|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 23:00:48, hétfő
|
| |
| |
Offshore tulajdonban lévő társaságoknak is jutott az uniós pénzből
2009.05.25.-14:39:43
Offshore cég tulajdonában lévő magyar társaságoknak is juttatott uniós pályázati pénzeket a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség.
A szervezet honlapja szerint a budapesti Grand Consulting Kft. - még 2007-ben - 5 millió 280 ezer forintot nyert el a Társadalmi megújulás operatív programból mikro- és kisvállalkozások számára indított munkahelyi képzésekre.
Az ügynökség honlapján megjelentetett információk szerint a cég a pályázati összeg utolsó részletét idén áprilisban kapta meg. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyilvános cégjegyzéke szerint a kft. többségi tulajdonosa egy Cipruson bejegyzett társaság.
A tanácsadással foglalkozó Grand Consulting Kft. egyébként - honlapja szerint - adóoptimalizálásról, illetve offshore cégekről is ad tanácsokat a hozzá forduló vállalkozásoknak.
Jelenleg nem kizáró ok
Az uniós pályázatokon jelenleg nem kizáró ok, ha egy cég valamelyik adóparadicsomba van bejegyezve - ismerte el a hírTV kérdésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség főosztályvezetője.
Tétényi Tamás elmondta: eddig nem volt kormányzati szándék arra, hogy a pályázati feltételekben erre vonatkozó kritérium is legyen. Szerinte ha lesz ilyen kormányelhatározás, akkor azt a különböző pályázati felhívásokban érvényesíteni fogják.
(hírTV)
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 22:59:22, hétfő
|
| |
| |
Bajnai offshore ügye el fog évülni?
2009.05.25.-10:54:50
Bajnai Gordon miniszterelnököt kellene kihallgatnia az ügyészségnek a Dataplex ügyében - állítja a hétfői Magyar Nemzet.
Bajnai volt ugyanis az igazgatója az ügyben szereplő egyik ciprusi cégnek. Az ügyészség hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt indított nyomozás során jelenleg Ciprusról próbál információkat szerezni a bűntettben szereplő offshore cégekről, pedig a kormányfőtől egyszerűbb lenne a részleteket megtudni. Félő, hogy a ciprusi hatóságok lassúsága miatt az ügy elévül.
A cikk számos hasonlóságot illetve kapcsolódási pontot mutat ki Gyurcsány Ferenc megbukott és Bajnai Gordon jelenlegi miniszterelnök mozgalmi és cégvezetői ténykedéséről. A lap példaként említi a hírhedt Altust és párhuzamosan az offshore tulajdonban lévő Wallist, amelyek tetemes bevételkiesést okozhattak az államnak. Ugyancsak hasonlóságot fedez fel a lap az Apró-Gyurcsány-villa és Bajnai Gordon XII. kerületi luxuslakása között. Mindkét politikus arra használhatta fel ugyanis ingatlanát, hogy cégszékhelyként elszámolja a fenntartási, felújítási és berendezési költségeit.
(hírTV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 22:51:31, hétfő
|
| |
| |
Kenessey Csaba: TISZTELT VÁLASZTÓ, VAGY NEM VÁLASZTÓ POLGÁR!
2009. Május 25. 22:35:32
http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=4382&rovat=
Hamarosan eljön az EU képviselők idei választásának napja. Az utóbbi idők eseményei és az ország teljes paralizálása késztet arra, hogy gondolataimat Önökkel megosszam. Itt ma, közel 20 évvel a ",,rendszerváltás""után, már nem arról van szó, hogy kinek milyen politikai nézete, hozzáállása van, hanem eljutottunk abba a fázisba, amikor már a LENNI VAGY NEM LENNI a kérdés. Az ország, Magyarország, azaz népünk léte forog kockán.
Koromnál fogva megéltem már a 20. század viharaiban feltűnő különböző politikai, társadalmi, vagy úgy is mondhatnám, hatalmi szervezeteket. Ezért érzem a jogot ahhoz, hogy Önöknek olyan alapvető kérdésekről írjak, melyeket az eddigi hatalom tudatosan irtott ki Önökből.
Mindenfelől hallani, hogy a választáson részt kell venni és a döntést meg kell hozni. Igen, ez a demokrácia alap igazsága, mert mindaddig nincs senkinek sem joga ahhoz, hogy az életét befolyásoló különböző intézkedéseket kritizálja, amíg az urnánál nem adta le átgondolt, jól átgondolt voksát.
Nem lehet a felelősséget azzal másokra hárítani, hogy ,,én nem politizálok'! A politika minden az országban élő embernek az életébe keményen befolyással van, ezt tapasztalhatták azok, akiknek a különböző ,,megszorító csomagok' következményeit kell vállukon viselniük. Minden ember már azzal ,,politizál', hogy megszületett, él, fogyaszt, visel közterheket stb. Ez alól kibújni nem lehet. Az élet minden vonatkozásában megjelenik a ,,politika', az, hogy mennyi a fűtés költsége, hogy az üzemanyag ára, hogy van-e közbiztonság stb. mind a politika következménye. Sorolhatnám tovább, nem lenne jóformán sohasem vége.
Kérem, gondolkozzanak el azon, mit éltek meg az utolsó 70 esztendőben. Mi volt ezekben az időkben jó, rossz, hihető és hihetetlen.
Kezdhetjük a ,,felszabadulás'-al. Mint gyerek jól emlékszem azokra az időkre, amikor a háború súlyos eseményei, a rengeteg véráldozat meghozatala után az élet megint kezdett pezsegni. Az emberek tele voltak reményekkel, hogy végre élhetik életüket, saját maguk módjára... Nagy tévedés volt, nem is nagyon sokára jött a kiábrándulás. Ebben az időben volt a bevezetett köszöntés: szabadság. És pontosan ezekben az időkben zárták börtönökbe az ország lakossága minden rétegéből mindazokat, akik - esetleg - nem velük voltak egy véleményen. Hamarosan bevetették a jól bevált módszert, melynek neve ,,osztályharc' volt. Így sikerült egy pár hónapos fellélegzés után az egész országot új diktatúra alá kényszeríteni.
Kérem, gondolkozzanak el azon, mi változott mindmáig? Hol tartunk ma a ,,demokratikus' berendezkedésű Magyarországon? A gazdasági leépülés eddig még sohasem látott méreteket öltött, és ezt az állapotot az eddigi ,,felelős szakértő kormány' egy tagja úgy jellemezte, hogy ,,dübörög a gazdaság'! Azon is el kellene gondolkodniuk, tisztelt szavazó vagy nem szavazó polgárok, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy magát ,,szocialistának' nevező párt vezetése csupa milliárdosokból áll! Ha mindez nem lenne valóság, még nevetni is lehetne rajta. A nevetést azonban ezek a magukat politikusoknak nevező, de alapvetően elvtelen rablók, az ország népétől a jókedvet megvonták. Súlyos letargia borult az egész országra, az öngyilkosságok vagy azok kísérlete eddig nem látott számarányokat mutat. Az életnek már nincs értelme! Mi lesz a gyermekeikkel? Milyen jövőkép tárul ma az egész nemzet elé? Orvosaink külföldre kényszerülnek, kórházainkat bezárják, nincs tisztességes ellátás, stb.
El tudják önök azt képzelni, hogy mindez véletlenül szakadt az ország nyakába?
Ha mindezt átgondolták, kérem, tegyenek arról tanúbizonyságot, hogy mindezért valamilyen formában Önök is felelősek! Elsősorban azok, akik valamilyen félrevezetések után a ,,szocialista' szó hallatára további gondolkodás nélkül erre a bűnbandára adták szavazatukat. Bűnösök azok is, akik ugyan látták a nyakunkba szakadó problémákat, de mivel ,,féltek a felelősségtől', nem mentek el szavazni. Valójában ezt akarta a hatalom elérni, nekik egy képlékeny, önállótlan, tudatlan tömegre van szükségük, akik még mindig azt várják, hogy majd az ,,állambácsi' gondoskodni fog róluk. Nos, hogy mennyire valós ez az álomkép, azt tapasztalhatják nap mint nap, saját életük körülményeinek ellehetetlenedése során.
Mire van ma az országnak szüksége?
Egy a nemzet érdekeit szem előtt tartó politikusokból álló új kormányra, amelyik a rendszerváltást nem csak szóban, hanem tettekben is véghezviszi. Önök ehhez a nemzethez tartoznak, tehát arra kell vigyázniuk, hogy saját érdekeik is megjelenjenek egy valós rendszerváltás után. Nem elég négyévente a választó urnákhoz elballagni és a megkeresztezett cédulát bedobni. Önöknek nem csak joguk, de kötelességük is az Önök által választott politikusokat és ezen keresztül a kormányt amilyen gyakran csak lehet számon kérni! Fontos, hogy a normális működéshez szükséges változtatásokat mind az Alkotmányban, mind a törvényekben a legsürgősebben megváltoztassák. Ezek nélkül képtelenség a tettesek felelősségre vonása!
Végezetül meg kell jegyeznem, hogy ezeket a sorokat 1000 km távolságban írom, mert 21évesen hazámból elüldöztek. Azóta Svájcban lakom, ahol a demokrácia valóságát élhettem meg, amely ugyancsak nem tökéletes, de a hibák javítására mindig van lehetőség. Azt szeretném még megélni, hogy a magyar ember otthon maradhasson, ne kényszerüljön - még miniszterelnöki felhívás vagy felszólítás ellenére sem - külhonba. Ehhez vissza kell állítani a szociális intézményeket, az iskolarendszert és olyan tanító-nevelő gárdát kell létrehozni, amelyik gyermekeinket tudatos magyarokká nevelik, mint ahogyan azt más országokban is megteszik.
Sok munka vár Önökre, tisztel választó, vagy nem választó polgárok! Vegyék végre kezükbe saját sorsukat és takarítsák ki országunkat mindazoktól, akik az ország vesztében gyönyörködnek, vagy pontosan ezen az úton haladva lettek dúsgazdagok.
Honfitársi üdvözlettel:
Kenessey Csaba
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 22:32:20, hétfő
|
| |
| |
Gyurcsányi fordulattal mentegetőzik előre Göncz
2009. május 25. 22:09:34
Június 7-e után június 8-a lesz - mondta az EP-választásokra utalva Göncz Kinga, az MSZP listavezetője. Hasonlóan fogalmazott a tavalyi népszavazás előtt Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfő. A MSZP veresége után Gyurcsány később mégis menesztette az egészségügyi minisztert, ami a koalíció felbomlásához vezetett.
Nem lesz változás a június 7-i EP-választás után, minden megy tovább a maga útján - mondta hétfőn egy rendezvényen Göncz Kinga, az MSZP európai parlamenti (EP) listavezetője. Hetedike után nyolcadika lesz - válaszolta a listavezető arra a kérdésre, mi lesz június 7-e után.
Göncz szerint a Fidesznek is az az érdeke, hogy a válságkezelő lépéseket végrehajtsák és a jövő évi parlamenti választásokon már lehessen látni a válság végét. A válságkezelő kormány megalakításának egyik oka az volt, hogy Magyarország ne menjen bele a válság idején egy hosszú választási kampányba, az ország inkább azzal töltse az idejét, hogy elfogadja azokat a jogszabályokat, amelyek biztosítják Magyarország hitelességét - tette hozzá az MSZP listavezetője.
Hasonlóan fogalmazott a tavaly március 9-i - a vizitdíjról, a napidíjról és a tandíjról szóló - népszavazás előtt Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfő. "Időnként azt kérdezik tőlem, hogy mi lesz március 9-e után. Szerintem a válasz meglehetősen egyszerű, március 9-e után március 10-e lesz" - írta tavaly február 22-i blogbejegyzésében Gyurcsány. A megfogalmazáson kívül abban is hasonlít a két szituáció, hogy a közvélemény-kutatások mindkét szavazás előtt az MSZP vereségét jelezték előre.
Az MSZP számára komoly kurdarccal végződő népszavazás után, március 29-én a kormányfő bejelentette Horváth Ágnes egészségügyi miniszter menesztését, ami gyakorlatilag a sokat támadott egészségügyi reformfolyamat befejezését jelentette. A miniszter menesztése után pedig az SZDSZ felbontotta az MSZP-vel kötött koalíciót.
Forrás: origo.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 22:27:58, hétfő
|
| |
| |
Tovább dagad a botrány! Újabb megdöbbentő Gyurcsányhoz írt levél került elő
2009-05-25 11:12 barikád.hu
Az alábbiakban egy szerkesztőségünkbe eljuttatott levelet közlünk. Mindenki tudja, hogy nemrégiben a Heti Válaszban megjelent egy levél, amelyet állítólag Gyurcsány Ferencnek írt egy párttag. Most tovább dagad a botrány, hiszen egy újabb hasonló levélre leltünk. A hitelességét természetesen nem tudjuk megítélni, de felettébb érdekes olvasmány, amely belepillantást enged a magyar politika színfalak mögötti világába.
Szia Feri!
Figyeltelek a Kongresszuson, amikor lemondtál. Gratulálok, megint ügyesen játszottad a szerepedet. Most azért nagyon legyél résen, mert nem lesz egyszerű úgy teregetni a kártyákat, hogy végül a Gordon fusson be a székedbe. Javaslom, hogy dobj be néhány esélytelen embert, húzzuk el egy picit az ügyet, és amikor az embereket már nagyon nem érdekli az egész, akkor lehet őt lenyomni a torkukon. Addig meg készítsük fel, mert tudod, hogy még beszélni sem tud. A pislogásával is kezdeni kell valamit. Szerintem először beszéljünk a Surányiról, mert az úgy sem vállalja, de legalább úgy tűnik, mintha mi komolyan gondolnánk. Azzal is megy az idő. Ja, és a papírokat meg ne felejtsük el megsemmisíteni.
Eszembe jutott egyébként az öszödi beszéd utáni néhány nap. Emlékszel, hogy be voltunk szarva, hogy mi lesz? Az a szemét kis kurva, hogy szervezkedett, meg ott lihegett a Péter is, hogy majd megbuktatnak téged és kinyomnak bennünket. Akkor zseni voltál a bizalmi szavazással. Még szerencse, hogy Orbán nem merte vállalni a kormányzást. Szar helyzetben volt, mert a nyomorult szimpatizánsai már nagyon akarták, ő meg úgy félt tőle, mint ördög a tömjéntől. Azért ügyes kis ember. Ezzel a 72 órás ultimátummal nagyot húzott. Az övéi is megnyugodtak, hogy fasza gyerek, és Téged is megmentett. Remélem, küldtél neki köszönőlevelet.
Az SZDSZ-szel egyébként már tele van a tököm, legszívesebben visszazavarnám őket oda, ahonnan jöttek. Tudom, hogy Te jóban vagy velük, de hidd el, hogy nekünk, itt a második vonal elején, elég nehéz végignézni, ahogy mindig ők kapják a zsírosabb falatokat. A programjukkal tudod, hogy nincs bajom, végül is mi is ugyanazt akarjuk, amit ők, de az már kicsit túlzás, mit művelnek. Kérlek, hogy ha eszedbe jut, akkor ezt azért mondd meg nekik. Amikor a Kókával együtt reggelizel, neki is szólhatnál, hogy álljon le a nyomulásával, mert nekünk a Fodor Gabi az emberünk.
Képzeld el, a múlt héten találkoztam a Kubatovval, és elmondta, hogy teljesen ki vannak készülve a Jobbik megerősödésétől. Egyszerűen nem találják a választ arra, hogy kik állnak ezek mögött a kis faszszopó fasiszták mögött. Azt mondta, hogy nagyon sok szavazójukat elviszik, ezért vették elő a Kövért, aki mindenhol azt terjeszti, hogy a mi kreatúráink. Amikor mondtam neki, hogy menjenek már a picsába, mit képzelnek rólunk, hogy majd pont mi fogunk támogatni nácikat, akkor erre csak röhögött. Azt mondta, ti meg kenjétek ránk. Egyébként tényleg érdekel, hogy ki állhat mögöttük. Nálunk is a megyében egyre jobban jönnek fel. A mi méréseink szerint egyébként nem csak a Fideszből, hanem tőlünk is egyre több ember pártol át hozzájuk. Bazd meg, Feri, ne szarakodj már tovább! Tudom, hogy próbálkoztál, de ez kevés. Szerintem vesd be a titkosszolgálatokat is, folyjon akár vér, vagy valami, csak takarítsuk el ezeket a szemét nácikat. Kenjünk rájuk valamit. Nem igaz, hogy nem lehet őket szétzavarni!? Tudod ugye, hogy ezek téged is börtönbe fognak zárni. Ezekkel nem tudsz majd megegyezni, mint a fideszes fiúkkal.
Egyébként azt hallottam, hogy a Fidesz létrehoz majd egy stábot, ami kitalálja, hogy hogyan lehetne a Jobbikot lejáratni. Tényleg nagyon félhetnek tőlük. Mondtam én is nekik néhány jó ötletet. Szerintem a vezetőiket kell kicsinálni. Csak tudunk találni valamit a Movairól vagy a Vonáról. Állítólag a fideszék még a Csurkát is megvették valamivel, hogy támadja ő is a Jobbikot, és ha majd győzni fognak, akkor kap egy kis zsozsót. Szerencsétlen vénembert meg nyúzza a nője rendesen.
Na, de beszéljünk a lényegről. Remélem, minden le van már egyeztetve a többiekkel. Szerintem a megbeszélésekre a jövőben már nincs értelme hívni az MDF-et. Már szart sem érnek. Állítólag a Bokrossal próbálkoznak, szerintem végük. Az SZDSZ-ből a Kókát meg ne hívd meg többet a villámba, mert nem fogom beengedni. Ki nem állhatom a képét. A Fodor se sokkal jobb, de legalább nem pofázik bele. Az a lényeg, hogy a Viktorral kell megegyezni. Amikor az kiment Tomi bácsihoz, emlékszel, amikor szegény haldoklott, akkor állítólag találkozott velük is. Azt mondják teljesen normális volt. Meg kell értenünk őt is. Nem egyszerű a helyzete. Támadnia kell bennünket, különben nem tudják felépíteni újra. A Jobbikot meg nem szabad beengednie a parlamentbe, mert akkor ő is, meg mi is kapunk a pofánkra. Na, mindegy. A lényeg, hogy a jövő héten ő jön el. Azt ígérték, hogy hozza a terveket.
A jövő heti napirend javaslatom a következő:
- A te köszöntőddel kezdjünk, és aztán vázolod, hogy hogyan tovább.
- Orbán beszámolója az amerikai túráról
- Az autópálya-botrány kommunikációja
- A Jobbik kicsinálása
- Simon levelét én ismertetem
- Egyéb
Ha van még javaslatod, akkor azt szerdáig küldd át, mert akkor küldöm ki mindenkinek a meghívót. Olyat vadásztunk a múlt héten, hogy ha elmesélem, beszarsz. Lent volt a Kósa meg a Lázár is. Szerintem meg tudunk egyezni velük a beruházásokról. Majd mesélek. Nyugi, nem rúgtunk be nagyon.
Szevasz!
Totó
barikád.hu
http://barikad.hu/node/29758 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 22:20:50, hétfő
|
| |
| |
Egy kisebbségi (sváb) levele zsidó és cigány polgártársaihoz
Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra, hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország, hogy elfogadjuk : első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül, ápolhatjuk hagyományainkat. Ahogy ti is.
Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot, amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették. Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták nem tiltakoztak. Gusztosokban és mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásőrség, a kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege.
Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az életüket, ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. Persze országokat még ma sem tudunk felvásárolni.
Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez a különbözőség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott profilalkotásnak.
Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció - zsidóbűnözés.
Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért, csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és kaszákkal felfegyverkezve - cigánybűnözés.
Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési módszer, én nem fogok tiltakozni a svábbűnözés szóösszetétel használata miatt. Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot folytató sváboktól.
Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitűnő tanuló és nem szokott "gyerekcsínyt" elkövetni.
Zsidók és cigányok! Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit gyűlöltök és nem értitek miért gyűlöl meg benneteket mindenki. Vajon én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi elfogadtuk a szabályokat.
Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élősködtök.
Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök szavaira : "El lehet innen menni! ".
Ritzel Rita
Bonyhád
U. i.: Anyu (aki nem véletlenül 3 éve, október 23-án kapott infarktust) egy lakást hagyott rám. Ezt most felajánlom, legyen itt a most szerveződő bonyhádi Jobbik irodája.
Szebb jövőt!
Levezetésként nézzétek meg a youtube-on Arash legújabb videóját : Pure love (Kuruc.info: ITT van). A ballib média elhallgatja, mert Arash perzsa (iráni) származású, pedig a klippet, ahogy látszik is, Budapesten forgatták.
Nevemet nyíltan vállalva!
http://kuruc.info/r/35/40937/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 21:32:19, hétfő
|
| |
| |
Százezer spanyol önkéntes jött volna segíteni nekünk '56-ban, de a jenkik
meggátolták
Tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak esze ágában sem volt segíteni az
európai népeknek, hogy megszabaduljanak a szovjet rémuralom terhétıl.
A szavakban a szabadságért, ám valóban zsidó elnökök sorozatos utasítására a cionista
világkormány felállításáért küzdı jenki politika hagyott cserben minket '56-ban, mikor az
általuk pénzelt és irányított Szabad Európa Rádión keresztül buzdították kitartásra és
küzdelemre a magyar forradalmárokat, azt sugallván, hogy hamarosan érkezik az amerikai
segítség. Aztán a segítség nem jött, az oroszok rezzenéstelen arccal fojtották vérbe
történelmünk legtisztább megmozdulását és maradt a vörös rezsim. Rengetegen vándoroltak
ki hazánkból, százezreket internáltak és börtönöztek be, több száz magyart végeztek ki. Az
'56-ban és utána elszenvedett vérveszteségünket azóta sem hevertük ki.
Hasonlóan jártak el a jenkik '89-ben is: szavakkal támogatták a nemzeti, kommunista erıket,
ám valóban az SZDSZ-szel és rajtuk keresztül a kommunista diktatúra pártjával, '56
vérbefojtóinak örököseivel feküdtek össze, nemzetünk kárára. Ám ne felejtsük, akadt aki '56-
ban nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segíteni kívánta hazánk harcoló fiait. Franco,
Spanyolország államfıje, fegyverekkel és százezer spanyol önkéntessel kívánta segíteni a
szovjet hordák ellen harcoló magyarokat, ám ebben megakadályozták ıt. Vajon kik? Igen, az
amcsik...
1956 100 ezer spanyol önkéntes jött volna segíteni
1956. Errıl mindenki hallott, de ami most jön, arról nagyon kevesen!
Eltitkolt történelem:
100 ezer spanyol önkéntes indult Magyarország védelmére 1956-ban
Francisco Franco, aki segíteni akart
A hazafiakat már minden bizonnyal meg sem lepi, hogy a magyar nemzet ellenségei
döbbenetes módon meghamisították a magyar történelmet az ısidıktıl kezdve egészen
napjainkig.
Ám azon még a legedzettebb nemzeti tudatú kiválóságaink is megütköznek, hogy a
hatalomnak sikerült kitörölni a történelemkönyvek lapjairól azt a tényt is, hogy 1956-ban nem
maradt a magyar forradalom magára, hiszen Spanyolország 100 ezer önkéntes katonát indított
útnak Magyarország felé, hogy megsegítsék a magyar hısöket a bolsevik rém elleni
közdelemben.
Alapos nyomozások után nemcsak ezt a kétségtelen tényt sikerült feltárni, de fény derült arra
is, hogy ez a 100 ezer önkéntes fegyveres azért nem érkezett meg Budapestre, mert az
Amerikai Egyesült Államok megállította ıket a spanyol határoknál.
Az akkori spanyolországi magyar királyi nagykövet, Marosy Ferenc titkára, Czichlert Aurél
visszaemlékezésében ezt azzal indokolja, hogy az USA elnöke, a zsidó származású
Eisenhower - a hangzatos szólamok ellenére - nem akart harcolni a szintén zsidó származású
szovjet tábornokok ellen.
Borhi László, Dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervérıl címő munkájában írja, hogy
kér nappal azután a szovjet hadsereg megindította támadását az 1956-os magyar forradalom
leverésére. Szigorúan titkos feljegyzés készült Herbert Hoover, az Egyesült Államok külügyi
államtitkára részére, aki a kórházban ápolt J.F.Dulles külügyminisztert helyettesítette.
Kiderült a feljegyzésbıl, hogy Artajo spanyol külügyminiszter kormányának megbízásából
felkereste az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét, Cabot Lodgeot, és közölte vele: Franco
tábornok kész lenne fegyveres erıket küldeni Magyarországra a felkelık megsegítése
céljából.
Mint késıbb kiderült, ez volt az egyetlen ilyen jellegő javaslat a forradalom támogatására,
amirıl az amerikai vezetés tudomást szerzett. Artajo a továbbiakban elmondta, hogy a
kormány folyamatosan kapcsolatban van a magyar felkelıkkel, majd javasolta, hogy az
Egyesült Államok küldjön két repülıgépet Spanyolországba, melyeket ott megraknának
fegyverekkel, és eljuttatnák azokat Magyarországra.
A szándék komoly volt, hiszen az iratokból világosan kiderült, hogy a kezdeményezés a
legmagasabb szinten született, és maga a külügyminiszter terjesztette elı annak az amerikai
diplomatának, aki ENSZ-beli funkciójánál fogva a legtöbbet tehette Magyarország érdekében.
Borhi László a spanyol támogatás okairól a következıket írja:
,,Tudjuk, hogy Franco a bolsevizmus, a szovjet rendszer kérlelhetetlen ellensége volt."
Ráadásul a spanyol polgárháború során a moszkvai vezetés a köztársaságiakat támogatta,
igaz, az NKVD egy füst alatt eltulajdonította (a bolsevikokra jellemzı módon) a spanyol
aranykészletet.
A spanyol államfı, aki a második világháborúban önkénteseket küldött a Szovjetunió ellen,
talán úgy érezte, csapást mérhet a kommunista világrendszerre. Sıt ezzel egy idıben akár jó
pontokat is szerezhet rendszere számára a kelet-európai népek felszabadítását hirdetı
Washingtonnál.
Azoknak, akik ismerik Franco ideológiáját és életpályáját nem kétséges, hogy a spanyol
támogatás a magyar forradalomnak ıszinte, s egyben bátor szándék volt. A szavakban ugyan
a kommunista iga alatt nyögı népek felszabadítását kitőzı, ám hazug amerikaiaknak azonban
nem tetszett a spanyol kínálkozás.
Jól tükrözi az USA örökös képmutatását az SZDSZ ún. rendszerváltás környéki magatartása,
amikor szavakban a legkeményebb antikommunisták voltak, aztán gátlások nélkül
összefeküdtek az MSZP-vel a hatalom birtoklása érdekében. Hasonlóképpen jártak el az
amerikaiak 1956-ban.
A washingtoni vezetésnek nem ért annyit Magyarország, hogy miattuk máshol (például
Közel-Keleten) gyengüljenek az USA pozíciói, valamint az amerikai kormány félt attól, hogy
a katonai beavatkozás esetén fegyveres konfliktusba keveredhet a Szovjetunióval, melyrıl a
CIA egyébként azt tartotta, hogy bármit megtenne Magyarország megtartásáért.
Hoover külügyi államtitkár - az iratok tanulsága szerint - közölte a spanyolokkal:
"Mivel egy ilyen beavatkozás nem járhat sikerrel, és azt a "súlyos kockázatot" vonná maga
után, hogy az USA "nagymérető" katonai konfliktusba keveredik a Szovjetunióval, a magyar
forradalmat fegyverrel megsemmisíteni nem lehet."
Egyben figyelmeztette a spanyol vezetést, hogy ilyen lépést az USA-val történı elızetes
konzultáció nélkül ne tegyen! Arra a tényre, hogy a spanyol segítséget is az Amerikai
Egyesült Államok állíttatta le, konkrét irattári bizonyíték is van.
Borhi László tanulmányához csatolt dokumentumok között található a következı:
,,Kimenı Távirat Department of State 1956.11.8.
Szigorúan titkos
Az Egyesült Államok madridi követségének
Az Egyesült Államok kormánya osztozik a spanyol kormány ellenszenvében a Magyarország
elleni brutális szovjet katonai akció miatt, valamint a magyar nép függetlenségi harca iránti
mély együttérzésében.
Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya sajnálattal arra a következtetésre jutott, hogy
semmilyen, ismétlem, semmilyen módja nincs annak, hogy hasznos katonai intervenciót
hajtson végre a magyar hazafiak támogatására a siker reményében és a Szovjetunióval való
nagymérető konfliktus súlyos kockázata nélkül.
Az ESZ aktívan foglalkozik a világbékét fenyegetı különféle problémákkal, és az Egyesült
Államok nézete szerint az szolgálja a legjobban mindannyiunk érdekeit, ha ezeket a
kezdeményezéseket a sikeres befejezésig visszük.
Következésképpen az Egyesült Államok kormánya sem nyílt, sem titkos katonai
beavatkozásra nem, ismétlem, nem vállalkozhat Magyarországon a jelen körülmények között.
Továbbá kénytelenek lennénk elhárítani minden felelısséget, amennyiben olyan privát
szervezetek, mint az "Americab Hungarian Assiciation" vagy a "Radio Free Europe"
tevékenységet fejtene ki, amely katonai támogatást foglalna magában.
Az Egyesült Államok kormánya határozottan sürgeti a spanyol kormányt, hogy a lehetı
legóvatosabban vizsgálja meg, milyen következményei lennének a katonai intervenciónak
Spanyolország és Nyugat-Európa számára.
Közös biztonsági céljaink és a világbéke megırzésére vállalt kötelességeink fényében reméli,
hogy Spanyolország nem tesz elsietett lépéseket az Egyesült Államokkal történı konzultáció
nélkül. Saját belátása szerint annyit közölhet a fenti útmutatásból a királyi magyar követtel,
amennyi megfelelınek látszik."
A szépen, diplomáciai nyelven megfogalmazott szigorúan titkos amerikai távirathoz
gusztustalanságának bizonyítására kommentár nem szükséges, legfeljebb annyit jegyezzünk
meg, hogy a magyar forradalom cserbenhagyásakor hivatkozott világbékérıl gyorsan
megfeledkeztek az amerikaiak Vietnám, vagy éppen Afganisztán, esetleg Irak esetében.
Annál érdekesebb viszont, hogy az amerikaiak és a spanyolok többször említik a "királyi
magyar követet", holott az ötvenes években - mint tudjuk - már megszakadt a történelmi
alkotmányunk jogfolytonossága, Magyarország államformája tehát hivatalosan nem királyság,
hanem népköztársaság volt.
Ki lehetett hát az a fontos királyi magyar nagykövet, akit a spanyol és az amerikai kormány is
komoly tényezıként kezelt?
A második világháborút követıen Spanyolország hosszú ideig nem ismerte el a
magyarországi megszálló kommunista rendszert, és továbbra is a korábbi, tehát az 1945 elıtti
Magyar Királyság nagykövetségét tekintette hivatalos képviseletnek. Így, egyedülálló módon
a magyar államot még az ötvenes években is a Horthy-féle Magyar Királyság által kinevezett
nagykövet, Marosi Ferenc képviselte.
A második világháború után Spanyolország a Magyar Népköztársasággal még diplomáciai
kapcsolatban sem állt, kizárólag a magyar királyi nagykövetet ismerte el. Marosy Ferenc a
magyar ügyek képviselıjeként ellátta magyar honfitársainak az érdekképviseletét is, sıt
útleveleket és a személyazonosságot igazoló úgynevezett "Hazatérési Igazolványokat" állított
ki.
Ezzel kapcsolatban a spanyol külügyminiszter bizalmasának, Porta-nak félhivatalos
álláspontja az volt, hogy "a spanyol kormánynak teljesen mindegy, kinek adsz útlevelet,
abszolút nem avatkozik bele, ez tisztán magyar ügy". Marosy úgy látta helyesnek, ha a
"Legación Real de Hungría ("eredeti Magyarország képviselet") feliratú körpecsétet
használja.
A történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának megszakítását követıen, 1950
júliusában a spanyol kormány Marosy Ferencet de facto elismerte a magyar ügyek
félhivatalos képviselıjének. A régi útlevelek meghosszabbításának Marosyra nézve akadálya
nem volt, de vízumot csak Portugália, Olaszország, Svájc és egyes dél-amerikai országok
adtak.
Franciaország 1949 májusa (a megszálló kommunista alkotmány életbe lépése) elıtt, a
Spanyolországban kikiáltott vagy meghosszabbított útlevélre még adott beutazási engedélyt,
ez idıpont utániak esetében azonban már nem.
Marosy madridi statusából következıen "az egész világon a Franco rezsim volt az elsı, mely
a MNB-t de facto elismerte".
A Magyar Nemzeti Bizottmány (MNB) célja a teljes magyar emigráció összefogása és a
külföldre menekült magyarság szellemi és anyagi érdekeinek a védelme volt. A Bizottmány
(árnyék)kormányként kívánt mőködni, és ennek megfelelıen belsı struktúrája is egy leendı
államapparátus leképezése volt.
Habsburg Ottó eddig eltitkolt szerepe
Habsburg Ottó Mindszenty bíboros hercegprímással
Késıbb is sokat tett hazánkért...
A kelet-európai emigráció Hispániában címő válogatásban található Marosy-levelek alapján
készült Marosy és Franco címő tanulmányból kiderült, hogy az okkal vagy ok nélkül, ám
sokat támadott Habsburg Ottóról sem minden tényt engednek eljutni a közvéleményhez a
cionrasszisták (konkrétan a zsidó fajvédı szabadkımőves szervezet, a Bnai Brith tagja, a
zsidó Gerı András) által vezetett Habsburg Intézet munkatársai.
Megdöbbentı és szinte senki sem tud róla, hogy 1956 októberében Habsburg Ottó derekasan,
s a magyar érdekek védelmében cselekedett, amikor felkérte Marosy Ferencet, hogy
továbbítsa "szuggesztióját" a spanyol kormányhoz, amelyben Spanyolország segítségét kérte
az ENSZ-ben a szovjet beavatkozás ellen.
Ennek köszönhetıen október végén Madridban a 20 perces magyar rádióadásokat jelentısen
megemelték, a Spanyol Vöröskereszt győjtıakcióba kezdett a magyar forradalmárok
megsegítésére, a magyar kolónia pedig két nap alatt 4000 dollár pénzsegélyt adott össze.
Az októberi eseményekre a spanyol kormány azonnal reagált, a miniszterelnökséget vezetı
Luis Carrero Blanco Marosynak 100 000 (azaz százezer!) önkéntest ajánlott fel, akiket
Magyarországon lehetne bevetni. 1956. november 4-én Habsburg Ottó felkérésére Marosy
levelet intézett Francisco Franco generaliszmushoz, amiben segítséget kérnek egy páncéltörı
repülıgép ügyében, ami Magyarországon szállt volna le.
A magyar forradalom leverése után Franco újévi beszédében hangsúlyozta Magyarország
bátorságát, illetve "szégyennek" minısítette a nyugati világ tehetetlenségét a magyar
eseményekkel kapcsolatban. Ugyanekkor a Stuttgartban összeült "Forradalmi Tanács" elítélte
a Nemzeti Bizottmánynak Spanyolországgal meglévı kapcsolatát, ami jól mutatja az 1945-
47-es és az 1956-os magyar emigránsok között kibontakozó ellentéteket.
1957 júliusában Marosy arról a benyomásról értesítette Bakach-Bessenyeyt (szintén emigráns
nagykövet), hogy Habsburg Ottónak "kellemes volna, ha függetleníteném magamat az MNBtól
és kizárólag az ı rendelkezésére állnék". De ez az elképzelés egyáltalán nem felelt meg
Marosy gondolkodásának.
Három hónappal késıbb azonban, Marosy arról értesült, hogy Bakach-Bessenyey már nem
látta biztosítottnak helyét a Bizottmányban, ezért a követség fenntartását Habsburg Ottó
segítségével más forrásból volt kénytelen megoldani.
Késıbbi levelében Marosy hozzátette "minthogy spanyol viszonylatban semmi sem változott,
munkám úgy folyik tovább, mint eddig".
Az 1956-os magyar forradalom és annak leverése Magyarországról egy új emigrációs
hullámot indított el.
A személyes konfliktusoktól amúgy sem mentes Nemzeti Bizottmány vezetésében pedig
személycserék történtek és - mivel 56 után reform kommunisták, szociáldemokraták,
köztársaságpártiak is az emigrációba kényszerültek - balratolódás volt megfigyelhetı.
A nem egységes külföldi magyarság tovább polarizálódott, s a határvonalakat a politikai
pártállás, a Habsburg és a Horthy családhoz főzıdı viszony, a volt társadalmi pozíció, illetve
most már az országot 1956 elıtt és után elhagyók között is meg lehetett húzni.
Szomorú, de a magyar emigrációt, mint oly' sokszor a történelmünkben, a viszály osztotta
meg, abban a pillanatban, 1956-ban pedig, amikor egységesek voltunk, s lehetıségünk lett
volna a gyızelemre, a spanyol segítséget az amerikaiak állították le.
Ezzel kapcsolatban a legérdekesebb, ugyancsak eltitkolt tényt a mindeddig magyarra le nem
fordított, spanyol María Dolores Ferrero által írt könyvben találhatjuk (María Dolores Ferrero
Blanco: La Revolución Húngara de 1956. El despertar democrático de Europa de Esta,
magyarul: Az 1956-os magyar forradalom. A kelet-európai demokráciák ébredése. Kiadó:
Huelva 2002).
A jobboldali elhajlással nem vádolható Anderle Ádám által írt Spanyol látószög: az 56-os
magyar forradalom címő tanulmányban Dolores Ferrero könyvét "komoly, nagy, eddig
jobbára ismeretlen spanyol forrásbázis alapján írt könyvként" jellemzi.
Nos, ebben a mőben említi spanyol forrásokra hivatkozva Dolores Ferrero, hogy az amerikai
vétót Marosy Ferenc magyar királyi nagykövet madridi titkára, Chelchert Aurél
visszaemlékezésében azzal magyarázta, hogy Eisenhower amerikai elnök zsidó származású
volt, aki nem akart harcolni szovjet tábornokokkal.
Eisenhower látogatása Spanyolországban
Zsidó létére nem akart a zsidó szovjetek ellen harcolni?
A híres kommunistaverı vezette volna a felmentı sereget
A spanyol Demokracio Nacional nevő jobboldali szervezet ifjúsági vezetıjétıl, Rafael
Gimeneztıl következik egy interjú, a Franco-féle segítségnyújtás körülményeirıl, valamint az
1956-os magyar forradalom és szabadságharc spanyolországi megítélésérıl beszél nekünk.
Rafael Gimenez (bal oldalon): "Spanyolország kész volt a segítségre"
- Mit tudnak a spanyolok az 1956-os magyar forradalomról?
- Spanyolországban mindenki, aki egy kicsit is foglalkozik a történelemmel, tud a magyar
forradalomról és szabadságharcról, de nem sokat. annyit tudnak, hogy a magyar nép felkelt, s
nemzeti forradalmat csinált a szovjet kommunista rezsim ellen.
Az iskolákban a Hideg Háború részeként említik, de nem foglalkoznak vele hosszabban. Nem
úgy tanítják az 56-os forradalmat, mint a történelem egy igen fontos eseményét, s nem
tárgyalják a súlyának megfelelıen. Ez, persze csak a jelenlegi helyzet. 1956-ban, a Francorendszerben
a magyarországi forradalom kiemelt fontosságú volt, a televízió, a híradások
folyamatosan a budapesti eseményekkel foglalkoztak.
Az akkori újságírók a következı szavakkal tudósítottak: "Budapest egy mártír város, amelyet
elpusztítottak, mert a magyar hazafiak harcolnak a szabadságukért, ugyanis nem akarnak a
szovjet türannosz rabszolgái lenni. A magyar nép hısiességével fontos és új lapot írt az
emberiség történelemkönyvébe.
Újra láthattuk a kommunisták győlöletét, amellyel elhozták ismét a terrort, hogy
uralkodhassanak. Spanyolország volt az elsı ország a világon, amely kiállt a kommunista
szörnnyel viaskodó Magyarország mellett.
"Követeljük a nemzetközi beavatkozást! Pontosan tudjuk, hogy min megy keresztül most
Magyarország. Hiszen nemrég Spanyolország is ugyanettıl szenvedett" - tudósított 1956-ban
a spanyol riporter.
- Milyen volt a helyzete a Franco-rendszer által uralt Spanyolországnak 1956-ban?
- 1939 és 1956 között a spanyol egy teljesen elpusztított, szétszaggatott nemzet volt. A
rendkívül kegyetlen polgárháború nemcsak az ipert és a gazdaságot tette tönkre, de számtalan
családot is szétszakított. Nagyon szomorú korszak volt, hiszen a spanyol polgárháború alatt
(1936-1939) sok családtag fordult egymás ellen, s testvér a testvért gyilkolta le.
Végül a Szovjetunió által támogatott kommunistákkal, anarchistákkal és szeparatistákkal
szemben a Franco által vezetett nemzeti erık gyıztek, s ez volt z elsı vereség, amelyet
harcban mértek a kommunizmusra. A nemzeti, tradícionalista erıket maga mögött tudó,
jobboldali Franco-rendszert a nemzetközi szervezetek fasiszta rezsimnek tartozzák, ezért a
második világháború után gazdaságilag igyekeztek ellehetetleníteni Spanyolországot.
A Marshall Terv egy centet sem adott Spanyolországnak, s ezt a totális gazdasági blokádot
csak Argentína törhette át, amely egyedüliként segített a spanyoloknak. Nagyon nehéz helyzet
volt ez, amikor egy elpusztított és elszigetelt országból kellett egy szinte újat építeni, biztató
jövıképpel. A Franco-rendszernek ez sikerült.
- Tudnak a mai spanyolok arról, hogy Franco támogatta a magyar forradalmat?
- Nem. Lényegében semmit sem tudnak errıl. Jómagam sem hallottam errıl semmit, amíg
nem kezdtem el kutatni ezt a kérdést. Akkor döbbentem rá, hogy Franco mennyire igyekezett
segítséget adni a magyar ügynek.
- Végül is miért állt le ez a segítségnyújtás?
- Franco mindent elıkészített, a madridi repülıtérre küldte a Magyarországra indítandó
segítséget. Amikor ezt látta az Amerikai Magyar Liga elnöke, Bácskai Béla, rögtön felvette a
kapcsolatot az amerikai kormánnyal annak érdekében, hogy az amerikaiak támogassák a
spanyol segítség Sopronba juttatását.
Spanyolország ugyanis egyetlen Magyarországgal szomszédos államon sem tudta volna
keresztül juttatni a segítséget, hiszen ebben at idıben a nemzetközileg elszigetelt állam volt.
Emiatt lett volna fontos az amerikaiak támogatása, ami mindössze annyiból állt volna, hogy
segítenek átjuttatni valamelyik közbülsı állam (például Ausztria) területén a spanyol
segítséget.
Az amerikai kormány azonban nemhogy nem támogatta a spanyol szándékot, de a
washingtoni kormány utasította a madridi amerikai nagykövetséget, hogy bármilyen
eszközzel akadályozzák meg azt, hogy Spanyolország segítséget nyújtson a magyar
felkelıknek.
- Pontosan mibıl állt a spanyol segítség, s kik voltak azok, akik elindultak, hogy fegyverrel is
támogassák a magyar forradalmat?
- Nem tudom pontosan, hogy hány katona volt, én 15 ezerrıl olvastam, a többiek pedig
önkéntesek voltak, így jön ki a 100 ezer fı. A második világháborúban például önkéntesekbıl
50 ezer katonát állítottak ki a spanyolok, akik aztán a keleti frontra mentek a kommunisták
ellen harcolni.
Franco 1956-ban a következıkkel akarta támogatni a magyar ügyet: önkéntesekkel,
katonákkal, tüzérséggel, tank-elhárító fegyverekkel. Az Amerikai Magyar Liga adott pénzt is,
így volt a fedezet mindezen eszközök Magyarországra szállításához. Spanyolország és a
magyar emigráció kész volt a segítségre, mindent meg is tettek ezért, ám az amerikai kormány
elárulta és cserben hagyta ıket.
A Budapestre induló spanyol csapatokat az az Agustín Munoz Grandes tábornok vezette, aki a
második világháború hıse volt, ugyanis az orosz bolsevizmus ellen vívott háborúban a Krasny
Bor melletti csatában 5900 önkéntesével megverte a sokkal erısebb, 30 tankkal és 800
ágyúval felsorakozó 44 ezer fıs vörös sereget, 3600 spanyol és 14 ezer orosz katona holtteste
borította a csatamezıt.
Agustín Munoz Grandes
Nos, ez a híresen antikommunista tábornok, vezette csapat érkezhetett volna Budapestre a
magyar felkelık támogatására, ha az amerikaiak árulása nem hiúsítja meg Franco
segítségnyújtási szándékát.
http://karpatiharsona.info/images/stories/file/upload_documents/Szazezer%20spanyo l%20onkentes%20jott%20volna%20segiteni%20nekunk.pdf |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 21:09:08, hétfő
|
| |
| |
20 éve derült fény a Molotov-Ribbbentrop paktum titkos záradékára
2009. május 25. hétfő, 14:26
A húsz évvel ezelőtti kelet-európai változások egyik lényegi összetevője volt a múlttal való szembenézés. 1989. május 23-án újabb tabu dőlt meg: Varsóban a történelem fehér foltjainak felszámolására létrehozott közös lengyel-szovjet történész bizottság megerősítette a fél évszázadon keresztül hivatalosan cáfolt tényt, miszerint a kelet-európai régió sorsát évtizedekre meghatározó, 1939. augusztusi Molotov-Ribbentrop paktumnak volt titkos záradéka.
A II. világháború küszöbén kiderült, hogy a Szovjetunió nem számíthat Nagy-Britannia és Franciaország együttműködésére a német agresszivitással szemben. Sztálin ekkor úgy döntött, hogy időnyerés céljából is megegyezést keres Hitlerrel, aki ugyancsak nyugalmat akart keleti határainál. A németek már az 1939 elején indult szovjet-német kereskedelmi tárgyalások során javasolták a gazdasági és politikai kérdések összekapcsolását, amit a szovjet vezetés még elutasított, azonban a német terjeszkedés nyugatra terelése ettől kezdve egyre erőteljesebb szerepet játszott politikájában.
A német-szovjet tárgyalásokkal párhuzamosan folytak Moszkvában 1939 tavasza és ősze között az angol-francia-szovjet megbeszélések. Nagy-Britannia, mint a nyugati diplomácia meghatározó tényezője nem akart sem kölcsönös segítségnyújtási, sem általános katonai kötelezettséget vállalni a Szovjetunió felé, ha azt német támadás érné. Nem sikerült hármas együttműködési megállapodást elérni arra az esetre sem, ha az agresszió Anglia és Franciaország ellen, vagy Lengyelország és Románia ellen irányulna, így 1939. augusztus 21-én a háromoldalú katonai megbeszélések zsákutcába jutottak.
A kudarc kritikus helyzetbe sodorta Moszkvát: 1939 májusától harcban állt a japánokkal a Távol-Keleten, s Sztálin úgy értékelte a nyugatiak magatartását, hogy német-japán harapófogóba akarják szorítani a Szovjetuniót. Ezért úgy döntött, hogy megállapodik Németországgal, amelyet egy szovjet-nyugati megegyezés esetén ugyancsak a kétfrontos háború veszélye fenyegetett.
Ilyen helyzetben készítették elő a legnagyobb titokban a szovjet-német megnemtámadási szerződést, amelyet 1939. augusztus 23-án írt alá Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. A hét cikkből álló, eredetileg tíz évre kötött egyezményben a felek kötelezték magukat arra, hogy tartózkodnak "az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt". Kimondták: amennyiben egyikük egy harmadik állam részéről háborús cselekmény tárgya lenne, a másik szerződő fél ezt a harmadik államot semmilyen módon nem fogja támogatni, továbbá egyikük sem fog részt venni olyan hatalmi csoportosulásban, amely közvetve vagy közvetlenül a másik fél ellen irányul.
Az egyezmény az aláírással azonnal életbe lépett. A ratifikációs folyamat 1939. szeptember 24-én zárult, ekkor már javában zajlott a Lengyelország elleni háború, s a titkos záradék értelmében folyt a lengyel területek szovjet megszállása is. Berlin ugyanis a megnemtámadási egyezmény mellett az érdekövezetek rögzítésére is ajánlatot tett Moszkvának, ami aztán a szerződés titkos záradékában realizálódott, megfelelő térképek melléklésével.
A sokáig tagadott, ám később bizonyossá vált titkos jegyzőkönyv német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Európa északkeleti és déli részeit. Szovjet érdekeltség lett Finnország, Észtország és Lettország, Lengyelországnak a Narew (Nyeman), a Visztula és a Szan folyóktól keletre eső része, valamint Besszarábia. Németországnak jutottak Lengyelország nyugati területei és Litvánia, ám ez utóbbi az 1939. szeptember 28-i újabb megállapodás értelmében másfél lengyel vajdaság fejében a szovjet érdekszférába került. Litvánia 1940. nyári szovjet okkupációját követően a német kisebbség lakta marijampoléi területért a Szovjetunió külön 7,5 millió aranydollárt fizetett Németországnak.
A szovjet-német megnemtámadási szerződés híre valóságos sokkot okozott szerte a világon, amit csak fokozott az egy hónappal később, szeptember 28-án kötött szovjet-német "barátsági és határegyezmény". A megállapodások meghasonlást idéztek elő a kommunista és munkáspártok körében, megtépázták a harmincas években kibontakozó antifasiszta népfrontmozgalmakat, de romboló hatással voltak a szovjet társadalomban is, ahol addig az első számú ellenségnek és veszélynek a német nemzetiszocializmust minősítették.
A titkos kiegészítő jegyzőkönyv létét sokáig cáfolták, bár az események mindenképp a dokumentum valódiságát látszottak igazolni: a területi osztozkodást a szerződő felek pontosan úgy hajtották végre, ahogy az a később nyilvánosságra került megállapodásban szerepelt. Lengyelország keleti részeinek 1939. szeptemberi megszállása után a Szovjetunió 1940 nyarán bekebelezte a balti államokat és Besszarábiát, Finnországba viszont beletört a bicskája: az 1939-1940-es téli háborúban a szovjet csapatok nem tudták leigázni az északi szomszédot. Miután Hitler meghódította Európa nyugati felét, s már nem fenyegette a kétfrontos harc veszélye, felrúgta a megnemtámadási megállapodást titkos záradékostól, és 1941. június 22-én elindította hadosztályait a Szovjetunió ellen.
A titkos záradék első ízben az európai háborús bűnösök nürnbergi perében került szóba nyilvánosan, mégpedig nem is Ribbentrop, hanem Rudolf Hess ügyében. Hess védője állítólag egy amerikai újságírótól kapott róla másolatot, de mivel a dokumentum eredetét, hitelességét nem tudta igazolni, a nürnbergi törvényszék nem foglalkozott az üggyel. A titkos jegyzőkönyv német eredetije feltehetően megsemmisült a világháború végi bombázásokban, de mikrofilmváltozatban fennmaradt a német külügyminisztérium levéltárában. Innen jutott a nyugati média birtokába, amely azt több ízben is leközölte.
A hivatalos szovjet álláspont mindvégig cáfolta a titkos záradék létét, s ebben a vonatkozásban is a gorbacsovi glasznoszty hozott fordulatot. Ahogy szembe kellett nézni a sztálini törvénytelenségekkel, munkatáborokkal, milliók elhurcolásával, népek áttelepítésével, a katyni vérengzéssel, úgy ez a "fehér folt" sem maradhatott fenn sokáig. Az áttörést a szovjet-lengyel történészbizottság 1989. május 23-i bejelentése hozta meg: eszerint bár a szovjet eredeti nem lelhető fel, a német eredetiből és más forrásokból egyértelműen megállapítható a titkos szovjet-német területi megállapodás ténye.
1990 februárjában aztán Moszkvában közöltek egy fotokópiát a titkos záradék orosz nyelvű gépelt másolatáról, majd 1992 októberében a paktum orosz nyelvű eredetije is előkerült az SZKP archívumainak anyagai között.
Mult-Kor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 20:32:58, hétfő
|
| |
| |
WASS ALBERT: AMIT AZ APA GYERMEKÉNEK MOND
2009. Május 25. 9:11:28
Igen, elvesztettük az otthonunkat, fiam. Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták. Mégis, nézd: szép a világ. Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén, pillangók vannak, és virágok vannak. Tudd meg, hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon. Nézd a világot, és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre, pillangóra, virágra. Ne törődj sokat az emberekkel, és ne hallgass oda, ha cifra jelszavakkal hozzád szólanak! Az emberek csak rontani tudják a világot.
WASS ALBERT: AMIT AZ APA GYERMEKÉNEK MOND
Igen, elvesztettük az otthonunkat, fiam. Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták. Mégis, nézd: szép a világ.
Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén, pillangók vannak, és virágok vannak. Tudd meg, hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon.
Nézd a világot, és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre, pillangóra, virágra. Ne törődj sokat az emberekkel, és ne hallgass oda, ha cifra jelszavakkal hozzád szólanak! Az emberek csak rontani tudják a világot.
Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban. A szépet, amit szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjad hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed.
Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Egyszer egy fiatal tiszt állt a tábornoka előtt. Kemény, szigorú hangon beszélt a tábornok. Tervekről, parancsokról, háborúról. Szavai mögött tankok dübörögtek, bombák robbantak, géppuskák zakatoltak. Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa virágzott. Rózsaszín volt és csodaszép. Ezt a barackfát nézte a fiatal tiszt, amíg a tábornok beszélt. A tábornok hirtelen elhallgatott.
- Mit néz? - kérdezte ingerülten.
- A barackfát, tábornok úr - felelte a fiatal tiszt -, most virágzik.
A fiatal tisztet megbüntették akkor. De ma, ha visszagondol a múltra, csak azt bánja, hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt. Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott, mint a sűrű, rossz szagú köd. Csak annyi maradt meg abból a napból, hogy szép volt a barackfa nagyon, ahogy ott állt, tömötten, rózsaszínűen, puhán és mosolyogva.
És a fiatal tisztnek egyebe sem maradt, csak a virágzó barackfa színének és illatának emléke abból az időből.
Ez a fiatal tiszt a te apád volt fiam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-05-25 20:20:24, hétfő
|
| |
| |
2009-05-25. 15:43
Foreign Policy: Kelet-Európa a világhatalomért folyó küzdelem egyik színtere
Érdekes geopolitikai eszmefuttatást olvashattunk nemrég a háttérhatalom és a cionista világkormány felállítására törekvő diplomaták magazinjában a Foreign Policy-ban. Az írás azért is megemlítendő, mert szóba kerül benne térségünk, Kelet-Európa, mint a világ feletti hatalom megszerzésének alapvető eszköze. Azaz, térségünket megszállva tartó erők könnyebben érhetik el céljaikat. Az írás alapvetően nem a nemzeti radikálisok számára íródott, így a sorok közti olvasás képességének megléte igencsak kívánatos.
A neves világutazó és tudósító, Robert D. Kaplan hosszú esszét szentelt a világpolitikai folyamatok értelmezésében történt változásoknak. Az elemzés, mely a Foreign Policy legutóbbi számában látott napvilágot, megállapítja: a berlini fal leomlása nem csak a Nyugat és a Kelet közötti új politikai fejlemények előtt nyitott utat, hanem egy új intellektuális megközelítés számára is. Ez a földrajti és politikai összefüggések meghaladását ígérte, és egyben mélyen lenézte és elítélte a ,,realizmust" és a ,,pragmatizmust" a politikában. Az 1989-cel kezdődő korszak idealizmusát Isaiah Berlin humanizmusa ihlette, illetve az a hevület, mely - elítélve a totális államokkal szembeni mindenféle defetizmust - a demokráciáért kész volt rábólintani mindenféle nemzetközi beavatkozásra. Ennek megfelelően a harcos liberalizmus valamint a neokonzervatív demokrácia-export a '90-es években ugyanazokat az egyetemes célokat osztotta. Ám, ha korunkban egy 1939-es müncheni típusú behódolás elutasítása túlhajtott analógiának tűnhet is, annak tanulságai a '60-as években mégis egyenesen Vietnámhoz vezettek, vagy, aktuálisabban: az iraki beavatkozáshoz.
Az amerikai neokonzervatívok történelmi kísérletének kudarca nyomán ma ismét kezdetét vette a ,,realizmus" újrafelfedezése és rehabilitálása. Ma ,,realistának" lenni a nemzetközi politikában ismét tiszteletreméltó minősítés, miközben a ,,neokon" jelzőt megvetés övezi.
Thomas Hobbes (1588-1679), aki a félelem morális hasznát hangsúlyozta, és aki az anarchiát tekintette a társadalomra leselkedő legfőbb veszélynek, ma sokkal időszerűbb, mint Isaiah Berlin. Világiunk pillanatnyilag sokkal kevésbé él az egyetemes eszmék légkörében, sokkal inkább a sajátos különbségek kötik le figyelmét, olyasmik, mint az etnicitás, a kultúra vagy épp a vallás. Akik ez utóbbiakat hangsúlyozták úgy egy évtizeddel ezelőtt, azokat némi gúnnyal ,,fatalistának" vagy ,,deterministának" tekintette a közhangulat. Ma viszont - ugyanaz a közvélekedés - ,,pragmatistaként" üdvözli őket.
Miután a Nyugat megkapta a leckét, hírtelen mindenki realistává vált. Vagy legalábbis azt hisszük önmagunkról - állapítja meg Kaplan. De realistának lenni azért némileg több, mint egyszerűen ellenezni az iraki háborút. A realizmus annak beismerése, hogy a nemzetközi viszonyok alakításakor sokkal kisebb a mozgástér, mint a belső viszonyok kezelésekor. Vagyis, hogy értékítéletek ez utóbbival kapcsolatban csak akkor bírnak érvénnyel és fontossággal, ha az előbbi - azaz a külső viszonyrendszer - már megteremtődött vagy kezelhető állapotba került. Mindebből az is következik: elsősorban arra kell fókuszálni, ami az emberiséget megosztja, semmint arra, ami egyesíti - amint azt a globalizáció leghangosabb igehirdetői állítják. Összegezve: a realizmus a saját befolyásunkon túli, azaz az azokon kívül levő, az emberi cselekvést korlátozó erők elismerését és tiszteletbetartását jelenti, olyasmikét, mint a kultúra, hagyomány, történelem, az indulatok merő áradását, melyek a civilizáció felszíne alatt lüktetnek. A realisták számra a külpolitika legfőbb kérdése: ki mire képes és mit képes megtenni a többiekkel kapcsolatban.
A realizmus mostani visszatértébe a földrajz, mint értelmező elv térnyerésének legklasszikusabb formája munkál. A 18. és a 19. században, mielőtt még akadémiai rangra nem emelkedett a politikatudomány, a földrajz egyfajta igen megbecsült - még ha nem is teljesen formalizált - diszciplína volt, melyben a politika, a kultúra és a gazdaságelmélet gyakorta a térképen látható domborzati formák révén kapott értelmet. Ennek megfelelően, a viktoriánus vagy edvárdi korban a hegyek és a rajtuk, vagy völgyeikben élő emberek jelentették a par excellence realitást; az eszmék csak másodlagosan játszottak valós szerepet.
A geográfia elfogadása nem puszta behódolás egy engesztelhetetlen hatalomnak, mellyel szemben az emberiség tehetetlen. Inkább arról van szó, hogy rajta keresztül lehetővé válik az emberi szabadság újraértelmezése, és szerény elfogadása mindannak, ami sorsszerű. Ma mindennek nagy fontossága van, minthogy ahelyett, hogy a globalizáció megszüntetné a földrajz relevanciáját, inkább megerősíti azt. A tömegkommunikáció és a gazdasági integráció gyengíti sok állam belső erejét, kiszolgáltatva őket a hobbesi világ apró, feldarabolt régióinak. Az identitás lokális, etnikai vagy vallási forrásai nyernek ezáltal egyre erőteljesebb önigazolás, és minthogy ezek bizonyos tájegységek sajátjai, leginkább épp a földrajzi elhelyezkedés adja jellegük egyediségét. Amint a földrengéseket elsősorban a törésvonalak határozzák meg, úgy a politikai jövőt is elsősorban a konfliktusok és az instabilitás, melyek a földrajz logikáját követik.
Ennél fogva minden ok meg van rá, hogy visszatérjünk egykori térképeinkhez, és különösen Eurázsia úgynevezett ,,törészónáit" kell figyelemmel kísérnünk. Egyben azoknak a munkásságát, akik egykor igencsak jól ismerték a földrajz és a politikai események összefüggéseit, így mai értelmezéseink előfutárának számítanak.
Fernand Braudel (1902-1985) francia történész A Mediterrán és a mediterrán világ II. Fülöp korában címen írt nagyhatású könyvet (La Méditerranée et le Monde Méditerranéen a l'époque de Philippe II, 1949). Ez szemléletesen mutatja be, hogyan befolyásolja a természeti környezet a történelmi trendeket, illetve jelzi előre a politikai fejleményeket, beleértve a regionális háborúkat is. Braudel számára a szegényes, többnyire terméketlen talaj a mediterrán partok mentén, a kiszámíthatatlan, aszályos klíma a legfőbb előidézője a görög majd a római hódításoknak. Ma, amikor a klímaváltozás valamint az olajkészletek csökkenése igencsak mindennapjaink gondjává vált, Braudel interpretációjának relevanciája aligha tagadható.
Hasonlóképp tanulságos újraolvasni Alfred Thayer Mahan (1840-1914), egykori amerikai ellentengernagy, A tengeri hatalmak hatása a történelemre, 1660-1783 című kötetét is (The Influence of Seapower Upon History, 1660-1783, 1890). Mahan számára a tengeri hatalom a civilizáció nagy közös faktoraként a globális politikai törekvések döntő tényezője volt. 1902-ben megalkotta a Közel-Kelet fogalmát, azét a zónáét, mely az arabok által lakott és Indiáig terjedő térséget foglalta magában, és amelynek különös jelentőséget tulajdonított a tengerhajózási stratégiákban. A geopolitikában a Csendes-, valamint az Indiai-óceánnak döntő fontosságot tulajdonított, és ebből vezette le a tengeri hatalommal bíró népek különös befolyását nem csak Eurázsia partvidéki területeire, de Ázsia középső vidékeire is. Mahon elgondolásainak haszna különösen az előttünk álló, azaz a 21. században igazolódhat be, és aligha tekinthető véletlennek, hogy India és Kína stratégái ma előszeretettel forgatják könyvét.
Az amerikai-holland geostratéga, Nicholas J. Spykman (1893-1943) is úgy vélte, aki uralja a nagy óceánokat, az fogja uralni Eurázsiát. 1943-ban, közvetlenül halála előtt, akkor, amikor az Egyesült Államok már élethalálharcot folytatott Japánnal, Spykman megjósolta Kína hatalmi felemelkedését, és hogy az USA a jövőben rá lesz utalva a Japán kötött szövetségre, épp Kína hatalmának ellensúlyozása végett. Hasonló következtetésekre jutott a Nyugattal kapcsolatban is, ahol a háború utáni Európa integrációját vizionálta, mely egy olyan nagyhatalom formájában ölt majd testet, mely idővel Amerika kihívója lesz.
Ám a geográfiai diszciplína legkifejezőbb magyarázata mégiscsak a geopolitikai gondolkodás atyjától, Halford J. Mackindertől (1861-1947) származik. A földrajz mint a történelem kulcsa (The Geographical Pivot of History, 1904) című nagyhatású cikke, melyet 1904-ben olvasott fel a Királyi Földrajzi Társaságban, mintegy mottóként határozza meg véleményét a történelmi fejlődést befolyásoló tényezőkről: ,,Nem a természet, hanem az ember kezdeményez, de a természet nagymértékben meghatározó."
Elmélete szerint Oroszország, Kelet-Európa és Közép-Ázsia az a tengely, mely körül a világhatalomért folyó küzdelem folyik; ezt az eurázsiai térséget kulcsövezetnek (hearthland) nevezi, amelyet négy ,,marginális" zóna vesz körül. Nem véletlen, hogy ez a négy geográfiai zóna megfelel a négy nagy világvallásnak. Az említett zónák közül kettő ,,monszun vidék"; a Csendes-óceán-melléki buddhista, valamint az Indiai-óceán-melléki hindu övezet. A harmadik a tulajdonképpeni Európa, a maga keresztény vallásával, a negyedik pedig egy köztes, törészóna, az iszlám Közel-Kelet. Ám ezek az övezetek, a hatalmi preferenciák és magvalósítások szempontjából mellékesek ahhoz a befolyáshoz és fontossághoz képest, amit a kulcsövezet betölt. Európa története is ennek van alárendelve.
Mackinder álláspontja - ha az egyes konkrét előrejelzésekben néha felülvizsgálatra is szorul -ma is kiállja a legtöbb kritikát. Paul Bracken, a Yale Egyetem professzora megkísérelte újragondolni Mackinder elméletének következményeit, és ebből született 1999-ben a Tűz Keleten. Az ázsiai katonai erő felemelkedése és a második nukleáris korszak című kötet (Fire in the East, The Rise of Asian Military Power and the Second Nuclear Age, 1999). Bracken szerint korábban, amikor a történelmi idő még lassú folyású volt, a térségeket nagy távolságok választották el egymástól, és gyéren voltak benépesítve, a társadalmi mechanizmusok viszonylag kellő biztonsággal működtek. Ma azonban, miután a Föld végessége aktuális problémává vált, az ,,üres zónák" pedig megszűntek a túlnépesedés miatt, más, ellenőrizhetetlenebb helyzet állt elő. A hidegháború kezdeti szakaszában, a nehézkes katonai vállalkozásoknak a célja közvetlenül a nemzeti konszolidáció volt, stratégiájuk befelé irányult. Mára azonban - miután jelentős tartalékok halmozódtak fel, végbement egyfajta technikai forradalom, az olajban gazdaság közel-keleti államoktól a Csendes-óceáni térség kis tigriseiig nagyjából konszolidált országok jöttek létre - az államok többségének katonai stratégái nem befelé, hanem kifelé tájékozódnak. A közel-keleti Izraeltől a távol-keleti Észak-Koreáig olyan országok népesítik be az Eurázsiai térség peremövezetét, melyek interkontinentális rakétákat gyártanak és fejlett atomtechnológiával bírnak.
A technológiai forradalmon túl lezajlóban van egy demográfiai is, mely a földrajzi tényező mellett - a 18. századi angol filozófus, Thomas Malthus (1766-1834) elméletének megfelelően - ugyancsak meghatározó faktora az eseményeknek. Szakavatott előrejelzések szerint a már mára is túlnépesedett iszlám világ népessége - gondoljuk csak Karachi vagy Gáza nyomornegyedeire - a következő 20 évben megduplázódik. A lélekszám növekedés főként urbánus közegbe gyorsult fel, már csak azért is, mert vidékről egyre nagyobb számban vándorolnak a nagyvárosokba munka és lehetőségek nélküli szegények. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ezeknek az identitásukat vesztő tömegeknek a politikai attitűdjét megjósolhassuk, elég Elias Canetti (1905-1994) könyvét, a Tömeg és hatalom (Masse und Macht, 1960) címűt felütni ehhez, melyben a Nobel-díjas író és gondolkodó az identitásukat vesztett tömegek és a totális diktatúrák kialakulásának összefüggéseit világítja meg.
(Foriegn Policy - Glóbusz)
http://kuruc.info/r/9/40981/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2009. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
338 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 320
- e Hét: 6072
- e Hónap: 9817
- e Év: 163313
|
|
|
Offline
