|
2009-05-14 06:05:03, csütörtök
|
| |
| |
Egy-két évtizede még gyanúsnak vagy legalábbis megkérdőjelezhetőnek számított Európában. Bár ma is sokan bizalmatlanok vele szemben, de már egyre több európai egyetem van, ahol egymás mellett, egymással egyetértésben tevékenykednek a helyi orvosok és a hagyományos kínai gyógymódot alkalmazó specialisták.
Miben különbözik a kínai gyógyászat a nyugatitól? Mindenekelőtt abban, hogy a legrégibb a világon. A Távol-Keleten a fájdalom kezelésére, a krónikus betegségek gyógyítására az akupunktúrát, a légzés- és mozgásterápiát, a különféle masszázst és hőkezelést, a gyógynövénykúrát évezredek óta alkalmazzák.
Miben különbözik?
A kínai gyógyászat kiindulópontja az életenergia, vagyis ahogy ő nevezik: a csi. Ez mindent magában foglal, ami bennünket testileg és lelkileg életben tart (az immunrendszertől kezdve a test öngyógyító erején keresztül addig az egyedi képességig, amivel valaki megbirkózik az őt érő valamely sorscsapással). A kínai orvosok többféle csít különböztetnek meg. Az öröklött csít, a genetikai ellátottságot minden ember a szüleitől kapja meg. A kor előre haladtával ez egyre csökken, s vele együtt csökken az ember energiája. Az étkezésből szerzett táplálék-csivel és a levegőből kapott lélegzés-csivel ez a folyamat lassítható. (Ezért olyan fontos a kínai gyógymódban a táplálkozási és a légzési terápia.)
Míg a nyugati orvosnak a diagnózis megállapításához szüksége van röntgenképre, EKG-ra, laboratóriumi vizsgálatokra, s ezután általában csak az általa vizsgált szerveket gyógyítja (mert a többi szerv gyógyítására más orvos szakosodott), addig a kínai gyógyászat nem az egyes szervekkel, hanem funkciók körével foglalkozik, aminek meghatározott elemek, érzések, ízlések és hőérzetek vannak alárendelve.
Az ellentétes erők szerepe
A kínai orvoslásban nagy szerepe van az ellentétes erők kiegyenlítésének. Ilyen ellentétpár a jin és a jang. A két fogalom egymással ellentétes, de egymást kölcsönösen feltételező tulajdonságokat jelez. Az egészséges ember szervezetében a jin és a jang egyensúlyban van. A jin "a hegy árnyékos oldala", a jang "a hegy napos oldala". De van egyéb jelentése is a jinnek és a jangnak: hideg és meleg, nő és férfi, Hold és Nap, nappal és éjszaka. A nyugati orvostudomány is régóta elfogadja, hogy a szervezetben kölcsönhatásban vannak azok az erők (például feszültség és lazítás, nyugalom és mozgás), amelyek a vérkeringés, a test hőmérséklete és a többi biológiai funkció állandóságát teremtik meg (homeosztázia).
A kínai gyógymód eredete
A kínai medicina az időszámításunkat megelőző harmadik évezredtől kezdődően alakult ki, eredményei összevethetők a nyugati gyógymódok eredményeivel. Mi több: sok olyan esetben is gyógyulást érnek el, amikor a fejlett technikájú nyugati gyógyászat és gyógyszeripar tehetetlennek bizonyul. Mivel a könyvnyomtatást Kínában jóval korábban ismerték, mint Európában, az orvosnemzedékek egész sora örökíthette meg és fejlesztette tovább gyógyítási módszereit. A régi Kínában a gyógyítókat az is ösztönözte, hogy csak akkor kaptak honoráriumot, ha a páciensük teljesen meggyógyult - s még inkább akkor, ha nem lett beteg.
A kínai gyógyászat mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt élte fénykorát, majd érthetetlen okból hanyatlani kezdett. Századunk elején Kínában is megkezdődött a nyugati orvostudomány diadalútja.
Arra azonban a Mennyei Birodalom nem volt felkészülve, hogy európai értelemben vett egészségügyi rendszert vezessen be. Végül is Mao Ce Tung újíttatta fel a hagyományos kínai medicinát. S ma Kínában jórészt egyenrangúan működik egymás mellett a két rendszer. A kínai orvos nem belgyógyász, nem nőgyógyász, nem gyermekorvos vagy pszichiáter, hanem mindig az egész emberért, testéért és lelkéért felelős.
Miben rejlik a különbség?
A specializálódott nyugati gyógyászat a panaszokat és a betegségeket gyakran elszigetelten vizsgálja. Ezzel szemben a kínai medicina abból indul ki, hogy a szervek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. Ilyen, a nyugati tudomány számára szokatlan párosítás például a szív és a vese, a tüdő és a vastagbél. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az egyik szerv miatt panasz keletkezik, meg kell vizsgálni, esetleg párhuzamosan kezelni kell a kapcsolódó szervet is. (A kínai orvostudomány tizenkét "szervrendszert" ismer.) Ezen kívül nagyon fontos tényező a diagnózis és a terápia számára a táplálkozás, a mozgás, az időjárás, a lelkiállapot, a munkakörülmények, a párkapcsolat, a család és az életmód.
Hogyan kezdődik egy vizsgálat?
A kínai orvosok ilyen kérdésekkel kezdik a vizsgálatot: Gyakran hideg a lába? Édesszájú? S a diagnózis szempontjából fontos az erre kapott válasz, és döntő, amit a páciens magától mond hogylétéről. Csak ezután jön számításba a lelet, vagyis a betegség jeleinek megállapítása, például a láz. Az orvosok figyelnek olyan jelekre, amelyek nyugati megítélés szerint másodlagos fontosságúak, mint például az: hajlott hátú vagy egyenes tartású a beteg, sovány és izmos, vagy fel van fúvódva, a hangja halk és fátyolos vagy erős és tisztán csengő. A bőre nedves vagy száraz? Ezekből a kínai orvos következtethet az egyes, egymással kapcsolatban lévő szervek állapotára s ezen túlmenően a beteg általános hogylétére.
Hozzátartozik a diagnózishoz az érverés és a nyelv vizsgálata. A pulzust a nyugati gyakorlattól eltérően egyszerre mind a két csuklón három-három pontra gyakorolt, különböző erősségű nyomással mérik. Összesen 28 alapvető "pulzusminőséget" ismernek. Ezek a vizsgálatok adnak képet a szervrendszerek állapotáról.
Enyhébb mellékhatások
A kínai gyógymódok alkalmazásánál is előfordul mellékhatás, ha mondjuk nem megfelelő a teakeverék összeállítása, vagy nem kellően képzett az, aki az akupunktúrát végzi, s nem jól választja meg a szúrási pontok kombinációját. A mellékhatás azonban általában enyhébb, mint az európai kemoterápia következményei. Az akupunktúra nem pontos alkalmazásánál legfeljebb arról lehet szó, hogy elmarad a várt hatás.
Folytatjuk
Forrás:Krisztina egypercese |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség, betegség |
|
|
|
|
|
Offline
