|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2009-05-02 19:22:52, szombat
|
|
|
Dsida Jenő
Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:59:29, szombat
|
|
|
Francis Jammes
Imádság egy csillagért
Ó engedd, Istenem, hogy egy csillagot letépjek;
beteg szívemet ez megnyugtatná talán.
De te nem akarod, hogy egy csillagot letépjek,
te nem akarod ezt, és azt sem akarod,
hogy itt a földön egy kis boldogságot érjek.
Lásd, nem panaszkodom, s olyan néma vagyok magamban,
gyűlölet és epe nélkül, akár a két kő közt lapuló sebzett szárnyú madárka.
Ez a csillag talán a halál, ó Uram?...
Add akkor úgy, ahogy mi vetünk egy
arany krajcárt az útfélen éhező koldusoknak.
Uram, mint törött lábú szamár, olyan vagyok csak...
Szörnyű az, Istenem, amikor visszavontad, amit adtál;
olyankor minthogyha átsuhanna szívünkön valami félelmes szél haragja.
Mi gyógyíthatna meg? Istenem, te tudod? Emlékezz rá:
gyerekkoromban jászolod fagyönggyel díszítettem,
míg bölcsőd oldalán a gyertyák cseppfogóit igazgatta anyám.
Nem viszonozhatod, amit tettem neked,
s ha úgy hiszed, beteg szívemnek jót tehet,
nem tudnál nekem egy csillagot adni mára?
Szívemre kellene helyeznem éjszakára,
mert olyan fekete, hideg s üres az árva.
/ford. Rónay György/
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:48:17, szombat
|
|
|
Alberth
Angyal az égből
Éjjel az égen egy fénypont jön el,
Nézem szememmel, követni kell.
Úgy közelít ő, mint nagy madár,
Csodálatos-szép szárnyakon jár.
Úszik a fényben, leszáll elém,
Két kezét egyre nyújtja felém.
Érints meg engem, fogd a kezem,
megállni előttem, erőd legyen!
Átadok most egy jó hírt neked,
Egy angyal az égből megérkezett.
Hirdessed, hívd az embereket,
Fényt hozok közétek, s szeretet.
Mennyei angyal föntről leszállt,
Hirdetve nékünk égi hazát.
Sugárzó kezét nyújtja nekem,
Merengve nézi a tekintetem.
Erő száll belém, míg kezét fogom,
Magával ragad, érzem, tudom.
Ragyogok én is, fény vesz körül,
Amerre járok, minden örül.
Angyal az égből megérkezett,
Elhozta közénk a szeretetet.
Gyönyörű lénye úgy megfogott,
Így köszöntöm őt: Isten hozott!
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:25:30, szombat
|
|
|
Thao
Árva Jézus, itt a tél...
Sok kéményen szél zenél,
nagyon várunk tégedet,
segíts minket,
égi gyermek...
baj van sok és fájdalom,
sok kis arcon
öröm helyett
hulló könnyek zápora
ne engedd ezt,
Jézuska...
hozz nekünk egy új világot,
ahol nincsen fájdalom,
béke terem udvaron,
minden fehér ablakon,
jut kenyér és
jó szó is jut,
senki nem bánt,
nem is fél,
a szél csak a
kályhakürtőn
búgó dallamot
zenél...
Újra meg kell váltanod,
nagyon el van
rontva minden,
sok a bánat,
nincs öröm,
reményünk se
végtelen...
látogass el, söpörjél ki,
tedd jóvá a lelkünk,
mind...
ez a te országod lenne,
kis sárgolyó,
elveszted és
miért épült,
miért szépült,
lett benne
ezer csoda?
Ha most por és hamu minden,
Oda lesz a varázslatod,
Tégy hát csodát,
Édes Isten,
Nélküled
Már porlik
Széjjel a még
Menthető,
Jövendölhető
Ház - haza...
Most ne hagyj el
Jézuska...
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:17:35, szombat
|
|
|
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
Képzeld el, milyen lenne mennyország nélkül?
Elég könnyű, ha megpróbálod.
Alattunk pokol nélkül,
Fölöttünk csak az ég.
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.
Képzeld el, milyen lenne országok nélkül?
Nem olyan nehéz elgondolni.
Semmi, amiért ölni vagy meghalni kéne,
És vallás se lenne.
Képzeld el az összes embert,
Ahogy békében él.
Lehet, hogy szerinted én csak álmodozom,
De nem én vagyok az egyetlen.
Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk,
És a világ eggyé lesz.
Képzeld el, milyen lenne tulajdon nélkül?
Kíváncsi lennék, hogy el tudod-e képzelni?
Kapzsiságra vagy éhségre nem lenne szükség,
Minden ember testvére a többinek.
Képzeld el az összes embert,
Ahogy megosztják egymással a világot.
Lehet, hogy szerinted én csak álmodozom,
De nem én vagyok az egyetlen.
Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk,
És a világ eggyé lesz.
|
|
|
0 komment
, kategória: Video |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:13:52, szombat
|
|
|
Áprily Lajos
Imádkozom
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 18:06:45, szombat
|
|
|
Danae : Angyal
... hatalmas szárnyaiddal körbefontál
szorosan öleltél, védtél engem
és Te mindörökkön bennem élsz majd
kettéhasadt szívemben
ó, Angyal, csodás, édes ajkaidat
megáldotta Ámor, vagy egy Isten
hogy mindig csak engem csókoljon
hogy másét sose szeressem
hőn, forrón szerettél engem, Angyal
szemeiddel simogattál szüntelen
áldott kezeddel féltőn óvtál engem
el nem engedted kezem
s én mégis bántottalak; erős
szorításodból kitéptem kezemet
pedig szeretem - mindennél jobban
angyali lelkedet
és Te, Angyal kibontottad szárnyaid
elrepültél szenvedve, megbántottan
én üldöztelek el magamtól, most mégis
hozzád imádkozom minduntalan
édes mellkasodon hatalmas seb...
bocsáss meg, s én meggyógyítom, Angyal!
csöpögtesd rám lelked mézét újra:
repülj, s vigyél magaddal!
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2009-05-02 17:43:37, szombat
|
|
|
Neal Donald Walsch : Beszégetések Istennel
Lobogó kis lélek
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény - mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...
Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott miegismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
- Tudod -e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek ! - kiáltotta a kicsi lélek.
- El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - folyamodj a sötétséghez
- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.
- Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem?" Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagytalak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy ki vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki vagy - és Aki lenni akarsz.
Azért mesélem el azt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét -, hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára. Nos, egyesek tehát azt mondják, hogy az élet iskola, és hogy mindaz, amit megfigyelsz és megtapasztalsz, a tanulásodat szolgálja. Erről korábban már véleményt mondtam, és most megismétlem:
Nem azért jöttél erre az világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilakoztatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magadat, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentséggé.
|
|
|
1 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
2009-05-02 17:29:40, szombat
|
|
|
Lomb és gyökér
Ha azt kérded, hogyan találhatod meg ÉN-edet, halhatatlan ÉN-edet, számomra már a kérdésed is jelzi, hogy nem hallgatsz lelkiismereted szavára.
Az ÉN ugyanis folyamatosan beszél hozzád!
Beszél álmodban, beszél ébren, akkor, amikor csendben vagy, s akkor is, amikor megszólalsz. Figyelmeztet, hogy nem azt mondod, amit kellene. (...)
A legjobb barátod, a legszorosabb szövetségesed, a leghűségesebb társad és a legbölcsebb tanácsadód te magad vagy önmagadnak. És a legkitartóbb is, mert a többiek jönnek-mennek, kísérnek egy darabig, majd elhagynak, de ÉN-ed születésedtől halálodig, sőt azon túl is elkísér.
Önmagad tanítója, bírája, mestere, orvosa, pszichológusa te magad vagy - minden külső segítség csak saját ÉN-ed hangját teszi hallhatóvá számodra. Rossz közérzeted, depressziód, félelmed s gyakorta betegségeid oka, hogy ÉN-ed elégedetlen veled, mert méltatlan dolgokat művelsz, s átadtad magad olyan negatív hatalmaknak, amelyekhez semmi közöd.
Minden díszharmóniád oka, hogy önmagaddal rossz viszonyban élsz - és erre semmiféle külső megpróbáltatás nem ad felmentést. Külső körülményeid csakis akkor rendeződnek, ha előbb magaddal kerülsz harmóniába.
Ha önmagad kezét megtalálod, ha önmagaddal végre egyetértesz, olyan biztonságba kerülsz, amelyet soha semmiféle külső védelem nem tud biztosítani.
Ha sorsod nehéz: könnyűnek fogod érezni.
Ha küzdened kell, győzelmed biztosítva van, mert legnagyobb harcodat, önmagaddal vívott háborúdat már sikerrel megvívtad.
A lelkiismereted az ÉN hangja.
(Müller Péter)
|
|
|
0 komment
, kategória: Égi dolgok |
|
|
|
|
|
2009-05-02 17:15:05, szombat
|
|
|
Túrmezei Erzsébet: A Harmadik..
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
|
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2009. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
597 db bejegyzés |
e év: |
6691 db bejegyzés |
Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 45
- e Hét: 2366
- e Hónap: 7104
- e Év: 113248
|
|
|