|
2009-05-23 15:42:07, szombat
|
| |
| |
Azt mondják nincs véletlen szerelem,előre tervezett az utunk,mi végig járjuk,de a végállomás kiszámíthatatlan.
Néha csapdába esünk,a saját csapdánkba,ez egy ördögi kör,megpróbálunk kitörni belőle,többször,mindig újra és újra. De még nem hívunk meg valakit az életünkbe,aki felé nyitottan és bizalommal tudunk fordulni nem szabadulunk.
Mikor kinyitjuk azt az ajtót,először csak jól érezzük magunkat,a szerelem észrevétlenül jön ugyanis,parancsszóra nem működik, egy reggel felébredünk és pillangók röpködnek a gyomrunkban,és ha csak rá gondolunk valami semmihez sem hasonlítható, bizsergető, izgalmas, aggódó és egyben felemelő érzés tölt el bennünket. Képesnek kell lennünk finoman, óvatosan összenőni az érzéssel, hogy megmaradjon a repülés is, a varázs is és a szépség is.
A szerelmet nem lehet tervezni,egyszerűen megtörténik,egy nap mikor kilépsz a saját korlátaidból, kinyílik a szemed a szerelemre.
Úgy tűnik, mindannyian hordozunk magunkban egy megváltoztathatatlan, tudat alatti iránytűt, amely a számunkra tökéletes partner felé mutat,mikor az elemek összeállnak, és a helyükre kattannak, szerelmesek leszünk,ha nem találjuk meg az igazit addig keresünk még a lelkünkben épített jelzőkészülék nem jelez igazi találatot. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
