|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 22:35:43, péntek
|
| |
| |
Ezt is elqrták: nem tudtuk lehívni a rendelkezésre álló uniós pénzeket
A 2007-2013 között számunkra lehívható 7 billió Ft mindössze egy százalékát sikerült mindeddig lehívni.
Piszkosfred, p, 2008/12/12 - 20:55
EU Két év alatt a 2013-ig lehívható uniós támogatások alig 1 százaléka érkezett meg Magyarországra. Bajnai Gordon fejlesztési miniszter elvtárs az uniós támogatások szabályainak átalakítását javasolja.
A 2007-13 között lehívható 7000 milliárd forint uniós támogatás alig egy százaléka, 78.3 milliárd forint érkezett meg eddig Magyarországra - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatai szerint. Lassan halad a vállalkozások fejlesztésére fordítható mikrohitel-program is, eddig néhány száz kis értékű pályázatra fizettek ki 4.1 milliárdot.
Bajnai elvtárs csütörtöki franciaországi tárgyalásai után elmondta, hogy a francia kormánynak tetszik az uniós támogatások szabályainak módosításáról szóló magyar javaslat. Ennek lényege az adható támogatások maximális összegének duplájára emelése és a munkahely megtartó vállalkozások támogatása.
Az uniós támogatások lehívását gyorsítanák azzal is, hogy a kormány az év hátralévő két hetében több száz, uniós támogatással megvalósuló nagyberuházást hirdet meg, amelyek megvalósításába szintén uniós forrásokat vonnak majd be.
Emlékezzünk vissza: ElQrálóék egyik legfontosabb választási szlogenje volt, hogy egy főre vetítve Csehország után a legtöbb uniós támogatást mi harcoltuk ki. A dilettantizmus már alig két év elteltével megmutatkozik: fabatkát sem érnek az Unió által egyébként megadott és rendelkezésre álló támogatások. Egy halom ráfizetés részünkre a tagság mindeddig, azaz semmiféle érdemi változást nem veszünk észre az országunkban. Nyöszörögnek egy-két vasútépítésnél, épült néhány km út, de az ígért ugrásszerű nekilendülésből természetesen nem lett semmi. Ígérgetés és duma az persze van. A fejlesztési források kihasználatlanul ott maradtak Brüsszelben és várhatóan a határidőből történő kicsúszások miatt nagy részük el is fog úszni. Az országunk adósságnyomora miatt a szükséges sokszor igen kicsi, akár 10-15 % önrészre sincs pénzünk. Mindeddig minden csatlakozott ország építkezett, fejlesztett, azaz nyert az uniós tagságon, mi ebből is kimaradunk.
(Origo nyomán Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.com/belfold/2008_12_12_ezt-is-elqrtak-nem-tudtuk-lehivni- a-rendelkezesre-allo-unios-penzeket
*************
És ebben van Magyarország legfőbb baja. Amikor aláírták az EU-hoz való társulást az nélkül, hogy kikötötték volna azt, hogy Mo. nem lehet netto befizető, vagyis, amennyiben a Brüsszeli kasszába befizetett pénzek többet tesznek ki, mint amennyi pénzt Mo. visszaszerez a pályázatok útján, akkor azokat a pénzeket Mo. visszakapja feltételek nélkül. Egy szándékos átejtést csináltak a hatalmi pártok és sajnos, de a végzetes hozzájárulást ehhez megadta a Fidesz is avval, hogy simán kiszavazta az EU-hoz való feltétlen csatlakozást. Ugyanezt a csehek és lengyelek nem fogadták el és az EU záró tárgyalásain annó kivonultak a tárgyalásokról, mire úgy hívták vissza őket, hogy elfogadják a feltételeket. De a csehek is és a lengyelek is egységesek voltak. A magyarok képviselői is egységesek voltak, csak éppen a nemzeti érdekekkel szemben és az ellen tettek közösen úgy, hogy elfogadták a felajánlott EU szerződést. Ez a szerződés még véletlenül sem szolgálja a magyar érdekeket s ebben nemcsak a Mo.-on élő magyarok veszítettek, de minden polgár is akik itt élnek ebben az országban, mert a parlamenti pártok valójában a nép megkérdezése nélkül siettek és elsiették a leglényegesebb kérdéseket jól kielemezni és szakvéleményeket meghallgatni e tekintetben. Sajnos olyan zsákutcába kerültek a politikai vezetés miatt, amely egyenesen a csődbe vezeti ezt az országot. A lényegi kérdés pedig az, hogy Brüsszel olyan potya pénzeket kap, amelyekben a brüsszeli vezetésnek lehet zavarosban halászni, hiszen a Brüsszelben működő hatalom bőkezűen adja hitelbe magas kamatokkal Mo.-nak azt a pénzt amit Mo tartozik befizetni. Tehát ne csodálkozzon senki azon, ha az EU központi bankja olyan könnyen adott 5 miliárd eurót Mo.nak kölcsön, valamint ha az IMF olyan "nagylelkűen" adott kölcsön Mo.nak 20 miliárd dollárt. Hiszen tettek róla eme intézmények, hogy ennyi adóssága legyen Mo-nak amivel mint a Mo nyakához emelt késsel fenyegetve arra kényszerítenek most, hogy vagy elfogadják a kölcsönt, hogy az összehozott "tartozást" kifizetik, vagy az országot csődbe juttatják. Ez pedig most végleg oda juttatja ezt a kis országot, hogy összeomolva végleg a kiárúsítás tárgya legyen. Elveszítette szuverenítását, most elveszíti gazdasági integritását is. Ezek után immár a hatalom a nagytőkés hatalmak csónakjába került a hatalmas viharban tajtékzó óceánban. A kormány és a hatalom többé már nem ura a kormányzásnak, nem ura a helyzetnek. Az ország sorsa egyenesen a rabszolgaságba és gyarmati rendbe juttatja az egész országot. Ez is csak arra jó, hogy meg tudják hosszabbítani a meglévő gyurcsányi uralkodást. Időt adva arra, hogy még tovább tudják fosztogatni azt a vagyont ami a nemzet vagyona. Teszik ezt addig ameddig ez az ország amely a Szt. Korona országa, még létezik. A szándékuk az, hogy teljesen megfosztják nemcsak a Szt. Koronát a nemzeti vagyontól, hanem azt is, hogy az itt élő népeket teljes rabszolga sorsba döntve végleg elherdálva mindent és a maguk javára kimentsenek olyan tőkét amelyet messze a haza határaitól immár kimentik innen. S ebben nincs különbség sajnos a pártok között, mert mind ezen fáradoznak. Ezért kezdik el avval, hogy véglegesítik Mo részére a Trianoni határt. Evvel betelt a pohár és Mo-nak végleg befellegzett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 22:27:39, péntek
|
| |
| |
Végre megmozdul a vidék! Mezőgazdaság- és földvédő mozgalom alakul szombaton Hódmezővásárhelyen
2008-12-11 22:58 barikád.hu
Egy maroknyit sem adunk
Már nagyon régóta vár a vidéki, főképp mezőgazdaságból élő társadalom valami igazán nemzeti, hiteles, élet- és cselekvőképes szerveződésre. A magyar föld, a hazai növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszeripar az EU és az ország gyarmatosítóinak célkeresztjébe került. Ezért örültünk meg nagyon az alábbi meghívónak, amely felcsillantja a reményt: nincs még minden veszve. Szombaton Hódmezővásárhelyen megmozdul a vidék!
MEGHÍVÓ
A Hódmezővásárhelyi Agrárklub tisztelettel várja azokat a magyar gazdákat, földtulajdonosokat, vidéken élőket és mindenkit, akinek fontos a MAGYAR FÖLD, a VIDÉK sorsa, az ORSZÁG súlyos helyzetének megváltoztatása.
2008. december 13.-án, szombaton 10. 30-kor
HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN (Andrássy út 15.) a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán - a régi Állattenyésztési Főiskolán, a nagy előadóban.
,,MOZGALOM A MAGYAR FÖLDÉRT ÉS A VIDÉKÉRT" civil kezdeményezés
z á s z l ó b o n t á s á r a
- Megnyitó: Nagy György János gazdálkodó, házigazda.
- Levezető: Tamási Béláné Marika gazdálkodó, földtulajdonos
A helyzetértékelésre, az azonnali és lehetséges tennivalók ismertetésére felkért előadók és témakörök:
- Fricz Tamás politológus összefoglalja a magyarországi válság-helyzet okait és tüneteit, valamint javaslatot tesz a megoldások lehetőségeire.
- Tanka Endre egyetemi tanár az értékalapú földbirtokpolitikát és annak nemzeti földvédő lehetőségeit foglalja össze.
- Nagy Bálint egyetemi tanár átfogó értékelést ad, a magyar mezőgazdaság és vidék helyzetéről, a megmaradásának és megújulásának útjáról.
- Márai Géza egyetemi docens előadja a vidék, mint Magyarország utolsó hátországa és az élelmiszergazdaság stratégiai jelentősége alapösszefüggések új megvilágításba helyezését.
- Balczó Zoltán főiskolai docens, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke felhívja a figyelmet a politika szerepére a mezőgazdaság, a föld és a vidék megmentésében.
- Vidéki polgármesterek az életképes lakóközösség követelményeit határozzák meg a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a munkahelyteremtés stb. rendszerében (pl.: közösség-alakítás, helyi piacok és élelmiszerfeldolgozás, GMO-mentesség, energia, önellátás).
- SPS rendszer és egyéb aktuális kérdések
- Hozzászólások és vélemények
- Állásfoglalások elfogadása, zárszó
Könyvbemutató: A Magyar Konzervatív Alapítvány bemutatja a ,,Magyar Nemzetstratégia" (Püski Kiadó), mely a december 9.-i budapesti bemutató után az első vidéki megjelenés.
A szervezők mindenkit szeretettel várnak az eseményre!
barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 22:15:31, péntek
|
| |
| |
1956. december 12. A ,,kádári konszolidáció" keretében a kommunista karhatalom tüzet nyit a szovjet beavatkozás ellen tiltakozó tömegre Egerben, ahol kilenc halott marad az aszfalton. Ugyanezen a napon karhatalmisták elhurcolják, megkínozzák és meggyilkolják Hargitay Lajost és Hadady Rudolfot, a salgótarjáni acélgyár fegyveres őrségének parancsnokait. A következő év júniusáig 72 sortűzre került sor országszerte, amelyek több száz halálos áldozatot követeltek |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 21:09:37, péntek
|
| |
| |
Sírva vigadunk
"Miközben Horvátországban a közszféra összes karácsonyi ünnepségét, évzáró összejövetelét lemondták, a Draskovics Tibor vezette Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársai december 5. estéjén ünnepeltek." (A Magyar Hírlap mai számából)
Hazánk nem sokban hasonlít Horvátországra. Ezt eddig is tudtuk. Ők felismerik a korlátaikat, spórolnak, és inkább a privát szférára hagyják az áhítatos megemlékezéseket. Nem tudni, mennyit takarít így meg a horvát állam - de azt még kevésbé tudhatjuk, hogy nálunk mennyibe kerülnek az országos intézmények cifra mulatságai. Például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumé. Neki gazdag volt a Mikulása: százak részvételével zajlott az elegáns fogadás, rengeteg bőségtállal, különleges csemegékkel, és hogy ne csak a helyszínen lakhassanak jól az emberek, gáláns jutalmakat is osztottak vásárlási utalvány képében. A szorgos minisztériumi hangyáknak. Munkatársunk szerette volna megtudni, hogy a tárca mennyit költött a pompás évzáróra, hogy mibe került a jutalmazás és a felhőtlen mulatozás, de nem kapott semmiféle tájékoztatást. Hoppon maradt - nem úgy, mint a cifra Mikulás-est közönsége. De még mindig kevésbé, mint a rendészeti szakszervezetisek és az általuk képviselt tömegek, akik és amelyek kénytelenek filléres gondjaik, alulfizetettségük okán tüntetni, az utcára menni, tiltakozni. Igaz, persze, a minisztérium falai vastagok, a nyílászárók passzentosan záródnak, a zajokat is kívül tartják, így még véletlenül sem szűrődött be a sok elégedetlen ember kellemetlen hangja a fényes ünnepségre, nem zavarta meghitt hangulatát, sem az ünnepi műsort, sem az utána következő eszem-iszomot. Ám a bentiek dicséretére váljék: belülről sem szűrődött ki sem illetlen tányércsörgés, sem pezsgőspoharak koccanása, még csak csöndes csámcsogás vagy a Mikulás-váró ének sem, a Mennyből az angyal pedig végképp. De hát hogyan is hallatszana az ki onnét...
Várkonyi Balázs vezető szerkesztő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 21:06:28, péntek
|
| |
| |
Sors és sorstalanság
Sokat utazom Pest és Keszthely között, s az intercityn mindig kezembe akad a Mix Magazin. Szép kivitelű képeslap olyan utazóknak, akik unatkoznának a gyakran a harminc év előtti sebességet sem hozó balatoni gyorsvonatokon. A novemberi számban az alapító főszerkesztő, Regös István Sors címen Gyurcsány Ferencről írt, s apologetikus írását olvasva a gyanútlan olvasónak az az érzése támad, hogy a főszerkesztő nemcsak szórakoztatni akar, de ihletett embere is a Gyurcsány-kultusznak. "Én a modern politikai élet legjelentősebb alakjának tartom őt, aki képes órákig hibátlanul beszélni. Mondják, csak a sajátjai előtt érvényesül. Nem igaz. Legfeljebb annyi igaz ebből, hogy nem tud mit kezdeni a heccbanda ordítozásával. De a közgazdasági egyetem hallgatói előtt olyan világos képet vázolt fel, méghozzá »séróból« (fejből), hogy minden professzornak leesett az álla. Néha persze fellengzős, hogy így überelje az orbáni magasságokat. Felül akar kerekedni magyarságbizonygatásban." Mintha Gyurkó Lászlónak a Kádárról és Leninről írt sorait olvasnám, amelyekben az ízléstelenül ordító ideológiai reklám éppoly veszélyes volt, mint egy tank. S amelyek azt sugallták, hogy némely politikus pótolhatatlan, nagysága létező valóság.
"Kár lenne Gyurcsányért, ha elbukna a sanda pártharcok mezején. Kár lenne, mert hozzá mérhető tehetség ritkán születik. Gyors felfogás, páratlan szónoki képesség, jó megjelenés, nyelvtudás." Kétségtelen, Gyurcsány szereti a cikornyákat, a frázisokat, a bombasztokat, s szinte kérkedik a kocsmai hungarizmusokkal: Őszödön végleg letett arról, hogy pártját Arany és Madách nyelvére oktassa. S kár az is, hogy Magyarországon kizárólag az a propaganda hatékony, amelyen észre lehet venni, hogy propaganda. Tudsz jobbat? - visszhangzik a köznapokban sugallt reménytelenség, amelyet akár sorstalanságnak is nevezhetnénk. A miniszterelnök "gyengéje - így Regös -, hogy nem tudja alkalmazni a taktikai visszavonulást. Olykor ugyanis a felperzselt föld éhezteti ki a rohamozó hadat. És erőgyűjtés után újból elérhető a győzelem."
A sörösüveg megáll a levegőben, a kés abbahagyja a cikázást: a dicsérő szöveg lenini taktikába megy át. Van-e élet a tőkén túl? Miben áll a nemzetek önrendelkezésének követelése, mivel magyarázható a nacionalizmus történelemformáló befolyása? Ha választ keresünk ezekre a kérdésekre, akkor a lenini mű megkerülhetetlen - hangzott el a múlt hétfőn a Kossuth Klub nagytermét megtöltő vájt fülű értelmiség előtt Krausz Tamás Lenin-monográfiájának bemutatóján. Maga Ormos Mária professzor asszony sem fukarkodott a dicsérettel, s kimagasló munkának nevezte a művet, amelynek hőse az orosz népszerűségi listán a negyedik helyen áll hű tanítványa, Sztálin mögött.
Nem akarjuk az elkeseredett emberek számát szaporítani. Ki tehet ezért szemrehányást? Lenin? Vagy a vájt fülű magyar baloldal?
Tamáska Péter, történész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 21:00:02, péntek
|
| |
| |
És a kormány még a helyén?
Egy német polgár 2006 őszén, megtudva, hogy a budapesti utcai tüntetéseknek mi a kiváltó oka - az elhíresült őszödi beszéd -, keresetlen egyszerűséggel azt kérdezte: és Gyurcsány még mindig kormányfő? Hogy lehetséges ez? Nem kérdezett mást, mint ami a demokratikus alapnormákból természetes módon következik. Éppen ebből kiindulva, a Zuschlag-botrányban eddig megismert tények birtokában nem kérdezhetünk mást: és ezek után a kormány még mindig a helyén van? Nem nyújtotta még be a lemondását?
Hozzátehetnénk: ha magától nem mondott le a kormány, akkor, ugye, a közvélemény, az ellenzék, a társadalom kikényszerítette? - hiszen demokratikus jogállamban élünk, ahol egy ilyen mérvű, szinte a kormány valamennyi meghatározó politikai vezetőjét érintő korrupciós botrány után nem következhet más, mint a kabinet sürgős távozása és előre hozott választások kiírása.
Fontos dolgok kerültek nyilvánosságra a Zuschlag-ügyben. A vallomások és a telefonbeszélgetések alapján kiderült: a volt szocialista képviselő a pályázati pénzek eltüntetését nem egyedül intézte, hanem széles szocialista kapcsolati hálózaton keresztül. Az ügyben vezető MSZP-s politikusok neve merült fel, a miniszterelnöké, a titokminiszteré és a kancelláriaminiszteré is. Az is a telefonbeszélgetésből derült ki, hogy Zuschlag "fogja a rendőrséget", tehát nincs mitől félnie. Ergo: a magyar rendőrség nem végzi törvényesen a dolgát, a végrehajtó hatalom pressziója alatt cselekszik, a kormány utasításai szerint jár el. Ez a jogállamiság vége, itt kezdődik a diktatúra.
Aztán itt a legújabb: Lusztig Péter, aki Lamperth Mónika (ó, feledett Kulcsár-ügy!) munkatársa volt (korábban baranyai rendőrfőkapitány), megnyugtatta Zuschlagot, beszél a megyei főkapitánnyal, de ha kell, a legfőbb ügyésznek is "szólnak". Fordítsuk ezt le! Ezek szerint az ügyészség és annak vezetője sem önállóan, a törvényesség alapján működik, hanem a "különös anyagból gyúrt" szocialisták irányítása alatt. Ez a pártállami klasszikus modell: a párt irányít, az állam nem független, a hatalmi ágak klasszikus, montesquieu-i elválasztása nem működik. Márpedig akkor nincs demokrácia. Ez ilyen végtelenül egyszerű.
Végül, slusszpoénként, még azt is megtudhattuk Zuschlag egyik lehallgatott beszélgetéséből, hogy gyakorlatilag "a fél kormány" benne van a korrupciós történetekben. Bravó! Ehhez már csak gratulálni lehet, amit szívesen meg is teszek. De a gratuláció után a következtetést is le kell hogy vonjam, nagy tisztelettel: tehát ez a kormány, a Gyurcsány Balegyenes Ferkó által vezetett kormány velejéig korrupt. Szomorú hír ez.
Foglaljuk össze: a Zuschlag-ügy kapcsán kiderült, hogy a szocialista pártban és kormányban vezető politikusokat érintő korrupciós folyamatok zajlanak. De ez nem elég: a szocialista párt és a kormány abszolút befolyással rendelkezik a rendőrség és az ügyészség felett, irányítja őket. Tehát egy velejéig korrupt kormánya van ma Magyarországnak, amely lábbal tiporja a jogot.
Mi történik ilyenkor más országokban? Mondom. Spanyolországban a kilencvenes években a Gonzales vezette szocialista kormányzat rendkívül kínos helyzetbe került: több politikus korrupciós ügybe keveredett, lejáratódott az egész kormány. Következmény? Gonzales belátta, hogy ez nem mehet tovább, a kormány benyújtotta lemondását, s előre hozott választást tartottak. Két mostani példa: a velejéig korrupt és választási csalásokat elkövető thaiföldi kormányzat ellen tüntetéssorozat kezdődött, elfoglalták a repülőteret is, a parlamenti ellenzék az ellenállás élére állt. A következmény ismert: az alkotmánybíróság jogellenesség miatt megszüntette a kormánypártot, s jönnek az előre hozott választások. Görögországban épp a szemünk előtt zajlanak az események: a diákok és a rendőrség összecsapása mögött hónapok óta erősödő elégedetlenség húzódik meg a Karamanlisz-kormánnyal szemben, melyet botrányok, korrupciós ügyek árnyékolnak be. (Például a kormány egy kolostorral "üzletelt".) Az egész országra kiterjedtek a tüntetések, az ellenzék idő előtti választásokat követel.
Teljesen egyetértek azzal, hogy Révész Máriusz a Zuschlag-ügy miatt interpellációt intézett Juhász Gábor államtitkárhoz. De amikor Magyarországon nem működik a jogállam, akkor az a kérdés, hogy "tisztelt államtitkár úr, mit tesz azért, hogy a jövőben ilyen dolgok ne fordulhassanak elő", nos, ez kissé soványnak tűnik egy ellenzéki párttól. Ugyanis mit lehet kérni egy olyan kormány államtitkárától, amelynek a fele elsüllyed a korrupcióban, s amelyben folyamatos gyanú lengi körül a miniszterelnököt, a titkosszolgálati minisztert és most már a kancelláriaminisztert is? Ugyan vajon mit lehet itt kérni egy szerencsétlen államtitkártól? Váltsa le a miniszterelnökét és a minisztereket? Álljon a megtisztulási folyamat élére Juhász Gábor? Ugyan már! Ugyan már!
Ettől a kormánytól csak egyet lehet - éspedig nem kérni, hanem határozottan követelni: nyújtsa be a lemondását, méghozzá, hogy Szabolcska Mihály (méltán elfeledett) költőt idézzem: lehetőleg máma még. Mert amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
Fricz Tamás politológus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 20:58:52, péntek
|
| |
| |
Életek elkönyvelve
Álláspont
Kettes villamossal érkezett a hatalomba. A rendszerben, amelyben Gyurcsány Ferenc és minisztertársai szocializálódtak, így hívták azokat, akik a közgáz elvégzése után a tervhivatalban, majd a pártközpontban kötöttek ki. Mindhárom intézmény az említett tömegközlekedési eszköz vonalán volt, s egy "jól megváltott" jeggyel, a való világba való beleszagolás nélkül lehetett jó káderként iskolapadból a hatalomba jutni. Ami megmutatkozott utána a hatalomgyakorlásban is: az emberek egyszerű, gyakorta zavaró számokká váltak, a párt nevében megénekelt munkás statisztikává züllött.
Gyurcsány Ferenc nem fért fel a kettes villamosra, ő a gyorsabb, a kevesebb ellenőrizhető ismeretet igénylő KISZ-es pályát választotta. A számokkal már a rendszerváltás után ismerkedett meg. Gyurcsány és barátai az irányított, a saját zsebre fókuszált privatizáción gazdagodtak meg, akkor, amikor emberek százezrei veszítették el munkájukat, egzisztenciájukat. Nem zavarta ez őket, a profiton volt a hangsúly.
Ma ők kormányoznak, Gyurcsány meggazdagodott ex-KISZ-esei és a kettes villamossal érkező posztszocialista technokraták.
Milyen, amikor egy gátlástalanul demagóg tolvaj összekerül egy cinikus könyvelővel?
A gazdasági válság nem tudta elkerülni Magyarországot, hiszen a kormány nemhogy új védőgátakat épített volna a pénzügyi tájfun ellen, hanem éppen lebontotta a már meglévőket. November óta majd tizenötezren veszítették el munkájukat. Ez a hivatalos adat, ebben nincs benne az, akit a kormányzat gazdaságpolitikája már korábban a szürke- és feketegazdaságba kényszerített. Ők zsebbe kapnak pénzt, ha éppen úgy alakul, ők azok, akik után nem fizetnek semmilyen járulékot, akiknek eddig sem lett volna nyugdíjuk, tb-kártyáról és tisztességes orvosi ellátásról pedig évek óta csak hírből hallanak. Megtakarítás meg? Nos, ha a hónap végére még marad az akciós lisztből... Ha ők elveszítik munkájukat, mindent elveszítenek. A MSZP-kormány szociális védőhálója évek óta cafatokban, alájuk viszont még ezt sem tartják.
Őket nem fogják könyvelni, őket már korábban leírta a kormány.
Az említett tizenötezer - a kormány hivatala így számlálja őket, a "járulékos tétel", az eltartandó család számára nem egzakt, figyelemre méltó kategória - zömét a multik tették utcára. Azok a multik, amelyek az elmúlt években adókedvezményt, konkrét pénzügyi támogatást és elnéző munkajogi felügyeletet kaptak. Mindent, amiről egy egyszerű magyar vállalkozó csak álmodozhatott. Mindent, aminek segítségével egy egyszerű magyar vállalkozó háromszor annyi munkahelyet teremtett volna, olyat, amely nem költöztethető el az országból.
Megtehetné Gyurcsány, hogy most "szívességet" kér a multiktól? Mint ahogy a polgári kormány alatt sikerült a Győri Keksz esetében? Megtehetné. Megtehetné, hogy segít az elesetteken, hogy új állásokat teremt, segíti azokat, akik munkát adhatnának? Támogatással, IMF-pénzzel, adókedvezménnyel, a hitelek kamatainak csökkentésével? Megtehetné. De miért tenné?
Gyurcsány Ferenc számára a hatalom az általa megszerezhető előnyökért van, a társadalom, az ember csak kellemetlen mellékkörülmény. Legfeljebb PR-kategória. Aki meg nem tud rendesen adót fizetni, az pláne érdektelen. A költségvetésből kihúzandó tétel. A válság azért is szép neki, hullik a férgese, szépül a statisztika. S kis ügyességgel még némi profit is elkönyvelhető. Hiszen van, aki a csődön is keres.
Máté T. Gyula
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 20:43:42, péntek
|
| |
| |
Tisztelt Nemzettestvérem!
Nem engedhetjük meg azt az aljasságot, amire a mostani magyarnak
hazudott parlament készül a tiranoni békediktátummal kapcsolatban!
Ez akkora égbekiáltó aljasság az igazságtalanul és bűntelenül
külföldre szakított nemzettestvéreinkkel és önmagunkkal szemben, amit
nem engedhetünk meg! Még ha a parlament épületét is kellene hozzá
elfoglalni megakadályozandó, hogy az ÖNKÉPVISELŐK gyülevész hada
bejusson és hétfőn és megszavazza azt a nemzetünket szétszaggató
döntést, amit meghozni sem lett volna szabad megengedni 1920-ban!!!!
Tegyük jhóvá a 2004. dec. 5-i szégyenteljes bűnünket, amit elkövettünk
(elkövettek) népszavazás címén a kettős állampolgársággal
kapcsolatban!!!
Ha hétfőn megszavazzák a trianoni békediktátum döntésének jogosságát,
akkor nem lesz erkölcsi alapjuk a mostani parlamenti képviselőknek
arra, hogy magyarnak nevezzék magukat!
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 20:42:30, péntek
|
| |
| |
Olvasónk vitaindítója: hivatali orkviselkedés
2008-12-12. 12:24
Olvasó: A lényeg az lenne, hogy íródhatna néhány cikk arról is, hogyan viselkednek az orkok a hivatalokban, erről ugyanis ritkán esik szó. Ha egy ilyen levelet afféle vitaindítóként közölnétek, akkor majdnem biztos, hogy a többi, állami hivatalban dolgozó olvasó is megírná a véleményét, élményeit, így az orktémának ezt a szegmensét is körül lehetne járni, be lehetne mutatni.
Köztisztviselőként (és ha közlitek itt csak köztisztviselő olvasónk-ként utaljatok rám) sokszor hallottam már leginkább majomcsordára emlékeztető hangokat a folyosóról, és amikor megnéztem magamnak a hangforrást, láttam, hogy ezek a hangok kizárólag a "más kultúrájúaktól" eredtek. És nem németek, tótok, románok, stb. ordítotanak mint a gyengeelméjűek, hanem a cigányok. A maguk bájos, zajos módján ezek a lények egymást fenyegetve, vagy a köztisztviselőket lebüdösgecimagyarozva, számukra különböző halálnemeket felkínálva vagy kívánva múlatják az időt hivatali ügyintézés közben.
Az "itt vér fog fóóóólyni há nem úgy lesz áhogy mondom" és az ehhez hasonló, munkára serkentő mondatok szinte megszokottá válnak a kistelepülések hivatalaiban ha a méltóságos ork úr/hölgy kevesli a segélyt, vagy valami egyéb, szűkös világképéből kilógó ténnyel szembesül és átmegy zombiba. Pedig ez a hivatali világ egyre inkább olyan, hogy a cigány bármit megtehet benne: ordíthat, vizelhet (nem feltétlenül a wc-be), fenyegetőzhet.
Ha a köztisztviselő úgy bánna egy orkkal mint egy magyarral, úgy rugnák ki az állásából, hogy hazáig csúszna, ezért - miként Pavlov kutyájában - benne is kialakul egy reflex: a legsimulékonyabb, legtürelmesebb modorát elővéve úgy közeledik az orkhoz mintha egy hároméves gyerekhez beszélne, vagy mintha bombát hatástalanítana, mert egy véletlenül elejtett összetett mondat, vagy egy (ork)idegen kifejezés végzetesnek bizonyulhat és a delikvens azonnal bömbölni, tombolni kezd. (Ez tapasztalat).
Ja, és az ork soha sincs egyedül.
http://kuruc.info/r/35/31974/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-12 20:39:33, péntek
|
| |
| |
Június 04.-én írták alá a trianoni ítéletet 87 évvel ezelött
2007-06-05 01:37:24 elnök
Duray Miklós: Forrnak bennünk az indulatok Trianon miatt, de a Kárpátok gerincén végigfutó egykori magyar államhatárt már csak néhányan siratják.
Az ipartörténetben járatosak még tudják, hogy a mai resicai vasúti javítóüzem valamikor "magyar vasúti mozdonyokat" gyártott, és Fiume valamikor magyar kikötő volt. Aki ott járt, láthatta a Budapesten öntött vasbakokat.
Egyre kevesebb magyarnak fáj azonban, hogy a vasbányáinkat is elvették, hiszen évek óta nem termelnek belőlük vasércet. A közel száz évvel ezelőtti ipari területeken, ahol akkor még a magyar államrend és -érdek uralkodott, és tisztességes megélhetése volt az embereknek, az államfordulat óta mindmáig a szegénység az úr.
Az ott élő magyarokkal ki törődik? Az új államhatalmat még állampolgári okon sem érdekli sorsuk - legyen gondjuk önmagukra, vagy takarodjanak onnan.
Legújabban egy varázsszót ismételgetnek nekik: pályázzatok!
Ők küszködve ezt megteszik, de a csodafegyver nem működik - csak mások nyernek, akiknek van összeköttetésük.
A nemzet többségét nem bántja, mi történik a nemzet kisebbik részével, és az sem izgatja, hogy immár csaknem kilencven éve nincs egyazon állampolgársága nemzetünk tagjainak.
A többség láthatóan annyira azonosult a szétszakítottsággal - jórészt a több mint negyvenévnyi kommunista uralom hatására -, hogy ma már elutasítja ezt az igényt.
Így viselkedik a maradék Magyarország éppen regnáló " jogilag legitim " posztkommunista kormánya is, noha az alkotmány kötelezi őt az elszakítottak iránti felelősségvállalásra.
Lehet, hogy sokunkban Trianon hallatán a non, a nem visszhangzik, ami érthető, hiszen ez a tragikum - ha képesek vagyunk lelkileg újra és újra átélni -, lélektépő érzelmeket vált ki.
De érzékeljük-e, mit utasítunk el és mit fogadunk be, mit felejtünk el, és mivel azonosulunk?
Emlékszünk-e, emlékezhetünk-e arra, hogy a történelmi ország közepén élők, mit észlelhettek az "akkort" követően?
Bizonyára mindenkinek fájt a nemzethalált jövendölő június negyedike, és a délután fél ötöt jelző harangszó.
Egy épeszű magyar ember, vagy egy hungarus tudatú, de más anyanyelvű ember akkor nem érezhetett mást, csak gyászt.
Idézhetjük Karinthy Frigyesnek a levágott végtagokból kisugárzó fájdalomról fiának írt megrázó levelét, vagy Juhász Gyulának verssorait a tragédiáról: "Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk rá".
Mégis sokan voltak olyanok, akiknek csak annyit jelentett Trianon, hogy megváltoztak a gazdasági és a piaci viszonyok, emiatt szegényebbek lettek.
Ráadásul a nyakukba szakadt néhány szerencsétlen menekült és otthonából kikergetett rokon, akiket nekik kellett eltartaniuk az állam balsikerű politikája miatt.
A Ferencvárosi rendező pályaudvaron pedig évekig álltak a vasúti teherkocsik tele, rokonság nélküli menekült felvidékiekkel, erdélyiekkel.
Az események és a következmények megélői egyszerre könnyeztek és káromkodtak.
Az ország közepén élők annak örültek, hogy nem a széleken éltek az elcsatoláskor, akik pedig az új államhatár miatt a szélre kerültek, hálát adtak az Istennek, hogy nem két kilométerrel beljebb húzták meg az új határt.
El tudjuk képzelni, mit éreztek azok, akik túl kerültek ezen a képzelt vonalon?
Akik bévül maradtak nem tudják elképzelni.
Akiknek az elszakítottság jutott sorsként, nem akarnak emlékezni. És ha emlékeznek, az jut eszükben, hogyan álltak helyt, hogyan találtak magukra, hogyan maradtak meg magyarnak.
De gondoljunk arra is, hogy a maradék ország közepén élők közül hányan menekültek meg a Don-kanyarban leselkedő biztos haláltól - csak annak köszönhetően, hogy oda főleg az elcsatolt és frissen visszacsatolt területek magyarjait vezényelték.
Vesszen a férgese, hiszen ez egy eleve elvesztett háború, úgyis minden visszatér a nagyhatalmak által megállapított keretek közé - a magyar állam politikusai ezt már 1941-ben sejtették.
A málenkij robotra is a visszacsatolt majd ismét elcsatolt területekről hurcolták el a legtöbb embert, élőanyag-hadisarcként mintegy százezret - a közülük életben maradtak további kálváriájáról regényeket lehetne írni.
De kinek?
Olyannyira telítődtünk a borzalmakkal, hogy érzéketlenné váltunk az emberi szenvedések iránt.
Trianon után bizonyíthatóan kettévált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra.
Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra.
A bentiek - helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben - marják egymást, a kinn rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák.
Be, a többiek közé nem mehetnek, de az is lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük.
Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni.
Trianon után ismét kialakult a perem és a belső, a kint és a bent eltérő helyzete, mint a végvári harcok idején.
Csakhogy a végváriaknak volt stratégiájuk, volt társadalmi és gazdasági hátterük, küldetésük és utánpótlásuk, mert önként vállalták a végvári feladatot.
Meg volt nevezve az ellenség és meg volt határozva a védekezés oka és célja.
De ma az ellenséget nem tudjuk, vagy nem merjük megnevezni, hiszen akikkel szemben védenünk kell a nemzetet, azokkal évszázadokon át egy ügyet szolgáltunk, a történelmi haza ügyét. Legalábbis így gondoltuk.
A hagyományaink szerint az ilyen nem lehet ellenség!
Pedig miért ne lehetne?
Hiszen aki Szent István országában a pánszláv eszme elkötelezettje volt, és azt prédikálta a pesti evangélikus-, mai Deák-téri templom szószékéről 1838 nagy árvízének idején, hogy csak a szláv nyelven segítségül kiáltókat mentsétek, az nem sorstárs volt, hanem ellenség.
Mit ad Isten, 2007. május 7-én őreá hivatkozott a szlovák kormányfő a szláv összetartozás példaképeként.
Az ezerszáz éves magyar tapasztalat szerint ellenség az, aki betolakodó, akit ki kell verni innen.
Trianon után megkíséreltek minket elüldözni vagy kitaszítani, esetenként kigyilkolni szülőföldünkről.
Szerencsére nem teljes sikerrel. De ez nem viszonozható, és nem csak azért, mert nem lehetséges.
A megmaradás és az újraépítkezés hatékony módszerének hiányában a végvárak peremmé válnak. A végvár a külső arcvonal védekezési pontja, ahonnan nem csak védekezni kell és lehet, hanem fokozatosan vissza is lehet foglalni azt, amit elbitoroltak tőlünk.
A perem azonban a hátország részéről magára hagyott terület, ami fokozatosan töredezik.
Trianon által egy kegyetlen jogi következményekkel járó megoldhatatlan zűrzavarba kerültünk. Az 1920. június 4-ei döntés előtt, ezer esztendőn át egységes jogrendszerben éltünk, mindannyian a magyar király, ezáltal a Szent Korona alattvalói voltunk.
A liberális jogállam beköszöntével pedig egy modern politikai nemzet tagjává váltunk. A történelmi, a hagyományok szerinti, a műveltségi és a politikai összetartozás bennünk, magyarokban egységgé forrt össze. Ez az egység néhány száz évvel korábban is létezett, az újkorban éppen csak a Szent Koronához való tartozás tudatát kezdte felváltani a modernebb állampolgári tudat.
Ebbe a közegbe vágott bele Trianon, mert mindazt, ami addig volt, folklórrá nyilvánította. Ez számunkra a legelfogadhatatlanabb mozzanat, mert a lelkünkbe vágó erőszakot éljük meg tragikumként.
Európában a modern nemzetek " egy-két kivételtől eltekintve " a felvilágosodás korától az I. világháborúig eltelt időszakban alakultak ki. A modernséget azonban nem kell misztifikálni. Ez csupán azt jelenti, hogy az uralkodóhoz való hűséget az állampolgári lojalitás, a választójog kiteljesedése, a jogok és a kötelességek rendszere váltotta fel.
Csakhogy a lojalitás két fontos részből áll össze.
Egyik részét alkotja az állampolgár alávetettsége az állam törvényeinek, valamint ezeknek a törvényeknek a folyamatos módosítási igénye.
A másik részét az ember egyéni joga és csoportos önrendelkezési igénye alkotja. A lojalitásnak ezzel az összetettségével való szembesülésünk miatt élünk Trianon óta folyamatosan görcsökben, mert a törvényeknek való alávetettséget ugyan folyamatosan számon kérik rajtunk, de a jogszolgálati részét megtagadják tőlünk.
A "végzetes nap" utáni két évtizedben a görcsöt valóban a történelmi állam elvesztése okozta. De később - és most is - leginkább az váltja ki a görcsös állapotot, hogy bennünk maradt a Trianon előtti politikai és etnikai nemzet egységének az élménye, és ezt nem tudtuk helyettesíteni a politikai nemzet új eszményével.
Még a maradék Magyarországon sem, mert fokozatosan megszűnt a nemzetpolitika, az állampolitika, a kormánypolitika és a hatalmi politika egysége.
Az elszakítottságban pedig még esély sem adódott erre, hiszen az odakerült magyarok és az új államok politikai érdeke között az első pillanattól, alig csillapodó szöges ellentét feszül.
Tévedés lenne azt hinni, hogy csak magyar nemzetünk belső vízválasztója volt Trianon. Máig történelmi törésvonalat jelent környezetünk többi népe és mi közöttünk a Baltikumtól a Balkánig.
Ebben az észak-déli irányú, mintegy kétezer kilométernyi fesztávolságú térségben nem él egyetlen nemzet sem, amelyik hozzánk hasonlóan értelmezné az I. világháborút lezáró békerendszert.
Még ha meg is értenek bennünket, más az élményük, és nem utolsósorban más az érdekük.
A valóság tükrében hamisnak bizonyul a bölcseletileg igaz állítás, miszerint azonosak az érdekeink, csak nem ismerjük fel őket. Mintha azoknak lenne igazuk, akik a társtalanságunkat misztifikálják.
Pedig igazuk azoknak van, akik úgy vélik, hogy az érdekek tudatosan lettek elválasztva egymástól és szembeállítva egymással.
A Trianonban szétszakított magyarság szempontjából ezen túl is létezik egy további, nyilvánvaló állapot: a nemzetet összetartó szálak önmaguktól - egy döntés következtében - nem szakadtak el. A nemzet, amely évszázadokon vagy talán több mint egy évezreden keresztül alakult ki, egy aktussal több önálló létű darabra nem választható szét.
A magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált, egységes maradt - még politikai értelemben is - még ha vannak is közöttünk árulók, lanyhák, langyosak, idegenlelkűek, nyerészkedők.
Csak a jog idiótái gondolják, hogy a nemzetközi jog szerint hozott döntések egy csapásra a tudatot is átalakítják. A közjog szerint, ha meg is szűnt az egységes politikai magyar nemzet, a tudatban továbbra is él a politikai nemzet hagyománya. Nemzetünk hagyományai szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más mértéke is: a közös felelősségérzet.
Ez lehet akár egy új, az államhatárokon átívelő politikai összetartozás alapja.
A közös felelősségérzet ugyanis sokkal többet jelent, mint az individualizmuson alapuló állampolgári tudat.
A felelősségérzet erejénél fogva válhat államhatárokat átívelő erkölcsi értékké is, aminek ma már hagyománya is van. Ha elvonatkoztatjuk a nemzettől, az azonos értékek kozmopolitizmusát jelenti - például az emberi jogok védelmét.
Ha a nemzeten belül értelmezzük, a közös felelősségérzet a nemzetet összefogó közértéket jeleníti meg.
A nemzetért érzett közös felelősség erkölcsi súlya nagyobb, mint az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté.
Az állampolgár jogi értelemben nem érték, csak alany, élő állomány, adófizető.
Az individuális érték az ember, az Isten teremtménye.
A nemzet azonban kulturális értelemben, történelmileg és politikailag is érték, becses közkincs.
Mint az egyház, ami individuálisan szintúgy nem létezik mint a nemzet, csak közösségként. Ha felelősséget érzünk a nemzetért, akkor felelősen fogunk viszonyulni a nemzet tagjai iránt is, tehát önmagunkhoz is.
Ha felelősek vagyunk önmagunkért, akkor tetteinkben felelősek vagyunk a többiekért is. Mert önmagunkban nem vagyunk nemzet, csak közösségként.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
2008. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1074 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1368
- e Hét: 5132
- e Hónap: 8877
- e Év: 162373
|
|
|
Offline
