Fájt nagyon mikor kimondtad nem kellek már neked,
megbántottál ezzel hisz összetörted szívemet.
Azt mondtad jobb lesz így bár én nem hiszem,
mert soha nem fogom túl tenni magam azon hogy elveszítettelek.
Megbántottál, s most olyan nehéz a szívem,
azt hittem könnyebb lesz ha már nem lehetsz velem.
De rájöttem hogy minden annyira más,
mióta te már nem vagy itt nekem, csak a magány.
Megbántottál minden egyes fájó de igaz szóval,
s én magamra maradtam az álmaimmal.
Nem tehetek már semmit, a reménykedés itt csak hasztalan gondolat,
Mert megbántottál, ez a legfájdalmasabb!

Szente Krisztina



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2008.11 2008. December 2009.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 63 db bejegyzés
e év: 1142 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 582
  • e Hét: 1596
  • e Hónap: 17264
  • e Év: 282930
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.