2009-02-27 15:57:50, péntek
|
|
|
Link
39,1 Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
39,2 És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.
39,3 És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.
39,4 És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül.
39,5 És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:
39,6 Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!
39,7 És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.
39,8 Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!
40,1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
40,2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
40,3 Egy szó kiált: A pusztában [Máté. 3,3.] készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
40,4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
40,5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; [rész 52,10. Luk. 3,6.] mert az Úr szája szólt.
40,6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
40,7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; [Jób. 14,1. Zsolt. 95,5.6.103,15. 1 Pét. 1,24.25. Jak. 1,10.11.] bizony fű a nép.
40,8 Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
40,9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
40,10 Ímé, az Úr Isten [Zak. 9,9. Máté. 21,5. Ésa. 62,2.] jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
40,11 Mint pásztor, [rész 66,12. Ezék. 34,12-16. Ján. 10,11. 1 Móz. 33,13. 4 Móz. 11,12.] nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
40,12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, [Jób. 26,10-13.38,5-10. Péld. 30,4.] a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
40,13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, [Róm. 11,34. Jób. 11,7.28,12.21-28. 1 Kor. 2,16.] mint tanácsosa?
40,14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
40,15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
40,16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég [rész 66,1. Zsolt. 50,8.] az áldozatra.
40,17 Minden népek semmik Ő [vers 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.] előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
40,18 És kihez hasonlítjátok [Csel. 17,29. Zsolt. 89,7. Jer. 51,15-19.] az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
40,19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
40,20 A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert [Jer. 10,3-5.] keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
40,21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
40,22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, [Zsolt. 104,2.113,5.6. Zak. 12,1.] lakásra;
40,23 Ki a fejedelmeket [Jób. 12,17.24. Dán. 2,21.] semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
40,24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, [vers 7.8. Jób. 8,16-18.] mint polyvát, forgószél ragadja el:
40,25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
40,26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? [1 Móz. 1,3-18. Zsolt. 147,4.5. Jób. 38,31-37.] Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
40,27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett [rész 27,8.9.49,14-16. Jób. 27,2.] az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
40,28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten [Zsolt. 90,2. Róm. 11,33.34.] az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
40,29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét [Zsolt. 68,10. Máté. 11,28.] megsokasítja.
40,30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
40,31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem [Zsolt. 103,5. 2 Sám. 1,23.] fáradnak el!
|
|
|
0 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|