|
2009-01-19 10:07:08, hétfő
|
| |
| |
13,1 Jövendölés Babilonia [rész 46,47.] ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.
13,2 Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek [rész 5,26. Jer. 50,1-3.] kapuin!
13,3 Én parancsoltam [vers 17.19.] felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erősimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek.
13,4 Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.
13,5 Jőnek messze földről, az égnek végéről, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani [Jer. 50,25. Ésa. 10,5.6.7.] mind az egész földet.
13,6 Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító [Jóel. 1,15. Jel. 6,17.] hatalom jő a Mindenhatótól.
13,7 Ezért megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad [Józs. 5,1.7,5.22,15. Ezék. 7,17.] minden embernek szíve;
13,8 És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, [rész 21,3. Zsolt. 48,7. Jer. 49,24.50,43.] és arczuk lángba borul.
13,9 Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit [rész 26,21.] elveszesse arról.
13,10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, [rész 34,4. Jóel. 2,10. Ámós. 8,9. Máté. 24,29.] sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
13,11 És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak [rész 10,12. Jer. 50,29. Dán. 4,27.] gőgjét megalázom.
13,12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
13,13 Ezért az egeket [Agge. 2,6.] megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,
13,14 És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az ő földére fut;
13,15 Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
13,16 Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, [Zsolt. 137,9. Hós. 10,14.14,1.] házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik.
13,17 Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, [rész 45,1-4. Jer. 51,28.] a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
13,18 Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a [2 Kir. 8,12.15,16.] fiaknak nem irgalmaz szemök:
13,19 És olyan lesz Babilon, [1 Móz. 19,25. Ésa. 1,9.] a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;
13,20 Nem ülik meg [Jer. 50,39. Ésa. 34,13.] soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;
13,21 Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok [3 Móz. 17,7. 2 Krón. 11,15.] szökdelnek ott;
13,22 És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljő, és napjai nem késnek.
14,1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
14,2 És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
14,3 És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
14,4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
14,5 Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
14,6 A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
14,7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
14,8 Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai [rész 37,24.] ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
14,9 Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
14,10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
14,11 Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled [Jób. 17,13.] pondrók!
14,12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
14,13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet [rész 10,13.37,24. 2 Thess. 2,4.] hegyén messze északon.
14,14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
14,15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
14,16 A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
14,17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
14,18 A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
14,19 Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
14,20 Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [rész 22,16. Jób. 18,17-21.] sem!
14,21 Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
14,22 És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
14,23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.
14,24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
14,25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, [rész 9,4.10,27.] és terhe válláról eltávozik.
14,26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt [rész 9,12.17.21.10,4.5,25.] kéz minden népek fölött.
14,27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
14,28 A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
14,29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
14,30 És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
14,31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, [rész 5,26.] mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
14,32 És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
