|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 22:15:53, péntek
|
| |
| |
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska
(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 22:13:17, péntek
|
| |
| |
Az EU-nak már előre vállaltuk a Gyurcsány- és Bajnai-csomagot
Veres János hitelért adott szignója fölött már az új megszorítások is szerepelnek
NOL/MTI| 2009. Április 3.
Ha még eddig nem tudtuk volna, most már dokumentum is van róla: nem Bajnai Gordon fejéből pattantak ki a még el sem fogadott Gyurcsány-csomagot meghaladó megszigorító lépéseket tartalmazó tervek. Veres János ezek egy részének teljesítésére már március 10-én garanciát vállalt az Európai Uniónak.
Veres János és Gyurcsány Ferenc a német EU-csúcson (archív) Móricz Simon
Az elmúlt év novemberében aláírt 6,5 milliárd euró uniós hitel harmadik részletét akkor kapja meg Magyarország, ha eleget tesz az Egyetértési Megállapodást kiegészítő gazdaságpolitikai kritériumoknak - a kiegészítő megállapodás kormányrendeleti formában, a csütörtöki Magyar Közlönyben jelent meg. A kiegészítő megállapodást márciusi 10-i budapesti dátummal írta alá Veres János pénzügyminiszter és Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és márciusi 11-i brüsszeli keltezéssel látta el kézjegyével Joaquín Almunia, az Európai Unió pénzügyi biztosa.
Az uniós 6,5 milliárd euró hitel funkciója a fizetési mérleg kiegyensúlyozása, és kapcsolódik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ugyancsak az elmúlt év novemberében jóváhagyott 12,5 milliárd eurós készenléti hitel megállapodásához, továbbá a Világbank 1 milliárd eurós hitelnyújtásához. A 6,5 milliárd euró összegű uniós hitel első 2 milliárd eurós részletét december 9-én kapta meg Magyarország. A további részletek folyósítását mindig felülvizsgálat előzi meg. A második 2 milliárd eurós részlet folyósítása előtt az Európai Bizottság az IMF szakértői közösen, február első felében tartottak felülvizsgálatot. Ez az eredeti megállapodásba foglalt kritériumokat teljesítettnek tekintette. (...) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 22:11:40, péntek
|
| |
| |
Mentsük meg Magyarországot!
Ajánlás előrehozott választások helyett
Magyarországon megjelent ismét a vörös diktatúra, Bajnai politikai nyilatkozata alapján, aki "gyors társadalmi egyeztetést" kér.
Íme, itt van a társadalom egy tagjának a nyilatkozat által kiváltott véleménye:
1. Bajnai tudja-e, hogy milyen országban él?
2. Bajnainak van-e fogalma a demokráciáról?
3. Képes-e Bajnai igazat mondani?
Bajnai azért kér előre aláírásos támogatást, mert tudja, hogy Magyarország elutasít mindenféle diktatúrát. Bajnai nyilatkozata egyértelműen a népnyúzás tényének bevallása.
Bajnaival szemben Magyarország arra kéri parlamenti képviselőit, hogy semmiféle diktatúrát ne támogassanak. A magyar népnek elege van a kommunista-tőkés ígéretekből.
Magyar testvéreim, elérkezett az idő,
hogy megálljt parancsoljunk ennek a magyarellenes folyamatnak!
1. El kell utasítani minden politikai pártot, mert a pártos politikájukkal az embertelenséget szabadították rá Magyarország népére.
2. Magyarországot talpra állítani csak nemzeti politikával lehet.
3. Ezért javaslom: minden település közössége válasszon nemzeti bizottságot, pártoktól független, politikára alkalmas emberekből. A megválasztott területi nemzeti bizottságok egy országos egyeztetésre gyűljenek össze, és döntsék el, hogy létre hoznak-e egy nemzeti egységkormányt, vagy mint országos nemzeti bizottság működnek-e tovább?
A nemzeti egységkormányban nem juthatnak szerephez olyan politikusok, akik a kommunizmus évtizedeinek aktív szereplői voltak, illetve az országvesztés elmúlt húsz esztendejében parlamenti képviselők vagy kormánytagok voltak.
4. A nemzeti bizottság kezdeményezze alkotmányozó nemzetgyűlés megszervezését.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés állítsa helyre a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságát, középpontjában a Szent Koronával és annak értékrendjével. Az új magyar alkotmány tegye lehetővé a munka értékére alapozott pénzkibocsátást. A gazdasági életben pedig, az állami tulajdon és a magántulajdon mellett, nyisson széles utat az emberi méltóság megőrzését szavatoló társadalmi (közösségi) tulajdon számára.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés készítse el az új magyar alkotmány szellemében az új választási törvényt.
5. Amikor az új alkotmány lehetővé teszi, meg kell tartani az országgyűlési képviselő választást.
6. Amikor az új Országgyűlés megalakul, a nemzeti bizottság és az alkotmányozó nemzetgyűlés megszünteti tevékenységét.
7. A nemzeti bizottság, a kifizetésekre vonatkozóan, kérjen három éves moratóriumot.
Úgy gondolom, hogy ezt a nyilatkozatot Orbán Viktornak kellett volna megtennie.
Budapest, 2009. április 3.
Rácz Sándor
akit 1956. november 16-án választottak meg
a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökévé
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 21:18:47, péntek
|
| |
| |
Csődben a Hospinvest?
Csődvédelmet kért maga és az általa működtetett kórházak számára a Hospinvest. A társaság közleménye szerint azért döntöttek így, mert bankjuk hiteltörlesztés címén leemelte a számlájukról az egészségbiztosító által betegellátásra átutalt teljes összeget.
A csődvédelemmel akarják megelőzni, hogy a társaság működése lehetetlenné váljon, és a betegek érdekére hivatkozva párbeszédet kezdeményeznek az érintett önkormányzatokkal. A Hospinvest négy rendelőintézetet és öt kórházat működtet, köztük az egrit.
mr
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=40003 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 19:44:59, péntek
|
| |
| |
Rothadó demokrácia - Gulyás-fasizmus Magyarországon
péntek, 2009. április 3.
A jövő itt van? Az új rendszer itt van? Magyarország kormánya meglehetősen különös játékba kezdett, egy újfajta hatalmi technikát vezettek be, egy csodafegyvert, ha úgy tetszik, amely révén ,,a kormány" hatalmát a végtelenségig ki lehet tolni, minden útba eső határon túl. Az egész beindításhoz egyetlen sokk kell - ami kívülről sokkterápiának látszik, az egy új rendszer bevezetése. A kettős rendszeré, ami van, akik számára fasizmus, mások számára pedig, a falakon belül, rothadó demokrácia, indez felülről szabályozva.
,,tűzijáték a tengerparton,
ismeretlen távoli kis kikötő,
fenn az egek lángba borulnak,
és halkan megcsörren egy karkötő"
2006-ban Gyurcsány Ferenc beszédet mond a Nemzeti Múzeum előtt, odafent azonban a múzeum timpanonját kommandósok lepték el. Akkor ez csupán csak egy kétségbeesett választási hajrának tűnt. Azóta viszont kiderült, ez nem a vég volt, hanem a kezdet. Egy újfajta hatalmi berendezkedés, egy újfajta uralkodási technika bevetésének premierje.
Azóta Gyurcsány és kormánya számtalanszor nyúlt a terrorveszély-kártyához, mint ahogyan az antiszemita-kártyához is. Mindenki figyelmeztette őket, hogy ne tegyék, de nem bírtak leállni, hiszen oly jövedelmező ezeknek a csodafegyvereknek az alkalmazása. Egyetlen gombnyomás, és az összes létező probléma hangtalanul elsikkad - az atombomba lehetett ilyen annak idején. A helyzet az utóbbi időkben az eszkaláció útjára lépett. A tönkretett ország, amit a világválság kiszolgáltatott állapotában talál telibe. A pénz romlik, az élet romlik, a szegénység nő. Ilyen folyamatok felfokozódása idején minden társadalomban felélénkül a szélsőjobbos aktivitás, jelenlét. Ez a lejtőn való ereszkedés természetes velejárója - mi pedig száguldunk lefelé.
De hát mire megy ki itt a játék? Senkinek sem jó a szélsőjobbos indulatok elburjánzása, nem igaz? Elviekben igaz, gyakorlatban azonban sajnos, nem. Minden egyes szélsőjobbos impulzus a jelenlegi kormány hatalmát erősíti. Minden egyes szélsőjobbos impulzus a rend és a béke vágyát, felfokozott igényét, követelését váltja ki az emberből. Ugyanezt teszi a nyomor is. Az, hogy vidéken emberek százezrei élnek úgy, hogy bármikor megverhetik, kifoszthatják őket, ugyancsak indulatokat szül és kétségbeesést, amiből a kiút vagy a radikális szembehelyezkedés a kormánnyal (utcai harcok), vagy a megbékélés, a beletörődés abba, hogy nekünk, magyaroknak csak ez jutott - valódi demokrácia és épülő ország helyett.
A helyzet válságos, de a kormány gyakorlatilag a lakosság 80-85%-ával számolhat a rend és a béke oldalán. Annyit kell csak tenniük, hogy időnként látványosan fellépnek (felvonulnak valahol) az erőszak ellen, és a saját-osan működő sajtó mindenkinek elmagyarázza, hogy a szélsőségesek nem jó emberek, a kormány viszont védelmet képes nyújtani velük szemben.
Minél nagyobb tehát a szélsőjobbos fenyegetés, annál jobb a kormánynak, annál többet tudhat magáénak a 80-85%-ból (a teljes lakosság körében). Már csak egyetlen probléma van, nevezetesen az, hogy szélsőjobb nácizmushoz vezet, az pedig újabb Holokauszthoz is akár.
Ez azonban gigászi tévedés. Pontosan itt ugrik a majom a vízbe. Akkora tévedés, hogy az már nem is lehet véletlen - csakis átverés következménye lehet. A szélsőjobb terjedése (amit ma Európában rajtunk tesztelnek, mint 56-ban a Szovjetekkel való szembenállást) egy maximálisan behatárolt történet, olyan, mint a pestis napjainkban. Simán kezelhető. Megvannak a technikák. Bombabiztosak. Harcászati, szociológiai, tömegtájékoztatási technikák egész sora várja, hogy alkalmazzák őket - amikor oltani kell.
Az oltásra, a csillapításra a parancsot azonban nem adják ki akármikor, hiszen a tűz elég jó dolog - az nemcsak pusztít, de meleget is ad. Nem kell elkapkodni a dolgot. Hadd fokozódjon csak a helyzet - hiszen ennek melege az embereket a kormányhoz űzi. Az utcán rohangáló szélsőjobbos statiszták (érdekes, hogy ez a kormány fasiszta tüntetéseket engedélyez, amiket a FIDESZ-kormány betiltott, akik állítólag ,,fasiszták" - hisz itt, nálunk mindenki az, aki nem ,,baloldali") pásztorkutyák, akik a népet a kormány lábához terelik. Minek hát annyira rohanni azzal az oltással? Egy bizonyos hőfok jól jön, sőt, nagyon jól. A bomlás hőfoka ez. Az állandósított bomlás hőfoka.
,,az utcán patkányok rohannak,
ez a pillanat örökké tart majd,
vaku villan - gyönyörű vagy!,
kezemben olvadó fagylalt"
Ha megvannak a bombabiztos fékeink, nyugodtan kiengedhetjük a fasizmus mérgező gázfelhőit az utcákra, akármi is történik, urai vagyunk a helyzetnek. A rendőrség feladatkörét kell csak kicsit módosítani, hogy túl nagy randalírozások ne jöhessenek létre, csak pont akkorák, amik külföld felé eladhatóak a szokásos címkével ,,radikálisok kis csoportja".
Hol van a folyamat vége? Sehol! Ez itt a legsötétebb titok. Az ellenzék vagy megunja és eltűnik, mintha itt sem lettek volna, vagy szétesik idős és szegény emberekre és proletár szélsőjobbos fiatalokra. A legtöbb ember pedig, a 80-85% büszkén mászkál a városban, mondván, hogy mi legalább civilizáltak vagyunk, a zombiktól pedig meg kell tisztítani az utcákat, ez érthető - Gyurcsány és aktuális utódja, utódai nem jó emberek, de fontos feladatot látnak el. Ez a mi kis vállalható kompromisszumunk.
A civilizáció a városfalakról szól, miért ne emelhetnénk mi is falakat, és rakhatnánk azokon kívül azokat, akik nem teljesítik a belépőszintű követelményeket? A ,,zombikat". Dolgozunk kell, hogy mi is belül maradhassunk, és vigyázni kell, nehogy rossz helyen, rossz dolgot mondjunk, mert megüthetjük a bokánkat. De megéri, mert jó idebent. Jobb itt, mint odakint, ahol a szélsőjobb tombol.
A megszorítások mindig a legalsó 10%-ot sújtják. Most is, és a következő hónapban is. Egyszerre mindig csak 10% dühével kell számolni. Olyan ez, mint a párizsi-szeletelés, egyszerre csak egy szeletet, mindig ugyanolyan vékony szeletet, aztán jöhet a következő, és ha már nagy a gáz, falakat kell építeni a nyomornegyedek köré, mint Rióban.
A társadalom seblázban ég, a magyarországi válság (ami akkor pattant ki, amikor - erre ma még nem lehet hivatkozni, ezért nem írom le) szélsőjobbos indulatokat szül. A szélsőjobbos indulatok pedig szélsőjobbos embereket. És így tovább. A lázat lehetne csillapítani - de minek, ha ez nonstop politikai profittal jár? A szélsőjobb olyan, mint a talajvíz, egyre csak nő a tömege, és keresi a lehetőséget, hogy utat törjön a felszínre. Ez azonban sosem fog megtörténni, csak a szükséges, és pontosan meghatározott mértékben - egyfajta demó formájában: ,,ezt kapnátok, ha nem védenénk meg titeket". Fel-feltör egy kis szélsőjobbos talajvíz, látunk egy kis vért, látunk egy kis ordítozást, bilincselést, aztán másnap már otthon reggelizik az aktuális Budaházy meg Tomket, vagy aki éppen szerepel. Még jó, hogy nem hajol meg a fellépése után, és nem osztogat autogrammokat.
Rothadó demokrácia - gulyásfasizmus. Silány, undorító menü. Nem ezt érdemeljük. Az egész bombabiztosan kontrollált neo-fasizmus ennek a rendszernek a terméke, amely visszaszoríthatná, de ehelyett vidám arccal nyomkodja felülről a gombokat, hisz odáig úgysem csapnak fel a talajvíz hullámai - a szélsőjobbos rothadás egyedül az emberek alsóbb és középrétegeinek életét mérgezi meg őspatkányként.
,,egyre nagyobb ez a város,
de fel sosem épül,
és eltűnik végül -
feltűnés nélkül"
2009 március. Horn Gábor sokkterápia szükségességéről beszél. Gyurcsány ,,lemond", és színre lép a senki által nem ellenőrzött Gyurcsány-klón kormány, amit mindenki ,,csak kívülről" támogat - beleértve a Fideszt, akik páholyból szemlélik az eseményeket. Az EU és Magyarország közt a megszorítások miatti zavargások idejére a diplomáciai együttműködés már hónapokkal ezelőtt le lett vajazva. Sosem értettük, miért van olyanunk, hogy ,,az új rend kormánybiztosa" - most már tudjuk. Erre készültek, egy új rend bevezetésére, a káosz helyére, amit ők csináltak.
(ez a cikk kevéssel Bajnai-projekt bevezetése, illetve Gyurcsány ,,lemondása" előtt keletkezett)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 19:41:44, péntek
|
| |
| |
Nyílt levél az EchoTV és a HírTV szerkesztőségének
2009-04-03 19:19 barikád.hu
Megszoktuk, hogy a magyar kereskedelmi és közszolgálati televízióktól nem kapunk tárgyilagos, őszinte, hiteles és teljeskörű tájékoztatást híradásaikban az ország belpolitikai életével kapcsolatban. Sok ember, magam is, ezért nem nézzük őket. (És nem kommunikálok velük!)
Ezen csatornák azt gondolják, hogy csak az a hír létezik, amit bemondanak híreikben. Amit nem mondanak be, az nincs is. Ezért nézzük sokan az Echo és a Hír Tv híradásait, melyeknek szellemisége mindeddig normálisnak nevezhető.
A mai napon azonban vártam volna, hogy esti híradójukban tudósítanak, vagy legalább beszámolnak a Bajnai Gordon háza elé szervezett tüntetésről, amely a Jobbik szervezésében 18:30-kor kezdődött.
Magam becsületes munkából tartom fenn magam, mégis, sajnos nem tudok egy hónapon belül többször Budapestre utazni (5000 ft a vonatjegy). Igazából egyszer sem lenne szabad, ám a jelen politikai helyzetben 1 db megmozdulásra mégis felmegyek Bp-re (vasárnap). Így joggal vártam volna el, hogy a jobboldalinak tartott csatornák legalább tájékoztassanak a mai eseményről, ha már személyesen jelen lenni nem is tudtam!
Ezúttal felhívom az Echo Tv és a Hír Tv szíves figyelmét arra: nem csak az létezik, amit bemondanak a híreikben. Létezik az is, amit elhallgatnak, vagy nem tartanak fontosnak bemondani. Mint becsületes, dolgozó magyar állampolgár, elvárom ettől a két csatornától, hogy a jövőben ami hír, az legyen hír Önöknél is!
Mint a nemzeti oldal televízióit tájékoztatom, hogy a nemzeti összefogás, amit munkájukkal támogatnak, nem egyetlen pártot jelent (vagy pártszövetséget). A nemzeti oldalon van még erő máshol is, az ő megkerülésükkel nincs teljes nemzeti egység, nélkülük nincs összefogás.
Tisztelettel kérem, hogy a maihoz hasonló hazai eseményekről a jövőben kellő súllyal tájékoztatni szíveskedjenek az ország lakosságát!
(A Magyar Gárda félpályás útlezárásokat tervez! Pl: április 3-án Győrött.)
Munkájukhoz egészséget és kegyelmet kívánok!
Sej László, Győr
katolikus hittanár |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 19:17:41, péntek
|
| |
| |
A megszorításokból a nagytőke profitál
figyelőnet | péntek, 2009. április 3.
A nyugdíjasok és a munkavállalók nap mint nap hallják: áldozatot kell hozniuk. A hazánkban tevékenykedő nemzetközi nagyvállalatok viszont egyes közterhekből nem veszik ki arányosan a részüket, s jó esélyük van arra, hogy a jövőben még kevesebbet kelljen letenniük a köz asztalára.
A megszorításokból a nagytőke profitál
A nyugdíjasok és a munkavállalók nap mint nap hallják: áldozatot kell hozniuk. A hazánkban tevékenykedő nemzetközi nagyvállalatok viszont egyes közterhekből nem veszik ki arányosan a részüket, s jó esélyük van arra, hogy a jövőben még kevesebbet kelljen letenniük a köz asztalára.
Hogyan mélyítik el a recessziót a reformcsomagok?
,,Szent tehenekről" már nemigen beszélhetünk: sérültek a nyugdíjasok, a közszférában dolgozók érdekei, napirendre került a munkavállalói juttatások adómentességének eltörlése. Egyes ellenzéki politikusok a minimálbér környékén keresők keményebb megadóztatását, sőt a minimálbér eltörlésének szükségességét vetik föl.
A háttérben a vártnál is nagyobb gazdasági visszaesés, s az IMF-nek vállalt hiánycél áll, ami a Gyurcsány-kormányt követő kormány mozgásterét is meghatározza. (Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy egyes reformjavaslatok mögött nem a válságkezelő szándék áll, hanem esetenként a javaslattevő korábban is hangoztatott gazdaságfilozófiai-politikai meggyőződése, vagy éppen közérdeknek álcázott lobbiérdek.)
Érinthetetlenek a multik
Míg a viták jelenleg is leginkább arról folynak, hogy a nyugdíjasoktól vagy az alacsony keresetű munkavállalóktól vegyenek-e el többet, egy szent tehén maradt minden vihar ellenére: a zömében multinacionális cégekből álló nagyvállalatok szférája. A még regnáló kormányunk adójavaslata (amely már biztosan nem ebben a formájában valósul meg) meghagyta volna a legfontosabb vállalati adókedvezményeket, s eltörölte volna a különadót.
elvágtató pénzek
A profitrepatriálás 2003-ban 1,3 milliárd euró volt, 2006-ban 3,8 milliárd euró, 2007-ben elérte a 4,2 millliárd eurót. 2008 első háromnegyed évében összesen nagyjából annyi profit távozott az országból, mint 2006-ban (teljes éves adatok még nincsenek 2008-ról) - derül ki az MNB adatsoraiból.
Jóllehet az Állami Számvevőszék kutatóintézetének értékelő tanulmánya már 2007-ben azt állapítja meg, hogy ,,a külföldi tulajdonosok által birtokolt gazdasági szegmens egyes közterhekből nem arányosan veszi ki a részét", s fölhívja a figyelmet a növekvő profitrepatriálásra, azaz arra, hogy a külföldi vállalatok egyre nagyobb arányban küldik haza a hazánkban megtermelt profitot.
Nyilvánvaló, hogy a nagyvállalatok a nyereségük után valóban meglehetősen mérsékelten adóznak. A tényleges adókulcs nem érte el 2007-ben a 9 százalékot, pedig a társasági adó elvileg 16 százalékos - derül ki az APEH adataiból.
tisztelettel adóznak
Az APEH adatai szerint 2007-ben a magyarországi cégek adózás előtti eredménye 4 960 645 887 000 (csaknem 5000 milliárd) forint volt, a számított adó alapja mindössze viszont 2 636 445 756 000 forint volt.
A befizetett társasági adó mindösszesen 444 542 965 000 forint volt. Nem éri el a tényleges (effektív) adókulcs a 9 százalékot.
Egyértelműen a nagyvállalatok tudják jól kihasználni a társasági adó alapját, illetve a számított adót csökkentő kedvezményeket - mondta a FigyelőNetnek Oldal György, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének (MKOE) alelnöke. Ezt támasztja alá a Figyelő tavaly készült cikke is, amelyből kiderül, hogy még az olyan értékes brandek tulajdonosai is, mint például a Coca Cola vagy a Siemens, még egy százalék tényleges kulccsal sem adóznak, de számos nagy cég adózik nulla kulccsal, sőt egyesek még adót is visszaigényelnek.
A lakosságé a nagyobb teher
Mindemellett nem csoda, hogy a lakosság több mint négyszer annyi adót fizet be a központi költségvetésbe, mint a gazdálkodó szervezetek, legnagyobb részt az áfa révén (amint arról a költségvetés mérlegét megnézve bárki meggyőződhet). Ezt az arányt rontotta volna tovább a lakosság kárára a Gyurcsány-kormány, illetve a Reformszövetség javaslata többek között a különadó eltörlésével és az áfa megemelésével.
A különadó eltörlése igen előnyös lépés lenne a cégeknek, különösen a nagy cégeknek, akkor is, ha a társasági adó kulcsa 19 százalékra nő - mondta a FigyelőNetnek Oldal György adószakértő. A különadó alapja ugyanis sokkal szigorúbb szabályok alapján csökkenthető, mint a társasági adóé, ez utóbbit egy nagyvállalat sokkal könnyebben ,,kihozza nullára". Márpedig nullának a 19 százaléka sokkal kedvezőbb, mint valamennyinek a 4 százaléka - magyarázta az adószakértő.
a különadó és az audi
Mint emlékezetes, amikor a kormány 2006-ban bejelentette a különadó bevezetését, az Audi egymilliárd euró értékű befektetés elmaradását helyezte kilátásba. A kormány végül - az Audi kedvéért - a különadót csökkenthetővé tette az alap- és alkalmazottkutatás, valamint a kísérleti fejlesztés költségével.
Nyilvánvaló, hogy nem lett volna racionális lépés a kormánytól, ha körömszakadtáig ragaszkodik az elképzeléséhez, s emiatt az ország elesik e befektetéstől, s az azzal járó munkahelyektől, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó és járulékbevételektől.
Az eset mégis jól mutatja, hogy a magukat szuverénnek mutató nemzeti kormányok nincsenek egy súlycsoportban a nagy, nemzetközi vállalatok érdekképviselőivel.
A nagyvállalatok érdekképviselő szervezetei, s az adóoptimalizálásukat segítő nagy adótanácsadó cégek vezetői azt mondják, túladóztatottak a vállalatok. Ennek egyik okaként az iparűzési adót szokták említeni, amelynek eltörléséért beperelték a nagyvállalatok a magyar államot, s Brüsszelig is hajlandók voltak elmenni. A pert ugyan elvesztették, de nem tettek le annak eltörléséről: a Demján Sándor nagyvállalkozó által létrehívott, s meghatározóan a vállalkozások érdekképviselőiből álló Reformszövetség programjának sarkalatos pontja az iparűzési adó adórendszerből történő kivezetése.
iparűzési adó
A helyi iparűzési adó tulajdonképpen a hozzáadott értéket adóztatja. Az adóalap meghatározásánál az árbevételből az eladott áruk a beszerzési értéken, az anyagköltség, s a közvetített szolgáltatások vonhatók le.
Nem is lehet csodálni, hiszen a helyi iparűzési adó hiába csak 1-2 százalékos, sokat ,,optimalizálni" nem lehet rajta, így azután csaknem annyi bevétel származik belőle, mint az elvben 16 százalékos társasági adóból.
A másik oka a ,,túladóztatottságnak" a járulékok magas szintje, ami azonban nem adó, mert nem a vállalatok jövedelmét, hanem a költségeit érinti. Mint azt számosan elmondták már, a járulékok hazai szintje valóban meghaladja az uniós átlagot. Amire kevesebben hívták föl a figyelmet, hogy a fogyasztási adók szintje (például áfa) is meghaladja az uniós átlagot, mégis ennek megemeléséből finanszíroznák a járulékok csökkentését.
hívogató adórendszer
Az UNCTAD által a nemzetközi befektetőknek kiadott ,,World Investment Report 2008" fölhívja a figyelmet, hogy néhány fejlett országban - megemlítik Magyarországot is Dánia, Hollandia, Málta és Lengyelország mellett - kedvezményesen adóznak a külföldi befektetések. Az USA-ban, Svájcban és Magyarországon csökkentették a bürokráciát, rövidítették a várakozási időt, s más iniciatívákkal is bátorítják a külföldi befektetéseket - teszik hozzá a kötet szerzői.
Arról is sokan megfeledkeznek a közbeszédben, hogy bár a járulékszint magasabb az uniósnál, de a bérköltségek szintje (bruttó bér + a munkaadót terhelő járulékok) azért még mindig jóval alacsonyabb az uniósnál. A munkaadók persze ezt nagyon is jól tudják.
A fizetések a kelet-európai uniós tagoknál jóval alacsonyabbak a nyugat-európaiaknál, s bár magasabbak a társadalombiztosítási járulékok, ennek hatását ellensúlyozza a társasági adók alacsony szintje - olvasható az Európai Munkaadók Szövetsége honlapján.
Ennek ellenére a ,,járulékcsökkentés az áfaemeléssel ellensúlyozva", azaz a lakosságra terhelve program beépült a letűnő Gyurcsány-kormány programjába éppúgy, mint a Reformszövetségébe, s még a magát rendszerkritikusnak beállító Lehet Más a Politika mozgalom programjába is.
A vállalatok adó- és költségszintjének csökkentése a lakossági terhek növelésével látszólag valamennyi vállalatnak érdeke, de valójában távolról sincs így: az export 80 százalékát adó, külföldi nagyvállalatok ezeknek az intézkedéseknek csak az előnyös oldalát éreznék, a zömmel nem exportképes, a hazai kereslettől függő kkv-k viszont a hátrányait is.
adóztatási mítoszok
1. A kis cégek többsége kibújik a közterhek megfizetése alól, míg a nagyvállalatok görnyedeznek az adóterhek súlya alatt.
Valójában sokkal több nagyvállalat ,,hozza ki" nullára, vagy veszteségesre működésének eredményét, mint amennyire az a kis cégekre jellemző. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint 2003-05 között a legnagyobb arányban a nagyvállalatok voltak tartósan veszteségesek.
2. Minél több pénzt hagy az állam a cégeknél (alacsonyabb adó- és járulékkulcsok formájában), azok annál több munkahelyet teremtenek. (Más megfogalmazásban: a cégek hasznosabban költik el a pénzt, mint az állam.)
Valójában nincs garancia arra, hogy a vállalatok éppen munkahelyeket létesítenek a náluk hagyott pénzből. Kivehetik a többletet például profitként is. Lehetséges persze az is, hogy a többletet beruházásra fordítják, ami munkahelyeket teremt, ám arról se feledkezzünk meg, hogy akadnak olyan fejlesztő beruházások, amelyek éppenséggel munkahelyeket szüntetnek meg.
3. Nem pártpolitikusoknak, hanem közgazdászoknak, adószakértőknek kellene megmondani, milyen legyen az adórendszerünk.
Az adórendszer megváltoztatása a javak állami újraelosztását módosítja. Eldöntjük, kik fizetnek többet/kevesebbet: a nagyvállalatok, a kis cégek, a munkavállalók, avagy minden magánember, aki él és fogyaszt (mondjuk az áfa formájában). Érdekek és értékek között kell tehát választani.
Különösen ostoba dolog lenne a társadalomnak azokra a szakértőkre bíznia annak eldöntését, ki mekkora részt vállaljon a közterhek viseléséből, akik egy meghatározott csoport érdekeit képviselik.
figyelőnet | péntek, 2009. április 3.
A nyugdíjasok és a munkavállalók nap mint nap hallják: áldozatot kell hozniuk. A hazánkban tevékenykedő nemzetközi nagyvállalatok viszont egyes közterhekből nem veszik ki arányosan a részüket, s jó esélyük van arra, hogy a jövőben még kevesebbet kelljen letenniük a köz asztalára.
A megszorításokból a nagytőke profitál
A nyugdíjasok és a munkavállalók nap mint nap hallják: áldozatot kell hozniuk. A hazánkban tevékenykedő nemzetközi nagyvállalatok viszont egyes közterhekből nem veszik ki arányosan a részüket, s jó esélyük van arra, hogy a jövőben még kevesebbet kelljen letenniük a köz asztalára.
Hogyan mélyítik el a recessziót a reformcsomagok?
,,Szent tehenekről" már nemigen beszélhetünk: sérültek a nyugdíjasok, a közszférában dolgozók érdekei, napirendre került a munkavállalói juttatások adómentességének eltörlése. Egyes ellenzéki politikusok a minimálbér környékén keresők keményebb megadóztatását, sőt a minimálbér eltörlésének szükségességét vetik föl.
A háttérben a vártnál is nagyobb gazdasági visszaesés, s az IMF-nek vállalt hiánycél áll, ami a Gyurcsány-kormányt követő kormány mozgásterét is meghatározza. (Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy egyes reformjavaslatok mögött nem a válságkezelő szándék áll, hanem esetenként a javaslattevő korábban is hangoztatott gazdaságfilozófiai-politikai meggyőződése, vagy éppen közérdeknek álcázott lobbiérdek.)
Érinthetetlenek a multik
Míg a viták jelenleg is leginkább arról folynak, hogy a nyugdíjasoktól vagy az alacsony keresetű munkavállalóktól vegyenek-e el többet, egy szent tehén maradt minden vihar ellenére: a zömében multinacionális cégekből álló nagyvállalatok szférája. A még regnáló kormányunk adójavaslata (amely már biztosan nem ebben a formájában valósul meg) meghagyta volna a legfontosabb vállalati adókedvezményeket, s eltörölte volna a különadót.
elvágtató pénzek
A profitrepatriálás 2003-ban 1,3 milliárd euró volt, 2006-ban 3,8 milliárd euró, 2007-ben elérte a 4,2 millliárd eurót. 2008 első háromnegyed évében összesen nagyjából annyi profit távozott az országból, mint 2006-ban (teljes éves adatok még nincsenek 2008-ról) - derül ki az MNB adatsoraiból.
Jóllehet az Állami Számvevőszék kutatóintézetének értékelő tanulmánya már 2007-ben azt állapítja meg, hogy ,,a külföldi tulajdonosok által birtokolt gazdasági szegmens egyes közterhekből nem arányosan veszi ki a részét", s fölhívja a figyelmet a növekvő profitrepatriálásra, azaz arra, hogy a külföldi vállalatok egyre nagyobb arányban küldik haza a hazánkban megtermelt profitot.
Nyilvánvaló, hogy a nagyvállalatok a nyereségük után valóban meglehetősen mérsékelten adóznak. A tényleges adókulcs nem érte el 2007-ben a 9 százalékot, pedig a társasági adó elvileg 16 százalékos - derül ki az APEH adataiból.
tisztelettel adóznak
Az APEH adatai szerint 2007-ben a magyarországi cégek adózás előtti eredménye 4 960 645 887 000 (csaknem 5000 milliárd) forint volt, a számított adó alapja mindössze viszont 2 636 445 756 000 forint volt.
A befizetett társasági adó mindösszesen 444 542 965 000 forint volt. Nem éri el a tényleges (effektív) adókulcs a 9 százalékot.
Egyértelműen a nagyvállalatok tudják jól kihasználni a társasági adó alapját, illetve a számított adót csökkentő kedvezményeket - mondta a FigyelőNetnek Oldal György, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének (MKOE) alelnöke. Ezt támasztja alá a Figyelő tavaly készült cikke is, amelyből kiderül, hogy még az olyan értékes brandek tulajdonosai is, mint például a Coca Cola vagy a Siemens, még egy százalék tényleges kulccsal sem adóznak, de számos nagy cég adózik nulla kulccsal, sőt egyesek még adót is visszaigényelnek.
A lakosságé a nagyobb teher
Mindemellett nem csoda, hogy a lakosság több mint négyszer annyi adót fizet be a központi költségvetésbe, mint a gazdálkodó szervezetek, legnagyobb részt az áfa révén (amint arról a költségvetés mérlegét megnézve bárki meggyőződhet). Ezt az arányt rontotta volna tovább a lakosság kárára a Gyurcsány-kormány, illetve a Reformszövetség javaslata többek között a különadó eltörlésével és az áfa megemelésével.
A különadó eltörlése igen előnyös lépés lenne a cégeknek, különösen a nagy cégeknek, akkor is, ha a társasági adó kulcsa 19 százalékra nő - mondta a FigyelőNetnek Oldal György adószakértő. A különadó alapja ugyanis sokkal szigorúbb szabályok alapján csökkenthető, mint a társasági adóé, ez utóbbit egy nagyvállalat sokkal könnyebben ,,kihozza nullára". Márpedig nullának a 19 százaléka sokkal kedvezőbb, mint valamennyinek a 4 százaléka - magyarázta az adószakértő.
a különadó és az audi
Mint emlékezetes, amikor a kormány 2006-ban bejelentette a különadó bevezetését, az Audi egymilliárd euró értékű befektetés elmaradását helyezte kilátásba. A kormány végül - az Audi kedvéért - a különadót csökkenthetővé tette az alap- és alkalmazottkutatás, valamint a kísérleti fejlesztés költségével.
Nyilvánvaló, hogy nem lett volna racionális lépés a kormánytól, ha körömszakadtáig ragaszkodik az elképzeléséhez, s emiatt az ország elesik e befektetéstől, s az azzal járó munkahelyektől, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó és járulékbevételektől.
Az eset mégis jól mutatja, hogy a magukat szuverénnek mutató nemzeti kormányok nincsenek egy súlycsoportban a nagy, nemzetközi vállalatok érdekképviselőivel.
A nagyvállalatok érdekképviselő szervezetei, s az adóoptimalizálásukat segítő nagy adótanácsadó cégek vezetői azt mondják, túladóztatottak a vállalatok. Ennek egyik okaként az iparűzési adót szokták említeni, amelynek eltörléséért beperelték a nagyvállalatok a magyar államot, s Brüsszelig is hajlandók voltak elmenni. A pert ugyan elvesztették, de nem tettek le annak eltörléséről: a Demján Sándor nagyvállalkozó által létrehívott, s meghatározóan a vállalkozások érdekképviselőiből álló Reformszövetség programjának sarkalatos pontja az iparűzési adó adórendszerből történő kivezetése.
iparűzési adó
A helyi iparűzési adó tulajdonképpen a hozzáadott értéket adóztatja. Az adóalap meghatározásánál az árbevételből az eladott áruk a beszerzési értéken, az anyagköltség, s a közvetített szolgáltatások vonhatók le.
Nem is lehet csodálni, hiszen a helyi iparűzési adó hiába csak 1-2 százalékos, sokat ,,optimalizálni" nem lehet rajta, így azután csaknem annyi bevétel származik belőle, mint az elvben 16 százalékos társasági adóból.
A másik oka a ,,túladóztatottságnak" a járulékok magas szintje, ami azonban nem adó, mert nem a vállalatok jövedelmét, hanem a költségeit érinti. Mint azt számosan elmondták már, a járulékok hazai szintje valóban meghaladja az uniós átlagot. Amire kevesebben hívták föl a figyelmet, hogy a fogyasztási adók szintje (például áfa) is meghaladja az uniós átlagot, mégis ennek megemeléséből finanszíroznák a járulékok csökkentését.
hívogató adórendszer
Az UNCTAD által a nemzetközi befektetőknek kiadott ,,World Investment Report 2008" fölhívja a figyelmet, hogy néhány fejlett országban - megemlítik Magyarországot is Dánia, Hollandia, Málta és Lengyelország mellett - kedvezményesen adóznak a külföldi befektetések. Az USA-ban, Svájcban és Magyarországon csökkentették a bürokráciát, rövidítették a várakozási időt, s más iniciatívákkal is bátorítják a külföldi befektetéseket - teszik hozzá a kötet szerzői.
Arról is sokan megfeledkeznek a közbeszédben, hogy bár a járulékszint magasabb az uniósnál, de a bérköltségek szintje (bruttó bér + a munkaadót terhelő járulékok) azért még mindig jóval alacsonyabb az uniósnál. A munkaadók persze ezt nagyon is jól tudják.
A fizetések a kelet-európai uniós tagoknál jóval alacsonyabbak a nyugat-európaiaknál, s bár magasabbak a társadalombiztosítási járulékok, ennek hatását ellensúlyozza a társasági adók alacsony szintje - olvasható az Európai Munkaadók Szövetsége honlapján.
Ennek ellenére a ,,járulékcsökkentés az áfaemeléssel ellensúlyozva", azaz a lakosságra terhelve program beépült a letűnő Gyurcsány-kormány programjába éppúgy, mint a Reformszövetségébe, s még a magát rendszerkritikusnak beállító Lehet Más a Politika mozgalom programjába is.
A vállalatok adó- és költségszintjének csökkentése a lakossági terhek növelésével látszólag valamennyi vállalatnak érdeke, de valójában távolról sincs így: az export 80 százalékát adó, külföldi nagyvállalatok ezeknek az intézkedéseknek csak az előnyös oldalát éreznék, a zömmel nem exportképes, a hazai kereslettől függő kkv-k viszont a hátrányait is.
adóztatási mítoszok
1. A kis cégek többsége kibújik a közterhek megfizetése alól, míg a nagyvállalatok görnyedeznek az adóterhek súlya alatt.
Valójában sokkal több nagyvállalat ,,hozza ki" nullára, vagy veszteségesre működésének eredményét, mint amennyire az a kis cégekre jellemző. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint 2003-05 között a legnagyobb arányban a nagyvállalatok voltak tartósan veszteségesek.
2. Minél több pénzt hagy az állam a cégeknél (alacsonyabb adó- és járulékkulcsok formájában), azok annál több munkahelyet teremtenek. (Más megfogalmazásban: a cégek hasznosabban költik el a pénzt, mint az állam.)
Valójában nincs garancia arra, hogy a vállalatok éppen munkahelyeket létesítenek a náluk hagyott pénzből. Kivehetik a többletet például profitként is. Lehetséges persze az is, hogy a többletet beruházásra fordítják, ami munkahelyeket teremt, ám arról se feledkezzünk meg, hogy akadnak olyan fejlesztő beruházások, amelyek éppenséggel munkahelyeket szüntetnek meg.
3. Nem pártpolitikusoknak, hanem közgazdászoknak, adószakértőknek kellene megmondani, milyen legyen az adórendszerünk.
Az adórendszer megváltoztatása a javak állami újraelosztását módosítja. Eldöntjük, kik fizetnek többet/kevesebbet: a nagyvállalatok, a kis cégek, a munkavállalók, avagy minden magánember, aki él és fogyaszt (mondjuk az áfa formájában). Érdekek és értékek között kell tehát választani.
Különösen ostoba dolog lenne a társadalomnak azokra a szakértőkre bíznia annak eldöntését, ki mekkora részt vállaljon a közterhek viseléséből, akik egy meghatározott csoport érdekeit képviselik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 19:11:03, péntek
|
| |
| |
Gyurcsány és Bajnai megbeszélte: Ott kell hagyni a francba!
B. A., reflektor@hetivalasz.hu
9. évfolyam 14. szám, 2009.04.02
A most 41 éves Bajnai Gordon nem volt KISZ-elöljáró, vezette viszont az Unió a Demokratikus Szocializmusért (UDSZ) nevű szervezetet, ami - saját szavaival - "egy szociáldemokrata ifjúsági kísérlet volt a KISZ-ből átalakult Demisz megreformálására", s amelynek Gyurcsány Ferenc is tagja volt.
Épp húsz éve levelet is fogalmaztak a KISZ-kongresszushoz, s koalíciót ajánlottak mindenkinek, aki "a szocializmust politikai mozgalomnak tekinti", aki "a gazdasági hatékonyság kizárólagossága helyett a hatékonyság és igazságosság szempontjainak együttes érvényesítésére" és az apparátuselvű szervezet lebontására törekszik.
A "reformkommunistákkal" és "szociáldemokratákkal" történő együttműködést sürgető kiáltványt Gyurcsány a KISZ KB titkáraként, Bajnai az UDSZ ügyvivőjeként, Szilvásy György pedig a KISZ szóvivőjeként írta alá. "Hamar beláttuk, hogy nincs szükség még egy politikai szervezetre annyi másik mellett: 1989-ben feloszlattuk az UDSZ-t" - emlékezett vissza a hőskorra Bajnai (Heti Válasz, 2006. június 8.). A Debreczeni József által jegyzett Az új miniszterelnök című könyvben Gyurcsány így számol be ugyanezen időszakról: "a Bajnaival és másokkal folytatott éjszakai beszélgetéseink egyre inkább azt mutatják, hogy a Demiszt ott kell hagyni a francba". A Demisz-alelnökségről való lemondás után Gyurcsány megalakítja az Új Nemzedék nevű mozgalmat, ami szintén tiszavirág-életűnek bizonyul. Olyan ifjú vállalkozókat akart (volna) maga köré gyűjteni, akik képesek nyomást gyakorolni a hatalomra.
Miután Bajnai 1991-ben diplomát szerzett a Közgázon, a privatizációs tanácsadással, vállalatátalakítással (valamint a párt- és a szakszervezeti vagyon értékelésével foglalkozó) Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél kezdett dolgozni, megint Gyurcsány társaságában. "Úgy másfél évig dolgoztunk együtt. Aztán kettévált a pályánk: ő saját vállalkozást indított, én pedig - menedzserként - nemzetközi üzletekkel, befektetésekkel kezdtem foglalkozni" - így Bajnai. 1995-től együtt dolgozott a CAIB Értékpapír Rt.-nél Simor András mai jegybankelnökkel, majd 29 évesen vezérigazgató-helyettese lett e cégnek, mely egyebek mellett a Richter, a Mol, a Matáv és az OTP tőzsdére vitelében működött közre. Aztán 2000-től öt éven át a Wallis Rt. vezérigazgatója lett.
Gyurcsány Ferenc már 2004-ben kiszemelte gazdasági tárcavezetőnek Bajnai Gordont, ám ő akkor a mai SZDSZ-frakcióvezető Kóka Jánost ajánlotta be maga helyett a miniszteri bársonyszékbe. Ezt a teóriát Bajnai 2006-ban nem erősítette meg a Heti Válasznak, elismerte viszont: "jó véleménnyel voltam Kóka Jánosról, ezért az általa vezetett Elender infokommunikációs cégbe négy éve beszállt a Wallis Rt., amit akkor én irányítottam". Ez a történet még pontosabban így fest: a Horn-kormány idején Magyar Bálint oktatási miniszter - az állami Sulinet-program örve alatt - országosan ismert informatikai céggé tette az Elendert, amit később megvásárolt a világ legjelentősebb internetszolgáltatója, az amerikai PSINet Inc. (Kóka e pillanattól eredezteti milliárdosi létét.) Miután 2002-ben a PSINet becsődölt, magyar részlege viszont működőképes maradt, Kóka és sógora, Lepp Gyula visszavásárolta korábbi cégét - melyhez befektetőtársnak a Bajnai vezette Wallist nyerték meg. (Az adásvétel után Kóka bejelentette: az internetes üzleti megoldásokat kínáló Webigen Rt.-t beolvasztják az Elenderbe, illetve a Webigen birtokában lévő 31 százalékos Index.hu részvénypakett is átkerül régi-új vállalkozásukhoz.)
A lapunk által feltárt Dataplex-sztoriban - közvetve - ismét egymás mellé került Kóka János és a Wallis neve (Heti Válasz, 2007. február 22.). Dióhéjban: 2005 nyarán-ősz elején három ciprusi offshore társaság megvásárolt egy kapacitásfelesleggel küzdő ötcsillagos szerverszállót, illetve az azt működtető Dataplex Infokommunikációs Infrastruktúra Szolgáltató Kft.-t. Alig telt el három hónap, a "ciprusiak" hárommilliárd forintos haszonnal tudták továbbadni szerzeményüket. Hogyan sikerült így felsrófolni a cég árát? Részben piaci munkával, de jórészt olyan állami mamutvállalatok elköteleződésével (szolgáltatásvásárlásával), amelyek a Kóka-féle gazdasági tárca felügyelete alá tartoztak.
A Kóka-sógor Lepp Gyula nem cáfolta értesülésünket, mely szerint ő képviselte a ciprusi cégek egyikét, a Corbeil Holdings Limitedet az üzletrész-adásvételi tárgyalásokon. Ez eleve cáfolhatatlan, hiszen a Corbeil magyar igazgatója az a Rácz Krisztián, akit a Kóka-Lepp duó korábban az Elendernél alkalmazott - termékfejlesztési vezetőként, s mellesleg vitorláspartnerként. Vagyis kétség sem fér hozzá, hogy a hárommilliárdot kaszáló három ciprusi cég közül az egyik Kóka Jánoshoz állt közel. Egy másik közreműködő ciprusi társaságot, a Fleminghouse Investmentet viszont a Wallis Rt. adóoptimalizáló érdekeltségeként jegyezték.
A Ferihegyi repteret működtető Budapest Airport Zrt. 2005-ös privatizációs pályázatán a Wallis közös konzorciumban indult a - későbbi győztes - British Airport Authorityvel. A Gyurcsány-kabinet által erőltetett légikikötő-magánosítást az ellenzék össztűz alatt tartotta - mondván: a monopolhelyzetű stratégiai társaság eladása nem szolgálja a nemzet érdekét -, az üzletet azonban megkötötték, s 2006 januárjától Bajnai Gordon lett a ferihegyi reptércég elnöke. E megbízatás júniusig tartott, Gyurcsány Ferenc ugyanis meghívta második kormányába: először fejlesztéspolitikai kormánybiztosnak, majd önkormányzati és területfejlesztési, 2008 májusától pedig nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszternek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 19:00:12, péntek
|
| |
| |
Vae victis
Az év bármely napját kijelölhették volna a kommunizmus áldozatainak
emlékére, mert mindegyikre esett az országban égbekiáltó jogtalanság,
gaztett - mondta Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke annak az
emlékévnek a nyitóünnepségén,
amelyet az 1919-es dunapataji vörös terror 90. évfordulója alkalmából
szerveztek a helybeliek.
A kommunista diktatúrák áldozataira a nagyközség református templomában
emlékeztek, ahol felsorolták annak a hatvanhárom embernek a nevét,
akiket 1919. június 23-án mészároltak le Kun Béla ,,Lenin fiúi."
"Ha nem tartanánk ébren emlékezetüket, a magyar nemzet történetét
csonkítanánk meg.
Magunkat csonkítanánk meg, mert minden közösség, még a család alapja is a
hagyomány, amelyet magáénak ismer, és folytatni akar"
- fogalmazott a nyitóünnepség díszvendégeként a köztársasági elnök.
Sólyom László emlékeztetett arra, hogy négy évtizeden át hivatalosan kellett
ünnepelni a Tanácsköztársaságot.
Vajon, milyen érzés lehetett Dunapatajon a gyilkost dicsőíteni? - tette fel
a kérdést a köztársasági elnök.
A történelem megköveteli, hogy tisztázzuk az eseményeket és összefüggéseket.
Párhuzamot vont a 1919-es nyári Duna menti felkelés és az 1956-os
szabadságharc és forradalom között.
Mint kiemelte: mindkettő spontánul tört ki, a felkelők döntően békések
voltak,
a megmozdulás letöréséhez azonban külső erőket vontak be, a kommunista és
szocialista propaganda pedig egyaránt
ellenforradalmi akciónak állította be mindkettőt.
Brennus a hajdani gall hadvezér a Krisztus előtti 4. században kifosztja az
alliai csata miatt védtelenül maradt Rómát,
lakóit meggyalázza, megalázza, és szörnyű sarcra kényszeríti.
Mert a lovagiasság és a tisztesség csírája sincs benne, a szégyenletes
dolgot csalással tetézi:
hamis súlyokkal méreti a sarcként követelt aranyat.
Hogy a büszke rómaiakat a végsőkig megalázza, nehezékül még a kardját is a
mérleg serpenyőjébe dobja.
Ekkor mondja ki a nevezetes mondatot: Vae victis.
Jelentése: ,,Jaj a legyőzötteknek".
Kádárnak nem volt kardja, persze serege sem, ő kommunista hazaárulóként
idegen erőkkel vetette be a ,,saját hazáját",
önként megajánlva a sarcot - sok aranyban, s még több vérben.
Az áldozatot megfizettük.
Maradt a tanulság.
Miként a hazaáruló Kádárnak, az ő bal és liberális hazaáruló örököseinek
sem, szabad immár egyetlen hazug szavát sem elhinnünk.
Vae victis - Muhi, Mohács, április négy.
Tatár-dúlás, török-dúlás, felszabad-dúlás.
Az 1945-ös nemzeti katasztrófa után, jaj lett a legyőzötteknek Magyarhonban!
Ekkor zajlott le a magyar történelem legradikálisabb, legkönyörtelenebb,
legszégyenteljesebb elit likvidálása,
ezt a civilizációs katasztrófát belátható időn belül nem heverjük ki.
Máig a ,,Lenin fiúk" és a kádár rezsim örökösei bitorolják az országot és
javait.
A szovjet-szocialistagyarmatosítók s magyarul beszélő kommunista ügynökeik
lefejezték az országot.
Valóságos, természetes magyar elit helyett, kontraszelektált, mesterséges
látszat elitet,
vagyis szovjet szocialista típusú bűnöző nómenklatúrát ültettek az országra.
Az utcákon a bűnözés látványosan lecsökkent, a bűnözök nagy része, az
Andrássy úti verőlegénytől,
a besúgón keresztül a szovjetbáb miniszterelnökig: -a szovjet haláltáborokat
meg járt híres Gábor Áronunk szavaival élve,
az ,,embertől keletre" szovjetrendszer része lett.
A Magyar Népköztársaság szovjet szocialista típusú bűnözőállam lett, mely
olyan gaztetteket követett el,
törvényesített s kényszeríttet ki az állampolgáraiból, m
elyek mindenkorban gyalázatnak számítottak, a testvér és hazaárulástól, a
kitelepítéséktől,
a gyilkosságoktól, a koncepciós pereken keresztül a törvényesített rablásig.
,,Zavard el a pásztort és szétszéled a nyáj" elv alapján, könyörtelenül,
megsemmisítették a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit.
Végül föloszlattak minden maradék civil szerveződést a dalárdákig lemenően.
A régi vezetőréteg kezéből kivették a társadalom erőforrásaival való
rendelkezés minden jogát,
az embertelen osztályharc jegyében aljas bitangnak bélyegeztek mindenkit,
aki korábban példaképnek számított,
a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott.
Az alkotó értelmiség színe-java külső vagy belső emigrációba kényszerült.
A marxi-lenini doktrína alapján szovjet típusú bűnöző államot hoztak létre,
a valósággal,
a normálissal minden kapcsolatot a hazug, beteges ideológia jegyében
megszakítottak,
s a tényeket minden vonalon hazug szovjet mintára tagadták, az ország
szovjet gyarmati voltát is csak burkoltan intézményesítették.
A nomenklatúrát a Párt politikai bizottsága szovjet szocialista mintára
próbálta kontraszelekcióval összehozni,
melynek során a hitvány, a bűnöző, a hazaáruló kerül felülre, a jobbak
alulra.
Ma már nevetségesnek hat, de még a hatvanas években is egy suszter volt az
igazságügy-miniszter, és ő oktatta a professzorokat jogtudományra.
Ettől lett a jogrend olyan, amilyen, -semmilyen.
A példakép-pozíciónál semmi sem hat erőteljesebben a reá fölnézni
kényszerülőkre.
A köznép tanácstalan nézte a kontraszelektált iskolázatlan odaföntit, s azt
mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét!
A szovjetfosztogató csőcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott.
Az enyveskezű, munkáját nem értő igazgatók és tanácselnökök körül
hasonszőrűek sündörögtek.
Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal - a
hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat.
A szovjetfosztogató gyarmatosító csőcselék és mentalitásuk lett az úr az
országban.
A műveltség kapásból töröltetett, mivel az új felső vezetés elsöprő többsége
műveletlen volt.
Aki véletlenül érettségizett, az eltagadta, amit tanult, mivel az összes
tudomány helyettesítője a marxizmus lett,
ami természetéből következően összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún.
klasszikus műveltséggel,
másfelől pedig a legkorszerűbb ismeretekkel.
A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor
bekövetkezhető kémperben.
Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is.
A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrár-szélhámosság rendszerében a
munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége,
tudása, szorgalma nevetségessé lett.
A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan -
tolvaj - nyelvet vezettek be,
ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítő
hazugságokból építkezett,
s megakadályozta a józan, paraszti ész járását.
Kiesett a műveltségből a természetes erkölcsi érzék ápolásának és
csiszolásának igénye is,
hiszen az új vezetők egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból, vagy
Moszkvából jött, ugyanakkor ők is,
a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran
változó érdekeinek,
s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat.
Jellemző, hogy a nomenklatúra képzőben, a pártiskolákon, majd a marxista
esti egyetemen
- népszerű nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott ,,diplomát" -
kizárólag ideológiát oktattak,
azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig!
Sőt, a legfőbb pártfőiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan
tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk!
Aminek ellentétben a ,,tudományos szocializmussal" volt, például a
filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki:
nem Szent Tamást vagy Hegelt olvastatták, hanem a róluk összehordott
marxista értelmiségi kitalációt,
ami a lényegét tekintve, - szövegömlesztéssel való észelzárás volt.
A kereszténység a szocialisták természetes ellensége.
A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus
és kizárólagosságra törekvő,
hogy kiirt maga mellől minden más eszmét.
Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni,
vadonatúj embert formálni.
A nevelésből kiiktatták a régi erkölcsi és esztétikai célokat.
A szovjet-szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen,
erkölcstelen osztályharcos?
Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus
építését, mint Pavlik Morozov?
Ez a gyerek volt az összes úttörők példaképe, a Szovjetunió hőse.
S lecke korosztályom oroszkönyvében.
Morozov - a köréje szőtt legenda szerint - apját koncentrációs táborba
juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést.
A történelem során először tiszteltek tettéért egy apagyilkost.
A hazafiság, a hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a
szovjet-szocialista imperializmus érdekeivel,
hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt.
Ezt magyarul nem mondták ki csak burkoltan: minden fontosabb jogszabályban,
vezércikkben,
tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezető szerepét,
a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát.
A legfőbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját
tették meg.
A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelődött, függetlenül attól,
hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar
felsőoktatásét.
A nomenklatúra kiválasztásában az első szempont a Moszkvához való hűség
volt.
A legfontosabb főnököket - a pártfőtitkárt, a Politikai Bizottság
tisztségviselőit - egyenesen a Kremlben jelölték ki.
Az MKP, MDP, MSZ(M)P, mint az ország tényleges, formalizált és fegyverrel
ránk erőszakolt ,,élcsapata"
hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit - leginkább azokat,
akik karriert akartak csinálni.
A párt szerepéből következően a demokratikus társadalmakban
megkülönböztethető gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó-, művészeti stb.
elitről nemigen beszélhetünk, hiszen a főnökök és élen állók mindenütt a
megfelelő szintű pártvezetés ,,hatásköri listájáról" kerültek ki,
és abszolút dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára.
Az apparátusi káder egyszer az ávónál serénykedett, máskor a nehéziparban,
majd az Állami Operaháznál, hogy aztán nagykövetként tűnjék föl
Koppenhágában
vagy a Népszabadság főszerkesztőjeként Budapesten.
A többségről ki derült, hogy bűnöző, vagy nyilas volt, ámde a bűnözőállamban
csak a politikai hibák számítottak véteknek,
ezért a tolvajok, hazaárulók, a szadisták, a garázdák, nyilasok, nem
pottyantak ki a vörös kasztból,
csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csúsztak, ha nem az elvárt
lelkesedéssel szolgálták a pártot és a megszállókat.
A hagyomány megőrzéséről és az új megalkotásáról rengeteg szó esett,
de a valóságban viszont az történt, hogy az államosítással, a
téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel,
a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott
segédszínészek meg a szakmájukból kikopott
varrógépműszerészek kezén sárrá vált.
A Magyarország és Ausztria közti, háború előtti különbség szakadékká
mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében
elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak előtte megelőzött Európában.
A kontraszelektált szocialista lumpenértelmiség környezetében megtorpant az
alacsonyabb rétegek szociális-morális felemelkedése.
Vajon miért tanuljon vagy dolgozzon valaki, ha bármi mással előbbre juthat?
Legfürgébben úgy, ha utánozza a szovjet nomenklatúra disznóságait.
S ugyan miért gyógyuljon meg a beteg, ha a táppénz és a fekete munka többet
hoz?
Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket az óta is
fölveri a gaz, segélyből veszik a zöldséget,
az italt és nem szedik föl a lehullott gyümölcsöt sem pálinkának.
A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges
elitjének színe-virágát.
A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal
értelmiségi, vállalkozó kedvű munkás.
A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került
hazaárulóknak kötelező volt valamilyen módon
- például az ellenforradalom szó kimondásával - meggyalázni a 20. századi
magyar történelem legdicsőségesebb eseményét.
A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. 1956 és általában a
hazafiúi érzés elfeledése fejében
a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista
összeköttetések kiépítésére,
valamint a mértékletes lopásra és más bűntények elkövetésére.
Az ilyesféle bűnözést köznyelven ügyeskedésnek nevezték.
A következő évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltődött szakismeretekkel
és némi általánosnak mondható műveltséggel is.
Hála az időnek, amely új generációkat hozott fölszínre, és a viszontagságok
ellenére is a remek iskolarendszerünket nem verték szét.
Hazafiság és általában morál tekintetében hasonló nem mutatható ki.
A gyarmati helyzet, a bűnözőállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer
továbbra is a hazugságra épült.
A szovjet szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal.
A nomenklatúrához tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk.
Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk
megfelelő elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk
a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba,
ami nélkül a társadalmi erőforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra
és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére.
Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az elkövetőt.
A kontraszelektált szocialista nomenklatúra mindenkor gyanúsnak tartotta -
ha éppen nem üldözte
- a művészi, a tudományos, a technikai újításokat.
A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire ,,vetemedtek."
Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna őket.
A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszű ember, aki hitt volna a
szocializmusban.
A nómenklatúra élelmesebb tagjai Moszkva helyett már New Yorkban, Bostonban
próbálták iskoláztatni gyermekeiket,
és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek.
Sikerrel.
Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának
túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tőkét.
A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerősítették a nyugati
beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel.
Olykor bizony az ország kárára.
Ezen nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek
kiszolgálására szocializálódtak.
Mindehhez bírják a zömmel az ő soraikból kikerült és az ő támogatásukból élő
média propagandisták rokonszenvét.
Más szóval rendelkeznek az erőforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a
tőlük függők számára.
Sőt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fő ismérvét, az újat
alkotást is megvalósítják a nép szemében.
Az 1990-es választás során a szocialista kontraszelektált nomenklatúra
veszített politikai hatalmából!
A veszteségeket azonnal pótolni kezdte a régi szovjet média propagandisták
kezében maradt sajtó,
mint a posztmodern ,,szellemi" elitgyártás első számú műhelye.
Futószalagon készültek világhírű írók, filozófusok, közgazdászok, pénzügyi
zsenik.
Finom erkölcsi tekintélyek, akik azonnal készséges eszközei lettek
átöltözött, régi kenyéradó zsarnokaiknak.
Elég utalni az első fél év hadműveleteire: a ,,kommunisták pedig nincsenek"
kampányra,
valamint a ,,keresztény kurzusra", a ,,neonáci veszélyre" zúdított össztűzre
meg a taxisblokádra.
Ezzel egy időben a demokratikusan választott kormány oldalán álló
értelmiséget minden eszközzel diszkreditálni,
vagyis elithelyzetéből kiszorítani igyekeztek.
Akit csak lehetett, antiszemitának, fasisztának, mucsainak, bélyegeztek, s
műveiket, gondolataikat kicenzúrázták a nekik alárendelt fórumokról.
Gyakorlatilag mindenünnen.
Ezzel a művelettel elérték, hogy újra szellemi elit pótlék lett a régi
szovjet-szocialista gyarmati ,,értelmiség" a nómenklatúra.
A magyar elit újjáalkotásához hosszú évtizedek szükségeltetnek.
Ez a rendszer hatalmas szellemi, erkölcsi űrt, s know-how deficitet hagyott
ránk örökül,
mert nem voltak szabad vállalkozások, nem volt engedélyezve a valódi
filozófia, pénzügy, közgazdaságtan, történelemtudomány,
politikai tudományok, polgári irodalom, helyettük marxista ,,haladó
értelmiségi" propaganda kitalációk léteztek,
így a valós humán tudományok kimaradtak az általános műveltségből.
Nemzedékeknek kell elmúlniuk, hogy a vagyonhoz, hatalomhoz, csatlakozzék a
tudás, teljesítmény, becsület, ízlés, erény és alkotásvágy.
A MAGUKFAJTA bal-liberális politikusoktól, a csicskás propagandista
,,értelmiségtől",
a hazaárulásra kontraszelektált nómenklatúrától sokszor hallani, hogy
maguktól civilizálódnak.
Ez nem igaz.
Civilizálja őket a kényszer, hogy egyre több a civil szerveződés, a civil
ellenállás, és olyan civil emberekkel ülnek szemben,
akik késsel-villával esznek.
Így egyre nehezebb a kapzsi kisebbségnek rávetni magát a húsra, puszta
kézzel zabálni a hatalmat, falni az önkényt, s vedelni az állam javait.
Dicsőséges felszabadítás volt szerintük -
nekünk viszont barbár pusztítás, s gyalázat.
A rabságnak negyven véres hazug éve
ezer tankkal együtt - úgy érkezett!
Ami nekik győztes Birodalom,
nekünk távoli és embertelen.
Ami nekik felszabadító háború volt,
nekünk bosszú - véres, s kíméletlen.
Százezernyi asszony síró hangja,
szétlőtt házak s milliók menekülése.
Nekik dicsőséges és bátor harc -
nekünk egy kis népnek kivéreztetése.
Mi nekik igaz volt, nekünk hazug:
nekünk a kommunista hazaáruló, nekik derék.
Mint antilop torkába az oroszlán, úgy
harapott belénk a szovjet lánckerék.
Polgári Hírszemle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-03 18:50:14, péntek
|
| |
| |
Minőségi végtermék
2009-04-02 06:26:24
Még a különleges anyagok minőségében sem szabad vakon megbízni. Ez az MSZP megyei elnökökkel kibővített elnökségi ülésének legfőbb tanulsága. Hiszen ki merészelné kétségbe vonni, hogy Szekeres Imrét igazán a sztálini értelemben vett különleges anyagból gyúrták? Erre kedden az elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen róla is kiderült, hogy anyaghibás.
Mondtuk mi ezt itt a jobboldalon eddig is, de a baloldal folyton ledorongolt minket, hogy gyűlölködünk, pedig őszintén állíthatom, a Szekeres még a kedveltebb baloldali személyiségek közé tartozik. Ám most maga a különleges anyagok kvintesszenciája, Gyurcsány Ferenc értékelte gyenge emberi minőségűnek Szekeres elnökhelyettes, honvédelmi miniszter, pártelnök-aspiránst, aki a jelek szerint ilyen félresikerült állapotában is elég sokra vitte. Ráadásul még ambíciói is vannak - nem úgy, mint Bajnai Gordonnak a miniszterelnökséggel kapcsolatban -, amelyeket Gyurcsány ekképpen határozott meg: ebben a kritikus helyzetben a honvédelmi minisztert nem érdekli más, csak saját maga, a szervezkedése és az, hogy a hatalomból mekkora szeletet hasíthat ki magának.
Csúnya dolog ez, mert a jóravaló szocialistát most az kell érdekelje, hogy a Fletó mekkora szeletet tarthat meg a hatalomból, Szekeres önzése egyértelműen a szolidaritás, sőt a szociális érzékenység hiányára utal. Persze, mit várhatunk szegénytől, emberi minősége alkalmatlanná teszi arra, hogy Gyurcsány méltó utóda legyen, márpedig lemondófélben lévő miniszterelnökünk sem az a kimondott humán etalon. Szekeres javára szóljon, hogy Gyurcsány kirohanására adott válaszában először visszautasította a még miniszter- és pártelnök vádjait, majd nagylelkűen megjegyezte, hogy ő jó emberi minőségűnek tartja Gyurcsányt, csak hagyjon fel ezzel a stílussal és viselkedéssel. Rövidesen Lamperth Mónika is szót kapott, aki Szekerest nevezte kicsit körülményesnek és óvatosnak, de jó minőségű embernek. Ezzel is tovább táplálva a szocialisták morális igénytelenségét.
Megjegyzendő, ezt az egész minőség-ellenőrzési cécót nem árt alapos fenntartásokkal kezelni, ugyanis a Népszava látszólag nem tud róla, márpedig a párt faliújságjáról joggal feltételezzük, hogy kellőképpen tájékozott a témában. Másfelől egyes források úgy szólnak, Gyurcsány nevén nevezte azt a különleges, ám rossz minőségű anyagot, amelyből Szekerest gyúrták, s amely azonos azzal, amiből a 2006-os választásokat hozták vissza. Feltéve, hogy Szekeresnek és Lamperth Mónikának is igaza van a másik emberi minőségét illetően, akkor ismét arra kapunk meggyőző érveket, hogy a különleges anyagból gyúrt szocialisták meghatározó pártjának elnöksége minimum egy selejtes szériából került ki, s ha a miniszterelnök által analizált alapanyagot vesszük figyelembe, az minél jobb minőségű, annál rosszabb. Eljutottunk immár a kibővített ülés másik fontos tanulságához. Felesleges a párt vezetőinek, mindenféle rendű és rangú tisztségviselőinek sokmilliós szolgálati autókat venni, sofőrök és testőrök százaira szórni szét a köz mindinkább csökkenő vagyonát. Elegendő lenne egyetlen, jó nagy szippantós kocsi, hogy megoldódjék az MSZP potentátjainak szállítása, hozzátéve, az ország gondjaiból is sok minden megoldódnék.
Ugró Miklós
mno.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
2009. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
541 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 664
- e Hét: 6416
- e Hónap: 10161
- e Év: 163657
|
|
|
Offline
