|
2009-05-18 20:16:23, hétfő
|
| |
| |
Olvastam Nagypista blogját, ha már az elmúlt napokban nem értem el, s mosolyogtam kicsit. Jól ír, s én, aki ismerem az egyéniségét, fölfedezem benne az embert. Hogy tud lelkesedni dolgokért, s hinni. Hogy mégis van remény, meg ilyesfélék.
Azt írta, hogy szuper volt a Koccanás előadása Győrben. Spiró darab. Éppen ma kaptam meg P. Nagy Gabi kritikáját róla, a Szél-járásban közöljük. Ő nem ezt állítja, s kissé mocskosszájúnak tartja.
A világ is iilyen, jöhetne a válasz. De a színház nem csak leképezi a világot. Én nem láttam a darabot, de Gabi szakértő, hozzáértő, adok a szavára. Ettől persze a közönségnek tetszhetett.
Nekem nem volt igazán szép hetem, s a minden napra adódott valami kellemetlen dolog, valami averzió. Bennem is lehet a hiba, de nem csak. Nem szeretem ezt a felfordult világot. S most, hogy sokat írok bérbe, pontosabban kötelességből, már jól tudom, hogy mi a különbség az írás és az irodalom között.
Ragyog néha a hamuban a gyémánt.
Az is furcsa, hogy kissé kellemetlen kötelességnek érzem az ilyen dolgokat, mint Pesten a holnap esti Bécsi Napló estet. A Szél-járás estek egy része is ilyen volt, csodálkoztam, hogy másoknak tetszett. Verset szeretnék inkább írni, de az írás sokszor nem engedi. A vers más. Gyémánt a hamuban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
