|
2009-01-11 07:42:32, vasárnap
|
| |
| |
7,1 És lőn a Júda királyának, [2 Kir. 16,1.5. 2 Krón. 28,1.] Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
7,2 És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdő fái a szél miatt.
7,3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó [2 Kir. 18,17. 2 Krón. 32,1-16. Ésa. 36,2.] csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján;
7,4 És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!
7,5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:
7,6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük [Zsolt. 83,4-6.] királylyá benne Tábeal fiát,
7,7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!
7,8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen.
7,9 Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, [Zsolt. 9,11.37,3-7.34.40,5.] bizony meg nem maradtok!
7,10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
7,11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
7,12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem [5 Móz. 6,16. Máté. 4,7.] az Urat!
7,13 Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
7,14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz [Máté. 1,23. Luk. 1,31.] fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
7,15 Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
7,16 Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
7,17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek [2 Kir. 18,13.23.] még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
7,18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
7,19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön.
7,20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a főt s a lábak szőrét, a mely a szakált is leveszi;
7,21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot,
7,22 És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.
7,23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel.
7,24 Nyilakkal és kézívvel mehet oda az ember, mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;
7,25 Sőt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistől és gaztól; hanem barmok legelőjévé lesznek és juhok járásává.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
