|
2008-12-20 08:13:31, szombat
|
| |
| |
11,1 Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.
11,2 Adj részt hétnek [Zsolt. 112,9.] vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.
11,3 Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.
11,4 A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat.
11,5 Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.
11,6 Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.
11,7 Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.
11,8 Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a [rész 12,3.] setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.
12,1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet [vers 16.] ítéletre von!
12,2 Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
12,3 És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
12,4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
12,5 Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
12,6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
12,7 Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a [Jer. 9,17.18.] sírók.
12,8 Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
12,9 És a por [1 Móz. 2,7.3,19.] földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki [Zak. 12,1.] adta volt azt.
12,10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
12,11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok [1 Kir. 4,31-33.] bölcs mondást.
12,12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok [rész 9,1.] kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
12,13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
12,14 Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
12,15 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, [Zsolt. 111,10. Luk. 10,42.] és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
12,16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre [2 Kor. 5,10.] előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Prédikátor/ Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
