|
2009-03-10 06:09:04, kedd
|
| |
| |
Az időjárásról szólni olyan, mint németül gondolkodni. Ők kérdeznek rá minden telefonban. Azért már unom nagyon ezt a szeles, semmiféle, hamuszürke időt.
Az lelkesít, hogy holnap megjelenik a szél-járás. Ez Sarkady Sanyi verseiről jutott eszembe, reggel hat óra lévén őt olvasgatom. Küldött két régit Sopronból a következő számba. Betegeskedik (nem fiatal már), de öröm, hogy kérésemet nem tagadta meg mégsem."zavarba hoztál: nincs új versem"- írja.
Kitűnő költő, mindig távol a zajoktól, így persze a percnyi elismerésektől is. De drágakövek versei.
Tegnap tanítás, lemerültség: akkumlátor szindróma.
Tudatosan próbáltam a külvilágot lehalkítani, a város dolgait sem beengedni, de nehéz, folyamatosan zörög a telefon, s jött vagy félszáz e-mail. Egy része már a Vármegye internetes kiadásán háborog. Engem tegnap jobban izgattak a pénzügyek, könyvelőnél voltam, átnéztük az elmúlt két hónapot. Március 1-jétől saját magam foglalkoztatom magamat, valóban független vagyok. Nem a sors hozta így, "ezt dobta ki a gép", mondaná egy mai fiatal.
Erről az jutott eszembe, hogy Grázban néhány bemutatkozó mondatot mondva milyen nehéz volt elmagyarázni, hogy hol van Feketeerdő. Úgy, hogy ne kelljen kimondani a legközelebbi város nevét.
Fényesedjen barbárairól, nekem megfelel az országnév is.
Egyszer a Lóban - már nem tudom kinek - egy kiállításmegnyitón a festő odasúgta, hogy ne említsem Mezőkövesd nevét, mert nem szeretné ha pozitív környezetben hangozna el. A lexikon szerint egy évtizedet élt ott.
Most már értem. Előre el kell igazítani az utókort. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
