Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Szociális hálózatok kiépítése
  2009-06-28 13:20:32, vasárnap
 
 
S. Miklósnak és S. Gergelynek

Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. Borsodba a dögök a hetvenes években települtek, az árnyékvilág a szipusokkal, hajléktalan ciszternás lakóival a '90-es években kezdett megjönni, ezek már saját bankbetétekkel rendelkeznek a városban, folyamatosan történik emelésük, elhelyezésük, élelmezésük.)



Családi és törzsi kéglik: A haighti hippivilág élete a (nem rokoni kapcsolatra épülő) nagycsaládokban, törzsekben, kommunákban és az "óvóhelyeken" zajlik. Ezek a szállások több mérföldes körzetben behálózzák egész Haight-Ahsburyt. A kéglikben hol "kommunának", "családnak", "törzsnek", hol pedig "testvériségnek", vaegy "a beatzene testvériségének" nevezett csoportok élnek. Ezek a formációk meglehetősen állandóak, bár a tagok cserélődnek. A sziklát jelentik, amelyen a Haight felépült.

Az a kégli, amelyben körülbelül hatszor jártam, eléggé jellegzetes hely volt. Körülbelül nyolc állandó lakóval, akik lehetőségeikhez mérten valamennyien részt vállaltak a havi százötven dolláros lakbérből. Az állandó lakók közé tartozott Bill, aki egyebek mellett marihuánát és savat árult, Marta, a kicsit dundi, de különben nagyon szép lány, Bud és Nancy, akik állandó pár voltak, és "lehet", hogy egyszer majd összeházasodnak, egy Gerry nevű fiú és mások. A lakás ezenkívül "óvóhelyül" is szolgált. Ezért a nyolc "állandó" lakón kívül mindig legalább négy, de olykor tíz átutazó szállóvendége volt a kéglinek. Feleségemet, engem és a lányokat is szívesen befogadtak hálótársnak. Mindenki nagyon szívesen látott bennünket, meginvitáltak, hogy osztozzunk velük ennivalójukban és a kégli nyújtotta egyéb előnyökben. Ez mindenekelőtt marihuánát és egy bizonyos mennyiségű LSD-t jelentett.

Gerry azelőtt Marta kéglijében volt állandó lakótárs, de kidobták, mert "valami hülye állat azt hazudta, hogy ellopta a pénzét". Magas, harminc év körüli fiatalember volt és a legcinikusabb hippi, akivel találkoztam. Gerry jellegzetes képviselője volt annak a jelentékeny számú hippinek, akinek az útja a bűnözéssel határos heroinvilágból a börtönön át vezetett a Haightre. Legalább hússzor ült börtönben, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményektől kezdve erőszakos nemi közösülésig mindenféle váddal.

Igazi "részeg és szobafestő volt, ebben a sorrendben", anyja "szent hempergő, prédikátor, tudja, olyan, aki széttárja a karját és hallelujjázik, meg dicsőség-neked-Jézusozik - meg más ilyen marhaságokat csinál". Gerry mostohaapja életfogytiglani büntetését töltötte egy állami börtönben.

Felelős közösség: A Haight nemcsak törzsekből, tarka látványból, hangzavarból, love-inekből és bizarr hippiuniformisokból áll. Közvetlenül a felszín latt ott munkálkodik a hippiközösség vezetőinek és tagjainak egyre növekvő számú csoportja. Ők nem a külső társadalom "jólét lelkei", hanem maguk is tagjai az új közösségnek.

A helyzet alakulása szükségessé tette, hogy a hippik szervezeteket alakítsanak. A csoportok legfontosabbika a diggerek, akik egy XVII. századi angol altruista, földművelő, vallási társaság nevét vették fel. A haighti diggerek ingyenélelmet, szállást nyújtanak a rászoruló hippiknek és ezenkívül ingyen szállítják őket egyik helyről a másikra. (A San Franciscó-i csoporthoz hasonló független szervezetek működnek Los Angelesben és a New York-i Est Village-ben is.) Hasonló szervezet a HAJSZ, a HIP Munkaközvetítő, mely hatezer félállásról vezet jegyzéket, meg a Huckleberry's, amely szökevényeknek nyújt otthont. Természetesen továbbiak vannak alakulóban.

A diggerek ingyenboltjaikat (fehéreknek és feketéknek) azért tartják fenn, hogy ily módon fejthessék ki nézeteiket szeretetről, pénzről, kereskedelemről, árucseréről.

Azt tartják a legfontosabbnak, hogy minden nekik juttatott adományt szeretettel adjanak az adakozók. Közszájon forog közöttük a történet egy gazdag özvegyről, aki egy tízdollárost nyújtott át a digger közösségek alapítóinak, de úgy, mintha valami nagy kegyet gyakorolna.
Erre az egyik digger állítólag meggyújtotta a pénzt, mondván, hogy "csak szeretettel adott adományokat fogadhatunk el."

A diggerek sok ingyenélelem-osztásán vettem részt a Golden Gate Park kiszögellésében. A nagy kannákból sok száz embernek kimért étel ízletes és tápláló volt. A hippiközösségben sokan rendszeresen a diggerek konyhájáról élnek.

A másik jelentős szervezet a HAJSZ. Célja, hogy jogi védelmet nyújtson a hippiknek. Mindazok közül, akikkel utazásaim közben találkoztam, legalább a felének volt folyamatban valamiféle bírósági ügye.
Többnyire kábítószerek birtoklásának vádjával tartóztatták le őket.

Nyilvánvalóan hasznos szervezet a Kapcsolótábla is. A csoport főhadiszállása több háztömbnyire van Haight-Ashburytől és mindennel foglalkozik, aminek valami köze van a Haiight életéhez. Ottjártamkor éppen iskolát akartak szervezni a hippigyerekeknek, további óvóhelyeket és élelmet próbáltak biztosítani az újonnan érkezetteknek, ezenkívül segítettek a diggereknek az ingyenélelem megszerzésében és a HAJSZ-hoz hasonló jogi védelmet is nyújtottak, ahol ez szükséges és lehetséges volt...."

(Bart István fordítása)		  
 
0 komment , kategória:  Beat, Hippi, Punk, Rock  
Csokoládé a Pokol Angyalaival
  2009-06-28 12:52:42, vasárnap
 
 
S. Miklósnak és S. Gergelynek

Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. Az ötvenes évek végén Csoki nevű kutyájuk volt nagyapáméknak, nagyapa tüdőrákban való meghalása után a kutya patkánymérget evett és elpusztult.Állítólag Shuszter Lóránt patkánynak mondott önszaporodó mozgósította a Pokol Angyalait a többi közösséggel együtt. A motoros hippik e könyv ismétlésekor felvonultak a Balaton körül. Orbán Viktor a patkós pokol jelű kormányával is vásárolt motort, de kiöltözötten, megtisztultan ült fel motorjára. Lényegében a magyar értelmiséget jelentik ezek a kezdetek.)


Olykor rendkívüli love-ineket rendeznek. Amikor én a Haightben folytattam kutatásaimat, Csokoládé George temetésének alkalmából tartottak a szokástól eltérő love-int. Csokoládé a Pokol Angyalai közé tartozott és egy bennszülött szerint a Haightben "mindenki ismerte és szerette". Egy Teddy Beare nevű hippi (bizonyára azért hívják így, mert rendszerint semmi sem fedte hatalmas, szőrös mellkasát) éppen akkor tért vissza könnyezve a parkbéli "temetési szertartás"ról. Ő mesélte nekem, hogy "milyen gyönyörű fickó volt Csokoládé."

"Tudja, Csokoládét élete virágjában vitte el a halál. A kanján (motorkerékpár) kocogott a Haight Sreeten, amikor egy nyavalyás turista elütötte az autójával. Az eset lesújtotta az egész hippitársadalmat...
Most éppen gógyis vagyok a savtól, de azért megmondhatom magának, hogy Csokoládé gyönyöreűséges fej volt. Isteni temetési szertartást rendeztünk neki! Mindenki begógyizott és feldobtuk magunkat. De biztosan maga Csokoládé is így szerette volna."

A ravatalozóban rendezett hivatalos szertartáson csak a Pokol Angyalai jelentek meg. De a nagy szertartást, a love-in temetést a Golden Gate Parkban tartották. A "temetésen" legalább két-háromezer hippi és több száz Angyal vett részt.

A Pokol Angyalai a hatalmas tömeg közepén helyezkedtek el, a közönséges hippiktől elkülönülve. Ők voltak az esemény elit résztvevői.

A szertartás körülbelül déli egy órakor kezdődött, hatalmas mennyiségű bor és sör elfogyasztásával. Nem sokkal később a tömeg nagy része már marihuánát szívott és savat csöpögtetett. A tömeg közepén csoportusuló Angyaloknak és hippiknek jutott a marihuána, a sav, a sör és a bor nagy része - bár a körülöttük nyüzsgők is jócskán kivették részüket a szertartásból. Annyira nyíltan fogyasztották a kábítószereket, hogy hangosbeszélőkön mondták be, hová menjen, aki ingyen kábítószert akar.

A Big Brother and the Holding Company, a környék egyik legjobb pszichedelikus zenekara, izgató zenét játszott. A zenekar nagy slágerétől, a Bye, Bye, Baby, Bye, Bye-tól őrjöngött legjobban a gyásznép.

Minden számtól, minden elszívott mariihuánás cigarettától, minden LSD-tablettától egyre vadabb és szertelenebb lette a gyászhappening. Zajos és féktelen volt a temetési love-in és mindenki nagyszerűen érezte magát. Aztán később nemcsak Teddy Bearetól, hanem több más Angyaltól is hallottam, hogy "Csokoládé George maga is így szerette volna."


  
 
0 komment , kategória:  Beat, Hippi, Punk, Rock  
Kezdetben volt a beat...
  2009-06-28 11:00:24, vasárnap
 
 

S. Miklósnak és S. Gergelynek

Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával)



...Mint mozgalom és mind irodalom (zenében a beat mást, időrendileg is, tartalmilag is tágabbat és bizonytalanabbul meghatározhatót jelent, taglalása nem tartozik tárgyunkhoz.) A mozgalom születési helye San Francisco, születési ideje 1957. Elszórt kezdeményezések után itt és ekkor tette közzé a költő-kritikus Kenneth Rexroth az Evergreen Review című folyóiratban néhány fiatal lírikus verseit, köztük Allen Ginsberg nagy költeményét, a mozgalom programversét, az Üvöltést. Ugyanez évben jelent meg a beatirodalom alapregénye, Jack Kerouac Útonja. Az irányzat a hatvanas évek elején keltette a legnagyobb érdeklődést, a hatvanas évek második felére elenyészett ,utódcsoportokra bomlott, magányos írókban folytatódott, vagy apadt el.

Mint áramlat, a beat helyét a hippi foglalta el. Elődétől eltérően reprezentatív írók, sőt bármilyen írók nélkül. Kreouac meghalt, William S. Borroughs a maga társtalan útját járja, egyre különösebb, esztétikailag mind kétségbeesettebben megfogalmazott tapasztalatokkal. A beatnemzedék három vezérköltője - akarták, nem akarták - nem maradt egy kívülálló szubkultúra írója, újabb könyveik a "hivatalos" amerikai irodalom eseményei. Corso és Ferlinghetti végső teljesítménye még felmérhetetlen, de íróságuk vitathatatlanul "intézményesült". Ginsberg korunk egyik nagy költőjévé emelkedett, s lírai eredmények holdudvarában másodlagos, mellékes szerep, hogy - mint könyvünk is tanúsítja - a hippimozgalom rangos vezéralakja, kerekasztalviták, sokszemélyes interjúk részese és intellektuális tanácsadója.

A hippiket - egyebek mellett - az különíti el a beatnikektől, hogy nem teremtettek művészetet. Szervezetlen mozgalmukat fontosabb teljesítménynek, a gyakorlati önmagvalósítás példájának szánták.

Meghatározások és adatok

Kezdjük az elnevezéssel: mint a beat, a hippi is nehezen fordítható magyarra. Keletkezését illetően többfjta magyarázatot olvashatunk, közülük kettő hangzik a leghitelesebben.
Berry Nicholson szociológus szerint a hippi eredetileg a néger dzsessz műszava: "bölcs", "tapasztalt", "előrelátó". Az amerikai néger időtlen önvigaszát ezúttal egy fehér kisebbség kölcsönözte ki. "Én vagyok az okosabb, a többet tudó-sejtő, az idő nekem dolgozik."

Lewis Yablonsky szociológus szerint: "A harmincas-negyvenes években "hep"-nek, vagy "hep-at"-nek hívták (valamely okból) a "menőket", akik "svingerek" voltak, azaz ismerték a kor népszerű szving- és dzsesszzenéjét. A "hep" szó valamikor az ötvenes években "hip"-re változott. "Hip"-nek lenni azt jelentette (és most is azt jelenti), hogy az lllető "benne " van, hogy "menő", hogy ösztönösen a lelke mélyén érzi, hogy voltaképpen mi is történik egy érzéki szinten. Az ötvenes években, ha valaki azt mondta "hep", nyárspolgárnak számított, de ha azt mondta, "hip", akkor mindenki tudta, hogy "benne van" (azaz tudja) és "menő".

Továbbá feltételezem, hogy a hippi szó széles körű használata a rádióban, televízióban, sajtóban a Ramparts c. folyóirat A hippik társadalomtörténete (1967. márciusi szám) című cikkétől számítható.

Ettől kezdve a tömeghírközlő szervek léptennyomon ezzel a szóval jelölik az új mozgalom tagjait. Bár a mozgalom sok vezetője tiltakozik az elnevezés ellen (Haight-Ashburyben még afféle gyászszertartást is rendeztek, amelyben eltemették a fogalmat), szerintem ez a név most már rájuk ragadt és rajtuk is marad mindaddig, amíg a mozgalom jelenlegi szerkezete nem változik meg."

Az első hippiközösségek a hatvanas évek első felében jelentek meg Amerika területén szétszórva, leginkább New Yorkban és a nyugati tengerparton. San Francisco egyik kerülete, Haight-Ashbury lett a mozgalom központja, modellje, mintatelepe, az érvényesebb hippibeszámolók kikerülhetetlen tája. A fénykor a hatvanas évek második fele, 1966 és 1969 között virágzott Haight-Ashbury, a mozgalom ekkor terjedt át Európára, szinte minden nyugati nagyvárosban megteremtve a bevándorolt, vagy bennszülött hippiközösségeket, a magányos, páros, kiscsoportos, falkányi hippisejtek ekkor indultak ázsiai zarándokútra, Afganisztánba, Nepálba, Indiába, váratlanul megérkeztek, bizonytalan időre megtelepedtek, hirtelen felkerekedtek, célirány nélkül továbbvánvodoroltak, hirdették és átélték az idő lassú múlását, tanultak és tanítottak, világlátásukat szelíd, de nyomatékos jelenlétükkel terjesztették.

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a hippiség mint egységes irányzat bomlásnak indult, ágakra szakadozott, a "földalatti", underground-ifjúság világmozgalmába olvadt be. Múlt az idő, a hetvenes évek első fele nem kedvezett az ifjúsági ellenzék kihívásának. A gyűlölt, tagadott establishment - a Rendszer , a Létesítmény, a Szerkezet - egyelőre erősebbnek bizonyult, hatalmi szóval, csábítással visszahívta magába a bizonytalan habozókat, felmorzsolta vagy számkivetésbe hajszolta az ellenállókat. A hetvenes évek második felére a hippik tömegmozgalma nincs, eltűnt.

Még elég közel vagyunk időben, hogy hiteles benyomásaink lehessenek. Már távolodóban, hogy a közvetlen élmény a remélhetőleg tárgyilagos elemzésnek adja át a helyét.

Előbb azonban néhány- elégszer nem ismételhető - tehát fontos - közhelyre kell felhívnunk a figyelmet.

Ki és mi nem hippi?

A következőkben más nem teszünk, mint a hippiség fogalmát és gyakorlatát igyekszünk alkotóelemeire bontani.

Könnyebb szűkíteni a kört: ki és mi nem hippi?

Nem hippi az, aki - Amerikában, Nyugat-Európában, Kelet-Európában, a világ bármely pontján - a hippiség némely külső jegyeit magáévá teszi. Nem jelez hippit a (mosott, vagy mosatlan) lapockáig érő haj, az afrofrizura, öv, saru, egyenruhája, a melltartó mellőzése. Mindez senkit sem avat vagy bélyegez hippivé. Azért nem, mert a hippilét a társadalmiság státusállapotába, s nem a külső jelvények függvénye.

Továbbá:a hippiségnek semmi köze a fiatalkorú gazázdasághoz. Az elmúlt években a nemzetközi bulvársajtó előszeretettel nevezte ki hippiknek a munkakerülő, randalírozó, torzonborz hajú, mosatlan fülő fiatalkorút, különösen, ha csoportosan fordult elő, vízparton, köztereken, mozibejáratnál, aluljáróban lődörgött, szájával, zsebrádiójával, magnójával a megengedettnél nagyobb zajt csapott, a személyazonossági igazolványa hiányos volt és szemérmetlen választ adott az igazoltató rendőrnek.

A garázda, vagy garázdagyanús fiatalkorú nem hippi. Még kevésbé a bizonyított bűnöző. Néhány éev Sharon Tate filmszínésznőnek és társaságának brutális legyilkolása szerte Amerikában kiváló ürügyet szolgáltatott a mozgalom denunciálására, egymást követték a házkutatások, letartóztatások, őrizetbe vételek a hippiközösségekben. Pusztán azért, mert a gyilkos Charles Manson és "családja" kétségtelenül hippinek nevezte magát, kommunában élt, s a burzsujelölésig terjeszkedő vallási tébolyukba a keleti filozófiák iránti érdeklődés is belefért.


Szerep és feladat


A beatet, amint kilépett belőle, nem érdekelte többé a világ, csak önmaga. A tevékeny ráhatás, az aktív változtatni akarás értelmében a hippit sem érdekli a rajta kívüli világ, épp ezért lép ki belőle, mert javíthatatlannak ítéli. Mégis, szemben a beattel, a hippi példát kíván adni a megtagadott és elhagyott társadalomnak. Önmaga megtalált harmóniáját, létezésének emelkedettebb szintjét folytonosan kinyilvánítja. Ezért van az, hogy a szüntelen és egyetemes tagadás tételein túl a hippiszövegekben - különféle megfogalmazásokban, eltérő tudatszinteken, de állandóan - felhangzik az önpéldamutatás.
Az ideológiátlan hippiideológia talán legfontosabb eleméből, a passzív aktivitásból érthető meg leginkább a hippi világkép különlegessége, a fogalmiságot elvető, érzelmes ösztönösség, a gondolatszegény, mégis szuggesztív gyermekiség. A hippi tudja, hogy kisebbségben van, helye, szava és szerepe a törpe minoritásé. Tudja, hogy összemérhetetlenül erőtlenebb, mint a vele szemben álló, általa elhagyott világ. Tudja, vállalja, átéli, hogy a világ szemében ő - a tagadó, a lemondó, kivonult, normaszegő emberparány - jó esetben közöny, gorombább esetben gúny, megvetés, üldözés tárgya.

A hippi magatartásának legfontosabb eleme mégis a csöndes, de megátalkodott hit, hogy létezésének puszta ténye belátásra int és ígéretes, követendő példát kínál.

Mi a hippi?

A mozgalom az ifjúság nemzetközi lázadássorozatának egyik fontos, jellegzetes tünete a hatvanas években. A hippi megtagadja, elhárítja a késő kapitalista társadalom - és államszerkezetet, annak öszes határterületein, a gazdaságban, a politikában, a kultúrában, a mindennapi életben. A hippi elutasítja mindazt, amit a világ felkínál a szerkezetébe idomulni hajlandónak: az egyezményes státussal és anyagi csereértékkel jutalmazott munkát, a teljesítményt, a tulajdont, az intézményes értéklétrákat, a létrák sikeres megmászásának lehetőségét, a részleges hatalmat, a bármilyen hatalmat. A hippiktiltakozást az ifjúsági lázadás egyéb protestmozgalmaitól elkülönníti viszont, hogy béke- és szereteteszményük jegyében csak elhárítani törekszenek, rombolni soha. Eszmevilágukban nem szerepel az új baloldal sokféle irányzatának romantikus-anarchikus elképzelése (és lehetőség szerinti gyakorlata) az egyéni és kollektív terrorról, a nagyvárosi, fegyveres gerillaharcról, az uralkodó rendszer erőszakos megdöntéséről, a hatalomátvételről. Az érzelmi alapozású hippimozgalom az egyéni és közösségi szabadság végpontjai között a csoport, a kis kollektíva lehetséges üdvözülési módját hirdette és valósította meg.

Tevékenység


Hogy a hippik gyakorlatilag mit csinálnak, a hippiközösség élete napról napra, nulla órától huszonnégy óráig mivel telik el: a legnehezebb szabatosan rögzíteni. Akkor is, ha a beltagok dokumentumaiból, a kívülállók elemzéseiből ismerni véljük a részleteket. A hippi köznapi tervékenységét nemcsak a kívülről figyelő lesheti ki nehezen. Gyanítható, azért tudunk keveset, mert a bentlakó hippi sem tudatosítja létezésének részleteit. Az idő nem szerepel a hippiszótárban, a hippi sosem siet, az idő megállt, múlása sehova sem hajt, semmire sem sürget. És ebben a mozdulatlan, lényegtelen időközegben nehéz az időegységekre bontott tevékenységet rögzíteni.

Kétségtelen, a hippi valamelyest dolgozik. Annyi munkát vállal és végez, amennyi anyagi juttatásra az ellenséges külvilágtól bekerített hippiközösségnek az elemi létfenntartására szüksége lehet. Ez az önfenntartásra szorítkozó munka a hippiközösség önálló földművelése, konyhakertészete, állattenyésztése is lehet, amint néhány film - a Zabriskie Point és a Szelíd moorosok, az Eper és vér - hippibetétjeiben a magyar néző is láthatta. De többnyire segédmunka, alkalmi munka, a fogalmak eredeti értelmében. Alárendelt, másokat szolgáló munka, nem önálló, alkotó tevékenység. A hippi, ha másvalaki helyette kiüríti a kukákat, ha másvalakinek trógerol, ha másvalaki villakertjében a füvet nyírja, mindezt abban a boldogító tudatban teszi, hogy (nem túl hosszú) kényszerű munkája nyomán pénzt kap, s a pénz birtokában eredeti tevékenységéhez láthat.

A hippi tetemes szabad idő birtokosa.

Mire fordítja tetemes szabad idejét?

A beatniktől megint csak eltérően, a hippi időfölöslegét nemcsak magányos elmélkedésre, öntökéletesítésre szánja, hanem csoportos tevékenységgel tölti ki. Ennek a társas létnek a közege a páros vagy kollektív séta és beszélgetés, az ürügyet mindig találó tánc, a megunhatatlan gitárzene, a kábítószeres "utazás", az összebújás csendje. Együtt vannak. A kimondott véleménycserénél fontosabb egymás létezésének tapasztalása, a szüntelen bizonyosság együttes jelenlétükről, azonos rangú testvérközösségükről. A hippimozgalom - néhány év távlatából így látszik - valóban gyakorlati életmóddá alakította azt, ami naiv világképük antifogalmiságban ellenőrizhetetlen: a szeretetet. Szeretni egymást, a jól ismert és szeretetre vágyó csoporttársakat, szeretni a (még) vakon tévelygő világot, röviden ennyi a hippikódex. Úgy élni, hogy az emberközi kapcsolatokban ne maradjon nyoma a manipulatív külvilág gazdasági, politikai, etikai, esztétikai álságainak. E külvilágot passzív aktivitással kell meggyőzni, a békés tiltakozás eszközeivel jobb belátásra kényszeríteni. Innen érthető a - mint látni fogjuk, korántsem keresztényi alapozású - hippimozgalom szerepe az amerikai protestmegnyilatkozások békés változataiban, a szelíd ülő-és állósztrájkokban,táblás felvonulásokban, a néhai Martin Luther King békemeneteiben, egyebekben.

A modell: Haight-Ashbury, fénykorában


Mint már jeleztük, Haight-Ashbury volt a hippimozgalom modellje,mintája, a későbbi, szétszórt kommunák látványos előképe. Nemcsak a szájtáti turisták ezreit vonzotta, hanem a mozgalom kutatóit is, szociológusokat, pszichológusokat, antropológusokat, írókat. A szociológus Lewis Yablonsky A hippiutazás (The Hippi Trip, 1969.) című könyve talán a legérzékletesebben és legpontosabban rögzíti a Haight-Ashbury jelenséget. Nemcsak a hippiközösség rikító színeit, de a felszín alatti összefüggéseket is Így jellemi a "színhelyet":

"Abban az időben a turisták inváziója szervezetlen volt, pedig a Haight kialakulásának korai szakaszában a Gray Line Company rendszeres városnéző buszjáratot indított, amelyet prospektusában úgy hirdetett, hogy "ez az egyetlen külföldi út az Egyesült Államok kontinentális határai között" . Az idegenvezető konzervszövege, melyet a turistáknak lejátszottak, miközben a busz bejárta a negyedet, azóta klasszikusnak számít:
- Most belépünk a világ legnagyobb hippitelepére, mely szíve és egyben forrása is az egész hippi szubkultúrának. Most áthaladunk a Szakállas Függönyön és elindulunk a Haight Streeten, amely valóságos ideggóca a városnak e városban.
....A marihuána természetesen a leghétköznapibb dolgok közé tartozik errefelé és a bennszülöttek érzékeik felkorbácsolására fogyasztják. ... A kábítószerek fogyasztásán kívül a hippik másik kedvenc időtöltése a felvonulás, a parádézás, tüntetés: szemináriumokat és csoportos vitákat tartanak arról, hogy mi az, ami rossz a jelen Amerikájában, semmittevéssel töltik napjaikat, örökké a lélekkel, a valósággal foglalkoznak és nyekergő gitárokon, visító fuvolákon és kongó gongokon próbálják kifejezni énjüket.

San Francisco állandó lakosai vegyes érzelmekkel viseltetnek a Haight iránt. Egy népszerű ralragasz találóan így határozta meg a hippicivilizációnak ezt a bonyolult együttesét: "A Haight - a szeretet. " Sab Francisco általában nem túlságosan szigorú erkölcsű város, hiszen a nagy aranyláz napjaiban született és mindenkit szívesen lát. Végtére is itt volt a Nemzetközi Kolónia otthona és eredetileg innen indult el a toplesőrület is. Mindazonáltal érezhetően jelen van egy ki nem mondott, bár olykor hangosan is megszólaló óhaj: hogy a hippik távozzanak. Ám még a rendőrségi és más hatósági zaklatások ellenére is valószínűtlen, hogy ez a közeli jövőben bekövetkezzék.

A haight-ahsburyi hippicivilizációnak számos, egymástól elkülönülő, ám mégis összefüggő színhelye van:

1. Az első a haight-ashburyi utcák és a környező parkok képe, hol a love-inek zajlanak. Ezeken a helyeken a legszembeötlőbb a Haight hippivilágának élete.

2. A hippik életének másik jellemző színtere a törzs, a kommuna, a nagycsalád és mindenfelé fellelhető kéglik. A haighti és a claytoni új település földrajzi középpontjából húzott mérföldes átmérőjű körben szó szerint több ezernyi hippikégli és - lakás tömörül.
Legtöbbnek öt-nyolc állandó lakója van. A többi hálótárs, olykor akár 25 ember is, csak átutazó, akik az ő szóhasználatuk szerint "óvóhelynek" használják lakást. A hippik fölöttébb vendégszeretők, és az "óvóhely" fontos intézménye életformájuknak.
További fontos vonása a hippiéletnek az a közös törekvés, hogy valamiféle öntudatot és csoporttudatot teremtsenek a hippik között. Számos haightbeli főpap és filozófus néhány nem hippi szakember társaságában vállalta azt a feladatot, hogy megteremti ezt az összetartó erőt, ezt a közösségi érzést és ily módon megoldja a kialakulóban levő "új közösség" társadalmi, érzelmi, egészségügyi és jóléti gondjait is.

Az utca és a park. A hippiélet legszembetűnőbb színhelye az utca,világuk az utcán előtáruló látvány- és hangegyveleg. Emellett a szomszédos park, az év bármely napján keressük is fel, a hippitanya - és szinte kizárólag az új közösség hippi lakói uralják. A Golden Gate Park egy jókora része, amelyet érzelmesen "Hippi-dombnak" hívnak, a folytatólagos love-in színhelye.

A parkban tartott love-in a hippik egyik törzsi szertartása, melynek van néhány elengedhetetlen kelléke. Mindenképpen jelen van néhány meglehetősen szilaj gongjátékos. Némelyikük négy-nyolc órát is játszik egyfolytában. A pengő tamburák és dobok mindig előcsalnak egy lányt, aki a zenére kígyótáncba kezd. Aztán egy félmeztelen ifjú jelenik meg és hosszú évődés után a közösülés mozdulatait utánozzák.

Az egyszerűsített hétköznapi szertartáshoz és a teljes pompával lezajló szertartáshoz egyaránt hozzátartozik a marihuánás cigaretta és egyre növekvő mértékben a sav "csepegtetése" is. Az ünnepségek résztvevőinek zöme fogyaszt vagy marihuánát, vagy savat a love-inek alkalmával.

Nyilvánvalóan nem mindenki szívja egyformán bátran a marihuánát. A New York-i hippik nem olyan könnyedek, mint a San Francisco-iak. A Golden Gate parki love-ineken az egyenruhás rendőr vagy a kábítószer-üldöző csoport detektívjének szeme láttára szívják a marihuánát és nem félnek a letartóztatástól.

Valahány love-inen részt vettem, egyetlenegyről sem hiányoztak a tömjénrudacskák és a marihuána csípős füstjének felszálló oszlopai. A hippivilág központjának lakói, úgy látszik, egyre kevésbé tartanak a rendőrségtől és teljesen nyíltan élnek a kábítószerekkel.





  
 
0 komment , kategória:  Beat, Hippi, Punk, Rock  
Mai harmoniakáryám
  2009-06-28 07:47:21, vasárnap
 
 

A mai napodat Barátság hatja át
-

Alma - Éva anyánk óta a tudás, a görög Heléna mítosz óta a szépség jelképe. A tiltott gyümölcs megkóstolásával a világra hárult feladatra, az édenkertből való kiűzetésre figyelmeztet. A jelkép a koronázási ékszerek között a hatalomhoz is kapcsolódik. Sorsfordító jelkép. 		 
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 413
  • e Hét: 781
  • e Hónap: 7022
  • e Év: 59288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.