|
2009-02-09 10:56:20, hétfő
|
| |
| |
Link
33,1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el [Hab. 2,8. Náh. 3,1.] fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
33,2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
33,3 Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a [Dán. 10,6. Jel. 1,10. Zsolt. 68,1.2.3.] népségek.
33,4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
33,5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont [rész 1,27.] ítélettel és igazsággal.
33,6 És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme [rész 9,7.11,1.2.] lesz kincse.
33,7 Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
33,8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt [Bir. 5,8. Ésa. 10,9.36,19. 2 Kir. 18,14-16.] az emberrel!
33,9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, [rész 24,4.7.] ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
33,10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
33,11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt [rész 26,18.59,4.] titeket.
33,12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; [Ámós. 2,1.] tűzben hamvadnak el.
33,13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
33,14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk [rész 31,9. Zsid. 12,29. 5 Móz. 4,24.9,3.] megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
33,15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
33,16 Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize [Zsolt. 18,34.30,8.] el nem fogy.
33,17 A királyt ékességében látják szemeid; [rész 32,1-5.] látnak széles országot.
33,18 Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
33,19 A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
33,20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
33,21 Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át [rész 28,1.] nem megy.
33,22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
33,23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
33,24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot [rész 6,10. Zsolt. 103,3. Márk. 2,9. Máté. 8,17.] nyer.
34,1 Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
34,2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta [5 Móz. 32,22.] őket.
34,3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg [rész 14,19.] vérök miatt.
34,4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, [rész 10,22. Zsolt. 104,2.102,27. Jóel. 2,30. 2 Pét. 3,12. Ésa. 13,10. Máté. 24,29.] miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
34,5 Mert megrészegült [Malak. 1,2.3. 5 Móz. 32,42.] fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
34,6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz [Jer. 46,10.50,27.51,40. Ezék. 39,17-19. Jel. 19,17.18.] az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
34,7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
34,8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje [Abd. 1,10- 14.] Sionnak ügyéért.
34,9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen [Jer. 49,18.] földe égő szurokká.
34,10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, [Sof. 2,14.] nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
34,11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
34,12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
34,13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és [rész 13,21.22.] struczok udvara.
34,14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
34,15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
34,16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; [rész 41,26.] mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
34,17 Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni [Malak. 1,3.4.] fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
