Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Joshi Bharat mai idézete
  2009-07-12 21:07:27, vasárnap
 
 
"A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden."
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Az avantgarde Bizottság
  2009-07-12 19:29:45, vasárnap
 
 


Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.
Kihagytam az Európa együttes, Deák Bill Gyula és társainak szövegeit. Ők a kutyák, valamennyien alulról jöttek, Deák Bill a Feketebárány, pokol angyalai segítségét élvezik és támogatását a pokoli ördög-patkós kormánynak.
Az avangarde általában pszichopatákból áll, ők apokalipszist, áldozást hajtanak végre, mint a borsodi megtisztult társaik az Időjelek Antológia alapján. Valamennyien feketék. A bizottság fotóján egy asztal látható lepedővel leterítve, rajta egy nagy fazék. Csak ők tudják, mit jelent a fazék az asztalon. Két nő látható, az egyik neve KOKO művésznő, öt férfi közül egyik nagyszakállú, szemüveges zsidó.
A férfiak feketében vannak, mint általában Konc Zsuzsa Saturnuszi népe, vagy a bodrogközi református egyház hetvenes évekbeli népei. Férjhez adásomkor eljegyzéskor anyám az asztalt lepedővel terítette le, megjöttek a többévezredes távolságból fekete ruhában a református volt férjem analfabéta rokonai, s anyám lepedőjén ették meg az eljegyzési ebédet.

A Bizottság, eme avantgarde tánczenekar, ha mindenáron hasonlatot kéne keresnünk, Frank Zappára emlékeztet. Öngúny és közönség provokálása, halálos komoly játszadozás a hangszerekkel, happening elemek és kőkemény rock-panelok, kipingálva blöff-színekkel, meglepően eredeti zenei ötletek, csavaros, nevettető szövegfordulatok, közérthetőség és mély intellektualizmus - íme a Bizottság koktél.

Öt fiatalember (plusz két leányzó) túl a harmincadik x-en - a magyar képzőművészet már-már beteljesült ígéretei, híve a rockmuzsika önkifejezési lehetőségeiben, zenekart alapít. 1980-as "feketebárány" koncerten, a Beatrice és a Hobo Blues Band társaságában aratnak először nagy nyilvánosság előtt meglepő sikert. Attól kezdve bejárnak egyetemei klubokat, vidéken is turnéznak, sok kultúrház színpadán vitézkednek.

Ahogy a Beatrice címkéje a punk, az övék az avangarde lett. Jelzi eme meghatározások viszonylagosságát, sőt nemegyszer értelmetlenségét, hogy e két zenekar többször adott közös koncerteket, úgy is, hogy együtt énekelték, zenélték egymás dalait.

Ahogy a Beatrice címkéje a punk, az övék az avantgarde lett. Jelzi eme meghatározások viszonylagosságát, sőt nemegyszer értelmetlenségét, hogy a két zenekar többször adott közös koncerteket, úgy is, hogy együtt énekelték, zenélték egymás dalait.

A skatulyákat elsősorban a dolgok leegyszerűsítésésére törekvő, a zenét erőltetetten rendszerezni próbáló újságírók agyalják ki. Súgnak persze a reklámszakemberek, hiszen az ifjúsági zene produktum izgalmasabbnak látszhat, ha valamiféle kategóriális áruvédjegy kapcsolódik hozzá. Az ilyesfajta ideologizálás révén azonban nem juthatunk el egyenes úton buktatók nélkül a beat, pop. rock- punk, új hullám lényegéhez.

Mert ennek a körülbelül két évtizedes zenének a legfőbb lényege egy: a naprakészség. Életérzések, hangulatok, a nap kifejezése. Akárcsak az írott műfajban a jó újságé. Az olyané, amelyik buszon, utcán, s uram bocsá még az illlemhelyen is olvasható. Jelez: figyelmeztet, szórakoztat, s anélkül, hogy különösebb elmélyülést igényelne, még el is igazít egy kicsit. Persze csak akkor, ha a zene és a szöveg egyenrangú, harmonikusan illeszkedő, s ha az aktualitás nem rossz értelmű pol-beatkedés.

A Bizottság eredetisége a sokszor hajmeresztő, szájat fülig szaladtató zenei ötletek, melyekkel megspékeltek egy őskemény rockalapot, a szöveget csavaros fordulataiban, csiklandozó kínrímeiben rejlik.

Az avangarde (előörs) jelző annyiban jogos, hogy idehaza a Bizottság próbált először (a Kex kísérleteit leszámítva) szerves egységbe vonni rockot, színházi elemeket, happeninget és egy csipenyi kabarét.		  
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
A Beatrice-mítosz születése
  2009-07-12 19:02:19, vasárnap
 
 
Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei. A punkokról már írtuk, hogy szétszaggatták a már hangjegyek nélküli kotta vonalakat is. A kipofogó nélkül járó motorosok mellett kiválasztottak lettek a fahangok, mint Nagy Feró, Karda Beáta, a nyávogók, mint Zoltán Erika, a szőrösek, mint a csuklyásként bemutatott sereggel itt lévő Szulák Andrea, s a ferdehajlamúak remegő hangja, mint Zorán Sztevanovitsé. Amikor Zoránt kiválasztották szerb megváltóként az unokabátyám hátára a MÁV-nál egy hatalmas létra esett. Ezt követően remegni kezdett a hangja. Mivel karmikusan terheltek, ember deformációban élik ki magukat, embereket támadnak meg mindenért, amit saját bűnük szerint örököltek. A nagy tehetségek továbbra is szörnyen végezték felpuffadva, misztikus,pokoli, sátánista, tűzenergiás támadásoknak kitéve, mely, mint kiderült Zoltán Erika magyar kiválasztottól, az egészségügy sajátja, tehát ők puffasztják fel elektromossággal a zenei tehetségek testét és halatják ki őket az elmeorvosok védettségében. Egyik magyar a spiritiszta főleg zenészektől kívánt megszabadulni, másik a királyi termeket építő egyiptomi csapásoktól, melyek ismét eljárták a világot, de híveik gondtalanul élve fehér fogaikat mutogatják, s szintén egészségügyben helyezkednek el jórészt, közben cigitől tisztulnak, mint India Indira Gandhi vezetésével kezdte hetven évvel ezelőtt az adventista Depresszió című könyv mutatja, melyet Rozmanné szerkesztő adott ki.
Nagy Feró az összes Ferenccel, Feróval, Ferkóval, Fecóval kiválasztott a francia néger mérnöknek, Francoisnak átadott ferences könyv szerint a Katalinokkal, Catherinokkal, Katákkal, Kittikkel, külföldi Katalinokkal együtt. Egy Katalinka piros ász van. Könyve, melyet a mozinézők filmekben átírtak a Napfivér és holdnővér.Katalinka piros ász Törő-csik Mari népét jelenti, köztük van az álarcos maszkabálban Katalinka piros ász szereplő is, mely számomra ismeretlen.


1980. március 23-25. között első ízben rendezték meg Tatán a könnyűzenészek szakmai-politikai találkozóját, amely kíváló lehetőséget biztosított arra, hogy a kulturális és ifjúságpolitika irányítói és a szakma képviselői "kerekasztal" mellett és négyszemközt tanácskozhassanak, beszélgethessenek aműfaj égető problémáiról, gondjairól, megoldásra váró feladatairól. A háromnapos tanácskozás jó néhány akut problémát mozdított el a holpontról és néhány hamis mítoszt is sikerült eloszlatni. Sajnos - mint azt a Beatrice tavaly nyár végi feloszlása is jelezte - ez a "ködszurkálás" egyik-másik esetben már túl későn történt.

Az alábbi beszélgetést? vallomást? egy késő éjszakába nyúló, élvezetes összejövetelen rögzítette a magnetofon, Tatán. A jelenlevők: Nagy Ferenc és Miklóska Lajos (Beatrice), valamint néhányan a sajtó munkatársai közül.

".... Annak idején, amikor Orszáczky Jackie még itthon volt, egy alkalommal lejött a mi bulinkra is, megnézte, mit csinálunk. S ha egy zenész végignézi, mit csinál a másik, akkor már érdekli a dolog. Jackie a buli után odajött hozzám és azt mondta, jó, amit csinálunk. Frank Zappa utánérzés, de jó! Én csak néztem... Tudtam, ki volt Zappa de nem tudtam, hogy hasonló dolgokat csinál a színpadon. Ez még a hetvenes évek elején volt, akkoriban a P.Mobil elődje, a Gesarol volt a rivális bandánk.

Később változott a zenekar stílusa. Ahhoz, hogy eladható legyen, és be tudjunk kerülni a popberkekekbe, stílust kellett változtatni. Progresszív rockzenével moccanni sem lehetett. Akkor jött az ötlet, próbáljuk meg a diszkót, ez vadonatúj dolog, megtanuljuk, s lehet belőle valami. Elkezdtünk próbálni, fél évig gyakoroltunk, mert kiderült, nem is olyan egyszerű. Utána a műsorban volt négy diszkó nóta és a bulikon este 7-11-ig ezeket is játszottuk. Annyit sikerült elérnünk, hogy 1977-ben befértünk a Tessék választani című műsorba a Gyere kislány, gyere című nótával. De még ezt sem fogadták el simán. Vita volt a szövege miatt. Fintorogtak egyesek, hogy szexes, félreérthető. Victor Máté erőltette, hogy na, ne hülyéskedjetek már gyerekek.... Végül valahogy csak befért a mezőnybe és mivel abban az évben rossz volt a színvonal - és ez a nóta jó volt! - siker lett. A bemutató est után odajött hozzám a német televíziótól valaki, hogy neki tetszik a dal, megveszi, menjünk az NDK-ba! Anélkül,hogy valaki elintézte volna, vagy perkáztam volna valakinek, kétszer voltunk az NDK-ban, négyszer szerepeltünk az ottani TV-ben és felléptünk a Friedrich Stadt Palace-ban is. Úgy tűnt, sinen van a dolog. Akkor még Mónika (Csuka Mónika - a szerk. megjegyzése) is velünk volt. Később nálunk is csináltak TV-felvételt, a baj csak az volt, hogy a dal nem került önálló kislemezre, hanem egy csomó kutyaütővel együtt nagylemezre tették. Az ügyet azért nem szívtuk mellre, a fontos az volt, hogy az áttörés megtörtént. Közben funkcionáltunk a Mikrolieddal és megbeszéltük, hogy írunk 10 hasonló nótát és meglesz a nagylemez. Csakhogy.... Jött a Metronon '77 és tőlünk nem fogadtak el egyetlen nótát sem. Pedig olyat, mint a Gyere kislány, gyere, írtunk tizet. Ha rájöttél a diszkó nyitjára, már egyszerű volt. Ma is tudnék ilyen dalokat írni, mert tudom, mi a titka a dolognak, mit kell elkapni, a többi már nem érdekes. De tőlünk egy nótát sem fogadtak el, csak a Mikroliedét. Döntés előtt álltunk. Vagy elfogadjuk azt, amit ránk bíznak és akkor ksrőzenekar leszünk, vagy kiszállunk? De ezt meg nem tehettük meg, mert Mónika a feleségem volt, gyerekem volt és én akkor a rockkal már leszámoltam. Frank Zappa, Alice Cooper, kit érdekelt? Úgy gondolkoztam, igen, megcsináljuk a dalfesztivált, utána bekerülünk az ORI műsorába, haknizunk, kísérjük Kottyifitty Klárit, vagy akárkit, teljesen mindegy, adják ide a pénzt. Lázadozás? Marhaság! Befejeztem, kész gyerekem, keresni fogunk, s ez így lesz jó! De hiába terveltükki, nem fogadták el egyetlen nótánkat sem. A Metronomon lekísértük a Mikroliedet, akiket már szívből utáltunk, mert a lányok azt hitték, ők a sztárok. Hiába énekelt velük Mónika, ő már csak egy összekötő kapocs volt, s a dolog miatta élt. A Metronom '77 után aztán kirúgtuk őket.

Ez után történt a váltás. Ekkor döntöttem - 77 őszén -, hogy lényeg, legyen új banda! "Aput" már régóta ismertem, egy időben büdös paraszt voltam. Ő a Korong együttesben játszott és rendkívüli módon el volt telve magával. A Korong olyan banda volt, hogy ott bárki írhatott nótát és ha bemutatta, a többiek fogták a fejüket, jaj, de jó, állati tehetséges vagy! Aztán felmentek a színpadra és szenvedtek. Amit csináltak, nem volt rossz, de nem tudták eladni. Amikor elkezdtem bandát csinálni, Miklóska úgy került a képbe, hogy az első elképzelések szerint még Mónika lett volna a basszusgitáros, de amikor elment, helyette kellett valaki. Miklós Tibi,a szövegíró ajánlotta, hogy próbáljam ki Mklóskát. Gondolkoztam a dolgon. Mit kezdjek ezzel a Miklóskával? Különös figura. Nem lehet fegyelmezni, összeférhetetlen. Egyetlen dolog szólt mellette, tudtam, jó nótákat ír. És azt is tudtam, hogy eddig nem talált olyan valakit, aki jól elénekelte volna azt, amit megírt. Korábban egyetlen jó dolgot csináltak. 1972-ben a Jézus Krisztus Szupersztárt. De az se jött be. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert azt mondták, ez klerikális darab... Szóval, úgy gondoltam, hogy ez a Miklóska írhatná a dalokat, én meg a szövegeket. Mert az álmom az volt, hogy egyszer olyan dalokat írjak, amilyeneket szeretnék. S most itt volt az alkalom. Tele voltam ötletekkel, gondolatokkal. Egyik nap aztán elmentem Miklóskához. Olyan hülye ötlet volt, hogy ki kellett próbálni. Leültünk beszélgetni. Különösebb dolgokról nem beszéltünk, csak tervezgettünk, ki mit szeretne. Jöttek a nagy álmok, hogy egyszer majd mi leszünk a BEATRICE Persze, akkor még az sem volt eldöntve, hogy ez a név maradjon-e?

Elkezdtünk dolgozni. Miklós Tibi külföldről hozott egy kazettát. Egy ausztrál banda játszott rajta, akik abban az időben nagy sikerrel turnéztak. Az AC/DC volt. Meghallgattam a szalagot. Öreg zenészfüllel azonnal felismertem, ez egy boogie, ez egy rock and roll, ez egy blues. Eleinte teljesen antipatikus zene volt, semmi érdemleges. Aztán többször meghallgattam, s egyre jobban tetszett. Ahogy Bon Scott énekelt. Nekem azóta is ő az isten. Végül levittem a kazettát megmutatni a többieknek. A két másik tag, Donászi Tibi és Gidófalvy a Theátrumban játszottak korábban. Bartókot és hasonló zenéket játszottak annak idején, mondanom sem kell, tisztességesen fintorogtak, hogy na ezt azért mégse... Mondtam nekik, ne kapkodják el, próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk. Sikerült valahogy meggyőzni őket. Elkezdtük tanulni a dalokat, közben pedig írtuk a saját számokat. Az elsőt Miklóska hozta, a Motorizált nemzedéket. Hogy ideológia, meg hasonló? Szó sem volt róla. Mindig utólag magyarázták bele a dolgokat abba, amit csináltunk. Nálunk ahhoz, hogy az ember valami sajátot tudjon csinálni, ügyeskedni kell. Előbb pénzt kell szerezni, megismertetni a neved. Haknizni, vendéglátózni, másolni, helyezkedni, aztán, amikor már bemelegítetted a helyet, jöhetnek a saját dolgok. Az a Rice, amelyik a diszkót játszotta, játszott Bill Haleytől egy félórát, a Beatlestől egy félórát. Vendéglátóztunk azzal a bandával a Margit szigeti kaszinóban is. A legsikeresebb blokkunk a Beatles blokk volt. Az emberekben viszont csak az maradt meg, hogy a Beatrice egy diszkó zenakar. Fenét! A diszkó csak arra kellett, hogy az éppen divatos vonalon erőltessük be magunkat a köztudatba. Megélni is kellett valamiből. De játszottunk ezzel egyidőben Grand Funkot, Deep Purple-t, közben, hogy a közönségnek is kedvében járjunk, Mónika elénekelt egy-egy világslágert, mint a Chirpy, chirpy chip, chiip. A második, harmadik vonal így dolgozik. Akkor még nem nagyon gondoltunk saját stílusra. Egy volt a fontos, hogy a belső körre kerüljünk. Az Illés annak idején a Táskarádióval futott be, ami botrányosan rossz nóta, de valamivel mindenképpen be kell jutni, s aztán rajtad áll, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek és a háttérben komoly erők dolgoznak, s ezeket ma már nagyon is jól ismerjük. De akkor még nem ismertük, akkor még azt hittem, hogy a hit, a tehetség önmagában elég.

Szóval, amikor az AC/DC-t elkezdtem tanítani a többieknek, eleinte fintorogva csinálták, de amikor belejöttünk, ők is mondták, hogy egészen jó, csak még azt nem tudtuk, kell-e majd a közönségnek. Nálunk akkoriban ilyen zenét nemigen játszottak. Aztán Miklóska hozta a saját nótákat is. A Motorizált nemzedék után a Jerikót Jó nóták voltak, de tele hétnegyeddel. Mondom Miklóskának, te ide figyelj, még nincs l emez, még nincs semmi, ne hétnegyeddel gyerek, ide négynegyed kell! Itt van az az AC/DC, igazán nem ördöngős dolog, amit csinálnak, mégis csoda jó .Egyszerű zene, de mégis van benne valami új. Úgy játsszák a bluest, ahogy még senki...

Hát így indult a Beatrice! Fogalmunk se volt, hogy közben a világban, Angliában mi történik. Hogy punkok vannak, botrányok, új zene. Nem is érdekelt bennünket. Egyelőre csak arról volt szó, hogy megéljünk. Azért maradt meg a Beatrice név is, mert egy-két vidéki helyen még emlékeztek rá, megvolt a helyünk. El is adtam rögtön a bandát, de már Mónika nélkül. Ezek a helyek később lekoptak, mert jött a saját program, az új dalok. Motorizált nemzedék, Jerikó, Viszlát, Kifakult sztár, Térden állva, Csodálatos emberi ész... És a közönség is lassan kezdett megismerni bennünket. Járni kezdtek a Beatricére. 1978 nyarán már a Budai Ifjúsági Parkban játszottunk. A vezetőket persze meg kellett győzni, hogy meg tudjuk csinálni a dolgot Mónika nélkül is. Az első bulikon ugyanis alig néhányan voltak, és menteni kellett az üzletet. Egyszer aztán bejött négy szakadt gyerek, leültek az első sorba és tök unottak néztek bennünket. Szám közben odahajoltam Lajoshoz és mondtam neki: Te, ezekből jönnek még ötszázan meg ötezren és akkor leszünk nagyok. Ezek a szakadtak jönnek majd hozzánk, ami zenénk nekik szól.

Ez volt az indulás. Jó volt a banda. Bőrcuccokban játszottunk, ami akkor még nem volt divat. A zene is új volt, lehetett belőle valami. Harmadik alkalommal már kétszázan voltunk a Parkban és kb. a hatodik bulin történt meg az, amit vártunk. Összejött a stabil 100-0500 fős Rice közönség. Akkor már rentábilis zenekar voltunk. AC/DC-t, Rolling Stonest, Deep Purple-t játszottunk és saját dalokat. Keményen! Július elején aztán az egyik buli alkalmával a 168 órától kijött egy riporter, hogy interjút akar. Na végre, itt vannak - mondtam magamban- ezt akartuk, hát csak jöjjenek! A riporter viszont mondja, hogy Ti punkok vagytok. Naafene! Nem tudtam, miről beszél. Nyilatkoztam neki egy kedveset és ezzel elintézettnek véltem a dolgot. De mint később kiderült, ez a nyilatkozat nem hangzott el, helyette viszont kommentálták a koncertet és megkaptuk a bélyeget. Punkok vagyunk. Előtte ugyan már kifogásolták, hogy túlságosan kemények, agresszívak vagyunk, a közönség körében akkor már volt egy mag, amelyik esküdött a Beatricére. Akkoriban mindenki Piramis, meg Mobil rajongó volt, ezeket a srácokat nem lehetett, a szakadtakat viszont igen. Nekik senki sem játszott.

Az emlékezetes eset a foci VB idején történt. Ment a buli, a rendezők az irodában nézték a tv-t. Mi persze szokásunkhoz híven, löktük a színpadon a dumát: amit most hallotok, az nem hallható lemezen, ez nem olyan, mint a többi banda zenéje stb..... Nagyon jó volt a hangulat, a színpadon majd szétrobbant a banda a jókedvtől. Hathónapos zenekar voltunk és már elég jól ment a dolog. Lehetett belőle valami... Arra gondoltunk, ha ez most már ilyen jól megy, akkor két-három hónap múlva itt mindenki megőrül. A Csodálatos emberi ész című nótát játszottuk. Neutronbomba, megsemmisülés... hasonló dolgokról szól a szöveg Misklóskával megbeszéltük, hogy szerzünk egy koponyát az előadáshoz, de mivel nem sikerült, szereztem egy comcsontot. Be volt dugva a nadrágszáramba, elővettem, mutogattam, szopogattam. Utálatos dolog volt, ez tény, de jól alátámasztotta a mondanivalót A bulin ott volt egy régi ismerősünk, egy kis csaj, akit Tádénak hívtak. Megy a buli, rendesen rájátszunk a szövegre, egyszer csak a tizedik sorból megindul a kis csaj, mászik előre a fejeken át, odaáll a színpad elé, bemutat és ordít: Ferooooo! Körülnéztem, hol vannak a rendezők. Láttam, senki sincs a közelben, mondtam magamnak, ennek a csajnak most fel kell jönnie! Innen már manipuláció volt az egész. Mondtam neki: gyere! Éreztem, hogy valami óriási dolog sül ki belőle. A csaj a színpadon azonnal elkezdett táncolni. Szuper jól csinálta. Olyanokat művelt, amivel úgymond nem értettünk egyet, de hagytuk. A következő történt: terpeszben álltam, és énekeltem az egyik AC/DC nótát. Miklóskáék üvöltöttek, teljes a sakál-vokál, egyszer csak érzem, hogy a lábam között valami motoszkál, s ahogy lenézek, látom a csont ott van elől és a kis csaj hátulról csüszköli. Én, mintha mi sem történt volna, átlépek a csonton - úgy kell csinálni, mintha nem értenék egyet a dologgal, különben is miért nincsenek itt a rendezők, tessék ezt a nőszemélyt kivezetni! -közben persze kinézek Miklóskára, hogy ááááá! nagyon jó a buli, ez kell! Fél szemmel a közönséget is figyeltem, mit csinálnak. Teljesen bezsongtak. Egymás hátát csapkodták, röhögtek. Őrjöngés volt A közönség átment hülyébe. A kis csaj, amikor látta, hogy tiltakozok, átpártolt Miklóskához. Körbetáncolta, kellette magát, én meg intettem, hogy Apu legalább csináljon úgy,mintha nem tetszene neki a dolog. Erre Miklóska is elkezdte, hogy na dehát, mégis... A csaj erre fogta magát - hülyék vagytok felkiáltással - belökte a csontot magának és azon elkezdett melózni. Ilyen show-t életemben nem láttam. Lenézek az első sorba, ahol a kemény gyerekek álltak. Négy kiló szög mindegyiken, Patkány és a többiek. ... Egyszer csak megindulnak és komótosan másznak fel a színpadra, körbeállnak. Mit mondja, beszartam. Mert mi van, ha összetörik a cájgot, amit kereversen szedtünk össze. Idegességemben húzni kezdtem a rágógumit, mire ők is húzni kezdték és elkezdtek táncolni. A csajnak közben a torkára szaladt a csont. Teljes volt az onanizációt! Eegy gomb tartotta már csak az ingét és az egyik melle állandóan kikéredkedett. Te jó isten, mi lesz, ha kibuggyan?! Ez lesz a legnagyobb szám, tutti, hogy ettől mindenki megőrül. A csajnak ki is bomlott az inge és elkezdett a mellével játszani. A közönség persze azonnal őrjöngeni kezdett. Na, de erre már megjelentek a rendezők is. Hello, mi folyik itt?! Behívtak az irodába. Tudtam, gáz van, ki kellett találni valamit. Azzal nyitottam be, hogy Lacikám, azért jobban odafigyelhetnének, mi történik. Ne haragudj, ha a Piramist meg tudjátok védeni az atrocietásoktól, akkor védjetek meg bennünket is! - Miért nem lökdösted le őket? - kérdezik. - Még csak azt kellett volna, hogy ezek a bőrösök aztán megtámadjanak és megkéseljenek. Mit képzeltek, inkább játszom, minthogy kitegyem magam a támadásoknak. Na, valahogy elsimult a dolog, ez a szöveg mentett meg bennünket. Már azt hittem, megúsztuk, amikor ez a rádiós botrány kipattant. Kapok egy táviratot a Parktól, hogy menjek be hétfőn. Bent jön a szöveg, mit csináltatok, a rádió is foglalkozott az üggyel, botrány van, nem tudunk mit tenni, a tanács azonnali hatállyal leállította a bulit. Nagyon sajnáljuk, de ki vagytok rúgva! Ekkor kezdődött a Beatrice ügy.

Tudtam, hogy a dolog igazságtalan, mert nem csak rajtunk múlt, hogy így alakultak a dolgok. Később az ORI-ban volt egy tárgyalásunk, ahol elővettek egy jegyzőkönyvet és sorolták, a rádióban magukról azt mondták, hogy a színpadon láncokkal összekötik magukat...Micsoda? - Kérdezik a Park igazgatóját. Mondja, hogy ő ilyenről nem tud. Na akkor menjünk tovább! A színpadon ilyen és ilyen szövegek hangzottak el, támadás, meg hogy ne dolgozzatok!.... Utána derült ki, hogy egy Sex Pistols koncert külsőségeit írták le, akik mindenfélét kiabáltak. Szóval elolvasták, mi az a punk, hogyan zajlik egy punk koncert, ott miket kiabálnak, milyen jelvényeket viselnek, s ezt az egészet átültették ránk. Akkor lett a Beatrice punk-banda. Holott azt se tudtuk, mi az a punk? Utána persze már mi is elkezdtünk érdeklődni, s megdöbbentő volt, amikor összeszedtük az információkat és rájöttünk, hogy amit mi akartunk, azt megcsinálták nyugaton. Akkor kezdték el ideológizálni, hogy miért írtam én ezt meg azt, mert hogy erről énekelnek a punkok is. Miért adtuk ki a jelszót, hogy támadás, mit is jelent az, hogy Jerikó falai?...

Mi, amikor ezeket a dalokat megírtuk, csak az volt a szemünk előtt, hogy nekünk is van helyünk a nap alatt, mert jogunk van hozzá, mert úgy érezzük, hogy tehetségesek vagyunk. A magyar rockzene helyzete azért ilyen rossz, mert összefonódások, klikkek, monopolhelyzetben levő intézmények urainak a kezében van. Csak optimisták lehetnek a dalok. Másfajta dal hivatalosan nem létezik. Hogy érthető legyen, miről beszélek: a színházi életben van operett, tánc, balett, opera, komédia, színmű, dráma. A rockzenében is vannak zenekarok, amelyek az operettet képviselik. Jól is csinálják, amit csinálnak. De helyet kellene adni a drámának is. A Beatrice ebben a műfajban a drámai vonalat képviselte. Mi kezdetektől fogva csak zenélni akartunk. Miklóskával csak egyben egyeztünk meg. Írhat annyi nótát, amennyit akar, a lényeg, hogy egyszerűek legyenek. A szimfóniákat ráér megírni 30 év múlva is. Mi életérzéseinket, saját gondolatainkat írjuk meg, s amikor először lefordították nekünk a punk szövegeket, akkor jöttünk rá, hogy ezer kilométerre hasonlóképpen gondolkoznak. Pedig ők egy másik társadalomban nőttek fel. Hát ez meg hogy lehet? Atyaúristen! Mások már kitalálták azt, amit mi kitaláltunk, megcsináltunk. Az első megdöbbenés után aztán az volt a véleményünk, hogy menjenek ezek a k....anyjukba, nem érdekel bennünket a punk. Mi magyarok vagyunk, itt élünk, ezek a mi gondjaink. Lajos is nagyon pipa volt, hogy végre összejön valami és kiderül, hogy más már lelőtte a témát.

A bulikat azért csináltuk tovább. Csepelen játszottunk az Ifjúsági Parkban. Akkor már híre ment a Beatrice ügynek, elindultak a pletykák és egyre többen jöttek a koncertre értelmiségiek is. Augusztusban Gödön találkoztunk Kőbányaival. A régi közönség persze jött utánunk, bárhová mentünk és bennünket is kezdett érdekelni, kik is ezek a gyerekek? Gödön, a buli előtt beszélgettünk velük. Meghirdettük, hogy gyerte ki délelőtt tízre, strandra megyünk, együtt leszünk. Egész nap dumáltunk velük, s az volt a benyomásom, hogy mi ezeknek a gyerekeknek az életében komoly szerepet játszunk. Jelentünk valamit nekik, kapnak tőlünk valamit, amit másoktól nem. A koncert délután ötkor kezdődött és amikor kimentem a színpadra, olyan ragasztószag volt a teremben, hogy nem lehetett megmaradni. A srácok egész nap szívták, parkánt szedtek, még én adtam nekik pénzt, hogy inkább sört vegyenek, ne hülyítsék magukat!

Ezt a napot, a beszélgetéseket, a buli után sokáig elemeztük. Első pillanatban megdöbbentünk, mert előjöttek a fasisztoid ideológiák és érthetetlen volt, hogy egy 12 éves srác miért gondolkodik így? Ezek a srácok elmondták életkörülményeiket, hogy nincs senkijük, hogy nem hallgatják meg őket sehol, senki sem törődik velük, hogy fölöslegesnek érzik magukat. S akkor jöttünk rá, hogy itt valami tragikus dolog történik körülöttünk, egy olyan réteget találtunk, akikkel nemcsak rockzenekarok nem foglalkoznak, de a társadalom sem törődik velük. S ha már kinyitottuk ezt az ajtót és benéztünk, nem mondhatjuk, hogy hát igen, ilyen is van, menjünk tovább, mert nekem semmi közöm ehhez, én nem akarom ezt látni. Ahhoz, hogy az apád iszik és veri a családját, ahhoz, hogy a mostohaapád megnyomott és most már rendszeresen használ, ahhoz, hogy kivert kutya vagy, hogy kitagadlak otthon... Nem mondhattuk ezek után, hogy van nekünk elég bajunk, miért foglalkozzunk mások nyomorúságával is? Nekünk fel kellett vállalnunk ezeket a gyerekeket! Ha a banda rossz lett volna, vagy nem arról énekel, ami őket foglalkoztatja, nem hiteles, amit csinál, akor biztos, hogy nem jövünk így össze.

Egyszer Lajossal beszélgettünk és rájöttünk, hogy a magunk élethelyzetében, a zenében ugyanúgy a periférián vagyunk, mint ezek a srácok. Talán azért szerettek meg bennünket, mert arról énekeltünk, ami foglalkoztatja őket. Ez az érzés, az esélytelenség, a kitaszítottság, a perifériára szorítottság érzése sokban azonos. Hátrányos helyzetben vagyunk és a kitörési lehetőség minimális. Később persze a kölcsönös kapcsolat kihatott a nóták születésére is. Ahogy megismertük azokat a problémákat, amelyet a gyerekeket foglalkoztatták, igyekeztünk dalba is foglalni azokat. A Kislány boogie például akkor született, amikor az egyik lány úgy maradt és gyereke született.

Aztán a Mozgó Világban megjelent Kőbányai cikke a Biztosítótű és a bőrnadrág címmel és ettől kezdve a Beatrice ügy politikai ügy is lett. A Rice túldagadta önmagát és egy idő után azt vettük észre, hogy tehetetlenül sodródtunk az eseményekkel. Hurokból hurokba lépünk és egyre inkább azzal voltunk elfoglalva, hogyan húzhatnánk ki magunkat a dologból. Így lett végül is a Beatrice "botránybanda", ami eleinte nekünk is állatira tetszett. A nagy felhajtás. De aztán kezdtük észrevenni, hogy már csak eszközök vagyunk, manipulálódunk... Megfélemlítettek, kitltottak, leállítással fenyegettek bennünket. Kezdett egyeseknek veszélyessé válni a zenekar. Mi akkor ezt nem vettük észre, hogy ez veszélyes dolog volna. Közben aztán annyira felgyorsultak az események, hogy már nem lehetett megállítani a dolgokat. Bennünket elkönyveltek egy skatulyába és onnan kimászni nem lehetett. De ami minden tekintetben más, mint amit korábban csináltunk. Nyitás... A munkamódszer továbbra sem változik, megpróbáljuk az első hullámot rögzíteni, ami alkotás közben ér bennünket érzelmileg, tudatilag. Azt is kijelenthetem, hogy mi nem tartozunk sehová, a magunk útját szeretnénk járni. Az, hogy a bandával mi lesz, teljesen mellékes. Nem egyezkedünk senkivel. Mi csak zenélni szeretnénk, dalokat írni, előadni, ahogyan mi érezzük, mi látjuk a világot.


Sebők János


  
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
Mai harmoniakáryám
  2009-07-12 06:02:18, vasárnap
 
 
A mai napodat Jelenlét hatja át


Tűz - Őselem. A pusztító, és meghajtó energia. Légy óvatos, törekedj az önuralomra. Eredetiség és fellobbanó értelem, ötletek jellemzőek a tűz energiájára. Vigyázz, mert ami kiég, az megsemmisül. Csak ami lángol, az létezik energiája teljében. Ez a lap arra figyelmeztet, hogy a lángoknak táplálásra van szükségük.		  
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 172 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 799
  • e Hét: 3121
  • e Hónap: 9362
  • e Év: 61628
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.