Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Frank Patrick Herbert: Dűne
  2009-06-07 22:50:54, vasárnap
 
 
Klubból hoztam:

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Joshi Bharat mai idézete
  2009-06-07 20:03:04, vasárnap
 
 

"A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart." 		 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kohut Katalin: Öröm-himnusz
  2009-06-07 19:34:32, vasárnap
 
 


Dal

Ott fenn, ahol szállnak a bölcs angyalok,
Ott fenn, ahol trónol az igaz urunk,
Ott fenn, ahol nincs többé már félelem,
Mennyország vár rád és örök-szerelem.

Ott fenn, ahol nincs gazdag, s nincsen szegény,
Nincs többé éhezés, nincs már remény,
Valóság országban örök boldogság,
Odale nem csábít a vágy.

Jöjj el és énekeld velünk
Krisztus örök-himnuszát,
Jöjj el és maradj velünk,
Minden jóé a fény-világ!

Ott fenn, ahol dalolnak szerákarok,
Hófehér angyalok, apostolok,
Zúg, mint a tenger a béke kara,
Örök-békesség vár rád,
Szerelmes ábránd,
Szabadság és boldogság!



  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Alexandriai Szent Katalin
  2009-06-07 16:22:02, vasárnap
 
 
Zirkuli Péter válogatása: Katalin

Mohazöld bársonyborítású könyvecske

Helikon Kiadó 1986.

A 3-4. század fordulóján élt szűz és vértanú sorsáról, tanításairól, erényeiről leghívebben a Legenda Aurea, azaz az Arany Legenda néven közismertté vált középkori legendagyűjtemény számol be. Ezt a latin nyelvű munkát Jacobus de Voragine itálaiai egyházi író állította össze a 13. században, egybegyűjtve a naptárban szereplő szentek életrajzát, legendáit. Műve hamarosan roppant népszerű lett és kivételesen nagy hatást gyakorolt a korszak irodalmára. A kiváltképp "a bölcsességében, az ékesszólásban, az állhatatosságban, a szűzi tisztaságban, az érdemesség kiváltságában" mint főbb erényekben "csodálatra méltónak" mondott alexandriai szent legendájával ismerkedjünk meg előbb úgy, ahogyan azt a Legena Aurea elbeszéli. S lapozzuk föl aztán a margitszigeti apácák 16. századi hatalmas kódexét, az ún. Érsekújvári-kódexet: benne található, más írások s díszes képek társaságában, a több, mint négyezer soros Katalin-legenda, melyet előbb eredeti magyar alkotásnak véltek, mígnem tisztázódott, hogy fordítás. Pontosabban, mint Horváth János mondja, föltárva A magyar irodalmi műveltség kezdetei-t, "prózai latin szöveg magyarra átverselése" és ugyanő állapítja meg erről a monumentális átköltésről, hogy az "a magyar formaművészet legnagyobb teljesítménye középkori irodalmunkban".

Jakobus de Voregine: Arany legenda

(részlet)



Katalin, Costus király leánya, járatos volt a szabad művészetek minden ágában. Maxentius császár összehívatott mindenkit Alexandriába, gazdagokat, szegényeket, hogy áldozzanak a bálványisteneknek, s hogy az áldozatot megtagadó keresztényeket megbüntesse. Amikor Katalin tizennyolc éves volt és egyedül maradt a kincsekkel és szolgákkal teli palotában, állatok bőgését és énekesek tapsolását hallva, hírnököt szalajtott, hogy gyorsan megtudakolja, mi folyik ott. Amikor megtudta, néhány embert maga mellé vett, s magát a kereszt jelével megerősítve odasietett. Ott pedig sok keresztényt látott, akik a haláltól való félelem miatt engedtek az áldozat kényszerének. Ekkor, vad fájdalomból megsebzett szívvel, vakmerően a császárhoz fordult, s így szólt: "Mind méltóságod, mint az ésszerűség arra intenek, hogy előtted, császár, méltóképpen tisztelegjek, ha a mennyek Teremtőjét elismered, s lelkedet az istenektől elfordítod." A templomkapuja előtt állva hosszan vitatkozott a császárral allergorikus, metaforikus, dialektikus érvekkel. Ezután visszatérve a mindennapi beszédstílushoz, így szólt: "Ezeket mint bölcsnek mondottam neked, most pedig arra térnék rá, hogy miért gyűjtötted össze hiábavalóan ezt a tömeget, hogy a bálványok együgyűségét imádják. Ezt a templomot csodálod, melyet mesteremberek keze készített, csodálod az értékes díszítményeket, melyeket a szél, mint a porszemet, bármikor elsöpörhet. Az eget csodáld inkább, s a földet, a tengert, s mindazt, ami hozzájuk tartozik. Az ég ékesítményeit csodáld, a napot és a csillagokat, csodáld az engedelmességüket, hogy a világ kezdetétől a végezetéig éjjel-nappal igyekeznek nyugat felé, s visszatérnek keletről, fáradhatatlanul. Ha ezeket a csodákat észrevetted, keresd, s tanuld meg, hogy ki hatalmasabb náluk. Amikor pedig saját kegyelméből őt magát megismered, s megértetted, hogy hozzá hasonlót nem találhatsz, őt imádd és őt dicsőítsd, ő ugyanis az istenek Istene, s az uraságok Ura."
Amikor pedig a Fiú megtestesüléséről beszélt nagy bölcsességgel, a meghökkent császár nem tudott mit mondani. Végül fölocsúdva így szólt: "Engedd, ó asszony, engedd, hogy befejezzük az áldozatot, azután válaszolni fogunk neked." Lenyűgözve Katalin eszétől és szépségétől megparancsolta, hogy a palotába vezessék, s ott gondosan őrizzék. Valóban gyönyörű nő volt, s aki csak látta hihetetlen szépségét, csodálta és megszerette. A császár, megérkezve a palotába, így szólt Katalinhoz: "Hallottuk ékkesszólásodat, megcsodáltuk bölcsességedet, de mivel elfoglalt az isteneknek bemutatott áldozat, nem értettünk meg mindent teljesen. Most először származásod felől érdeklődünk." Szent Katalin erre így válaszolt: "Íreva van, ne dicsérd, s ne hibáztasd magad, ezt a balgák teszik, akiket hiú dicsőségvágy gyötör. Mégis bevallom származásom, nem dicsekvésből, hanem alázatból. Katalin vagyok, Costus király egyetlen leánya, aki, ámbár bíborban születtem, s szabad tudományokban nem kis jártasságra tettem szert, ezeket mégis teljességgel megvetve az Úr Jézus Krisztushoz menekültem. Azok az istenek viszont, akiket te tisztelsz, sem számodra, sem mások számára menedéket nem nyújtanak. Ó, milyen szerencsétlenek is azok, akik olyan bálványokat tisztelnek, melyek a szükségben nem állnak a bajbajutott mellé, a csapások közepette nem sietnek segítségére, s a vésznem nem védelmezik meg." Így a király: "Ha úgy volna, amint mondod, az egész világ tévedne, s egyedül te szólnál igazat, de minden igazságot legalább két tanúnak kell megerősítenie. Ha angyal lennél, vagy más égi hatalmasság, akkor sem hinne neked senki, nemhogy egy törékeny asszonynak." Katalin így válaszolt: "Könyörgöm császár, ne hagyd, hogy legyőzzön haragod, s bölcs lelkeden szörnyű zűrzavar uralkodjék el. A költő is azt mondja: "Ha szellemed irányít, király leszel, ha tested, szolga"." A király erre így szólt: "Úgy látom, veszedelmes ravaszsággal próbálsz minket tőrbe csalni, miközben filozófusok példáit idézgetve csillogsz." Látva pedig a császár, hogy Katalin bölcsességén nem tud felülemelkedni, titkos levélben megparancsolta, hogy minden grammatikus és rétor az alexandriai prétoriumba siessen, s hogy nagy jutalmat kapjanak, ha a lázongó szűzet érveikkel meggyőzik. Ötven szónokot gyűjtöttek össze a különböző provinciákból, kik valamennyi földi tudományban fölülmúltak minden halandót. Amikor megkérdezték, hogy miért hivatták őket olyan távoli vidékekről, a császár ezt válaszolta nekik: "Van nálunk egy bizonyos hajadon, akinek éles eszét, bölcsességét senkiéhez nem lehet mérni, aki minden bölcset megcáfol és minden istenünket démonnak nevezi. Ha legyőzitek őt, nagy tisztelettel övezve térhettek haza." Erre az egyik méltatlankodva, bosszús hangon így válaszolt: "Ó, micsoda császári körültekintés, mely egy lánnyal való hitvány vita miatt összehívja a világ bölcseit a legtávolabbi vidékekről, amikor azt bármelyik tanítványunk könnyedén elhallgathatta volna." Akkor a király egy szólt: "Erőszakkal kényszeríthettem volna, de helyesebbnek ítéltem,hogy érveitekkel meggyőzzétek őt." Azok azt felelték neki: "Vezessék elénk a leányzót, hogy saját vakmerőségén megdöbbenve bevallja, hogy soha bölcseket nem látott."
Amikor a szűz meghallotta, milyen veszély fenyegeti, magát teljes egészében az Úrnak ajánlotta. És íme az Úr angyala megállott előtte és biztatta őt, hogy tartson ki, hozzáfűzve, nemhogy legyőzni nem fogják, de mártíromság pálmáját megtérítésükkel ő készíti elő számukra. Amikor tehát a zsarnok elé vezették, azt mondta a császárnak: "Micsoda igazság az, hogy egyetlen leánnyal szembe ötven szónokot állítasz, akiknek a győzelemért jutalmat ígértek, míg engem ellenszolgáltatás nélkül kényszerítesz összecsapásra. Az én jutalmam az Úr Jézus Krisztus lesz, aki reménység és korona azok számára, akik érte harcolnak." Amikor a szónokok azt mondták, hogy lehetetlen dolog az, hogy Isten emberré vált s szenvedett, a szűz bebizonyította, hogy ezt a pogányok is megjövendölték. Platón azt állítja, hogy Isten teljes kör alakú és egyetlen csonka. A Szibilla pedig azt mondja: "Boldog az az Isten aki a magas fán függ." Amikor pedig a szűz bölcsen vitatkozott a szónokokkal, s azokat nyílt érvekkel megcáfolta, azok meghökkenten, s nem tudván mit felelni, hallgatásba merültek. Erre a császár nagy haragra gerjedve szidni kezdte őket, hogy ilyen csúfosan hagyták magukat legyőzni egy lánytól. Akkor az egyik mester így szólt: "Tudod, császár, hogy előttünk eddig senki nem állt meg, akit azonnal le ne győztünk volna, de ez a leány, akiből az Isten lelke szól, olyan csodálatba ejtett bennünket, hogy sem nem tudunk, sem nem merünk akár egyetlen szót is szólni Krisztus ellen. Ezért császár, őszintén bevalljuk, hogy ha nem tudsz meggyőzőbb érveket elhozni az istenek mellett, akiket eddig tiszteltünk, mindnyájan megtérünk Krisztus hitére." A zsarnok uralkodó, hogy ezt hallotta, még nagyobb haragra lobbant, s megparancsolta, égessék meg őket a város közepén. A szűz pedig megerősítette és állhatatossá tette őket a mártíromság vallásában, buzgón tanítva mindnyájukat a szent hitre. Amikor azt fájlalták, hogy keresztség nélkül kell meghalniok, a szűz azt mondta: "Ne féljetek, mivel kiontott véretek a keresztség s korona lesz számotokra." Miután megerősítették magukat a kereszt jelével, a lángok közé vetették őket. Lelküket úgy adták vissza az Úrnak, hogy sem hajukban, sem ruhájukban nem tett kárt a tűz.
Miután a keresztények eltemették őket, az uralkodó így szólt a szűzhöz: "Ó nemes szűz, gondolj ifjúságodra, a királynő után második hely illetne palotámban, a város közepén szobrod állana, s mindenki istenként imádna." A szűz erre azt válaszolta neki: "Én Krisztus jegyese vagyok, ő az én dicsőségem, ő a szerelmem, ő az én kedves gyönyörűségem. Az ő szerelmétől sem csábítás, sem a megkínzatás nem tud eltántorítani." Erre a császár haragra gerjedve megparancsolta, hogy vetkőztessék le és a skorpiónak nevezett kínzószerszámmal kínozzák meg, utána vessék sötét börtönbe és tizenkét napig éheztessék.

A királyt ekkor valami sürgős ügy birodalma határain kívülre szólította. A királyné, aki égő szeretetre gyulladt Katalin iránt, a hadsereg fejével, Porphyriusszal az éjszaka közepén a szűz börtönébe sietett. Amikor a királyné belépett, látta, hogy a cellát mondhatatlan fényesség tölti be és a szűz sebeit angyalok kenegetik. A szűz ekkor az örök boldogságról kezdett prédikálni neki, s megtérítve őt megjósolta neki, hogy a mártíromság koronáját el fogja nyerni. Így beszélgettek késő éjszakáig. Amikor Porphyrius mindezt hallotta, a szűz lábaihoz borult, s kétszáz vitézével felvette Krisztus hitét. Mivel a zsarnok megparancsolta, hogy tizenkét napig ne adjanak neki ételt, Krisztus ezekben a napokban egy fehér galambot küldött hozzá, s égi táplálékkal éltette. Végül az Úr maga angyalok és szűzek kíséretében megjelent előtte, mondván: "Leányom, ismerd meg teremtődet akinek nevéért olyan nehéz küzdelmet vállaltál. Légy kitartó, mivel melletted vagyok."
Visszatérve, a császár megparancsolta, hogy Katalint vigyék elébe. Látva kitűnő egészségét, amit a hosszú éheztetésnek meg kellett volna törni, azt gondolta, hogy valaki táplálta őt a börtönben. Haragjában megparancsolta, hogy kínozzák meg az őröket. De Katalin azt mondta: "Én embertől nem kaptam ételt, Krisztus táplált angyalai által." Azt mondta erre a császár: "Fontold meg szívedben, amit mondok és ne válaszolj elhamarkodottan. Nem akarunk rabszolgát csinálni belőled, de hatalmas királynőt, akinek különös dicsőségben lesz része birodalmunkban." A szűz így válaszolt: "Figyelj kérlek, s te magad dönts igaz ítélettel, hogy mit kell inkább választanom, vajon azt, aki mindenható, örök, dicsőséges és szépséges, vagy azt, aki halandó, nemtelen és rút." Akkor a császár megbántódva így szólt: "Két dolog közt választhatsz, vagy áldozol, hogy életben maradj, vagy szörnyű kínzásoknak mész elébe, hogy elpusztulj." Ő pedig így válaszolt: "Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást találsz ki, mivel testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni, mint ahogy ő is feláldozta magát értem. Ő ugyanis az Istenem, szerelmem, pásztorom és egyetlen jegyesem." Ekkor egy katonatiszt az őrjöngő királynak azt tanácsolta, hogy három nap alatt készíttessen négy darab, vasfűrészekkel és hegyes szögekkel körültűzdelt kereket, hogy a legszörnyűbb kínok közt szétszaggassák a szüzet, s hogy a többi keresztényt ennek a rettenetes halálnak a példája elrettentse. Megparancsolták, hogy két kereket egyik irányba, a másik kettőt pedig az ellenkező irányba forgassák úgy, hogy ezek alulról szaggassák a húsát, amazok meg felülről rászorítva tépjék. Akkor a szent szűz kérte az Urat, hogy nevének dícséretére és a körülállók megtérítésére törje össze ezt a szörnyű szerszámot. És íme, az Úr angyala olyan erővel zúzta össze a malmot, hogy szétrepülő darabjai négyezer pogányt öltek meg.
A királyné pedig, aki felülről nézte mindezt, s eddig rejtőzködött, most lesietve keményen szidni kezdte a császárt ezért a kegyetlenségért. A király haragra gerjedt, s amikor a királyné megtagadta, hogy a bálványoknak áldozzék, megparancsolta, hogy melleit vágják le, majd őt magát fejezzék le. Ő pedig, amikor a mártíriumra vezették, kérte Katalint, hogy imádkozzon érte az Úrhoz. Katalin így szólt: "Ne félj semmit, királyné. Isten szeretett gyermeke, átmeneti királyságod örök királysággá változik e napon, s halandó férj helyett örök urat kapsz." Ekkor ő, bizonyságot tévén állhatatosságáról, bíztatta hóhérjait, hogy ne késlekedjenek végrehajtani a parancsot. Azok pedig a városon kívülre vezették, vaskésekkel elmetélték melleit, majd lefejezték. Testét Porphyrius temette el.
Másnap, amikor keresni kezdték a királyné tetemét, s a császár többeket elővezettetett ez ügyben, Porphyrius középre kiállva így kiáltott: "Én vagyok az, aki Krisztus szolgáló leányát eltemettem és magam is felvettem Krisztus hitét."
Ekkor Maxentius eszét vesztve felordított. "Ó, én szerencsétlen, kiáltotta, mindenkinél szánandóbb, lám Porephyrius is rászedett, lelkem egyetlen támasza, egyetlen vigaszom minden bajomban!" Amikor katonáihoz fordult, azok tüstént megvallották neki: "Mi is keresztények vagyunk és készek a halálra." Akkor a császár megrészegülve a haragtól megparancsolta, hogy mindnyájuknak fejét vegyék Porphyriusszal együtt, s testüket vessék a kutyák elé.
Azután Katalint magához hivatva így szólt: "Ámbár boszorkányos mesterkedéseddel a királynét megöletted, mégis, ha észhez térsz, még első lehetsz palotámban. Ma tehát vagy áldozol az isteneknek, vagy fejedet veszted." Katalin így felelt: "Tedd meg, amit tervezel, s látni fogod, hogy kész vagyok minden szenvedésre." Kimondva rá a halálos ítéletet, megparancsolta a császár, hogy fejezzék le. Amikor a kivégző helyre vezették, felemelte a szemeit az égre, s imádkozni kezdett, mondván: "Ó, hívők reménysége és üdve, ó szűzek ékessége és dicsősége, Jézusom, jó király, kérlek téged, hogy ha valaki megemlékezik szenvedésemről az utolsó óráján, vagy bármi szükségességében engem hív, kegyesen hallgasd meg, s teljesítsd kérését." Ekkor szózat hallatszott: "Jöjj kedvesem, jegyesem, íme az ég kapuja nyitva számodra. És megígérem a mennyekből, hogy azoknak, akik halálodról buzgó lélekkel emlékeznek meg, a kért segítséget megadom."
Amikor lefejezték, testéből vér helyett tej buzgott elő.Az angyalok pedig felemelve testét arról a helyről, a Sínai-hegyre vitték, több, mint húsznapi járásra, s ott kegyelettel eltemették. Csontjaiból szüntelenül olaj csordogál, mely minden nyomorék tagot meggyógyít. Katalin pedig Maxentius vagy Maximius császár alatt szenvedett mártíromságot, aki az Úr 310. éve körül kezdett uralkodni. Arról, hogy Maxentius ezért, s egyéb elkövetett gazságaiért hogyan bűnhődött meg, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén olvashatunk.

Madas Edit fordítása


Névtelen szerző:

Alexandriai Szent Katalin legendája
(részlet)

Istennek kegyelmessége
Ős őneki dücsősége
Igen nagy ő szenti közett,
Mert nekik annyi jót szörzött,
Hogy, mint Szent Pál megjelenti,
Haló ember nem értheti,
Mert mint fényes mennyországban
Gyézödelmes szentegyházban
Élnek mennyei étkekvel
Mondhatatlan örömekkel:
Azonképpen ez világban
Vitézködő szentegyházban,
Míg világ világul leszen,
Nevek dicsőséges leszön.
...... ........... ........... ........
(Esmég) álmat láta mint azelőtt,
Mert láta egy szép mezőt,
(És egy) szép szíz leánt az mezőben,
(És egy) szép gyermeket ő ölében,
Mely két személy oly szép vala,
Hogy az napnál fénesb vala.
Katerina csodálkodék
És hozjájuk közelb lépék,
Hogy őket jobban láthatná,
És vigaságokat vallhatná.
Kit asszonyunk (szíz Mária) hogy megláta,
Szent fiának ily szót monda:
"Én (édes) szerető fiam Jézus,
Mi vagy mennyben dicsőséges,
Im (ez) Keterinát tekénts(e)d meg
Ki szódnak mindenben enged."
Urunk Jézus megfelele,
(És) nagy víg szóval így beszélle:
"Ez Katerina immár kedves
Nekem, (é)s igen kellemetes,
Mert azt látom, hogy megszépült,
(És) méltán énelőmben készült."
És asszonyunk szíz Mária
Szóla szent fiának, s (így) monda:
"Én jó fiam, azon kérlek (tégedet),
Hogy tűled ilyet érdemljek (venni),
(Hogy) Katerinát hozjád vegyed,
és jegyesöddé szerezjed (őtet)."
Jézus monda szíz anyjának,
Ki igen jó lén Katherinának:
"(Azért) jó (asszonyom, s édes) anyám
Örülvén teszem,
Hogy őt jegyesemmé veszem,
És ennek jelenségére,
Ím gyűrűmet neki adom,
(És ím ma) őt jegyesemmé fogadom."
(És ezt meg) mondván, gyűrűjét kivevé,
És az szíz ujjában tevé,
(És) neki ily beszédet mondván,
(És) ily szerrel megnyilatkozván:
"Én szerető szép jegyesem
(Katerina, és) én választott jó kegyesem,
Ín látod dicsőségemet,
Ismer(je)d meg már jegyesödet!"

1531
  
 
0 komment , kategória:  Zirkuli Péter: Katalin  
Idézet Pápay Esztertől
  2009-06-07 08:42:44, vasárnap
 
 

Klubból hoztam:

"Legigazabb és legobjektívebb útbaigazítód, "mestered" pedig nem más, mint aktuális párod, s főként: házastársad. Benne mindig pontosan, hitelesen, naprakészen megtalálod azt, ami adott esetben ellenérzést, nemtetszést, sértettséget vagy haragot vált ki belőled. Mindig téged tükröz vissza minden partnered. Képes megtestesíteni azt, amit nem akarsz látni önmagadból...
Saját éned árnyoldalait látod benne - a tetteiben, a szavaiban - viszont. Ha nem tetszik, amit látsz, ne rá haragudj. Becsüld meg, hogy a szolgálatodra volt....."		  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Mai harmoniakártyám
  2009-06-07 05:47:49, vasárnap
 
 

A mai napodat Megfontoltság hatja át


5 - Öt - Az én-központúság, emberi test jelképe. A 9 önálló szám közepe, energiaközpontként is szolgál, ezért az egyensúlyban álló lélek jelképe lehet, aki azonban törekszik az uralomra. A férfi és a nő kapcsolatának mágikus szimbóluma. Az ördög, de az ördög elleni védelem száma is, gondoljunk a pentagramra, az öt ágú csillagra. A tudás, a lelki akarat, a szenvedélyek, a tudás és az igazság száma. A Merkúr uralja.
  
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 703
  • e Hét: 1852
  • e Hónap: 8093
  • e Év: 60359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.