|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 23:11:15, csütörtök
|
| |
| |
Népirtás árengedménnyel - mérgezett májat zabáltatott a Spar?
2008-12-11. 17:38
Bő egy hete, hogy idehaza is értesült a Nagyérdemű az Írországból ránk szabadított irgalmatlan mennyiségű, a ,,megengedett" mennyiség százszorosát tartalmazó rákkeltő dioxinnal mérgezett disznóhúsról.
-Egyébként mi az, hogy ,,megengedett" mennyiség?
-És egyáltalán, mit keres ,,megengedett" mennyiségű dioxin a disznóhúsban?
-És ha minden élelmiszerben csupán ,,megengedett" mennyiségű rákkeltő vegyszer található, akkor már csak rajtam múlik, hányféle élelmiszerrel viszek be a szervezetembe egy múló kis rák kialakulásához elegendő mennyiséget?!
(Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi a sz@rt keres ír disznóhús Magyarországon...?)
Azóta megtudtuk, hogy hála az égnek, mindenki megkönnyebbülésére hazánkba nem került a mérgezett húsból.
Sertésmájból viszont annál több - ezt a ma reggeli hírekből hallhattuk.
Ez már kissé izgalmasabb, mert ha a dioxin nem a feldolgozáskor került a húsba, hanem a takarmányozás részeként, akkor a méregtelenítésben közismerten nagy szerepet játszó májban nem csupán a ,,megengedett" mennyiség százsorosa, hanem még annál is lényegesen nagyobb dózis található.
Most pedig nézzük az időrendiséget. (A ,,naprakész" Magyar Talmudista Iroda szokásos késleltetésével.)
Nyolc-tíz napja, hogy felröppent az első hír a mérgezett húsról - december első napjai.
Néhány nappal ezelőtt kinyomozták a hús útját - állították: hozzánk nem került.
A ma reggeli krónikában ennek ellenére már biztosítottak minket, hogy a dioxinos májból készült húskészítményeket le is vették a boltok polcairól.
A történet diszkrét bája az, hogy a mutyiban nyakig benne levő húsfeldolgozók és áruházak már jóval a botrány kirobbanása előtt igyekeztek felzabáltatni velünk ezt a tömény mérget.
Legalábbis erre enged következtetni az a reklámújság, amelyik gyártótól függetlenül, kizárólag termékspecifikusan kínál jelentős - 50%-os árengedményt bizonyos termékekre...
Lev Davidovics Bronstein
http://img.kuruc.info/galeriaN/egyeb/zsolcsomajas.jpg
http://kuruc.info/r/1/31944/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 23:07:33, csütörtök
|
| |
| |
Zuhanórepülésben a megaláztatás szakadékának fenekére: már portai szolgálatra is köteleznék a tanárokat
2008-12-11. 19:57
Mel Gibson nagyszerű filmjében, az Apocalyptoban a bölcs indián törzsfőnök így oktatja ifjú örökösét: ,,Jegyezd meg, a félelem: betegség." Ehhez még hozzátehetjük, hogy a történelem során minden aljas, nemzetrontó hatalom tudatosan és tervszerűen kijátszotta a ,,félelem-kártyát". Minden korban voltak azonban olyan nonkonformista egyéniségek, akik semmi szín alatt nem voltak hajlandók a hazugságnak és a rombolás sátáni erőinek engedelmeskedni.
Napjainkra sajnálatos módon teljesen elfogadottá, magától értetődő ténnyé vált, mondhatni egyfajta társadalmi konszenzus jött létre abban a tekintetben, hogy a pedagógus szakmát, annak művelőit morálisan, jogi értelemben és anyagilag - a központi hatalom és a helyi önkormányzatok ,,áldásos" tevékenységének is köszönhetően - a magyarországi közvélekedés afféle páriák gyülekezetének tekinti. Nincsen olyan hét, lassan már nap sem, hogy ne bántalmaznának, vernének brutális kegyetlenséggel félholtra hivatásukat a minimálbérnél alig valamivel több pénzért gyakorló tanárokat. Az alapfokú oktatási intézményekben és a középfokú, ún. szakiskolákban a tanárverés mára a napi élet természetes velejárója lett, s azt hiszem, nem bizonyulok rossz jósnak, amikor azt állítom, hogy 5-10 éven belül a jobb, színvonalasabb középiskolák tantermeibe lépve is ajánlatos lesz a pedagógusnak a tanári asztalon a napló mellé egy lőfegyvert is elhelyezni egyfajta rendfenntartó eszközként, valamint saját, jól felfogott érdekében, testi épségét megőrzendő célzattal.
Hogyan jutott a magyar közoktatás eddigi története során még soha nem tapasztalt pokoli mélységekbe, ilyen súlyos, végítélet előtti stációba? Természetesen egy ország közoktatásának állapota - akár csepp a tengerben - minden korban mutatja az adott ország társadalmának általános erkölcsi, mentális, gazdasági viszonyait és mutatóit. A magyar közoktatás a rendszerváltoztatásnak eufemizált rendszerváltozatlanság idejéig alapjában véve jól működött, az iskolapadból kikerülő diákjaink nemzetközi összehasonlításban is megállták a helyüket, kiválóan teljesítettek, általános műveltségük felülmúlta a nyugat-európai országok tanulóiénak műveltségi szintjét, nem utolsósorban azért, mert tőlünk nyugatra akkor már évtizedek óta ún. készségfejlesztés és kompetencia alapú ,,oktatás" folyt, az lévén az elsődleges cél, hogy megteremtsék az amerikai modellen alapuló, funkcionális analfabéták millióit futószalagszerűen a rendszerből kibocsátó ún. jó közérzetet biztosító iskolát. A korparancsnak engedelmeskedve a hatalom a közoktatás első számú feladatává tehát konzumidióták kitenyésztését tette. Saját, személyesen átélt tapasztalatom az 1990-es évek közepe tájáról, hogy osztrák és német vendégosztályaink diákjainál a sajátjaink jóval többet tudtak a német történelem és irodalom számos fontos fejezetéről és jeles személyiségeiről. Döbbenetes volt azzal szembesülni, hogy vendégtanulóink számára az általam és kollégáim által világirodalomból részletesen tanított Goethe, Schiller vagy Hoffmann nevei és életművei nem igen jelentettek semmit sem. A dualizmus és a Horthy-korszak idejében kialakult modern, ún. porosz típusú, növendékeinek magas színvonalú tudást és neveltségi szintet adó magyar oktatási struktúrát és annak műveltségközpontú oktatásfilozófiáját a Rákosi- és Kádár-rendszer szovjet gyarmatosító érdekeket érvényesítő politikája sem tudta megsemmisíteni, hála a Horthy-rendszerből (az ideológiai alapon történt kirúgások ellenére is) nagy számban megörökölt pedagógusok felkészültségének, morális tartásának és hivatástudatból eredő áldozatos munkálkodásának köszönhetően.
Az 1990-es évek első felében aztán afféle ex-lex állapot köszöntött be oktatási rendszerünkben, amely idillikus állapotot eredményezett, hiszen a tanár legjobb meggyőződése és tudása alapján taníthatta, nevelhette diákjait. Ezzel egyidejűleg azonban már teljes gőzzel készült a birodalom visszavágni, folyt az ,,oktatási reform" névre keresztelt koncepció kidolgozása, amelynek eredménye lett az ezredfordulótól fokozatosan bevezetett kompetencia alapú oktatás, majd a 2004-2005-ös tanév végén az új rendszerhez szabott, ún. kétszintű érettségi vizsga bevezetése, rögtön az elején egy világraszóló ,,kiszivárogtatási" botránnyal. Emlékezzünk vissza: a kétbalkezes Magyar Bálint-féle SZDSZ-es minisztérium nem tudta elejét venni annak, hogy a vizsgázó diákok már napokkal az érettségi előtt letöltsék az internetre ,,rejtélyes módon" fölkerült feladatlapokat. Nos tehát, miképpen anno a misztikus antik időkben Zeusz fejéből Pallasz Athéné, olyképpen pattant ki bizonyos, a pedagógia tudományát steril, laboratóriumi, szigorúan gyermekmentes kísérleti körülmények között művelő bölcseink fejéből a REFORM nevet viselő pedagógiai ámokfutás-tervezet világmegváltónak szánt intellektuális koncepciója. A magam részéről értem én a mániákus reformkényszert, hiszen az SZDSZ-es szürkeállomány (ne feledjük: ez ősi hungaricumunk, a villás szarvú szürke fajta magyar marha csoportos, közösségi elnevezése) minisztériumi holdudvara, és a hozzá kapcsolódó baráti cégek százmilliós kereseti lehetőségekhez jutottak az új oktatási és érettségi vizsgarendszeréhez kapcsolódó ajánlások, javaslatok,feladatlapok és -gyűjtemények, szoftverek és egyéb segédanyagok elkészítésével, illetve azok folyamatos átdolgozása, korrekciója, ,,frissítése" révén. Mindazonáltal a nómenklatúrához kapcsolódó haveri, papír- és nyomdaipari cégek sem jártak rosszul: az új könyvek és feladatlapok elkészítésén túl csupán az írásbeli érettségi vizsgák feladatlapjai több tízezer tonnányi papírtömeget jelentenek. Nem elhanyagolható körülmény a pedagógustársadalom degradálásának, folyamatos megalázásának tekintetében, hogy a középfokú oktatási intézmények vezetői a feladatlapokat maguk szállítják ki afféle hordárokként a vezetésük alatt álló intézményekbe. Elkerülendő azt, hogy megismétlődjék az első év káoszt és közröhejt okozó botránya. Meg azon megfontolásból, hogy posztmodern betyárjaink még inkább terheljék értelmetlen és ostoba robottal az amúgy is fizikai és szellemi teljesítőképessége határán tántorgó nevelői társadalmat.
Az új közoktatási rendszer másik kardinális jellemzője - a műveltséganyagnak a tantervekből történt kilúgozásával és száműzésével párhuzamosan - az, hogy a tanár kezéből lényegében minden fegyelmezési eszközt és szankcionálási lehetőséget kivettek a ,,reformerek". Sarkosan fogalmazva: ma már a tanárnak csak és kizárólag kötelezettségei, a diáknak pedig csak és kizárólag jogai, mi több, előjogai, privilégiumai vannak! Nem lehet véletlen, hogy egy friss német felmérés szerint az ottani tanárok 60%-a kiégett, az ún. burning-out szindróma sújtja őket. Akasztófahumorral hozzá tehetnénk, hogy a maradék 40% még nyilván azért nem rokkant meg lelkileg, mert koránál fogva, 20-as, 30-as éveiben járva, még nem volt elegendő ideje erre. Talán nem vall nagy merészségre, ha megkockáztatjuk azt az állítást, hogy hazánkban a burning-out szindrómát hordozó pedagógusok aránya meghaladja a 90%-ot is. Hiszen ne feledjük, hogy - sok azonosság mellett - van egy lényeges és semmiképpen nem elhanyagolható előnye a német tanároknak a magyarországi nemzet napszámosaival szemben: ott egy 20 éves munkaviszonnyal rendelkező középiskolai tanár kb. 800 ezer-1 millió forintnak megfelelő eurónyi fizetést visz haza havonta, nálunk pedig ennek az összegnek hozzávetőleg 10-30%-áért nézi - mondjuk ki végre! - teljesen hülye, megvetendő rabszolgának a nevelőt a jelenleg török basa-mód kényuraskodó vörös-kék hatalom.
Hatványozottan romlik a helyzet a fővárostól távolodva, a végvidékeken, különösképpen hazánk agrár jellegű régióiban, így Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, ahol a gazdasági helyzet, a munkanélküliség, az emberek jövőképe, a lakosság egészségi állapotának mutatói sokkalta rosszabbak, mint például a fővárosban vagy a dunántúli, osztrák-magyar határ menti megyékben.
Ráadásul minél kisebb egy település és minél messzebb fekszik a megyeszékhelytől, annál rosszabbak a kilátásai, az infrastruktúrája, az emberek annál inkább röghöz kötöttek, nagyon nehéz munkahelyet találniuk, s annál inkább ki vannak szolgáltatva a helyi kiskirályok kényének-kedvének. Az egykoron szebb napokat látott, 1876-ig Szabolcs vármegye székvárosi rangjával büszkélkedő Nagykálló városában a helyi önkormányzat párját ritkító intézkedés, a helybéli tanárok elleni merénylet elkövetésére készül. A kállai notabilitások azt tervezik, hogy a városban a két nagy múltú intézmény összevonásával létrejött középiskolában a - Gyurcsány& Co. Zrt. rablógazdálkodása által okozott államcsőd közeli helyzetben - költségvetési nehézségekre hivatkozva megszüntetik az eddigi portai szolgálatot, s a portásoknak folyósított fizetést megtakarítják a város (értsd: a maguk) számára. Az említett munka elvégzésére -horribile dictu - a tanárokat akarja kötelezni (sic!) az iskolákat fenntartó önkormányzat. Ez a terv ilyen formában természetesen ellentétes minden jelenleg létező munkajogi, törvényi és egyéb szabályozással meg rendelkezéssel. Látva azonban a mai kormányzat által folytatólagosan elkövetett durva törvénysértéseket, a hazánkat rákos burjánzásként behálózó korrupciót, az ÁVH-s időket idéző karhatalmi terrort és brutalitást, egy vidéki kis település önkormányzata is feljogosítva érezheti magát a normaszegésre, arra, hogy azt tegye kicsiben, amit feletteseik országos szinten művelnek, mindenféle jogi következmények nélkül. Az érintett tanárok pedig egzisztenciájukat, állásukat féltve, hallgatnak, és szótlan fásultsággal viselik az újabb, példátlanul durva, emberi méltóságukban és szakmai önbecsülésükben történő megtipratásukat és megaláztatásukat. Mi jöhet még ezek után? Karbantartói munkát kell a tanárnak majd végeznie Nagykállóban az iskola épületében? Esetleg udvart sepernie? Netalán WC-t takarítania? Meddig süllyedhet még a nihil és a romlás feneketlen posványába ez az ország?! A világot és hazájának jövőjét kerti törpei magaslatokból és perspektívából szemlélő nagykállói önkormányzat az iskolák fenntartásában, a közintézmények álláshelyeinek teljes betöltésében csak felesleges pénzkidobást lát, amint azt egy korábbi - meglehetősen rossz emlékeket maga után hagyó - polgármester expressis verbis ki is fejtette 2002 táján.
Természetesen az efféle, ma a pedagógusok, holnap más szakmák és foglalkozási csoportok ellen irányuló helyi és országos döntéseket már a tervezés időszakában meg kell akadályozni össztársadalmi szolidaritásból fakadó összefogással. Mel Gibson nagyszerű filmjében, az Apocalyptoban a bölcs indián törzsfőnök így oktatja ifjú örökösét: ,,Jegyezd meg, a félelem: betegség." Ehhez még hozzátehetjük, hogy a történelem során minden aljas, nemzetrontó hatalom tudatosan és tervszerűen kijátszotta a ,,félelem-kártyát". Minden korban voltak azonban olyan nonkonformista egyéniségek, akik semmi szín alatt nem voltak hajlandók a hazugságnak és a rombolás sátáni erőinek engedelmeskedni.
S ha már a párját ritkító nagykállói iskolaműködtetési projektről esett szó...Fazekas Mihály Ludas Matyi c. művéből az 1940-es években készült filmadaptációban Matyi harmadszor akkor szolgáltat igazságot Döbröginek, az akkori, helybéli kiskirálynak, amikor az Nagykállóba, a vármegyegyűlésre igyekszik fényes úri hintójával. (Fazekas ezt az eseményt nem említi művében.) Úgy gondolom, megyénk megsanyargatott és kifosztott népének ezt a szép, nemes, Justitia tetszését nyilvánvalóan elnyerő hagyományt feltétlenül ápolnia és aktualizálnia kellene a helyi hatalom mértéket és korlátokat veszített képviselőivel szemben, és nem lenne szabad hagyni, hogy az, mint a történelem során egyszer megesett népi igazságszolgáltatási aktus feledésbe merüljön. Mi több: a Ludas Matyi-féle husángterápia egyfajta holisztikus, tehát az egész szervezetre kiterjedő kezelésként igen eredményesen alkalmazható lenne országos nyavalyáink (nyavalyásaink) orvoslására is, ráadásul általános, társadalmi közérzetet javító következményei mindenféle káros mellékhatás nélkül azonnal érzékelhetőek lennének.
Lipusz Zsolt
középiskolai tanár
http://kuruc.info/r/7/31950/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 22:43:03, csütörtök
|
| |
| |
Kiáltvány a magyarokhoz az államadósságról
Rendszerváltás jelzáloggal
Senki, sohasem látta azt a levezetést, vagy bizonylati alátámasztást, amely hitelt érdemlően megmagyarázta, bizonyította volna: miből keletkezett a + 22 milliárd USD adósság, egyetlen év alatt - közvetlenül az első szabad választások előtt, 1990-ben? Hiszen 1973 és 1989 között mindössze 1 mrd USD kölcsönt vettünk fel, amelyet 12-szeresen vissza is fizettünk. Mit takar ez a 22 mrd USD, utólag előtalált "adósság", melyet azután a rendszerváltó Antall-kormány készségesen, teketória és verifikálás nélkül, maradéktalanul átvállalt, noha erre a tanúk szerint senki nem kötelezte? Egyáltalán: miféle demokrácia és független jogállam az, amelynek KORMÁNYA, "NEMZETI" BANKJA úgy és akkor vesz fel az országgyűlés megkérdezése nélkül bármekkora hiteleket, s vállal át illegitim elődjétől, bármekkora államadósságot, ahogy és amikor csak akar? Aztán eladja a nemzeti termelő tőkét, ugyanígy...
Kitalált államadósság
Becsapták a népet: valójában ez az "államadósság" soha nem is létezett. Kitaláció az egész, mint nagyjából minden globális elmélet és gyakorlat, ami ennek a hazug, nemzetáruló "reformkommunista" pénzelitnek a nevéhez fűződik. Az IMF-fel és a Világbankkal összefogva és összefonódva, szisztematikusan eladósították Magyarországot, hogy azután potom áron, mindenestül kiárusíthassák a nemzet évtizedek alatt felépített összes termelőerejét, vagyonát.
Ameddig Magyarországon is ez a külföldi, szupranacionális hódítókkal, jutalékért (rózsadombi) paktumot kötött janicsár-klikk uralkodik, addig soha nem lesz itt - sem az olajfák alatt - sem béke, sem jólét.
A Rózsadombi Paktum
Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiinduló pontja.
Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt, saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyetértek vele: ezt mindenkinek meg kell ismernie.
Írását azzal kezdi, hogy 1989. március 15-én, amíg hazánk népe első szabad megemlékezését tartotta - egy budai villában titkos tárgyalás volt, melyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség (a KGB) ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat (a Moszad) képviselője, a római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van.
A Paktum kötelező előírásai
Akkor most a Paktum, lényegében maradéktalanul megvalósult 20 pontja, lényegtelen rövidítésekkel:
1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása
2. A Szovjetúnió kárpótlása a hátrahagyott javakért
3. Barátságos viszony kiépítése a Szovjetúnióval
4. A szovjetellenes tevékenységek megakadályozása
5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetúnióval
6. A volt párttagok mentesítése minden büntetés alól
7. A volt karhatalmisták megvédése a megtorlástól
8. A kommunisták beépítése a választási pártokba
9. Az államvagyon átmentése a kommunisták kezébe
10. Az igazságszolgáltatás a kommunistáké marad
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás megtorlása
12. A jobboldali pártok szervezésének akadályozása
13. A magyar határokon többé nem lehet változtatni
14. A magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel vagy szervezetekkel
15. A volt kommunista országok irányában csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot
16. Az 1956-os eseményeket a kommunizmus megjavítását célzó mozgalomnak kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik
17. A hadsereg létszámát egyharmadára csökkentik
18. A Szovjetúnió megőrzi a politikai befolyását, az USA pedig megerősítheti befolyását az üzleti életben
19. Magyarország garantálja a nemzetiségek nyelvi, kulturális, politikai, gazdasági jogai gyakorlását
20. Magyarország kártalanítja a magyar zsidóságot a II. világháborúban elszenvedett veszteségeiért
A fenti megalázó feltételek megfogalmazásukkor még köthették az aláírókat, de ma, a Szovjetúnió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1989. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben, a közép-és kelet-európai események után is érvényesnek tartják a Paktumot, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért a törvény előtt kell felelniük. Íme, a sokat emlegetett "Rózsadombi Paktum", mely mindeddig megakadályozta hazánk valódi politikai átalakulását, a magyar milliók emberi életnívójának megteremtését, mely népünk fejlődésének, jövőjének, demokratikus életének és jólétének alapfeltétele.
A titkos találkozó résztvevői
Antall József, múzeumigazgató, majd miniszterelnök
Horn Gyula, külügyminiszter, későbbi miniszterelnök
Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke
Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek
Göncz Árpád, műfordító, későbbi köztársasági elnök
Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke
Boross Péter, belügyminiszter, majd miniszterelnök
Jóskabácsi, "szállásadó", a református egyháztól
A találkozón a reform-kommunista Németh-kormányt nem képviselte senki (ennyire nem volt perspektívája?)
Meghasonlott ünneplés
Idézet "a Szittyakürt" 1992. márciusi-áprilisi számából: "Miközben a magyar nép ünnepelte szabadsága kivívását a pesti utcán, a rózsadombi tizenhárom megtárgyalta és aláírta Magyarország új rabszolgaságát, a magyar nép idegen igába hajtását." A résztvevő személyek felsorolása, és a 20 pont tökéletesen megegyezik. Folytatva az idézetet: "Itt van a titok. (...) Népünk elárulásával fizettek a jelenlegi tisztségeikért. Így születhetett meg az első kommunistákból szabadon választott magyar kormány, melynek a vezetői szolgai módon hajtják végre a rájuk erőltetett határozatokat. (...) Ez a rózsadombi egyezmény átmenti a kommunistákat, elpusztítja a magyar nemzetet. Ezért felelni fognak a történelemben, a magyar nemzet színe előtt a rózsadombi tizenhármak. Változnak az idők, változnak az emberek. Az aradi tizenhárom az életét áldozta, hogy a magyar nemzet éljen; a rózsadombi tizenhárom pedig azzal próbálta menteni önmagát, hogy feláldozta a magyar nemzetet."
A hamis jelzálogjogot érvényesítik
Az esztelenül, pánikszerűen véghezvitt - sietős volt, nehogy a nemzeti erők hirtelen, még időben felébredjenek! -, 18-20 éve folyamatosan zajló privatizáció rémdrámába illő "eredményeket" hozott. Teljes egészében eltűnt, multinacionális tulajdonná vált a komplett magyar ipar, a bel-és külkereskedelem, a közszolgáltatások döntő hányada - nagyjából minden, ami profittermelő működő tőke, illetve, ami mozdítható. Mivel hivatalosan összeállított állami vagyonleltár (átfogó vagyonértékelés) nem készült; ennek hiányában csupán visszatekintő, globális becslésekkel élhetünk. Az elmúlt 20 év alatt - a Világbank szakértői szerint - összességében mintegy 100 milliárd USD könyvi értékű állami vagyontárgyat privatizáltak, amelynek a piaci, üzleti értéke ennek akár többszöröse is lehetett. Antall József "rendszerváltó" miniszterelnököt állítólag megfenyegették, hogy amennyiben nem vállalja át a 22 Mrd USD adósság jogfolytonos szolgálatát, akkor a nemzetközi bankok minden hitelüket kivonják Magyarországról, és beszüntetik a gazdaság, az állami költségvetés folyamatos finanszírozását. Ez a barátságtalan lépés, persze, üres államkincstárral, valutatartalék nélkül megbéníthatta volna az ország teljes gazdasági életét. Ámbátor Schamschula György, aki előbb Antall személyes tanácsadója volt, s utóbb közlekedési miniszter lett - évekkel később megcáfolta ezt; szerinte Antallt senki nem kényszerítette az adósságszolgálat készséges átvállalására. Meglepő tény az is, hogy az a Soros György, akiről épp' az ellenkezőjét "gondolnánk", azt javasolta Antallnak, kérje az adósság átütemezését... Ám Antall nem hallgatott rá, és lényegében egyszemélyi döntést hozott. A terve az volt, hogy az állami vagyonból elad annyit, amennyi az államadósság kiegyenlítését fedezi, és a többiből állami beruházásokat, szociális juttatásokat finanszíroz, sőt, valutatartalékot is képez.
Mindebből nem lett semmi.
A trójai faló
Antallnak jóelőre felállították a csapdát: a leköszönő reformkommunista garnitúra számára azért lehetett feltétlenül "szükséges" az induló adósság, még idejében bejelentett "előtalálása", mert enélkül az addig élvezett gazda(g)ság és a politikai hatalom örökre elúszott volna. De hogy ne ússzon el - és ez tökéletes összhangban áll a Rózsadombi Paktum posztulátumaival! -, a Németh Miklós által "előtalált" 22 Mrd USD "adósság" trójai falóul szolgált, visszafordíthatatlanul kényszerpályára terelte az egymásra épülő eseményeket, valóságos lavinát zúdított az amúgyis épp "padlót fogott" országra...
Mindenreképes Szélhámosok Pártja
Sándor András, 1997-ben meghalt író-zseni barátom, így nevezte az utódpártot: MSZP = Mindenreképes Szélhámosok Pártja. És, mint tudjuk, a kommunizmusban az a legszörnyűbb, ami utána jön. Meg aztán: a kommunista, ha egyszer a szájában, a fogai között tartja a prédát (koncot, vagyont, beosztást, hatalmat), hát sosem engedi el többé. Gondoljuk csak meg! A rendszerváltás előtti időpillanatban még nem volt "másunk", csak:
1. A 12-szeresen visszafizetett 1 Mrd USD adósságunk, pontosabban annak "hűlt helye", az MNB adósság-nyilvántartásaiban (lásd: Műhelytanulmányok), meg
2. A min. 100 Mrd USD értékű állami vagyonunk, meg
3. A "0" Mrd USD összegű valutatartalékunk.
Azután a következő időpillanatban már mozdult a kép, az "ajtón", vagyis a helyből hülyének nézett III. Köztársaság (tér) kapuján betolták a trójai falovat a Magyar Nemzeti Bankba, hasában a frissen előtalált 22 Mrd USD, külső államadóssággal. Ezután a helyzetünk már korántsem olyan rózsás, s az alábbiak szerint alakul:
1. Az külső államadósság "új" adata: 22 Mrd USD.
2. Az állami vagyont azonnal, gondolkodás és késlekedés nélkül ki kell árusítani, máskülönben az ország és a gazdaság finanszírozhatatlanná válik...
3. Hiányzik az álhitel fedezete, meg a valutatartalék...
Aki netán azt gondolja, hogy ez a teljesen logikus levezetés amúgy csak merő fantazmagória, annak a figyelmébe ajánlom a mostani reform-kommunista kormányunk bűvészmutatványait, amelyekkel félkézzel is úgy tüntetnek el a hitel-, kölcsön-, pályázati-, stb., külső és belső pénzpiacon felvett dollár-, euró-és forintmilliárdokat, mintha - munkásököl zuschlag, add ide a bukszád! - azok nem is léteztek volna, minden pénznek nyomban bottal üthetjük a nyomát... Nos, kedves olvasóm, tényleg azt hiszed, hogy nemlétező adósságot nehezebb teremteni, mint valódit ellopni? Pláne, a megvalósult rendszerváltást megelőző totális zűrzavarban? Amikor a Rózsadombi Paktum előírásainak egymásra épülő megvalósításához ez a 22 Mrd USD adósság úgy kellett, mint falat kenyér? Nem, kedves olvasóm, naív lehetsz, de ennyire azért nem...
Azt mondod - összeesküvés? Igen, a Rózsadombi Paktum az volt. Dicstelen...
Köztársaság helyett demokratikus királyságot!
Miként lehet egy állítólag szuverén és demokratikus nemzetállam bármikori vezetése olyannyira rövidlátó, ostoba, korrupt, felelőtlen és aljas, hogy 18 éven keresztül folyamatosan csak vágja-vágja, ész nélkül az aranytojást tojó tyúkjait, egyre csak kiárusítja a családi ezüstöt, és a "fűnyíró-elv" állandó, "következetes" alkalmazásával, bármi áron való érvényesítésével, szabályszerűen kiirt minden életet maga körül, ameddig a szem csak ellát, nehogy ennek a sokat szenvedett országnak jobb sorsra érdemes népe egyszer újra békében, nyugalomban élhessen? Hogyan merészelnek a - magukat elitnek nevező - nemzetveszejtők naponta ott vigyorogni a tévék képernyőjén, és kórusban hazudni egyre hatalmasabbakat, mikor napnál világosabb, hogy egy tál lencséért eladták egész Magyarországot, és bűnszövetségben a kozmopolita szabadrablókkal, úgy, de úgy lepusztították hazánkat, hogy többé már ne nőjön fű a magyarok (és állataik) számára a szűkös Kárpát-medencében. Mindenekelőtt - szerintük végérvényesen - tönkretették az államformánkat; s közvetlenül a kommunista diktatúra leépítése után, bevezették az egész atlanti világban egyenszilárdságú liberál-bolsevik "köztársaság"-ot, amely az amerikai típusú szabadkőműves orwelli rémállam mintájára összetákolt Európai Únió uniformizált regionális mozaikkockája. Az országot, népét és vagyonát nem szabad rábízni holmi hitetlen tahók, hiteltelen kozmopolita janicsárok kénye-kedvére, akiknek fixa ideája, hogy a manipulált amerikai szoftverrel ebül szerzett 51 %-ukkal akármikor letagadhatják még a csillagokat is az égről. Magyarország természetes vezetője a Szentkorona tan alapján választott szakrális király, aki az egy Isten kegyelmével megáldva, demokratikus királyság formájában vezeti az államot, tehát a Király a prezidenciális jogokkal felruházott államfő.
A népvagyon végkiárusítása
Az IMF-be és a Világbankba történt konspiratív (értsd: D 209) beléptetésünk (1982) óta szüntelenül folyik a magyar népvagyon gátlástalan kiárusítása, amelynek előre megtervezett, kitervelt "végeredménye" szerint Magyarországon már csaknem minden - ipar, kereskedelem, piac, mezőgazdaság, állam, politika, költségvetés, kultúra, oktatás, egészségügy, honvédelem, stb. - közvetlenül a multik tulajdona, vagy közvetve, de a szupranácik ("szupranáci" = a Világállam feltétlen híve, fedett ügynöke) által 100 %-ban meghatározott. Az egykor 100-%-ban magyar nemzeti (társadalmi) tulajdont képező, mintegy 100 Mrd USD könyvi értékű működő tőke "eltűnt", és összességében maximum 20-25 Mrd USD "privatizációs" bevételt hozott, ami természetesen szinte azonnal beleolvadt az adott évi büdzsébe, pótlólagos fedezetül szolgálva a minden ésszerű hátáron túl költekező rémállam, nagyrészt improduktív költségeire. Megjegyzendő, hogy a szabadrabló privatizátorok valójában az egész magyar állami és fogyasztói piacot megvették, potom áron, hiszen a könyvi értéknél lényegében egy fillérrel sem fizettek többet, ám a megvásárolt portfolió piaci-üzleti ennek legalább a 2-3-szorosát érte, hiszen a lényeg az volt, hogy a nemzeti termelést kiszorítva, a magyar piacot elárasszák a saját termékeikkel, melyek árszínvonala néhány év leforgása alatt több tízszeresen meghaladta a korábbi (kiszorított) magyar termékek árszínvonalát. Vegyük mindehhez még azt is hozzá, hogy a forint/USD paritás is 18-20 év alatt leromlott az eredeti arány felére, miközben hosszú éveken át az eredeti paritás harmadát sem érte el. Így joggal állítható, hogy az elprivatizált nemzeti vagyon valós piaci értéke minimum 300 Mrd USD lehetett, mármint a jelenértékre diszkontált tőkehozadék (profit) tőkés vagyonértékelési módszerét alkalmazva. Egyszerűbben kifejezve: az elprivatizált tőke ma épp' annyi profitot termel a már multinacionális tulajdonosok számára - mind kiviszik az országból! -, ami cca. 300 Mrd USD működő tőke érték hozadékának felel meg. A kamatrabszolgaság kialakulása és működtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a pénzben felvett bankhitel után fizetünk (uzsora)kamatot, vagy a termelőtőke hozadékaként viszik ki az országból az ugyanolyan %-os mértékű profitot.
Uzsorakamat buborék-hitelekért
Ma Magyarországon lényegében már minden profittermelő portfolió a multinacionális társaságoké és bankhálózatoké, melyek a profitot szinte maradéktalanul kivonják az országból. A produktív vállalkozások, az állam (a költségvetés), sőt, már a magánemberek is csak úgy juthatnak hitelhez, ha azt a bankoktól veszik fel - uzsora-kamatos kamatra -, amelynek hasznát természetesen megint csak a bankok teszik zsebre. Azok a magánérdekeltségek tulajdonában lévő bankok, amelyek - vö. pl.: FED, az amerikai jegykibocsátó bank - a nekik kamatozó pénzt a semmiből teremtik, és amelyeknek az érthetetlen "konszolidálására" most készül, a nemzetek feletti bankárhatalommal a saját népe ellen szövetkező magyar állam, az IMF-től kapott 25 Mrd USD júdás-pénzből. Az ördög tehát most a saját farkába harapott: az állam az uzsorakamatra felvett új hitelekből is - a háttérhatalom parancsára - a népet kirabló, a profitot eltüntető bankokat támogatja, és mind az ellopott, eltüntetett csillagászati összegeket, mind az új, bankkonszolidáló hitelek adósságszolgálatát, újra csak velünk, kamatrabszolgákkal akarja megfizettetni. Mindezen hazaáruló cselekményeknek egyenes következménye, hogy Magyarországról 18 év óta - a hamis rendszerváltás óta - minden évben háromszor annyi pénzt vonnak ki kamat, profit, stb. formájában, mint amennyi pénz befektetés és egyéb címen bejön. Emellett Magyarország "ikerdeficites", ami azt jelenti, hogy mind az állami költségvetésünk, mind a fizetési mérlegünk minden évben deficittel, veszteséggel zár, és amely veszteségeinket ugyancsak a nemzetközi bankhálózat finanszírozza, az imént felvázolt képtelen uzsorakamat mechanizmus alapján. Az már csak "a hab a tortán", hogy természetesen a vállalkozások és már a magyar lakosság is aránytalanul és mértéktelenül el van adósítva, ami azt is jelenti, hogy az egész magyar nemzetgazdaság, annak minden szereplője 20-30 %-os átlagos kamatteherrel dolgozik, termel és egzisztál, ami ugyanekkora "kővel teli hátizsákot" hendikepet, vagyis versenyhátrányt jelent a világgazdaság normálisabb országaival szemben. Ezek a megfizethetetlen kamatterhek, az összes (állami és egyéb) adósság szolgálata; mind a magyar nép vállait, hátát terheli, mint egy egyre súlyosbodó puttony, amelyet kötelező viselni, mert a Valutaalap és a Világbank így parancsolta.
A fiktív adósság valódi, fojtogató daganattá hízott
Az összesített nemzeti adósság - állam, bankok, vállalkozások, állampolgárok tartozásai, tőkeadósság, stb. - ma mintegy 240-260 Mrd USD-ra rúg, ami a kitalált (fiktív) rendszerváltáskori összeg 12-szeresét teszi ki. Ennyit arról, hogy vajon - most tisztán gazdasági értelemben! - a Kádár-rezsim volt-e hatékonyabb, vagy a mostani felvilágosult, liberális, demokratikus kapitalizmus? Csak az adósság tekintetében: 1 aránylik 250-hez. Azt az egyet 12-szeresen megfizettük, ezt a 250-et unokáink sem fogják.
Nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs az a 22 Mrd USD - visszamenőlegesen kitalált - államadósság, akkor nincs is "szükség" az egész ingyencirkuszra, nem államosították volna a kollektív társadalmi tulajdonunkat, hogy aztán áron alul értékesíthessék, válogatás nélkül, az egészet; nem lennénk most nincstelen földönfutók sőt, bérrabszolgák, változatlan minimálbéren bejelentett, a bankok kegyelemkenyerén élő kamatrabszolgák, s nem állnánk most itt tanácstalanul, a már repcével is bevetetlen magyar ugaron, miközben sunyi kirablóink térdig járnak a szintén elkommunizált úniós és világbanki pénzekben, melyek kamatait megint csak velünk, a magyar néppel akarják kifizettetni. Napnál is világosabb, hogy mindez nem történhetett volna meg a 22 Mrd USD összegű, nemlétező államadósság kitalálása nélkül. Vagyis - mivel nem létezett: ki kellett találni, további leigázásunk céljából. A nyilvánvaló hazugság nélkül tehát ma is vígan élhetnénk, mint Marci Hevesen.
Ugyanúgy, mint hogyha Antall József át nem vállalja... A félrevezetést is, meg a fiktív adósság szolgálatát is.
Guruló dollárok "Brüsszelbe"
Gazdasági értelemben a most felvett/felveendő IMF-kölcsön - nem oszt, nem szoroz; már eddig is úgy el voltunk adósodva, hogy annál jobban nem is lehet. Ha egy ország hitelállománya már visszafizethetetlen nagyságúra nőtt - számoljunk egy kicsit! -, akkor a nagyságrend mellékes... Vegyük, úgy, hogy az ország készpénz-adóssága 100 Mrd USD. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatunk; ezt még Járai Zsigmond is megerősítette, pedig hát őt még Baselben és Frankfurtban is "jegyzik", nemcsak Magyarországon. Nos, ennek éves kamata - mondjuk 10 %, azaz 10 Mrd USD. Miből lehetne ezt kifizetni? Adódik két elvi lehetőség: (1) Az állami portfolió éves hozadékából. (2) Az adófizetők befizetett adóából. Tekintve, hogy az első lehetőség nem áll meg, hisz' a még állami portfolió összesen nem termel ilyen összegű profitot, marad a második. Mindig ezt csinálják! Alig folyik be az ÁFA-bevétel, azonnal utalják is át "Brüsszelbe"; alig folyik be az SZJA-bevétel, máris utalják el az adósságszolgálatra. A kamatfizetés aránya az állami költségvetésben egyre feljebb kúszik, majd lassanként eléri a 100 %-ot, s akkor be lehet majd csukni mind a parlament, mind a minisztériumok kapuját; igaza lesz Leninnek is, az SZDSZ-nek is, mert elhal, megszűnik a magyar állam. Becsődöl, összeomlik, ránk rogy, és akkortól egyáltalán nem lesz majd se nyugdíj, sem egészségügy, a szükség törvényt bont; öntörvényű népbiztosok, tanácsnokok, pártállami komisszárok, sőt, újjászületett szamuellyk, gerők grasszálnak majd Budapest utcáin és helyben agyonlövetik, akinek nem tetszik a képe, vagy megszegi a statáriumot, amely szerint nem szabad fényes nappal zsemlét enni a Nagykörúton. Ez nem rémlátomás, valódi veszély. Törleszteni matematikai képtelenség
De hát nemcsak kamatot kell fizetni adósságszolgálat jogcímén, hanem törleszteni is kell. Igen ám, csakhogy ezt a mostani 25 Mrd USD hitelt 3 év alatt kell visszafizetni, ami azt jelenti, hogy jövőre kamatostul pl. minimum 10 Mrd USD-t kellene "visszafizetnünk", amely összeg inkább 28-30 Mrd USD, ha figyelembe vesszük a már meglévő, legalább 100 Mrd USD adósság kötelező szolgálatát is... Ámde, ha még azzal is számolunk, hogy a jövő év elején állítólag egyszerre jár le mintegy 31 Mrd USD hitelünk visszafizetési határideje, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a helyzetünk még ennél is súlyosabb, hiszen ennek az "abszolválásához" már a valutatartalékot (17 Mrd USD) is részben igénybe kell vennünk, amellett, hogy a most felvett 25 Mrd USD kölcsön máris elúszott...
Lenullázták Magyarországot
Tovább megyek. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy hozzá nem értő, felelőtlen dilettánsok, alkalmasint színesfém tolvajok és börtöntöltelékek elkezelték közös pénzügyeinket, inkább arról, hogy tudatosan, bűnszövetségben egymással és a nemzetközi háttérhatalommal elintézték, hogy Magyarország soha ne állhasson lábra. Ha emlékeznek még rá, Orbán Viktor nemrég ezt nyilatkozta: "Nem tudják úgy tönkretenni az országot (értsd: a liberálbolsik), hogy ne lennénk képesek újjáépíteni." A Viktor, mindannyiunk örök reménysége, lehet, hogy tévedett?
A Gyurcsány duplája = Orbán semmije
Esélyeink hagyományos, "európéer technológiával" nincsenek. Parlamentet játszani az ördöggel naív ostobaság.
Mert ami történt, ami történik, az mindenki képzeletét felülmúlta. Nemcsak a Viktorét, meg a szintén őszbe hajló tanácsadóiét, a savanya politológusokét - évek óta nincs komolyabb fizetésemelés -, hanem mindenkiét. Mert ez a Gyurcsány, ez nem akármilyen ellenfél, mint ahogy 4 éve egyfolytában mondom, de senki nem hallgat rám. Fletó dupla vagy semmit játszik, régóta sejteni lehetett. Belátta, hogy a 2010-es választást elveszíti, ezért hát eldöntötte, akkor ne nyerhessen senki. Elvette a Viktor kedvét a kormányzástól. Neki dupla, a Viktornak semmi. Ha már Orbán 2 éve elkövette azt a "súlyos hibát", hogy az őszödi istenkáromlásból nem vállalta magára az elmúlt 16 évi közös vakolás hazugságainak effektíve őreá eső részét - vagyis cserbenhagyta "baloldali" illuminált társait -, akkor most majd: "Kóstolj bele, Viktor, milyen is egy lenullázott országot kormányozni?" De valójában a gyurcsányi dupla a következőket jelenti:
1. Megmutatta Viktornak, minden riválisának, hogy az IMF és az EU hasonszőrű liberálbolsik irányítása alatt áll, akiket szintén csak a lé befolyási sebessége hoz tűzbe-lázba, más semmi. Ha a "lé" befolyik, a népek meg kussolnak, akkor Gyurcsány még akár a Putyinnal is lepaktálhat, őket nem izgatja.
2. Egy évvel a 2010-es választások előtt majd "hirtelen megjavul" a gazdasági helyzet, kiosztja a most szerzett zsozsó 10 %-át a nyugdíjasoknak és a kisebbségieknek - hisz' visszafizetnie majd mindent úgyis a jónépnek kell-, ezzel aztán meg is nyeri a választást, és pusztíthat, rombolhat serényen tovább.
3. Ha netán valami fatális szoftverhiba folytán mégsem nyerne, akkor a Viktor lesz kénytelen olyan megszorításokat bevezetni, amitől majd vért pisil az egész lakosság, és nem kell hozzá fél év, "úgy átlátják" a helyzetet, hogy meglincselik a Viktort, így visszaszáll a hatalom is azoknak a kezébe, akik kisebb zökkenőkkel ugyan, de 63 éve uralkodnak Magyarországon.
4. Ne felejtsük el, hogy a mostani IMF-hitelt Gyurcsány vette fel, Gyurcsány fogja elkölteni, és 2010-től esetleg a Viktornak kell majd kamatos-kamatostul visszafizetnie, ha még élünk. Ő már senkitől nem kap hitelhitelező-kamatfinanszírozó hitelt -, sőt, némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: az egész arra megy ki, hogy soha többé ne is kerülhessen hitelkérelmezői helyzetbe.
5. Amint a "rendszerváltás" előtti és utáni államkölcsönöknek a magyar termelőtőke volt a titkos jelzálogfedezete - el is vették tőlünk, az egészet! -, úgy a mai IMF-hitelt sem hozomra-hozamra adták... A 25 Mrd USD hitel jelzálogfedezete elsősorban a magyar föld, a Magyar Haza, melyet a magyarság Istentől kapott, a Szentkorona közvetítésével. Másodsorban e szent földben nyugvó páratlan tisztaságú és értékű ivóvíz és gyógyvíz kincsünk, amelyre már nagyon fáj az atlantiak foga, hiszen saját ivóvizüket régen tönkretették, gyógyvizük pedig alig van. Harmadsorban pedig "a jelzálog"-ot olyan titkolt politikai előírások alkotják, amelyek könyörtelen és "következetes" végrehajtása - a hódítók reményei szerint - végleg megtöri a magyar nemzet ellenállását, gerincét. (A minap olvastam, José Manuel Barroso állítólag kijelentette: az európai kibontakozás súlyos akadálya "valamiféle magyar szakralitás".) Igazából ez Gyurcsány Ferenc valódi feladata. Aki egy a pokol földi főhadiszállásáról (Wall Street) dollárral távirányított, démonoktól megszállott tébolyult krampusz; olyan kézjeggyel, aláírással, mely a 666-os szám hű lenyomata. Aláírása minden "alvilági" típusjegyet hordoz.
A Világállam közös karámja
Mindenekelőtt a még virulens magyar vállalkozások életerejét, működőképességét, a magyarok (h)ősi küldetésbe vetett erős hitét akarják mindörökre megtörni, hogy bennünket is olyan konzumidióta, önálló akarat, kreativitás, hazaszeretet és Isten-hit nélküli tömegmasszává aljasítsanak, amilyenné Lucifer illuminált parancsára a világ valamennyi népét tették/teszik, hogy végül ellenállás nélkül terelhessék be az immár vezényszóra, engedelmesen bégető birkanyájat az EU után a Világállam közös karámjába.
Hát így állunk, Magyarok!
Fel kell kötni az alsót, ha nem akarunk kihalni, a Római Klub 30 éves mesterterve szerint. Helyre kell állítanunk a szakrális királyságot; szakrális árpádházi királlyal az élen - a Szentkorona tan ősi, történelmi útmutatásai alapján.
Talpra magyar, hí a haza.
Sehonnai bitang ember...
Vác, 2008. november idusán
Czike László
(Ausztráliában élő politikai közíró)
http://fusz.hu/node/9792
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 22:06:14, csütörtök
|
| |
| |
2008. december 11. 20:12
Az IMF szerint is a magyar kormány hibás gazdaságpolitikája vezetett ide
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint is a magyar kormány elmúlt hatévi hibás gazdaságpolitikája vezetett az államcsőd közeli helyzethez - mondta Varga Mihály, a Fidesz alelnöke azután, hogy megbeszéléseket folytatott James Morsinggal, az IMF Magyarországon tartózkodó képviselőjével.
A Fidesz gazdasági kabinetvezetője szerint a találkozón a valutaalap európai osztályának munkatársa sem cáfolta, hogy Magyarország ma az elmúlt hat év hibás gazdaságpolitikája miatt sebezhetőbb mint a szomszéd országok, és kényszerült hitelt felvenni az IMF-től.
"Nyilván ez a helyzet nem egy-két hét vagy hónap alatt jött létre, ehhez évek munkája kellett a kormány részéről" - fogalmazott Varga Mihály, aki arra is rámutatott, hogy a hitelfelvétel nem jelent tartós kiutat a gazdasági válságból.
Az IMF-hitellel csupán átmenetileg jut levegőhöz az ország, csak annyit segített, hogy államadósságunkat meg tudjuk újítani - mondta Varga, aki hozzáfűzte: továbbra is gazdaságpolitikai változásra, adó- és kiadáscsökkentésre, valamint alacsonyabb jegybanki kamatszintre van szükség.
Annak illusztrálására, hogy Magyarország valóban államcsőd közeli helyzetbe került, a volt pénzügyminiszter a prágai Reflex szerkesztősége által közzétett jegyzőkönyvet idézte Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök és Mirek Topolánek cseh miniszterelnök október 31-i találkozóján elhangzott beszélgetéséről.
Eszerint Topolánek azt mondta Sarkozy-nek, örül, hogy az Európai Unió megállapodott a pénzügyi válság megoldásában, ám oda kell figyelnünk a szabályokra, "a helyzet sok országban nem egyszerű, Magyarország nélküled halott lenne".
Erre a francia köztársasági elnök azt válaszolta: "Pontosan, ez az Európai Unió érdeme. A Nemzetközi Valutaalap 22 milliárdot keresett, nekem hétmilliárdot kellett találnom a költségvetésben. Magyarországon azonban már nem tudtak fizetni, összeomlóban voltak, ez sürgős volt".
Varga arra az újságírói felvetésre, hogy az ország gazdasági állapotához az IMF 2006 előtti tétlensége is hozzájárult, úgy válaszolt, hogy a kialakult helyzetért az Európai Unió illetékeseit, az Európai Bizottságot és Joaquin Almunia pénzügyi biztost terheli a felelősség, aki statisztált ahhoz, hogy a magyar kormány hamis és kozmetikázott államháztartási adatokat hozhatott nyilvánosságra 2004 és 2006 között.
http://www.gondola.hu/cikkek/62616
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:55:39, csütörtök
|
| |
| |
AKTUÁLIS, IGAZ, FELHÁBORÍTÓ,
TANULSÁGOS, VÍRUSMENTES.
NEM HAGYHATÓ SZÓ NÉLKÜL!
PARLAMENTI DILEMMÁK
Tűrhetetlen, hogy a közel két évtizeden tartó parlamenti (érdemi) munka és (szorgos) látszattevékenység mellett, nem jutott idejük arra az "illetékeseknek" (az országgyűlés elnökeinek, alelnökeinek, a szépszámú bizottsági elnököknek, alelnököknek és tagoknak, illetve egyetlenegy országgyűlési képviselőnek sem), hogy érdemi lépéseket tegyen(ek) a képviselők számának radikális csökkentésére, a különféle címeken kapott "juttatások" felülvizsgálatára és ellenőrzésére.
Ebből következik, hogy a "kívülállók" felé kiszivárgott visszás esetekből és látványokból (foghíjas padsorok, újságot olvasgató vagy egymással tereferélő "honszülők", szavazási procedúrák, stb.),- a közvéleményben az tudatosult, hogy a parlamentbe bejutott képviselők (pártállástól függetlenül), igen jól érzik magukat ebben a "védett" helyzetükben.
Miközben - országos viszonylatban, minden munkaterületet érintve, - naponta növekszik az elbocsátottak száma, addig a csökkentés még gondolati szinten sem merül fel a parlamentben, sőt,- mintegy packázva az emberekkel, egyesek (a joghézagot kihasználva) szemérmetlen, felháborító, etikátlan és visszataszító módon, két kézzel markolnak bele a közprédának kitett parlamenti kasszába, illetve az adófizetők zsebeibe és a jól fizető korrupciós ügyekbeni képviseletüktől sem zárkóznak el.
A törvényalkotók és a törvényesség - egyik - legfőbb őrei,- törvényen kívülinek tartják magukat (megkülönböztetett tisztelet a kivételnek), és a lehető legrosszabb példát mutatják a parlamenten kívülieknek: fegyelmezetlenség, szemetelés, felkészületlenség, részrehajlás, megalkuvás, ripacskodás, semmittevés, elvtelenség és anyagiasság vonalán. Az így kialakult összkép (tetézve a kirívó esetekkel) nem kifejezetten hízelgő a parlamentre, és rontja azoknak a renoméját is, akik tisztességgel és felelősséggel tesznek eleget megbízatásuknak.
Ideje lenne szinkronba hozni (az önmagukra szabott) "belső törvényeiket" a "külvilági törvényekkel", korrekt elemzés (vizsgálat) alapján végrehajtani a létszámcsökkentést, megszüntetni a "bizottsági játékosdit", növelni a munkafegyelmet és évente értékelni a képviselők tevékenységét.
EU-S DILEMMÁK
Figyelmeztetés! Csak erős idegzetűek számára!
Az Európai Parlament Információs Hivatala (még 2002-ben) kiadott egy "Európa ma és holnap" című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát, amely 28 ország önbemutatkozását tartalmazza. A huszonnyolcak között vannak alapító tagok és csatlakozásra jelöltek.
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az ország fejezetek egy rövid "önéletrajzból" és egy hosszabb "kifejtő" részből állnak. Nézzük meg, hogy mit tartottak fontos dátumoknak a magyar anyag összeállítói (beleértve a lektorokat, a tanácsadókat és a jóváhagyókat), és mire "tellett" történelmi ismereteiből és szelektálási képességeiből.
Fontos dátumok Magyarország történelmében.
1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308 - 1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711 - 1848 - osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az első szabad választások" (Sic!).
Az anyag többi részének ismertetésétől eltekintek, színvonaluk, tartalmuk és hiányosságuk az utolsó mondatig szinkronban van a bevezető (fontos dátumokat rögzítő) résszel, azon sem lehetne csodálkozni, ha egy alsó tagozatos, osztályismétlős, kisiskolás házi feladatát szerezték meg egy fél szelet Tibi tejcsokoládé fejében.
A maga nemében minősíthetetlenül hiányos, hibás és értelmetlen összeállítást a mai napig sem korrigálták! Ebből ismeri meg a nyugati világ Magyarországot, ez szerepel az ottani iskolások tankönyveiben is. EU-s parlamenti képviselőinket nem érdekli ez a téma, sőt Gyurmai Zita (MSZP-s) EU-s honanyó ki is jelentette egy magyar emigrációs csoport által felvetett (ezzel kapcsolatos) kérdésre válaszolván, hogy: "Magyar üggyel nem foglalkozik!". Meglehet, hogy az eszkimók vagy a bantu négerek ügyei foglalják le dolgos munkanapjait, és elfelejtette, hogy kiket képvisel azért a néhány "rongyos" euroért.
Sajnos,- ezt a véleményt tükrözik a bal-és jobboldali médiák is, mert "agyonhallgatásukból" csak erre lehet következtetni. De talán jobb is, ha Eörsi, Tabajdi, Kósáné -és Kovácsfélék nem nyilvánítanak véleményt, mert csak rontanák hazánk renoméját.
Jó lenne megtudni, hogy kik adták le ezt a primitív, botrányos és nemzetsértő anyagot, ne maradjon titokban a kilétük és munkahelyi beosztásuk, mert az ilyen személyekre jó lesz odafigyelni, mert - még - más károkozásra is képesek.
NYUGDÍJASOKNAK
Emlékezzünk arra, hogy a Lendvai Ildikó által beígért és kiutalt 19 ezer forintocskának hányszorosát "csikarta" vissza a nyugdíjasoktól, a lassan-tagoltan nyilatkozó frakcióvezető hatalomra jutott pártja,- hányszor emelték a stabilnak "kikárált" gáz árát,- hányszor növelték az adókat - és végül -, kinek a javaslatára csökkentették, valamint törölték el a 13. havi nyugdíjat, a szerzett joggal egyetemben?
Tiltakozni kellene az ellen a gyakori nyilatkozat ellen, amelyben egyes alulképzett illetékesek azon siránkoznak, hogy hány millió nyugdíjast kell manapság eltartani (!) a jelenleg dolgozónak (vagyis:potenciális nyugdíjas jelölteknek)! A sértő, megalázó és valótlan állítás helyett inkább arról kellene beszélni, hogy hová tűntek el a befizetett (vagy levont) nyugdíj-járulékok Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy és Gyurcsány fémjelezte időszakokban? "Guruló" dollárokká váltak, vagy az újdonsült milliárdosok vagyonába lettek beépítve(?), merthogy: ezt minden sopánkodó elfelejtette beleszőni a mondókájába!
BKV LUXUSKOCSI
A "SÁNTA KUTYA DÍJAS" Demszky Gábor (bátran) szóvá tette, hogy a BKV vezérigazgatója, ebben a siralmas gazdasági helyzetben, 20 (azaz húsz) milliós Audival kíván kocsikázni. Ez a nagyzolás akkor is elítélendő, ha köztudott, hogy a méregdrága (különleges) szuperkocsik használata a kommunizmus nagyjaitól: Lenintől és Sztalintól indult el, majd Hruscsovval és utódjaival folytatódott,- itthon pedig Kádár járt elő "jó" példával (a puritán főtitkár csak fekete full luxus Merecedesbe ült be), de nem maradt ki Grósz, Horn vagy Medgyessy sem a sorból! A 20 milliós "rongyrázás" mégis messze elmarad Gyurcsány páncélozott masinája árától, nem beszélve a biztonsági embereire és mesterlövészeire fordítandó összegekről. Bár a spec.kocsik igénybevételétől, biztonsági emberektől és antitojás esernyőktől Demszky sem idegenkedett, de az igazsághoz tartozik, hogy egyszer(!) kerékpáron pedálozott a munkahelyére, ezzel (is) "port hintve" a fővárosiak szemébe. Sírtak is örömükben az ortodox maoisták, most meg azért sírnak, hogy Budapest a világ fővárosai közt sereghajtó lett a modernizálás területén.
Mindezek mellett és ellenére,- üdvözölni kell, hogy Demszky "rámordult" a BKV vezérre, végre egyszer el kell kezdeni a spórolást, mert Budapest adóssága lassacskán több lesz mint az államé, és mindkettejük közös vonása, hogy elektronmikroszkóppal sem fedezhető fel: vajon hová tűntek (és tűnnek) el nyomtalanul az adófizetők forintjai, valamint a külföldről idecsorgatott dollár és euro milliárdok?
ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR (OEP)
Váratlan és örömteli meglepetés érte az OEP-et, mert decemberben milliós nagyságrendű jutalmakat oszthatnak ki a jól végzett munkájuk elismeréseként, hiszen több tíz milliárd forintot takarítottak meg folyó évben az OEP pénzkeretéből.
Más kérdés az, hogy ezzel az összeggel a kórházakat, az egészségügyi dolgozókat és kiszolgáltatott állapotban lévő betegeket rövidítették meg, ezért csökkent az egészségügyi dolgozók száma (és radikálisan csökken tovább), csökkent az egészségügyi intézmények ellátottsága, elmaradt a korszerűsítésük, ezért túlterheltek a vizsgálatot és a kezelést biztosító egészségügyi dolgozók, ezért éri újabb és újabb streszhatás a betegek tömegeit!
Az OEP viszont érdemes sztahanovista módjára túlteljesítette a tervet, és az egészségügyi dolgozók bőrének lenyúzásából, valamint betegek "megrövidítéséből" bespájzolt magának az egyre nehezebbé váló gazdasági-pénzügyi időszakra. Ez a példátlan és arcátlan eljárás, keményebb minősítést érdemelne, de legjobb azt mondani: no comment! Nehogy megkeserítsük azok örömét, akiknek lesz miből vásárolni karácsonyra a kiszolgáltatottaktól elorzott pénzekből.
FÜR-LÁNYI-RAFFAY-TORGYÁN SZINDRÓMA
Érdekes jelenségre figyelhettünk fel az elmúlt hónapok során. Aktivizálták magukat azok az egykori potenciális pozícióban lévők, akik sokat tehettek volna a valós rendszerváltás érdekében, de csak most jött meg az "eszük", hogy mit kellene tenni az ellenzéknek, illetve ők mit mulasztottak el anno dacumál...
Újra "csatasorba" lépett az a Für Lajos, aki (1)honvédelmi miniszterként, (2)országygűlési képviselőként, (3)Honvédelmi Bizottság tagjaként és (4)egyetemi oktatóként gyakorlatilag semmi maradandót nem tett, egyetlenegy parlamenti felszólalására sem emlékeznek az emberek, (rossz nyelvek szerint) úgy tartották számon, hogy "másodikos" képviselő, mert minden hónap másodikán mindig tiszteletét tette a parlamentben, ugyanis akkor lehetett felvenni a képviselői tisztelet-díjakat.
A HM-ben szépen megvolt az egykori politikai tiszti és pártbizottsági tagokkal, sőt egyeseket magasabb beosztásba helyezett, mert - talán - azt gondolta, hogy a
"körkörös védelmi" koncepciója mellett ezzel is segíti a seregen belüli rendszerváltást.
Lányi Zsolt is követte Für Lajos példáját, függetlenített párttitkárt neveztetett ki tábornokká, de hatalmát fitogtatva (és megmutatva) megakadályozta annak a Móri János ezredesnek a tábornoki kinevezését, akinek már a tábornoki egyenruháját is elkészítették a nevezetes eseményre. Móri János viszont nem volt pártittkár, hanem forradalmár és nemzetőr parancsnok '56-ban, majd hajlott kora ellenére sokat és önzetlenül dolgozott a kiképzés korszerűsítéséért, valamint a (meglazult) fegyelem megszilárdításáért. Lányi megalázta és megfenyegette Móri Jánost, hogy soha nem lesz tábornok, mert nemsokkal halála előtt - kinevezték danártábornokká. Nehezen írom le ezeket a sorokat, de jellemzi az uborkafára felkapaszkodott Lányi-féle hordószónokokat, hogy nem a jobboldali kormány honvédelmi minisztere terjesztette fel a köztársasági elnökhöz Móri János kinevezését, hanem a baloldali kormány illetékese, a jobboldal egyes politikusainak legnagyobb szégyenére! Ha egyáltalán rendelkeznek ezzel az érzéssel.
Hasonló események (hozzáállások) sorozatán bukott meg a "tisztogatás" a seregben, ezt fogalmazta meg Szabó János FKGP-s honvédelmi miniszter a Demokrata hasábjain 1998-nyarán, büszkén kijelentve és megnyugtatva a régi rend ortodox híveit, hogy: "Nem lesz tisztogatás a Magyar Honvédségben!". Becsületére legyen mondva, be is tartotta az ígéretét, négy év alatt annyira nem tett semmit, hogy még Torgyán József is szóvá tette a tévében, hogy milyen lusta honvédelmi minisztere van az országnak, elfelejtkezve arról, hogy a kinevezését ő javasolta Orbán Viktornak.
Torgyán József szintén elérkezettnek látta az időt, hogy csatasorba álljon, szervezkedik és/vagy tanácsokat osztogat, sőt a népszerűségi indexének a növelése érdekében még az eddig általa agyon átkozott baloldali médiákban is felvállalja a csörgősipkás bohóc szerepét, számolva a feledékenyebb emberekkel, akik már nem emlékeznek arra, hogy ígéretei sokaságából szinte semmit sem valósított meg.
Raffay Ernő sem marad le a hamvaikból föltámadt Főnixektől, szeretné bepótolni azt,- amit államtitkárként, majd főigazgatóként elmulasztott megtenni. Többek között,- ő is azonosult Szabó János nyilatkozatának tartalmával, és megnyugtatta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományába "átejtőernyőztetett" politikai munkásokat, hogy nem kell félniük, senki sem lesz elbocsátva!
A felsorolt személyek közös jellemzője a szereplési és a hatalom iránti vágy, párosulva azzal a tulajdonságukkal, hogy a választópolgároktól kapott hatalmukkal nem tudtak élni, sőt esetenként a visszaélés
A DOBLEV KLÁRA JELENSÉGRŐL
Az elmúlt napokban nagyon sokan (és sok helyen) feltették azt a kérdést, hogy ki az a Dobrev Klára, aki veszi magának azt a bátorságot, hogy kioktassa az embereket a családokat érintő kérdésekről, és példátlan "hülye" tanácsokat adjon a nők feladatára, valamint a gyermeknevelés módszereire vonatkozóan.
Dobrev Klára téziseit terjesztő médiák (és szerkesztők) miért harangozzák úgy be a nyillatkozási ingerben szenvedő Klára asszonyt, hogy a "Miniszterelnök felesége" (nagy "M"-el), és miért nem jegyzik meg az adott fórumon felszólaló Kovács Józsefné "beazonosítására", hogy a "Pékségéd hitvese" (nagy "P"-vel)?
Jobb lenne mindenkinek, ha Dobrev Klára otthon maradna, mert nem lehet tudni, hogy mikor kóboról el az iskolából egy vidéki MSZP-s elnöknő kislánya, mikor vetődik annak az egykori zsidó honfitásunk budai házához, akitől Apró Antal (Dobrev Klára nagyapácskája) elvette a budai villáját, amelyben most a Gyurcsány család lakik, és tárt karokkal (vacsorával, fürdővel, tiszta pizsamával, valamint puha ágyikóval) fogadja a meggondolatlan kis csavargókat.
GONDOLATOK A SZABADSÁG TÉRI SZOVJET EMLÉKMŰRŐL
A szovjet emlékművek áthelyezését (vagy felszámolását) megkezdték az Orosz Föderációban, folytatták Észtországban és Ukrajnában, nem kizárt, hogy hazánk lesz a sereghajtó, mert jogászaink és kormányaink képtelenek megbirkózni ezzel a problémával.
Vitathatatlan, hogy az emlékművet engedély nélkül állították fel Vorosilov utasítására, vitathatatlan, hogy egy letűnt nagyhatalom címerét ábrázolja, vitathatatlan, hogy a felirata valótlanságot tartalmaz, vitathatatlan, hogy nem minősül katonai síremléknek, vitathatatlan, hogy a Szabadság téri ereklyés országzászlót önkényesen bontották le a szovjetek, megalázva ezzel nemzeti érzelmünket, vitathatatlan, hogy a szovjet emlékmű védelme évente több tíz millió forintjába kerül az államnak, vitathatatlan, hogy az emlékmű eltávolítását követelők, nem a hősi halottak iránti tisztelet megadását ellenzik, hiszen hazánkban több mint kétezer szovjet hősi halott emlékművét vagy sírhelyét gondozzák évtizedeken át, megkülönböztetett tisztelettel.
Célszerű lenne megoldani ezt az egyáltalán nem bonyolult kérdést, mert nem katonasírok mozgatásáról van szó, hanem a jelenlegi orosz állam által is elítélt szovjet rendszer gyakorlatát képező, nagyhatalmi arroganciát tükröző, erőszakkal (jogtalanul) létesített emlékmű áthelyezéséről. Ha ezt képtelenek megérteni egyes vezető funkcióban lévő orosz személyiségek, akkor a paragrafusok útvesztőiben való bújócskázás helyett, azt az utat kell választani, amelyet az észtek és az ukránok választottak.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság elnöke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:52:43, csütörtök
|
| |
| |
Köszönet az OVB-nek - nyílt levél
Tisztelt OVB Elnökség!
Örömmel vettem tudomásul, hogy a Trianoni Emléknapról való népszavazási kezdeményezést elutasították. Örömmel vettem tudomásul, hiszen megakadályoztak egy újabb nemzeti összeroppanást, egy, a primitív és félrevezetett társadalom általi negatív végeredményt, amely nagyobb és nemzetközileg mélyebb sebet ütött volna történelmünkön, mint a 2004. december 5-ei népszavazás. Önök persze más meggondolás alapján döntöttek így, ám döntésükkel nagy szolgálatot tettek a nemzetnek.
Néha a magyargyűlölet, a történelem rossz felfogása és tudása hasznosabb a meggondolatlan magyarkodásnál, a kukarugdosásnál és egyéb apolitikus magatartásoknál.
Önök bármilyen meggondolás alapján döntöttek is így, tovább vittek egy jogos követelést, amelyről a nemzet már régen eldöntötte, hogy számára mit jelent június 4-e. Gyásznapot jelent, hiszen ez a magyar passió első állomása volt... 1989-ben Pozsgay Imrénél kezdeményeztem- annak reményében, hogy ő lesz az államfő - a trianoni döntés napjának gyásznappá nyilvánítását, s ő levélben biztosított arról, hogy egyetért, és elnöksége esetén ez a döntés megszületik. Nos, akkor még élt a társadalomban az az érzés, amely ezt a napot valóban annak tartotta ami. Mára azonban kicserélődött két generáció, s a magyarellenes oktatás, valamint a liberális európaizálódás és elnemzetietlenítés okán a jelzett népszavazásnak súlyos károkat okozó végeredménye lett volna.
Még egyszer köszönöm tehát az Önök döntését, mert megkímélték egy újabb december 5-étől a magyar nemzetet. A gyásznap azonban akkor is gyásznap marad mindazok szívében, akik annak tartják. Mert nekünk ez a nap azt a fájdalmat jelenti, amit más népeknek saját szenvedésük. Minthogy a zsidóság sem népszavazott a holocaust gyászáról, nekünk sem kell a magyar Soa fájdalmáról voksolnunk. A tény és az érzés Önök nélkül, de most az Önök jó döntésével is az marad, ami 1920-ban volt. Végtelen fájdalom és figyelmeztetés. És mi éppen úgy nem mondunk le - és nem is követelőzünk - mint ahogy más népek sem mondtak le Istentől kapott területeikről. Mi jó gazda módjára jegyzetelünk, s nekünk is van még - ha Isten is úgy akarja - sok évszázadunk arra, hogy beteljesedjék - népszavazás nélkül is - az igazság.
Isten áldja meg Önöket döntésükért.
Tisztelettel:
Stoffán György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:48:24, csütörtök
|
| |
| |
Anyám, Katus...
2008 december 11 - csütörtök, 10:30
A MALÉV sztrájk miatt bizony hoppon maradt Katus mama, a miniszterelnök anyukája.
Megfontoltabb emberek mondják, nem illő, nem méltó, nem igazságos, nem üdvös, hogy egy felelős beosztásban levő politikus családtagjai reflektorfénybe kerüljenek.
Magam is ezt vallom, éppen ezért megbízom a mértéktartó tévéállomás közléseiben.
A ,,TÉNYEK" műsora (bizonyára kiegyensúlyozott a műsor, hiszen tényekről beszél) közölte a minap, a magyar miniszterelnök anyukája a magyar repülősök sztrájkja miatt nem tudott elutazni.
Nos igen, rég volt már az idő, amikor a ,,...pápai gyerek..." annak idején a négyszer hat méteres földes viskóban megfogant a biciklitolvaj apuka ágyékából kipattanván.
Csak egy idevágó apróság: egy pápai munkás mesélte nekem a sétáló utca egyik presszójában: ,,...Gyurcsány apja igen dörzsölt, csibész lumpen volt. Életeleme az állandó italozás és lopás volt. Felesége összekuporgatott pénzét állandóan elvette...mivel én tartalékos katona voltam, a surranómat otthon tartottam, hát nem ellopta ez a fráter, még nevetve mesélte, annak a gazdának adta el, akihez járt szőlőt metszeni...karácsonykor elment hótt-részegen az éjféli misére, teli torokból énekelte a Mennyből az angyalt, miközben a borosüveg kilógott a zsebéből...de azért sajnáltam őket..." vélekedik a munkásember.
Ezt a viskót egy zsidó kereskedő építette még a ,,Horthy-fasizmus" idején. Ugyanez történt később magasabb szinten: mai lakása is zsidótulajdon.
Lámcsak, a történelem örök spirálvonala.
De Katus hű volt a patinás dunántúli városkához. Kisfia mondogatta: ,,...anyám nem gyújt lámpát, de ha a rezsóval befűt a konyhában, aggódva lesi a gázóra állását..."
Ó, hát nem megható?
Vajon Bajnai Gordon anyukája a megbuherált villanyórát lesegeti titokban?
Teheti, hiszen ilyenkor, télvíz idején sokba kerül a medence fűtése, tiszta igaza van.
A minap pedig a tévé közli, miszerint Katus mama azok a csúnya repülősök sztrájkja miatt Ferihegyen vesztegel. A repülőjegy nem olcsó. (Pedig iszomadta ura valamennyi borosüvegét visszaváltotta az eszemadta!)
Katus mama tehát a fiacskája politikai tájékszere.
De azért képtelen vagyok sajnálni.
A Lelkiismeret csoport telefonjának üzenetrögzítőjén évek óta itt van egy sehol nem közölt, névtelenül beküldött versike. Lehet, stilisztikailag nem tökéletes, de annál kifejezőbb:
Gyurcsány(i)ról:
Az olyat a faluból kiverték,
Aki lelki nyomorában hülyéket mondott.
...... ........... ........... ........... ........... ......
Vastag a bőr-gyurma az arca mögött,
Ő már belül is gyurma,
Ezért tud vigyorogni ott,
Ahol az ember már sírna...
(Vízverés)
http://www.l88.hu/about3397.html
Keress minket, támogasd ügyünket a következő elérhetőségeken:
Email: lelkiismeret88@gmail.com
Telefon: (+36-1) 222-03-43 (éjjel-nappal hívható)
Postacím: Lelkiismeret'88, 1073 Budapest, Erzsébet krt. 51.
Az oldalon közölt írások a forrás mejelölésével szabadon felhasználhatók.
© 2008 - lelkiismeret88.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:39:48, csütörtök
|
| |
| |
Botrány a Hradzsinban
Klaus és az EP-képviselők veszekedése.
Lehel vezér, cs, 2008/12/11 - 18:52
Nyilvánosságra került Václav Klaus cseh elnök és az Európai Parlament delegációja közötti veszekedés. Az EP-sek között volt Daniel Cohn-Bendit, a 68-as párizsi diáklázadóból lett EP-képviselő, valamint az EP elnöke is. A szöveget a cseh elnöki hivatal saját honlapján tette közzé. Kiemelt részletek.
Botrányosra sikeredett a cseh államfő találkozója az Európai Parlament Prágába látogató delegációjával, amelynek tagja volt Daniel Cohn-Bendit, a 68-as párizsi diáklázadóból lett EP-képviselő is. A félórás beszélgetésből, amelynek szövegét a cseh elnöki hivatal a saját honlapján tette közzé, részleteket publikált a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Klaus: Örülök, hogy fogadhatom önöket a prágai várban, és örülök az eszmecserének, mert tudom, hogy nézeteimet és álláspontomat a sajtó gyakran démonizálja és kifigurázza. Itt a lehetőség arra, hogy álláspontjainkat szabadon és hamisítatlan formában ütköztessük. Én mindig azt mondtam, hogy Csehország számára az EU-tagságnak nincs alternatívája.
Cohn-Bendit: Az ön nézetei (a lisszaboni szerződésről) nem érdekelnek engem. Én azt akarom tudni, mit fog tenni, ha a cseh parlament két háza jóváhagyja a szerződést. Tiszteletben fogja-e tartani a népképviselők demokratikus akaratát? Önnek alá kell majd írnia a szerződést. Továbbá magyarázatot kérek arra, milyen mélységű barátság fűzi önt Ganley úrhoz (az írországi Libertas Párt elnökéhez; e párt elutasítja a lisszaboni szerződést - a FAZ megjegyzése). Hogyan találkozhat ön egy olyan emberrel, akiről nem lehet tudni, kitől kapja a pénzt? A maga tisztségében önnek nem lenne szabad találkozni vele...
Klaus: Meg kell, hogy mondjam, hogy elnökké választásom óta senki nem beszélt velem ebben a stílusban és ebben a hangnemben. Ön itt nem a párizsi barikádon van. Azt hittem, hogy számunkra 19 évvel ezelőtt véget ért az efféle módszerek korszaka, ám látom, hogy tévedtem. Én nem engedném meg magamnak, hogy önt arról kérdezzem, miből finanszírozzák a Zöldek tevékenységét. Mivel a rendelkezésünkre álló fél órában önök is egy ésszerű vitában érdekeltek, arra kérem önt, elnök úr, hogy adja meg a szót egy másik EP-képviselőnek.
Pöttering (EP-elnök): Nem, van elég időnk. Kollégám folytathatja a mondanivalóját, hiszen a jelen lévő EP-képviselők mindegyike azt fogja kérdezni öntől, amit akar. (Cohn-Bendithez fordulva:) Folytassa hát.
Klaus: Ez hihetetlen, ilyesmi még nem fordult elő velem.
Cohn-Bendit: Csak azért, mert én még nem jártam önnél.
Pöttering: Végezetül szeretnék még valamit mondani - hogy jó szájízzel hagyjuk el ezt a termet. Az, hogy ön a Szovjetunióval hasonlított össze minket, több mint elfogadhatatlan... A mi célunk a szabadság és a demokrácia, az európai megbékélés...
Klaus: Nem hasonlítottam önöket a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió nevét ki sem ejtettem a számon. Azt mondtam, hogy ilyen légkörben és ilyen stílusban, mint amilyent ma átéltem, 19 éve nem volt részem a Cseh Köztársaságban. Köszönöm önöknek a lehetőséget, hogy találkozhattam önökkel mint az Európai Parlament képviselőivel. Ez az eszmecsere más jellegű volt, mint amilyeneket az EU-tagállamok elnökeivel és kormányfőivel volt szerencsém folytatni.
(nol)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:23:23, csütörtök
|
| |
| |
Halmai Gábor: Bal-sors: a brazil földnélküliek mozgalmáról
Written by Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság
Wednesday, 10 December 2008
A koromsötét éjszakában félezer árny menetel órákon át, néma csöndben keresztben szelve át országutat és pampát, mígnem hajnaltájban célhoz ér, és átvágja a szögesdrótot a parlagon álló Granja Nenê körül. Hátukról ekkor aztán végre lekerül a batyu, benne két-három váltás ruhával, szerszámokkal és egy összetekert szivaccsal, hogy beindulhasson az élet az ideiglenes táborban. Aggastyánok és óvodáskorúak, nők és férfiak közösen tisztítják meg a terepet, és állítanak cölöpöket, hogy menedéket találjanak az elkövetkező napokra. A szegények harcát jelképező legolcsóbb, fekete műanyag ponyvából hatalmas ötvenfős sátrakat, közkonyhát és iskolát húznak fel, közben pedig az arra kijelölt brigád megkezdi a közösség elbarikádozását, így védekezve a későbbi rendőri-katonai támadások ellen.
A média erőteljes jelenlétére, illetve az állam fővárosához, Porto Alegréhez közeli, politikailag kényes helyszínre való tekintettel rendhagyó módon csak egy hét után és majdhogynem erőszaktól mentesen lakoltatják ki a földnélkülieket az odavezényelt fegyveres erők, de a politikai ,,szamba" a két fél között tovább folytatódik a latifundiumért. A nagybirtokot szegélyező földút túloldalán a ,,betolakodókkal" szimpatizáló kisbirtokos helyet biztosít további akciók indítására, így aztán amíg a városban a mozgalom jogászai az igazságszolgáltatás útvesztőiben próbálnak megoldást találni, a csatába állt nincstelenek fáradhatatlanul folytatják gerillaharcukat az életet jelentő parcellákért.
2007 áprilisát írjuk, és a brazil Föld nélküli Munkások Mozgalma (MST) ismét gondosan előkészített és összehangolt offenzívát indított, hogy nyomást gyakoroljon a politikusokra és a nagybirtokosokra egyaránt, és kikényszerítse az országban a gyarmati idők óta halogatott alapvető földreformot. Az elmúlt bő negyedszázad alatt a mozgalom többszázezer embert telepített le, és ma is milliósra tehető az MST-tagok száma, ezzel a kontinens és a világ egyik legnagyobb társadalmi mozgalmává nőtt, példát statuálva és hatalmas reményeket táplálva a Föld legtöbb önjelölt forradalmárában, miszerint ,,lehet más a világ". Kik is ők valójában, honnan jöttek, és mik a céljaik? - a továbbiakban a brazil közelmúlt története olvasható földnélküli szemmel, dióhéjban.
Önkényes balítéletek
Brazília földtulajdonosi szerkezete a mai napig a fél évezrede kialakult gyarmati rendszer meghatározó nyomait viseli magán: a gazdák egyetlen százaléka birtokolja a megtermelhető terület durván felét. Ez az arányszám - hasonlóképpen a gyakran elemzett, a gazdagok és szegények közötti jövedelmi ,,szakadékot" mutató magas GINI-mérőszámhoz - azt tanúsítja, hogy Latin-Amerika legnagyobb állama még mindig a világ egyik legelrettentőbben egyenlőtlen országa. Természetesen ez az elképesztő folytonosság nem egy sajátosan organikus és harmonikus ,,brazil utat" tükröz, amelyben a nagybirtokosok maroknyi csoportja békében termel a társadalom maradék hányadának - sokkal inkább jelzi a kisemmizett, kizsákmányolt és elnyomott őslakosok, rabszolgák és bevándorló napszámosok küzdelmeinek eddigi sikertelenségét az összefonódó gazdasági és politikai elittel szemben.
Ennek megfelelően a mai földfoglalók elődkutató szimbólumrendszere egészen a portugálokat visszaverni igyekvő indiánokig és a felszabadított rabszolgák alternatív közösségéig, a quilombóig nyúlik vissza.1 Az általános földosztás progresszív igénye felvetődött már a huszadik század elején is, amikor a nemzetközi trendeknek megfelelően Brazíliában szintén parasztligák szerveződtek, az északi országokkal ellentétben azonban a folyamat megrekedt Getúlio Vargas 1945-ig tartó önkényuralmával. Amikor a hatvanas évek elején a baloldali érzületű Jono ,,Jango" Goulart elnöki székbe került, révbe érni látszott a földosztásért folyó küzdelem. A vidék reformja mellett további ipari államosításokat is kilátásba helyező Jango tervei azonban füstbe mentek, ahogy a hidegháború kimondta felette az ítéletet. 1964-ben egy - az Egyesült Államok által támogatott - katonai puccs elmozdította a ,,kommunista veszélyt jelentő" elnököt hatalmából, és bebetonozta a tábornokok uralmát egészen 1985-ig. Noha a diktatúra alatt megszövegeztek egy földstatútumot, azt soha nem hajtották végre. A néhány ténylegesen megtörtént kisajátítás az Amazonas vidékére korlátozódott, és kizárólag a rezsim migrációpolitikai és gazdasági (export)érdekeit szolgálta, míg a sűrűsödő vidéki lázadásokat konzekvensen leverték.
A fordulópont a hetvenes évek közepén érkezett el. A katolikus egyház felszabadítási teológiájának brazil követői szövetséget kötöttek a mélyszegénységben élő tömegekkel, és kis közösségeket szerveztek helyi szinten, amelyek aztán sikeresen vetettek fel alapvető társadalmi kérdéseket, és vázoltak fel válaszkísérleteket. 1984-ben főképpen európai származású napszámosok és földbérlők részvételével létrejött az MST első gyűlése a dél-brazíliai Paraná állambeli Cascavelben, és a földfoglalást legitim eszköznek nyilvánította. A földnélküliek ezután nemzeti szintű hálózatot alakítottak ki, és a városi ipari munkásság izmosodó szakszervezeti mozgalmával együtt már a katonai rezsim létét fenyegették. A Diretas Já (Jogokat végre) kampány kiteljesedésével a gazdasági összeomlás elől menekülő katonai vezetés végül 1985-ben átengedte a hatalmat az átmeneti Sarney-kormánynak.
A demokratikus éra beköszöntével azonban nem sokat változott a földosztás megítélése. A mozgalom hiába hívta össze ugyanabban az évben első kongresszusát Curitibában, és hiába mondta ki, hogy ,,a [föld]foglalás az egyetlen megoldás", az alkotmányozó gyűlésben a földbirtokosok Vidéki Demokratikus Uniójának (UDR) befolyása túl nagynak bizonyult. Politikai szervezettségükön kívül a ,,földesurak" saját felfegyverzett milíciákkal is rendelkeztek, és a médiával is sikerült szövetséget kötniük konzervatív céljaik érdekében. Ezek után akár győzelemnek is tekinthetjük, hogy az 1988-as alkotmányba végül bekerült a 184-es és 186-os cikkely, amely a termőföldhöz alapvető társadalmi funkciót társít. Eszerint ha társadalmi szempontból nem kellően ,,hasznosan" művelik a földet, akkor az állam kötelessége a magánbirtok kárpótlással történő kisajátítása és nincstelenek közti felosztása. A hasznos termelés szintjét azonban olyan alacsonyan határozták meg, hogy az a legtöbb esetben gyakorlatilag ellehetetlenítette a földreformerek dolgát, a politikai és földbirtokosi réteg összefonódása pedig hosszú időre bebetonozta a konzervatív erőket a hatalomba.
Demokratikus balfogások
Brazília diktatúra utáni első szabadon választott elnöke 1989-ben az agresszív playboy, Collor de Melo lett, miután minimális különbséggel legyőzte a társadalmi mozgalmakkal szövetséges volt szakszervezeti vezért, a jelenlegi elnök Luiz Inácio ,,Lula" da Silvát. Nyílt földreform-ellenessége és a földtulajdonosi réteghez fűződő szoros kapcsolatai a mozgalom számára a kemény elnyomás és az inkompetencia szimbólumává tették Collort, akiből aztán hamarosan az egész társadalom kiábrándult. A tábornokok süllyedő hajóján ugyanis nem sikerült betömni a lékeket. A nyolcvanas évek adósságválsága vészesen gyűrűzött tovább, milliók létbiztonsága vált köddé, és a kommunista rendszerek globális vereségét követő eufóriában szabad kezet kapó Collor - Pinochet diktatúrája óta ismert - liberalizációt és privatizációt középpontba állító sokkterápiája ismét csupán egy szűk rétegnek aratta le az ,,átalakulás" gyümölcseit, a korrupció pedig mindinkább elharapódzott. A Szovjetunió összeomlása tehát egyrészt ideológiai dilemmát jelentett az MST számára, amelyet az egypólusú világban a ,,fejlődés ellenségeként" bélyegzett meg az uralkodó elit, másrészt viszont a globalizáció előrehaladtával nyomorba döntött hatalmas tömegek - immáron demokráciában - a hangjukat akarták hallatni, és ennek megfelelően sikerült számszerűen és szervezetileg is megerősíteni az immáron teljességgel nemzeti mozgalmat.
Ami a választásokat illeti, a kapitalizmussal való elégedetlenségnél mindenesetre erőteljesebb mozgatórugónak bizonyult a teljes létbizonytalanság. Az akkoriban már avíttnak ható szocialista alternatívát felvázoló Lula a következő két elnökválasztáskor is alulmaradt, méghozzá a hajdan baloldali szociológus Fernando Henrique Cardosóval szemben, aki immáron az inflációellenes ,,reál terv" neoliberális atyjaként került az elnöki székbe. A brazil nép - ha ideiglenesen is, de - fellélegezni vélt, és az új, stabilnak tűnő pénznem sikerének babérjait a ,,hozzáértő" technokrata szerepben tetszelgő Cardoso aratta le. Az MST eközben megszervezte harmadik kongresszusát ,,Földreform: mindenki küzdelme" címmel. Minden eddiginél szélesebb társadalmi támogatást kerestek, és nemzeti offenzívát nyitottak a földfoglalásokkal, amely aztán tragédiába torkollott. Cardoso országlása idején követték el a mozgalom elleni eddigi legbrutálisabb demokráciabeli merényletet: 1996. április 17-én2 a Pará állambeli Eldorado dos Carajásban tizenkilenc fegyvertelen mozgalmárt mészároltak le, az elkövetőket pedig azóta sem vonták felelősségre.
A vérontást követő hazai és nemzetközi felháborodás meghozta a mozgalomnak a kellő társadalmi támogatottságot, hogy erőteljesen támadja az elnök neoliberális mezőgazdasági programját, amely a belföldre való élelmiszertermelés helyett a mezőgazdasági exportot helyezte előtérbe, és a befolyó dollárokat az újraelosztás és a szegény rétegek megsegítése helyett az államadósság finanszírozására fordította. Bár az újabb brazil krachot körültekintően csak az 1998-as választás utánra időzítette a nemzetközi pénzügyi struktúra - így biztosítva az elkötelezetten kapitalista vezető hatalomban maradását -, Cardoso ezt követően kénytelen volt számos alkalommal teret engedni a mozgalom követeléseinek. Az elnök meggyengülése és a PT (Lula Munkáspártja) helyi szintű megerősödése együttesen azt eredményezte, hogy a mozgalom mindmáig legsikeresebb korszakát élte a földfoglalásokat és kisajátítási kérelmeket tekintve.
Balra át?
Az ezredforduló évei a baloldali politika reneszánszát hozták Brazíliában, amelynek egyik központja - és egyben saját kutatásom ,,fészke" is - a dél-brazíliai Porto Alegre volt. A város már 1989 óta úttörője az ún. részvételi költségvetés (orçamento participativo) módszerének, amely nem más, mint a lakossági szervezetek bevonása abba a döntéshozói folyamatba, amely különböző projektekhez rendeli a ,,szabad", azaz nem adósságtörlesztésre, nyugdíjkifizetésre vagy egyéb kötött célra fordítandó közpénzeket. Ezen innováció és a társadalmi mozgalmak erős helyi aktivitása nagy szerepet játszott abban, hogy Porto Alegre rendezte meg az első három World Social Forumot, vagyis ellen-Davost, ahol a jelenlegi uralkodó gazdasági és társadalmi rendszert kritizáló szervezetek gyűltek össze. Bár a 2001. szeptember 11-i események folytán alábbhagyott a globális baloldal lendülete, bő egy évvel később a brazilok mégis megajándékozták a meghasonlott ,,forradalmárokat" azzal, hogy a világ egyik legfontosabb államában a demokrácia visszatérése óta először választottak elnökké baloldali jelöltet.
Igen, Lula, az egyszerű cipőpucoló fiú Pernambucóból 2003-ra designer öltönyt húzott, visszafogta marxi retorikáját az azonnali földreformról, az államadósság felülvizsgálatáról és a privatizált nagyvállalatok visszaállamosításáról, következésképpen az őt szentként tisztelő szegény rétegek mellett meghódította a brazil középosztály nagy részét is. Talán paradox módon tehát, ahogyan teret nyertek a progresszív erők a pártpolitikában, úgy csökkent a baloldali társadalmi mozgalmak ereje és beágyazódottsága. A modern polgári demokrácia képviseleti tömegpárt-rendszere és médiapolitizálása alapjaiban korlátozza az állampolgárok aktivitását a szavazófülkén kívül, miközben a neoliberális globalizáció folyamata egyre erősebbre fonja a helyi és a külföldi elitcsoportok közti szálakat.
Lula és kormánya - mialatt a davosi körök elismerését kiváltó módon folytatta elődje reformpolitikáját - csupán szimbolikus gesztusokat tett a mozgalmak irányában, és megélhetési politikájával valójában azok társadalmi támogatottságának bázisát erodálta. A Fome Zero (Éhség Stop) és Bolsa Familia (Családi Kassza) programok ugyan alapvető létbiztonságot nyújtanak millióknak, ezzel együtt azonban elhallgattatják a ,,hálás" csoportok kritikai potenciálját, és elidegenítik őket az igazán lényeges, strukturális változást követelő mozgalmak - köztük az MST - stratégiájától. Bármennyire is fontos ,,állapotjavító" projektekről van is szó, mivel igazi földosztással és hasonló mélyre szántó reformmal nem járnak együtt, igazából árnyalt szavazatvásárlást takarnak.
Két év türelmi idő után az MST megunta Lula földosztással kapcsolatos ígéretszegéseit, és 2005-ben tízezernyi aktivistával menetelt a fővárosba, hogy tárgyalásra kényszerítse egykori szövetségesét. Bár az elnök feltette a mozgalom egyik szimbólumának tartott vörös baseball-sapkát a média kamerái előtt, politikájában nem történt érdemi változás. A 2006-os választások során az első fordulóban - hasonlóan a többi baloldali társadalmi mozgalomhoz - az MST is bojkottálta a szavazást. Látva azonban a jobboldali elitek térnyerését, a földnélküliek mozgósították óriási aktivistabázisukat a második fordulóra, amelyet a ,,kisebbik rossznak" elkönyvelt régi-új elnök így könnyedén hozott.
Bal, jobb
A földnélküliek 1989 után tehát ismét újrapozícionálásra kényszerülnek. Az ellenségkép árnyalását és újfajta konfrontatív eszközök bevetését jelezte a 2006. március 8-án az álarcos MST-s nők pusztítása is a multinacionális Aracruz cég eukaliptuszültetvényein és kutatólaboratóriumaiban. Mára így már nem a tradicionálisan széles karimájú kalapot viselő, bő bőrnadrágos és hosszú bajuszú nagybirtokos a földosztást akadályozó ,,főmumus", hanem a génmanipulált növényeket termesztő, a családi és ökológiailag fenntartható gazdaságokat megfojtó külföldi óriásmulti. Ezzel együtt az MST továbbra is törekszik a népi erők egyesítésére, azaz a városi munkásokkal, munka-, illetve fedélnélküliekkel, diákokkal és kisebbségekkel való szövetségre. A tavaly tartott ötödik nemzeti kongresszus szlogenje ennek megfelelően a ,,társadalmi igazságosságért és népszuverenitásért" lett, a mozgalom pedig intenzív népszavazási kampányt folytatott olyan ügyek érdekében, mint a legnagyobb állami vállalatok privatizálásának felülvizsgálata vagy az autópályadíjak eltörlése.
Furcsamód úgy tűnik, éppen a negyedszázados küzdelem látszólag egyértelmű sikerei generálják a komolyabb problémákat hosszú távon. A már földbirtokos ,,telepesek" és a még parcellára váró ,,táborlakók" közti ellentét talán a legfontosabb megoldandó probléma a jövőre nézve. Hogyan képes biztosítani a mozgalom, hogy a tulajdonosi státust - és az ezzel együtt kispolgári attribútumokat - szerző volt nincstelen táborlakó a termelésre való átállással a mozgalom mindennapi életétől eltávolodva mégis felelős része maradjon a távoli közös cél, a szocializmus érdekében folytatott harcnak? Milyen fajta szocializmus épülhet egyáltalán a családi gazdálkodások laza halmazaiból, amelyeknek mint gazdálkodóknak semmiféle jogi kötelezettségük nincs a mozgalom felé, s csupán a táborozáskor formált tudatuk késztetheti őket szolidaritásra? Miután sok helyen ,,kimerültek" a toborozható földmunkás tömegek, lehetséges, illetve kívánatos-e a favelalakók átkategorizálása ,,parasztok leszármazottaira", így próbálva visszaterelni őket az exodussal fenyegetett vidéki életbe? Amennyiben igen, hogyan képes egy alapvetően falusi mozgalom megbirkózni a modern városi lét krízishelyzeteiből kiragadott egyének dilemmáival? A kérdések csak úgy burjánzanak.
A gazdag országok fehér ,,forradalmárai" gyakran tényleg hajlamosak rózsaszín szűrőn át tekinteni a globális Dél izgalmasan küzdő mozgalmaira. Ahogy a szovjet félperiférián kibontakozó szocialista kísérletek kritikája sokáig tabunak számított a nyugati kommunista körökben, úgy ma sok északi baloldali érzületű ember ódzkodik Chávez vagy az MST kritikájától. Érthető módon. Azt ugyanis senki sem vitathatja, hogy az a sok ezer - jobb esetben ,,csak" funkcionális - analfabéta, aki talán ebben a pillanatban is némán menetel az éjszakában, egy emberibb jövőt, sőt jelent érdemel. Ameddig pedig az uralkodó neoliberális ideológia mint atomizált potenciális fogyasztókra tekint rájuk, az egyetlen lehetőségük az önszerveződés és a valós politikai képviselet nélkül maradt csoportok egyesítése. A Kánaán persze így sem jön el, de ahogy számos korai MST-siker helyszínén tapasztalhattam, a favelák bádogházaihoz, a parlagon álló latifundiumokhoz vagy éppen a táborok fekete ponyvasátraihoz képest a tíz-tizenöt éves telepek takaros házai, kertjei, termőföldei és marhacsordái a földnélküliek évszázados balsorsának jobbra fordulását eredményezik.
2008. szeptember
JEGYZETEK
1. A történeti visszatekintésem forrása főképpen a mozgalom saját kiadványa, az Agenda MST 2007 (MST: San Paulo, 2007).
2. Az írásom bevezetésében felvázolt földfoglalás ennek a vérontásnak emléket állító, évenként indított, ,,vörös április" néven ismert koordinált mozgalmi fellépésnek volt a része.
Az írás a Korunk folyóirat novemberi számában jelent meg. A szerző engedélyével jelentettük meg.
http://www.venezuelai-szolidaritas.org/halmai_gabor_bal_sors.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-11 21:18:50, csütörtök
|
| |
| |
Hozzánőtt a BKV-vezérhez az Audi
2008. december 11. 15:40
HunHír.Hu
Kocsis István ugyanazzal az Audival érkezett ma a Városházára a BKV-t érintő fontos tárgyalásokra az MTI tudósítója szerint, amelynek használatáról addig lemondott, amíg a BKV nyereséges nem lesz. Két lehetőség van, amelyből az a valószínűtlenebb, hogy a közlekedési vállalat három nap alatt megtermelte az éves hiányát.
Kocsis István december 8-ai keltezésű levelében arról tájékoztatta Demszky Gábort, hogy felvetésére megszüntette a szóban forgó autó bérletét. ,,A mai naptól a saját gépkocsimat használom mindaddig, míg a BKV nyereséges nem lesz. Így a munkaköri feladataim ellátásához is a saját autómat veszem igénybe, amihez nem kérek a BKV-tól sem biztosítást, sem karbantartást, sem benzinellátást" - rögzíti a főpolgármesterhez írt levelében a vezérigazgató.
Demszky Gábor a múlt héten vetette fel, hogy nem szerencsés az, ha egy veszteséges cég vezérigazgatója ilyen kategóriájú autót használ. Kifogásolta a felső kategóriás jármű bérlését Tarlós István Fidesz-frakcióvezető is.
A mai ülésen a közlekedési vállalat hosszú távú finanszírozási stratégiájáról tárgyaltak. A fővárosi önkormányzat által ez ügyben kiírt közbeszerzést a Boston Consulting Group (BCG) nyerte, amelynek jövő év június végéig kell elkészítenie - több mint 200 millió forintért - a tanulmányt. A megbeszélésen a BCG státuszjelentést, tájékoztatást adott a BKV helyzetével, finanszírozásával, költséghatékonyságával összefüggő pillanatnyi helyzetről, és egyidejűleg nemzetközi kitekintést is tett. A stratégiakészítés most kezdődő, második ütemében már konkrét javaslatokat tesz a BCG arra, hogy mit kellene változtatni a finanszírozáson a BKV belső struktúráján, a főváros megrendelői szerepén, a menetrenden vagy a tarifákon - írja a blikk.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
2008. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1074 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 709
- e Hét: 2631
- e Hónap: 6376
- e Év: 159872
|
|
|
Online
