Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
Napi gondolat
  2008-03-31 20:27:45, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Anyúúúúú. . .
  2008-03-31 11:34:56, hétfő
 
  Anyúúúúú. . .

Egy lakótelep panelházának udvarán, a szép tavaszi szombat délelőttön minden gyerek lent ugrált az udvaron. Hintázott, játszott, homokozott, labdázott, már ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Én egy padon ültem, s élveztem a vidám hangzavart; a gyerekek visitoztak, a hinták nyikorogtak, a labdák pattogtak, s odahallatszott a közeli utca forgalmának zaja is. Az egyik kisfiú lemászott a korlátról és elkiáltotta magát:
-Anyúúúúú!
Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy most ahány ablak, annyi női fej fog kinézni rajta, hogy a sok gyerek közül vajon melyiknek a kisfia kiván valamit. . . De tévedtem. . . Az ötödik emeletről egyetlen nő hajolt ki és visszakiabált a gyereknek:
-Mi kell, Áron?
-Anyu, dobd le a labdámat - válaszolta Áron. A labda lerepült, s a gyerek elvegyült a többi között.
Eltűnődtem. Micsoda láthatatlan kapcsolat köthet össze egy anyát a gyermekével, ha ennyi gyerek között, akiknek - szerintem- egyforma cérnavékony hangja van, ekkora távolságból, és ekkora zaj közepette, az az egyetlen anya néz ki az ablakon, akinek ez szól.
Számomra ez a csodával határos. S ahogy ezen töprengtem ott a padon, eszembe jutott egy másik történet, amit régebben hallottam, s amiben már többről is volt szó, mint egy ledobandó labdáról. . .
Laura sminkes a televizióban, és egyedül neveli ötéves kislányát, Katit. Ez a hét nagyszerűen indult, mert a felvételeket a Mátrában tervezték befejezni, az egész stáb egy bérelt üdülőbe utazott, és ő magával vihette a kislányát. A sminkszoba ugyanis - ahol a szereplő arcát Laura szakképzett keze készitette ki a szerepnek megfeleően - egyben az ő szobája is lett, ahol a kislányával kényelmesen elfért.
Ezen a napon mindenki a Kékes-tetőn volt, hogy egy ott játszódó jelenetet próbáljanak, mig Laura a sminkszoba tükrös-asztalát kellett felkészitse, mire a szereplők visszaérkeznek. Amig Katit a rengeteg tégely, üvegcse, rúzsok és púderek lekötötték, addig Laura nyugodtan készülhetett. De Kati egy idő múlva megunta és mindenáron kint akart játszani. Télvégi idő volt, fent még szép fehér hó csillogott, de az üdülő kertjében már zöld foltok törték meg a hótakarót. Laura nem szivesen engedte a gyereket egyedül a nagy kertbe, hiszen rajtuk kivül senki sem lakott az üdülőben, a személyzet ilyenkor délután nem látható sehol. Kati türelmetlenkedett.
-Hóvirágot akarok szedni-mondta-, meg hóembert épiteni.
Laura megigértette vele, hogy itt marad az ablak alatt, s ráadta a meleg holmikat. Kati boldogan rohant ki a kertbe, s anyja látta az ablakból, ahogy hógolyókkal dobálja a fákat. Aztán elmerült a munkájába, ide nem hoztak fodrászt, s azt a pár parókát is neki kellett átfésülnie. Egy idő után úgy rémett neki, hogy hangot hall.
-Anyúúúúú!- hangzott szinte egészen közelről, de semmit sem látott.
-Biztosan elbújt - gondolta Laura-, s most azt akarja, hogy megkeressem. Ilyesmit otthon is gyakran játszottak, felkapta hát a kabátját és kiszaladt a kertbe.
-Kati!- kiáltotta, de válasz nem jött. -Aha, meg kell keresnem - s már folytatta is, ahogy otthon szokták. -Jó az irány? Hideg? Meleg? - semmi válasz, pedig ez játékszabály volt.
Laura megállt. Ez már nem tetszett neki.
-Katikám, tudnom kell, merre vagy, aztán folytathatjuk a bújócskát- kiáltotta.
A teljes csendben nem jött válasz. Laura fázni kezdett, pedig még sütött a Nap, s a kabátja is meleg volt.
-Anyúúúúú!- hallotta most újra, s mintha egészen közelről jönne a hang, de volt valami benne, ami összeszoritotta a szivét.
Futni kezdett az üdülő melletti úton, hiszen itt nem volt olyan bokor, ami mögé a gyerek elbújhatott volna. Az északi oldalon egy tágas mező volt, bokrokkal, talán ott a gyerek, de miért hallja a hangját mindig egészen közelről. Kifúlva érkezett az épület hátsó frontjához, ahova a sminkszoba ablakából egyáltalán nem láthatott és szivdobogva megállt.
Ahogy megtorpant, füléhez ért egy kis siró, szipogó hang. Sarkon fordult: s akkor meglátta Katit. A gyerek fejjel lefelé lógott egy ócska hintán, ami egy rozsdás láncból és egy autógumiból állt. Valahogy beakadt a lába a lánc és az autógumi közé, s nem tudta magát kiszabaditani.
Jó ideje lóghatott már fejjel lefelé, sapkája leesett a fejéről és az arca vörös volt. Anyja gyorsan kiszabaditotta és ölébe vette.
-De jó, hogy itt vagy - suttogta a kicsi-, én már úgy féltem.
-Azonnal jöttem, ahogy hivtál-mondta Laura és igyekezett nyugodtnak látszani.
-De hát én nem tudtalak hivni - suttogta Kati-, nem volt hangom - és tovább pityergett.
Laurának földbegyökerezett a lába. Most fogta fel, hogy milyen messze került az üdülő bejárati oldalától, ahol a sminkszoba volt. Tehát nem is hallhatott semmilyen hangot a túlsó oldalon, a csukott ablak mellett, ebből a távolságból még erőteljes férfiüvöltést sem, nemhogy egy kisgyerek elfúló hangocskáját. Laura hátán futkosott a hideg. De hiszen a hangban, amit ő hallott, felismerte a kislányáét, méghozzá azzal a hangsúllyal, amivel csak Kati hivja őt. . .
Bent a szobában Laura forró kakaót öntött Kati csészéjébe és meggyújtott egy gyertyát.
-Tudod mit? - mondta-, ülj ide mellém, mesélek neked arról, hogy minden gyerekre, mindig vigyáz egy igazi őrangyal. . .

* * *
Hát igen.....az anyuk már csak ilyenek......
(Forrás:Ezoterikus mesék)



 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Reményik: Mikor ünnepet ül
  2008-03-31 11:18:25, hétfő
 
  Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!

Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul,
Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
Messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

Akit nagyon szeretsz:
Völgyben ne lakozzál,
Hegyen találkozzál
Ott társalogj Vele,
Társalgásod imádkozás legyen,
Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.

Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol,
S hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten attól téged!

Ami el nem kophat
Forró közelségbe',
Hosszú megszokásba,
Akárminek hívják:
Annak az érzésnek örök a zománca.


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Lassan járj, tovább érsz
  2008-03-31 11:04:29, hétfő
 
  ...hűséges az Úr, aki ... megőriz a gonosztól." (Thesszalonica3:3)

Egy földműves és a fia a városba utaztak, hgoy eladják terményeiket. Az apa pihent, míg a fia az ökröt egyre gyorsabb tempóra ösztökélte. Amikor egy barátjuk háza előtt haladtak el, az idősebb férfi ragaszkodott hozzá, hogy álljanak meg és látogassák meg. Később, mikor újra úton voltak, a lassubb, de szép tájakon átvezető útvonalat választotta. Alkonyatkor megálltak éjszakára. A fiú csalódottan és haragosan ezt mondta: "Téged jobban érdekel a naplemente és a virágok, mint a pénzkereset!" "Ez a legkedvesebb dolog, amit valaha mondtál nekem" - felelt az apa. Másnap reggel utazás közben egy vakító villámlás hasított át a felhőkön, hatalmas dörrenés követte, és az ég teljesen fekete lett. "Ha siettünk volna, elkerülhettük volna ezt a vihart" - zúgolodódott a fiú. "Lassan járj, tovább érsz" - volt az apa válasza. Késő délutánra elérték a városra néző hegyet. Miután örökkévalóságnak tűnő ideig bámultak lefelé, a fiú végül megfordult és ezt mondta. "Most már tudom, hogy értetted, apa." Lassan megfordultak és eldöcögtek, a romhalmaztól, ami maradt - Hirosima városából!
A Biblia azt mondja "...hűséges az Úr, aki ..megőriz a gonosztól." Te talán nem is tudod, mitől védett meg, de Isten tudja. A Biblia azt mondja? "megváltja életedet a sírtól" (Zsoltárok 103:4) minden nap. lépteidet (és megállásodat) ő irányítja. (vö.Zsoltárok 37:23). Ő tudja, mi van a következő kanyar után. A bosszantó közlekedési dugó, egy váratlan telefonhívás, mind a számodra készített tervének része. Szóval tanulj meg jobban bízni benne, kevesebbet panaszkodni, kevesebbet aggódni, és kevesebbet rohanni! Rendben?
 
 
0 komment , kategória:  vallás  
Napi gondolat
  2008-03-30 16:34:28, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
A két favágó
  2008-03-30 16:29:03, vasárnap
 
 
Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozni a fakitermeleéssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenőre megpihent.
Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemeinek.
- Nem értem a dolgot - mondta. - Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy.
- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogymegélezzem a fejszémet - mondta a másik favágó.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tóth Árpád: Vasárnap
  2008-03-30 16:21:29, vasárnap
 
  VASÁRNAP

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
- Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba...


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Szent Quirinus /Kerény/
  2008-03-30 16:11:53, vasárnap
 
  Kerény, deákul Quirinus, katonatiszt, aki a legendai hagyomány szerint Hadrianus császár alatt a II. században szenvedett Rómában vértanúhalált.

Az örökvárosból származó ereklyéit a rajnavidéki Neuss őrzi. Matthias Zender kiváló kutatásaiból tudjuk, hogy a szent ottani hatalmas román temploma messzesugárzó Kerény-kultusz forrása, amely Belgiumra, Luxemburgra, Franciaország északi részére, szórványosan a keleti német vidékekre, így - ezt már mi tesszük hozzá - a XIII. század folyamán a Szepességbe is eljutott. Főleg járványos betegségek és jószágvész idején folyamodtak hozzá. A rajnai jámborságban a négy marsall, Vier Marschalle, eredetileg "istállómester" közé tartozott, tehát ott Remete Szent Antallal, Kornéllal és Huberttel együtt a legtiszteltebb középkori jószágpatrónusok között tartották számon.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Akiben két pogány istent is megszenteltek

Ünnepének naptári helyét latin neve és foglalkozása magyarázza. Quirinus, akivel már találkoztunk, Róma egyik ősi főisteneként egy régi értelmezés szerint eredetileg a szabinok harcias pásztoristene lehetett (szabin quiris = ,,dárda"). Mars egyik megjelenési formájának tartották - a quiris talán Mars szent lándzsája volt (vö. a Longinusról írtakkal) -, szentünk katonatiszt volta és márciusi ünneplése is ezzel lehet kapcsolatos. Quirinus a harcias, szüntelenül tevékeny Mars békésebb természetű, gazdálkodó aspektusát személyesítette meg. Nemcsak az állatokról gondoskodott. Erre utal, hogy szerepe volt a gabonarozsdát elhárító Robig(o) istennő körüli kultuszban. Kerény jószágpatrónusi szerepköre egyértelműen Quirinus isteni funkciójára vezethető vissza. A keresztény naptárnak van még egy szentje, György, aki Kerényhez hasonlóan egy személyben katona és az állatok (kecskék, juhok) patrónusa volt, s utóbbi minőségében a latin Pales isten keresztény utóda. Mars, Pales és Quirinus - ez aligha szorul bizonyításra - ugyanannak az istenségnek voltak (nem is nagyon) különböző aspektusai.
 
 
0 komment , kategória:  szentek élete  
Az is baj, ha nincs semmi baj?
  2008-03-29 08:32:37, szombat
 
  Martin Buber: Az is baj, ha nincs semmi baj?

Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott:
- Rabbi, elviselhetetlen az életem. Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak?
A rabbi ezt mondta neki:
- Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta:
- Egy bakkecskét a szobába?
- Igen, igen. Tedd, amit mondtam - szólt a rabbi -, aztán egy hét múlva gyere vissza!
Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten:
- Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni.
- Rendben van - válaszolt a rabbi -, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza!
Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtől sugárzó arccal jött vissza az ember:
- Ó, rabbi, milyen nagyszerű az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül!
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Az otthonok otthonokká válnak
  2008-03-29 08:27:31, szombat
 
  Ellen Niit: AZ OTTHONOK OTTHONOKKÁ TEREBÉLYESEDNEK

A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.

Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalaton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.

Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsúintegetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.

A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.

fordította: Kányádi Sándor


 
 
0 komment , kategória:  vers  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
2008.02 2008. Március 2008.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 124 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 400
  • e Hét: 1801
  • e Hónap: 12378
  • e Év: 167751
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.