Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
Isten szerelmes levele/videó
  2008-09-30 01:15:52, kedd
 
  Isten szerelmes levele:



Link




 
 
0 komment , kategória:  HIT  
Diafilm: Gyertyák és fényeik
  2008-09-30 01:07:24, kedd
 
  Diafilm: Gyertyák és fényeik


Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Diafilm: Kertek
  2008-09-30 00:51:58, kedd
 
  Diafilm: Kertek


Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Diafilm:Dal édesanyákról
  2008-09-30 00:48:28, kedd
 
  Diafilm:Dal édesanyákról


Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lengyel Károly:Októberre várva
  2008-09-30 00:42:22, kedd
 
  OKTÓBERRE VÁRVA

Rácsokon kívül, hol a Fény már megterem

Néha jó emlékezni, hogy ne felejtsünk,
nyomát leljük a szenvedésnek, s tárjuk szívünk.
Öklendeni kéne! Torkig ér a bánat,
mikor telehazudják kicsiny Hazánkat.

Indulat sava tör fel rekedt gégén,
hangtalan kiáltás sötét utca végén,
kéjröhögve recsegősre rúgott bordák,
véres utca kövön ártatlant vonszolták.

Kerékbetört szabadság, bilincs a húsban,
sikítások patacsattogás nyomában.
Csak úgy suhogott fejek felett a kardlap,
hogy utána elszabaduljon gázvihar

Zászlón a járdán bakancstalp nyoma marad,
arctalan őrültek emberre vadásztak.
Hátakon nem nyugszik a gumibot tánca,
míg kitart a téboly és terror románca

Naponta átnéznek rajtunk. Mi páriák!
Kik lassan szúette küszöböt se rágják
Felmutatjuk nékik mindegyik szem elé,
hogy kihűlő retináig égjen belé,

mikor pokol tornácát visszakívánná,
éjtől nappalig azt is telehazudná.
Nem lesz menekvése, nem lesz hová bújni,
az emberek szemébe bele kell nézni.

Igazság tüzétől elejti a fegyvert,
minden rút bűne egyszerre lesz kísértet.
Minden szava vádlói előtt megremeg,
bujdokolni hívnák hatalmas tengerek.

Betonba leverte volna saját anyját,
csak ne hallja keserves kérő sírását.
Csendkaréjban az egyszer szétvert sereglet.
Körötte az egyarcú lelkiismeret,

s már futni előlük rég nem is akar,
hiába bánja meg a marcangolt múltat.
Kötözve föld alá behasalna önként,
nem kell senki fiának többé semmiért.


Budapest, 2008. szeptember 26.

Lengyel Károly




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Iskola a Gyimesben
  2008-09-30 00:35:22, kedd
 
  Iskola a Gyimesben

Szerző: Hankó Ildikó

Az Erdélyt Moldvával összekötő fenyvesek, legelők, kedves faházak között kanyargó Tatros folyó völgyében él a magyarok egyik legérdekesebb népcsoportja, a gyimesi csángók. Berszán Lajos, egy missziós lelkületű pap jóvoltából a környék gyerekei magyar nyelvű középiskolába járhatnak.

A Székelyföld határvidékén fekvő Gyimesekben ha Csíkszeredáról indulva utunkat a Tatros folyó völgye felé vesszük, hatalmas fenyvesek között szelhetjük át a szorost. A hágó tetejéről lenézve, harsány zöld legelők jelzik az állattartással foglalkozó gyimesi csángók megélhetését. A művelhető kis völgyekbe is fölhúzódnak, ahol némi pityóka is megterem. A széna első betakarítása már megvolt, július közepére művészien megrakott szekerekkel hordják haza az állatok téli eleségét. Az először erre járó turisták csodálkozva tapasztalják, hogy kevés szarvasmarha, juh, kecske legel a lankás oldalakon. A gyimesi csángók ugyanazt az életet folytatják, mint Belső-Ázsiából érkezett őseink. Tavasszal az állatokat felviszik a havasokba, ahol nyári szállást alakítanak ki maguknak. A pásztorok egész nyáron fönt laknak, csak néha látogatnak le a faluba, vagy családjuk visz föl nekik tiszta ruhát, élelmet, ugyanígy hordják le a tejterméket és a tejet. Ősszel, ahogy beköszönt a hideg idő, lehajtják az állatokat a téli szállásra, a faluba.

A Tatros völgyét követve hamarosan elérjük Gyimesfelsőlok első házait. Az ősi, gerendákból épített, időtálló házak közé sajnos már beépültek a most divatos, színesre festett, kétszintes családi házak. A valaha visszafogott, szerény településen egyre inkább meglátszik a globalizáció hatása. Az üzletekben ugyanaz az áru kapható, mint nálunk, még a márkájuk is ugyanaz. Ám az üzletek felírása magyar; mindjárt a falu elején "kenyér, pékárú" feliratú tábla fogad, kicsit arrébb autógumi-szerviz és más szolgáltatások. Igaz, a táblák másik oldalán a felirat román, de azt csak akkor vesszük észre, amikor visszafelé, Moldva felől jövünk a völgyben.

Itt találjuk az igazi magyar összefogással fölépült Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumot. A középiskola igazgatója Berszán Lajos atya az idén töltötte be 65. életévét. Már nyugdíjba is mehetne, de olyan energiák feszítik ma is, hogy most éppen egy modern tornatermet épít a líceum tanulói számára. Az iskola csendes, szinte kihalt, hiszen nemrég fejeződtek be a vizsgák. De nem sokáig maradnak üresen a szobák, aznap este várt egy csoportot táborozásra. Berszán Lajos - ahogy hívei és tanítványai szólítják, a "Pap bácsi" - huszonöt éve került a Gyimesekbe. Álmai közé tartozott egy magyar nyelvű iskola fölépítése, akkor még csak a gyimes-völgyi gyermekek számára.

A három település, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk a hozzá tartozó szórványtelepülésekkel tizenötezer lelket számlál. Az utóbbit 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolták, bár a falu népének több mint fele magyarnak vallja magát. A gyimesiek szegény emberek, így csak néhány tehetősebb ember engedhette meg magának, hogy gyermekeit városokban taníttassa. A tehetséges, rossz anyagi körülmények között élő gyermekek nem juthattak magyar nyelvű iskolába. Pedig a csángóknak létkérdés az anyanyelvi oktatás, hiszen beolvadásuk az utóbbi évtizedekben nagyon fölgyorsult. Ezen segített Berszán Lajos atya, akkor gyimesfelsőloki plébános, amikor 1994-ben harminc diákkal elindult a magyar nyelvű oktatás a falu egyik közösségi házában: ebből nőtt ki az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium. Ezzel olyan missziót teljesített Lajos atya, hogy a magyar nemzet örökös hálával tartozik neki: megmentett egy leszakadóban lévő nemzetrészt a jövő számára. Ahogy az iskola híre terjedt, egyre többen jelentkeztek a magyar oktatási intézménybe. Kicsi lett a közösségi ház, ezért 2002 májusában, az akkori magyar kormány támogatásával megkezdték a ma álló épület építését.

- Jelenleg 368 diákja van a gimnáziumnak és 25 fős a tanári testület. A diákságot gyimesi csángók, moldvai csángók és székelyek alkotják. Az anyanyelvi oktatás, a keresztény értékrend adja azt a szilárd alapot a fiataloknak, amelyen felnőttként megvethetik lábukat - mondja Berszán Lajos. Érettségizett diákjai közül sokan tanulnak tovább, és később ők lehetnek a csángó magyarok vezetői a homályba vesző helyes úton. Csak néhány nevet említett Lajos atya, akikre igen büszke: Tankó Erika színésznő Temesváron, Ambrus István már felszentelt pap, Kasza László Rómában tanul és 2008. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szentelik. Többen járnak orvosi fakultásra Marosvásárhelyen, Csíkszeredában informatika és angol szakra, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen tanítóképzőbe, illetve egészségügyi főiskolára, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön turisztikai képzésben vesznek részt.

Sokszor hallunk és olvasunk a csángók vallási nehézségeiről. Különösen a Moldvában - a Kárpátokon kívül - maradt csángók egy része hiányolja a magyar nyelvű szentmisét. Berszán atya szerint e téren a türelmetlenkedő, föltűnést keltő anyaországi politikusok néha több kárt tesznek, mint hasznot.

- Kampányszerűen, ajtóstól rohannak a házba, nem értik a régóta elszigetelten élő csángók lelkének finom rezdüléseit. De óvatosan, nagy tapintattal ezen a téren is érhető el siker - véli. Az elmúlt év májusában néhány bátor csángó gyermek elment a pusztinai plébánoshoz és megkérték, hogy engedje meg egyszer, hogy magyar nyelven misézzen a Pap bácsi a templomban. Pusztina a moldvai csángók egyik központja a Kárpátokon túl. A kérésnek a pusztinai plébános eleget tett, és megtörtént a csoda: Berszán Lajos anya magyarul prédikált a pusztinai templomban, tanítványaiból álló kórusa pedig latin nyelven énekelt. Az egyház két szolgája között megindult az emberi kapcsolat építése, ami reményekre jogosít föl. Az idén megismétlődött az esemény, ismét volt közös mise Pusztinában, ahol a gyimesfelsőloki kórus énekelt, Berszán atya misézett, magyarul prédikált, majd a mise végeztével barátságosan elbeszélgetett pusztinai paptársával.

Valahogy így kellene - az emberi lelkeket megérintve - rendezni az elfelejtett ősi életet. Különösen is azért, mert Lajos atya szerint a moldvai csángóknak csak mintegy fele igényli a magyar nyelvű misét, a többiek már csak románul tudnak részt venni a liturgiában.

Lassan elbúcsúzunk Berszán Lajos atyától, aki derűsen, bizakodva, Istenre bízva tanítványait és az iskola sorsát, köszönt el. Útra három piros almát adott és egy szép képet a gimnáziumról, bibliai idézettel: "Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő útjain járj, és őt féljed!" (Mózes ötödik könyve, 8:6).

Trianon óta több mint nyolc évtized telt el, és a gyimesiek szépen beszélik anyanyelvüket, ősi szokásaikat megtartották, gyermekeiket magyar iskolában taníttatják. Lassan felnő egy új értelmiségi elit, akiket már nem lehet megtörni, identitásukat elvenni. Köszönhetően egy erős lelkű, életét egy nemzeti ügyre föltevő keresztény papnak, Berszán Lajosnak, aki korábban már megkapta - iskolájával együtt - a Magyar Örökség Díjat. Okkal, mert csodát tett az ezeréves határ közelében élő magyarok között.

-----------------

Székelyek, gyimesi és moldvai csángók

A felsőloki gimnázium tanulói az ünnepélyeken és a szentmisén háromféle magyar viseletben vesznek részt: külön a gyimesi csángók, a moldvai csángók és a székelyek. A három magyar nemzetrészt illetően néha elég sok zavar van a köztudatban. A mádéfalvai veszedelem (1764) után, amikor az osztrákok rátámadtak a székelyekre, sokan a Tatros folyó eldugott völgyeibe, a Gyimesekbe menekültek. Ugyanezen idő tájt a Kárpátokon kívül élő moldvai csángók szálláshelyén hatalmas árvíz pusztított, és sokan közülük elhagyták településeiket, behúzódtak a Kárpátokon belülre, ugyancsak a Gyimesek völgyeibe. Így a két népesség keveredéséből alakultak ki a ma ott élő gyimesi csángó magyarok. Főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. Az ősi paraszti műveltséget a zárt völgyekben máig meg tudták őrizni.

Az iskola tanulói közül a harmadik csoport a székelyek, akik a hunok leszármazottai, és korábban - 453-ban, Atilla király halála után - telepedtek le Erdély területén, mint ahogy Árpád bevonult a Kárpát-medencébe. Első széküket a hunok nagy csatája után hátramaradt családok hozták létre Csiglemezőn. Nem hunoknak vagy magyaroknak, hanem siculusoknak (székelyeknek) nevezték magukat. Mindhárom csoport a magyar etnikumhoz tartozik, kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik és élettani tulajdonságaik egységesek. Ősi székely közmondás szerint "nemessé a király tehet valakit, de székellyé csak az Isten."



Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Atom Lantos
  2008-09-30 00:33:06, kedd
 
  ATOM LANTOS


Emléktáblát kapott szeptember 25-én Tom Lantos a fővárosi XIII. kerületi Szent István parkban. Egy gépkocsi rossz helyen volt rossz időben, így ,,Az emléktábla avatás csúsztatással kezdődött."- jelentette a közszolgálati tévé. És valóban: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgymond atomizálta, csúsztatta Thomas Lantost. Azt mondta róla, hogy egyszerre volt bátor magyar hazafi és hű polgára az Amerikai Egyesült Államoknak. A részecskékre való bontás olykor az anyagi részecskékben sem sikeres, hát még, ha egy ember jellemzéséről van szó.
Lantos Tamás 1928-as magyarországi születésű amerikai kongresszusi képviselő, aki idén februárban hunyt el, a II.Világháború idején a Raul Wallanberg svéd diplomata védelme alatt álló házban, a Szent István park 25-ös számú házban élt. Ez az épület tehát a béke kicsiny szigeteként működött a világégésben. (Hazai, magyar segítség nem is kellett hozzá? Az 1944. március 19.-ét követő hetekben, hónapokban, tehát Magyarország német megszállása kezdetekor és utána is?) Mindenesetre különös, hogy az akkor 16 esztendős Tomi, ,,a nácik és nyilasok ellen harcoló mozgalom tagja volt, kétszer szökött meg a kényszermunkatáborból, majd részt vett az antikommunista szervezkedésben is." Ez az antikommunista szervezkedés azonban nem zavarta meg abban, hogy az 1947-es akkori kommunista vezetéstől, Rákositól amerikai tanulmányi ösztöndíjat fogadjon el. 1947-ben emigrált az USA-ba, tudjuk meg életrajzából és később mindig "választott amerikaiként" említette magát, írja róla még a krónika.
A 90-es évektől nálunk is változtak az idők. Évtizedekig Moszkvából kaptuk az utasításokat, majd ettől kezdve a szélirány Nyugatra fordult. A politikai széljárás változásra felélénkültek a már a 80-as években felélénkülő magyar-amerikai kapcsolatok is. Tom Lantos 2002-ben az áprilisi választásokra, Magyarországra utazott, hogy szüntelen figyelmeztesse azt az országot, amelyet "szülőhazájának" tartott. Kirekesztőnek, antiszemitának, jobboldalinak nevezi Magyarország népét. Pár évvel ezelőtt ezt mondta: "A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt, a Duna-Tisza közén, mint a magyaroknak." (Ugyanezt miért nem mondta el, amikor Bukarestben járt Ceausescuéknál!?)
S amikor az amerikai magyarok azzal érveltek, hogy Bukarest nem érdemli meg a az amerikaiak által adott kedvezményt, mert a Kárpátok Géniusza nemcsak lábbal tapossa az erdélyi magyarok emberi jogait, de egyértelműen népirtást folytat, kijelentette, hogy "a magyarok panasza alaptalan". De akkor miért mondta 1985-ben a washingtoni Capitolium lépcsőjén a mikrofonba, mintegy kétezernyi tüntető magyar előtt, hogy "Igazságot Erdélynek, igazságot Magyarországnak!"?
Nem könnyű egy ember jellemzése, pár szóban végképp nehéz. Tény azonban, hogy a miniszterelnöki emlékező szavak csak egy pici részét világították meg e valóban érdekes magyar születésű amerikai kongresszusi képviselő tetteinek, életének. Talán a tábla, amely munkássága, élete emléke, megállítja az arra járót is emlékezésre, és az idő múlása is segíthet abban, hogy a valódi Tom Lantos állhasson elénk.
.
Wéber Tünde
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Mentik a fecskéket
  2008-09-30 00:29:18, kedd
 
  Különleges gondozással mentik a fecskéket

A hideg időjárás miatt a magyarországi füsti és molnárfecskék legyengültek, és a hét elején még úgy volt, hogy repülővel szállítják őket Afrikába. Az ötletet a szakemberek akkor sem tartották jónak, hogy miért - ennek járt utána a Heti Hírmondó.

,,A madárvédő embereknek az a küldetése, hogy amikor lát egy problémát, megpróbálja megoldani" - hangsúlyozta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület igazgató-helyettese.

És most ez így is történt. Mint tudjuk a hűvös őszi napoknak tulajdoníthatóan a hét elején a fecskék tömegesen táplálék nélkül maradtak, és olyannyira legyengültek, hogy repülni sem tudta már. Százával szó szerint lepotyogtak a földre. Szerencséjükre volt, aki gyorsan felmérte a helyzetet és segített rajtuk.

,,Amikor ott van néhányszáz fecske az út szélén, össze kell szedni és a megfelelő módon ellátni. Be kell tenni őket egy papírdobozba, nádszálakat, gallyakat betenni melléjük, hogy arra tudjanak ülni és meg kell próbálni őket megfelelő táplálékkal - főtt tojás, túró keverékével, liszt bogár lárvájával - megetetni" - mondja Orbán Zoltán.

A feladat annyira nem is egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, ugyanis a fecskék nem csipegetnek, mint a többi madár, hanem a táplálékukat, szúnyogokat és más repülő rovart a levegőben, röptében kapják el. Ezért egyenként kézbe kell venni őket, és egyenként kell betenni a szájukba minden egyes falatot.






,,Addig kell a madarakat életben tartani, ameddig el nem jön a jó idő és akkor már elengedhetőek. Ez viszonylag rövid idő, hosszabb távon nem is tarthatóak ezek a madarak, mivel olyan az életmódjuk - repülő rovarokra vadásznak -, hogy nagy tömeg tartani őket heteken keresztül nem lehet" - tette hozzá Orbán Zoltán.

A hortobágyi madárkórházban lévő a legyengült és kiéhezett fecskéknek szerencséjük volt. Az idő ugyanis jobbra fordult és el lehetett őket engedni, és nem kellett a tunéziai légitársaság szolgálatát igénybe venni. A szakemberek szerint az ártott volna nekik a legtöbbet.

,,A fecskék esetében tudjuk, hogy az őszi vonulás elsősorban a Kárpát-medencét érintő fecskék esetében délkeleti irányba zajlik. A tavaszi visszafogási adatokból az következtethető ki, hogy tavasszal más irányból érkeznek - Észak-Afrika felől -, ezért kell óvatosan bánni azzal, hogy úgy mentsük ezeket a fecskéket, hogy valahova elvisszük őket" - véli az igazgató-helyettes.

A madarak egy genetikai program szerint repülnek. Hiába visszük őket repülővel Észak- Afrikába, ha eljön az idő, ők repülnek még akkor is, ha ez a végzetüket jelenti.

,,Volt olyan kísérlet az '50-'60-as években, hogy mentett seregélyeket vittek őszi vonuláskor Németországból Spanyolországba. A megjelölt madarak szempontjából nem volt sikeres a kísérlet; nem tudták értelmezni, hogy lejjebb kerültek 'majd 2000 métert és a dél felé tartó vonulási ösztön az Atlanti-óceánba vezette őket. Nem volt sok esélyük túlélni" - mondja Orbán Zoltán.

A hortobágyi madárkórházba szinte folyamatosan érkeznek a beteg madarak. Nyáron általában a fészekből kiesett gólyákkal van baj, ősszel a seregélyekkel és a megfázott fecskékkel. A rétisasoknak, és az egerésző ölyveknek általában a villanyvezetékekkel gyűlik meg a bajuk.

,,Ezek tartósan sérült vagy végleg itt maradó betegek. Másik részük, amelyik valamilyen balesetet szenved, mérgezésnek, lelövésnek, fertőző betegségeknek eshetnek áldozatul" - mondja Dr. Déri János, állatorvos, a Hortobágyi Madárkórház ügyvezető igazgatója.

Néhány legyengült fecske az állatkórház legmelegebb zugában, a gázbojler mellett egy kartondobozban lábadozik. A személyzetnek szinte folyamatosan etetnie kell őket, máskülönben lekésik az őszi vonulást, az pedig a halálukat jelenti.

,,A mesterségesen etetett fecskék valameddig életben tarthatóak, de kérdéses, hogy a szabadon bocsátás idején meg tudnak-e élni a természetben. Hiszen azért vonulnak el Afrikába, mert elfogy a táplálék" - véli Dr. Déri János.

A hortobágyi madárkórházból Dr. Déri János ott jártunkkor kiengedett egy beteget. Nagyon megható pillanat volt. A réti héja talán nem is tudja, de ha nincs ez madárkórház, akkor egészen biztos, hogy végzett volna vele az a méreg, amit korábban megevett. Most teljesen egészségesen újra repülhet, és ez nagy dolog, meg boldogság főleg annak, aki megmentette őt.



Link
 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Élet vagy halál a fecskékre
  2008-09-30 00:22:51, kedd
 
  Élet vagy halál a fecskékre

Ezrével szedi áldozatait a fecskék között a hideg és az eső. Az éhhalál mellett az autók, a szellőzők is vámot szednek ilyenkor, az emberi ,,segítségnyújtást" azonban mégsem érdemes túlzásba vinni. A ,,jóidő-ablakokat" ki kell használni, de a repülőgépes szállítás túlzás, a madarak könnyen a Szaharába veszhetnek.
A lehűlés és a tartós esőzések miatt a repülő rovarok mozgása akár napokra megszűnik, ezért az ezekkel táplálkozó fecskék ilyenkor komoly bajba kerülnek, felélik vonulási zsírtartalékaikat, tollazatuk átázik, ami tovább növelheti hő- és energiavesztésüket. Ezt tapasztaljuk az elmúl két hét folyamán, a fecskék leszállnak az utak mellé, hogy a beton mellett próbáljanak melegedni, nagyobb épületek szellőzőiben, erkélyein keresnek menedéket, sok esetben nekirepülve a nagy üvegablakoknak, beszorulva a szellőzőrendszerbe... és még sorolhatnánk. Ezek az események kísértetiesen hasonlítanak az egy évvel ezelőtti állapotra, ami azt is jelzi, hogy ezek a körülmények az őszi vonulás során nem számítanak rendkívülinek.





Az MME több évtizedes tapasztalata szerint a következőt érdemes tenni, ha ilyen madarat találunk: a legyengült madarat egy dobozba, meleg helyre kell helyezni, s míg jobb nem lesz az idő (el nem áll az eső) ott táplálni. Főtt tojással kikevert túró vagy macskaeledel tökéletesen megfelel táplálékként. Különösen a kezdeti órákban és átázott madarak esetében növeli a túlélési esélyüket, ha asztali vagy infravörös melegítő lámpát helyezünk a föléjük. Csak abban az esetben van reális esélye az így bajba jutott fecskéknek a túlélésre, ha nincsenek túl sokan és a rossz idő nem tart egy-két napnál tovább. A fecskementés célja a rövidtávú vészhelyzet kezelése, amint eláll az eső és megszűnik a nyirkos hideg, elkezdenek repülni a rovarok, a madarakat azonnal el kell engedni.

Nem nyújt hosszú távon megoldást

Sajnos a mostanihoz hasonló, több napig tartó ,,fecskevész" különösen nehéz helyzet elé állítja a madármentő magánembereket és szervezeteket, mivel több száz, több ezer olyan madár elhelyezését és táplálását kellene megoldani, melyek életmódja ezt szinte lehetetlenné teszi. A repülő rovarokra vadászó fecskék, különösen a véglegesen legyengült, kézzel megfogható egyedek nem tudnak tálkából enni, ezeket óránként kézbe kell venni, és csőrüket szétnyitva falatonként megetetni. Ne felejtsük el, hogy akár több száz vagy még több madárral kellene ezt megoldani napközben!

Legalább ilyen mértékű nehézség annak elkerülése, hogy a kényszerűen összezsúfolt madártömegek tollazata ne szennyeződjön a rengeteg képződő ürüléktől. Ez különösen azokat a legyengült madarakat fenyegeti, amik a kalitkák, dobozok alján pihennek. A tollazatra száradó ürülékcsomók lehetetlenné teszik a repülést, ezért ha már megtörtént a baj, ezeket óvatos vizes lemosással el kell távolítani. A folyamatos takarítás és etetés miatt a madarak nyugalmát nem lehet biztosítani, minden kényszerű emberi zavarás, mozgásra, verdesésre készteti a madarakat, ami tovább apasztja vészesen megfogyatkozott erőtartalékaikat.

Ezen okokból kifolyólag a fecskék, különösen tömeges nagyságrendben, nem alkalmasak hosszabb távú kalitkás elhelyezésre, átteleltetésre. Nem véletlen, hogy állatkertekben sem találkozunk e fajok képviselőivel! A szabadon nem engedhető madarak tömegei lassan de biztosan fogyatkoznak, a hosszú távon nem megfelelő táplálék, az ezáltal bekövetkező téli vedlési problémák, a zsúfoltság, a mozgáshiány felőrli erejüket és élni akarásukat. Ezért az egyedül reális madár- és állatvédelmi cél a minél gyorsabb elengedés lehet.





Gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk

Szerencsére az elmúlt héten is volt olyan két-három napos ,,jóidő-ablak", ami lehetővé tette a röpképes fecskék elengedését. Az MME elsősorban ezért sem kezdeményezett olyan látszatmegoldásokat, mint a bajba került madarak elszállítása a csapadékos zónán kívüli területekre.

Mivel az elmúlt napokban nagy publicitást kapott egy hír, mely szerint egy madárvédő szervezet kezdeményezi a fecskék repülővel történő Afrikába szállítását, rengetegen fordultak egyesületünkhöz véleményért, gyakran azzal is vádolva bennünket, hogy mi miért nem lépünk meg egy ilyen ,,nagyszerű" dolgot. Ezért arra kérjük a tisztelt olvasókat, hogy az eddig elhangzott mentési és tartási nehézségek ismeretében gondoljuk együtt végig egy ilyen szállítás reális körülményeit.

Kevés reális esély van a sikerre

Mivel a fecskék természetvédelmi oltalom alatt állnak, szállításukhoz olyan zöldhatósági kiviteli engedélyre van szükség, melynek megszerzése a legjobb esetben is napok kérdése. Az engedélykéréssel párhuzamosan meg kell keresni több, majd kiválasztani egy légitársaságot, és el kell indítani a szállítási egyeztetéseket. Amint azt láttuk is, ebben az időszakban több olyan időszak is volt, amikor a fecskék elengedhetőek voltak, tehát a kérdés eleve okafogyottá vált! De haladjunk tovább. Tegyük fel, hogy megvannak az engedélyek és a légitársaság, aki biztosítja, hogy a szállítóládákban a legyengült madarak fűtött raktérbe kerülnek, a szállítás esti járattal történik, hogy a megérkezés és vámolási ügyintézés napkeltére befejeződjön, és a madarak elengedhetőek legyenek.

A madarakat a vidéki helyszínről, helyszínekről, akár több órányi autózással Ferihegyre kell szállítani úgy, hogy megérkezéskor még világos legyen és az összes madarat meg kell etetni, így felkészítve az utazásra. Tovább alapvető szempont, hogy a fecskéket nem szabad a fogadó repülőtéren elengedni, hiszen az ismeretlen környezetben könnyen a fel- és leszálló gépek hajtóművébe kerülhetnének, tömegkatasztrófát okozva. Nem véletlen, hogy a világ katonai és polgári repülőterei hatalmas erőfeszítéseket tesznek a madarak elriasztására. Tehát a fecskéket még az éjszaka folyamán a repülőtértől távoli, megfelelő elengedőhelyre is kellene szállítani, és ezt még Magyarországról meg is kell szervezni.

Végül, de nem utolsó sorban, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy nem fog az összes madár sikeresen szárnyra kelni, ezeknek a madaraknak az aránya akár az 50 százalékot is meghaladhatja. Meg kell tehát szervezni azt is, hogy ezek az állatok helyi madármentő állomásra kerüljenek, vagy visszaszállítsák őket a küldő szervezetnek. Ne felejtsük el, hogy ehhez újabb, most már a fogadó ország hivatalos természetvédelmi, állategészségügyi, karantén és vámszabályainak is meg kell fellelni! Döntse el mindenki, hogy ennek mekkora a realitása, mekkora esélyük van az ilyen a procedúrának kitett madaraknak.

A Szaharába vesznek

Ezek voltak a logisztikai kérdések, most nézzük a kérdés tudományos hátterét! A pletykák arról számolnak be, hogy a madarakat Tunéziába vinnék. Az idén 100 éves centenáriumát ünneplő, a világon harmadik legpatinásabb magyar madárvonulás-kutatás adataiból is tudjuk, hogy Kárpát-medencéből és itt átvonuló fecskék ősszel délkelet felé, a Földközi-tenger keleti partja mentén vonulnak Afrikába a Szahara alatti területeire. A tavaszi vonulási útvonaluk ettől eltérő, visszafogási adataink csak az olasz csizma különböző pontjairól van, tehát ősszel Tunézia a fecskék számára nem megfelelő helyszín, nagy a valószínűsége, hogy a genetikai programjukat követő madarak (,,ősszel repülj meghatározott ideig délkeleti irányba") belevesznek a sivatagba.

Erre figyelmeztet egy, a múlt század közepén seregélyekkel kapcsolatos vizsgálat, melyben a megjelölt madarakat ősszel Németországból Spanyolországba vitték, majd ott elengedték. Az adatok szerint a seregélyek nem vették figyelembe a megváltozott helyszínt, és követve biológiai programjukat tartották a rájuk jellemző délnyugati vonulási irányt, mely Spanyolországból az Atlanti-óceánba vezette őket. Ezért tehát nagyon óvatosan kell bánnunk az ilyen látszatmegoldásokkal.

A segítség nem lehet öncélú

A Kárpát-medencét minden ősszel sok millió vonuló fecske érinti. A felsorolt nehézségek miatt a lehetetlennel határos, hogy néhány száz fecskénél többet legyen esély repülővel elszállítani és sikeresen elengedni, ráadásul földrajzilag rossz helyszínre. Arról folyik tehát a vita, hogy milyen hatása lehet néhány tízezred százaléknyi madár ,,megmentésének" az állomány egészére nézve!? Az MME továbbra is arra kéri a lakosságot, hogy segítsenek a fecskék, a madarak mentésében!

Etessük a bajba jutott fecskéket, tájékoztassuk a területileg illetékes nemzeti park munkatársait, vigyük a madarakat a legközelebbi állatkertbe. Tegyünk meg mindent a madarakért, de ne akarjunk bármit megtenni velük! Az állat- és természetvédelem nem csak érzelmi kérdés, nagyon kell vigyázni arra, hogy a segítő szándék ne váljon öncélúvá, tartsuk szem előtt, hogy a beavatkozásaink célszerűek és ne öncélúak legyenek. Az MME továbbra sem kezdeményezi a fecskék repülővel történő szállítását, ,,mentését". Kollégáink ezekben a percekben is mentik a fecskéket és folyamatosan szabadon is engedjük őket az esőmentes időszakokban.

Magyar Madártani Egyesület

 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Humor
  2008-09-30 00:14:02, kedd
 
  Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofőrt:
- Látom, elakadt. Várjon, majd én segítek.
Kivontatja az autót, a vezető hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi.
- Tegnap este óta ez a huszadik autó, amit kihúztam - mondja.
- Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár?
- Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.

Reggel a férj kérdezi a feleségét:
- Remélem, drágám, semmi rosszra nem gondoltál tegnap éjszaka, amikor részegen, monoklival a szemem alatt bedőltem az ágyba.
- Nem gondoltam, de amikor bedőltél az ágyba, még nem volt monokli a szemed alatt.

A pályaudvaron egy hölgy odakiált a hordárnak:
- Jöjjön gyorsan, ellopták a csomagjaimat!
- Akkor miért van rám szüksége?

A vizsgálat után így szólt az orvos a beteghez:
- Tudja, hogy az utolsó pillanatban jött el hozzám?
- Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr?
- Ellenkezőleg! Még egy nap, és magától meggyógyult volna.

Kohnhoz így szól a barátja:
- Te, Kohn, annyi az adósságod... Ebből már csak úgy mászhatsz ki, ha hamar elveszel egy gazdag lányt.
- Azt már nem! Ha a hitelezőim pénzt akarnak, nősüljenek meg ők!

A férj későn ér haza. Az asszony egyből nekiugrik:
- Hol tekeregtél mostanáig?
- Drágám, azért késtem, mert horgászni voltam. Kifogtam egy keszeget, kifogtam öt pontyot, kifogtam...
- Nem érdekelnek a kifogások!

- Jársz még ahhoz a belvárosi orvoshoz?
- Minek járnék? Rólam már minden orvos lemondott.
- Úristen! Miért?
- Mert egyiknek sem tudok fizetni.

 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
2008.08 2008. Szeptember 2008.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2715 db bejegyzés
Összes: 22742 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6898
  • e Hét: 51323
  • e Hónap: 134665
  • e Év: 2033693
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.