|
2009-01-09 21:15:49, péntek
|
| |
| |
6,1 A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
6,2 Szeráfok [Jel. 4,8.] állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
6,3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
6,4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a [1 Kir. 8,11.] ház betelt füsttel.
6,5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan [2 Móz. 24,10.11.33,20. Bir. 13,22. Jer. 4,13.] ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6,6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
6,7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté [Jer. 1,9. Dán. 10,16.] ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
6,8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
6,9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván [Ésa. 42,20. Jer. 5,21. Máté. 13,15. Csel. 28,26.] halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
6,10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
6,11 És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
6,12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
6,13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
