|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 12:03:40, csütörtök
|
| |
| |
Református karácsonyi köszöntő
Battyányi Géza, a Budapest-Csillaghegyi Református egyházközség lelkészének karácsonyi gondolatai.
HeMK, cs, 2008/12/25 - 05:40
A karácsony (...) jelentése némileg megkopott a színes kirakatok és ajándéktömegek fényében, de minden hívő emberben ott él.
A karácsony jelentése, ünneplése minden keresztyén közösségben nagyon hasonló üzenetben jelenik meg - mondja Battyányi Géza, református lelkész. Arról mesél, mit is jelent a karácsony a református embereke számára.
Református sajátosság, hogy Jézus édesanyjának, Máriának nincs olyan központi szerepe, mint a római katolikus testvéreinknél. Mária fontos szereplője a történetnek, de emberként jelenik meg, aki engedelmességével mutat példát.
Jézus születésére és életére emlékezünk karácsonykor, arra, amit értünk tett és felvállalt. A református vallás nem a kis Jézuskára koncentrál - ezért nem is állítunk a templomban jászolt -, hanem a megváltó egész életére és munkájára. Isten szeretetéről emlékezünk meg, együtt ünnepelve a gyülekezettel s a családdal.
Karácsonykor, a szokásostól eltérően, a gyerekek nem a számukra vasárnapról vasárnapra tartott gyermek istentiszteleten gyűlnek össze, és a kisebbek sem csak kivetítőről követhetik az istentiszteletet játék közben, hanem szüleikkel, rokonaikkal együtt vesznek részt rajta.
A templomban karácsonyfát állítunk, a gyerekek szenteste verses, zenés műsort adnak elő. Ezeknek a szép pillanatoknak szerves része az a rengeteg idő, amit a felkészüléssel töltünk, együtt. Az adventi játszóházak, ahol a gyerekekkel közösen ajándékokat készítünk, a templom és a gyülekezeti termek feldíszítése, az adventi vásár, ahol a befolyt pénzeket a gyülekezet diakóniai tevékenységére ajánlják fel, hogy a rászorulóknak is adhassunk. A presbiterek az ünnepi időszakban felkeresik a magányosokat, betegeket, időseket, hogy ebből a pénzből kis ajándékokkal kedveskedjenek nekik, hogy a szeretet üzenetét vigyék el hozzájuk.
Természetesen mi is megajándékozzuk egymást, de tartjuk magunkat a saját szokásainkhoz.
A református vallásban nem a ,,Jézuska" hozza az ajándékot és a karácsonyfát a gyerekeknek, a szándék és az igyekezet fontosabb a pénzbeli értéknél. Mert a karácsony a szeretetről szól, az Isten emberszeretetéről, a család, a gyülekezet, a haza szeretetéről.
Tájanként változnak a szokások, ki hogyan ünnepel, hol disznó, hol hal, hol mákosguba az ünnepi étel. De a mákosguba vagy bejgli szinte mindenütt szokásos. Van ahol első nap kizárólag a szűk családi kör gyűlik össze, máshol mindenki akkor jön, amikor tud. Van, ahol a gyerekek verselnek, énekelnek a karácsonyfa alatt, vagy történeteket mesélnek, van, ahol már csak mesét néznek.
Egy dolog azonban közös. Hogy a díszes papírba csomagolt ajándékok, az illatozó vacsora, az édes sütemények, az ünnep minden szép kelléke mögött mindannyian egyre gondolunk. Hogy hálásak vagyunk az Istennek, amiért elküldte hozzánk Jézust, aki életével és megváltó munkájával, valamint halálával, megváltott bűneinkből, és üdvösséget ajándékozott nekünk.
(karacsony.hu)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 11:44:48, csütörtök
|
| |
| |
Czike László: KARÁCSONYI IMÁDSÁG
2008.12.24, 16:44 Nemzeti Hírháló
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy magam milyen elveket vallok, illetve mit tartok a gondolatvilágomról, a világnézetemről, eszmei hovatartozásomról; azt szoktam mondani, hogy liberális gondolkodású, konzervatív eszmerendszerű, keresztény magyar ember vagyok; s szociáldemokrata, - de a szó krisztusi értelmében...!
A meggyőződésem ugyanis; hogy értékek csupán klasszikusak, �konzervatívak' léteznek, - úgy mint: istenhit (kereszténység), nemzet, család, becsület, munka, erkölcs, szorgalom, hűség, igazság, tisztaság, önzetlenség, áldozat és szeretet. Azután ide kívánkozik még talán a hála; hogy tudjuk, kinek s mivel tartozunk!
Ún. �baloldal' nagyjából azóta létezik, mióta Lucifer és Belzebub, a főördögök szembeszálltak az őket is teremtő Urukkal-Istenükkel. A �baloldal' a kezdetektől csak az �értéktelenség', vagy a hagyományos értékrendből önkényesen kiragadott (ellopott, kisajátított) értékek hordozója. A �baloldaliság' önmagában tehát nem rendelkezik semmiféle saját értékrendszerrel; - a legnyilvánvalóbb önazonossága a klasszikus értékeink makacs tagadása. Külön kötetet lehetne írni, hogy ilyen-formán a baloldaliságnak egyáltalán mi köze van, mi köze lehet a klasszikus értelemben vett liberalizmushoz, vagy a szociáldemokráciához, hiszen egyikük sem önálló értékrend: a szabadelvűség egyfajta gondolkodási módszer csupán, - míg a szociáldemokrácia a szegények védelmére szerződött, a gazdagokkal, a profithajhász tőkésekkel szemben, mely felfogás pedig legalább 2000 éves, hisz' eredendően Jézus Krisztustól, a keresztény vallás alapítójától származik. Amióta a liberalizmus libertariánizmussá (a szabadelvűség szabadossággá) korcsosult, illetve fajult el, és mint ilyen az egoizmus, a cinizmus, a nihilizmus és az Isten-tagadás szinonimája; a szociáldemokrácia (azelőtt: kommunizmus, szocializmus) pedig elfogadva a kapitalizmust a liberális demokrácia �letéteményesének' már végleg, örökre letett utópista ideája, az �osztálynélküli társadalom' felépítéséről - végképp értelmetlen (valós tartalom nélküli) az ún. �baloldal' saját értékrendjéről beszélni, hiszen mikor Európában szociáldemokrata pártok jutnak kormányzásra, azok is a kapitalizmust építik. Arról nem is szólva, hogy �(m)egyesek' egyenest a jóléti állam haláláról (európai megszűnéséről) papolnak; - megfeledkezve arról, hogy �a szociáldemokrata (jóléti) állam' volt az utolsó és egyetlen vívmány, amit a baloldal még úgy-ahogy saját, önálló eredményének tekinthetett, amíg fennállt... Most, amikor már sem az elvek �nem aktuálisak', sem a gyakorlat �nem működik' - kifejezetten �kortévesztés' is baloldali értékrendről beszélni. Marad a tagadás!
Kívülről a globalizáció, az integráció és a neokonzervatizmus éppen kapóra jött!
A valódi - keresztény és nemzeti - értékrend tagadása és megtagadása egyedülálló és képtelen helyzetet eredményezett Magyarországon. A kommunista és reform-kommunista �korszak' kitermelt egy olyan pénzügyi és politikai elit-réteget, mely már sem a klasszikus értékrendet (istenhit, hazaszeretet, család), sem a baloldali marxista �értékrendet' - tehát már a saját gyökereit sem! - nem vallja magáénak, és egyetlen (ön)célja minden hatalom és földi gazdagság megszerzése, továbbá hatalmának végleges bebetonozása mindenfajta hagyományos értékrend ellopása, kisajátítása, �átalakítása' - vagy ha másként nem megy: elpusztítása révén. Végső kétségbeesésükben Magyarországot - mielőtt 45 éves Csipkerózsika-álmából felébredhetett volna! - �bekormányozzák' az Európai Únióba, amely csatlakozásra az ország sem gazdasági, sem erkölcsi, kultúrális tekintetben nincs felkészülve, és így az nem fellendülésének bölcsője, hanem nemzet-mivoltának koporsója lesz... A független Magyarország (ami ténylegesen már 58 éve is csak �illúzió') jogilag is megszűnik létezni, és a maga hosszú évtizedek óta konzervált lemaradásával és nyomorával együtt atomizált régiókra esik szét, melyek különálló fejlesztése már kizárólag a multinacionális cégek és a szupranacionális hatalmak jóindulatától fog függni, hiszen �a nemzetállam' fokozatosan minden pénzügyi és jogi befolyását elveszíti; majd maga is �elhal', amint azt Lenin jóval korábban �megjövendölte'...
Magyarország, édes hazánk, - feloldódik a globális semmiben!
A nép vagyonát 1988. és 1998. között - aki kapja, marja! - elprivatizálták, szét-osztották a külföldi és a hazai fináncoligarchia rejtőzködő tagjai között; a belépés után pedig majd kihirdetik minden maradék magyarnak, hogy (persze csak felvett hitelei, adósságai maradéktalan kiegyenlítése után!) mehet világgá, kis batyujával, néhány darab hamubasült pogácsával: hátha megnyer egy pályázatot Brüsszelben. A családját, az otthonát (a lakását), a munkáját és a hazáját pedig felejtse el... Az másoké lesz; - olyanoké, akik létfenntartási költségeiken felül az előírt profitot is képesek megtermelni. Mivel a magyar nem ilyen: szétszóratásra, kihalásra ítélik.
Ha egy (vallásos) ember súlyos beteg lesz, vagy valamilyen anyagi, lelki, erkölcsi trauma éri - magától értetődően imádságban kéri Istent, hogy segítsen rajta. Ez a magyar nép, ez a mai Magyarország mind gazdasági, mind erkölcsi értelemben halálos beteg. A magyar bérek európai úniós viszonylatban távolról sem fedezik a megélhetés költségeit (bruttó 1/7-e annak!); igaz ugyan, hogy ezzel szemben még néhány hónapig némely áraink felét-kétharmadát teszik csak ki az �úniósaknak'. A belépéskor viszont végképp elszabadul a pokol - a megélhetésünknek: annyi... Egy valamire való, önmagát valamire becsülő nemzet - mint például a francia - már régen radikális megoldáshoz folyamodott volna (kérdés: mikor, ki ellen?!), de nekünk, magyaroknak nem tetszett forradalmat csinálni; kijátszottuk végzetünk játszmáját a legutolsó kártyalapig. Ami Magyarországon most folyik, annak neve: végelszámolás. Azon sem csodálkoznék már el, ha a magukat baloldali értékőrző elitként aposztrofálók - élve egy utolsó lehetőséggel - az összes bankot, kasszát és portfoliót még utoljára �légüresre' kiürítenék; mielőtt az Európai Bizottság tenné meg országunkkal (velünk) ugyanezt. Aki azt hiszi, hogy a privatizációnak már vége, az nagyon téved - az igazi vásárlási roham majd csak most kezdődik... Medgyessy Péter félti a magyar lakosságot a végső eladósodástól; ezért megvonta a nép többségétől a lakásvásárlás hitelfelvételi lehetőségét. Tette ezt, ami közben a magyar állam már amúgy is kilátástalan belső és külső eladósodását éppen hogy a szocialista kormány gyorsította fel újra, elviselhetetlen mértékűre! A gazdaság összesített (belső és külső) adóssága már meghaladja a 75 milliárd USA-dollárt, de a problémát a csak néhány milliárd forintnyi lakáshitel okozná? Ki az, aki ezt elhiszi? Légutántöltös Gripeneket, méregdrága luxusautókat kormányzati célokra tudunk vásárolni, de lakásvásárlásra már nem telik? Kinek szolgál ez a kormány?! Törvényei, viselkedése cseppet sem vezethetők le az isteni erkölcsi törvényekből. De a magyar nép viselkedése sem mérhető egy büszke nép - mondjuk: a francia - mércéjével! Ez a nép oly szelíd, hogy önként megadja magát a sorsának. A sorsa pedig immáron közvetlenül is csak Isten kezében van. Térdeljünk hát le, imához:
"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek-földnek teremtőjében, Ő egy fiában, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ott ül az Atyaistennek jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, egy katolikus keresztény anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet. Ámen!" Mindezeket hisszük, Uram; s nemcsak azt, hogy: �egy Isten van'!
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket - miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek -, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!" Igen, Uram - tőlük! - "Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökkön örökké, Ámen!"
"Üdvöz légy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen!" Nagyboldogasszonyunk, kérünk, mentsd meg a Te országodat!
Boldog Karácsonyt mindenkinek; a remény, az Úr ím' megszületett!
Vác, 2003. december 14.
Czike László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 11:05:13, csütörtök
|
| |
| |
2008-12-25 10:49
Az adni vágyás erősebb volt a félelemnél
A gazdasági válság ellenére kiugró bevételt hozott a bevásárlóközpontoknak a karácsonyi vásár. A nagyobb üzletek szerda délután kettőkor bezártak, az ünnepek alatt csak a benzinkutak, a vendéglátóhelyek, az édességboltok és a virágboltok lehetnek nyitva.
A zárás előtt akadt nézelődő, a többség azonban az utolsó órákat is ajándékvásárlással töltötte. A legnépszerűbbek az utolsó napon is az illatszerek, a könyvek és a névre szóló kisebb meglepetések voltak.
A 35 milliós televízió senkinek sem kellett az egyik legnagyobb bevásárlóközpont elektronikai osztályán, viszont orrszőrnyíróból, és masszázsülésből több ezer fogyott. Ahogy kelendőek voltak az exkluzív utak is, az utazási irodák ezekből többet adtak el, mint az európai kirándulásokból.
Az egyik 10 éve működő fővárosi bevásárlóközpontban a szokásosnál két héttel korábban indult a karácsonyi bevásárlószezon. Az utolsó napokban új rekord is született, kedden ugyanis 117 ezren kerestek szeretteiknek ajándékot az üzletekben, ennyi vásárló még soha nem volt az üzletközpontban.
(hírTV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 11:04:52, csütörtök
|
| |
| |
"Jézus szembeszállna a harapós hatalmakkal"
2008. december 25., csütörtök 9:57 InfoRádió / MTI
"Ha Jézus ma élne, szembeszállna az agresszív, harapós, terjeszkedő hatalmakkal" - egyebek között ezt tartalmazza Mahmúd Ahmadinezsád, iráni elnök "alternatív" karácsonyi üzenete, amelyet csütörtök este tesz közzé a Channel Four brit televízió.
Míg a vatikáni Szent Péter-bazilikában a pápa felszólította az összegyűlt hívek ezreit, hogy imádkozzanak a Szentföld békéjéért, azért az országért, ahol "Krisztus élt és amelyet mélységesen szeretett", a ciszjordániai Betlehemben is hasonló üzentet fogalmazott meg karácsony alkalmából a jeruzsálemi latin pátriárka. "A béke minden ember joga, s egyben ez a megoldás minden konfliktusra és minden vitára. A háború nem teremt békét és biztonságot" - mondta Fuád Tual a Születés templomával szomszédos Szent Katalin templomban tartott istentiszteleten. Közben Gázában Manuel Muszalem atya mutatott be éjféli misét, aki a Gázai övezet izraeli blokádja és az erőszak ellen emelte fel szavát mintegy 200 hívő előtt.
"Alternatív" karácsonyi üzenetet tesz közzé csütörtökön este a Channel Four brit televízió. Mahmúd Ahmadinezsád, iráni elnök arra hívja fel a világ figyelmét, hogy ha Jézus ma élne, szembeszállna az "agresszív, harapós, terjeszkedő" hatalmakkal.
Az Egyesült Államokban közzétett karácsonyi üzenetében Barack Obama megválasztott elnök felszólította honfitársait: fogjanak össze, hogy megfordítsák a történelem kerekét, és közösen győzzék le a gazdasági válságot. "Mindnyájunknak ki kell vennünk a részünket a mások megsegítésében, új ötletek felkutatásában, az újításban, új fejezet megnyitásában dicső történelmünkben" - mondta hivatalba lépése előtt 27 nappal Barack Obama.
Nagy-Britanniában Rowan Williams, Canterbury érseke, a világ mintegy 77 millió anglikán hívőjének szellemi vezetője üzenetében a mindenki által megteendő "kis gesztusok" és helyi kezdeményezések fontosságára helyezte a hangsúlyt, amely segíthet abban, hogy az ember szembeszálljon a kor bajaival, akár a mostani gazdasági válsággal.
Lengyelországban Donald Tusk kormányfő és felesége szerdán részt vettek a Gdanskban hajléktalanok és ínségesek számára szervezett hagyományos karácsonyi ebéden. Portugáliában Alberto Costa igazságügy-miniszter szerda este mintegy húsz fogvatartottal vacsorázott a leiriai börtönben. Belgiumban az Euromillion szerencsejáték legutóbbi húzásának nyertese nyereménye felét - 3,75 millió eurót - felajánlott városa, Riemst szűkölködő családjainak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 11:02:29, csütörtök
|
| |
| |
Borban a szeretet energiája
2008. december 25., csütörtök 9:00 InfoRádió
Szepsy István, a magyar borászat meghatározó alakja szerint a hit egyre nagyobb szerepet kap a mindennapok munkájában, így a borászatban is. A nemzetközi hírű szakember a karácsony üzenetéről, a munka és a spiritualitás kapcsolatáról is beszélt az InfoRádiónak.
A mádi Szepsy István, a magyar borászat kiemelkedő alakja szerint tudatosan és erősen kell működnie a mindennapi tevékenységben jelenlévő spiritualitásnak. Nem a végeredmény, a siker számít, hanem az, hogy az ember önérzetesen, szeretettel, elhivatottsággal végezze a munkáját. Aki pedig ehhez a munkához igazán nagy energiára vágyik, nem a teremtetthez, a materiális eszközökhöz, hanem a természetfelettihez, a teremtőhöz fordul.
A tokaji bor világhírű szakértője szerint az egyetemes hit egyre nagyobb szerepet kap a mindennapok munkájában, függetlenül a vallási, egyházi beállítottságtól. Azok az emberek, akiknek megvan a nyitottságuk az isteni szeretet energiájának befogadására, folyamatosan keresik önmagukat, törekszenek a jóra, életüket és munkájukat mint egy egység részeit képzelik el. A hívő embernek sokkalta nagyobb öröm lehet az osztályrésze, csak úgy, mint azoknak, akik a tevékenységéből részesülnek. Így például a bor fogyasztója is közvetlenül átérezheti azt az energiát, ami a borász munkájával kerül a palackba.
Szepsy István úgy véli, a karácsony egyik legfőbb üzenete, hogy az ember magába szállva a tisztaságra, az újjászületésre gondol. Ezeknek az érzéseknek a vágya minden emberben él, azonban fontos, hogy ne csak az ünnepen, hanem nap mint nap keressük őket. Akik ezt teszik, és hittel végzik munkájukat, a rendőrtől a boltosig, környezetük számára is pozitív energiát sugároznak, és a borhoz hasonlóan magukban hordozzák a folyamatos megújulás lehetőségét.
Hanganyag: Kovács András István, Sánta András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 10:56:49, csütörtök
|
| |
| |
Harmincnyolcban a fa alatt
"A Horthy-korszakban soha nem láttam Árpád-sávos zászlót"
Czettler Antal, itthon@hetivalasz.hu
8. évfolyam 51. szám, 2008.12.18
Kilenc-tíz éves koromtól kezdve, amikor legnagyobb szomorúságomra már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza a fát és az ajándékokat, apám megkövetelte, hogy mielőtt leülünk a hagyományos halvacsorához, mondjam el, hogy az elmúlt év folyamán mely események hatottak rám legélénkebben. 1938-ra ma is pontosan emlékszem.
Ebben az évben Szent István halálának 900. évfordulójára emlékeztünk. Ezért a Szentszék úgy döntött, nálunk rendezik meg az Eucharisztikus Kongresszust. Ezen az ország minden részéből számos katolikus iskola diákjai részt vehettek, így mi is. Máig él emlékezetemben a lecsapolt városligeti tó területén pontifikált ünnepi nagymise, amelyet XI. Pius pápa legátusa, Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa celebrált. Szerencsés elhelyezés következtében közelről láthattam Pacelli légies alakját. Latin beszédéből - annak ellenére, hogy jó latinista voltam - nem sokat értettem, de szentbeszédét legnagyobb örömünkre néhány magyar szóval fejezte be: "Isten áldja Mária országát". Legszívesebben megtapsoltuk volna, de akkor a taps szentmisék alatt még nem volt szokásos.
Pacelli bíborost még egyszer láthattam Andrássy úti lakásunk ablakából, amikor a körmenetet vezette a Hősök terére. Díszmagyarba öltözött notabilitások követték, majd a hívők óriási serege. "Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat" - harsogott Budapest utcáin, s ha időnként ma is énekelem e szép egyházi dalt, a könny gyakran szemembe szökken. Azt hiszem, életem végéig kísérni fog e dallam s az akkori mély hit: közel ezeréves keresztény ország vagyunk az Ausztria bekebelezése óta félelmetesen hatalmasnak tűnő újpogány Harmadik Birodalom szomszédságában.
Kassa magas tornya
Második nagy élményem 1938-ból életem első cserkésztábora volt. Jó tanuló voltam, de túlzott ügyességgel nem ajándékozott meg a sors, mégis beléptem iskolánk cserkészmozgalmába. A szombat délutáni cserkészösszejöveteleket nagyon élveztem, s elég merész voltam ahhoz, hogy nekivágjak életem első cserkésztáborának. Dorog mellett, Péliföldszentkereszten táboroztunk. A csomók kötésében nem voltam a legkiválóbb, de élveztem a hadijátékokat, a meneteléssel járó kirándulásokat és a tábortüzeket, s az ott eldalolt énekeket. 1938 karácsony estéjén még a mainál is sokkal nagyobb lelkesedéssel idéztem fel szüleim és rokonaim előtt, akik meghatva hallgatták a kisdiák elbeszélését. Mindez abban az évben volt, amikor kiéleződött a Csehszlovák Köztársaság válsága, s az egész ország a várható revízió lázában élt. A cserkészmozgalom ugyan nemzetközi ihletésű volt, de a magyar cserkészmozgalomban erős volt a hazafias buzgalom. "Menetirány Kassa magas tornya" - énekeltük ma már elképzelhetetlen lelkesedéssel, s éreztük, hogy Szent István éve még sok örömöt tartogat hazánknak.
Az utolsó tábortűz után másnap vonatra ültünk, és Gödöllőre mentünk, ahonnan mindenki szerteoszlott, akár otthonába, akár további nyaralásra. Amikor megérkezett a vonat a gödöllői állomásra, ismét felejthetetlen élményben volt részünk. Akkor futott be az "aranyvonat" a Szent Jobbal. Akkori meghatottságunkat ma alig tudom visszaadni. Csapatunk még nem oszlott fel, megindultan néztük a katonaőrség által őrzött Szent Jobbot. Vezényszó nélkül, spontán módon énekelni kezdtük a szép egyházi éneket: "István királyunk szíve gazdagságát". Engem is, a 13 éves kis cserkészfiút, áthatott az ezeréves, Szent István-i Magyarország tudata, akárcsak az Eucharisztikus Kongresszus napjai alatt a magyarságnak a keresztény Nyugathoz tartozása.
Sokan nem tudták akkor, de mi neveltetésünknél fogva éreztük, hogy hazánkon nem lesz úrrá a szomszédos Német Birodalomból áradó nemzetiszocialista újpogányság szelleme. A felnőttek elbeszéléseiből kihallottam, hogy a nácik által támogatott zöldinges, nyilas mozgalom tábora a keresztény magyar hagyományok felelevenítése következtében csökkenőben van. Nem sejtettük akkor, hogy e mozgalom hat évvel később német segítséggel néhány hónapra életre támad, és rémuralmat teremt hazánk fővárosában. Elképzelhetetlen öröm, meghatottság, mélységes keresztény hit és magyar hazánk iránti hűség érzése hatotta át a gyerekkorból kamaszkorba váltó tudatunkat. Ma is, aggastyánná válva, szeretném visszahozni 1938 kora nyarának csodás hangulatát.
Egy ló, két ló, három ló
A cserkésztábor után két hónapra szüleimmel csörögi szőlőbirtokunkra mentünk. Sokat jártam a vidéket egy baráti család két serdülő lányával s néhány iskolatársammal, akiket szüleim engedélyével meghívhattam, hogy ne legyek mindig egyedül vagy felnőttek társaságában, bár szerettem hallgatni az okos felnőttek beszélgetéseit. Két téma maradt meg emlékezetemben. Apám és néhány barátja féltette hazánkat a nagynémet törekvésektől. Olyan hírek is keringtek, hogy Bécsben és Grazban térképeket terjesztenek, amelyek a Dunántúlt már mint német "Gaut" tüntetik fel. Hogy ezek igaz hírek voltak-e, vagy csak a félelem szülte őket, máig sem tudom. A másik téma a csehszlovák állam várható felbomlása volt, s a Felvidék visszatérésébe vetett remény. Emlékezetemben megmaradt: apám és néhány barátja úgy vélte, hogy ne csak német vagy olasz támogatásban bízzunk, de a vágyva vágyott revízióhoz szerezzük meg Anglia támogatását is. Ez megragadta 13 éves fantáziámat, a karácsonyi visszaemlékezéskor erre ki is tértem, s apám akkor is megerősítette e véleményét.
A nyári szünet után megkezdődött az iskolaév. De ez a tanévkezdet különbözött minden addigitól. A csehszlovák válsággal kapcsolatos események kergették egymást: felkelés a Szudétaföldön, német és csehszlovák mozgósítás, Chamberlain müncheni útja, majd a müncheni konferencia. Mi lesz a mi Felvidékünkkel? Akárcsak a felnőttek, mi, kamaszodó gimnazisták is ezeket a kérdéseket tettük fel. Hírek keringtek, melyek szerint a németek ellenzik a revíziót. Hosszas tárgyalások után megszületett az első bécsi döntés. A Felvidék magyarlakta része visszatért hazánkhoz. Visszatért Komárom, Érsekújvár, Léva, Rozsnyó, Kassa, Munkács, Ungvár, Nagyszőlős. Leírhatatlan öröm fogadta ezeket a híreket. Mivel kiszivárgott, hogy a németek még ennyit sem akartak visszaadni, rövid időre németellenes hangulat lett úrrá az országban. "Egy ló, két ló, három ló, becsapott a mázoló" - énekelték a kabarékban, s mi csak lassan érzékeltük, hogy a szlovákok, akiket Mikszáth tót atyafiaknak nevezett, nem akarnak Magyarországhoz tartozni. Kárpátalja visszatérését - bár a lengyelek támogatták - a német kormány határozottan ellenezte. De mindez a részben fájdalmas kísérőjelenség nem csökkentette afölött érzett örömünket, hogy a Felvidék magyarok lakta része is hozzánk tartozik.
Leírhatatlan öröm fogott el, amikor igazgatónk közölte velünk, hogy iskolánk diákjai jelen lehetnek Kassán, amikor a kormányzó vezetésével a magyar honvédség birtokba veszi a várost, amely a történelem folyamán visszavonhatatlanul összeforrott Rákóczi fejedelem nevével. Amikor vonatunk elindult Gödöllőről, egész utazásunk alatt lelkendeztünk, hazafias dalokat énekeltünk a Kossuth-nótától kezdve a legújabb dalig, amely így kezdődött: "Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája". Amikor Hidasnémetinél átléptük az addigi határt, kicsi nemzeti lobogókat lengettünk az ablakból, s én nem sírtam, amikor egy fiatal parasztasszony kitépte a zászlócskát a kezemből, csókolgatta, és a könnyei folytak a szeméből. Ennek az emléknek a hatása alatt csak bosszankodva olvasom ma is nyugati lapokban, amikor azt írják, hogy Beneš Csehszlovákiája volt az egyetlen demokrácia a Rajnától keletre.
Ilyen előzmények után érkeztünk este Kassára. A vacsora kissé szűkös volt, elhelyezésünk sem volt kényelmes. Egy, a csehek által kiürített kaszárnya vaságyain aludtunk, de ez nem izgatott minket, örömmel készültünk a másnapra. Korai mise és reggeli után kivonultunk a dóm közelében elhelyezett emelvényre, s úgy vártuk a magyar honvédek bevonulását. A várost ellepték a piros-fehér-zöld lobogók. A mai szélsőjobboldal túlbuzgó elemei számára megemlítem hogy az erősen hazafias Horthy-korszak ideje alatt soha nem láttam Árpád-sávos zászlót.
Egyszer csak megszólaltak a kürtök, a zenekar a honvédség díszindulóját játszotta, s a bevonulók élén elsőként belovagolt fehér lován Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Leírhatatlan volt a lelkesedés. A tömeggel együtt mi is ütemesen skandáltuk: "Piros, fehér, zöld, Kassa magyar föld." Amíg írom e sorokat, 70 év múltán is könnyek szöknek a szemembe. Amikor a kormányzó a dómhoz ért, leszállt a lováról, levette sapkáját, s vele együtt valamennyien énekeltük a Himnuszt.
Európa lángokban
Könnyeztünk akkor is, az egész család, amikor 1938 karácsonyestéjén mindezt elmondtam. Még a vacsora alatt is tovább beszéltünk a Felvidék békés visszatéréséről. Apám azonban megjegyezte: akkor lesz mindez végleges, ha Anglia is jóváhagyja. Ez szóban meg is történt. Chamberlain az alsóházban, Halifax külügyminiszter a Lordok Házában elismerte a szerződést. A magyar kormány mulasztása volt, hogy ezt az elismerést diplomáciai jegyzékváltás útján nem foglaltatta írásba. De ez már nem tartozik a karácsonyi visszaemlékezéshez.
Persze ezen az örömteli karácsonyestén nem láttuk a jövőt. Apám ugyan hangot adott nemtetszésének, hogy Hitler nem fér a bőrébe, és újabban kalandokba bocsátkozik Lengyelország vagy esetleg hazánk rovására. De nem tudtuk, hogy egy év múlva újabb háborúban áll majd Európa, nem tudtuk, hogy Hitler a szovjetekkel kötött paktum által megerősítve, hazárd módon lángokba borítja Európát, nem láttuk a hazánkba menekülő lengyel menekültek ezreit, meggondolatlan hadba lépésünket, a Don-kanyar tragédiáját, a német megszállást, a nyilas rémuralmat, a szovjet hordák beözönlését Közép-Európába, hazánk bolsevizálását és mindazt a sok egyéni és országos tragédiát, ami később bekövetkezett.
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0812/harmincnyolcban_a_fa_alatt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 10:53:28, csütörtök
|
| |
| |
2008-12-24 08:31
Ferge nem fagyasztaná be a családi pótlékot
Ferge Zsuzsa nem tartja jó ötletnek a családi pótlék befagyasztását, mert nemzetközi tapasztalatok szerint a gyermekszegénység legjobb ellenszere a mindenkinek járó családi pótlék.
Ferge bírálta a kormány ,,Út a munkához" programját is. Többek között azt a törvénymódosítást, miszerint, ha valakit feketemunkán kapnak, akkor az ezután nem kaphat segélyt. A szociológus a kormányközeli Népszavának elmondta: a területi egyenlőtlenségek olyan drámai szintre emelkedtek Magyarországon, hogy sokaknak nincs választása: élet-halál harc folyik a munkanélküliek között a munkalehetőségekért. Egymás alá kínálnak, ha valaki nem vállalja el a feketemunkát, vagy megnyomorodik miatta, száz másik lép a helyébe.
(hírTV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 10:15:33, csütörtök
|
| |
| |
A helyzet jó, de nem reménytelen
Bolvaáry Lajos 2008. december 25. 09:35
Van okunk az ünneplésre
Erősek vagyunk, és sikeresek voltunk az eltelt - és nem elmúlt - esztendőben, van okunk a bizakodásra a következő évre előretekintve. Nemcsak a konok reménykedés íratja le ezeket a szavakat, hanem kézzel fogható tények.
Szeretetünkkel megint legyőztük a ránk zúdított kénes gyűlölködést.
Édes hazánkra, családjainkra kívülről és belülről a legundorítóbb gyűlölség ömlött és ömlik szüntelenül, s néhányan ugyan térdre rogytak, de a társadalom meghatározó része mind elszántabban ellenáll - és ellentámad.
Megtanultuk és folyamatosan tanuljuk a védekezés módjait.
Pénzügyi terrorral, jogi gengszterizmussal, etnikai ellentétkeltéssel próbálnak minket kikezdeni, s mérhetetlen károkat okoznak ugyan, de egyre keményebbé ingerlik az ellenállást is.
A szeretet győz a gyűlölet felett - ez a Karácsony egyik üzenete.
A Fény legyőzi a sötétséget.
Jó ezt leírni, noha számtalanszor leíratott már.
Mert a Fény az, ami cselekszik: amely behatol a homályba, átüti a koromfeketét. A sötét nem képes csóvákat lendíteni a Fénybe.
Tudják ezt a sötétség megtestesülései is, és noha vagyonuk vastag falú várában ülnek, reszketnek. Mert a Fény átütheti a ma rendíthetetlennek látszó falakat is, és megsemmisíthető őket: a sötétség szennyfoltjait.
Hatalmuk fundamentuma a sötétség. Amelyet árasztanak is magukból minden mozdulatukkal, minden szusszanásukkal. Átjárta lényegüket a sötétség, s ha néha mozdulnának is a Fény felé, visszarettennek. Mert megsemmisítené őket.
Belső gyűlölködők, külső birtokszerzők együtt: nagy kihívás.
Mégis, sikereket értünk el ellenük. Sokkal több módszert ismerünk ma semlegesítésükre, mint egy évvel ezelőtt. És újabb fogásokat tanulunk. Mert noha meg akarják törni lelkünkben a reményt, a szeretet győz gyűlöletük felett. És újabb és újabb fortélyait löki elménkbe a védekezésnek.
Aggódunk, néha szorongunk is, pedig már tudjuk: a szeretet fog győzni.
Minden nap teszünk valamit a hazánkért, és tervezzük talpra állítását, megerősítését. Védjük családunkat a hazugságáradat ellen, mozgatjuk köreinket, szőjük hálóinkat.
Legyőzzük a rosszat jóval.
Miénk ez a föld, és felvirágoztatjuk. Hisszük is, tudjuk is ezt. Ezért van okunk az ünneplésre.
http://www.gondola.hu/cikkek/62812 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-12-25 10:08:10, csütörtök
|
| |
| |
Wass Albert: Magyar karácsony az égben
"Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.
Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.
De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.
Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.
Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.
Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!
Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. "Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar "Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.
Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.
Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.
Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. "Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. "Restellem magamat" - vallotta be a szeplős. - "Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa." "Oh, hát te voltál az!" - nevetett az Úr. "Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" "Katika a nevem s Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal - november negyedikén, Uram.
Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. "Isten hozott, Katika" - mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. "Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" "Küldtem, Uram" - felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. "Aztán mit küldtél?" - kíváncsiskodott az Úr Jézus. "Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. "Nem imádságot küldtem" - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. "Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" "Kenyeret" - felelte szepegve Katika. "Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is" - tette hozzá bizalmasan. "S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..."
Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.
Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. "Jól tetted, Katika", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, "sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret."
Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. "Ne sírj, nagymama!" - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot - "Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!"
Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2008. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1074 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2275
- e Hét: 5377
- e Hónap: 16488
- e Év: 169984
|
|
|
Offline
