Regisztráció  Belépés
aranyrozmaring.blog.xfree.hu
,,-Ne legyetek kishitűek! Mert tudom, hogy ezen múlik minden." Tóth Juli
1971.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Ne félj
  2009-03-17 16:04:57, kedd
 
  Pilinszky János: Ne félj


Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Menny és pokol
  2009-03-17 09:23:16, kedd
 
  Gyurkovics Tibor:
Menny és pokol

Szelíden mentem tönkre
szelíden törtem-zúztam
a Jézusból örökre
Jézushoz voltam útban
dühöngve és recsegve
éltem egy alagútban
és végül elterültem
egy titkos infarktusban

Indultam Rákosfalván
mint városi fiúcska
a szelíd bokrok alján
sohase voltam durva
inkább az esti fényben
mélázó bávatag csak
ha láttak a sötétben
inkább kenyeret adtak

Hamar az égra törtem
mint nagy terű madárka
az röpül ilyen bőszen
őrülten aki árva
mert mindig árva voltam
az irodalmi pályán
de tudtam a magosban
az örök élet vár rám

Addig csak csapkolódtam
két szárnyam kimeresztve
félig-meddig földobva
félig-meddig leesve
majd a Szentlélekisten
galambalakban rám szállt
megdicsőített engem
nem érzek ma se hálát

Lettem vadóci Jézus
aszkéta-hedonista
ki mint a narancs vérdús
de saját levét issza
kiűzi a kufárok
hadát a templomokból
de azután az árok
mélyén lányukkal tombel

Félig szent félig bűnös
felébe-harmadába
kerültem be a hűvös
igazság udvarába
ott agyonvertek engem
az irodalmi pályán
de magában a mennyben
az örök élet vár rám.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2009.02 2009. Március 2009.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 274 db bejegyzés
Összes: 951 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 491
  • e Hónap: 2249
  • e Év: 2249
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.