|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 23:04:17, péntek
|
| |
| |
,,Meciar: a szlovákoknak nem kell bocsánatot kérni a magyaroktól"
Vladimír Meciar üdvözölné, ha a magyarok "az 1938-as és az 1968-as megszállásért" egyként bocsánatot kérnének, Szlovákiának ugyanakkor nincs oka megkövetni a magyarokat.
Mi a Szent Korona Rádióban eleget teszünk Meciar felszólításának!
Kedves Mecser László, remélem nem veszed sértésnek megszólításunkat!
Mi Magyarok mindig toleráns, és befogadó nemzet voltunk, így felszólításodnak természetesen eleget teszünk!
Így bocsánatot kérünk, hogy kétszer is megzavartunk a mi úgynevezett honfoglalásunkkal!
Megzavartuk Szlovákiát! Tudod úgy 470, és 895 körüli években.
Hát nem emlékszel?
Tévedünk? Akkor még nem is volt Szlovákia?
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk, hogy megzavartuk Szlovákiát a pozsonyi csatában 907-ben!
Nem emlékszel?
Tévedünk? Akkor nem volt még Szlovákia?
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk a Szent Istváni országunk, Szent István királyunk megkoronázásáért!
Tudod pontosan 1000-ben!
Hát nem emlékszel?
Tévedünk? 1000-ben sem volt még Szlovákia?
Bocsánat a tévedésért!
Bocsánatot kérünk, hogy a Felvidéki területeket megóvtuk a tatárjárástól!
Tudod pontosan 1241-42-ben!
Hát még erre sem emlékszel?
Tévedünk? 1241-42-ben sem volt még Szlovákia?
Bocsánat a történelmi tudásért!
Bocsánatot kérünk, hogy a Magyarság színe java, és Lajos királya Mohácsnál védte a Felvidéket a török elől is, pedig a törökök testvéreinknek tekintettek minket Magyarokat.
Tudod 1526 augusztus 29-én!
Tudom, tudom erre sem emlékszel...
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk azért is, hogy a Rákóczi szabadságharcban megpróbáltuk a Felvidéket is felszabadítani a Habsburg elnyomás alól!
Tudod ...., igen igen úgy 1700-as évek azaz.
Látom már valami dereng!
Egy a baj László, még akkor sem rajzolták a térképekre Szlovákiát...
De! Mi bocsánatot kérünk!
És bocsánatot kérünk 48-ért, 1919-ért, bocsánatot Trianonért, Párizsért.
Ja, Te már nem is tudsz magyarul? Mondjam tót nyelven.
Tudod ez a kis nemzet már több mint 1000 éve itt él, és megbecsülte azokat a tótokat, akik beilleszkedtek a Szent Korona Országába!
Mi nem vettük el nyelveteket, mi nem vettük el hazátokat, mert mi vagyunk azok akik bocsánatot kérnek, mindig mindenhol, mindenkitől.
Tudod, a te országod (nekünk ,,csak" felvidék) már több mint ezer éve!
Mond te bokszoló, hol lesz a tótok országa 1000 év múlva?
Mi itt leszünk!
Tudod miért?
Mert mindig megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, és a lelkiszegényeknek!
(Drukker - Szent Korona Rádió) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 23:02:35, péntek
|
| |
| |
Bokros kimondta, amit senki sem mer
Bokros Lajos szerint Magyarországon a gazdasági növekedés újraindításához nemcsak megfelelő gazdaságpolitikára, hanem mélyreható szerkezeti változásokra, átfogó intézményi reformokra van szükség.
A volt pénzügyminiszter erről szóló tanulmánya az Élet és Irodalom pénteken megjelenő számában olvasható.
Kép:Bokros Lajos (ha valaki nem ismerné)
Bokros Lajos az 1998-ban bevezetett nyugdíjpénztári reform 10 éves évfordulóját felemlítve megállapítja, hogy azóta az egymást követő kormányok már egyetlen érdemi reform elindítására sem voltak képesek, 1998-ban véget ért a XX. századi magyar reformkor.
A volt pénzügyminiszter szerint Magyarország 2001 és 2006 között durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott. De a két éve tartó megszorító keresletkorlátozó gazdaságpolitika nyomán sem látszanak a kibontakozás jelei, és ezt nem lehet csak a nemzetközi pénzügyi válság számlájára írni.
2008. október végére Magyarország az államcsőd küszöbére került, a forint leértékelődése miatt a valutaválság lehetősége is felrémlett. Az ikerdeficit, ikereladósodás, ikerbizalmatlanság mesterhármasa a szakadék szélére lökte az országot, innen visszarántani csak az EU és az IMF 20 milliárd eurós hitelének bizalomerősítő hatásával lehetett - írta Bokros Lajos. A kormánynak az elmélyülő válság elhúzódó visszaesés, vagy a nyílt azonnali csőd között kellett választania, és ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy a válságot, mint kisebbik rosszat kell választani.
A tanulmányban Bokros Lajos amellett érvelt, hogy több reform együttes végrehajtása segítheti azok teljesülését. Legfontosabb területekként az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást és a közteherviselést jelölte meg.
Az egészségügyben a kötelező társadalombiztosítás mellett a kötelező magánbiztosítást javasolja, amelynek tagja lenne minden 18 éven felüli állampolgár. Egy ilyen rendszer szerinte versenyre készteti az egészségügyi intézményeket, javítva így az egészségügyi szolgáltatás minőségét is.
Ugyancsak szorgalmazza a nyugdíjreform folytatását a névleges járulék-meghatározottságú rendszer bevezetésével. Ennek lényege az lenne, hogy a nyugdíjrendszerben a járulék mértékét rögzítenék és ettől tennék függővé a járadék nagyságát. Ez szerinte tudatosan arra épít, hogy a társadalom felismeri: az állami nyugdíjrendszer pénzügyi stabilitásának fenntarthatósága fontosabb közpolitikai cél, mint az egyes nyugdíjak reálértékének megőrzése.
A közoktatásban Bokros szerint a minőség, a hatékonyság és az esélyegyenlőség növelésére az egyetlen megoldás az iskolahálózat összevonása, kevesebb, de nagyobb iskola fenntartása. A középiskolák szintjén már az érdemi versenyt javasolja az iskolák között.
A közoktatás reformja ezer szállal összefügg a közigazgatás reformjával - írta Bokros, aki szerint a járási szintű önkormányzatok helyreállítása lenne célszerű, de nem a mai alsó szintű önkormányzatok mellett, hanem azok helyett.
A felsőoktatásban alapvetőnek tartja annak kimondását, hogy Magyarországon nincs szükség ennyi és ilyen rossz minőségű intézményre. Szerinte a 77 akkreditált egyetem és főiskola közül maximum 20-25 intézményt kellene megtartani. Akár csak az egészségügyben, itt is a dolgozók közalkalmazotti jogállásának megszüntetését javasolja. Szükségesnek tartja a teljesítmény szerinti javadalmazást, a fix összegű állami támogatást, a tandíj bevezetését legalább az alapképzésben.
Az általa javasolt reformok következtében sok életképtelen és színvonaltalan oktatási intézményt bezárnának, néhány egészségügyi és oktatási vállalkozás tökre menne és százezrek kerülnének szembe azzal, hogy rendszerváltás van az ő területükön "lesznek, akik szárnyalnak az új feltételek közepette, mások keservesen szenvednek majd, szükség lesz arra, hogy az állam tompítsa a feszültséget, de a reformok semmiféleképpen sem adhatók fel" - írja Bokros Lajos.
A közteherviselés reformjánál a volt pénzügyminiszter hangsúlyozza: annak döntő láncszeme nem az adókulcsok divatos csökkentése, hanem az adózók körének bővítése és az adózandó jövedelem szélesítése.
Javasolja a minimálbér adómentességének eltörlését, például egy 10 százalékos adó bevezetésével. Szerinte az adóreform megvalósítható anélkül, hogy a költségvetés bevételei csökkennének, lehetséges az úgy nevezett semleges adóreform. Az igazságos közteherviselés alapfeltételének tekinti az értékalapú ingatlanadózás bevezetését, ami pótolhatja az szja-ból kieső bevételeket, ha ott csökkentenék a kulcsokat. Szükség lenne a kivételek, a mentességek, az adókedvezmények eltörlésére.
A vállalati nyereségadózásban a rendszer egységesítését és egyszerűbbé tételét javasolja, többek között az eva megszüntetésével. Ugyancsak szorgalmazza a helyi iparűzési adó megszüntetését, amit a vállalkozások esetében is az értékalapú ingatlanadóval váltana fel. Javasolja a kisvállalkozások adómentességének megszüntetését, az osztalékadó felemelését a személyi jövedelemadó határkulcsának szintjére és az osztalék megterhelését fix egészségügyi hozzájárulás felett fizetett úgynevezett kiegészítő adóval. Így szerinte közelíthető lenne a cél, hogy a személyes jövedelmek mind nagyobb része egyetlen csatornán, a béren keresztül legyen kivehető a vállalkozásokból.
"Elfogadom, hogy nincs mód egyszerre minden terület átfogó reformjára, de ragaszkodom ahhoz, hogy a reformok értelme elsősorban a társadalom uralkodó magatartásmintáinak, értékrendjének és hétköznapi kultúrájának a gyökeres megváltoztatása. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a reformok kritikus tömege" - szögezi le Bokros. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 23:00:37, péntek
|
| |
| |
Bernie Madoff MENŐ
Dicsőíteni valami Robin Hood-szerű, a szemét gazdagokon kívül senkinek nem ártó, néhány kifejezetten ellenszenves figurát is lenyúló, még a lebukás után is össze-vissza ügyeskedő, dörzsölt öregembert mindenki tud. Azt, hogy Bernie Madoff menő, egy nyeretlen kétéves is képes magától észrevenni. Azt látni, hogy Madoff még ezek az amatőrök számára is értelmezhető rétegek lehántása után is rendkívül menő figura, na ahhoz kell a szakember, a menőizmus nemzetközileg is jegyzett kutatója.
Viszont kezdjük csak az alapokkal, mert hát hé, Bernie Madoff tényleg senkinek sem ártott. Illetve valakiknek mégis, na de ezek a valakik mindenféle bankok, meg egy, a Földközi-tenger medencéjének keleti részéből származó nép prominens amerikai képviselői, úgyhogy aki Rózsa Sándort szereti, az most ne hullasson könnyeket. Az a ciki HSBC meg a Banco Santander, ezek a népnyúzásra szakosodott intézmények csak azt kapták kamatostul vissza, amit ők üzletszerűen űznek, fene a dollárjel-pupillájú pofájukba. És egyébként is, mióta bűn a liberális demokrácia és a piacgazdaság keretein belül bárkiről a hasba lyukat beszélés módszerével irtózatos pénzösszegeket leakasztani? Aki Madoffnak adta a pénzét, az bűnös kapzsiságból tette, józan eszét teljesen elveszítve a behazudott magas hozamtól.
Két tényező teszi Madoffot különösen menővé. Az első ezek közül az, amiről az ilyen ügyekben halálosan ciki módon szemérmes Magyarországon szinte tilos beszélni, pedig a világ épeszűbb felében teljesen egyértelmű. Az, hogy bár voltak Madoffnak óra-ékszeréken kívül más származású ügyfelei is, ez az ügyes kis szélhámosság alapvetően zsidó ügy volt, és mint olyan egyszerre és remekül adja a lovat minden náci és antináci előítélet alá. Az egész ügynek számtalan könnyfakasztóan vicces pillanata volt, a legmenőbbnek én mégis azt szavaznám meg, amikor a CNN által az ügyben megszólaltatott szakállas és raccsoló férfi, valami keleti parti egyetem judeo- és hebreo-ügyi szakértője azt mondta bele őszinte megdöbbenéssel a kamerába hogy "és ez nem olyan, mint általában, itt az történt, hogy valaki közülünk csapta be a többieket".
Madoff szintén zenész áldozatainak listája hosszú és színes, Gabor ZsaZsától Steven Spielbergen át a lánckurvázás okán lemondani kényszerült egykori New York-i kományzóig, Eliot Spitzerig. Ez a minden hájjal megkent svindler olyan züllött, hogy még Elie Wiesel alapítványát is átverte. Sőt, a Robert I. Lappin Alapítvány annyi pénzt vesztett, hogy kénytelen volt lehúzni a rolót. Az alapítványt Robert I. Lappin, egy nyugdíjas porszívó-mágnás alapította, és fő tevékenysége zsidó származású fiatalok izraeli útjainak szponzorálása volt. Ilyen jó sztorik még a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében sincsenek. A minden forrás szerint igazi sármőr Madoff minden ügyfelét látszólag makulátlan hírnevével valamint már meglévő befektetői neveinek lobogtatásával szerezte, és ez a taktika különösen jól működött abban a világban, amit találóan "Jewish circuit"-nek, zsidó pályának szokás nevezni. Az elsősorban New York-i és floridai, dúsgazdag zsidókban fel sem merült, hogy valaki körön belülről vágja át az egész bagázst.
Csodálatos, ahogy a sztorinak egyszerre van anti- és filoszemita értelmezése. Az előbbieknek könnyebb a dolguk, bár én egy kicsit csalódott vagyok, amiért még senki nem sütötte el a mindent vivő címet: "Zsidókkal zsidóskodott a zsidó". Tessék, a vérükben van, már megint lopnak, csalnak, hazudnak. A másik oldal viszont végre egy remek ügyet talált annak bizonyítására, hogy a tízezer éves vád, amely szerint a zsidók szőrös kis összetartó bagázs, amelynek fő profilja mindenki más kifosztása, csupán alpári rasszizmus.
Ami azonban végtelenül menővé teszi Madoffot, az nem a szegényeknek osztogatást nagyvonalúan átugró Robin Hoodizmus, és persze nem is annak bizonyítása, hogy ezek a komisz zsidók akár szemita szűzlány vérét is képesek lennének belekeverni a maceszukba. Hanem hogy az egész balhét elvitte. Nem a magáét, hanem az egész világét. Amióta a globális gazdasági válság kirobbant, a világ mérgezett egérként rohangálva keresi a felelősöket, és Madoff felbukkanásáig nem volt senki, akit keresztre lehetett volna feszíteni. Az eddig felmerült felelősök túl unalmas és túl bonyolult figurák voltak, ráadásul általában nem konkrét személyek merültek fel, hanem döntések, folyamatok és egyéb úri huncutságok, amikre még haragudni sem lehetett eléggé. A Washingtonba pénzért kuncsorogni magángéppel érkező autóipari vezetőket lehetett egy kicsit ekézni, de ők sem voltak kellően sátániak.
Nem számít, hogy Madoff 50 milliárd dolláros zsákmányának semmi köze nincs a világgazdasági tömegkatasztrófa okaihoz, és csak kis részben annak következtében bukott le. Az időzítés tökéletes, a zsebére oly' kényes nagyközönség pedig végre kapott egy hús-vér pénzembert, akit meg lehet dobálni paradicsommal és tojással, aki annyira aljas, hogy még a házi őrizetből is gyémántokkal próbál ügyeskedni. Bűnhödjön csak mindenki bűneiért. Menő.
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/01/23/bernie_madoff_meno/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:36:39, péntek
|
| |
| |
2009-01-23. 18:11
Sokkolónak nevezte a zsidó mészárlást az ENSZ főtitkár-helyettese
John Holmes, az ENSZ főtitkárának humanitárius ügyekkel foglalkozó helyettese pénteken Jeruzsálemben közölte: a nemzetközi közösségnek "több száz millió dollárt" kellene arra fordítania, hogy kielégítse a gázai övezeti palesztinok legsürgősebb szükségleteit.
"A pusztítás szintje, amelyet magasnak képzeltem, még annál is rosszabb, mint amit vártam" - közölte jeruzsálemi sajtótájékoztatóján John Holmes, aki csütörtökön látogatott a Gázai övezetbe, amely izraeli offenzíva célpontja volt 22 napon át.
Az ENSZ főtitkár-helyettese sokkolónak nevezte az agresszió áldozatainak mérlegét. Palesztin mentőszolgálatok szerint az mészárlás során több mint 1300 palesztin halt meg és több mint 5000-en sebesültek meg.
Holmes pontos összeget egyelőre nem tudott mondani. A legsürgősebb feladatok között említette az élelmiszer-, az ivóvíz-, a tüzelőanyag-ellátás megoldását, az áramszolgáltatás helyreállítását, valamint az otthonukat elhagyni kényszerülőknek nyújtandó segélyt. Ez utóbbiak számát legalább százezerre becsülik.
Holmes ismételten sürgette valamennyi gázai övezeti átkelő megnyitását, közöttük a karniét, ahol a palesztin terület és Izrael közötti áruforgalom legnagyobb része áthalad.
Az ENSZ-illetékes elismerte, hogy paradox módon haladás történt az elmúlt hetekben a háború előtti hónapokhoz képest: naponta mintegy 120 teherautó belépését engedélyezték Izrael felől a Gázai övezetbe. Mint mondta, ezzel szemben legalább napi 500-600 teherautóra lenne szükség.
Holmes a brit hírügynökségnek nyilatkozva is megemlítette Izraelnek a gázai válság rendezése iránti "jó szándékát". Elmondta: építőanyagokra is sürgősen szükség van a harcok alatt lerombolt több ezer lakóház és kormányépület újjáépítéséhez.
Christopher Gunnes, a palesztinokat segélyező ENSZ-szerv (UNRWA) szóvivője Gázában pénteken bejelentette, hogy szombaton ismét megnyitják a Gázai övezetben működő 221 ENSZ-iskolát. Az iskolákat, amelybe mintegy 200 000 diák jár, a háború miatt zárták be. Az UNRWA által működtetett számos iskolában a háromhetes izraeli terrortámadások alatt palesztin menekülteket szállásoltak el.
A túlzsúfolt, szegény és az izraeli blokádnak kitett Gázai övezetben élő mintegy 1,5 millió palesztin - többségében menekült - nagyban függ a nemzetközi humanitárius segélytől.
(MTI nyomán)
http://kuruc.info/r/4/33925/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:28:06, péntek
|
| |
| |
Orvos viccek
Egy férfi elmegy az orvoshoz, mert feldagadt a lába. A doktor megvizsgálja,
majd a kezébe ad egy nagy szem tablettát.
- Várjon egy kicsit, hozok vizet - mondja a doki és kimegy a szobából.
A beteg nagyon türelmetlen, hamar megunja a várakozást. Odasántikál az
ivócsaphoz és gyorsan beveszi a tablettát. Ezután visszatér az orvos egy
vödör vízzel.
- Na, most feloldjuk a tablettát, aztán ebben áztassa a lábát 30 percig.
Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik:
- Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli
van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de
nem használt.
- Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.
- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit.
- Doktor úr, kérem segítsen! Nagyon hullik a hajam! Mit tegyek, hogy ne
veszítsem el mindet?
- Tegye egy dobozba!
Orvos:
- Uram, sajnos prosztatamasszázst kell alkalmazni.
A beteg négykézlábra ereszkedik. A doki mögé térdel.
- Na, de doktor úr, mit csinál?
Orvos nyögve, elhaló hangon:
- Hogy tudsz ilyenkor magázni?
Egy nő elmegy a pszichiáterhez. A doktor szó nélkül leteperi, letépi a
ruhát
róla és jól megdugja. Miután a doki kész, így szól:
- Ez volt az én problémám. És mi az öné?
A kórházban egy lányt operálnak. Amikor leveszik a kötést, a páciens
csodálkozva látja, hogy két párhuzamos forradás van a hasán.
- Professzor úr, mi történt velem?
- Tudja, miközben önt műtöttem, a hallgatóim annyira megtapsoltak, hogy
ráadást kellett bemutatnom.
- Jaj, doktor úr, azt hiszem, a sok kagylótól vagyok rosszul.
- Friss volt? - kérdi az orvos, mikozben a beteg hasát tapintja.
- Honnan tudnám?
- Hogy nézett ki, mikor szétnyitotta?
- Szét kellett volna nyitnom?
Szőke nő a pszichológusnál:
- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.
- Értem a problémáját. Mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől.
- Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart...
A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:
- Nézzék uraim. A beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszáz
milliméterrel
rövidebb, mint a másik. Nos, kolléga - fordul az egyik hallgatóhoz -, ön
mit
tenne ilyen esetben?
- Hát, én is sántítanék...
- Jaj, doktor úr, én érzem, mennyire árt, de sehogy sem tudok leszokni a
dohányzásról.
- Rágógumival próbálkozott már?
- Igen, de nagyon büdösen ég.
- Ali bácsi, most megmérem a vérnyomását.
- Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!
- És akkor mennyi volt?
- Ezer forint, de most nincs pénzem!
Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem
szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi:
- Doktor úr, hát mi bajom van?
- Azt majd a boncolás mutatja meg.
Fiatal, csinos nő a nőgyógyásznál:
- Kérem, vetkőzzön le!
A nő zavarban van, erre a doki leoltja a villanyt, hogy sötétben
vetkőzhessen. A nő megkérdi:
- Doktor úr, hová tegyem a ruháimat?
- Nyugodtan tegye csak ide, az enyémre...
Két sebész beszélget a konferencia szünetében:
- Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám
megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen
lát! - dicsekszik a szovjet.
- Egy hal szemét?! És lát?
- Természetesen!
- Nálunk meg volt egy érdekes eset: egy asztalos ujjait levágta a
szalagfűrész - mondja erre a magyar. - Volt a közelben egy tehén,
levágtuk a
tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy
tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 7-8 liter
tejet is le lehet róla fejni!
- Aha, ha elég füvet eszik! És ki látta ezt?
- Az a halszemű anyád!!!!
Az orvos az egyik betegét teszteli a pszichiátriai osztályon.
- Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezi fürkészően az orvos a
pácienstől.
- Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.
- Hogyhogy nem látna jól?
- Mert leesne a szemüvegem... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:24:42, péntek
|
| |
| |
BÁRKA PROGRAM
Ha közelít a tél, egyre sötétebb és hidegebb lesz, az élet burkot - bárkát épít magának, hogy túlélje a számára kedvezőtlen időszakot. Odúkba vonulnak az állatok, fészkekbe bújnak a magok, hogy átmentsék az életet a kikeletig. A Biblia szerint az emberiség telét is egy bárka segítségével vészelte át Noé, mikor az Isten letörölte a Földről a tévútra tévedt emberiséget.
Kísértetiesen hasonlít a mostani helyzet az akkorihoz: ennyi gyilkos támadás még soha nem érte bolygónkat, ennyi beteg, sérült, boldogtalan embert még soha nem hordott hátán a Föld. Számos természeti- és társadalmi folyamat arra utal, hogy tévedéseinkért nemsokára fizetnünk kell. A kérdés csak az: mit tud átmenteni az emberiség a túlsó partra?
A jelen kor embere egyre kiszolgáltatottabb, egyre függőbb a civilizáció által létrehozott ellátó rendszerektől. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább hajlamos az instabilitásra, a kaotikus viselkedésre, az összeomlásra. Házainkat régen a faluszéli erdőből hozott tüzelővel fűtöttük, ma több ezer kilométerről kapjuk a földgázt, a villanyt... Régen a konyhakertben megtermett minden, ma a világ szemetét esszük a külföldi áruházláncokból...
A folyamatosan bonyolódó, idegen érdekeket kiszolgáló pókháló lassan már emberi létünket is veszélyezteti. Régen az emberek teremtettek, és élvezték teremtésük gyümölcsét: a termést, ma mindenki csavar egy - az egész emberiséget elpusztító - gépezetben. A pók kiszolgálására csapdába esett, körbenyálazott áldozatok kellenek: a gépezet a hitelek és számlák csapdájában vergődő emberek életerejét szívja.
Hogyan tovább?
A pókhálóból önerőből nehéz kiszabadulni, mert a pók már belénk fröcskölte mérgét, eltunyultunk, elpuhultunk elődeinkhez képest mind testben, mind lélekben. Magunktól képtelenek lennénk változtatni szokásainkon, mindenki rabja az angol vécének és a falból folyó meleg víznek. Ezért segít minket a Teremtő a pókháló elpusztításával.
Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, az egyre több konfliktussal járó emberi kapcsolatok hatását nem tudja követni a pókháló. Az egyre nagyobb árvizek elmossák a gátakat, az egyre nagyobb forróságok felisszák a vízkészleteket, az egyre több helyen fellángoló háborúk megeszik a globalizációt. Valamit bízzunk a Jóistenre is!
De fel vagyunk készülve az Özönvízre? Melyikünk tudna ma villany, gáz, gyógyszerek nélkül élni? Hányan tudnánk egy kályhát megépíteni, szappant főzni, vagy egy tehenet megfejni? Hányan ismerik a gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket? Hány embernek van ma valós, a természetben használható tudása? Ki tud ma bárkát építeni?
Az önellátó közösségekről
Ha egy élő szervezetet szélsőséges támadás ér, megszűnik a központi vezérlés és az egyes szervek "önálló életre kelnek". Önellátóvá, önvezéreltté válnak, amíg vissza nem áll az egész-ség. Az emberiség is csak akkor tudja túlélni a támadást, ha élő szervezet mintájára kisebb önellátó, önvezérelt közösségekbe szerveződik. Hogy térhetünk át a vészműködésre?
Minden önellátás alapja a föld. El lehet merengeni marsbeli űrtelepeken, földalatti túlélő városokon és öko/bio/enviro falvakon, de ezek elméletek, soha senki sem próbálta ki tartósan őket. Egyetlen olyan rendszert ismerünk, amely évezredek alatt sem élte fel környezetét, bizonyíthatóan gazdagította az élő tájat, és emberi életet biztosított tagjai számára: ez a hagyományos, önellátó paraszti kultúra.
Az önellátó paraszti kultúrákat mindenütt ugyanaz a betegség sorvasztotta el, megjelent a rákos daganat a tájban: a nagyvárosi lét. A daganat minden életerőt elszívott a tájból (embert, táplálékot, nyersanyagot) és méreganyagaival (árutermelő gazdálkodás) a maradék egészséges tájat is tönkretette. A nagyvárosok kiszolgálására jött létre a pókháló.
Mi a megoldás?
A betegség létrejöttét megismerve a gyógyítás viszonylag egyszerű:
- el kell sorvasztani a daganatokat (ki kell költözni a nagyvárosokból)
- nem kell több mérget beengedni (ki kell lépni az árutermelésből)
Mindkét feltétel teljesül, a hagyományos módon, földből élő, önellátó és önvezérelt vidéki falvaknál. Nyilván mindenkiben felmerül, hogy akkor miért menekülnek faluról az emberek?
A falusi emberek többsége ma nem a földből él, hanem éhbérért városba ingázik, faluját csak alvóhelyként használja. Az egyre kevesebb földből élő vidéki ember az árutermelés rabja: búzáját 30 forintért veszik meg, majd visszavásárolja a 300 forintos kenyeret (kb. fél kiló búzát tartalmaz). A traktoráért 1.000.000 (azaz egymillió) kiló búzát (100 vagonnyi) ad. A kegyelemdöfést a pók szolgálatában álló, a népétől elszakadt hatalom adja meg, aki elveszi a falutól a postát, iskolát, közigazgatást, persze a "fejlődés" nevében.
De "az élet él és élni akar", ezért egyre több falu próbál önellátóvá válni. (Legutóbb a szabolcsi Rozsály keltett nagy feltűnést, ahol az emberek a városból visszacsurgatott "segélyek" helyett földjeik erejét használva, önellátással törtek ki a hálóból.) Csak rá kell erősíteni a magától beinduló önvédelmi folyamatokra: ez a bárka program.
Hogy építsünk bárkát?
A bárka program célja, hogy minél több lehetőséget adjunk egy családnak vagy nagyobb közösségnek az önellátásra. Ha valaki csak annyit megtesz, hogy kályhát épít és kutat ásat, már sokat tett a kiszolgáltatottsága ellen. Ha egy közösségben valaki megtanul hagyományos módon gyógyítani (gyógynövények, csontkovácsolás, kenés...), már csak súlyosabb esetekben kell külső segítség. Ha egy közösség képes arra, hogy egymást segítse, a bankoktól a "szociális hálóig" minden bilincs lehull róla. És határ a csillagos ég!
A hagyományos paraszti kultúrában minden ember elsősorban paraszt volt: értett a növényekhez, állatokhoz, házépítéshez, de ezen felül mindenki valami többletet adott a közösségnek: bíráskodott, kovácsolt, gyógyított, vagy a lelkeket terelgette. Mindenki a helyén volt, mindenki a dolgát végezte, mindenki része volt az egésznek, ezért egészséges volt.
Nem kell újra feltaláljuk a melegvizet, a hagyományok felelevenítése mindenben segítséget nyújt. A népi gyógyítástól az évköri ünnepekig, a piacok szervezésétől a közbirtokosság (erdőbirtokosság, legelőtársulat stb.) működtetéséig minden tudás megtalálható néprajzi gyűjteményekben, vagy a köztünk élő öregek emlékezetében.
Eljött az idő, hogy a girhes gebénk parazsat kapjon: a világ táltos lovakra vár!
Mik az akadályok?
A legfőbb akadály a pók mérge: saját lustaságunk és a belénk csepegtetett kishitűség (kicsik vagyunk, nem engedik, turáni átok stb.) de a természet - szerencsére - hamarosan nyakon csap bennünket. A második akadály a belénk nevelt mítoszok, a technikai fejlődésbe vetett hit, a munkahely szükségessége, a nyugdíj, a "tanulj hogy érvényesülhess" hibás mintái. Az akadályok harmadik csoportja külső: az ISO, a HAACP, az APEH, az EU állítólagos előírásai, melyek ma lehetetlenné teszik egy falu normális működését, de még az egészséges táplálkozást is. Ők a pókháló alkotóelemei, legegyszerűbb megoldás nem beléjük gabalyodni.
Ha az ember céget, egyesületet hoz létre, pályázik, láthatóvá válik: máris a pók győzött. Egy pókhálón kétféle stratégiával lehet átjutni: vagy elég nagy az alany, és átszakítja (ez a multik módszere), vagy elég kicsi ahhoz, hogy átcsússzon a hálón. Ezt a hálót nem önellátó gazdaságokra tervezték, ha nincs elszívható pénz a rendszerben, nem tudnak mit kezdeni a közösségekkel. Ezért akadályozza mindenhol a hatalom a helyi pénzek bevezetését.
Mik a legfontosabb feladatok?
A legfontosabb a bárkát építők összegyűjtése, és közösséggé kovácsolása. Erre a természet az esőcseppeket mutatja mintául. Az esőcseppek a tengerből emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza. A földre hulló esőcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefog a többiekkel. Az esőcseppek erekké, patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert.
Ehhez olyan közösségi helyekre (mag-házakra) van szükség, amely a közösségi ünnepektől a kályhaépítő tanfolyamig, a helyi piacoktól a gazdakörökig mindenkinek otthont nyújt, mindenki magáénak érez. Ezeknek a házaknak a közösség erejéből, a közösség adományaiból és munkájából kell felépülniük, mert a közösséget a közös cél és a közös ritmus (a rítusok) szervezi eggyé. A pályázatokkal, "támogatásokkal" ez az erő vész el.
Egy délvidéki ismerősöm mesélte, hogy a Balkán-háborúnak még híre-hamva se volt, az öreg paraszt nénikék már elkezdték felvásárolni a tartós élelmiszereket, ruhákat, használati cikkeket: ösztöneik megsúgták a közeledő vihart. Hallgassunk a belső hangokra: ne várjuk meg a háborút!
Géczy Gábor
MAG közösség |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:19:20, péntek
|
| |
| |
Égés lesz a kulturális főváros?
2009-01-23 18:22 barikád.hu
Nem valósulnak meg a tervezett időre a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program nagyberuházásai, valamint a szállodafejlesztések jelentős része a Magyar Turizmus Zrt. Dél-dunántúli Regionális Marketing Igazgatósága szerint, így ennek megfelelően végzik munkájukat Pécs és rendezvényei népszerűsítésére - közölte az igazgatóság vezetője a baranyai Cserkúton.
Pécs 2010?
Hegyi Zsuzsa azt mondta: a dolgok jelenlegi állása szerint az, hogy a négy kulcsprojekt, így a koncertterem, a tudásközpont, a Zsolnay kulturális negyed és a parkok megújítása jövő tavaszra, nyárra elkészül "csak az álmainkban létezik". A magánberuházásban tervezett négy négycsillagos szállodából pedig jó esetben egy vagy kettő épül fel a gazdasági és pénzügyi válságból eredő forráshiány és a korábbinál rosszabb hitellehetőségek miatt.
Elmondta: tavaly még azt prognosztizálták, hogy a programokra összesen 1 millióan lesznek kíváncsiak, a vendégéjszakák száma pedig az átlagos évi 123 ezret 20-25 százalékkal meghaladja. A vállalkozók ezért megkezdték a négycsillagos hotelek építésének előkészületeit, valamint 5 háromcsillagos hotel négycsillagossá fejlesztését. Mindez mintegy 1.200 új férőhelyet, 20 százalékos bővülést eredményezne, csak kérdés, mennyi válik valóra belőle.
Hegyi Zsuzsa megítélése szerint négycsillagos szállodák hiányában a város kevésbé számíthat távoli országokból érkező igényes vendégek tömegeire, így elsősorban a hazai és közeli államok, Ausztria, Olaszország, Szlovénia, Horvátország, továbbá Németország kultúra- és művészetkedvelő közönségének érdeklődését szeretnék felkelteni Pécs, s a régió települései iránt.
Termékként Pécs 2010-es programjait, meglévő értékeit, épített emlékeit, bor- és gasztronómiai kínálatát, valamint a régió borútjait, várait, az EKF 40 partnertelepülésének rendezvényeit turisztikai kiadványokban, kiállításokon, az interneten népszerűsítik, továbbá a média és utazási irodák munkatársainak szervezett tanulmányútjai révén.
Az igazgató reményét fejezte ki, hogy lesz elegendő magas színvonalú szálláshely Pécsett, már csak azért is, mert a baranyai megyeszékhely iránt japán turisták is érdeklődnek. Az őket utaztató irodáknak azonban feltételük a négycsillagos szállodai elhelyezés, a könnyű ételekből álló menük, az M6-os autópálya befejezése, s egy olyan térkép, amely jelöli a város azon részeit ahol éjszaka biztonsági okokból nem ajánlatos sétálni.
Privátbankár, MTI - barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:10:08, péntek
|
| |
| |
Egy másként gondolkodó zsidó figyelmezteti Amerikát
Benjamin H. Freedman-ről
Bevezető
Benjamin H. Freedman a 20. sz. egyik legérdekesebb és legcsodálatosabb egyénisége volt. 1890-ben született, New York város sikeres zsidó üzletembere volt, hajdan a Woodbury Szappangyár legfőbb tulajdonosa. A szervezett zsidósággal 1945-ben a judeo-kommunista győzelem után szakított, és életének hátralevő idejét, tekintélyes vagyonának, mely legalább 2,5 millió dollár volt, jókora részét arra fordította, hogy felfedje azt zsarnoki zsidó uralmat, mely rátelepedett az Egyesült Államokra. Freedman úr tudta, mit beszél, hiszen a zsidó szervezeteknek és a nemzetünk fölötti uralmat megszerezni kívánó zsidó machinációk legfelső szintjének belső köreihez tartozott. Freedman úr személyes kapcsolatban volt Bernard Baruch-hal, Samuel Untermyerrel, Woodrow Wilsonnal, Franklin Roosewelttel, Joseph Kennedyvel és John F. Kennedyvel és korunknak még oly sok más meghatározó egyéniségével. Ezt a beszédet Conde McGinley akkori hazafias lapjának, a Common Sense-nek [a Józan ész-nek] a felkérésére hazafias közönségnek mondta el 1961-ben Washington D. C.-ben, a Willard szállodában. Noha némely jelentéktelen szempontból mára már elavult ez a sokrétű és tág látókörű, rögtönzött előadás, Freedman úr nekünk szóló üzenetének lényege - a Nyugat figyelmeztetése - sokkal sürgetőbb, mint eddig bármikor. - K. A .S.
I tt az Egyesült Államokban a cionisták és hittársaik teljesen uralmukban tartják kormányunkat. Sok oka van ennek, ahhoz túl sok és túl összetett oka, hogy most ebben itt elmélyedjünk, de a cionisták és hittársaik éppen úgy uralják az Egyesült Államokat, mintha egyeduralkodói lennének ennek az országnak. Önök erre azt mondhatnák, hogy ez nagyon durva állítás, de hadd mutassam meg önöknek, mi minden történt itt, amíg mindnyájan aludtunk.
Hogy mi történt? Az első világháború 1914 nyarán robbant ki. Van még néhány korombeli ember, aki emlékszik rá. Ezt a háborút Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország vívta Németország, Ausztria - Magyarország és Törökország ellen. Németország két év alatt megnyerte ezt a háborút. Nemcsak jelképesen, hanem valójában nyerte meg. A német tengeralattjárók, melyek a világ számára meglepetést okoztak, minden, az Atlanti Óceán felől érkező hajókaravánt elsöpörtek. Nagy-Britannia ott állt fegyver- és lőszer-utánpótlás nélkül, egyheti élelmiszertartalékkal, aztán következett volna az éhínség. Ez idő tájt a francia hadseregben zendülés volt. A francia ifjúság virágából hatszázezer embert veszítettek Verdun védelmében a Somme folyónál. Az orosz hadseregből szökdöstek a katonák, felszedték a játékaikat és hazamentek, már nem akarták tovább játszani a háborút, nem szerették a cárt. Az olasz hadsereg pedig összeomlott.
Német földön egyetlen egy lövés sem dördült el. Egyetlen ellenséges katona sem lépte át a német határt. És Németország mégis békefeltételeket ajánlott Angliának. Olyan békemegállapodást ajánlottak, amelyet a jogászok status quo ante basis-nak [a kiinduló helyzetnek megfelelő állapotnak] neveznek. Ez azt jelentette: "Nyilvánítsuk a háborút érvénytelennek, osztozzunk a lakosztályon ". Az égvilágon semmilyen okunk nem volt arra, hogy az első világháború a mi háborúnk legyen. Belevittek bennünket - ha szabad vulgárisan fogalmaznom, rászopattak bennünket -, és csakis azért, hogy a világ cionistái megszerezhessék Palesztinát. Ez olyasmi, amiről az Egyesült Államok népe még sohasem értesült. Sohasem tudták, miért mentünk el az első világháborúba.
Az után, hogy beléptünk volt a háborúba, a cionisták elmentek Nagy-Britanniába, és azt mondták: "Nos, hozzájárultunk a megegyezéshez. Adjátok írásba, hogy áll az alku, és nekünk adjátok Palesztinát a háború megnyerése után." Akkor még nem lehetett tudni, hogy a háború egy vagy még tíz évig fog tartani. Így az angolok nekiláttak egy átvételi elismervény kidolgozásának. Az elismervény egy levél formáját öltötte, melynek nyelvezete avégett volt igencsak titokzatos, hogy a világ ne igazán tudja, miről van ott szó. És ezt elnevezték Balfour-nyilatkozatnak.
A Balfour-nyilatozat csupán Nagy-Britannia cionistáknak tett fizetési ígérete volt, ebben az Egyesült Államoknak a háborúba való belépéséért adott ellenszolgáltatásban egyeztek meg. Így ez a híres Balfour-nyilatkozat, melyről oly sokszor lehet hallani, éppen olyan talmi, éppoly hamis, mint egy háromdolláros bankjegy. Nem hiszem, hogy ezt ennél jobban tudnám hangsúlyozni.
És itt kezdődött minden baj. Az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az Egyesült Államok szétzúzta Németországot. Tudják, mi történt. Amikor a háború befejeződött, és a németek 1919-ben elmentek Párizsba a párizsi béketárgyalásokra, volt ott Bernard Baruch vezetésével 117 zsidó mint a zsidók érdekeit képviselő tárgyalódelegáció. Én ott voltam, hát csak tudom. És mi történt ott? Ezen a konferencián, ahol felszeletelték Németországot, és szétparcellázták Európát mindazon nemzeteknek, akik jogot formáltak valamely európai területre, a zsidók megkérdezték, hogy akkor övék lehet-e Palesztina. Előszedték a Balfour-nyilatkozatot, és csak ekkor hozták ezt a németek tudomására. Így aztán a németek csak ekkor fogták fel, hogy "Ohó, hát erre ment ki a játék! Ezért lépett be USA a háborúba." Csak ekkor fogták fel a németek, hogy azért verték őket tönkre, azért kell olyan óriási jóvátételt fizetniük, mint amekkorát rájuk vertek, mert a cionisták Palesztinát akarták, és eltökélték, hogy megszerzik bármilyen áron.
És ez vezet el bennünket egy másik nagyon érdekes kérdéshez. Amikor a németek felfogták ezt, persze nehezteltek miatta. Egészen addig az ideig a zsidók sehol, a világ egyetlen országában sem voltak kedvezőbb körülmények között, mint Németországban. Ott volt Rathenau úr, ő talán százszor fontosabb volt az iparban és a pénzügyekben, mint ebben az országban Bernard Baruch. Ott volt Balin úr, az övé volt a két nagy gőzhajózási társaság, a North German Lloyd's és a Hamburg-Amerika vállalat. Ott volt Bleichroder úr, ő volt a Hohenzollern-család bankára. Ott voltak Hamburgban a Warburgok, ők voltak a legnagyobb kereskedelmi bankárok, a legnagyobbak a világon. A zsidóknak nagyon jó dolguk volt Németországban. Semmi kétség efelől. A németek pedig ráeszméltek: "Ez bizony jókora árulás volt".
Ez árulás volt, melyet összehasonlíthatunk egy feltételezett helyzettel. Képzeljék el, hogy az Egyesült Államok háborúzik a Szovjetunióval. És nyerünk. És azt mondjuk a Szovjetuniónak: "Jól van, hagyjuk abba. Békeajánlatot teszünk nektek: Felejtsük el az egészet." És akkor váratlanul a vörös Kína háborúba lépne a szovjetek szövetségeseként. És teljes erővel belevetné magát, előidézve ezzel a mi vereségünket. Megsemmisítő vereségünket, olyan jóvátételi kötelezettséggel, amilyent az emberi képzelet el sem tud képzelni. Képzeljék el, hogy ez után a vereség után felfedeznénk, hogy az ebben az országban levő kínaiak, a mi kínai polgártársaink, akikről mindvégig azt gondoltuk, hogy hű polgárok és velünk dolgoznak, elárultak bennünket a Szovjetuniónak, és az ő közvetítésük következtében lépett vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogy éreznénk akkor mi itt az Egyesült Államokban a kínaiak iránt? Nem hiszem, hogy bármelyikük meg merné mutatni a képét az utcán. Nem lenne elegendő lámpaoszlop, hogy felaggassuk őket. Képzeljék csak el, mit éreznénk.
Hát így éreztek a németek ezek iránt a zsidók iránt. Akikkel olyan kedvesek voltak: 1905-től kezdve, amikor elbukott az első kommunista forradalom Oroszországban, és azok a zsidók, akiknek ki kellett evickélniük Oroszországból, mind Németországba mentek. És Németország menedéket adott nekik. És nagyon barátságosan bántak velük. És ők csakis azért a tényért, semmi másért húzták csőbe Németországot, mert ők Palesztinát akarták birtokolni mint úgynevezett "zsidóállami közösséget".
Nahum Sokolov és mind az összes nagy vezető és nagy név, melyet a cionizmussal kapcsolatosan lehet olvasni ma és lehetett 1919-ben, 1920-ban, 21-ben 22-ben és 23-ban, mind azt írta az összes újságban - és a sajtó tele volt az ő nyilatkozataikkal -, hogy a németországi zsidóellenes érzelmek annak a ténynek a következményei, hogy a németek felfogták: azért szenvedték el ezt a hatalmas vereséget, mert a zsidók közbenjárására hadbalépett az Egyesült Államok. A zsidók maguk is elismerték ezt. Nem azért voltak zsidóellenesek a németek, mert 1919-ben felfedezték volna, hogy egy pohár zsidó vérnek jobb íze van, mint a Coca Colának vagy a müncheni sörnek. Nem vallási érzés volt az oka. Semmiféle érzés nem alakult ki ezek ellen az emberek ellen csupán vallási hovatartozásuk miatt. Teljesen politikai oka volt ennek. Teljesen gazdasági oka volt. Bármi volt is ez, de vallási ok nem. Senkit sem érdekelt Németországban, hogy egy zsidó hazatérve, leeresztve a redőnyöket azt mondta-e vajon, hogy: "Shema' Yisroel" vagy azt, hogy "Mi Atyánk". Senkit sem érdekelt ez Németországban jobban, mint amennyire az Egyesült Államokban érdekel bárkit is. Az az érzés, mely később Németországban kifejlődött, egyetlen dolognak a következménye: a németek a zsidókat tartották felelősnek megsemmisítő vereségükért.
És az első világháború nem olyan ok miatt indult Németország ellen, melyben Németország felelős lett volna. Ők semmiben nem voltak bűnösök. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Nagy haditengerészetet építettek ki. Világkereskedelmet hoztak létre. Emlékezzenek rá kérem, hogy Németország a francia forradalom idején háromszáz kis városállamból, hercegségből, fejedelemségből stb. állt. Háromszáz kis elkülönült politikai egységből. És az alatt az idő alatt, Napóleon és Bismarck ideje között a németek közös államba egyesültek. És ötven év múltán a világ egyik legnagyobb hatalmává váltak. Haditengerészetük vetélkedett Nagy-Britanniáéval, üzleti tevékenységük az egész világra kiterjedt, bárkinél olcsóbban tudtak eladni és jobb termékeik voltak. Mi történt ennek következtében?
Anglia, Franciaország és Oroszország szövetkezett arra, hogy odacsapjon Németországnak. Nincs a világon olyan történész, aki igazolható okát adhatná annak, miért akarta ez a három ország politikailag letörölni a térképről Németországot.
Amikor a németek megértették, hogy vereségükért a zsidók felelősek, természetesen zokon vették. De egyetlen zsidónak sem görbült a haja szála sem. Egyetlen hajszála sem. A georgetowni egyetem tanára, Tansill - ő hozzáfért a külügyminisztérium titkos irataihoz - írta ezt könyvében, és idézett egy külügyminisztériumi dokumentumot, melyet Hugo Schoenfelt írt, egy zsidó, akit Cordell Hunt 1933-ban Európába küldött azért, hogy vizsgálódjon az állítólag a politikai foglyoknak létesített táborokban, és ő azt írta, hogy nagyon jónak látta a foglyok helyzetét. Nagyon jó egészségben voltak és mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistával. Persze, nagyon sokan közülük zsidók voltak, mert abban az időben az európai kommunisták 98 százaléka véletlenül éppen zsidó volt. És volt ott néhány pap, miniszter és munkásmozgalmi vezető, szabadkőműves és mások, akiknek voltak nemzetközi kapcsolataik.
Helyénvaló itt a hátteret valamelyest szemügyre venni. 1918-19-ben a kommunisták átvették néhány napra a Bajorország feletti uralmat.
Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht pedig más zsidókkal három napra átvette a [német] kormányt. Szó, ami szó, az után, hogy a császár befejezte volt a háborút, elmenekült Hollandiába, mert azt hitte, hogy jönnek a kommunisták hogy kézbevegyék Németországot, úgy, ahogy Oroszországban is tették, és rá is az a sors vár, mint a cárra. A biztonsága kedvéért tehát Hollandiába menekült. Miután véget vetettek Németországban a kommunizmus veszélyének, a zsidók még mindig ügyködtek, megpróbáltak visszajutni korábbi helyzetükbe, és a németek minden lehetséges módon küzdöttek ellenük, de a haja szála sem görbült senkinek sem. A németek ugyanolyan módon küzdöttek, mint ahogy a szesztilalom híve is küzdött ebben az országban az ellen, akinek a likőriparban voltak érdekeltségei. Nem pisztollyal küzdöttek egymás ellen. Nos, ilyen módon harcoltak a zsidók ellen Németországban. Abban az időben, jegyezzék csak meg, 80-90 millió német és csak 460 000 zsidó élt Németországban. A németországi népességnek kb. a fél százaléka volt zsidó. És mégis ők uralták az egész sajtót, a gazdaság nagy részét is ők uralták, mert gyakorlatilag mindent felvásároltak olcsó pénzen, amikor a márkát leértékelték.
A zsidók megpróbálják ezt a tényt eltakarni. Nem akarják, hogy a világ igazán megértse, hogy elárulták Németországot, és a németek ezért haragudtak meg rájuk.
A németek illő lépéseket tettek a zsidók ellen. Azt kell mondanom, hogy diszkrimánálták őket minden lehetséges módon. Őrizkedtek tőlük. Ugyanúgy, ahogy mi is őrizkednénk a kínaiaktól vagy a feketéktől, vagy a katolikusoktól vagy bárkitől ebben az országban, aki elárult volna bennünket ellenségeinknek, és vereségünket okozta volna.
Nem sokkal ez után a világ zsidósága találkozót rendezett Amszterdamban. A zsidók a világ összes országából részt vettek ezen a találkozón 1933 júliusában. Aztán azt mondták Németországnak: "Rúgjátok ki Hitlert, helyezzetek minden zsidót vissza korábbi pozíciójába, még ha kommunista is, nem számít, kicsoda. Így bánhattok velünk. És mi, a világ zsidósága erre ultimátumot adunk nektek." Elképzelhetik, mit válaszoltak erre a németek. Mit tettek hát erre a zsidók?
1933-ban, amikor a németek visszautasították az amszterdami zsidó konferenciának való engedelmességet, a találkozó feloszlott, és Samuel Untermyer úr, ő vezette az amerikai küldöttséget és ő volt az egész konferencia elnöke, visszajött az Egyesült Államokba, és a gőzösről a Columbia Broadcasting System stúdiójába ment, ott egy rádióadást készített, melyet az egész Egyesült Államokban hallani lehetett, és ebben gyakorlatilag azt mondta, hogy "most a világ zsidósága szent háborút hirdet Németország ellen. Egy németekkel szembeni szent konfliktus kirobbantása a kötelességünk. Addig fogjuk őket éheztetni, amíg meg nem törnek. Világméretű bojkottot fogunk ellenük alkalmazni. Ez tönkre fogja őket tenni, mert függenek a kereskedelmi kiviteltől." És tény, hogy a német élelmiszer-ellátás kétharmadát importálniuk kellett, és csak az exportbevételekből tudtak importálni. Így, hogy Németország nem tudott exportálni, a lakosság kétharmadának éheznie kellett volna. Nem volt több élelmük, csak amennyi a lakosság harmadának volt elegendő. Ebben a nyilatkozatban, melyet most itt tartok a kezemben, és amelyet 1933. augusztus 7-én nyomtattak ki a New York Times-ban, Samuel Untermyer úr arcátlanul kijelentette, hogy "ez a gazdasági bojkott a mi önvédelemi eszközünk". Roosevelt elnök helyeselte, hogy a Nemzeti Fellendülés Kormánya (National Recovery Administration) alkalmazza a bojkottot, erre néhányan önök közül talán még emlékeznek, ez a kormány mindenkit bojkottált, ha nem követte a New Deal megszabta törvényeket, és ezt az idő tájt a legfelső bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Mindazonáltal a világ zsidai Németország elleni bojkottot hirdettek, és ez annyira hatékony volt, hogy széles e világon sehol sem lehetett találni egyetlen üzletben sem egy olyan árut, amelyre rá lett volna írva: "Made in Germany". A Woolworth Társaság egyik vezetője mesélte nekem, hogy dollármilliókra rúgó értékű fazekasárut és edényeket kellett a folyóba borítaniuk, mert üzleteiket bojkottálták, ha valaki talált bennük valahol egy edényt, melyen ott volt a "Made in Germany" jelzés; az üzletet körbetűzdelték táblákkal és olyan feliratokat írtak rájuk, hogy "Gyilkos", "Hitler" stb. Olyan volt ez, mint azok a faji megkülönböztetés elleni ülősztrájkok, amelyek Délen szoktak volt végbemenni. Az R. H. Macy-üzletlánchoz tartozó üzletek egyikében, (az üzletláncot egy Strauss nevezetű család felügyelte, véletlenül ők is éppen zsidók voltak), egy asszony zoknikat talált, melyek Chemnitzben készültek és ott volt rajtuk a "Made in Germany" jelzés. Hát ezek gyapotzoknik voltak és talán húsz éve is ott lehettek már, amióta megnézegetem a nők lábát, oly sok éve már, hogy látom a lábukon a gyapotzoknit. Láttam a Macy elleni bojkottot, emberek százai vonultak fel táblákkal, amelyeken az volt írva: "gyilkosok", "hitleristák" és ehhez hasonlók. De mind az ideig még egyetlen hajszála sem görbült meg egyetlen zsidónak sem Németországban. Nem kellett szenvedniük, nem kellett éhezniük, nem ölték meg őket, nem csináltak velük semmit.
Természetes, hogy a németek azt kérdezték: "Kik ezek az emberek, akik bennünket sújtó bojkottot hirdettek, megfosztják népünket a munkától és az iparunkat holtvágányra lökik? Kik ezek, hogy ezt csinálják velünk? Természetes, hogy megnehezteltek. Bizonyára svasztikákat mázoltak a zsidó tulajdonban levő üzletekre. Miért ment volna be egy német és miért adta volna a pénzét egy olyan kereskedőnek, aki része volt az őt sújtó bojkottnak, melynek célja Németország éhínségbe kényszerítése és ezzel a világ zsidóságának való behódoltatása volt, mely zsidóság megszabta volna neki, hogy ki legyen a miniszterelnöke vagy a kancellárja. Hát ez képtelenség volt.
A bojkott folytatódott egy ideig, de nem tartott 1938-ig. Ekkor egy fiatal lengyel zsidó besétált a párizsi német követség épületébe és lelőtt egy német hivatalnokot. Erre aztán a németek igazán kezdtek eldurvulni Németországban a zsidókkal szemben. És akkor ablakokat zúztak be és utcai harcokat folytattak stb.
Nem szeretem az antiszemitizmus szót használni, mert ennek nincs jelentése, de önöknek még mindig jelent ez a szó valamit, így hát használni fogom. Hogy Németországban kialakult valamilyen érzés a zsidókkal szemben, annak az volt az egyedüli oka, hogy a zsidók felelősek voltak az első világháborúért és ezért a világszerte folytatott bojkottért. Végeredményben tehát felelősek voltak a második világháborúért is, mert miután ez az ügy elmérgesedett, teljes mértékig szükségük volt a németeknek is és a zsidóknak is arra, hogy összeakaszkodjanak egy háborúban, hogy lássák, melyikük éli ezt túl. Ez alatt az idő alatt én Németországban éltem, és tudtam, hogy a németek eldöntötték, vagy keresztény lesz Európa, vagy pedig kommunista. És a németek úgy határoztak, ők azon lesznek, hogy ha csak lehetséges, Európa maradjon keresztény. És elkezdtek újból fegyverkezni.
1933 novemberében az Egyesült Államok elismerte a Szovjetuniót. A Szovjetunió kezdett nagyon erős lenni, és Németország rájött: "hamarosan mi is sorra kerülünk, ha nem leszünk elég erősek". Ugyanarra, amit ma mi is mondunk ebben az országban: "Hamarosan mi kerülünk sorra, ha nem vagyunk erősek". Kormányunk 83 vagy 84 milliárd dollárt fordít honvédelemre.
Honvédelemre, de ki ellen? Negyvenezer kis moszkvai orosz zsidó ellen való védekezésre, akik átvették Oroszországot, és aztán a maguk körmönfont módján átvették a világ jó néhány más országa feletti uralmat is.
Van valami ezt az országot illetően most a harmadik világháború határán - mely háborúból nem kerülhetünk ki győztesként -, ami felkavarja a képzeletemet. Tudom, hogy a nukleáris bombákat megatonnás mértékkel mérik. Egy megatonna olyan mértékegység, mellyel egymillió tonna TNT robbanóhatását szokták leírni. Egy termonukleáris bomba kapacitása 10 megatonna volt, vagyis tízmillió tonna TNT-ével volt egyenlő akkor, amikor először fejlesztették ki ezeket a bombákat. A most kifejlesztett nukleáris bombák kapacitása 200 megatonna, és csak Isten tudja, hány megatonnányi nukleáris bombája van a Szovjetuniónak.
Mivel kell most szembenéznünk? Ha kirobbantunk egy világháborút, mely nukleáris háborúvá fejlődhet, az emberiségnek vége. Miért mehetne végbe egy ilyen háború? Ez akkor fog végbemenni, ha azért megy fel a függöny, hogy elkezdődhessen a harmadik felvonás. Az első felvonás az első világháború volt, a második a második, a harmadik pedig a harmadik világháború lesz. A világ zsidósága, a cionisták és hittársaik mindenfelé, eltökélték magukat arra, hogy ismét az Egyesült Államokat fogják arra használni, hogy segítsen nekik Palesztinának mint az ő világkormányuk bázisának folyamatos megőrzésében. Ez éppen annyira igaz, mint az, hogy itt állok. Ezt nem csak én olvastam, hanem itt még nagyon sokan mások is, és világszerte köztudomású.
Mit fogunk tenni? Talán a fiaik életét mentik meg. Talán fiaik ma éjszaka már úton vannak abba a háborúba; és önök semmivel sem tudnak többet annál, mint amennyit 1916-ban tudtak arról, hogy a cionisták egyezséget kötöttek a brit háborús kabinettel, hogy az önök fiait elküldik az európai háborúba. Tudtak önök erről annak idején? Egyetlen ember sem tudott róla az Egyesült Államokban. Nem tették lehetővé, hogy tudjanak róla.
Ki tudta? Wilson elnök tudta. House tábornok és más bennfentesek tudták.
De önök tudtak-e róla? Van egy nagyon jó kis elméletem arról, hogy mi történt. Kapcsolatban voltam az idősebbik Henry Morgenthauval 1912-ben, amikor Wilson elnököt jelölték a választási kampányban, és a hivatalról beszélgettünk. Henry Morgenthau "bizalmasa" voltam, ő volt a pénzügyi bizottság elnöke, és kapcsolatban volt Rollo Wells-szel, a kincstárnokkal. Így hát ott ültem ezeken az üléseken, Wilson elnök ült az asztalfőnél, és ott voltak mind a többiek is, és hallottam őket, amint belezümmögték az elnök agyába a progresszív jövedelmi adót, és hogy mennyi legyen a szövetségi pénztartalék, és hallottam, miként nevelték rá az elnököt a cionista szemléletre. Justice Brandeis és Wilson elnök olyan közel volt egymáshoz, mint ezen a kézen két ujj. Woodrow Wilson elnök éppen olyan inkompetens volt, mint egy újszülött csecsemő, amikor azt kellett eldönteni, hogyan legyen tovább.
Így vittek bele bennünket az első világháborúba, amíg mindnyájan aludtunk. Átküldték a fiainkat, hogy ott lemészárolják őket. Miért? Azért, hogy a zsidók birtokolhassák Palesztinát, mint a maguk "nemzeti államát". Úgy megbolondították önöket, hogy önök azt sem tudták, mennek-e vagy jönnek.
Egy bíró az esküdtekhez fordulván így szokott szólni: "Uraim, ha valamelyik tanút akár csak egyetlen hazugságon érik, akkor figyelmen kívül hagyhatják egész tanúvallomását". Nem tudom, melyik szövetségi államból jöttek, de New York államban így szólítja meg a bíró az esküdtszéket. Ha a tanú egyszer hazudott, figyelmen kívül kell hagyni a vallomását.
Hogy szól az igazság a zsidókkal kapcsolatban? (Zsidóknak nevezem őket önöknek, mert zsidókként ismeretesek. A magam számára nem nevezem őket zsidóknak. Az úgynevezett zsidókhoz sorolom őket, mert tudom, hogy kicsodák.) A kelet-európai zsidók - ők teszik ki a 92%-át a világ azon népességének, amelyik zsidónak nevezi magát - eredetileg kazárok. A kazár harcias törzs volt, mely mélyen Ázsia szívében élt. De annyira harciasak voltak, hogy még az ázsiaiak is kiűzték őket Ázsiából Kelet-Európába. Ott aztán megalapították 800 000 négyzetmérföldes területen a nagy kazár királyságot. Abban az időben Oroszország még nem létezett és sok más európai állam sem. A kazár királyság volt a legnagyobb ország egész Európában - olyan nagy és olyan hatalmas, hogy ha más monarchák háborúzni akartak, a kazárok kölcsönadtak nekik 40 000 katonát. Ilyen nagyok és hatalmasok voltak.
Falloszistent imádták, ez eléggé ocsmány dolog, ezért nem is akarok ennek a részleteibe bocsátkozni. De ez volt a vallásuk, mint ahogy még sok más pogány népnek is másutt a világon. A kazár király annyira megundorodott birodalmának elfajulásától, hogy egy ún. monoteista vallás befogadását határozta el - vagy a kereszténységét, vagy az iszlámét, vagy amit ma judaizmusként ismerünk, azaz valójában a talmudizmusét. Megpörgetvén egy búgócsigát, és így kiáltván: "apa, cuka, funda, luka", rátalált az úgynevezett judaizmusra. És ez aztán államvallássá vált a kazár birodalomban. Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba küldetett rabbik ezreiért, zsinagógákat és iskolákat nyitott, és népe azzá a néppé vált, amelyet ma zsidónak nevezünk. Egy sem volt közöttük, kinek ősapja lábujjával csak egyszer is érintette volna a Szentföldet. Nem csak az ótestamentumi történelemben nem, hanem ha az idők kezdetéig tekintünk vissza, akkor sem. Közülük egyetlen egynek sem. Mégis azzal fordulnak a keresztényekhez, hogy segítsünk nekik Palesztinában való fegyveres felkelésükhöz, mondván, hogy "Nemde, segíteni akarjátok Isten választott népét abban, hogy repatriáljon az Ígéret Földjére, ősei földjére? Ez keresztényi kötelességetek. A fiaink közül egyet nektek adtunk mint Uratokat és Megváltótokat. Vasárnaponként a templomba mentek, letérdeltek és egy zsidót imádtok, és mi zsidók vagyunk." De ők pogány kazárok, és éppen úgy tértek át, ahogy az írek. Éppen olyan nevetséges dolog őket a "Szent Föld népének" nevezni, mintha azt az 54 millió muzulmánt, akik Kínában élnek, arabnak neveznők. Mohamed csak Krisztus után 620-ban halt meg, és azóta 54 millió kínai fogadta el saját hitének a mohamedán vallást. Most képzeljék el, 2000 mérföldre Arábiától, Mekkától és Mohamed szülőhelyétől, Kínában. Képzeljék el, ha ez az 54 millió elkezdené magát "arabnak" nevezni. Önök eszelősnek neveznék őket. Ha valaki azt hiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, az bizonyára őrült. Ők mindnyájan magukénak fogadtak egy vallási hitet, melynek eredete Arábiában, Mekkában van. Ugyanúgy, ahogy az írek is tettek. Amikor az írek kereszténnyé váltak, nem borították őket az óceánba, és nem importáltak a Szent Földre új lakosságot. Az írek nem váltak más emberekké. Ugyanazok az emberek maradtak, akik voltak, csak elfogadták a kereszténységet mint vallásos hitet.
Ezek a kazárok, ezek a pogányok, ezek az ázsiaiak, ezek a finn-törökök mongoloid fajúak voltak, akiket kiebrudaltak Ázsiából Kelet-Európába. És mert a királyuk felvette a talmudista hitet, e tekintetben nem maradt nekik sem más választásuk. Ugyanúgy, ahogy Spanyolországban sem: ha a király katolikus volt, mindenki katolikus kellett, hogy legyen. Ha nem volt az, el kellett hagynia Spanyolországot. Így váltak a kazárok azzá, amit mi ma zsidónak nevezünk.
Képzeljék csak el, milyen ostoba dolog lenne, ha azt mondanák a világ nagy keresztény országai, "Latba vetjük hatalmunkat és tekintélyünket azért, hogy Isten választott népe repatriálhasson ősi hazájába". Lehetne ennél nagyobb hazugság? Nem túlságosan nagy meglepetés, ha önök elhiszik ezt a hazugságot, mert a zsidók hatalmában vannak az újságok, a képeslapok, a rádió, a televízió, a könyvkiadás üzletága, és mert a zsebükben vannak a pulpituson szónokló miniszterek és a hordószónok politikusok, akik velük egy nyelven beszélnek. Ha önök elég gyakran hallanák, azt is elhinnék, hogy a fekete fehér. Nem neveznék a feketét többé feketének - a fehéret kezdenék feketének nevezni. És senki sem hibáztathatná önöket érte.
Ez a történelem legnagyobb hazugságainak egyike. Ez az alapja mindannak a bajnak, mely a világban megtörtént.
Tudják önök, mit tesznek a zsidók az engesztelés napján? Azon a napon, melyről önök azt hiszik, hogy oly szent a számukra? Én is egy voltam közülük. Ez nem mendemonda. Nem demagógnak jöttem ide. Azért jöttem, hogy tényeket mondjak önöknek.
Az engesztelés napján bemennek a zsinagógába, felállnak a legelső ima elmondására. Ez az egyetlen ima, amelyet állva kell elmondani. Háromszor ismétlik meg ezt a rövid imát, melyet Kol Nidré-nek neveznek. Ebben az imában a mindenható Istennel olyan egyezséget kötnek, mely szerint minden eskü, fogadalom és ígéret, melyet a következő tizenkét hónap folyamán tesznek, érvénytelen lesz, meg nem történtnek tekintendő. Az eskü nem lesz eskü, a fogadalom nem lesz fogadalom, az ígéret nem lesz ígéret. Nem lesz érvényes, nem lesz hatályos. A talmud egyébként is azt tanítja, hogy bármikor teszel is egy fogadalmat, esküt, ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, melyet elmondtál az engesztelés napján, és fel vagy mentve a teljesítésének kötelezettsége alól. Mennyire szabad bízni az ígéretükhöz való hűségükben? Annyira számíthatsz a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban.
Ugyanarra a sorsra fogunk jutni, attól fogunk szenvedni, mely sorstól a németek szenvedtek és ugyanazon ok miatt.
http://newsfromthewest.blogspot.com/2008_01_09_archive.html
*** www.nemzetihirhalo.hu ********* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 22:07:50, péntek
|
| |
| |
Fidesz: furcsa, hogy Gyurcsány szónokol a rasszizmusról
2009-01-23 12:47 hírTV
A Fidesz furcsállja, hogy Gyurcsány Ferenc szónokol rasszizmusról és szélsőjobbról miközben minden nap egy olyan villából jár dolgozni, amelyet kétszeresen - előbb a nyilasok, majd a kommunisták - koboztak el zsidó tulajdonosától. Így reagált szűkszavú közleményében Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője arra, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő pénteken beszédet mondott egy rasszizmusellenes konferencián Budapesten.
A miniszterelnök a konferencián azt mondta: Magyarországon a jobboldal nyitottságot mutat a nacionalista pártok felé, de nem szabad, hogy "eladja a demokratikus közepet néhány százaléknyi támogatásért cserébe". Gyurcsány Ferenc hozzátette, hogy az így szerzett hatalmat megveti és az szerinte fabatkát sem ér, mert előbb-utóbb tönkreteszi még saját magát is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-23 18:39:38, péntek
|
| |
| |
2009-01-23 15:41
Öt szál kolbászért verték meg a fiatalok a rokkant sértettet
Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság azt a két fiatalt, akik a gyanú szerint összesen öt szál kolbászért és három farmerért vertek össze egy mozgássérült férfit Kuncsorbán - értesült a HavariaPress.
A születése óta 100 százalékban rokkant sértettet az elmúlt napok egyikén támadta meg két, általa látásból ismert fiatalember: először az értékeit követelték, majd amikor az illető megpróbált ellenállni, ütlegelni kezdték. A rablók a saját járóbotjával és egy fahusánggal verték a férfi fejét, méghozzá olyan erővel, hogy a bot elgörbült az ütlegek miatt. Végül az elkövetők öt szál kutyakolbászt, két dezodort és három farmernadrágot vittek el, ennyit volt ugyanis a sértett összes mozdítható vagyona. A bejelentést követően a fegyverneki rendőrök rövid időn belül elfogták a két fiatalkorú elkövetőt, akitől előkerültek a támadáshoz használt, illetve az elvitt tárgyak is. A két gyanúsítottat a Szolnok Városi Bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.
http://www.hirtv.hu/belfold/kek_hirek/?article_hid=255308
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
2009. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1115 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 188
- e Hét: 10455
- e Hónap: 21566
- e Év: 175062
|
|
|
Offline
