|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 21:21:50, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert írása útravalónak!
"... képesek vagyunk-e tudatosítani, mind önmagunkban, mind a többi magyarban az Úr Isten fogalmát, mint egy valóságos, élő erőforrást? Mert ehhez bizony nem elég ha csak mondjuk, hogy hiszünk Istenben. Ezt bizonyítani is kell ám!
Viselkedjünk tehát aszerint! Gyakorlatban ez mit jelentene? Egyszerűen azt, hogy lemossuk magunkról mindazt a piszkot és szemetet, amit a történelem árvize reánk rakott, vagyis megtisztulunk első sorban az idegenekkel való együttélés során reánk ragadt téves fogalmaktól. "Élelmesség" alatt ne értsünk többé csalást, lopást, hazudozást, hanem cseréljük föl ezeket az elfajzott idegen fogalmakat jól bevált magyar szavakra, mint "tisztesség, becsület, hűség, igazság" és így tovább, mely fogalmak, valamikor, a még el-nem-taposott magyar nemzet "kulcs-szavai" voltak. Emelkedjünk tehát nemzetté újra, leljünk önmagunkra, és az Úristen, ki Ur városából idáig elkísért, erőforrásunkká válik megint!
Vagyis: cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi, jól bevált magyar erkölcsre, nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten erőt ad újra, hogy megszabadulhassunk a gonosztól és építhessünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 21:02:21, hétfő
|
| |
| |
Az orosz bankóriás felvásárolná az OTP-t?
2008.12.01.-12:40:50
Felvásárolná az OTP-t az orosz Szberbank - értesült az Interfax. A hírügynökség szerint a
z orosz pénzintézetet a legnagyobb magyar bank mellett a Raiffeisen is érdekelné.
A vezetők állítólag már találkoztak és tárgyaltak is.
A portfolio.hu internetes gazdasági portál megjegyzi: a hír az utóbbi időben már felvetődött, és eddig még senki nem cáfolta. A legnagyobb orosz bank kelet-európai terjeszkedésére pedig mind az OTP, mind a Raiffeisen kiváló lehetőség volna. A Szberbank egyébként az orosz bankmentő csomagból részesült, így valószínűleg nem okozna gondot számára a felvásárlás.
Egy - az orosz bank terveit ismerő - illetékes szerint már a tanácsadót is kiválasztották az akvizícióhoz, és megkezdték a magyar bank papírjainak felvásárlását is.
(hírTV)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:57:30, hétfő
|
| |
| |
Interfruct-hagyaték: 9 milliárdos adósság, kifizetetlen dolgozók és beszállítók
2008.12.01.-12:46:25
Több mint kilencmilliárd forint adósságot hagyott maga mögött az Interfruct. A korábban az SCD tulajdonában álló C+C lánc csődjéig a második legnagyobb volt a piacon.
Kifizetetlen beszállítók sora, eddig több mint kilencmilliárd forintos tartozás, több száz, bérére váró dolgozó és egymásra tornyozva mintegy 3,7 kilométernyi iratköteg - ez az öröksége a tavaly még 46 milliárdos forgalmat lebonyolító, ám idén becsődölt Interfruct viszonteladókat kiszolgáló láncnak. Az Interfruct a C+C (cash and carry) piacon a Metro mögött a másodiknak számított - írja a Népszabadság.
Miután az Interfructot 2005-ben a Tengelmanntól megvásárló SCD-csoport az idén májusban továbbadta a Cipruson bejegyzett Calslane Holdingsnak, a számlát elvileg a cég kilétüket eddig fel nem fedő tulajdonosainak kellene rendezniük. Csakhogy ez álomszinten marad, mert a felszámoló szerint gyakorlatilag nem maradt pénzzé tehető vagyonelem az Interfructnál.
Ráadásul a veszteséglista még korántsem teljes.
(VGO) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:53:00, hétfő
|
| |
| |
A "betiltott" magyar társadalomról
2008. november 30. 22:54:53
Az alapvető probléma, hogy továbbra is torz, embertelen, mocskos hazugságokra épül ez a rendszer - mondta Bogár László közgazdász Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorában az Echo Tv-ben.
Bayer Zsolt: Tisztelettel köszöntöm Önöket, Önök a Mélymagyart látják. A múlt héten egy nagy visszhangot kiváltott adásnak lehettek a tanúi azok, akik látták: a Galgagyörkön történtekrő, illetve az ott készült filmmel kapcsolatban beszélgettem akkori vendégeimmel. Én nem gondoltam volna, hogy annak az adásnak és mindannak, amit én Galgagyörkön tapasztaltam, ekkora hatása és ilyen hullámai lesznek, úgyhogy most már nem is tudom, hogy köszönjem meg egyébként Bíró Juli szerkesztőek és Blikszel Balázs operatőnek, hogy Galgagyörkön egyáltalán ott voltunk és ott lehettünk azon az éjszakán, mikor ez a két magyar család elmenekült onnan. Mindenesetre azóta levelek százai, e-mailek százai érkeztek hozzám, többek között olyan felajánlásokkal, hogy komolyan szinte nehéz sírás nélkül beszélni errő. Győ mellő valaki a Galgagyörkrő elzavart Pölöskei házaspárnak egy családi házat ajánlott föl, és a férfinek munkát, tisztességes fizetéssel, ami hihetetlen jó érzés, ilyeneket tapasztalni, és azt látni, hogy azért a szolidaritás, meg az együttérzés az mégse veszett még ki teljesen az emberekbő. És a mai beszélgetésnek egyébként pontosan ez lesz az apropója. Ma is két vendégem van, egyikük Bogár László közgazdász, egyetemi tanár - szervusz, Laci -, a kedves néző már néhányszor láthatták, lassan már ilyen állandó meghívott vendégem lesz, hogyha filozofálgatni szeretnék; másik vendégem pedig a haza lassan elsőszámú közellensége, Szepesi Zsolt, Monok polgármestere, szervusz, tisztelettel köszöntelek.
Lesz ennek a mai beszélgetésnek egy ilyen filozofikus irányvonala, meg lesz egy ilyen földhöz ragadt, hétköznapi is, mindannak kapcsán, ami a Te kezdeményezésed volt, és azóta már... hát most már nem is tudom, hány település jött rá, hogy hátha Neked van igazad. Kezdjük a filozofikussal. Ugye az imént a bevezetően azt mondtam, Laci, hogy milyen jó érzés tapasztalni, hogy nem veszett még ki a szolidaritás ebbő a társadalomból, és ezzel a mondatommal egyben azt is állítottam, hogy ez a társadalom ez még egy társadalom. És hogy ez a közösség, amit mi magyarságnak nevezünk, ez még egy közösség. Ugyanakkor időként hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez már nincsen így, vagy nagyon közel állunk ahhoz a pillanathoz, hogy ez ne legyen így. És hogy mégis legyen valami apropója az elsőkérdésemnek, a legfrissebb, e heti Magyar Narancsban - ami azért ugye... ő se fognak megsértőni, ha kimondjuk, mégiscsak a liberálisok bibliája, a Magyar Narancsnál liberálisabb lapot nehéz lenne ebben az országban felkutatni -, nos, ebben van egy hosszú interjú Kolompár Orbánnal, aki az Országos Cigány önkormányzat elnöke.
Sok minden érdekeset mond ebben az interjúban Kolompár úr, egyebek mellett a következőet. "Van az embernek egy természetes tűőépessége, de nem kell cigánynak lenni ahhoz, hogy valaki, aki napi megaláztatásban él, kiboruljon, és elveszítse a fejét. Ha támadják, természetes, hogy az ember védekezne, akár szélsőéges eszközökkel is" - mondja Kolompár úr, nyilván érti ezen, hogy a támadott cigányok szélsőéges eszközökkel fognak előb-utóbb védekezni, és az interjú egy későbi részében mintegy megerőítést nyer, mikor azt mondja Kolompár úr, hogy "...a roma társadalmat egy ponton túl már nem lehet visszafogni. Ha elmegyek egy településre, tőem is azt kérdezik, Orbán, meddig tűjük, meddig viseljük el." Akkor most az elsőkérdésem, urak, fordítva ez hogy van? A többségi társadalom meddig tű, és meddig viseli el? És ha majd nem viseli el, akkor mi fog itt történni?
Bogár L.: Én azt hiszem, onnan lehetne elindulni, hogy az elmúlt egy-két év során számos olyan dolog történt meg, esett meg ebben az országban, amirő valószínűaz előőévtizedekben nemcsak azt gondoltuk... Egyfelő azt gondoltuk, hogy ezek, na nem, ezek semmilyen körülmények között nem történhetnek meg, vagy - ami ennél is rosszabb vagy vészjóslóbb -, hogy messze túl volt a képzeletünk legvégsőhorizontján is. Tehát nem is tudtuk azt mondani, hogy nem, ez nem következhet be, mert eleve senki nem is feltételezte, hogy ilyesféle dolgokról valaha is beszélnünk kell, már nem csak a bekövetkezésének az esélyeirő beszélni kell. Az olaszliszkai lincselés, a tanárverések napi rutinná válása, a nem tetszik az osztálytársam pofája, és akkor agyonverem a másik társammal - tizenhat-tizenhét éves gyerekek -, és lehetne sorolni. De akár még olyan apróságok is, hogy ha 200 forintra, mondjuk egy fröccsre vagy egy sörre van szükségem, akkor a feszültség alatt lévővezetékbő kivágom azt a rézdarabot, amiért kapok 200 forintot, és közben mondjuk minimum 200 ezer forintos kárt okozok - az életveszélyrő nem is beszélve. Tehát napi rutin szintjén zajlanak olyasféle dolgok - és egyre nagyobb gyakorisággal -, amelyrő tehát az elmúlt évtizedekben joggal hihettük azt, hogy nem, ez soha itt be nem következhet. Na most valamilyen értelemben véve egy nagyon veszélyes csapdába kerülhetünk, tudniillik amikor a sokkoló események bekövetkeznek, akkor teljesen természetes, hogy mindenki arra igyekszik reagálni. És ahogy elmesélted ennek a galgagyörki történetnek is az eddigi következményeit, persze hogy megindul a szolidaritás, az együttérzés, segítőészség és a többi - és ez nagyon helyénvaló -, csak az a probléma, hogy ez azért csapda, mert az adott közösség - jelen esetben a megtámadott magyar társadalom és egy végzetes lepusztulási lejtőe került magyar társadalom - elkezdi állandóan a jelenségeket kezelni. Kell, persze, a jelenségeket kezelni, csak az a probléma, hogyha leragadunk ennél, tehát nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért kerültünk erre a végzetes lepusztulási lejtőe, ahol - mondom még egyszer - most már napi rutin szintjén történnek meg olyan szörnyűégek, amelyekrő hosszú idő keresztül azt gondoltuk, hogy ez semmilyen körülmények között be nem következhet, tehát hogyha ennek nem tudjuk megadni a magyarázatát, ha a jelenségek mögött nem látjuk meg a lényeget, akkor sajnos az a baj, hogy ezzel, akarva-akaratlan, mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy mondjuk tíz év múlva - és ugye ebben a műorban gyakran beszéltünk errő - visszasírjuk mondjuk a jelenlegi állapotokat, amikor még csak... Mármint ahhoz képest, ami mondjuk tíz év múlva lesz. Na most hogyha el akarjuk kerülni azt, hogy tíz év múlva ezt sírjuk vissza, és aztán újabb tíz év múlva mondjuk a tíz évvel előő, akkor mindenféleképpen meg kellene tudni magyarázni, hogy mi történik a magyar társadalommal, hogyan lehetséges az, hogy az anyagi viszonyok szintjén a harminc-negyven évvel ezelőti szintre bombázódott vissza - ugye az egy keresőe jutó reálbér a harminc-negyven évvel ezelőti szinten van -, a népességét tekintve az ötven évvel ezelőti, hiszen rövidesen újra a tízmilliós szint alá süllyedünk, és akkor - hogy most egy egészen durvát mondjak - ráadásul a népesedésnek nemcsak mennyisége van - ami persze katasztrofálisan alakul -, hanem sajnos minőége is van - tudom, hogy ez persze azonnal igen súlyos kritikákat váltana ki...
Bayer Zs.: Én erre majd direkt... egyetértve Veled rá is fogok kérdezni.
Bogár L.: Helyes, majd térjünk ki erre is. Így van. Ami meg még katasztrofálisabban alakul, nem is beszélve az egészségvagyon hihetetlen erejűlepusztulásáról, és mind e mögött - hogy akkor a lényeget is kimondjuk -, mind e mögött vagy alatt a mélyrétegekben valójában a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, a magyar népnek mint közösségnek a végzetes lelki, erkölcsi és szellemi lepusztulása húzódik meg. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért? És erre nekem hipotetikusan és sommásan az a válaszom, hogy azért, mert lassan egy évszázada, Trianon óta a magyar társadalom be van tiltva. A magyar nemzet mint közösség - ezt nyíltan, egyik minket megnyomorító hatalom sem merte ennyire nyíltan kimondani -, de valójában be vagyunk tiltva. Nem élhetjük át, nem érezhetjük át azt, hogy mi egy évezredes közösség vagyunk itt, hogy nekünk van múltunk, van eredetünk, van küldetésünk ezen a világon, merjük kimondani, van üdvtörténetünk, és persze van szenvedéstörténetünk is, amelybő megpróbálunk tanulni. Nos, mindez be van tiltva. Gúny tárgyává van téve, le van alázva, tönkre van téve, be van tiltva, szét van roncsolva és a többi. Na most ilyenkor két dolgot tehet egy közösség, vagy vesz egy nagy lélegzetet, és azt mondja, hogy majd akkor én megmutatom, hogy mégiscsak létezem, és egy ezeréves népet nem lehet betiltani - ez az egyik lehetőég, mondjuk 1956 -, a másik lehetőég, hogy lehajtja a fejét, és valóban azt gondolja, hogy hát igen-igen, hát ha be vagyok tiltva, akkor nyilván az egyetlen feladatom, hogy én magam számoljam fel saját magamat. Na most ennek vagyunk tanúi gyakorlatilag '56 óta, ez a társadalom folyamatosan felemészti önmagát anyagi értelemben - ez a mindenkor ismétlőőgazdasági válságokban testesül meg -, népesedési értelemben, egészségi értelemben, és valahol a dolgok legmélyén szellemi, lelki, erkölcsi értelemben. Úgy viselkedünk, mint egy végzetesen beteg állat, amelyik a létfenntartás és a fajfenntartás elemi szintűújratermelési folyamataira sem képes.
Bayer Zs.: Laci, a miértekre, amiket így azért már érintettél, még mindenképpen szeretnék visszatérni. De Zsolt, hadd kérdezzem meg, hogy Monokról nézvést szintúgy így látszik nagyjából ennek az országnak a helyzete, ahogy László vázolta?
Szepesi Zsolt: Vannak olyan pontok, amik Monokra is vonatkoznak, viszont vannak olyanok, amik nem. Tehát például nálunk, ami Monokon hála Istennek nincs, nincs szembenállás egymással. Tehát a Monokon élővalamennyi ember békésen tud egymás mellett élni. Tehát Monok esetében nem lehet elmondani, hogy ott bármilyen konfliktus lenne, főeg pedig nem etnikai konfliktus. Tehát éppen ezért talán mi ott egy nagyon jó kis közösséget tudtunk felépíteni, viszont látjuk az ország problémáit, és látjuk azt, hogy máshol ezek a dolgok sokkal erőebben dominálnak már, és félünk attól, hogy Monokra is ezek az események be tudnak gyűűni. És talán azért is lépett Monokon a képviselőtestület, és azért is hozott ilyen döntéseket, hogy azt a viszonylag jó állapotot, ami még nálunk fennáll, ne is rontsuk tovább ennél a szintnél. Nagyon fontos a társadalom számkára, tehát meg kell vizsgálni az okokat, hogy miért is vagyunk itt. Ahogy Bogár László úr is elmondta, hogy nincsen igazából nemzettudatunk, de miért nincsen? Mert iskolában, a tanításban nem oktatják, nem tartják fontosnak. Ha mondjuk valaki...
Bayer Zs.: Én azt mondanám, bocsáss meg, hogy nagyon fontosnak tartják nem oktatni.
Szepesi Zs.: Én nem fogalmaznék így, én inkább azt mondanám, hogy nem oktatják. Nincsen nemzeti tudat. Ha én például kiteszem a házamra mondjuk a magyar zászlót, mert én úgy gondolom, hogy én szeretem ezt az országot, és én tényleg hazafinak tartom magamat, akkor rögtön azt mondják rám, hogy én miért magyarkodok? Ha bárhol a világon egy bármelyik más nemzet fia ezt megteszi, ott náluk ez teljesen normális, ső, sok esetben az a nem normális, hogyha nem teszik ki a zászlót. Azért állunk talán itt, mert az ország gazdasági helyzete nagyon rossz, és ahogy az előb már említettük, tényleg én azt gondolom, hogy Trianon óta egy vesszőutásban vagyunk, tehát az egész történelmünk 1920. VI. 4-e óta ténylegesen egy mélypályán vagyunk, társadalmilag is, gazdaságilag is. Ha nincs Trianon, valószínűeg akkor nem kellett volna belépnünk a második világháborúba, ha nem lépünk be a második világháborúba, akkor nincs szovjet megszállás, nem alakul ki az a fajta társadalmi és politikai rendszer, ami kialakult, akkor nem lett volna szükség a mostani rendszerváltásra se, tehát nagyon sok olyan dolog miatt nyögünk, aminek a gyökerei mindenképpen oda vezethető vissza.
De ha csak a múltat nézzük, azzal sajnos megoldást nem fogunk találni. Nekünk nagyon fontos, hogy most az országot fel kell emelni, újra össze kell fogni, egyesíteni kell az embereket. Itt a politika által a társadalmon vágott mély vágásokat, barázdákat be kell forrasztani, az embereket össze kell hozni, és munkára kell sarkallni. Munkahelyeket kell teremteni. Ha az ipar, ha a gazdaság elindul, akkor megváltozhat ez a helyzet. Tehát az a nemzet nem tud erő nemzeti öntudatot felépíteni, akinek nincsen saját erő gazdasága, erő ipara, erő társadalmi struktúrája. Ehhez kellenek hozzá... Tehát mindennek az egyfajta anyagi jólét a megmondhatója. Nézzük meg azokat a társadalmakat, ahol nagyon erő a nemzeti öntudat. Két dologból alakulhat ki. Egy, ha borzasztó, óriási és elviselhetetlen az üldöztetés, és az fogja össze az embereket, vagy van egy olyan hatalmas nagy közösségi élmény, egy olyan jóléti társadalom, amiért érdemes szintén összefogni. Sajnos mi valahol itt most a kettőközött vagyunk megrekedve, tehát az üldöztetés se olyan óriási és erőeljes, hogy ez nagyon heves reakciókat váltson ki belőünk, mert gondolom, hogy erre vigyáznak. De a jólét sem olyan nagy, hogy emiatt pedig össze tudnánk fogni egymással, tehát azon a kevés anyagi forráson, ami van, azon egymással marakodunk, és nem vesszük észre, hogy ezzel a saját jövőket tesszük tönkre.
Bayer Zs.: Világos...
Szepesi Zs.: Még ehhez egy gondolat, és gyakorlatilag itt kapcsolódik bele, hogy miért hoztunk Monokon mi ilyen rendeletet. Arra gondoltunk, hogy fel kell hívni az ország figyelmét. Tehát egy kis település önkormányzata, egy kis település polgármestere nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy egy problémát komolyan és országosan orvosolni tudjon. Nem is ez a feladatunk. De arra elég volt az erők, hogy Monokról, ami egy kis pici, 1800 fő település, kiáltottunk egy nagyot. Kiáltottunk egy nagyot, hogy nagy baj van, és ezt meghallotta az egész ország. És talán ez a fontos, hogy rá kell világítani, a közvéleményt fel kell hívni a problémákra, és rá kell venni az országot vezetőet, a politikusainkat, a felelően gondolkodó politikusainkat, hogy oldják meg ezeket a problémákat, mert a társadalomban nagyon nagy feszültség van. Én az emberek között élek folyamatosan, nagyon szeretem az egyszerű dolgos, vidéki embereket, szerintem nagyon tiszták és őzinte szívűk, és őzintén el is mondják a problémáikat. A magyar emberek abszolút nem ellenségesek, nem gyűölködők, helyi szinten megvannak a többiekkel. Ami az egyetlen keservük és bánatuk, a borzasztó rossz megélhetés, a létbizonytalanság. Ha ezt az érzést meg lehet szüntetni és fel lehet oldani, akkor újra egy nagyon boldog és fejlőőés öntudatos országot tudunk magunknak építeni.
Bayer Zs.: Na, erre is visszatérünk, de most akkor filozolfálgassunk még egy kört.
Szepesi Zs.: Jó, filozofálgassunk.
Bayer Zs.: Laci, az imént úgy fogalmaztál, hogy Trianon óta ez a nemzet be van tiltva, ami nekem igencsak tetszik. Ez így még nem jutott eszembe. Haladjunk ezen a nyomvonalon, nézzük meg, hogy hogyan is. Én nagyjából úgy látom, hogy ugye Trianonban azt mondták nekünk, magyaroknak, hogy most szépen mondjatok le az országotok és a nemzetetek egy jelentő, hogy ne mondjam, kétharmad részérő, és ha ezt megteszitek, ezért cserébe kaptok, megőizhetitek az államot egyáltalán, és kaptok egy állami szuverenitást. Ez történt Trianonban. A második világháború után jött a második kör, amikor a nemzet és az ország kétharmadát ugyan nem kaptuk vissza, de azt mondták, hogy itt az idő hogy egy kicsit most akkor mondjatok le az állami szuverenitásról is, nem kell olyan nagyon szuverénnek lenni, nagyhatalmak vannak és kényszerek, ezt nektek is be kell látni, de hogyha errő lemondtok, akkor cserébe kaptok egy ilyen kis... Kicsit olyanok lesztek mégis, mintha még egy önálló ország lennétek. És aztán jött a rendszerváltás, és én most úgy látom, húsz év elteltével, mint hogyha most éppen azt mondanák nekünk, hogy na, drága gyerekek, akkor eljött a pillanat, szép lassan mondjatok le, úgy, ahogy van, az állami szuverenitásról, a szuverenitásról magáról, mint olyanról, és ha még megtennétek azt a szívességet, hogy a kultúrátokról és a nyelvetekrő is lemondtok, akkor, azt hiszem, tökéletes lenne minden. Én úgy látom, hogy itt tartunk most. Jól látom én ezt?
Bogár L.: Ehhez hadd idézzek egy olyan szaktekintélyt, aki a XX. század egyik legnagyobb gondolkodója, és döntőn ezzel foglalkozott, Bibó Istvánról van szó - csak két mondatot szeretnék itt beidézni -, aki a nagyon beszédes címűdolgozatában - 1945-ben született ez a dolgozat - Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem címen a következőet írja: "A politikai és társadalmi zsákutcáknak ezen a sorozatán bukdácsolt végig a magyar nemzet. Ez alatt az időzak alatt olyan politikai és társadalmi konstrukciókban élt, amelyben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, de nem is volt szabad. Ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőet, és ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat. Minden eltorzulás, ami ez alatt az időalatt a magyar közösségi élet különbözőterületein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethetőaz alapvetőpolitikai és társadalmi konstrukció hamisságára. Hosszú lejáratra pedig az ebbő eredőfordított kiválasztás az egész közösség vezetőréteget kicseréli, és logikusan vezet az egész uralmi szféra erkölcsi és értelmi lezülléséhez." Ezt Bibó István tehát 1945-ben írta, és döntőn - kapaszkodjatok meg - a kiegyezés, tehát az 1867 utáni kiegyezés rendszerérő írta, amirő neki nagyon negatív véleménye volt. Szegény valószínűeg nem sejthette - bár azt hiszem, 1945-ben azért már sejtette -, hogy az igazi lejtő ebbő a szempontból az igazi lejtőmég előtünk van, és nem mögöttünk. De azt hiszem, megdöbbentőn pontos, pontosan illik arra a 45 évre is, ami 1945 után zajlott le, és arra a közel húsz évre, ami a rendszerváltás rendszereként végbemegy. Szóval mondjuk ki: a rendszerváltás rendszere egy torz, hamis hazugságra épül, arra tudniillik, hogy Magyarország visszanyerte a szuverenitását, és egy szabad, független, demokratikus országgá vált. Szó sincs róla. Ahogy annak a rendszernek a lényegét a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság jelentette, ennek a rendszernek a kódneve... Akkor az volt a kódneve, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság, és a fejével játszott az, aki mondjuk egy kicsit kevésbé hitt ebben, hogy igenis ez a rendszer valóságos alapja, míg jelenleg az a hit kötelező hogy ez demokrácia és piacgazdaság. Ezzel szemben ma már minden ép elméjűember tudja, hogy ennek semmi köze se a demokráciához, se a piacgazdasághoz, ez egy kíméletlen birodalmi diktatúra, amely sokkal hatékonyabban fosztja ki az országot, fosztja ki anyagi értelemben és fosztja ki gyakorlatilag szimbolikus, tehát a népesedési, egészségjavaiktól fosztja meg, népesedési, egészségjavaitól, töri össze, zúzza szét éppen a múlt még határozottabb betiltása következtében, tudniillik ez nem hogy javult volna, hanem még romlott is, mondjuk ki őzintén. A múltunk, a magyar nemzet önazonosságának átélése valójában sokkal durvábban, tragikomikus módon, durvább eszközökkel és hatékonyabban van betiltva ebben a húsz évben, mint akár az előő45 évben volt. Tehát az alapvetőprobléma az, hogy továbbra is torz, embertelen, mocskos hazugságokra épül ez a rendszer, legalább olyan értelemben, legalább olyan mértékben, mint az előőrendszer, és ez roncsolja szét azokat a szellemi, érzelmi és erkölcsi talapzatokat, amely nélkül nem létezhet emberi társadalom. Szóval tudomásul kell venni - és ezt a legjobban egyébként a legyőött Németország és Japán példája bizonyítja -, két földig rombolt, annál nagyobb nyomorúságot és szegénységet, különösen mint ami Japánban volt, de Németország is azért elég földszintesen nézett ki a második világháborút követőn, tehát ennél reménytelenebb, az anyagi, a teljes anyagi pusztulásnak, megalázottságnak ennél reménytelenebb helyzetét elképzelni sem lehet. Ehhez képest mindkét ország tíz-tizenöt éven belül a világ legfejlettebb és leggazdagabb országai között volt. Na, ez bizonyítja jobban, hogy a dolog... és hát igen, szóval ha hiszünk Istenben, akkor azért fel kell tételeznünk, hogy nem az anyagiakra épülnek a szellemi javak, hanem pontosan fordítva. Egy olyan társadalom, egy olyan emberi közösség, amelynek hibátlan, ép a kohéziót teremtőlelki, erkölcsi és szellemi talapzata, az gyakorlatilag minden anyagi jellegű a legsúlyosabb, a legszörnyűégesebb, legelnyomorítóbb anyagi problémáin is túl tudja magát tenni. Amelynek viszont szétroncsolódik ez a talapzata, az akkor sem tudja megoldani a problémáit, hogyha egyébként az anyagi feltételei akár nem is volnának olyan rosszak. Tehát szembesülnünk kell azzal, hogy mindez a szörnyűég, amelyekrő most is beszélünk, ugye az elmúlt héten is zajlott itt a diskurzus, mind alapvetőn - és ez a vészjósló lepusztulási lejtő-, mind arra vezethetővissza, hogy ez a rendszer legalább olyan megalázó, elembertelenítőhazugságokra épül, mint az előők. És azzal is szembesülni kell, és nincs ilyen... Szóval ez, hogy lépjünk már túl a múlton, meg ne rágódjunk, mert ugye ezt gyakran halljuk, hogy ne rágódjunk, ebbő nem fogunk megélni, nem tudjuk megoldani és a többi. Csakhogy van egy alapvetőprobléma, hogy hogyan is lép az ember? Hát úgy lép, gondoljuk végig, hogy előzör megtámaszkodik a hátsó lábán. Vagyis a feldolgozott múlt szilárd talaján álló hátsó lábán, a feldolgozott múlt szilárd talaja nélkül ugyanis nincs semmiféle emberi előelépés.
Bayer Zs.: Akkor innen folytatjuk a szünet után.
* * *
Bayer Zsolt: Mélymagyar, második rész. Túl jó kedvünk nem lett itt az elsőrész végén, de miért is lenne egyébként, teszem én hozzá. Nem olyan a helyzet, hogy vidámkodjunk. Csak folytassuk a megkezdett gondolatsort, ismét csak visszatérve a leghétköznapibb és legprimerebb napi problémákhoz. Ugye Monok polgármestereként Te voltál az első aki kijelentetted, ki merted, ki merészelted jelenteni, hogy akkor mostantól ez mégiscsak úgy lesz, hogy segélyért munka, ső, továbbmegyek, az is fölmerült, hogy az a család, aki pedig a gyerekeit nem járatja iskolába, az ne nagyon kapjon... Hogy hívják ezt? Szocpolt? Gyerekek után járó támogatásokat...
Szepesi Zs.: Különböző gyerekek után járó támogatásokat, és egyéb, ehhez kapcsolódó támogatásokat.
Bayer Zs.: Na most ez lenne egy igen érdekes problémakör. Én most nem szeretnék belemenni abba, amit a média másik és nagyobbik része úgyis naponta hetvenszer végig fog csócsálni, engem nem érdekel az a része, hogy most akkor Te rasszista vagy és a cigányokat gyűölöd, és ezért hoztad ezt a rendeletet - ezt majd elmondják helyetted mások. Meg elmondja a kisebbségi ombudsman, más stúdiókban más vendégek lesznek, és Te leszel a büdös náci. Ezzel, gondolom, már megtanultál együtt élni. Engem a dolognak egy másik része érdekel, nevezetesen az, hogy meddig lehet ebben az országban - és ez, Laci, Neked legalább olyan érdekfeszítőkérdés, remélem -, meddig lehet ebben az országban eljátszani azt, hogy az emberek legelemibb, mindennapi tapasztalataival szemben látszólag baromi okos, hihetetlen emberbarát és nagyon liberális elmék csupa hülyeséget beszélnek. És az mind nem számít, hogy az emberek egyébként naponta mit tapasztalnak. Az emberek vagy le vannak szarva, vagy amit tapasztalnak, azt rosszul tapasztalják, vagy ha jól tapasztalják, akkor fogják be a pofájukat, és tűjék el.
Bogár L.: Szóval meddig kötelezőa hazugság...
Bayer Zs.: Igen, tehát magyarul... mert mégiscsak ez egy napi élmény, nem?
Szepesi Zs.: Igen, tehát ezek a... nagyon érdekes élményeim vannak. Amióta ezt a monoki rendeletet megalkottuk, és azért leszögezem, tehát itt is, mint ahogy máshol is én abszolút nem vagyok rasszista, a településünkön a roma lakosság felét...
Bayer Zs.: Minél többet mondod, Zsolitkám, annál rasszistább leszel.
Szepesi Zs.: Elmondom. Tehát én tényleg ezt komolyan gondolom, tehát helyben, a közösség felé nagyon sokat tettem, és mi baráti szinten élünk egymással, tehát nem is tudtak egyébként, egyik média se, olyan embert találni, aki itt lent ennek az ellenkezőét állította volna. Tehát ezt azért elmondtam a dolgok tényszerűége kedvéért. A másik, amióta ezt a rendeletet megalkottuk, rengeteg médiában, rengeteg stúdióban ültem már ezzel az üggyel kapcsolatosan, tehát lassan, ha a polgármester nem leszek jó, médiaszakértőek biztos elmehetek, mert már komoly tapasztalataim vannak ebben a témában. És amin mindig meglepőöm, hogy beszélgetőpartnereknek, vitapartnereknek mindig szociológusokat, magasan kvalifikált embereket hoznak. És amikor beülök a stúdióba, és végignéznek engem azok az emberek, előzör is látom az arcukon, hogy picit úgy meglepőnek. Ugyanis mindig azt várják, hogy vidékrő felmegy valami vidéki, egyszerűkis polgármesterecske, akit ő majd úgy zsebre tesznek, és akkor úgy az elsőbeszélgetések elsőpár perce mindig ilyen méregetéssel telik. És amikor úgy rájönnek arra, hogy nem vagyok én sokkal butább, mint ő, ső, sok esetben vannak érdekes meglátásaim, és olyan tényszerűdolgaim, amit igazából nem lehet cáfolni, akkor sokszor az arcukon kiül az a hihetetlen elbizonytalanodás, hogy most ő most mit csináljanak, és kicsit oldalra ki is tekintenek, hogy akkor most milyen...
Bogár L.: Segélykérőn...
Szepesi Zs.: Igen, tehát milyen irányban is kell menni. Ennek az a gondja egyedül és az a szépséghibája, hogy azok az emberek, akiket hozzám, az asztalhoz leültetnek, igazából nincs semmilyen tapasztalatuk a vidéki élettel kapcsolatban. A vidéki élettel kapcsolatban mondjuk annyi tapasztalatuk van, hogy elmennek valahova a családdal kirándulni, és kiszállnak a kocsiból, mondjuk sétálnak húsz percet az erdően, meg tíz percet egy nagyon szép kis romantikus faluban, látják, hogy a földön mondjuk éppen betakarítás van, és az milyen szép, hogy a kombájn arat, visszaülnek a kocsiba, felmennek Budapestre, és mondjuk a kellemes és kényelmes családi házukban pedig leülnek, és átgondolják, hogy hú, ez a vidéki élet ez milyen szép, és nem is értik, hogy mi a baj ott vidéken. Azért, mert nem mennek le mélységekbe. Ezért jó talán vidéken polgármesternek lenni, mert az ember megismeri a vidéki embereket. Megismeri az őmindennapjaikat, és látja, hogy hogyan kell nekik segíteni. Budapesten azok az urak, akik nyakkendően, öltönyben egy légkondicionált irodában ebben a nagy melegben próbálják meg az eszet osztani, és próbálják meg a vidéki emberek életét eldönteni, egyszerűn nem tudják sokszor... Lehet, hogy... én nem kételkedem abban, hogy a jó szándék vezeti őet. De mivel nincsenek lent, nem tudják sokszor, hogy egy-egy döntés lent milyen reakciókat vált ki. Van, amit megmosolyognak, mert azt mondják, hogy hát ezek az emberek mit találtak ki, az betarthatatlan, vagy pedig éppen az embereket elfogja a kétségbeesés, hogy mi van már megint, és hogy ezek nem értik, hogy itt mi van? Tehát én azt gondolom, hogy az ország egy picit úgy ketté van szakadva. Tehát a vidék az éli a saját maga vidéki életét. A helyi emberekhez nem nagyon jutnak el azok az információk, amik az ország jelenlegi vezetésével kapcsolatosak, tehát nagyon kevés embert látok vidéken - biztos van ott is egy rész -, de elég kevés embert látok, aki mondjuk vezetőnapilapokat olvasna rendszeresen, vagy mondjuk a televíziónak a hírműorait, a különbözőpolitikai vagy aktuálpolitikai műorait nézik, ehelyett megragadnak mondjuk esetleg egy-két bulvárlapnál, vagy pedig egy pár sorozatnál, és ebbő próbálnak a világra kitekinteni. Tehát a vidéki emberek ezért igazából nem látják, hogy a főárosban vagy az ország vezetésében mi történik. Tehát egyszerűn elvették a kedvüket, hogy érdeklőjenek, mert hát mondják nekik, hogy miért érdeklőtök, úgyse lehet itt igazából nagyon beleszólni. Budapesten azok az emberek, hölgyek és urak, akik mondjuk a parlamentben vannak, és meg vannak választva, és gondolom, hogy a legnagyobb jó szándék vezeti őet, ő pedig nem látják a vidéki emberek gondjait, mert elvannak a napi politikával, a napi politikai csatározásokkal annyira le vannak terhelve, hogy nem látják a lényeget, hogy ő azért lennének a parlamentben, hogy a helyi emberek, a nagyvárosok, kisvárosok, kis települések, falvak, tanyák és hasonló élőelyeken lévőemberek érdekeit képviseljék, és megoldják a valós problémáikat. De nem tudnak eljutni hozzájuk.
Bayer Zs.: Zsolt, mondtad a szociológusokat. Most mindenkitő elnézést kérve, de ugye aki járt már valami felsőktatási intézménybe, az biztos, hogy előb-utóbb találkozott vagy szembekerült azzal a szólásmondással, hogy az fix, hogy a pszichológusnak van a leghülyébb gyereke, mert őannyira tudja, hogy hogy kell gyereket nevelni, hogy egész biztos, hogy komplett hülyét nevel a sajátjából. Valahogy így vagyok a szociológusokkal is, de elnézést kérek mindenkitő, akit most megbántottam. A napi tapasztalat, amibő aztán persze egy egész filozófiát föl lehet építeni - remélem, Laci, majd meg is teszed -, a napi tapasztalat az mégiscsak a következő Hozzátéve, hogy én, hála Istennek, azt hiszem, hogy úgy járok sokat vidékre, hogy nem az erdően sétálok, hanem mást is csinálok. A napi tapasztalat, amit én látok az embereken, az mégiscsak az, hogy... visszatérve ehhez a legszigorúbban és legkonkrétabban vett problémakörhöz, amit próbálunk itt körüljárni, az egy kistelepülés, egy falu, élnek cigányok, magyarok, mindenki boldog, boldogtalan, küszködik, szenved, húsz év alatt tönkrement, elvették mindenét, a nyomorúság közös, kilátás semmi. Ebben az alaphelyzetben minden településen van, kettő öt, négy, egy tucat cigány ember vagy adott ember nem cigány - teljesen mindegy -, a napi tapasztalat az, hogy mégiscsak hogy többségében cigány, aki gyakorlatilag az egész közösséget terrorizálja. Aki ellopja a 80 éves öregasszony utolsó tyúkját, akik kiássák a más krumpliját, akik letörik a más vetését, akik egyébként a kocsmában rohadnak, szülnek évente egy pulyát, egy kis rajkót, ezek, ha valami nem tetszik, akkor azt ököllel elintézik, akit kell, megvernek, a kölyköt iskolába nem járatják, ha meg járatják, jobb, ha nem járatják, mert egyébként a gyerek bent az iskolában vagy az osztálytársait terrorizálja, mert a kis cigánygyerek tizenhat évesen ül az ötödik osztályban a tízéves osztálytársaival, jó, ha mást nem csinál velük, megverni viszont megveri, a cuccait elveszi, ha a tanár rászól, megveri azt is, ha a tanár visszaüt, bejön az egész rokonság, és szétverik a fél iskolát, a rendőség ül, hülyén néz, csinálni semmit nem csinál, ha valaki betelefonál, hogy ellopták a tyúkomat, azt pont leszarják. Ez nagyjából a napi tapasztalat. Én így látom.
Nekem ezt mondják az emberek, bárhova megyek. Azok az emberek, akik elképesztőmódon örülnek annak, hogy valakinek eszébe jutott, hogy hátha esetleg valamit tenni kéne azért a segélyért. Mert az az ember, akinek egyáltalán vidéken van még munkája, és napi nyolc-tíz órát keccsöl, és mondjuk 80 ezer nettót visz haza, és azt látja, hogy 2-án az önkormányzat elé autóval érkeznek a kedves cigányok szociális segélyért, amit elsőnap vagy elisznak, vagy a saját hiénáiknak, a cigány uzsorásoknak kell odaadják, akik aztán megint adnak valami alamizsnát, hogy abban a hónapban legyen mibő élni, ha ezt látják, akkor most visszatérek, amit az elsőrészben a legelején fölvetettem, akkor ez a társadalom előb-utóbb szét fog ilyen módon hullani. Legalábbis ez az én rémképem. És értem ezen azt, hogyha a többségi társadalom azt fogja tapasztalni, hogy semmilyen sérelméért nem fordulhat az államhoz, a rendőségen, vagy bármi egyéb szerven keresztül, mert semmilyen jogorvoslatot nem fog kapni, akkor előb-utóbb azt fogja mondani, hogy akkor majd én megoldom. És az rettenetes lesz. Mert akkor sok-sok Olaszliszka lesz, egyelőe ebben az országban lincselésre egy tapasztalatunk van, ezt cigányok követték el. Ezt háromszor húzzuk alá. Cigányok meglincseltek egy magyar tanárt. De ha ez sokáig így megy, akkor előb-utóbb azt fogja mondani egy falu népe, hogy azt a nyolc-tíz-tizenkét cigányt, aki évek óta engem terrorban tart, és mindenemet ellopja, és elviselhetetlen, és antiszociális, és megveri a gyerekeimet, föl fognak kerekedni, aztán botokkal agyon fogják verni, a faluvégen meg el fogják ásni, oszt jó napot kívánok! Azt gondolom, efelé haladunk. Jól látom vagy nem jól látom?
Bogár L.: Annál is inkább... Mielőt a Zsolt rátérne, csak néhány gondolatot ehhez, hogy megvan ennek az előépe. Tudniillik Latin-Amerikában és Afrikában - ez ugye nagyon kedvezőpárhuzam...
Bayer Zs.: Afrika... Így van.
Bogár L.: Pontosan ugyanez játszódik. Az elmúlt 50 évben Latin-Amerikában és Afrikában pontosan ez játszódott le. De azért ennek az az előménye - ezt azért mindjárt tegyük hozzá, és ez ugyanúgy igaz a magyar rendszerváltás rendszerére, mint azokra a korrupt, oligarchikus rendszerekre, amelyek latin-amerikai és afrikai országokban műödnek -, hogy előzör iszonyatosan túlnyerték magukat az elitek, mármint azok az elitek, amelyek kiszolgáltatták a globális hatalmaknak a saját népüket, a saját országukat, és ennek fejében szabadrablást engedett nekik is ez a bizonyos globális hatalom, és ennek következtében iszonyatos vagyonok halmozódtak fel az egyik oldalon, míg a másik oldalon felhalmozódott az iszonyatos nyomorúság - a lelki nyomorúság is -, ami aztán természetesen a kulturális lepusztuláshoz is vezetett.
Bayer Zs.: És a legnagyobb nyomorúságban élő egymást ölik.
Bogár L.: Na most... Mindjárt, de ami nagyon-nagyon lényeges, hogy most már viszont az afrikai és latin-amerikai elitek is kétségbeesve látják, hogy a dolog számukra is nyilvánvalóan mint egy oktató... Olyan, mint egy oktatófilm, tudniillik túlnyerték magukat, de most viszont elkezdik magukat túlveszíteni. Tudniillik az történik, hogy az iszonyatos nyomorúság eszelő gyorsasággal kriminalizálódik, egy folyamatos, egy permanens polgárháborús állapot uralkodik, ahol a gazdagok gazdagok ugyan, de luxusgettókban élnek. Három méter magas szögesdróttal kell magukat megvédeni, magánrendőséggel - egyébként már Magyarországon is körülbelül háromszor akkora a magánrendőségek állománya, mint az állami rendőségé, tegyük hozzák, ez jellegzetes latin-amerikai szint -, és még páncélozott autók, és még így is rettegni kell, hogy mikor rabolják el a gyereket, mikor van egy lincselés és a többi. Tehát ez abszolút ugyanaz a forgatókönyv, ami a világ leglepusztultabb perifériáin, tehát Afrikában és Latin-Amerikában végbement, tehát mondjuk ki, hogy Magyarországon a rendszerváltás rendszere a legsötétebb globális példákat, az afrikai, illetve a latin-amerikai példákat követi. Az elitek most már rájöttek ott, hogy azok a költségek, amelyekbe ez a rendszer kerül, tehát az iszonyatos rendészeti költségek, és azok a veszélyek, amelyek az iszonyatos rendészeti költségek ellenére is őet terhelik, ez valójában visszamenőeg is deficitessé tette ezt a játszmát számukra, tudniillik most elvesztik - méghozzá kamatostul elvesztik - azt, amit abban a szakaszban, amikor túlnyerték magukat, amikor még nagyon cinikusak és magabiztosak voltak, és úgy gondolták, hogy ez nagyon helyénvaló, hogy ő túlnyerik magukat -, tehát sajnos mondjuk ki, hogy ennek a végzetes lepusztulásnak a döntőoka az, hogy a rendszerváltás rendszerének primitív, gátlástalan és cinikus elitjei túlnyerték magukat, és most megrettenve szembesülnek ennek az iszonyatos következményeivel. Tudniillik ez logikus ugye... Nem, mert nem olvastak Kosztolányit sem, Kosztolányi írja, hogy mielőt megbotránkoznál - mert lehet ezeken és kell is megbotránkozni -, de ugye Kosztolányi írja, hogy: mielőt megbotránkoznál a kokainistán, gondolkodj el az okain is tán. Itt, Magyarországon is, de sürgően, el kellene az okokon is gondolkodni, hogy ez mitő jött elő Ez természetesen, még egyszer mondom, és majd a Zsolt nyilván...
Ez nem változtat azon, hogy az iszonyatos jelenségekre most már közvetlen és meglehetően erélyes, a rend irányába mutató választ kell adni, mert nincs más lehetőégünk. De azért közben egyszerre - és ezért iszonyatos nehéz ez a feladat -, mert miközben valóban rendet kell teremteni, mert anarchiába csúszik az ország, rendet kell teremteni, de a rendteremtés, tehát a hétköznapi, elemi szintűrendteremtés mellett már most illene jártatnia az agyát a magyar társadalom megmaradt... a magyar nemzet maradványainak, szóval a megmaradt közösségnek, hogy stratégiailag és hosszú távon hogy alakítja át az egész rendszert, mert ha nem alakítod át magát a rendszert, akkor egyre hatalmasabb rendészeti költségekkel kell ezeket a jelenségeket kezelni. Tehát nem állhatunk meg csak a jelenségek kezelésénél, meg kell érteni a jelenségeket, és át kell alakítani az egész társadalomszervezőési modellt ahhoz, mert egyébként egyre deficitesebbé válik, és a végén a világ minden rendészeti pénze sem lesz elég ahhoz, hogy az egyedi példákon keresztül megpróbáljuk helyreállítani a rendet. Ez az igazi tétje annak, tegyük hozzá, hogy liberális hazugságok, ezt mindjárt, csak egyetlen mondat, a liberális hazugságok talapzata képezi a rendszerváltás rendszerét, amelyik azt hazudja, hogy ez demokrácia és piacgazdaság - miközben egy globális kifosztás -, és azt hazudja, hogy mindenkinek biztosítani kell az emberi jogokat, csakhogy ezek az emberi jogok a destruktív, a pusztítás - éppen itt láthatjuk ezeket a drámai példákat -, aminek szabadságot adott a liberális éthosz, a liberális eszme, az az ön- és közpusztítás szabadsága, ezzel kell szembesülni. Jobb késő, mint soha, a magyar társadalom felismerte, és most már csak 1 százalékot ad annak a pártnak, aminek valamikor még, 1990-ben 25 százalékot, amelyik ezt érvényesíti a magyar társadalmi rendszerben, de ennek a pártnak a pusztulása jelentheti majd az igazi elégtételt ahhoz, hogy szembesüljünk ezzel a hazugságtömeggel.
Szepesi Zs.: Tehát gyakorlatilag ami fel lett vázolva korábban, ez a polgárháborús kép, én nagyon bízom, hogy Magyarországon ez nem fordulhat elő Én nagyon szeretem a békét, nagyon szeretem a rendet, és nem tartom valószínűek - helyesnek pedig biztos nem -, hogy mondjuk Magyarországon bizonyos településeken emberek rátámadjanak más emberekre vélt vagy valós sérelmek miatt. Nagyon messzemenővége és következményei lehetnek ennek. Viszont a feszültségeket fel kell ismerni, meg kell szüntetni, ez pedig az országot vezetőpártok és politikai erő feladata, hogy be kell fejezniük a gerjesztést, be kell fejezni azt, hogy az emberek egymással szemben álljanak - és ebben a médiának is óriási szerepe van. Nem szabad sugallni a médiának azokat a dolgokat, hogy az emberek egymással és egymásért menjenek ölre. Tehát nekünk az lenne a kiút ebbő a válságból, hogy mi egymásért, tehát most már összefogva, tehát nem valami ellen vagy valaki ellen, hanem valamiért és valakiért kellene küzdenünk. Én nagyon szomorú lennék, hogyha Magyarországon ilyen latin-amerikai állapotok vagy afrikai állapotok uralkodnának, és tényleg több méter magas kerítéssel kéne magunkat védeni. Én abban hiszek, hogy lehet, hogy egy ajtóra még zár se kéne, mert ha a másik emberben benne van az a tudat, hogy ez a másé, és nem megy be - tehát ezt a szintet kéne elérni újra -, hogy...
Bayer Zs.: Megvan ez a szint?
Szepesi Zs.: Nincs. El kell érni. Tehát ezt a szintet kéne elérni, mint annak idején például faluhelyen elég volt a kertkaput csak beakasztani. Senki nem ment be. Tudta mindenki, hogy a gazda mondjuk éppen a templomban van vagy a vásáron van, de nem mentek be a portára, mert vigyáztak rá a szomszédok, vigyázott rá az a becsületes tudat, hogy a máséhoz nem lehet nyúlni... Tegnap az egyik kórházban beszélgettem egy asszonnyal, egy kis borsodi településen lakik, és elmondta, és nagyon megdöbbentem rajta, hogy amikor a fiának az esküvőén volt, most, nemrégen, biztonsági őt kellett fogadni, hogy a házára vigyázzon. Tehát ez az állapot ez borzasztó. És ez egy egyszerű tehát nem egy gazdag, hanem egy kórházban dolgozó ápolónő és a saját vagyonát...
Bayer Zs.: A kis burzsuj...
Szepesi Zs.: Igen, igen. És a saját kis vagyonkáját úgy kell védenie, és úgy tud nyugodtan a fia esküvőére elmenni, hogy biztonsági őt fogad, hogy a házában legyen valaki. Tehát ezek elképesztőállapotok, és erre oda kell figyelni mindenféleképpen. De a megoldás nem az önbíráskodás. Azt mindenféleképpen el kell kerülni. A rendőségnek és a rendőséget irányító és vezetőpolitikának fel kell ismerni a bajokat. Új törvények kellenek. A törvényeket végre kell hajtani, és aki a másikéhoz hozzányúl, azzal szemben el kell járni. Tehát amit például, tehát mint polgármester egyszerűn nem tudok értelmezni, rendszeresen kapok különbözőnagyobb áruházaktól feljelentéseket, hogy a településünkön élőegy-két ember kisebb lopást követett el. Általában ezek mind 20 ezer forint alattiak, mert 20 ezer forint alatt csak szabálysértés. Mit csinált a törvényalkotás?
Azért, hogy neki ne kelljen ezzel foglalkozni, lepasszolta olyan kis önkormányzatoknak, mint mi. Bejön hozzánk az elkövető- fogalmazzunk így -, tehát a szabálysértés vagy eljárás alá vont személy, és megkérdezzük, hogy hát ugyan, miért kell neki ezt, meg azt elvinnie. Őmeg meghúzza a vállát, megrántja, és azt mondja, hogy csak, és általában azon kívül, hogy mondjuk valamennyi bírságot kiszabunk rá - amit vagy be tudunk hajtani, vagy nem -, mélyen a szemébe nézünk, és megkérjük, hogy többet ne tegyen ilyet, mert ez nagyon nagy bű, és legközelebb újra ott van a papír a kezemben. Vagy például a környékrő folyamatosan elviszik a fákat. Az erdőulajdonosoknál óriási gond, hogy nem tudják megőizni a saját erdejüket. Legutóbb az a felháborító eset volt, hogy az erdőulajdonosoknak, erdőirtokosoknak az erdejét ellopták. Kijött az Erdőelügyelet, megállapította a lopást, és az erdőirtokosokat megbüntette 1.300.000 forintra, amiért nem jelentették be, hogy az őerdőüket lopják. Most van az ügy... az önkormányzat segített az erdőulajdonosoknak ezt megfellebbezni, ezt megfellebbeztük, és várjuk az eljárás végét.
Bayer Zs.: Jó, ezt azért jó, hogy elmondtad - egyébként egy percünk maradt, úgyhogy most itten én fogok végszavazni -, azért jó, hogy ezt elmondtad, mert én nagyon nem szeretem az Egyesült Államokat, és egyre jobban nem szeretem, és elég sokszor voltam ott, és jó sok illúzióvesztésen mentem keresztül. De ugye a közvéleményben, a köztudatban a szabadság és a demokrácia hazája.
És hogyha már itten keresgéltük a lehetséges szörnyűjövő, ott meg lehet találni, a szörnyű is, meg a szerintem kevésbé szörnyű, ső, ami célravezető Mert ugye egyfelő korlátlan fegyvertartási engedély, Texasban bemegyek a kertedbe, nem kérdezed meg, hogy miért jöttél, testvérem, kijön a gazda, szétlövi a fejemet, és már visznek is. Ez az A változat. Ez is Amerika. A B változat Rudy Giuliani, zéró tolerancia, mit kellett csinálni New Yorkban? Ellopott a fekete egy csomag rágót, elvitték hat hónapra.
Kijött, ellopta a második csomagot, akkor elvitték tizenkét, évre mint visszaeső. Harlem ma New York legbiztonságosabb negyede. Lehet hogy ez az út áll előtünk, és errő még sokat fogunk beszélni. Köszönöm, hogy itt voltatok, és elfogadtátok a meghívást, Önöknek köszönöm a figyelmet. Nem tudom megígérni, hogy jövőhéten pillangókisasszonyokról és virágokról fogunk beszélgetni. Viszontlátásra.
Forrás: MH
http://www.nemenyi.org/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=12&Direkt= A_betiltott_magyar_tarsadalomrol_&offsetlo=0 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:40:43, hétfő
|
| |
| |
EKF 2010: Milliós prémiumot kapott a felmentett főigazgató
Lánchíd Rádió, h, 2008-12-01 19:49
Csaknem 45 millió forintos juttatást kapott 14 hónap alatt a Pécs Európa Kulturális Főváros program három vezetője és a főigazgató sofőrje. A főigazgató szerint juttatásaik egy hasonló pozícióban, hasonló intenzitással dolgozó vezető juttatásaival felelnek meg. Az új igazgató azt ígéri, átvizsgálják a program pénzügyeit.
Pécs Európa Kulturális Főváros program főigazgatóját - 14 hónap munka után - október kilencedikén mentette fel a pécsi közgyűlés. Nem voltak elégedettek a munkájával. Mészáros András fizetése havi másfél millió forint volt, emellett korlátlanul telefonálhatott, és prémiumot is kapott: 1,2 millió forintot.
Mészáros András azt mondta, hogy ezeket csak akkor lehet mérni valósan, ha összevetjük egy hasonló nagyságrendű munkát vezető, projektirányító szakember költségeihez.
Az ügyvezető igazgató helyettese, aki jelenleg is a programban dolgozik, havonta egymillió forint fizetést, 120 ezer forint lakhatási támogatást, és 50 ezer forint telefontámogatást kap. A kommunikációs igazgató - aki most betegszabadságon van - munkájáért havonta 800 ezer forintot vihet haza.
Ruzsa Csaba, a program ügyvezető igazgatója közölte, átnézik a program pénzügyeit, de visszautasítja a sajtóhíreket, hogy pazarló gazdálkodás folyt volna. A korábbi főigazgató sofőrjét mégis felfüggesztették. Ezt azzal indokolták, hogy nincs szükség sofőrre, mert a jelenlegi igazgató saját maga vezet.
(FH)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:22:00, hétfő
|
| |
| |
Ma az MDF mentette meg a kormányt
Hétfő, 2008. december 1. 19:39 - Frissítve: Hétfő, 2008. december 1. 19:41
Zoom/MTI
Különös játékba kezdett a parlamenti ellenzék: a költségvetés főbb számainak elfogadásával múlt héten az SZDSZ, az adótörvények szentesítésével ma az MDF segédkezett Gyurcsány Ferencnek, aki így mindkét alkalommal megszerezte a többséget. Átmentek a jövő évi költségvetést megalapozó törvények is.
A parlament hétfőn 208 igen és 168 nem szavazattal elfogadta a jövő évi költségvetést megalapozó másfél tucatnyi törvényt módosító javaslatot, amelyben a 13. havi nyugdíj 80 ezer forintos maximálása is szerepel. Azt is csak azok kaphatják, akik betöltötték a 62. évüket.
Ez nem meglepetés, bár a Fidesz ma még indított egy utolsó rohamot a juttatás megőrzéséért.
198 igen szavazattal, 181 ellenében ugyancsak megszavazta az Országgyűlés az adó- és járuléktörvények módosítását; a változás valamennyi adótörvényt érinti.
A csomagra az SZDSZ Kóka János javaslatára nemet mondott, jelezve, hogy már a költségvetési számok elfogadása mellett is csak a válság okán döntöttek, ám ezt nem kívánják megfejelni a rossz adótörvények megtámogatásával. A liberális frakcióvezetője egyúttal sürgette, hogy Magyarország is szálljon be a térségben zajló adóversenybe. Az adótörvényeket így az MDF támogatásával sikerült keresztülvernie a kisebbségi kormánynak.
A demokrata fórum arra hivatkozva szavazott igennel, hogy részben teljesül a párt öt éve szajkózott követelése: a jövőben az örökség 20 millió forintig illetékmentes lesz a közvetlen hozzátartozók (a gyermek, a házastárs és a szülő) esetében. A számításnál a teljes vagyonból előbb a lakás lesz illetékmentes, és ha ennek értéke nem éri el a 20 millió forintot, akkor eddig az értékig más vagyontárgy is illetékmentes lehet. Ezt a szabályt a jövő év első napját követően illetékkiszabásra benyújtott ügyekben, illetve az adóhatóság által a törvény kihirdetésének napján jogerősen még el nem bírált ügyekben kell alkalmazni.
További változás, hogy a gépjárműadóról szóló törvény vagyoni típusú adóvá alakítja a cégautó adóját. Mentes lesz ezen adó alól az egyház és a karitatív szervezet által az alapfeladata ellátásához szükséges kocsi, a halottszállító autó, valamint a társadalombiztosítás által finanszírozott házi- és gyermekorvosi ellátáshoz szükséges autó is. Az adó 1.600 köbcentiméter hengertérfogat alatt 7 ezer, afelett pedig 15 ezer forint évente.
A parlamenti képviselők február 1-jétől 15 százalékos adót fizetnek költségtérítésük után, ugyanez vonatkozik a polgármesterekre és az önkormányzati képviselőkre is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:17:28, hétfő
|
| |
| |
Pilhál György: Koccintók
2008. december 1. 09:22
MNO
Pilhál György: Azért innen, a magyarság felől nézve csúnya nap volt az a kilencven évvel ezelőtti december elseje. Százháromezer négyzetkilométert vittek el a trianoni ,,győztesek", nagyobbat, mint a mai Magyarország. Medgyessy meg ezen a román ünnepen odaállt jópofizni a szomszédokhoz, akik esztendővel Gyulafehérvár után - Károlyi Mihály és Kun Béla ámokfutását követően - még a telefonfülkéket is ellopták az országból. Üzenetértéke volt tehát a hat évvel ezelőtti koccintásnak. Medgyessy Péter diplomatatípus. Ábrázata volt mindig. Az arcátlanságnak azonban nincsen határa. Később Gyurcsány Ferenc állt az ország (nem a nemzet) élére, aki Medgyessynél jobban beszéli a magyart, igaz, végtelenül trágár módon, beszédeiből most nem idéznék. Ő 2004-ben egy másik baljós emlékű decemberi napon, 5-én mutatta ki valódi érzelmeit. Ugye, nem teljesíthetetlen kérés, hogy végre olyan vezetői legyenek a magyarságnak, akik nem keverik össze a nemzet ünnepnapjait a gyásznapjaival?
(Magyar Nemzet, 2008. december 1.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 20:09:56, hétfő
|
| |
| |
A Nemzet Csótánya
2008.12.01. 10:19
Egyáltalán milyen becenév ez? Hogy lehet a csótány, az egyik legkártékonyabb állat valaki beceneve? És, hogy lehet a Nemzetnek csótánya? Akkor most Gyurcsány a Nemzet tolvaja? Na jó, Ő mondjuk tényleg az, dehogy Nagy Feró egy csótány lenne? Én azt hittem szimplán csak egy alkoholista, kiégett rocker, aki elitta az agyát. Rá kellett jönnöm azonban, hogy nagyon alábecsültem Ferkót... A jelzőket meg majd Tőletek. A Csótány kipipálva tutira, és azóta még tovább képezte magát...
A kerettörténet: Ferkót meghívták a Hal a tortánba, ahol saját bevallása szerint arra számított, hogy kirúgják a ház oldalát. Sajnos azonban csalódnia kellett, hisz a Hal a tortán sokkal inkább egy forgatókönyv alapján forgatott álvalóságsó, mintsem egy spontán jó kedélyű ivászat. "Azt hittem lesz egy kis mulatozás, ehhez képest babazsúrba csöppentem. Ha véletlenül szóltam valamit, azonnal rendre utasítottak. Hát engem egy Demcsák Zsuzsa, vagy egy Zsidró Tamás ne utasítgasson, de a stáb se! Zsidró egyszer azt is mondta rám, hogy senkiházi. Nem csoda, hogy rosszul éreztem magam. A többiek csak ültek, és magasztos dolgokról beszéltek. Én meg úgy vagyok vele, ha elmegyünk valahova, akkor igyunk is..."
A Csótány eképpen adott hangot csalódottságának:
http://www.youtube.com/watch?v=zn9_h4YxM7g&eurl=http://vastagbor.blog.hu/2008 /12/01/a_nemzet_csotanya&feature=player_embedded
59 komment
http://vastagbor.blog.hu/2008/12/01/a_nemzet_csotanya#more797472
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 19:55:35, hétfő
|
| |
| |
A magyar pénzmosoda
"A Kárpát-medencében már egy ideje ugyan nincsen tenger, a kalózok viszont víz nélkül is lubickolnak errefelé, az utóbbi húsz évben pedig igazi fiesztát ültek. Nekünk nem voltak eltéríthető olajtankereink, volt viszont egy jelentősebb állami vagyon és egy nagyon is gyenge érdekérvényesítő képességű állam, ami a kialakuló piacgazdaság szabályozatlanságaival, kiskapuival, a Rokonokból ismert mélyen gyökerező urambátyám kultúrával vegyítve a lehetőségeknek valóságos óceánját kínálta. Ráadásul senkinek se kellett nagyon bevéreznie magát, alig néhány lövés dörrent. Előprivatizáció, privatizáció, olajszőkítés, informatikai és egyéb közbeszerzések, autópályaépítés, ingatlanszövetkezetek, uniós pályázatok, csak, hogy a magyar kalózság néhány emlékezetes legjobb rajtaütését felidézzük, a zsákmány pedig napfényes offshore paradicsomokban landolt Ciprustól a Kajmán szigetekig.
A boldog '90-es évek után az új évezred most a parti őrség előretörését hozza. Az egykori kalózok kezdik levetni kissé azért mégiscsak véres, foltos, beszennyezett gúnyájukat, gyönyörű egyenruhát vesznek, a tisztességes parti őrök szerepét játsszák el és repatriálják a zsákmányt. Annyi pénz gyűlt ugyanis össze, amiből józan ésszel már nem lehet elég nyaralót, jachtot venni Horvátországtól Marbellán keresztül Mallorcáig. (Vajon az APEH valaha befektetett-e egy fapados jegybe, hogy körbenézzen, és magyar ingatlantulajdonosok után kutasson ezekenen a gyönyörű helyeken? Lehet, hogy megérné az 50 ezer forintot.)
Magyarországon vagy a határon túli magyar területeken fektetik be az összeharácsolt vagyont a régi csibészek, és ez bizony nem álhír. Mi más is történne azzal a több ezermilliárd forinttal, ami a zavaros privatizációs ügyletekkel, az olajtermékekre nyújtott állami támogatás lefölözésével keletkezett, vagy mi más is lenne a sorsa a Postabankból kilopott 153 milliárdnak, a K&H Bankból hiányzó összegnek, vagy az autópálya-építések kilométerenként 1 milliárdos lopott pénzének?
Biztosak ugyan nem lehetünk benne, de az emberben felmerül a kérdés: vajon tényleg száz százalékban brit pénz van-e a Fradi-pálya megvásárlása mögött, amikor azt olvassuk, hogy az ügylet körül a Postabank afférben megismert Szász András szorgoskodott? Szász, aki fb-tag a Fradit felvásárló csoport ingatlanüzemeltetéssel is foglalkozó tanácsadó cégében, az utóbbi években ingatlanügyletekben, pl. logisztikai park létesítésekben utazott. Korábban, a Postabank botrány oldalágán, nyomozás folyt a Szász résztulajdonában álló Nádor '95 Rt. ügyében, amely a Horn-kormány alatt a nemzetbiztonsági lehallgatóberendezések beszállítójaként híresült el. A cég azóta fizetésképtelen lett és a hitelezők 20 milliárd forintos igényt jelentettek be. (HVG Cégvilág, 2008. március 12.)
A K&H ügyben láttuk, hogy miként is működnek ezek a tranzakciók: az itt-ott elsikkasztott pénz off-shore cégeken, majd Kerék Csabán keresztül hazai és romániai építkezésekbe (szálloda, bevásárlóközpont) áramolt, az ügyletekben ráadásul az autópálya építések mega-üzletén meggazdagodott Betonút Rt. is felbukkant. Az ilyen és ehhez hasonló furcsa offshore álcába bújt ,,külföldi" befektetők megjelenéséről szóló üzletek sora amúgy szinte végtelen.
Ennek a különös pénzkörforgásnak most minőségileg új szakaszához érkeztünk, amihez képest a szomáliai kalózok álhírben leírt ötlete kisded játszadozás. A magyar kalózok a Citigroup helyett Magyarországot, a magyar államadósságot vennék meg. Furcsa módon a legnagyobb politikai állóháború közepette az a parlamenti indítvány élvez ugyanis ötpárti támogatást, amely állami szintre emelné a pénzmosást. Az adótörvényekhez benyújtott módosító javaslat szerint a külföldi offshore cégekből hazautalt és állampapírba fektetett pénz 75 százaléka leírható lenne a társasági adóból és a cég különadójából is, ha az összeg legalább felét a tulajdonosok két évig magyar állampapírban tartják. A ,,nemes gesztusért" cserébe az APEH nem vizsgálódna, sőt büntetőeljárást sem kezdeményezhetne senki."
http://hvg.hu/velemeny/20081130_kaloz_apeh_allampapir_offshore_magyar.aspx |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-01 19:42:45, hétfő
|
| |
| |
Lenin segits!!
Nem lesz MSZP-főtitkár Lamperthből
http://index.hu/politika/belfold/mszplamp/
Csupa keményen, szorgalmasan dolgozó, a Pártot és a népet hűen szolgáló, jó káderről olvashatunk benne, akik megérdemlik a magas sarzsit:
Lamperthnek, ha a feladatához ,,sarzsit" is akar, így most már csak az elnökhelyettesi poszt megszerzése marad, amiért Juhász Ferenccel kell(ene) ringbe szállnia (a két elnökhelyettes közül ugyanis Szekeres Imre pozíciója elvitathatatlan). Ugyanakkor többen úgy vélik, Gyurcsány továbbra is Juhászt támogatja.
Az elnöki kabinetvezetőnek azonban így is reális esélye lehet a posztra, ha pedig mégis alulmarad, az egyik alelnöki poszt szinte biztosan az övé lehet. A három alelnök közül Kiss Pétert biztosan, Hiller Istvánt valószínűleg újraválasztják. Szoros küzdelem lehet viszont Ujhelyi István alelnöki tisztségéért. Helyére nemcsak Lamperth, hanem esetleg Szanyi Tibor, Mesterházy Attila, netán a most kinevezett új közlekedési miniszter, Molnár Csaba is aspirál. Megfelelő számú jelölés esetén elindulhat az alelnöki posztért Mandur László, az Országgyűlés alelnöke is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2008. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1074 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 174
- e Hét: 5926
- e Hónap: 9671
- e Év: 163167
|
|
|
Offline
