|
2008-12-31 06:32:17, szerda
|
| |
| |
Az idei utolsó nap, s mennyi elintézetlen dolog az évből!
Meg kellett érnem 55 telet, hogy megtudjam: még januárt is jobban szeretem decembernél. Hosszú a sötét ebben a hónapban. Még a hideg is elmegy. Persze az ember rendjébe beletartozik a periodicitás, az hiányozna, ha mindig május lenne!
Tegnap este elolvastam Lengyel Józseftől a Kicsi mérges öregúr című novellát. Harminc éve volt a kezemben utoljára Lengyel. Azóta csak a bolsevik szagú naplóját olvastam. Most - idősebben mindig alaposabb az olvasás - egy mondat, s benne egy dátum ütött meg: 1935. Én végig a Rákosi-éra légkörét remekül visszaadó darabként tudtam ezt a novellát. Nem vigasz, hogy ez az éra ismerős a szovjet harmincas évekből, aztán meg később is. Ha gonosz volnék, azt írnám: ma is ennek az érának a levegőjét szívjuk. S annyiban igazam is lenne, hogy csak a kín módjai változtak, váltakoznak, s az ÁVH nem vész el.
Az "útkiönyv" kész, mehet a nyomdába, ma még egy fotót kicserélek benne. S neki kell állni a Mosonvármegyének és az osztrák iskolai könyvnek. A kéziratok már nálam vannak.
Iskolakezdésig egy nyelvi tételt is kicserélek (persze kommunikáció, olyat kell fogalmaznom, ahol több a kapszkodó nekik), aztán van néhány hónapom, hogy érettségiző osztályomba beletöltsem az összes négy éves anyagot.
S kell egy szakmai életrajzot is fabrikálnom publikációs jegyzékkel, s elküldeni Vasy Gézának, aki a múltkor küldött egy belépési ívet a Magyar Írószövetségbe. Ajánlónak Sárándi Jóskát és Villányi Lacit kértem meg, Józsi már el is küldte ajánlását Gézának, s egy másolatot nekem.
Laci januárra ígérte.
Már Fodor András akceptált a belépésre, de csak most értem meg rá magam is.
A múltkor elővettem a gimnáziumi irodalomkönyvet, s jót mosolyogtam, amikor az egyik fedelén megláttam Vasy Géza nevét szerzőként. Nem szívesen vállalnék ilyen robotos dolgot, tankönyvet írni. Az irodalom tankönyvek jók, a nyelviek botrányosak A nyelv gyors romlásáról tesznek bizonyságot stílusukkal, s mindenféle határterületet porbálnak összehozni egy-két íven. A legostobább fejezet a kisebbségek nyelvhasználatáról szól., mintha mai korunkban nem éppen a gyors egységesülés lenne nyilvánvaló. Én erről a témáról, mint nyelviről a nyelv vizszíntes tagolásánál szólok, a tájnyelveknél. A kisebbség szó egyébként politikai, s nem nyelvi kifejezés.
Ez még jól el is mondható a gyerekeknek.
No, jól el is kanyarodtam Szilvesztertől.
Mindenkinek normálisabb új évet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
